Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-25 / 124. szám
*00 MA !» Budapest, 1920. XL. évfolyam, 124. szám*1^! *Kedd, május 25 Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfitetál árak: Egész évre 380 korona, félévre 140 kor., negyedévre 70 kor, egy hónapra 35 kor.. Egye. számára helyben, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. — ...." ■ ...... ------------ - A magyar Kormány kész aléirni a békét. -^Valljuk válaszjegyzékünket az antantnak. — Az aláírás terminusa junius 4*ike. — A békedelegáció lemondása. — Apponyi levele. — Budapest, máj. 24. A magyar kormány jegyzékben értesítette a békekonferencia elnökét arról a tragikus elhatározásáról, hogy kész a békeszerződést úgy, ahogy van, aláírni. E végből határnap kitűzését kéri, melyre el fogja küldeni meghatalmazott aláíróit. 1. A kormány e jegyzéke szinte csörgeti az elfojtott keserűség láncát, melyet mérsékletnek nevezhetünk. Szerény és megadással teljes e jegyzék, de nincsen méltóság nélkül. Diplomatikus is, mégis őszinte. Kimondja egész gondolatát: nem írná alá, ha kénytelen nem volna tőle. E gondolat mögött pedig ott lappang a másik: ha aláírom, legalább megtettem, amit kívánt a győztes fél és ezzel megvan a formai béke. Ha alá nem írom, senki sem tudja, mi következik utána. Nekünk pedig nincsen arra szükségünk, hogy akármi is következzék, a mi minket gyötrelmes rekonvaleszcenciánkban megzavarhat. így hát aláírja a kormány. Persze, a kormány a nemzet nevében cselekszik. És lám, vannak történeti helyzetek, amikor a k kormány, a nemzet nevében olyat cselekszik, amit a nemzet egyeteme kereken elutasít magától. Remegni fog annak a keze, aki ezt a teonini békét aláírja s a kormány tagjai némán eresztik fejüket a mellükre, mert e nemzet egyik legdicstelenebb okmányát írták alá azzal a meggyőződéssel, hogy föláldozták magukat a hazáért. Tövis- vagy babérkoszorú jár-e ki neki érte, azt a jövendő fogja eldönteni. Elvégre érdemben mindegy, aláírjuk-e, vagy sem, mert hiszen a kötés végrehajthatatlan, a szerződés meg nem tartható. Minket elítéltek halálra, de biztoskezű hóhérról nem tudtak gondoskodni. Ki nem végezhetnek bennünket. Mert egy nemzet életéről, ha a nemzet élni akar és tud, papiroson nem lehet végérvényesen intézkedni. A békeszerződések, melyek az antant irodáiban készültek, csak gyilkossági kísérletek. A huszadik század homlokára sütött szégyenbélyegek. Az utókor el fog ámulni azon a barbár vandalizmuson, amellyel Nyugat-Európa rátört Közép- s Kelet-Európára, hogy az élet, a haladás minden föltételéből kifossza. Az a feltünedező jóakarat, az az ígérgetés, a jóvátételi és határigazító bizottságok kecsegtető munkája, melyet a magyar jegyzék tán több udvariassággal, mint őszinteséggel honorálni látszik, nekünk csak annyiban fontos, amennyiben egy derengő jobb belátás jele. A mi azok által a testületek által elérhető, az a mi — nem mondom vágyunkat, hanem az igazságunkat ki nem elégítheti. Az antant elkövette azt az olimposzi hibát, hogy Ausztriát és Magyarországot életképtelen elemeire bontotta s ezzel kiiktatta Európa keretéből azt a fix pontot, a mely itt a rendnek s a békének egyetlen biztos őre és föntartója volt. És életre hivott s területileg megerősített oly államalakulásokat, a melyek eddig is a rendetlenségnek, portyázásnak, hadakozásnak, sőt háborúnak fészkei voltak. A Balkánt eddig Európa tűzfészkének hívták. Az antant nemhogy területileg megszorította volna, hanem éppenséggel megduplázta ezt a tűzfészket. Ha eddig veszedelme volt Európának, most kétszeresen, sőt többszörösen az lesz. Egy Dunai Szövetség hóbortjával hiába áltatják magukat. Itt csak spanyol párviadalról lehetne szó egy ilyen szövetségben. Egy sötét szobába csukják a tőrrel fölfegyverzett ellenségeket. Ki gondolja, hogy azok ott ölelkezni és csókolózni fognak? Államilag lehetetlenné, gazdaságilag-koldussá teszi a legyőzött népeket ez a béke. Kelet- és Közép-Európa át fog alakulni németalföldi mocsarakká, ahol a hollandus geux-ök tanyáznak, a koldusok,amíg a gőgös