Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

1921 január 18. BnXPtST) RfflU? (9.nL)8 van itt még másfélmillió ember, a tíztől en# vár­tam, hogy meg fogják ostromolni a vármegyeházát és követelik ennek a kérdésnek radikális elintézé-­sét, — ez azonban nem történt meg. Azt a forrást nézem, a honnan, a­' veszedelem ered, s azt látom, hogy a történetíró, a­ki a mostani idők históriáját megírja, konstatálni fogja majd, h­ogy Európának les a korszaka a hazugság és a kép­mutatás korszaka ivott./ — Mi három háborún mentünk keresztül. Az elt volt a toll háborúja, ezt hatalmasan megszer­vezték azok, a­kik a világháborút akarták. Ezt a hadjáratot Londonból és Páriából dirigálták, de riszt vett benne Németország és Bécs is, mert gálábul azt hirdették, hogy itt Magyarországon minden nemzetiség el van nyomva. Hát nézzék meg most, hogy hármak a "fölszabadított" nemzetiségekkel! A magyar állam Emorációja volt a nemzetiségeknek­. Ezután jött a kard háborúja, majd pedig a béke háborúja, Nyugatmagyarország el­szakításá­val beteljesedik a nyugati hatalmaknak az a vágya, h­ogy egyetlen határszélünkön sem találhatunk egy segítő kezet, hanem kör­öskörül csak ellenséget. Ezért vagyok én pesszimista. Károlyiék és társaik, a­ki az utcára vitték az ország dolgát, azok készí­tették elő ezt a mai szerencsétlenségünket, a mit a távoli elenségeink intéznek, a közeliek nehen­ él­veznek. — Kénytelen vagyok nyíltan megmondani. [Nem hiszek, én sem határozatban, sem erkölcsben,­­­em­ jóssándékban, csak magánkban hiszek! A közönség percekig ünnepelte Rákosi Jenőt. Utána Nagy Iván a dunántúli ifjúság üdvözletét tolmácsolta. Rövid, de rendkívül gyújtó és hatásos beszédében hangoztatta, hogy ha az apák megkö­tötték is a gyik­os békét, a magyar ifjúság nem is­meri el soha és az ősi Pannónia földjéből nem en­ned­ át egy tenyérnyit sem. — Mert mi nemcsak unokák vagyunk — igy fejezte be szavait az ifjú Nagy Iván. — honfoglaló ősök unokái, hanem ősök is vagyunk, eljövendő Unokák ősei, a kik tartozunk azzal, hogy ezt a fődet hiánytalanul adják át nekik, úgy a hogy m­i kaptuk őseinktől. És fogadjuk, hogy átadjak! A lelkesedés viharosan tört ki a hallgatóságból •Ss zúgó éljenzés, taps üdvözölte a fiatal dunántúli hírnököt. . Végezetül Kolumbán Károly hadnagy je­lentette be a MOV­E csatlakozását a tiltakozáshoz. A gyűlés közben érkezett meg a Soproni Ligának és az Ébredő Magyarok Egyesüésének táviratban be­jelentett csatlakozása. A határozati javaslatot Telesd Pál CTDI miniszterelnökhöz fogják dönttető Okolicsá­ts László elnlök egyetértésre és ki­tartásra buzdító szavaival fejeződött be az ünnepies tiltakozó nagygyőzés. „ Csen­ki M­­agyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország“ adásnak az,­­hogy egy — emlékezetem szerint sge® gyenge darabnak, a Szerelemfétte centa vígjáték­nak főszerep­ében a szerző, a soha sem szinésako­­delit Benedek Aladár — ’ 10-as, 70-es éveknek, ér­demén jóvall felül ünnepelt Brikuna — lépett fel, a kire sokáig már azért is szent csodálattal tekin­tettek a lelkes, de naiv