Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

ftaPESTi fISHUP (17. sz.) 1921 január 22. dásának okairól a legkülönbözőbb híresztelések van­nak forgalomban. Merénylet Kemal basa ellen, Berlinből ,jelenük: Szolimából Kemal Musztafa ellen elkövetett merényletről adnak hírt. A tettes egy török tiszt, három lövést adott le eredménytele­nül. Letartóztatták. BüBftPSiTi Hírlap Lapunk mai számához utalványlapot mel­­lékelünk ama tisztelt olvasóink számára, a­kik­nek előfizetése január végén lejár. Tisztelettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani, hogy a lapküldésben fennakadás ne legyen. Újra és nyomatékosan figyelmeztetjük olvasóinkat arra, hogy a Budapesti Hírlap, bár a nyomdaipar minden kellékének állantjó drá­gulása óriási terhet jelent, nem­ emelte föl sem az előfizetés, sem az egyes példány árát. Azt a ragaszkodást, a­melyet olvasóink lapjuk, a­­Budapesti Hírlap iránt mindenha ta­núsítottak, akarjuk viszonozni azzal, hogy a­meddig csak lehet, a régi áron szolgáljuk ki őket. A régi áron , és a régi kötelességtudással, a­mely mindig irányította munkánkat. Előfizetési áraink megmaradnak. Egy hónapra . « ■ » 25.— kor. Negyedévre * . « »■ 70.—• ,, Félévre * » , . . . 140.— „ Egész évre * , . . 280.— „ HAPIHIREK. ,Hisee­c egy Istenben, Hiszek egy hazáiban, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Vitézi telkek — vitézi tettek. Hébe-hóba olvassák, hogy hot ez, hol amaz a­­födesár ennyi meg annyi földet ajánlott föl, hogy abból „vitézi telkeket“ hasítsanak. Szerencsés, szép és okos ötlet a vitézi telek gondolata. Art valljuk meg: ha még annyit adunk, akkor se tudunk eleget adni azoknak a hőseinknek, a­kiknek megadatott, hogy hősi tettük dicsőségét, ha talán megrokkanva is — a saját szemükkel ragyogni lássák. Halottak és élők vitézi tetteiben a magyar történelem rég­múlt eseményei kelnek új életre, megvilágítva a szomorú jelennek zord egét. A magyar jövő tejutja: kétfelől végig van szórva ily apró tündöklő csilla­gokkal. Ezeket a csillagokat most utólag egyenként fedezik fel a magyar éjszaka csillagvizsgálói. Egy­szerű nevekre bukkan itt a kutató. Az egyiket Futó Lajosnak, a másikat Mátéfi Zsigmondnak, a har­madikat Moskovszky Lászlónak hívják s hármas csillagképüket most fedezték fel. Futó Lajos közvitéz volt a 4. honvédhuszár­­ezredben. Hősi halált halt. Ám nem halt meg hiá­ban. Tipikus magyar huszár volt Futó Lajos, a­ki nem számlálta az ellenséget, hanem akár egymaga is neki vágott. Egy alkalommal két huszárból álló­­járóőrével egy ellenséges lovasszázadot közelített meg. Ha felfedezik, az ötvenszeres túlerővel szem­­ben elveszett. Futóban felébredt a magyar virtus. Ügyes lövéssel leterhelte az ellenséges lovasszázad parancsnokát s a vezér nélkül maradt ellenséges század széjjelszaladt. Futó egymaga megszalasztott 150 ellenséges lovast! Egy más alkalommal a be­ásott ellenség erejét nem tudta megállapítani. Nem azért volt azonban magyar huszár, hogy félmunkát végezzen! Hirtelen elhatározással egymaga az ellen­séghez lopózott s eszeveszett tüzeléssel az ellensé­get a tüzelés viszonzására s arra késztette, hogy erejét elárulja. Futó az egyenlőtlen harcban hősi halált halt , az arany vitézségi érem már csak a fejfáját díszíthette. Épp ilyen egyszerű közhuszár volt Mátéfi Zsigmond. De az egyszerű legénységi ruha olyan szivet takart, melyet dicső történetünk lap­jain is keveset találunk. Vissza kell lapoznunk abba a korba, a­mikor a magyar vitézek szorongatott vé­reikkel ruhát­ cseréltek, hogy életüket saját életük árán menthessék meg. Kamionka-Strumilovánál egy lovasroham kézitusájában Mátéfi már két sú­lyos sebből vérzett, mikor észrevette, hogy parancs­noka életveszedelemben forog. Nem törődött vére hullásával, elnyomta sajgó fájdalmát s dühös csal­­ásokat osztogatva jobbra-balra, utat tört magának parancsnokához és lementette életveszedelmes hely­zetéből. Csak eszméletlen állapotában tudták a vitéz huszár kezéből hozzátartozói a kardot kiszedni. A harmadik legendás magyar vitéz Moskovszky László gyalogos-őrmester, a Doberdó hőse. A karszt legrettenetesebb pontját védte az olasz túlerő ellen: S.­Mantino városka rommaradványát. Az ellenség rohamra készült s dinamittal töltött vascsööveket fektetett akadályainkra, hogy rést üssenek a ro­hamra. Ebben a kritikus pillanatban Moskovszky őrmester kiugrott a fedezékből s a vascsöveket egy­más után fölkapva, az állás mögé hurcolta. Száz­szoros halállal játszott, a legiszonyúbb terhet vitte vállán,­szó szoros értelmében a halált. A magyarok Istene megvédte, de még mindig nem nyugodott. Ne­hogy az akadályok előtt rejtőzködő olaszok ujabb kísérletet tehessenek, még egyszer visszament az akadályok elé s a szinte megdermedt olasz utászo­kat foglyul ejtette. Moskovszky László nevet oda­írhatjuk a Dugonits Titusz neve mellé.­­ (Apponyi párisi útja.) Fázisból jelentik: Apponyi Albert gróf az Éclair szántára intervjut adott, a melyben kijelentette, hogy utazásának sem hivatalos jellege, sem politikai­ célja nincs. Csak fel akarja használni az alkalmat, hogy a régi, félbesza­kadt kapcsolatokat felújíthassa. A népszövetségi egyesület gyűlését mintegy hívei, ülésének tartja, a­kik azért jöttek össze, hogy propagálják a népek szövetségének eszméjét; tegnap még ellensé­­gek voltak s m­a már együttműködnek a civilizált világ újjáépítésén és haladásának előkészítésén. Apponyi szombat este utazik Genfbe, a­hol az egye­tem meghívására előadást fog tartani.­­• (Előadás Tisza István gróf politikájá­ról.) Egyetemi ifjúságunk, mely az Országos Szé-­­­chelyi­ Szövetségben a nagy Széchenyi István ország­os nemzetmentő eszméit irta zászlajára, szenvedő­­hittel a múlt napjaihoz menekül m­ost erőt és lelke- s sedést meríteni az ő izzó magyarságukból, rendithe-­­ tetten jellemükből és forró faismeretetükből. A Szé­­■ chenyi­ Szövetség dísztermében ma délután Tisza­­ István géniuszának áldozott ez a lelkes ifjúság. Acsay Tihamér, a Szövetség elnöke nyitotta meg a dísz­­ülést s utána S­zakó István alelnök tartotta meg elő­adását Tisza István gróf politikájáról. A magvas, ko­moly és értékes tanulmány Tisza István politikai pá­lyafutását három korszakra osztva ismertette és azt a konklúziót vonta le, hogy Tisza István gróf és Széchenyi István­­a magyarság közös piedesztálján állnak, ugyanazokért az eszmékért harcoltak és egy­forma küzdelemben dőltek ki tragikus módon. Mél­tatta Tiszei Istvánt a tanulmány, mint a magyar par­lamentarizmus tántoríthatatlan harcosát és mélyen­, járóan taglalta Tisza gazdsági és földbirtokpolitiká­­ját is. Az eladást a nagyszámú lelkes hallgatóság igen nagy tetszéssel fogadta. Utána a kérdéshez még többen hozzászóltak, élénk eszmecsere ind­ult meg, melyben Gesztelyi-Nagy László dr. és Acsay Tiha­mér vettek részt. Acsay Tihamér lendületes szavak­kal adott kifejezést annak a mélységes hódolatnak és hűségnek, a mellyel a Széchenyi­ Szövetség Tisza István gróf emlékét mindenkor őrizni fogja. __ (A nyug­atmag­yarországi koramánybiz­tos fölhívása.) Sigray Antal gróf, Nyugatmagyar­­ország kormánybiztosa fölszólít mindenkit, a kik­nek jogos panasza, vagy méltányos kérése van, rö­viden levélben közljék a kormánybiztossággal, mely a leggyorsabban fog intézkedni. A küldöttséget mel­lőzzék, mert a mellett, hogy sokba kerül, esetleg hiábavaló lenne, mert nem találnák meg szék­helyén.