Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)
1920-11-21 / 275. szám
Budapest, 1920. ástTM '8%, 1320 NOV. 21 ^ ^rMf^gyp^fei síim: ára 2 XL. évfolyam, 275/szám APESTIH ( Megjelenik hétfő kivételével mindennap*^ Előfizetési órate: Egész évre 230 kor., félévre 140 .kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc M r ánk / Hasáznap, november 21. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, J* Hiszek egy isteni őrült igyásságban, Hiszek Magyarország imitáriádásában. " Amhen.“ Üdvözlet. Budapest, nov. 20.Lapunk mágis helyén beszéli el baráti toll azt, a miről itt síp van. Talán nem sokalja meg közösségi fok, ska még egyszer visszatérünk arra az ünneplésre a melyben a lefolyt négy hét alatt része volt Rákosi Jenőnek, a Budapesti Fiír lap- írtszerkesztőjének. Íia valaha valaki álmodott ,ifjúságában dicsőségről, babérról, halhatatlanságról, és melyik író vagy művész nem álmodott? — akkor én azt mondhatom, láttam álmaim teljesedését. Az álom nem gondolat. Mert gondolatom olyan merész soha sem volt egy sem, egy pillanatra sem, amely meg merte volna rajzolni azt a valóságot, amelyet most láttam. A főváros ünnepei után elmentem nemes barátaiul hívására szülőföldemre, a faluba, a városokira, gyermekéveim bűvös tanyáira, hol már uj nemzedékek léptek annak helyéin a mely velem egyivásu volt. Róluk szól egy alábbi cikk és nekik szól az én köszönetem. De mentül mélyebb e köszönet, legyen annál rövidebb. Hiszen az én ünnepem csak egy szál égő gyertya lángja volt a nemzet nagy éjszakájában. Egy csöpp édesség a keserű tengerben. Egy édes sóhaj a balsors pusztító fuvallatában. A kiik életünket is szívesen adtuk volna, ha ettől megválthatjuk a nemzetet. Íme, keservünkben tehetetlenül egy ünneplés örömeit szenvedjük el, mert hasztalan lázadozik minden érzésünk az ellen, amit részben magunkra hozünk, részben nem tudtunk elhárítani magunkról, úgy az egy szál gyertya fényében is a reményt ünnepeljük, mely nélkül vigasztalan volna életünk. ■ •, , • , .................... De vége az ünnepnek és én köszönetem galambjait kiröppentem szivemből: szánjanak az ég minden tája felé azokhoz, akik szóval, levélben és cselekedettel az én alkonyatom egén tüzeket gyújtottak nekem . .. és így ismét belépek a munka hétköznapjaiba. Mert az idő nem áll meg az ünneplőkkel. Az idő pedig ma drágább, mint valaha. Minden órája visszahozhatatlan kincset vihet el tőlünk. Forr és zajlik az egész világ körülöttünk. Akik eltiprottak a száguldó idő paripái által, megmozdulnak, mert élni akarnak; az újra feltámasztólak életfeltételeiket keresik; a zsákmányosok prédájuk bizosításán munkálkodnak. Mindenütt láz, izgalom, zendülés és bomlás. Ausztria, Csehország, Szerbia és Románia vajúdnak, a belső bomlás és forrongás láza gyötri őket. Európa egyéb államai: a lengyel, a görög, a német, az olasz — mind az új elhelyezkedés, rendezkedés görcseiben vonaglanak. A nagy diadalmasok: Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok is nincsenek súlyos gond és baj nélkül. Csak mi érünk rá várni, csak mi magyarok. Miniket nem érdekelnek a mai nap keservei, pedig nekünk van legtöbb veszteni s ezzel legtöbb nyerni valónk. Mi pártviszállyal, pártomlással, pártalakitással, pártprogramok szerkesztésével töltjük illanó időnket, mikor ösztönszerűen mindnyájunknak egy nézeten, egy értelemben, egy párton, egyetlen egy hivatott vezér engedelmességében kellene lennünk. Mily isteneknek való látvány volna, ha akkor, mikor körülöttünk mindenek alatt inog a föld, mi szilárdan, egyértelműen, egy irányban tudnánk ösztönösen haladni. Mily gyorsan gyógyulnának sebeink! Mily hamar megduzzadnának izmaink; mily félelmesen gyarapodnék meg erőnk; mily kívánatos