Budapesti Hírlap, 1920. január (40. évfolyam, 1–27. szám)
1920-01-15 / 13. szám
Budapest 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 380 korona, félévre 110 kor., negyedévre 36 kor., egy hónapra 30 kor., egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. ' / 16- i XL. évfolyam, 13. szám. ■ ■iTE-^'físíütörtök: január 15. Budapesti Hírlap Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csatthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. MAmma gyermek. Budapest, jan. 14. Míg a Budapesti Hírlap, amennyire hely és idő engedi, verekszik az ezeréves magyar alkotmányért és küzd a forradalmi nemzetgyűlés ellen, addig államférfiaink és politikusaink drága idejük kilenctizedrészét kortesuton töltik, hogy a közeli választásoknál párthíveiknek minél több voksot biztosítsanak. Előre látjuk, hogy a küzdelem, amelybe belementünk, legalább egyelőre, kudarcunkkal fog végződni. Túlságos egyenlőtlenek is a fegyverek, amelyekkel a két tábor rendelkezik. Egyik oldalon a kormányzás egész hatalmi fegyverzete minden függelékével, a tényleges, nyers erő, a mivel mi nem állíthatunk szembe mást, mint lelkiragaszkodásunkat, ezeréves alkotmányunkhoz és azt a fanatikus hitünket, hogy az ország a háború és a forradalmak ütötte sebeket és pusztításait csak akkor fogja kiheverhetni, ha szervesen belekapcsolódunk újra abba a múltba, amelytől botor fővel eltántorodtunk. Ha a nemzet visszanyerte volna már egészségét, ha testének vérkeringéséből a fertőző bacillusokat már kivetette volna, akkor ma ezeréves alkotmányunkért nem kellene síkra szállanunk, mert a nemzet maga hangosan követelné ezeréves alkotmányát. Az alkotmányok nem örökéletűek, hiszen a forradalmaknak mindig az a céljuk, hogy a meglevő alkotmányt felborítsák és halomra döntsék. De páratlan eset a történelemben, hogy egy ország, a méhen az egymást váltogató forradalmak nem tudtak hatalmat venni, s amely végül is kiszabadította magát a forradalom fojtogató öleléseiből és azon van, hogy a forradalom utolsó csiráit is kipusztítsa, átgázol ezeréves alkotmányán és új, megint csak forradalmi jellegű alkotmánnyal próbálkozik. Ez a tény egymagában elég bizonyíték arra, amit a mindennapos élet számtalan eseménye csak megerősít,hogy a nemzet még koránt sincs a rekonvalescenzia útján, sőt valójában még azt sem tudja, hogy hol kell gyógyulását keresnie. S ezért ha egyedül és magunkra maradva tovább is folytatjuk a kétes reményű küzdelmet, mert ha a nemzet élni akar, akkor ha most nem, hát később ő maga lesz azon, hogy végül is mi kapjunk igazságot. Ha, sajnos, nincs is kivel vitába bocsátkoznunk. Az általános választójog alapján összeülő nemzetgyűlés már anynyira befejezett dolognak látszik, hogy a támadásunkat már ki sem is védik. És mi mégis halljuk az el nem mondott, ellenvetéseket. Hagyjuk ezeket az érzelmi motívumokból szőtt okoskodásokat, melyekkel politikus nem dolgozhatik, ha a célszerűség és a lehetőség nem csatlakozik hozzájuk. Ez valóban így is van, ezt mi is tudjuk és nem is térünk ki ez ellenvetések elől. A célszerűségi és lehetőségi okok kül- és belpolitikaiak. Az antant követeli és nekünk is szükségünk van végre egy törvényhozó testületre, amely a nép akaratának a kifejezője. Az antant most készül velünk békét kötni és ezt a békét az országgal s nem pedig egy pár forradalmi miniszterrel akarja elfogadtatni. Az antant, akiről kitudódott, hogy Magyarország neki Hekuba, persze alkotmányunkat sem ismeri és választást követel. De fölvilágosíttotta-e valaki az antantot? Mondta-e valaki neki, hogy nekünk ezeréves alkotmányunk van, s hogy a ki ez ellen vét, arra a magyar törvények sújtanak le? Alig hisszük. Az antant, ha saját érdekéről van szó, eddig mindig hozzáférhetőnek bizonyult és nem valószínű, hogyéppen ebben a kérdésben ragaszkodott volna egy elmélethez, amelyről legalábbis nem egészen bizonyos, hogy érdekeit fedi. Belpolitikailag pedig elég az ámításból, másfél év óta az önámításunkon csúsztunk fokról-fokra lefelé. Ma még csak mi mondjuk a nemzetgyűlést alkotmányellenesnek, de várjon a választások után hányan állanak majd mellénk? Az a sok kielégítetlen ambíció, azok a szárnyaszegett remények, amelyek a választások után a