Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)

1920-11-25 / 278. szám

s­ t felhozott érve­ és e généne­k főrendiház reformját máris a masa hatáskörébe vonja, erre az esetre az emlékirat elkerülhetetlenül szükségesnek jelentette ki hogy a kormány javaslatai kellő időben és min­denesetre a politikai párt­ok hivatalos állásfoglalása előtt nyilvánosságra hozassanak és alkalma legyen minden illetékes tényezőnek, a szakköröknek, a tu­dományos közjogi irodalmi kritikának megnyilat­kozásra, és egyúttal az emlékirat a kormány intéz­kedését kérte, hogy alkalma legyen a főrendek ma­­gánértekezletének a reformtervezettel foglalkozni és arra észrevételeit és javaslatait még annak nemzet­­gyűlési tárgyalása előtt megteheti­. Wlassics Gyula báró e tárgyban ma Teleki Pál gróf jelenlegi miniszterelnöknek az említett em­lékirat melléklése mellett írásbeli előterjesztést tett. bink­ei!. Tiszten Szerkesztő Úr, / Olvasom a Budapesti Hírlap mai számlábaja az új pártnak (mely még nincs) az új kormány számára (a­mely csak lesz) megállapított pro­gramját. Egész nagyságában áll föl előttem a kérdés: hányadik párt és harjfyadik program immár? Az általános titkos választójog kockajáté­kán bejött vagy kétszáz ember, itt tanácskozik már egy éve és még m­a­gsem tudja, mi a hite, msm­eggyőződése, programja. Volt-e váljon ez uraknak sejtelme Magyarország helyzetéről, mi­kor feljöttek. Ha volt, annál csodálatosabb, hogy nem volt véleményük arról, hogy mi lesz ebben a helyzetben a kötelességük és a felada­tuk. Ők csak egyet tudtak: képviselők akarnak lenni. És ma is csak egyet tudnak: képviselők akarnak maradni. Ezért állanak össze és bom­lanak szét új, meg új alakulásokban a pártok; ezért merül föl ismét és ismét a szüksége annak, hogy új programot csináljon valaki nekik, ezért csereberélik a kormányokat. Egyébként gratulálok a képviselő urak­nak. Olyan programot ütöttek most össze, a­mely legalább 50—100 esztendőre szól. Foga­dást mernék rá tenni, hogy ennyi idő alatt is marad még belőle valami az utókorra, így ez a nemzetgyűlés, mely két évre választódott, íme legalább száz esztendőre akarja életét biztosí­tani. Ha egyébre nem is, a programcsinálásra van tehetsége. De akármilyen szép a program, azzal nem lehet kormányozni. Ahhoz kor­­mányzóképesség kell, az idők s a helyzet szük­ségeinek fölismerése, az élet égető kérdéseinek kielégítése stb. Minden nagy reform csak ezután jöhet. E nélkül a legkorszakosabb kérdésekből összeállított program is csak ideig-óráig való ta­karása a tehetetlenségnek és csak elodázása a válságoknak, új programoknak és új pártalaku­lásoknak. Minden program hiábavaló, ha nincs hozzá ember. Ha a képviselő urakat zsákba le­hetne szedni, aztán idönteni a szelelő rostára, aztán a trierre, egy részét elfújná a szél, egy része ocsunak hullana ki, talán maradna annyi, amennyi cifra és nagyképű program nélkül is el tudná látni az ország égető bajait. Zsírt, lisztet, fát, szenet, cipőt és ruhát, munkát, forgalmat és rendet kérünk, nem programokat és párt­­fentartó reformokat Tisztelette! Buudin­ui s­­zélesség nem éppen erős oldala, de a st.