irodalombaráttok, mert a magyar élettest közelebbi érintkezést kereső Erzsé­bet királyné a kiegyezés után magyar költő­ köny­­­vie­t is beszerezni kívánván, a legetefflle kvadti a talon­tói népszerű Benedek Aladár verseit vásárol­tatta meg. A drámaírónak sem való, szmésasek meg éppenséggel elfogadhatatlan szerzőt egy ásómé barátija mégis nagy ovációban részesít­ette, —­s em­lékszem, mi­t színen óriás babérkoszorút eresztet­tek le számára a zsinórpadlásról, a diákság nagy mulatságára, mert a koszorú majdnem nyaka közé esett a szerző­ hősnek — vagy, a felépés m­enész­­ségét tekintve, akiár azt is mondhatjuk,­ hős szer­zőnek. — A teljességgel élvezhetetlen darabba némi szint és derűt csak a népszerű Tihanyi Aniklós ho­zott, egy öreg falusi urambétyám alakjában, a­ki fölén­yes kézlegyintéssel mindenre azt mondta: *,Ko*nágy®a, öcsém — komédiai" Sikerültebb vendégszereplésekre is emlékszem azonban a színkör életéből. Boruló Ala­jos, egykor nagyon ismert dalénekes, egy darabig a budai n­ép­­színháznak tagja, a­hol a Nemzeti Színház­ban is fellépett, minit opera-tenorista — a Parlagi Jancsi című magyarosított énekes darabban adta Piscykés dolmányban a címszerepet, s magas­ra szárnyaló nóta­zásában nagyon gyönyörköd­tünk, különösen mikor a „Világos kék a cgérlítcos éjszaka" kezdetű Petőfi-dalt énekelte, csengő hangon. —­ Ked­ves jelenség volt Tóth Edé­nek, a neves nífpszim­ril- í­rónak fiától özvegye, Benedek Vérrol, a­ki korán elhalt f férje híres d­arabjában, a Falu rosszá­ban ugyancsak szemrevaló Fimrm Rózsi vott. Hogy azután m­i lett vele, szzinésznő merad­t-e, vagy ott hzagyt­a a színpadot, él-e még, vagy sem­­— nem tudom. „ „ ' A* már JűtAn crta­k közvetSetl­emkéSlein —- -mit magam akkor, sajnos, n«n lehettem a tánkörben — hogy szintén a Falu rosszáéban fellépett ott a Nem­zeti Szir­rád házas baritonistája, később az Opera­hál­­ám tagja, a non régiben igen nagy korban elaolt Odra Lehel — Myproá fia, Bacamino, Hamlet híres adócitőja — Göndör Sándanaarc, a neki hasalt falusi Szolgaregényneft. szerepében. E szerep nem­­csak szép énekhangzit, hanem müvává szienátszó képességet . Igényűi — éppen étert volt veszte, mond­jáik, igen jó — nál­a kitűnő snafer Tam­ássy után is — Ódry, a­ki a játszma is pompásan tudó ritka operajátekesek sorába soortozott. Az eteri totóé emíerek árjából ma csak egyet halászok ki a nsett mosolyogva csiffan meg előttem, am­n­ az oretny ver­fenyben táncoló Kisasszony feleségem című operett címszer­epében egy igéző megjelenésű énekesnő, az akkoriban fel­tűnt Kopácsi Jólik­a —■ később Karczag Vármos drárnatrónok, a­ki aztán bécsi színházigazgató lett, Blaháiv­éra emlékeztető bájos feresége, ragadta el a közönséget, mint szőkeférfi, nevető arcú, aranyos Marjotaine. Buda egész diáksága egyszerre szerel­mes lett az új csillaga, s nekem most­ is fülembe cseng ártatlan prizénséggal előadott dala, a vetés közt boldogan­­szeretkező, de a szigorú csősz­e által meglepett süldő lánykáról és siheder fiúról, kiknek dutyiba kíséréseit a naiv kiea­sszomy-menyecake mélt tatlar­kodva nézi, mert nem érti, hogy „mért perce megengedve, játszani a rozsok között?! . . .