Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)
1919-11-19 / 117. szám
2 1919 november 19. Éjjeli tanácskozás a miniszterelnökségen A Sir Clerk lakásán tegnap este tartott értekezlet után a miniszterek Friedrich István miniszterelnök lakására mentek, hogy az antant jegyzékéről és a pártközi konferencia állásfoglalásáról tanácskozzanak. Részt vett ebben a tárgyalásban a keresztény nemzeti egyesülés pártjának a vezetősége is. Az antant jegyzékének tartalma, illetően az a követelése, hogy az antant csak koncentrációs kormányt ismer el és hogy Friedrichnek, távoznia kell a miniszterelnöki székből, gyors elhatározásra érlelte a tanácskozás tagjait. Friedrich István kijelentette, hogy deferál az antantnak és hajlandó a miniszterelnökségtől visszalépni, illetve a kabinet a miniszterelnöki állást a keresztény párt rendelkezésére bocsátja. Hoszabb vita indult meg, melynek során Friedrich eleinte arra az álláspontra helyezkedett, hogy az új kabinetben nem vállal tárcát. Hívei azonban utaltak arra, hogy távozása zavart okozhat főképpen a Dunántúl, mire abban állapodtak meg, hogy Friedrich István és Huszár Károly tárcát cserélnek, Huszár Károly lesz ugyanis a miniszterelnök, míg Friedrich István kultuszminiszter és a miniszterelnök helyettese. Elhatározták azután, hogy a mára öszszehívott miniszteri tanácskozásban a keresztény blokk és miniszterei ezt a megoldást fogják javasolni. A miniszteri tanácskozás elfogadta Friedrich lemondását. A kormány tagjai ma délután négy órakor miniszteri tanácskozást tartottak. A kormány elsőbben is kimondotta, hogy tudomásul veszi az antant jegyzékét, mely Friedrich helyett más miniszterelnököt kíván. Friedrich István azután bejelentette, hogy lemond a miniszterelnökségről és hogy hajlandó valamely resszort-tárcát vállalni a koncentrációs kabinetben. A keresztény nemzeti kurzus fönmaradása és biztosítása végett a maga részéről Huszár Károlyt dezignálja miniszterelnöknek. A miniszteri tanácskozás után Huszár Károly a miniszterelnöki palotából Sir Clerk lakására ment. A párthoz! Konferencia. A ma délutánra kitűzött folytatólagos értekezletet ugyancsak Sir Clerk lakásán hetedfél órakor Apponyi Albert gróf nyitotta meg. Az értekezleten megjelentek: Horthy Miklós fővezér, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf, Lovászi Márton, Pallavicini György őrgróf, Huszár Károly, sokoróptkai Szabó István, Rubinér Gyula, Teleki Pál gróf miniszterek, Bárczy István, Garami Ernő,Giesswein Sándor és Rakovszky István. Az értekezlet előtt Sir George Clerk kijelentette, hogy az antantnak nincs kifogása a Huszár Károly miniszterelnöki jelölése ellen. Apponyi azután megnyitotta az értekezletet. Rubiner Gyula fölmivelésügyi miniszter bejelentette, hogy a mai miniszteri tanácskozáson Friedrich István miniszterelnök lemondott állásáról és Huszár Károlyt dezignálta miniszterelnöknek. Lovásziy Márton abban az esetben, ha Huszár Károly elfogadja az országos nemzeti párt hat pontból álló ismeretes tárgyi feltételeit, akkor nincs kifogása Huszár Károly miniszterelnöksége ellen. Bárczy István a nemzeti demokrata párt nevében szólalt föl. Nem tartja megnyugtatónak Huszár miniszterelnök-jelöltségét, Apponyi Albert gróf miniszterelnöksége ellenben valamennyi pártot megnyugtatná és biztosítaná a pártok megértését. Sokorópátkai Szabó István hozzájárul Huszár miniszterelnökségéhez. Garami Ernő nem fogadja el, illetően nem járul hozzá Huszár miniszterelnökségéhez, mert