­­ (Misica vajda meghalt.) Belgrádból je­lentik: Ma reggel öt órakor ivalt meg Belgrádiján Misics vajda, szerb marsall. Halálának híre hama­rosan elterjedt Belgrádban és általános szomorúsá­got keltett. Az elhunyttat ma szállítják át a székes­­egyházba, hol nemzeti gyászünnepet rendeznek tisz­teletére. (M. T. I.) — (A főváros közgyűlése.) A főváros tör­vényhatósági bizottsága Sipőcz Jenő dr. polgármes­ter elnöklésével ma délután tartotta folytatólagos közgyűlését. Napirend előtt Pálfi József a nagy húsárak miatt szólalt föl. A közélelmező miniszté­rium megengedte 45.000 darab sertés levágását sza­­lámigyártás céljaira. A szalámigyárosok erre egy­másra licitálva, fölverték az árakat. Mikor a­ mi­niszter visszavonta a sertésvágásra szóló engedel­met, akkor az árak leszállottak. Ezután a napirendre tértek át. Borvendég Ferenc főjegyző referálja a gázművek jövő évi költségvetését. Több hozzászólás után a közgyűlés a költségvetést a következő indít­ványokkal kiegészítve fogadja el. A­mennyiben egy lakásban több háztartás van, minden háztartás után ezerötszáz köbméter veendő alapul, továbbá a kis­ipari fogyasztásnál 2000 köbméterig az alapár 5 korona, azontúl 10 korona, a­ lépcsőházi fogyasztás-­­nál az ár 5 korona. Végül föl­hatalmazzák a taná­csot, hogy a­mennyiben 25 millió korona­ differen-­ cia mutatkoznék, 50 fillérrel fölemelhetik az árakat. Áttérnek ezután az interpellációkra. Joanovics Pál interpellál azért, hogy a kerepesi temetőben kiürí­tik azt a parcellát, a­melyben Czuczor Gergely, Gál József, Csányi László és Szacsvay Imre feküsznek. Nos!: ezeket egy közös sírba akarják áthelyezni, keresztfájuk pedig ott hever az utcán. Az inter­pellációt kiadják a polgármesternek. Ezután áttérnék a napirendre. Az elektromos művek jövő évi költségvetését Borvendén Ferenc laisf.vxt ismer­­teti. A­­költségvetést elfogadják és kimondják, hogy ugyanazok az elvek érvényes teendők itt is, mint a gázgyár költségvetésénél. A napirend többi pontját nagyobbára hozzászólás nélkül fogadták el.­­ (A Biniczky—Miskó-ügy epilógusa.) A Magyar Kurírt fölkérték a következők közlésére. ..Mint ismeretes, Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő egy hírlapi vitából kifolyóan fegyveres elégtételt kért Meskó Zoltán belügyi államtitkártól. Az ügyet Beniczky Ödön segédei Pallavicini György­ őrgróf és Sigray Antal gróf egyoldalúan fejezték volt­ be, a­mennyiben Meskó Zoltán magatartását a fegy­veres elégtétel megtagadásának minősítették. Mivel­ mindkét fél tartalékos tiszt, az ügy iratai fölülbírá­­­lás céljából a katonai becsületügyi választmányhoz kerültek föl, melynek következő döntése érkezett be Beniczky Ödön segédeihez: M­éltóságos Sigray Antal gróf urnak Budapes­ten. — Beniczky Ödön és Meskó Zoltán urak közötti lovagis ügyben értesítem Méltóságodat, mint Be­­­niczky Ödön ur megbízottját, hogy Meskó Zoltán nyugalmazott állományú hadnagy ellen, mert ebben az ügyben — melyben a körlet­parancsnokság sza­bad folyást engedett — a fegyveres elégtételt kitolni igyekezett, a becsületügyi vizsgálatot elrendeltem. — Dani altábornagy, katonai körletparancsnok­.“ — (Budapest népessége és szaporodása.) A főváros lakosságának a számáról évek óta egy­mástól homlokegyenest eltérő, hellyel-közzel haj­meresztő híreket hallani. Ezeket a kósza híreket egy­­szeribe halomra dönti a főváros statisztikai­ hivatalá­nak a heti kimutatása, mely nyugvópontra juttatja­ a beteges fantáziát. Ebből a kimutatásból látjuk,­ hogy Budapest népessége 1921 január másodika és kilencedike között egymillió kilencvenegyezerhatszáz­­ti­ lélek volt­, szemben a múlt év ugyanezen hetének egymillió hetvenegyezernettó százkilencvenkét lelkével , például az 1915. év ugyanezen hetének 970.902 tel-­­kével. A népesség megoszlása kerületenként-­s­ 1921-ben: I. kerület­ 111.110, II. kerület 49.430,­­III­. kerület 66.731, IV. kerület 23.268, V. kerület 17.686, VI. kerület 183.290, VII. kerület 210.066, VIII. ke­­rüle­t 175.575, IX. kerület 115.818, X. kerület 76.510 lélek.