Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)

1920-11-21 / 275. szám

1920 november 21., majd az azt követő díszebédről való részletes meg­emlékezésünket szintén a már említett külön füzet számára vagyunk kénytelenek hagyni. Az alkonyra hajló, ködbe ereszkedő vasárnap délutánján Acsád büszke úrnőjének pompás lovai röpítik kocsinkat Rákosi Jenő szülőfaluja felé, büsz­kén, tüzesen kapkodva fékezhetetlen gyönyörű fe­jüket. A kis falu első házánál kürtszó jelzi a falu szülöttjének megérkezését. A Szegedyek főúri kas­télyának bejáratánál a falu jegyzője üdvözli meleg, szívből jövő szavakkal Rákosi Jenőt, a­ki ötven éve nem látta­ szülőfaluját. A kastély udvarára gyüle­kezve várt az egész falu- A tűzoltóság zenével vo­nult ki, fáklyákkal felszerelve. Majd előlépett veze­tőjük, egy tisztes öreg polgár és a maga nyelvén, egyszerű szavaival, közvetlen kifejezéseivel valóság­gal elragadja az embert. A kastély belső bejáratánál Szegedy Györgyné, a ház úrnője, a főúri nagyasszony köszönti leányá­val együtt Rákosi Jenőt. Virágcsokrot nyújt neki s beszélni kezd. A­mit mond és a­hogy mondja, olyan szép, hogy az ember nem tudja, mit csodál­jon? A nyugodt, megfontolt, gyönyörű előadást, avagy a mondottak mélyen szántó tartalmát. Rákosi Jenő hősiesen, emberfeletti erővel küzdi le a fokozhatatlan meghatottság emberi meg­nyilvánulását. Válaszol minden beszédre külön­­külön s magával ragadja falujabelieit az ő eszme­világába.­­— Hangosan kérdezi, hogy ott van-e az ünneplők között Keszey Kálmán, az ő egyetlen élő játszótársa. — Felelnek, hogy nincs, mert beteg s így nem tudott eljönni. — Na, akkor holnap felke­resem, mondja Rákosi. — A Himnusz eléneklése után elvonulnak a tűzoltók és az ünneplő falubeliek, minket pedig a ház úrnői fogadnak utánozhatatlan szeretetreméltósággal és szívélyességgel. A cseléd­ség szobáinkba vezet bennünket. Közben szóba ele­gyedem egyikkel: — Na, hogy voltak a kommü­n alatt? — Bizony gyengén, nagyságos uram, a fiatal b­élóságok autóval keresték, de sikerült neki még idejében elbujdosni . . . Gyönyörű az acsádi kastély. Van­ abban minden a világon. De azt hiszem, legkülönb a fiatal Méltó­sága, a­ki többet ér 5 ügyvédnél, 10 gazdánál, 20 ke­reskedőnél és legalább is még egyszer­­ annyi poli­tikusnál . . . mint a két úriasszony vendégei föl­­séges estét töltöttünk. Tán a hajnalt is bevártuk volna, ha hosszú utazásunkra való tekintettel nem lett volna szükségünk a pihenőre. Reggel Szegedy Györgyné bárónő a kastélyból gyalogosan kísért el bennünket ahhoz a házhoz, a­hol Rákosi Jenő szü­letett. Ezután a szíves fogadtatást, szeretetreméltó vendéglátást és fejedelmi ellátást megköszönve, el­búcsúztunk s felkerestük Keszeg Kálmánt. A tiszta, csinos házacska ajtajában­ álló hatal­mas termetű embert kérdezzük, itt lakik-e Keszeg­­K­álmán? .— Igen — volt a válasz. Éli vagyok a fia . . I­tt a büszkeség, a­mi ennek az embernek a szemében ivott, elég lett volna fiz generálisnak.