benne a régi rendszer folytatását látja. Giesswein Sándor elfogadja ugyan Huszár Károly miniszterelnökségét, de szívesebben látná Apponyit miniszterelnöknek. Apponyi Albert gróf a megegyezést sürgeti. Ismétli, hogy a maga számára nem kér semmit s azt ajánlja, hogy most már tekintsenek el minden személyi kérdéstől és hassanak arra, hogy a megegyezés a pártok között létrejöjjön és a koncentrációs kabinet mielőbb megalakulhasson. Andrássy Gyula gróf hangoztatja, hogy természetesen ezúttal is, mint mindeddig a pártok között való megegyzést kívánja, de nem érti, hogyan lehetséges az, hogy a mostani kormányelnök éditionáltott miniszterelnököt. Ma nincs olyan alkotmányjogi fórum, amely valamely miniszterelnököt kijelölhetne s nézete szerint az egyedül helyes és célszerű megoldási mód az lenne, ha a pártok megegyezés útján állapodnának meg Friedrich utódjának a személyében. Már az eddig történt felszólalásokból következik, hogy Huszár Károly személyében nem nyugszik meg minden párt, ami újabb ellentéteket vet föl és nem oldja meg a főkérdést, hogy ugyanis olyan kormány alakuljon, amelyben valamennyi párt részt vesz s amelyet azután az antant is elismerne. Olyan miniszterelnököt óhajt, akiben valamennyi párt megbízik , akit aztán az antant is elismerne. Rubinek Gyula és Ereky Károly miniszterek azt vitatták, hogy Friedrichnek joga van miniszterelnököt dezignálni és utaltak arra, hogy Friedrich az ellenforradalom győzelmével jutott a miniszterelnökséghez, József királyi herceg mint kormányzó neki adta át a hatalmat és neki joga van olyan miniszterelnököt kijelölni, akiben a mostani kurzus folytatását biztosítva látja. Huszár Károly biztosította a konferenciát arról, hogy ő súlyt vet a pártok megegyezésére és ezt, amennyire csak lehetséges, előmozdítani is kívánja. Hosszabb vita indult meg ezután, amelyben Bethlen István gróf, nagyatádi Szabó István, Teleky Pál gróf, Rakovszky István és Ernszt Sándor is résztvett. A vita során néhány fölszólaló kifogást tett az ellen, hogy némelyek Friedrich Istvánt jogforrásnak tekintik. Ez ellen tiltakoztak is. , Az értekezlet fél tíz órakor ért véget a nélkül, hogy érdemleges határozatot hoztak volna. Zavaró incidens. Az értekezleten sajnálatos összeütközés történt Ereky Károly közélelmező miniszter és Apponyi Albert gróf között. Ereky ugyanis, akiről úgy tudták, hogy a kormány legaggresszívebb tagja, azokkal szemben, akik Apponyi miniszterelnökjelöltségét kívánták, kijelentette, hogy Apponyi nem kell a keresztény pártoknak. Ez a nyilatkozat általános megdöbbenést keltett. Apponyi Albert gróf fölállott és ezt mondotta: — Akkor nekem nincs itt keresni valóm Ezzel eltávozott. Nyomban utána otthagyta a tanácskozást Horthy Miklós fővezér, Andrássy Gyula gróf, Herényi Zsigmond báró, Teleki Pál gróf és Rakovszky István. A konferencia többi tagja még egy fél óra hosszat tanácskozott. Clerk jegyzéke. A Magyar Távirati Iroda ma késő éjjel kiadja egész terjedelmében azt az üzenetet, melyet Clerk tegnap délután a Pártközi értekezlet előtt angol nyelven felolvasott. A jegyzékszerű üzenet, miután kifejti, hogy Magyarországnak épp úgy szüksége van a békére, mint egész Európának, ezeket mondja: , A szövetségesek azt mondják, hogy ha Magyarország békét kivon velünk, akkor a szövetségeseknek bizonyosoknak kell lenniük a felől, hogy az az ideiglenes kormány, amellyel a tárgyalásokat megkezdik, megfelelő módon képviseli nem csupán a politikai