Budapesti Hírlap, 1920. január (40. évfolyam, 1–27. szám)

1920-01-15 / 13. szám

Budapest 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 380 korona, félévre 110 kor., negyedévre 36 kor., egy hónapra 30 kor., egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. ' / 16- i XL. évfolyam, 13. szám. ■ ■iTE-^'físíütörtök: január 15. Budapesti Hírlap Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csatthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. MAmma gyermek.­ ­ Budapest, jan. 14. Míg a Budapesti Hírlap, a­mennyire hely és idő engedi, verekszik az ezeréves magyar alkotmányért és küzd a forra­dalmi nemzetgyűlés ellen, addig államfér­­fiaink és politikusaink drága idejük ki­­lenctizedrészét kortesuton töltik, hogy a közeli választásoknál párthíveiknek mi­nél több voksot biztosítsanak. Előre lát­juk, hogy a küzdelem, a­melybe belemen­tünk, legalább egyelőre, kudarcunkkal fog végződni. Túlságos egyenlőtlenek is a fegyverek, a­melyekkel a két tábor ren­delkezik. Egyik oldalon a kormányzás egész hatalmi fegyverzete minden függe­lékével, a tényleges, nyers erő, a mivel mi nem állíthatunk szembe mást, mint lelki­­ragaszkodásunkat, ezeréves alkot­mányunkhoz és azt a fanatikus hitünket, hogy az ország a háború és a forradalmak ütötte sebeket és pusztításait csak akkor fogja kiheverhetni, ha szervesen belekap­csolódunk újra abba a múltba, a­melytől botor fővel eltántorodtunk. Ha a nemzet visszanyerte volna már egészségét, ha testének vérkeringéséből a fertőző bacillusokat már kivetette volna, akkor ma ezeréves alkotmányunk­ért nem kellene síkra szállanunk, mert a nemzet maga hangosan követelné ezer­éves alkotmányát. Az alkotmányok nem örökéletűek, hiszen a forradalmaknak mindig az a céljuk, hogy a meglevő al­kotmányt felborítsák és halomra dönt­sék. De páratlan eset a történelemben, hogy egy ország, a méh­en az egymást váltogató forradalmak nem tudtak hatal­mat venni, s a­mely végül is kiszabadí­totta magát a forradalom fojtogató öle­léseiből és azon van, hogy a forradalom utolsó csiráit is kipusztítsa, átgázol ezer­éves alkotmányán és új, megint csak for­radalmi jellegű alkotmánnyal próbál­kozik. Ez a tény egymagában elég bizonyí­ték arra, a­mit a mindennapos élet szám­talan eseménye csak megerősít,­­hogy a nemzet még koránt sincs a rekonvales­­cenzia útján, sőt valójában még azt sem tudja, hogy hol kell gyógyulását keresnie. S ezért ha egyedül és magunkra maradva tovább is folytatjuk a kétes reményű küzdelmet, mert ha a nemzet élni akar, akkor ha most nem, hát később ő maga lesz azon, hogy végül is mi kapjunk igaz­ságot. Ha, sajnos, nincs is kivel vitába bo­csátkoznunk. Az általános választójog alapján összeülő nemzetgyűlés már­ any­­nyira befejezett dolognak látszik, hogy a támadásunkat már ki sem is védik. És mi mégis halljuk az el nem mondott, el­lenvetéseket. Hagyjuk ezeket az érzelmi motívumokból szőtt okoskodásokat, me­lyekkel politikus nem dolgozhatik, ha a célszerűség és a lehetőség nem csatlako­zik hozzájuk. Ez valóban így is van, ezt mi is tudjuk és nem is térünk ki ez ellen­vetések elől. A célszerűségi és lehetőségi okok kül- és belpolitikaiak. Az antant követeli és nekünk is szükségünk van végre egy­ törvényhozó testületre, a­mely a nép aka­ratának a kifejezője. Az antant most készül velünk békét kötni és ezt a békét az országgal s nem pedig egy pár forradalmi miniszterrel akarja elfogadtatni. Az antant, a­kiről kitudódott, hogy Magyarország neki He­­kuba, persze alkotmányunkat sem ismeri­­ és választást követel. De fölvilágosí­­t­totta-e valaki az antantot? Mondta-e va­laki neki, hogy nekünk ezeréves alkot­mányunk van, s hogy a ki ez­ ellen vét, arra a magyar törvények sújtanak le? Alig hisszük. Az antant, ha saját érdeké­ről van szó, eddig mindig hozzáférhető­­nek bizonyult és nem valószínű, hogy­­éppen ebben a kérdésben ragaszkodott volna egy elmélethez, a­melyről legalább­­is nem egészen bizonyos, hogy érde­keit fedi. Belpolitikailag pedig elég az ámítás­ból, másfél év óta az önámításunkon csúsztunk fokról-fokra lefelé. Ma még csak mi mondjuk a nemzetgyűlést alkot­m­­ányellenesnek, de várjon a választások után hányan állanak majd mellénk? Az a sok kielégítetlen ambíció, azok a szár­­nyaszegett remények, a­melyek a válasz­­tások után