­­És most találkozik két ember. Egy nemzet ü­nnepdtje és egy egyszerű földművelő. Együtt vol­tak gyerekek. Ötven­ éve csak levélből ismerik egy­mást. Kinyílik az ajtó. Rákosi belép a tisztes pa­raszti szobába. — Szervusz Keszey Kálmán! . . . De Keszey Kálmánnak nem jön szó ajkára. M­yakába borul méltóságos játszótársának, megcsó­kolja többször és hevesen zokog . . . Egy pesti embernek sem maradt szárazon a istenre! Miklós egy idő múlva magához tér, beszélni kezd: — Csakhogy az Úr Isten ezt megérnem en­gedte, hogy én Rákosi Jenőt még egyszer láthattam, most már nyugodtan megyek az Ur színe elé . . . Megható beszélgetés kezdődik közöttük­. De itt sem időzhetünk tovább. Szivetfojltogató érzékeny búcsú után innen is mennünk kell. Feledhetetlen emlék gyanánt vésődött szi­­­vü­nkbe Kőszeg Kálmán egyetlen kérése Rákosi­­Jenőhöz, hogy: Mentse meg ezt a drága édes ha­zánkat, mert ő úgy érzi, hogy nincs minden rendben!* Jámbrits Lajos Kőszeg szab. kir. város kiváló polgármestere Kőszeg város diszfogatáral már kora reggel Acsádra érkezett Rákosi Jenőért. Ragyogó télies száraz idő kedvezett a másfélórás kocsiútnak. A­ nap is keresztü­l tör­t a ködfátyolon, mikor délfelé megérkeztünk a gyönyörű fekvésű városba, mely Zászlódisz­be öltözve várta az egykori kis kőszegi tősákot ... A város tanintézeteinek összes növen­dékei, igazgatóik és tanáraik vezetésével, a hivata­lok vezetői, testületek elnökei és­ küldöttségei, a helyőrség kiküldöttei és rengeteg közönség várta. A nagy éljenzés és lelkes ováció lecsilla­­puttával Kincs István apátplébános üdvözölte ma­gas szárnyalása, költői vonatkozásokban gazdag beszéddel Rákosit.­é — Én is itt álltam egykor — mondotta vála­szában Rákosi Jenő — ilyen sorrendben, de fogcsi­korgatva, a­mikor Albrecht főherceg fogadására rendelték ki a kőszegi ifjúságát, hogy a hazánkba tört, de itt elesett honát, horda sirhalmait meg­koszorúzzák. Most ú­gy látom az ifjak arcán, hogy szeretettel jöttek ide és vártak egy embert, a ki épp oly szegény kis kőszegi diák volt egykor, mint most ezek .­­ — Fiaim! Előttetek­ is nyitva az út oda, a hol az érdemest a szeretet rajongásával veszik körul. Tanuljatok, küzdjetek, hogy egykor titeket is sze­retettel várjanak majd egy szebb, egy boldogabb hazában. Lelkes éljenzés közepette ment fel Rákosi Jenő Jámbrits polgármester hivatalos helyiségébe, a­­hol a küldöttségek tisztelgését fogadta. 1­­. Itt ismét megható jelenet játszódott le. Rákosi Jenőnek Kőszegen egyetlen élő iskolatársa, Fügh Károly Kőszeg város nyug­­polgármestere, volt or­szággyűlési képviselő jelent meg a teremben, a­ki a nagy eremtől meghatva, hosszú ideig szótlanul ölelte át régi barátját. Bámulatos az az ellentét, a­mi Rákosi Jenő és Kőszeg Kálmán meg Fügh Károly között van. — Míg Rákosi Jenő fizikai és szellemi képességeinek teljesen érintetlenül birtokában van, ad­dig utób­biakban az öregség kérlelhetetlen nyomai erősen meglátszanak. Kőszegen a híres-nevezetes tudós bencés pa­pok vendégei voltunk. Kapu Balázs igazgató ritka közvetetlenségű vendégszeretettel fogadta vendégeit. A bámulatos előzékenységű és figyelmes provizor, Szentkirályi dr., a legkisebb apróságra is gondosan ügyel, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. — De úgy is volt. Egyet meg kell adni, hogy a bencések magyar és keresztény hazafiaságának lángoló ereje szinte szuggesztív erővel sugárzik át mindazokra, kikkel a sors őket összehozza . . . — Jézus Krisztus a pohár vízért­­ jutalmat adott — mondotta nagyszerű felköszöntőjében Nagy Balázs igazgató. — hogyne jutalmazná hát az Ur Rákosi Jenőt, a ki egy egész nemzetet üdített fől és tart ébren mindörökké. Megható volt Fogh bácsinak mélyérzésü be­széde is s mindenki jóízűen mosolygott, mikor a többek között elmondta, hogy könnyű v­olt Ő