-germaini béke óta legalább Nyugatmagyarországot illetőleg nem hazudtolta meg magát és így tegnap is a mi­előbbi átadást sürgette. De még rajta is túltett e tekintetben Dinghoffer, a nagynémetek vezére, a­ki kijelentette, hogy ők nem tűrhetik tovább német testvéreik sanyargatását Nyugatmagyarországom Kár, hogy Dinghoffer úr megelégedett ezzel a nagy­hangú kijelentéssel és nem részletezte egy­­ kissé­ a tűrhetetlen sanyargatásokat, a­mi neki bizonyára semmi különös nehézséget sem okozhatott volna, mert különben nem lehetne megérteni, hogy ő első­sorban nem a cseh-németeket, hanem a mi nyugat­­magyarországiainkat akarja szenvedéseiktől megvál­tani. Dinghoffer után Bauer dr­, a szocialisták tu­lajdonképpeni vezérszónoka egy Pár ecsetvonással festett nekünk képet Ausztria mai belső helyzetéről, a­mi beszédéből megörökítésre érdemes, az csak nagyon kevés, de ez a kevés viszont százszor többet mond mint a kancellárnak semmit sem mondó hosszú fejtegetése" Mi szociáldemokraták — mon­dotta — a legnagyobb bizalmatlansággal vagyunk a kormány iránt A szocialisták elég erőseknek ér­zik magukat, hogy minden támadást a parlament­ben és ha kell azon kívül is visszautasítsanak. Tízért mi­ szocialisták nem is félünk, csak minden­kit óva intünk. Hogy Bauer dr. az óvaintés alatt mit ért, azt már egy nappal előbb megmagyarázta egy párt­­gyűlésen mondott beszédében. Ebben a nevezetes beszédben ugyanis felhívta a munkástanácsokat arra, hogy készüljenek fel a hatalomnak minden percben való egyedüli átvitelére, és hogy felhívá­sának na­gyobb súlyt adjon, hozzátette, hogy ez annál könnyebb dolog, lesz, mert Ausztria hadse­rege ma az egyedüli Európában, mely a munkás­osztálynak föltétlenül rendelkezésére áll. Nem tartjuk ezek után kizártnak azt, hogy az új kancellár, mikor tegnap bemutatkozása után távozott a parlamentből, azon töprenghetett, hogy a szocialisták va­jon mennyi időt fognak neki en­ged­el­menni, nagylelkű ígéreteinek a megvalósítá­sára. A: i) osztrák kormány Remi Mijia. Az új osztrák kormány tegnapi be­utatkozá­­sához tulajdonképpen nincsen mit hoz­szólanunk. Stajn­ dr., az új kancellár, a jól ismert sablonhoz tartotta magát. Semmiről sem feledkezett meg, ígér­getett és fogadkozott, mint ilyenkor­ már szokásos, ide egyetlen egy új gondolat sem vol­t a beszédében, a­mellyel el tudta volna hitetni, A hogy mind­az a sok jó, a­mit az osztrák népneki kilátásba helye­zett, puszta ígéretnél többre becsülhető. Pedig az osztrák nép ígéretekkel már nem igen értheti be, különösképpen nem, ha Mayr dr. az ígérgető, a­ki elvégre nem a tegnapi­­napon lépett az osztrák iSRam élére, hanem már­­jóideje intézi odáét az­­ügyeket, a­nélkül, hogy csak valamit is be tudott volna váltani abból, a­miért tegnap az osztrák par­lamenten keresztül az osztrák nép bizalmát kérte fl maga és a kormánya részére. Ezt a hazaiméi Magr­ar­ tól a szocialisták teg­nap már kereken meg­­­tagadták. Két szónokuk közül Renner dr. volt a mérsékeltebb. Ő különben is inkább Magyarországgal és a nyuga­tmagyaror­szági kérdéssel foglalkozott, mint az új kancellár fejtegetéseérwi. Renner 41.-«Mka» pontifen'­köveské­ Budapesti Hírlap (278. SK) 1920 november 25. Imja? Népeséig nyíltan a cseh naílBi­k­a Prágából feltettíik. A­ Bohémia Szent-Iványi Jó­zsef cseh nemzetgyűlési képviselőnek a prágai par­lamentben tett ama nyilatkozatát közli, a­melyben a magyar képviselőknek a németekkel való teljes szolidaritását jelentette be, Szent-Iványi a követ­kezőket mondotta: A­midőn mi Cseh-Szlovákia politikai életébe, mint aktív szereplők beléptünk, ezt abban a hi­szem tettük, hogy önök valamennyi