Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-15 / 40. szám
1920 február 15. ISQAPESTI k»BiAP au. Amigásoknak megyünk elébe, ha a kardot az angol kéz fogja forgatni, akkor a lassú kibontakozást remélhetjük. A mi békedelegációnk ugyanakkor, mikor ez az erőpróba lefolyik, ottani Neuillyben és várja a győztesek hatalmi szavát, ami életet vagy halált jelenthet számunkra. De ma érkezik híte annak is, hogy békedelegációnk válaszát nem Parisban, hanem a mostani londoni tárgyalásokon fogják bonckés alá venni, érthető tehát, ha a magyar ember gondolatai ma London felé kalandoznak. Asquith újból való fellépése mintha fordulópontot jelentene az angol békepolitikában. S bár egymagában az a tény, hogy az angol ellenzéki polgárság vezetője a békeszerződések revíziója mellett kötötte le a szavát, súlyos meggondolásokra adhatott alkalmat. Asquith hosszú évek óta az angol politikai élet homlokterében áll, komoly, higgadt államférfiú, aki elveit a pillanatnyi sikerért nem hajlandó feláldozni. Ezért is maradt mandátum nélkül Lloyd George legutóbbi, a győzelem jegyében lefolytatott választásainál. Ha ez a férfiú, aki ma is egyedüli riválisa Lloyd Georginak, a békeszerződések revizióát követeli, akkor e követelés mögött töbnb°t kell látnunk, mint egy agitációs jelszót. Asquith ezzel a követeléssel nem léphetett volna a nyilvánosság elé, hacsak nem tudta, hogy saját meggyőződése találkozik az angol nép széles rétegeinek meggyőződésével. És Asquith, úgy látszik, jó megfigyelő, mert immár Lloyd George és Curzon lord is szükségesnek tartották, hogy eltántorodva eddigi politikájuktól, közeledjenek az ő felfogásához. Ez a közeledés persze a békeszerződések revíziójáig még nem jutott el és csakis kisebb-nagyobb engedményeket helyez kilátásba. De máris intőjel volt Millerandnak és a franciáknak arra, hogy résen álljanak. Milerandnak tudnia kell, hogy e két angol államférfiú térdhajtása Asquith előtt nem szólhatott csupán az ellenzék vezérének, hanem csak az angol nép nagy tömegének, amely a háborút maga mögött hagyva, ma már egész más eszmekörben él, mint francia szövetségese. Millerand beköszöntő programbeszédében nagy tetszés közben kijelentette, hogy a békeszerződésekkel áll vagy bukik. Ámde egymagában Franciaország gyönge e feladatra, Amerikától cserbenhagyva, csak Angliával együtt mentheti meg tökéletesen Clémenceau művét. Csakhogy Asquith radikális fellépése óta Franciaország mintha Angliára sem számíthatna föltétlenül, de ha számíthat is, akkor is Franciaország marad ezentúl a védelmet kérő fél s ezzel magyarázható formailag a Páris és London közötti helycsere. Fog-e ez a helycsereúj szellemeket is idézni, az még csak remélhető, de bizonyossággal nem tudható. — Egy baj van, atyuskám, az, hogy e pillanatban egyetlen hangszerkészítő sincs a mennyországban. — Sebaj, akkor leviszed a földre. Budapesten nagyon ügyes, ehhez értő mesteremberek vannak. Gábor most még hevesebben megvakarta a fejét. — Budapesten? Oda menjek, hogy a bőrömet lenyúzzák? Hisz a legszerényebb iparos, ha csak ránéz a trombitára, hát ezer koronát fog követelni érte. — Ez se baj, édes fiam, azok a szegény magyarok, akik az utóbbi hónapokban érkeztek hozzánk, mázsaszámra való fehér pénzt deponáltak nálunk. Vagy ebből magaddal vagy öt kilót és ne sajnáld, akármennyit kérnek is. Gábor tehát a vett parancs következtében átöltözött abba a ruhájába, melyben földi látogatásait végezni szokta, magához vette a nevezetes trombitát, illedelmesen köszönt Szent Péternek és suhogó szárnyakkal eltűnt a felhők hatalmas tömegében. A híres triumvirátusból Wilson és Clémenceau máig kibukott. Lloyd George mint utolsó tartja még kezében a hatalmat. Hogy meddig, az talán most fog eldőlni. Ha igazán az a nagy államférfit, akinek mondják és akinek eddig mutatkozott, akkor lehet, hogy még sokáig. De akkor el kell hagynia hamar a Clémenceau—Millerams-féle ideológiát és egészen át kell majd vitorláznia Asquith vizeibe. 3n iip delegíció Hiffintoer-lístÉn. Budapest, febr. 14. A magyar békedelegáció a béketárgyalások legéletbevágóbb kérdése, a határkérdés tárgyában két beadványt terjesztett a békekonferencia elé. A „Határjegyzék" az antant béketervezetére csak diplomáciai formában tartott érdemi választ tartalmaz. A békedelegáció azonban ezenkívül önálló nagy elaborátumot bocsát a békekonferencia rendelkezésére, amelyben memorandum keretében mutatja be széles tudományos alapon mindazokat a szempontokat és érveket, amelyeket a kérdés eldöntésénél számbaveendőnek ítél. A következőkben a Cholnoky Jenő egyetemi tanár által szerkesztett ftatárügyi memorandumot mutatjuk be vázlatos gondolatmenetében, helyszűke miatt lehetetlen lévén leközölni a terjedelmes munkát, amely úgyszólván kilométerrőlkilométerre boncolja szét a demarkációs vonalat és egészen az Árpád-korig visszamenő históriai okmányokkal mutatja ki a magyar nemzet nagy történeti igazságát. A csehszlovák határ helytelan voltának részletes ismertetése. 1. §. A Dévény—Gönyő közti Duraszakiszisztán vízrajzi szempontból való tanulmányozása is életbevágó követelményként tünteti föl, hogy a Duna völgye ezen a szakaszon a beletorkolódó folyók vízválasztójáig a magyar állam fennhatósága alatt maradjon. Itt az újonan alakult állam a befogadó folyam mentén lakó, érdekeltségre való tekintet nélkül új ármentesítéseket, szabályozásokat vagy erdőkezelésben változásokat létesít, ezek az alsóbb fekvésű területek gazdasági életére direkt katasztrofális kihatásai lehetnének. 2. §. A Csallóköz tulajdonképpen a Duna törmelékkapjának egy része. A község- és határnevek- nek csak 10 százaléka nem biztosan magyar, a 10 százaléknak csak töredéke szláv hangzású. Maga ..Csallóköz" tisztán magyar szó. A lakosság mai eloszlása 105.000 létekből: magyar 101.800, német 2800. tót 453. A Csallóköz elfoglalása minden más nemzetiségeink igényelte foglalásnál jogtalanabb.). 3. §. Pozsony városa. Pozsony sohasem volt tót, még kevésbbé cseh város. A Bratislava név nem fordul elő sehol. A tótok a huszita háború alatt a cseh martalócok elöl menekültek ide, de szláv jellege a városnak soha sem volt, hanem túlnyomó németsége mellett mindig volt erős magyarsága. Amint a kultúrában, hasonlók éppen jár elöl a németség és magyarság a gazdasági életben is. 1911-ben Pozsony 101 ipari vállalata közül 5-nek van szlávos hangzású neve, a város öt nagy pénzintézete közül egy sincs tót kézen. Pozsony elvesztésével a magyar ipar pótolhatatlan veszteséget szenvedne, de a város iparának is halálát jelentené, ha az főfogyasztó piacát, Magyarországot elveszítené. A csehek arra hivatkoznak, hogy nekik dunai kikötőre van szükségük. A Morva torkolatánál, tisztán szlávlakta területén nagyon könnyen lehet dunai kikötőt építeni. Ennek lehetőségét bemutatandó, mellékeljük az átrakodó kikötőépítésnek egész tervezetét. 4. § A Kisalföld, a Dunától északra fekvő tiszta magyarlakta síkság, ősrégi megvár vidék. A mióta Európa államai megalakultak, azóta ez a terület sohasem tartozott semmiféle más országhoz. Külön kell említeni Komáromot, a mely mén avar maami telep. vára, — a melyet ellenség sohasem vett be — a magyar történetem, egyik büszkesége. Elszakítása esetén a folyó jobb partján fekvő város elveszíti vasúti állomását, mely a déli parton fekszik. Határában Ósvalia, csillagvizsgálóval, amely a magyar állam egyetlen csillagászati obszervatóriuma. Gazdasági szempontból a Kisalföld hazánk egyik legfontosabb, vidéke. Különösen Budapest élelmezésére lenne rendkívüli csapás az elvesztése. 5. §. A Vérföld. A Garam alsó völgyétől Sátoraljaújhely vidékéig a csetiektől követelt határvonalés a valóságos nyelvhatár között megint széles puszta húzódik, a melynek úgyszólván színtiszta magyar lakossága van. Léva, Ipolyság. Balassagyarmat. Losonc, Rimaszombat. Rozsnyó. Kassa tiszta magyar városok és vidékek. A követelt határitt Ipolyt elhagyva, a bánrévé majd a rozsnyói szinmagyar medencéket keresztezi, oly szeszélyesen, hogy sem nyelvhatár, sem történelmi határ, hanem a csehek imperialista gazdagodási törekvése volt itt a döntő a megállapításnál. Ózdi és diósgyőri vashámoraink, amelyek Magyarországnál maradnának,, elveszítik ezáltal öszszes vasérctermelő helyeiket, ami halálát jelenti az egész magyar vasgyártásnak. Kassa a legszélsőbb nacionalista hagyományoknak, a Habsburgok ellen vivott kuruc fölkelésnek ősi városa. A magyar kultúra egyik ősi fészke, kereskedelmileg pedigaz Alföld és Felföld közvetítő gócpontja. A Felvidéknek egyik legértékesebb része a szepesi medence. Gazdaságilag különösen textilipara jelentős, amely Csehország mellett nem lesz versenyképes. Kulturáns értékei közt tót kéznek nyoma sincs rajtuk. Hl. Gábor arkangyal éjjel szállt a földre és rendes helyén, a kerepesi temetőben kötött ki. A bosszút kissé elbágyasztotta és leült pihenni egy magányos sirdombra, mely egészen egyedül állott egy most megkezdett uj parcella szélén. A sirhalmon egy egész közönséges fakereszt állott ezzel a felírással: Itt nyugszik Bodrogi Kázmér. Gábor arkangyalnak jó bundája volt, melynek pompás melegében jól eselt neki egy kicsit elszundikálni. Amint fölébredt, elővette a trombitát, nézegette és azon gondolkozott, hogy talán már olyan rozsdás, hogy hangot sem ad, ha belefujjnak. Azzal szórakozottan fogta a trombitát és megfujta . . . ... A következő pillanatban a világ mind a négy tája felől hatalmas, de tompa és mély mennydörgés hallatszott. Az eget keletiül nyugatig egy óriás villám hasította végig, mely percekig tartó széles tüzes árkot hagyott maga után. A mindenséget félelmetes zúgás töltötte be,mintha százezer haldokló kebléből most egyszerre törne ki az utolsó leheltetés együtt szállna ég felé az Isten trónja elé. Ez a sóhajtás oly erőssé vált, mintha valahol nem messze egy hirtelen szélroham törne keresztül egy rengeteg erdőn, mely csupa százados tölgyfából áll. Azután a zúgás egyre halkabb lett és végre megszűnt, de karonként nyöszörgések, jajkiállások, zokogó hangok hallatszottál ki belőle. Egy csomó sír besüppedt vagy kétfelé nyitott, a közelebb levő sírok felett árnyalakok lebegtek, iftentha a halottak azon erőlködnének, hogy a gödörből kiszabaduljanak. De valamennyi erőtlenül hanyatlott vissza. Egypár márvány síremlék kidőlt, a föld úgy mozgott, mintha gyönge földrengés rázná ... A különböző helyeken éjjeli őrségen levő katolák eldobálták fegyverüket, eszeveszetten futni kezdték, eszelősen kiabálva: Jönnek, jönnek! A város különböző részeiben az utcán három öreg éjjeli őrt’találtak halva, arcukon a legnagyobb borzalom kifejezésével. Ezeket valami rejtelmes rémület ölte meg. Gábor arkangyal ijedten tekintett körül, most jött csak rá, hogy az utolsó ítélet trombitájából csalt ki néhány hangot. Erről eddig egészen megfeledkezett. Az a pár hang elég volt, hogy a mindenség megmozduljon, de mily —-TM 1 1 - "-■■HÍJ_____J1 "J’YL.'JJ.!..—gLi:_-L-U!___!............... i szörnyű dolog lett volna, ha teljes erejéből beleslt! így a halottak is csak egy kicsit megmozdultak, de úgy látszik, a trombitaszó kevés volt arra, hogy végképp föltámadjanak. Az angyalnak egy nagy kő esett le a szivéről. . . . Ekkor Bodrogi Kázmér sírja kétfelé nyílt és kilépett belőle a meghalt író. Szentséges ég! — sóhajtó Gábor — ez a szegény, úgy látszik, teljesen föltámadt, mert legközelebb volt, úgyszólván a fülébe harsogtatom a trombitát és végighallotta az összes megfújt hangokat. No, segítsen magán, ahogy tud, én nem várom meg, mit csinál. Ezzelfogta a trombitát és sietve eltűnt a temető kapuja irányában. IV. Ezen az emlékezetes éjszakán otthon ültem a dolgozószobámban, szorgalmasan dolgoztam új regényemen és még szorgalmasabban tín,itteni a rénikabátokan is. Eme, talán furcsán hangzó kifejezésnek megvan a maga története. Egy szokatlanul hideg téti nap kellemetlen hatása alatt a következőképp kezdtem okoskodni: létfentartásom szempontjából szükségem van-e arra, hogy én az utcára kimenjek? A felelet rá az vall, hogy nincs. Gyerünk tovább. Létfentartásom szempontjából szükség van-e arra, hogy otthon üljek és írjak. A felület rá az volt, hogy van. De hogy én otthon üljek és írjak, ahhoz fűzött szoba szükséges. Hogy fűtött szobához jussak, ahhoz legalább is fa kell, hogy fám legyen, ahhoz pénz kell. Ergo eladtam a szép prémes téli bundámat hatezer koronáért, azzal kiállottam a budakeszi útra, megfogtam két parasztembert és vettem tőlük két szekér fát 1600