Fel­ségének Rákosi Jenőt ..főrendnek"­ kinevezni, mert hiszen az ő ..fejében" „rend" is van . . . Ebéd után Rákosi Jenő boldogult édes nagy­­atyja sírját kereste föl, majd különböző látogatá­sokat tett. Kíséretének egy része Kincs Istvánnak­, ennek a minden magyar plébánosnak méltó minta­képe gyanánt odaállítható nagyszerű apátplébános­nak kincsesházát — a borházát tekintette meg, hol is a fukar házigazda vendégeit a legolcsóbb borai­ból kínálta meg. — Olyannal, a minek a literje még — egy koronába se került. Az utolsó nap tekintettük meg a templomot, a hol Rákosi Jenő a miséken ministrált, az iskolát, a hová járt. — Mosolyogva emlékezett itt vissza Rá­kosi Jenő arra, hogy milyen boldog volt egyszer, mikor foghúzás miatt nem kellett órára mennie . . . A kitűnő bencések pompás bucsulakomája után előállott Kőszeg város öiszfogata. — Kincs István apátplébános, Jambrits Lajos polgármester, Nagy Balázs igazgató, Fuak bácsi és az összes ben­cés papok kocsijához kisérik Rákosi Jenőt áldást, szerencsét, kitartást és törhetetlen erőt kívánnak neki a további nagy munkához . . . Kedden este érkeztünk vissza Kőszegről Szombathelyre. Mint magán­ember szándékozott Rákosi Jenő a Kovács-szállóban megszállni, hogy a másnap délben induló Gordon­­expresszet bevárja. De megérkezésénél már várták a szombathelyiek, Schirlina Lajos vendégszerető házában gazdag uzsonnával és barátságos szóval fogadtak ben­nünket. Utána a kereskedő egyesület helyiségében volt vacsora Rákosi Jenő tiszteletére, a­mely al­kalommal szintén meleg hangú felköszöntőkben üd­vözölték az ünnepeltet. Vacsora után a szombathelyi dalárda énekelt szebbnél-szebb dalokat mesteri vezetés mű­­lett. Ő hozzájuk is volt Rákosi Jenőnek néhány szívből jövő köszönő szava. Szerdán délben Kiskos István polgármester és Ujváry Ede dr. helyettes polgármester kísérték ki Rákosi Jenőt a pályaudvarra és tolmácsolták neki bucsuzásképpen Szombathely város közönsé­gének minden jó kívánságát. Megindult a vonat velünk. Visszagondoltunk az elmúlt szép napokra s megelevenedett elöttünk a kőszegi bucsuzás. Magunk előtt láttuk az öreg Fogh bácsit, a mint forró, nehéz könnyek peregtek le orcáin, mikor távolodni látta azt, ki neki paj­tása, játszótársa volt hajdan. De hiába minden. — Az idő kérlelhetetlen. Eltűnt már szemünk elől Acsád, el Kőszeg, el­­ Szombathely * . . .Eljő majd az idő, mikor már rá sam leszünk . . • Az egyszerű öreg acsádi^ői velőnek, Keszeg Kálmánnak szív mondását ismételhetjük: „Csak hogy al-Ur^. Isten , ezt, gedte!“ .­ ­-/ Anglia megkezdi a kereskedést a MyserimkkA1 — Franciaország nem támogatja se eljen­­^•tradahnat, — A" UT­ong^-hadsereg megsemmitetésével vétco­­zott oroszoik&ági helyzetnek érdefces. vasága, hogy. Csicseri0T orosz külügyi népbiztos Curzxm lordot, az anaBf^külügyminisztert táviratban megfenyegette, hogy a mennyiben az angol hadihajók Wrangert se­,­gítenék, ezt a szovjet kormány ellenséges tettnek tekintené. Ily segítségről azonban annál ketfésbbé lehet szó, mert Wranger seregének maradványa, mintegy 20.000 ember, római jelentések a­k­rut,­ már a Boszporusban válni és nincs is meg a fizikai lehetőség, hogy ez a kis fegyveres erő valamelyes új akciót kezdjen. Különösen, miután a francia mi­niszterelnök kijelentette, hogy Franciaország ezen­túl sem­­ rangei­nek, sem esetleges utódának sem­miféle segítséget nem fog nyújtani. Gsi­cserin táv­irata annál feltűnőbb, mert a Times szerint Anglia és Oroszország között a kereskedelmi szerződés már készen van s aláírásra vár, s hogy életbelépése a bolusevikoknak is eminens érdeke, bizonyítja, hogy Kraszin az orosz delegáció vezetője az orosz adós­ságok elismerése mellett foglalt állást. A Kraniából Konstant­inápolyba menekült 90­ 000 orosz nagy gondot okoz a franciáiknak, a­kiik a menekülteket a különböző Balkán-államokban kívánják elhelyezni. —^ MAPIHIRJHI. ..Csensta-Magyaror­szág — nem ország. Egész Magyarorzág — mennyország Lefejezték a nyomozást a Britanniá­ra figyelően. Tygrapi fáradságos munka után a főkapitány­­sáyi osztálya majdnem teljesen befejezte a nyomozást a Britannia-szálló terroristáinak ügyében. Az utolsó esemény a nyomozás során az volt, hogy tegnap bekísértek a főkapitányságra egy tizen­­nyolc éves fiatalembert, a­kiről kiderült, hogy a megölt rendőr bántalmazói között volt. Ez a fiatal­ember kihallgatása során megnevezte Gellért Antal orvostanhallgatót, mint a­kinek szintén része volt a gyilkosságban. Erre bekísérték a rendőrségre az or­­vostanhallgatót is, a­ki vallomása során elmondotta, hogy a Britanniában Liszt Elemér néven szerepelt. Megvallotta azt is, hogy Miklós József rendőrellenőr nem Serenicstől vette el a bajonettjét, hanem ő tőle s a fölmutatott bajonettben a sajátjára rá is ismert. Azt azonban tagadta, hogy a targoncán haldokló rendőrt bántalmazta. Ugyancsak ma reggel elfogták a detektívek Vagner Lajost, a­ki ellen körözőlevél volt, mint a gyilkosság egyik részese ellen. Vagner Csikós Pát néven bujkált a fővárosban. Egyúttal ma délelőtt­ értesítést kapott a főkapitányság Kecskemétről, hogy ott elfogták Hacker Jenőt, a gyilkosság egy másik részesét, a­ki a gyilkosságot követő napon lábsérüléssel érkezett oda. Hackert is már, napok óta körözik. A kecskeméti értesítés szerint Buda­pestre fogják kisérni. A rendőrség egyébként ma délben szabadifikra­helyezte Tőkés Ferencet, a­kit a rendőrgyilkossággal gyanúsítottak, mert megállapították, hogy nem volt benne semmiféle része. Miklós rendőrelenőrt szem­­besítették Gellért Antallal, a­kiben Miklós határo­zottan fölismerte azt az embert, a­kinek bajor­e­­jére a kapualjban elvette, a­kit igazoltatott és a­kit a ké­sőbb odajött járóőr kiszabadított, így­­ ékes gyanú­sítása elesett. A belügyminiszter ötezer korona­­jutalmat tű­zött ki annak, a­ki a rendőrgyilkos Mészáros Imre nyomára vezet, vagy kézre keríti. A rendőrség Kmetty Károlyt, a britarantasok egyik vezérét tudvalévően át­írtta az ügyészségnek. Kmetty bűnügyében Pogány Nándor dr. királyi fő­ügyész-helyettes fog indítványt tenni, egyelőre azonban visszaküldte az iratokat a rendőrségre, mert az egyik feljelentésre nézve a mely rablásról szól, a nyomozást nem folytatták le. Kmetty fogsá­gának első napjára egy levelet akart kicsempészni, a­melyben arra kéri­ egyik barátját, hogy mentse meg a Britannia-szákió egyik szobájában elrejtett, értékes vadászfegyverét és messzéjét,ó fi­át. Arra is kéri barátját, hogy kérje föl védőjéül Lengyel Zol­tán drt. Az ügyészségen Kmetty Károlyrnak egy ko­rábbi bűnügyével is foglalkoznak. Az egyik vád szerint tavaly december elején ugyanis megölt egy embert és ezért a rendőrség le is tartóztatta. Né­hány nappal később azonban a vizsgálóbíró szabad­lábra­­ helyezte, mert úgy találta, hogy a bűnesetek-

Next