itt élő és ez ál­lamba belekényszerített népnek teljes nemzeti sza­­badságot fognak adni. E helyett önök az összes nem cseh nemzetek legszentebb érzelmeivel csak játékat űznek, üldözik azokat és agresszíven lépnek föl el­lenük. Utoljára kísérlem meg fölhívni önöket a mag ayar nép nevében az állatfl föntartása érdekében a parlamentáris eszközök megadására. Megállapítom, hogy elveik a mostani parlamentarizmusnak alap­ján s­em lehet megmaradni. Épp most értesültem ama támadásról, mely a német népet érte. Ez a hal­latlan cselekedet késztet engem arra, hogy összes ama képviselőtársaim nevében, kik a valódi ma­gyarságot képviselik, kijelentsem a némtekkel való szolidaritásunkat (M. T. I.­ Csehország­ nem ellenzi a magyar királyság visszaállítását. Prágából jelentik: Benes külügyminiszter a külügyi bizottság tegnapi ülésén a kis­antantr­ól szólva kijelentette, hogy ez az alakulás a békeszer­ződéseknek nyomatékot adó és Középeurópa kon­szolidációját elősegítő elem. Nyugtalanságot a kis­­antant csak a cseh állam ellenségeinél okozott. Arra a kérdésre, vájjon kázusz föderisz volna-e a király­ság­ visszaállítása Magyarországon, csak annyit mondhat, hogy bizonyos államforma választása Magyarországon nem volna ok a beavatkozásra. S Márti Mát, Londonból jelentik, hogy Dublint is­eznap este óta katonaság zárta­ körül. Több embert letar­tóztattak. Szakadatlanul folyik a lövöldözés m­ég az egész helyőrség riadó készültségben áll-I intézk­­edé­­sek történtek, hogy nagy csapatm­ősi tesztelet küldje­nek Írországba. A múlt éjsza­ka rendőri és­­katonai osztagok elállottá­k az összes Dal­linba vivő utakat. Az összes utasokat és já­róművet et■­ átvizsgálják. A városba senkit sem engedtek be.­­ Magában Dublin­­ban házakat kutattak át és sok embert letartóztat­tak. Ugyancsak átkutatták egész Írországban a köz­­igazgatási házakat és hivatalokat, a­mi szintén sok letartóztatásra adott alkalmat. Mindenünnen arról érkeznek jelentések, hogy a rendőrséget a lakosság­­i­­akran megtámadja. A sinnfének egyik vezérét Tipperart grófságiba megölték. (M. T. l.) Fol­li­ai uraszieigel üz betárgyalást. — Kersnszky Rigába tette át székhelyét. —­ A lengyel-orosz béketárgyalás megszakadás® után most ismét az a hír érkezik Ricából, hogy a békeértekezlet megakadásának veszedelme elhá­­rult. Joffe jegyzéket intézett a lengyel delegációi, a­melyben a konferencia munkálatainak folytatt javasolta. A lengyel minisztertanács is úgy dö­rtött, hogy továbbra is a végleges béke megkötéséh­ez ra­gaszkodik. Hogy ehez a fordulathoz van-e,Valamely köze és egyáltalán mi az indítóoka annak, hogy Kerenszky és környezete éppen most húzódik köze­, jebb az orosz földhöz, nem tudni .Egy Berlinben megjelenő lap szerint azonban való dolog, hogy a forradalmi orosz szocialistáknak Kerenszky-cso­­portja, a­mely előbb Parisban, a lengyel offenzíva óta pedig Prágában székelt, most Rigába költözik, és pártlapjuk is ott fog megjelenni. A rigai tárgyalások néhány nappal ezelőtt tör­tént megszakításáról maguk a szovjetkörök is elis­merik, hogy annak csak az volt a célja, hog­ az orosz békedelegációnak a lengyellel szemben való­ helyzetét a Wrangel fölött aratott győzelem kiakná­zásával megerősítse. Az újból kiélesedett lengyel-litván viszonyba® __ miután a litvánok Zen­aovsz­kyt megverték —­ ismét gyors fordulat állott be. A lengyelek és litvá­nok ugyanis