Budapesti Hírlap, 1920. május (40. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-25 / 124. szám

*00 MA !» Budapest, 1920. XL. évfolyam, 124. szám­*1^! *­Kedd, május 25 Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfitetá­l árak: Egész évre 380 korona, félévre 140 kor., negyedévre 70 kor­, egy hónapra 35 kor.. Egye. szám­ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. — ...." ■ ...... ------------ - A magyar Kormány kész aléirni a békét. -^Valljuk válaszjegyzékü­nket az antantnak. — Az aláírás terminusa junius 4*ike. — A békedelegáció lemondása. — Apponyi levele. — Budapest, máj. 24. A magyar kormány jegyzékben ér­tesítette a békekonferencia elnökét arról a tragikus elhatározásáról, hogy kész a békeszerződést úgy, a­hogy van, aláírni. E végből határnap kitűzését kéri, melyre el fogja küldeni meghatalmazott aláíróit. 1. A kormány e jegyzéke szinte csör­geti az elfojtott keserűség láncát, melyet mérsékletnek nevezhetünk. Szerény és megadással teljes e jegyzék, de nincsen méltóság nélkül. Diplomatikus is, mégis őszinte. Kimondja egész­ gondolatát: nem írná alá, ha kénytelen nem volna tőle. E gondolat mögött pedig ott lap­pang a másik: ha aláírom, legalább meg­tettem, a­mit kívánt a győztes fél és ez­zel megvan a formai béke. Ha alá nem írom, senki sem tudja, mi következik utána. Nekünk pedig nincsen arra szük­ségünk, hogy akármi is következzék, a mi minket gyötrelmes rekonvaleszcenciánk­­ban megzavarhat.­­ így hát aláírja a­­ kormány. Per­sze, a kormány a nemzet nevében cselek­szik. És lám, vannak történeti helyzetek, a­mikor a k kormány, a nemzet nevében olyat cselekszik, a­mit a nemzet egye­teme kereken elutasít magától. Remegni fog annak a keze, a­ki ezt a teonini békét aláírja s a kormány tag­jai némán eresztik fejüket a mellükre, mert e nemzet egyik legdicstelenebb ok­mányát írták alá azzal a meggyőződés­­sel, hogy föláldozták magukat a hazáért. Tövis- vagy babérkoszorú jár-e ki neki érte, azt a jövendő fogja eldönteni. Elvégre érdemben mindegy, aláírjuk-e, vagy sem, mert hiszen a kötés végrehajt­hatatlan, a szerződés meg nem tartható. Minket elítéltek halálra, de biztoskezű hóhérról nem tudtak gondoskodni. Ki nem végezhetnek bennünket. Mert egy nemzet életéről, ha a nemzet élni akar és tud, papiroson nem lehet végérvényesen intézkedni. A békeszerződések, melyek az antant irodáiban készültek, csak gyil­kossági kísérletek. A huszadik század homlokára sütött szégyenbélyegek. Az utókor el fog ámulni azon a barbár van­dalizmuson,­­ a­mellyel Nyugat-Európa rátört Közép- s Kelet-Európára, hogy az élet, a haladás minden föltételéből ki­fossza. Az a feltünedező jóakarat,­ az az ígérgetés, a jóvátételi és határigazító bi­zottságok kecsegtető munkája, melyet a magyar jegyzék tán több udvariassággal, mint őszinteséggel honorálni látszik, ne­künk csak annyiban fontos, a­mennyiben egy derengő jobb belátás jele. A mi azok által a testületek által elérhető, az a mi — nem mondom vágyunkat, hanem az igazságunkat ki nem elégítheti. Az antant elkövette azt az olimposzi hibát, hogy Ausztriát és Magyarországot életképte­len elemeire bontotta s ezzel kiiktatta Európa keretéből azt a fix pontot, a mely itt­ a rendnek s a békének egyetlen biztos őre és föntartója volt. És életre hivott s területileg megerősített oly állam­alakulá­sokat, a melyek eddig is a rendetlenség­nek, portyázásnak, hadakozásnak, sőt háborúnak fészkei voltak. A Balkánt ed­dig Európa tűzfészkének hívták. Az an­tant nemhogy területileg megszorította volna, hanem éppenséggel megduplázta ezt a tűzfészket. Ha eddig veszedelme volt Európának, most kétszeresen, sőt többszörösen az lesz. Egy Dunai Szövet­ség hóbortjával hiába áltatják magukat. Itt csak spanyol párviadalról lehetne szó egy ilyen szövetségben. Egy sötét szo­bába csukják a tőrrel fölfegyverzett el­lenségeket. Ki gondolja, hogy azok ott ölelkezni és csókolózni fognak? Államilag lehetetlenné, gazdaságilag-­­koldussá teszi a legyőzött népeket ez a béke. Kelet- és Közép-Európa át fog ala­kulni németalföldi mocsarakká, a­hol a hollandus geux-ök tanyáznak, a koldu­sok,­­a­míg a gőgös spanyol minden kezei nyoma le nem pattant róluk. De ne legyünk romantikusak. Van nekünk szövetségesünk, a­mely legyőzhe­tetlen: az élet. Az élet minden tervén­ye velünk harcol. Az élet minden szüksége, az élet m­inden követelése. A­mit mi itt ezer éven át elviseltünk, annak­­csak a fele babhéra illeti a magyar katonai és ál-­­lamférfiúi erkölcsöt. Az érdem fele része az élet törvényeit koszorúzza meg. Ez el­len nem lehet papiroson intézkedni. Erő­­szak, önkény ránk ültethet ideig-óráig jövevénynépeket, de ha tartósan meg akarja ülni töretlen nyakunkat, különb nép legyen a magyarnál. Pedig ezer év óta itt nálánál különb nem volt. Mióta a barbárság elpusztította innen a római bi­rodalom provinciáit, azóta egy nép se akadt a magyaron kívül, a­mely államot, birodalmat, civilizációt tudott volna ala­pítani, termelni és föntartani. Ezt az ezer évig kipróbált, hűt és megbízható erőt most nem a keleti barbár népván­dorlás, hanem a nyugati civilizáció dúlja föl, hogy helyébe igenis, a keleti barbár­ságot iktassa. Mi minden keleti pestis él­jen őriztük, védtük Európát. Most Európa belénk akarja oltani minden keleti dög­halál bacillusát és nem l­átja, hogy a sa­ját testét fertőzteti meg vele. Kelet dia­dala ez a rongy béke a nyugaton , és a nyugat szerzi meg a keletnek maga ellen ezt a vérfertőző diadalt. • A Versaillesban átadott jegyzékek. Budapest, máj. 24. Praznovszky Iván rendkívüli követ Versail­­lesba megérkezve május 21-én, az antant-jegy­zékre adandó válasz határidejének lejárta előtt, fölkereste Henry francia ezredest és átadta neki a magyar békedelegációnak jegyzékét, a melyben Apponyi Albert gróf közli a legfőbb tanács elnökével, hogy a magyar békeküldött­­ség nem tekintvén magát illetékesnek dönteni a békeszerződés elfogadásának, vagy, vissza­utasításának e kérdésében, lemondott és vissza­adta mandátumát a magyar kormánynak. Mi­vel a válaszadásra megszabott határidő aznap lejárt, francia részről kérdést intéztek követünk­­höz, vájjon a magyar kormány részéről is nin­­csen-e közölni valója. Erre Praznovszky át­adta a magyar kormány válaszjegyzékét, a­melyben a magyar kormány kijelenti, hogy kész aláírni a békeszerződést és mihelyt közlik vele az aláírásra kitűzött határidőt, haladékta­lanul kiküldi megfelelő felhatalmazással ellá­tott képviselőit. A jegyzéket Henry ezredes azonnal továbbította illetékes helyre. * A Magyar Távirati Iroda az alábbiakban közli Praznovszky Iván rendkívüli követ, meg­hatalmazott miniszter által Versaillesben május 21-én átadott jegyzékek hiteles szövegét. A magyar kormány Jegyzéke: Elnök Úr! A­ magyar békeküldöttség, mint az május 17-én kelt leveléből kitűnik, visszaadta meghatalmazását megbízójának­ .A békeküldöttség erkölcsi lehetetlenség­nek véli, hogy aláírjon egy olyan szerződést, amelyet elfogadhatatlannak és teljesíthetet­­lennek jelentett ki s amelynek rendelkezéseit hiába igyekezett megváltoztatni. Véleménye szerint csak egy kivételes helyzet teremtette kényszer tehetné megokolná a szerződés alá­írását, azonban a békeküldöttség nem érzi magát illetékesnek annak elbírálására, váj­jon ez a kényszer tényleg fennáll-e? A magyar kormány teljesen osztja azokat a megokolt ellenvetéseket és bírálato­­t­kat, a­melyeket a békeküldöttség állandóan hangoztatott, úgyszintén osztja azt az általá­nos tiltakozást, a­melyet a békeküldöttség mind a tárgyalások folyamán, mind pedig jelen lemondó levelében kifejezésre juttatott. Tiltakozik különösen a magyar kormány a népek szabad önrendelkezési jogának nyílt megsértése ellen, mert csak ez a jogelv al­kalmas arra, hogy­ bonyodalmaknak és za­varoknak elejét vegye. S éppen erre a jog­alapra helyezkedve mondott le a magyar kormány elvitathatatlan történeti jogaihoz való ragaszkodásának hangoztatásáról. Nem kerülték el azonban a magyar békeküldöttség figyelmét a­­ szövetséges és társult nagyhatalmak kísérő levelének azok­ a részei, amelyek véleménye szerint, ha nem is tényleges biztosítékok, mégis határozott ígéreteknek látszanak arra, hogy a békeszer- A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal

Next