élet valamennyi nagy irányát, hanem az országnak összes életbevágó fontosságú anyagi érdekeit is: ez a kormány olyan legyen, hogy önmagában hordja a választások teljes szabadságának és pártatlanságának biztosítékát, mert ezeknek a választásoknak eredményétől függ Magyarországnak jövendő alkotmánya. A szövetségesek nem akarnak Magyarországra olyan kormányt kényszeríteni, amely a magyar nép általános akaratával szemben áll. Az a felfogás, amelyet hallottam, hogy a szövetségesek ellenségesen nézik azt a keresztény nemzeti eszményt, amely ma Magyarországot eltölti, teljesen alaptalan, a szövetségesek csupán ahhoz ragaszkodnak, hogy a nép egészének egyformán alkalma legyen arra, hogy meggyőződésének képviseletet adjon és meggyőződése szerint szavazhasson. Röviden összefoglalva: A kormánynak képesnek kell lennie arra, hogy szabad, pártatlan és demokratikus választást biztosítson. Bárminő nagy legyen az egyik pártnak többsége az országban, a szövetségesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a kisebbség ugyancsak képviselve legyen ebben az ideiglenes közigazgatásban, amelynek feladata annak a hídnak a megépítése, melyen keresztül Magyarország át tud vergődni azon a posványon és mocsáron, amely ellepi, arra az eleinte keskeny és nehezen járható, de egészséges és szilárd alapokkal megépített útra, amelyen át a tartós békéhez és felvirágzáshoz juthat el. Glerk a továbbiakban ismertette azokat a következményeket, melyeket a béke meghiúsulása maga után vonna, majd a mai helyzetet fejtegette és így folytatta: — Ha azonban a magyarok maguk nem találnak kivezető utat a mostani zsákutcából, akkor az én kötelességem újra ráirányítani a figyelmet, mi forog valójában kockán. Ha lesz a jövőben valami, amiért az önök között töltött idő alatt tanúsított magatartásom miatt szemrehányással illethetem magamat, akkor ez nem lesz más, minthogy talán túlságosan együtt éreztem önökkel a tekintetben, hogy mire van szükségük és túlságosan együtt éreztem az önök szenvedéseivel. Semmiféle személyes célt nem szolgálok és a szövetséges és társult hatalmakat van szerencsém képviselni, akik ellen Magyarország küzdött és akikkel szemben Magyarország a háborút elveszette. Ennek következtében nem feladatom, hogy a vereség következményeit enyhítsem, vagy csökkentsem és amire egész idő alatt, amióta itt vagyok, törekedtem, az volt, hogy egy elbukott, de tiszteletreméltó ellenséget segítsek lapra állni. Ila azonban kinyújtott kezemet nem ragadják meg, ha fáradozásaimat a gyengeség jelének és alkudozási lehetőségnek tekintik, akkor Budapestet nyugodt lelkiismerettel hagyom el, de azzal a szomorú tudattal, hogy Magyarország maga rohan vesztébe. — Remélem, önök tudják, hogy mindez mit jelent. Ez nem csupán azt jelenti, hogy én hagyom el Budapestet e hét végén, hanem azt is hogy a szövetségeseknek Magyarországgal minden relációja megszűnik, mert a szövetségesek Magyarország magatartását egyedül úgy értelmezhetik, hogy Magyarország nem akar békét és azt hiszi, hogy segítség nélkül is magához térhet. Ez azt jelenti, hogy Magyarország minden szimpátiát elveszít a szövetségeseknél. A szomszédos országokat, amelyek mint a nagyhatalmak szövetségesei küzdöttek és szenvedtek a háborúban, segíteni fogják, hogy újonan szerzett területükön konszolidálják a viszonyokat, Magyarországot azonban magára hagyják, hogy fűtőanyag, pénz, szállítóeszköz és nyersanyag nélkül nézzen szemébe jövőjének. Csak azzal a kívánsággal jöttem ide, hogy országuknak segítségére legyek. Teljesen pártatlan voltam. Nem volt semmiféle politikai előítéletem, nem támogattam semmiféle pártot vagy egyént. Az ideiglenes kormány, amelynek megalakítására önök fölkérettek, olyan, amely már összetételénél fogva kizárja a pártpolitikát és ennek következtében részemről nem csupán dőre, hanem helytelen dolog is lett volna, ha a magyar politikát egyik vagy másik irányba igyekeztem volna terelni. Azonban többet nem tehetek. Egy nemzetnek politikája az illető nemzetnek kezében van és saját magában hordja jutalmát vagy büntetését. Friedrich és a kereszténypártok. A keresztény nemzeti egyesülés pártköryben izgalmumai várták tegnap este a pártközi konferencia eredményét. Pekár Gyula miniszter hosszabb beszédben Ken tárgyilagosan ismertette a helyzetet. A párt az ország sorsát tartja szem előtt és a párt tudta és bejegyezése nélkül egy lépés sem történik. A legfontosabb dolog, hogy nemzeti hadseregünk van, amely nagy hatást lelt az antantmissziókra is. Mi azonban, mondotta, nem akarunk Zrinnyi-féle hősies kivonulást a halálba, nem a hősi halálnak, vagyunk a miniszterei, hanem a magyar életnek. Ereky Károly miniszter, aki részt vett a pártközi konferencián, hangoztatta, nem csinálunk személyi kultuszt, de az egész kormány elhatározta, hogy minden körülmények között kitart a keresztény nemzeti irány mellett. Ha már személyek változásának kell történnie, az csak a párt beleegyezésével lehetséges. Somssich József külügyminiszter a külpolitikai helyzetről. Somssich József gróf külügyminiszter a külső politikai helyzetről a Nap munkatársa előtt ezeket mondotta: — Helyzetünk kifelé ma már jelentékenyen kedvezőbb, mint rövid idővel ezelőtt volt, mert sikerült a külföld szimpátiáit bizonyos mértékig megnyernünk. Ezt elsősorban legnagyobbrészt annak a körülménynek tulajdonítom, hogy az antant közelebbiül megismerkedett a magyar viszonyokkal és hogy ennek a pontosabb tájékozódásnak egyik-másik ítéletének revíziója lett a következménye. — Mélyen sajnálom, hogy a románokkal való kibékülés politikája nagyon megnehezül a románoknak Magyarországon, tanusított magatartásával. A bolgsavizmus letörése után a közvélemény szimpatikusan fogadta a románokat és ennek a hangulatnak különösen gazdasági téren mind a két országra nézve igen nagy előnyei lehettek volna. Sajnos, azonban a román rekvirálások egyértelműek voltak az ország termelőeszközeinek rendszeres megsemmisítésével. A románok nemcsak gyáraink túlnyomó nagy részét szerelték le teljesen és cipeltek el mindent az utolsó szögig, de mezőgazdasági termelésünket és állattenyésztésünket is évek hosszú sorára tönkretették. Ennek a következménye, hogy a közhangulat rövid idő alatt olyan élesen szembefordult a románokkal, hogy bármennyire igyekezzék is, a hivatalos politika nem tudja teljesen kiküszöbölni a rossz román politikának mind a két országra nézve káros következményeit. Arra a kérdésre, hogy aláírja-e a kormány a területi áldozatokra vonatkozó feltételeket, a külügyminiszter ezt felelte: — Még nem ismerjük a békeföltételeket, tehát nem válaszolhatok erre a kérdésre. De természetes, hogy olyan békének az önkéntes elfogadása, mely megfosztja Magyarországot életének föltételeitől, egyenlő lenne az öngyilkossággal. Hogyan adhatná egy ország a beleegyezését ahhoz, hogy elpusztulsuk? De reméljük, hogy a győztes antant részéről velünk szemben nem is áll fenn ez a szándék.