ismét fegyverszünetet kötöttek és mintd­e két fél meg is szüntette az ellenségeskedést, Kosvadovski lemondott. Varsóból jelentik: Kozvadovski tábornok, Szi lengye­ vezérkar főnöke benyújtotta lemondását* (M. T. L) Sarman­ Mijepiy AMI Sírésül A sors csapásaitól sújtott, keserves Sparok­­ban gyötrődő országnak külön fájdalmai­ volt a még Oroszországban, de különösen a Sibériában sínylődő magyar hadifoglyoknak a jsoxja. Hiába tépelődtünk miképpen teremtsük el a­ szibériai ma­gyar hadifoglyok hazaszsillspsá­hoz szükséges anyagi eszközöket társadalmuk tehetetlenül állott a problémával szemben. Megmozdultak azonban a jó szivek Amerikában s ezzel meg is oldódott a szörnyű súllyal reánk nehezedő kérdés. .Az ameri­kai magyarság összegyűjtötte a hazaszállítás sok­sok millióra rugó költségeit és ezzel megváltotta a magyar hadifoglyokat a szenvedésektől. Ma délelőtt már keblünkre is ölelhettünk más­félezer magyart, a­kik az orosz pokol kellős köze­péről visszatértek lesújtott, elhagyatott, szegény­ hazájukba. Október 1 -a indult el Vladivosztokból a­ Scharnhorst nevű hajón 1415 magyar hadifogoly, a­kik ma érkeztek meg Budapestre a keleti pálya­udvarban három végenélküli kórház vonaton. Meg­ható fogadásban részesítette a főváros az érkező­ket, a­kiknek Triesztbe eb­bük utazott Kirchner, Béla ezredes, a hadifogolyosztály vezetője több tiszttel, s velük érkezett Szmoliga Béla amerikai magyar pap is, a­ki az egész nemzet hálájára ér­demes munkát végzett a gyűjtés és a hazaszállítás körül. A pályaudvarban a nemzeti hadseregnek­ zászlóval kivonult díszszázada sorakozott föl s ka­tonazenekar is­­várta az érkezőket. Ekkor már ösz­­szegyü­lekeztek a pályaudvarban a fogadásra meg­jelent előkelőségek: Sréter István honvédelmi mi­niszter, P. Zadravecz István tábori püspök, Sávoly, János városparancsnok, Nádassy Imre rendőrfőka­­r­tány, Rnffy Pál és Patacsi Dénes államtitkár, Kirchner ezredes, Tasnády Szűcs András máv­­igazgatóhelyettes, Sreniczky Tamás rendőrfőpa­­rancsnok és Putnoky István térparancsnok, a­ki­ket Miltényi állom­ásfőnök fogadott. Fél tíz órakor érkezett szárnysegédének kíséretében József királyi herceg. Háromnegyed tiz órakor futott be az első nemzet­szinű lobogókkal ékesített vonat, majd nyomban ezután beérkezett a másik kettő is. Az egybegyült közönség mély megs­etődéssel köszön­tötte a fáradt magyarokat s néhány perc alatt szí­nes képbe olvadt össze a pályaházat elöntő soka­ság. A lek­­ülön­bözőbb orosz formaruhák összeve­gyültek a fantasztikus katonai és polgári öltözé­kekkel s a legritkább volt a hadifoglyok viseleté­ben az egykori osztrák-magyar hadsereg katonai­­formaruhája. A hadifoglyok a díszszázad sorfalai között kivonultak a pályaudvar előtt lévő térségre. Itt a kordon mögött ezrekre menő tömeg üdvö­zölte őket­­ . Tiz óra után kürtszó jelezte Horthy Miklós kormányzó érkezését, a katonazenekar rázendített a Himnuszra s a kormányzó a szőnyegekkel bo­rított dobogóra lépve a következő beszédben üd­vözölte a hazatérteket. — Szivem egész melegével, meleg szeretettel üdvözöllek, fiaim, benneteket, a­kik annyit szenved­tetek. "Azt hiszem, a viszontlátást másnak gondoltá­tok. A­helyett, hogy egy boldog országba jöttetek volna vissza, ebbe a szerencsétlen helyzetbe kellett visszatérnetek. Mi nem tehetünk erről semmit. M­­i megtettünk mindent, hogy kik juttattak ide hermün-i

Next