porban fognak heverni, azoknak csak akkor nyílik majd meg a szemük és akkor jön meg a szavuk. Egyébként minden forradalmi alakulat csak addig él, amíg létrehozó erői a felszínén tarthatják magukat. Elmerülésüket egy újabb forradalmi hullám követheti, de a régi erők is lábrakaphattak s bármelyik is az előző forradalmi alakulások halálát jelenti. Az ezeréves alkotmány egész más anyagból van alkotva, a forradalom azt is kikezdheti, de amint a magunk esete bizonyítja, nem büntetlenül és semmi sikerrel. Ne ámítsuk tehát magunkat és mondjuk ki magyarán, hogy a nemzetgyűlés is forradalom, mert alkotmányellenes és mert alkotmányellenes, nem veszi körül az a tisztelet és tekintély, mint a törvények által védett ősi magyar alkotmányt. " Az apai háztól fűitől korában elszakadt egyszeri, gyermek, hosszas és kínos évek után visszakerül szülővárosába. Nem siet öreg apjaknyja közé, hanem megy magának szereli keresni* lys ioMl is. De a szeretők bármi^- saipek és kívánatosak, csak keveseket trudi^ik lielégiteni, s azokat is csak ideig-óráig, az apai ház _____________,__—uu_____________ ellenben zárva áll minden fiának és nemzedékről-nemzedékre hárítja át az apa szeretetét és gondoskodását, etet . M * A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal fér áfi magyar béke. Budapest, jan. 14. Egy hete már, hogy a magyar békeküldöttség megérkezett Neuilly-be, hogy átvegye a győztesek kezéből a ránk kiszabott békét. Delegátusaink nagy felkészüléssel és reménytelen helyzetünkben is bizakodó reménységgel indultak útjuknak. Reménytelennek mondjuk a helyzetet, mert hisz mind a német, mind az osztrák, mind pedig a bolgár békekötés alkalmival láthattuk, hogy a győztesek szívében hiába keressük a megértés és az engedékenység érzését. Rideg üzleti formában, kíméletlen pontossággal leszámítolva a szövetségeseik nyújtotta segítség értékét, szabták meg jövendő új életünk feltételeit s ha hihetünk a ma érkezett táviratoknak, a szerződéstervezeten, a fürge és kitűnő aknamunkát folytató szomszédaink működésének eredményeképp legfeljebb kárunkra akarnak változtatni. Mivel az antant a delegátusainkkal való közvetetten összeköttetést sem engedte meg, krégemésztő izgalommal lessük a szórványosan érkező táviratokat, de a mai híreink szerint ti. nap is beletelhetik még, amíg a békeföltételek tartalmáról pontos tudomást szerezhetünk. Addig is olvasóink okulásul elolvashatják,hogy a párisi sajtóban megnyilvánuló közvélemény minő érzéssel fogadta a magyar békeküldöttséget. Megláthatják az alábbi sorokból, hogya kormánykörök kimért hidegségével szemben áll a francia nemzetnek egykedvű közömbössége, melyet legfeljebb a sajtó rosszakaratú, gunyos est kárörvendő diadalérzése vált föl. Szérvekeltetosokat tíz nap múlva adják át. Paris, Jan. 14 .4 .1. T. I. szikratávirata.) A legfelsőbb tanács kedden délelőtt a külügyminisztérium palotájában Jules Cambon elnöklésével ülést tartott. Az ülésen nem volt jelen sem a francia, sem az angol, sem az olasz miniszterelnök, mert más irányú elfoglaltságuk távoltartotta őket. Megjelentek Curzan lord, Scialoja, Wallace és Matsui. A legfelsőbb tanács tudomásul vette a magyar békeszerződés megszerkesztésére kiküldött bizottság jelentését a délszláv kormány által előterjesztett kérés tárgyában. A legfelsőbb tanács úgy találta, hogy az 1868. évi kiegyezés nem olyan természetű, amelynek következtében módosítani kellene a magyar békeszerződés már megállapított határozmányait. A legfelsőbb tanács a cseh kormány kérésére elhatározta, hogy módosítani fogja a magyar békeszerződés "207. cikkét, amely a Csehország és Lengyelország által Magyarországnak szállítandó szén kiszolgáltatásáról szól. „A terület rendelkezések megváltoztatttalalanok". Bécs, jan. 14. A bécsi távirati iroda a forrás megnevezése nélkül a következő párisi táviratot közli: Noha több lap azt jelentette, hogy a magyar békeszerződést csütörtökön adják át, informált körökben azt hiszik, hogy ez a szertartás talán csak tíz napmúlva történhetik meg. A jóvátételről szóló, valamint a katonai rendelkezéseken állítólag bizonyos módosítást tettek, amelyek új szövegezést tesznek szükségessé. A magyar delegáció addig előkészíti azt az ellenjegyzéket.