volna a barátságunk mindenkire nézve s mily tissta,erreméltó lenne ismét a tekintélyünk. Hogy elhánlgatnának rágalmazóink, mily hangos lenne barátaink szava, mily hamar meglátnának bennünket, akik eddig nem akartak meglátni. Mert ma semmi sem jobb reklám, mint a rend, a munka és az egyetértés egy országban.. Hivatásunk most a fenevadakkal való harc, a melyek fel akarnak bennünket falni. S mi a helyett, hogy tömörülve testvéri szere,' 'tétben ,a hazafi hűségben, ezek ellen vetnél mellünket, — egymást lökdössuk, egymással perlekedünk és férgekre vadászunk. Az ünneplésben imejegyek voltunk. Ne lehetnénk egyek a testvéri, a honszeretetben, a munkában s a harcban is, mely ránk várakozik? Üdvözlet mindenkinek, a ki velem egyet gondol a hazáért. A kormány munkaprograma. A kormányzó többség együtt maradásának biztositására irányult tárgyalások most bizonyosnyugvópontra jutottak. A kormány új munkaprogramot állapított s ezt ategnap tartott miniszteri tanácskozás formálisan is megerősítet-te. E szerint a nemzetgyűlés legközelebb megoldandó feladatai volnának: a vármegyéről, az állami és társadalmi rend kathatós védelméről és a munkásbiztosi lésről szóló törvényjavaslatok tárgyalása, a ■melyók azonban csak jelentékeny módosítások útján válhatnak törvényekké. Különösen , az állami rend ■védelméről szóló tövényjavaslatban olyan, rendelkezések foglaltatnak, amelyek törvénnyé válásuk esetén teljesen megbénítanák a bírálat jogát és a közélet nyilvános szolgálatát. E javaslatok elintézése után következnék az ülésszak berekesztése s ezzel kapcsolatban hosszabb szünet állana be a nemzetgyűlés, munkájában. A szünet közben tervezik a kormány rekonstrukcióját, amely nemcsak több rendbeli személyváltozással, hanem a miiisztériumeik, illetve a miniszterek és államtitkárok számának csökkentésével s az adminisztratív kiadások leszállításával is igyekszik előmozdítani a konszolidáció nehéz munkáját. A Benárd—Tomory-ügy. A Pol. Tud. jelenti. Ismeretes, hogy Benárd Ágoston nép jód miniszter Tomoriy Jenő nemzetgyűlési képviselőt egy hírlapi nyilatkozatáért Sréter István honvédelmi miniszter és Bekény Zoltán, cs. és kir. kamarás,, miniszteri osztálytanácsos útján provokáltatta. Benárd megbízottai ma levélben szólították föl Tomory Jenőt megbizottainak megnevezésére. Torvoly Jenő a következő levélben válaszolt Sréter István és Bekérni Zoltán dr.-nak. ..Igen tisztelt uraim! Hivatkozással e hónap 19-én kelt hozzám intézett b. levelükre, van szerencsém értesíteni, hogy miután a keresztyén kurzusban keresztyén képviselő vagyok, elveimmel ellentétben áll a párbajozás. A múltban, amikor még az elmúlt korszak avult gondolatvilágában éltem, nyolcizben adtam és vettem fegyveres elégtételt s háromszor államfogházat szenvedtem e párbajvétségért. Tehát az az aggodalom sem merülhet föl, hogy bárki is párbajellenes magatartásomat félremagyarázza. Egyébként is Bejnárd úrnak a sajtótörvény módot ad arra, hogy az I § általa kifogásolt kifejezésért elégtételt szerezzen ■ magának . .. " Abaúj vármegye a közigazgatás reformja ellen. Abaujtoraa vármegye törvényhatósági bizottsága a legutóbb tartott közgyűlésén foglalkozott Ferdinandy Gyula dr. belügyminiszternek a vármegyei közigazgatás reformjára vonatkozó javaslatával. A közgyűlés tiltakozott a javaslat ellen és a következő indítványt fogadta el: Abauj Roma vármegye törvényhatósági bizottsága Ferdinándts Gyula dr. belügyminiszter úr hivatalba lépését sajnálattal veszi tudomásul. A belügyminiszter úrnak — a törvényhatósági és községi választójog reformját illetően — a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslata nem más, mint a merénylet az ősi, alkományvédő vármegyei szervezet