a porban fognak heverni, azoknak csak akkor nyílik majd meg a szemük és akkor jön meg a szavuk. Egyébként minden forradalmi­ alakulat csak addig él, a­míg létrehozó erői a fel­színén tarthatják magukat. Elmerülésü­­ket egy újabb forradalmi hullám követ­heti, de a régi erők is lábrakaphattak s bármelyik is az előző forradalmi alaku­lások halálát jelenti. Az ezeréves alkot­mány egész más anyagból van alkotva, a forradalom azt is kikezdheti, de a­mint a magunk­ esete bizonyítja, nem büntet­lenül és semmi sikerrel. Ne ámítsuk tehát magunkat és mondjuk ki magyarán, hogy a nemzetgyűlés is forradalom, mert alkot­mányellenes és mert alkotmányellenes, nem veszi körül az a tisztelet és tekin­tély, mint a törvények által védett ősi magyar alkotmányt. " Az apai háztól fűitől korában elsza­kadt egyszeri,­ gyermek,­ hosszas és kínos évek után visszakerül szülővárosába. Nem siet öreg apjakny­ja közé, hanem megy magának szereli keresni* lys ioMl is. De a szeretők bármi^- sai­pek­­ és kívánato­sak, csak keveseket trudi^ik l­ielégiteni, s azokat is csak ideig-óráig, az apai ház _____________,__—uu­_____________ ellenben zárva áll minden fiának és nem­­zedékről-nemzedékre hárítja át az apa szeretetét és gondoskodását, etet . M * A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal f­é­r­ áfi magyar béke. Budapest, jan. 14. Egy hete már, hogy a magyar békekül­döttség megérkezett Neuilly-be, hogy átvegye a győztesek kezéből a ránk kiszabott békét. Dele­gátusaink nagy fel­készüléssel és reménytelen helyzetünkben is bizakod­ó reménységgel indul­tak útjuknak. Reménytelennek mondjuk a hely­zetet, mert hisz mind a német, mind az osztrák, mind pedig a bolgár békekötés alkalmival lát­hattuk, hogy a győztesek szívében hiába keres­sük a megértés és az engedékenység érzését. Rideg üzleti formában, kíméletlen pontossággal leszámítolva a szövetségeseik nyújtotta segítség értékét, szabták meg jövendő új életünk felté­teleit s ha hihetünk a ma érkezett táviratoknak, a szerződéstervezeten, a fürge és kitűnő akna­munkát folytató szomszédaink működésének eredményeképp legfeljebb kárunkra akarnak változtatni. Mivel az antant a delegátusainkkal való közvetetten összeköttetést sem engedte meg, krég­­emésztő izgalommal lessük a szórványosan ér­kező táviratokat, de a mai híreink szerint ti.­ nap is beletelhetik még, a­míg a békeföltételek tartalmáról pontos tudomást szerezhetünk. Addig is olvasóink okulásul elolvashatják,­hogy a párisi sajtóban megnyilvánuló közvélemény minő érzéssel fogadta a magyar békeküldöttsé­get. Megláthatják az alábbi sorokból, hogy­­a kormánykörök kimért hidegségével szemben áll a francia nemzetnek egykedvű közömbössége, melyet legfeljebb a sajtó rosszakaratú, gu­nyos est kárörvendő diadalérzése vált föl. S­zérvekeltetosokat tíz nap múlva adják át. Paris, Jan. 14­­ .4 .1­. T. I. szikratávirata.) A legfelsőbb tanács kedden délelőtt a külügyminisztérium palotájában Jules Cam­bon elnöklésével ülést tartott. Az ülésen nem volt jelen sem a francia, sem az angol, sem az olasz miniszterelnök, mert más irányú elfoglaltságuk távoltartotta őket. Megjelentek Curzan lord, Scialoja, Wallace és Matsui. A legfelsőbb tanács tudomásul vette a magyar békeszerződés megszerkesztésére kikül­dött bizottság jelentését a délszláv kormány által előterjesztett kérés tárgyában. A legfelsőbb ta­nács úgy találta, hogy az 1868. évi kiegyezés nem olyan természetű, a­melynek következtében módosítani kellene a magyar békeszerződés már megállapított határozmányait. A legfelsőbb ta­nács a cseh kormány kérésére elhatározta, hogy módosítani fogja a magyar békeszerződés "207. cikkét, a­mely a Csehország és Lengyelország által Magyarországnak szállítandó szén kiszol­gáltatásáról szól. „A terület rendelkezések meg­­változtatttalalanok". Bécs, jan. 14. A bécsi távirati iroda a forrás megneve­zése nélkül a következő párisi táviratot közli: Noha több lap azt jelentette, hogy a magyar békeszerződést csütörtökön adják át, informált körökben azt hiszik, hogy ez a szertartás talán csak tíz nap­­múlva történhetik meg. A jóváté­­telről szóló, valamint a katonai rendelkezéseken állítólag bizonyos módosítást tettek, a­melyek új szövegezést tesznek szükségessé. A magyar delegáció addig előkészíti azt az ellen­jegyzéket.

Next