­ (Az Országos Kaszinó) január 30-án, va­sárnap délután 4 órakor tartja ez évi rendes közgyűlé­sét Kossuth Lajos­ utcai palotájában. Tárgysorozat: 1. Az alapszabályok 0. szakaszának módosítása. 2. Az évi­­jelentés kapcsán az évi számadás megvizsgálása, a fel­­mentvény megadása, valamint az 1921. évi költségvetés megállapítása. 3. Ifj. nyirjesi Létay Gusztáv fellebbezése­ a választmánynak 1920. évi november 30-án tartott üte­gén hozott kizárási határozata ellen. 4. dezseri Stud­­nyártszky László indítványa az alapszabályok 15. sza-' kaszának módosítása iránt. 5. A kilépő Csathó Ferenc igazgató, valamint 20 választmányi rendes tag és az­ üresedésben lévő 3 választmányi póttag helyének titkos­ szavazás útján való betöltése. Az alapszabályok értel­mében a szavazás megha­lmazott által sohasem gyako­rolható és csaló a jelenlevők szavazhatnak. — (Házasság.) Lányi Erzsébet és Radványi Géza a mai napon házasságot kötnek. — (Az amnesztia és a Fogházmisszió.) A­ Magyar Távirati Iroda jelenti: Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi m­iniszter az amnesztiával kapcsola­tos humanitárius teendők ellátását a Fogházmisz­­szióra bízta. Szükségesnek látta az igazság­ügy mi­niszter, hogy ezeket a teendőket egyedül és kizá­róan erre a társadalm­i­i egyesületre bízza, mert a munka egységessége és egyöntetűsége ezt a közép­­pontosítást szükségessé teszi. A Fogházmisszió­t szabadlábra helyezetteknek a társadalomban újból való elhelyezkedését segíti elő s egyik fő feladatának­ azt tekinti, hogy a munkaadókat rábírja arra, hogy­ a fogságból szabaduló embereket ismét felvegyék al­kalmazottaik soraiba. Az amnesztia következtében a misszióra háruló nagy adminisztratív munkában való segítségnyújtás érdekében Hoh­enlohe Károly Egon herceg, a budapesti fogházmisszió elnöke ez­­után azzal a kéréssel fordul a társadalmi egyesüle­­tekhez, hogy a Fogházmissziót ebben a nagy mun­kájában támogassák és e célra közreműködésüket jelentsék be a budapesti fogházmisszió elnökségé­nek (Markó­ utca 16. II. 4. Telefon 42—04).­­ (A szállói szobák ára.) A Középponti Árvizs­­gáló­ Bizottság közli velünk, hogy a Budapesti Hírlap e hónap 20-iki számában „A szil­ói szobák árai" címen, közölt levél tartalma tévedésein alapul A szállói szo­bák árait ugyanis nem az Országos Középponti Árvizs­­gáló­ Bizottság állapította meg, hanem a kerületi elöl­járóságok határozták meg a főváros tanácsa részéről erre a célra tervezett, s az Árvizsgáló­ Bizottságtól tel­jesen különálló szakbizottság véleményének meghallga­tásával. A zsemlye árát szintén nem az Árvizsgáló- Bizottság emelte föl 2,70 koronára. Az Árvizsgáló­ Bi­­zot­tság közlése szerint téves az az értesülés is, hogy drágább lesz a kalap, mert a kalapos­ mesterek nem a kalap árának, hanem a kalap javítási díjaknak a fel­emelését kérték. — (Az első bécs—bukaresti gyorsvonat.) Szegedről jelentik: "Az első bécs—bukaresti gyors­vonat egy magyar és egy osztrák mérnök vezetésé­vel hétórás késéssel megérkezett Bukarestbe. A vo­natot ünnepiesen fogadták. (M. T.­­.) — (Trebitsch Lincoln — él.) Mai számunkban fenntartással közöltük azt a berlini táviratunkat, a­mely szerint Trebitsch­ Lincoln, az európai kalandor, meg­halt. Mint ma bécsi tudósítónk telefonozza, Trebitsch­ nem halt meg, ismerősei néhány nappal ezelőtt látták Eccllefin -*ot lí2ffik-­i* '2 ‘—'2— ------------ *

Next