megsemmisítésére, a magyar alkotmány legrégibb, legerősebb bástyájának lerombolására. , Megdöbbenéssel látja a vármegye közönsége, hogy erre a munkára éppen a vármegye egy volt tisztviselője vállalkozott és ezért vele szemben mélységes bizalmatlanságát,,fejezi ki. A vármegye ezt a határozatát a belügyminiszterhez felterjeszti. Az osztrák kormányválság. .ujjatlan hála az általános választójognak legutoliói választásból is a pártok erőviszonyai úgy alakultak, hogy már hetek óta azon törik odaát a fejüket a politikus urak, hogy hogyan is lehetne egy életképes kormányt összetákolni. A pártok mind attól a belső vágytól hevítve mentek bele a választási küzdelembe, hátha sikerülni fog olyan többségre szert tenniük, mely a kormányzásból minden más pártot kiszorít és a hatalom, birtokában ük maradhatnak meg. A keresztény szocialistáknak, kedvezett a sors, megkapták a relatív többséget, de a nagy sikertől bátorságuk csodálatosképpen az inakba szállt és az első perctől kezdve nem is mertek gondolni a kormányzás átvételére. S mivel a többi párt sehogysem volt kapható arra, hogy a keresztényszocialisták uralmát zsirálták. előtérbe nyommult az a mentőeszme, amely mindig kéznél van, mikor a politikai pártzüllés a felüli okát éri el. előtérbe nyomult a hivatalnok-kormány gondolata. Ez a megoldás annál is inkább talált tetszésre, mert az általános választójognak tudvalevőleg még az a jó oldala is megvan, hogy éppen a tudás, a tehetség, a karakter és higgadt megfontolás embereit szereti kiszorítani a politikai életből azok javára, akiket a sors mindennel csak éppen a fenti tulajdonságokkal nem áldott meg. Az általánosválasztójognak erre az elmaradhatatlan következményére Ausztria már eddig is erősen ráfizetett. A pártokban alig lehetett egy féltucat komoly, szakképzett férfit találni, akikre a földúlt ország ügyeit a javulás némi reményével bízni merték volna, úgy hitték, hogy a hivatalnok-kormány ezen a bajon is segíteni fog, így került az előtérbe Schober jelenlegi bécsi rendőrfőnök neve. Az ő kancellárságát már befejezett dolognak mondották, csak munkatársainak az öszszeválogatása volt még függőben. A keresztényszocialisták és a nagynémetek, úgy lettek, mintha önzetlenül a háttérbe húzódva onnan néznék, hogy hogyan rendezkedik be jelöltjük Schober, a szociáldemokraták pedig szint még egyáltalán nem vallottak, valószínűleg arra várnak, hogy előbb testet öltsön az, amire aztán mint prédára rávethessék magukat. A pártok önzetlenségét illetőleg alapos gyanúra adhatott okot, hogy Schober szakadatlan tárgyalásai ellenére semmi eredményt sem tudott felmutatni és ezért nem is hat a meglepetés erejével az a hír, hogy Schober úgyszólván az utolsó órában megelégelte a küzdelmet. Ezzel a hivatalnok-minisztérium eszméje is kútba esett. Az új oszták alkotmány szerint a kormányt a nemzetgyűlés nevezi ki, ez ugyan csak formalitás, de minthogy ennek a nevezetes, aktusnak a mai nemzetgyűlésen kell végbemennie, gondolni sem lehetett arra, hogy tegnapról mára Schober helyett valaki mással kísérletezzenek' és így a jobb meggondolás ellenére mégis csak a keresztényszocialisták ■ lesznek' kénytelenek raguk kormányt alakítani. Alighanem megmarad "Mayr dr.-ral az élén a régi,’mar' hetekkel, ezelőtt lemondott kabinet, melyet a látszat' kedvéért' egy-két új emberrel frissítenek föl. A forma ezzel meg van mentve, a lényeg azonban menthetetlenül tovább pusztul. Most, hogy az új keresztényszocialista kormány milyen auspicumok mellett veszi át a kormányzás gondját és hogy mily kilátással, azt mintegy bevezetésül gyönyörűenillusztrálják azok az események, amelyek a tiroli lövészünnepségek alkalmából szemünk elé tárulnak. A szociáldemokraták azzal az érvel