spanyol minden kezei nyoma le nem pattant róluk. De ne legyünk romantikusak. Van nekünk szövetségesünk, amely legyőzhetetlen: az élet. Az élet minden tervénye velünk harcol. Az élet minden szüksége, az élet minden követelése. Amit mi itt ezer éven át elviseltünk, annakcsak a fele babhéra illeti a magyar katonai és ál-lamférfiúi erkölcsöt. Az érdem fele része az élet törvényeit koszorúzza meg. Ez ellen nem lehet papiroson intézkedni. Erőszak, önkény ránk ültethet ideig-óráig jövevénynépeket, de ha tartósan meg akarja ülni töretlen nyakunkat, különb nép legyen a magyarnál. Pedig ezer év óta itt nálánál különb nem volt. Mióta a barbárság elpusztította innen a római birodalom provinciáit, azóta egy nép se akadt a magyaron kívül, amely államot, birodalmat, civilizációt tudott volna alapítani, termelni és föntartani. Ezt az ezer évig kipróbált, hűt és megbízható erőt most nem a keleti barbár népvándorlás, hanem a nyugati civilizáció dúlja föl, hogy helyébe igenis, a keleti barbárságot iktassa. Mi minden keleti pestis éljen őriztük, védtük Európát. Most Európa belénk akarja oltani minden keleti döghalál bacillusát és nem látja, hogy a saját testét fertőzteti meg vele. Kelet diadala ez a rongy béke a nyugaton , és a nyugat szerzi meg a keletnek maga ellen ezt a vérfertőző diadalt. • A Versaillesban átadott jegyzékek. Budapest, máj. 24. Praznovszky Iván rendkívüli követ Versaillesba megérkezve május 21-én, az antant-jegyzékre adandó válasz határidejének lejárta előtt, fölkereste Henry francia ezredest és átadta neki a magyar békedelegációnak jegyzékét, a melyben Apponyi Albert gróf közli a legfőbb tanács elnökével, hogy a magyar békeküldöttség nem tekintvén magát illetékesnek dönteni a békeszerződés elfogadásának, vagy, visszautasításának e kérdésében, lemondott és visszaadta mandátumát a magyar kormánynak. Mivel a válaszadásra megszabott határidő aznap lejárt, francia részről kérdést intéztek követünkhöz, vájjon a magyar kormány részéről is nincsen-e közölni valója. Erre Praznovszky átadta a magyar kormány válaszjegyzékét, amelyben a magyar kormány kijelenti, hogy kész aláírni a békeszerződést és mihelyt közlik vele az aláírásra kitűzött határidőt, haladéktalanul kiküldi megfelelő felhatalmazással ellátott képviselőit. A jegyzéket Henry ezredes azonnal továbbította illetékes helyre. * A Magyar Távirati Iroda az alábbiakban közli Praznovszky Iván rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter által Versaillesben május 21-én átadott jegyzékek hiteles szövegét. A magyar kormány Jegyzéke: Elnök Úr! A magyar békeküldöttség, mint az május 17-én kelt leveléből kitűnik, visszaadta meghatalmazását megbízójának .A békeküldöttség erkölcsi lehetetlenségnek véli, hogy aláírjon egy olyan szerződést, amelyet elfogadhatatlannak és teljesíthetetlennek jelentett ki s amelynek rendelkezéseit hiába igyekezett megváltoztatni. Véleménye szerint csak egy kivételes helyzet teremtette kényszer tehetné megokolná a szerződés aláírását, azonban a békeküldöttség nem érzi magát illetékesnek annak elbírálására, vájjon ez a kényszer tényleg fennáll-e? A magyar kormány teljesen osztja azokat a megokolt ellenvetéseket és bírálatotkat, amelyeket a békeküldöttség állandóan hangoztatott, úgyszintén osztja azt az általános tiltakozást, amelyet a békeküldöttség mind a tárgyalások folyamán, mind pedig jelen lemondó levelében kifejezésre juttatott. Tiltakozik különösen a magyar kormány a népek szabad önrendelkezési jogának nyílt megsértése ellen, mert csak ez a jogelv alkalmas arra, hogy bonyodalmaknak és zavaroknak elejét vegye. S éppen erre a jogalapra helyezkedve mondott le a magyar kormány elvitathatatlan történeti jogaihoz való ragaszkodásának hangoztatásáról. Nem kerülték el azonban a magyar békeküldöttség figyelmét a szövetséges és társult nagyhatalmak kísérő levelének azok a részei, amelyek véleménye szerint, ha nem is tényleges biztosítékok, mégis határozott ígéreteknek látszanak arra, hogy a békeszer- A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal