Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

2 1920 szeptember 16. Budapesti Hirlap cml.«A merénylet végrehajtásának körülményeit állapítják meg, a másik főcsoportban pedig tárgyalta azokat a momentumokat, a­melyek a vádlottak bűncselek­ményének indító okaira vetnek világosságot. Ezután a megokol­ás fölsorolja a gyilkosság­nak a főtárgyalásom ismertetett részleteit, s ismer­teti a vádlottak beismerő vallomását. M­egét tanítja, hogy a vádlottak csak azt ismerik be, a­mi felfogá­suk szerint rájuk nézve kisebb veszedelmet jelent. A felbujtói,­ X főtárgy­alás folyamán a vádlottak álhataté­­ten és következetesen tagadták­, hogy a merénylet terve és kivitele az ő agyuk szüleménye,, saját egyéni akciójuk lett volna. Elmondották, hogy a merénylet megszervezésével a politikusok közül Fényes László, Friedrich István és Kéri Pál, vala­mint a tizenegyes­­katonatanácsnak Károlyi Mihály óhaja folytán megválasztott elnök, Csernyák Imre házattak meg. Ennek a bizottságnak a tagjai voltak állítólag azok, a­kik azzal a hamis beállítással akar­ták őket rávenni a gyilkosságra, hogy nemzeti hő­sökként fogják őket ünnepelni. Majd arról beszéltek nekik a felbujtók, hogy pénzágazattól sem riadná­nak vissza. Erre vonatkozólag ugyancsak Hüttener és Sztanykovszky azok, a­kik vallomásukban azt állí­tották, hogy több olyan, részben egyedül Friedrich által, részben Fényes és Friedrich, illetve a nemzeti tanács más tagjai által aláirt levél fordult meg ti­tokban többeknek (így Hüttnemek is) kezén, me­lyekben ki volt fejtve, hogyha nemzet régi vágyai­nak megvalósíthat­ás­a céljából mennyire szükséges Tisza gróf láb alól való el­tétele és a kik ezt végre­hajtják, százezer korona jutalomban részesülnek. Minthogy a vádlottak által felbujtóknak meg­jelölt s a polgári büntetőbíráskodás illetékessége alá tartozó egyének ellen a bűnvádi eljárás a pol­gári bíróságnál folyamatban van, a haditörvényszék vádlottak vallomásából a felbujtók kilétére vonat­kozó résznek értékelésére, valamint a bizonyítási eljárás során fölmerült vonatkozó adatok elbírálá­sára indíttatva nem érezhette magát.­­ Fontán az indokolás a Pesti Napló forradalmi cikkeit ismerteti, majd így fol­yatja: Ha a nemrég múltból szerzett tapasztalatok után a jelenlegi viszonyok szemüvegén keresztül ol­vassuk a Pesti Napló föntebbi közléseit, senki sem maradhat az iránt kétségben, hogy az 1918. októ­ber 31-iki forradalom, a­melyben Károlyi Mihály és hívei, Garbaiakkal, Kunfiakkal, Pogány­okkal, stb. testvériesültek, már születése pillanatában a destrukció hatalomra jutásét jelentette. ► Hogy a merénylet elő volt készítve s hogy, a­ Végrehajtás hírét bizonyos elemek lázas türelmet­lenséggel várták, kitetszik abból, miszerint a gyil­kosság bírót vidékre már október 31-én, a kora dél­utáni órákban, tehát még a merénylet végrehajtása előtt ismeretlen egyének hírül vitték, illetve megte­­lefonálták, noha a telefonközéppont azon a napon a nemzeti tanács hatalmában és ellenőrzése alatt állott. . . _ . Minthogy vádlottaknak a — más körülmé­nyekkel is alátámogatott — beismerése szubjektíve kimeríti a felbérlés, helyesebben felbérlettség fo­galmát, a haditörvényszék őket a Kbtfe. 413. §-ába ütköző s a 414. §. 3. pontja szerint minősülő bűn­tettben bűnösöknek mondotta ki. ........ Súlyosbító körülmények. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság első-, másod- és harmadrendű vádlottnál a bűntény gon­dos előkészítését és tervszerű végrehajtását. Dobónál és Sztanykovszkynál azonkívül az­ a kegyetlenség, hogy a gyilkosság az áldozat legköze­lebbi családtagjainak jelenlétében, azok életvesze­­­delmeztetés­ével lett végrehajtva.­­ * Dobónál, hogy a súlyos testi sértés háromszo­rosan minősült büntette. Dobónál azonkívül, hogy a h­aditervényszéket beismerő vallomásának visszavonása után valótlan körülmények koholásával tévútra vezetni igyekezett, Hübnernél, hogy a bűntény elkövetésére hiva­tásos tiszt létére engedte magát reácsábitani, hogy műveltsége, eszessége képessé tette őt arra, miszerint a bűncselekmény súlyosságát és következményeit minden körülmények közt felis­merje. Végül mindháromnál, hogy Tisza István gróf meggyilkolásával a nemzetet egyik legkiválóbb, leg­hatalmasabb energiájú államférfiktól fosztották meg olyan időben, midőn a hazának az ő nagy tehetsé­gére és vasakaraterejére legnagyobb szükség lett volna. Nem lehetett azonban enyhítő körülménynek­ venni azt, hogy Hüb­ner könnyen megszökhetett volna, nem lehetett hosszú harctéri szolgálatát sem figyelembe venni, mert ez a tényleges tisztnek élet­hivatása. A megokolás ezután az illetékességi kérdéssel foglalkozik, s több törvénycikkel bizonyítja, hogy Dobó, Sztanykovszky, valamint Vágh is a katonai bíróság illetékessége alá tartoznak. A védők semmiségi panaszt jelentenek be. Az ítélet felolvasása után a vádlottak az elnök kérdésére kijelentik, hogy az ítéletet megértették. Ezután az elnök a védőknek a vádlottakkal való tanácskozásra öt perc szünetet rendelt el. Szünet után a védők előterjesztést tettek, melyben három napi időt kérnek a semmiségi panasz bejelentésére. Vágó­ Wilhelm tudomásul vette az ítéletet és védője kérte szabadlábsrakelyezését. Elnök ezután a főtárgyalást berekesztette. Megalaz az u­j eset hozzá!. Prágából jelenti a cseh sajtóiroda. A köztár­saság elnöke Tusát miniszterelnökhöz ma kéziratot intézett, a­mellyel elfogadja a kormány lemondá­sát és a kabine­t valamennyi tagjának köszönetet mond. Önök —írja az elnök. — olyan pillanatban távoznak el a­mikor az önök politikája külföldön és itthon igen jelentékeny sikereket ért el. Az úgy­nevezett kisantant valóban nevezetes siker. A köz­vélemény nem tudja, hogy ez azokat a tárgyaláso­kat koronázza meg, a­melyek két év előtt kezdőd-t­tek. A kézirat így végződik: . . Azt hiszem, Marxra­ és azokkal a szocia­listákkal együtt, a­kik politikai tapasztalataik és képzettségük révén az egész világra kiterjedő állás­pontot tudták elfoglalni, hogy legalább néhány elő­rehaladott nép a társadalmi rend gyökeres megvál­tozását, békés utón keresztül tudja vinni. Azt gon­dolom, hogy a mi nemzetünk a maga köztársasá­gával és demokráciájával ezek­ közé a tudatos és politikailag érett népek közé tartozik. A köztársaság elnöke ma kinevezte az új kor­mányt. Belü­gyminiszter: Cserny, Morvaország poli­­­­tikai igazgatásának elnöke lett, a­kit egyszersmind a minisztertanácson való el­nök­léssel is megbízott az elnök. Honvédelmi miniszeter: Husar tábornok, posta- és távirór miniszter: Falka, föld­mive­lésügyi miniszter: Brdlik dr., vasútügyi miniszter: Barger dr. osztályfőnök, tárcanélküli miniszter: Miaura dr. zsupán, népjóléti miniszter: Gruber dr. tanár, a törvényhozás és a közigazgatási szervezet egysé­gesítését előkészítő miniszter: Fajnor dr., közélel­mező miniszter: Prusar, a politikai tartományi igaz­gatás alelnöke, közegészségügyi és testnevelési mi­niszter: Prohaska dr. közegészségügyi tanácsos, külügyminiszter: Benes dr. a pénzügyminisztérium vezetője: Englisch dr., közoktatási miniszter: Susta dr. tanár, igazságügyminiszter: Popelka dr. a legfelsőbb törvényszék elnöke, kereskedelmi mi­niszter: Hotovec, s ki megmarad a külkereskedelmi hivatal vezetőjéig is. (M. T. I.) T­­zsdeadó és interpellációit. — A nemzetgyűlésből. — Egy távirat története. — A töredeadót felemelték.—Kilenc interpelláció.— A nemzetgyűlés ma folytatta az illetékekről szóló javaslat részletes tárgyalását. Fél egytájban félbeszakították a tárgyalást, hogy meghallgassák a honvédelmi és az igazságügyminiszter válaszát Fang­­ler Béla interpellációjára. Erről lapunk más helyén közlünk tudósítást. . .(A napirend előtt Korányi Frigyes báró pénz­ügyminiszter felvilágosítást adott a tegnapi beszédé­ben említett táviratról, melyben egy képviselő figyel­meztet egy kormánybiztost, hogy vigyázzon, pénz­­kicserélés lesz, bőr ne legyen. Tegnap nem nevezte meg a képviselőt, ma sem nevezi meg, mert az illető felkereste őt és igazolta magát. A képviselő nem akarta megkárosítani a kincstárt, táviratával csupán egy adását akarta megijeszteni és fizetésre kénysze­ríteni. A miniszter kéri a Házat, hogy­ tekintsen el a képviselő megnevezésétől. A Ház igen értelemben határoz. Ezután áttértek az illetékekről szóló javaslat tárgyalására.­­ -Nagyobb vita csak a tőzsdét érintő szakaszok­nál fejlődött ki. A tőzsdebíróság i­tézeli illeté­­eiről szóló szakasznál az előadó azt indítvány­ozta, hogy rójja ki az állam egy negyedrészét annak az illeték­nek, melyet a rendes bíróságok előtt fizetnének a felek. Gaál Gaszton­: Nincs szüksége a tőzsdének kíméletre! — Ereky Károly: Ez a jó beszéd, nem a Sándor Pálé. — Sándor Pál: A tőzsdebíróság nem­ kerül az államnak, semmibe. Ismerteti a tőzsdebíró­­ság eljárását, a­mely az állam érdekét amúgy is biz­tosítja az illeték dolgában. A pénzügyminiszter, a­ki minden egyes módosításhoz hozzászól, igazat ad Sándor Pálnak. A Ház elfogadja a szakaszt az elő-, adó módosításával. A tőzsdeadóról intézkedő 44. szakasznál megint nagyobb vita kerekedett. Gaál Gaszton mó­dosítást ad be, hogy az adót 2 koronáról emeljék 10 koronára. Sándor Pál: Ezzel az emeléssel nem ártuzik a zsidóknak. Csak a stomszedi áramok örül­nének neki, mert magukhoz ragadhatnák a közgaz­dasági hatalmat és a vele járó hasznot. Korányi pénzügyminiszter: Nem a tőzsdelátogatókra, hanem a tőzsde intézményére kell tekintettel lenni. A javas­lat kéttized százalékával szemben a tőzsdeidőt há­romtized százalékra kívánja emelni. Gaál Gaszton ellenvetése után a Ház elfogadja a szakaszt a pénz­ügyminiszter módosításával. Itt félbeszakították és a holnapi ülésre halasz­tották a vitát. Az ülés végén Mahunka Imre figyelmezteti a földművelésügyi minisztert, hogy a bortermelőket nagy veszedelem fenyegeti a hordó­hiány miatt. Hordókészletünk és hordógyáraink idegen kézbe kerültek. Frahwirth Mátyás a fa- és szénellátásról interpellál. Nagy Pál a 3000 koronán aluli kény­­szerkölcsönök visszafizetéséről interpellál. Jaross Antal az ellátatlanok dolgában interpellál, a­kik augusztus óta a fejkvótát sem kapják meg. — . - ■■ ■ ' ■■■= Hí aj alpolgármesteren. A főváros törvényhatósági bizottsága, ma dél­után Sipőcz Jenő polgármester elnöklésével rendkí­­­­vüli közgyűlést tartott. Napirend előtt Pető Sándor szólalt föl és a vá­lasztás elhalasztását, indítványozta, majd támadta a kijelölő választmányt, a­mely szerinte működésé­ben megnyilvánuló párt tendenciával nagyon rossz példát adott a főváros tisztviselői karának. Déri Fe­renc mellőzését elhibázott lépésnek mondta. Wolf Károly felszólalása után az elnök elrendelte a választást. A választás tartama alatt az indítványo­kat terjesztették be, így Gál Jenő indít­vány­ozta, hogy a közgyűlés küldjön ki haladéktalanul bizottságot, a­mely Budapestnek a Duna-bizottság székhelyévé való kijelölése tárgyában folyó tanácskozásokon a főváros érdekeit képviselje. A közgyűlés magáévá tette ezt az indítványt. Kovács Sándor az aprópénzhiánynak szükség­­pénzek kiadásával való megszüntetéséről nyújtott be indítványt. Baransky Gyula pedig a főváros kegy­­uraságával összefüggő kérdésekről, különösen a római katolikus lelkészek választásáról. Az indít­ványt a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Közben beérkezett a szavazatszedő küldöttség jelentése, a­mely szerint Folsuaházy Lajos alpol­gármestert 140 és Rényi Dezső tanácsost 187 szava­zattal alpolgármesterekké, Buzáth János tanácsost pedig 186 szóval címzetes alpolgármesterré válasz­tották­, összesen 188 szavazatot adtak le. Az új pol­gármestereket Sipőcz Jenő polgármester üdvözölte meleg szavakkal; nevükben Folkusházy Lajos kö­­szönte meg az üdvözlő szavakat és a közgyűlés bi­zalmát. i ----1—^-..v ■■■■■■■ ■ .....—- ír ■■ jp.­ Kiért válasz Fangler interpellációjára — A nemzetgyűlés üléséből. — Sréter honvéd* miniszter fölvetette a bizalmi kérdést. — Ülésterem, karzat tegnap kongott az üresség­től. — csak az ország pénzügyi helyzetéről volt szól­­— ma benépesedett az ülésterem és a karzatok is a roskadásig megteltek. Heltai Viktor szökéséről,­ Friedrich szerint megszöktetéséről volt szó. Ilyen csiklandós téma lebírhatatlan vonzóerőt gyakorol a budapesti politikai érzékre.­­ Már egy óra telé járt az idő, mikor fölállott Sréter István h­onvédm­iniszter, hogy válaszoljon a Friedrich-párti Fangler Béla minapi interpellációjá­ra. A miniszter beszéde, mint eddig minden meg­nyilatkozása. Őszinte, határozott és katonás volt. Az ügy kényessége nem feszélyezte s mint maga jelezte, kertelés nélkül beszélt. Az ügyben vizsgálat folyik, az eddigi eredményt készséggel föltárta, de a vizsgálat­ befejezéséig érdemlegesen nem óhajt tolia nyilat­kozni, mert úgy látja, hogy Fangler interpellációja csak első lökése annak a hadjáratinak, melyet a Friedrich-csoport a Tisza-perrel kapcsolatban a kor­mány ellen indít. A miniszter azután elmondotta a János Andor és Ib­stai­­Viktor szabadulásának és­ bécsi szökésének történetét. Történtek tévedések,­ történtek hibáik, de ezek eddigi megállapításai sze­rint jóhiszeműek voltak és minden biztosítékot, in­tézkedést megígér arra nézve, hogy a jövőben ilyen tévedések ne ismétlődhessenek. De ilyfajta támadá­sokkal szemben a parlamentben csak akkor állhat meg, ha bírja a nemzetgyűlés bizalmát, enélkül minden pillanatban kész megválni a miniszteri tár­cától.­­ A miniszter szavai rendkívül hatást tettek a nemzetgyűlésre. A Friedrich-párti mérgezett közbe­szólások belevesztek a nemzetgyűlési többség lelkes éljenzésébe és tüntető tapsába. A­hányszor megmoz­dult a Friedrich-csoport, annyiszor zúgott föl az éljenzés és tapso­kán. A nemzetgyűlés, emlékeze­tünk szerint, még senki mellett sem exponálta ma­gát annyira, mint a honvédminiszter mellett. Tonrcsányi igazságügyminiszter szintén telj­es nyíltsággal mondta el a történteket. Az ő hatásköré­ben is megindultak a vizsgálatok, itt is derültek ki jóhiszemű tévedések, de szándékosságról ezekben ez esetekben sem lehet szó. Fangler Béla a miniszteri válaszokból próbálta a maga igazságait megtámogatni- De rajtavesztett, valahányszor pártpolitikai tőkét akart kovácsolni az esetből. Megállapította, hogy a miniszterek Heltai Viktor narék­ úgy kenilték,mint m­acskaa. forró ká-

Next