“ Sok ilyen, kedves emléket tudnék még felele­­vesziteni a rég lattint szép időndből, a budai színkör fénykorából. Sshré­rztörténrfi szempontból talán jó !» ezeket ex adatokat megrögzitelni, mert az idő ntulS. a szint őr mind rozogábbá válik, » eg’.-szer __ ha. nem dől is össze magától, « mi ngymi szirt­jén könnyen megtörténhetik — de butítás alá terül (nem lesz nehéz munik­a), s eltünvén a föld szamá­­réi, veje együtt­­története is mindjobban balrá­­nyódni fog, pedig életének sok mozzanatáért kár lenne, ha örök feledésbe merülnének. Hegedűs tórám bécsi tárgyalása Parlamenti expozéjában Hegedűs Lóránt pénz­­­­ügyminiszter arra utalt hogy a trianoni békeszerző­­­­dés értelmében a lebélyegzett magyar bankjegyeket­­ saját államjegyeinkkel kell kicserélni és egyúttal azt­­ is kijelentette, hogy elsősorban az Osztrák-Magyar­­ Bankkal akar tárgyalni azokról a feltételekről, me­­­­lyekkel a bank vállalkoznék ennek a feladatnak ke­resztülvitelére. Csak ezeknek a tárgyalásoknak meddő volta esetén helyezte kilátásba az önáló ma­gyar nemzeti bank azonnali megvalósítását. Beszé­dében Spitzmüllert, az Osztrák-Magyar Bank je­lenlegi kormányzóját a legnagyobb valutapolitiku­­sok egyikének nevezte. Ezzel a Spitzmülerrel tár­gyalt most Hegedűt a bankjegycsere kérdésében, de tárgyalt egyéb, az Osztrák-Magyar Bankkal kapcso­latos függő kérdésekben­­is. Bériből jelentik, hogy a­­ bankj­egy­csere dolgában több fontos részlet tekinte­tében már megegyezés, történt, úgy hogy­ ezek alap­ján az Osztrák-Magyar Bank intézményének igény­­bevétele biztosítottnak tekinthető. Megállapodás történt abban az irányban is, hogy az Ostrák-Ma­­gyar Bank a magyar kormánynak függő hiteligé­nyeit 1921. május elsejéig ki fogja elégíteni. Ugyanis a pénzügyminiszterünk meggyőződése szerint a be­nyújtott pénzügyi javaslatoknak a nemzetgyűlés ál­tal kellő időben való elintézése esetén május elsejé­től fogva már nem lesz szükség a bankártyomda igénybevételére.­­Az eddig említett megegyezések véglegeseknek tekinthetők, minthogy nincsenek ösz­­szefüggésben a likvidálás menetével és a bank saját üzletvitelében intézhetők el. A kérdések harmadik csoportja már a likvidát­­orok hatáskörét is érintik. Itt az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott pénztári jegyek hátralékos ki­­matjeliről van szó, melyek ügyét a szovjeturalom óta nem rendezték és melyeket a magyar hitelezők per útján akarnak érvényesíteni, ha az Osztrák-Magyar Bank ezeket ki nem egyenlíti. Minthogy az Osztrák - Magyar Bank viszont a magyar államon keres kár­pótlást, Hegedűs Lóránt azzal az ajánlattal állt elő, hogy ezt a harmincöt millióra rugó függő adósságot bíróságon kívül olyan módon rendezzék, hogy a szovjeturalom négy hónapjára eső tíz milliót tevő kamatveszteséget a hitelező magyar pénzintézetek viseljék, míg a fönmaradó hátralék bizonyos kvóta arányában a magyar kormány és az Osztrák-Magyar Bánik között lenne fölosztandó. Eb­ben a kérdésben a fölszólalókkal tárgyalások folynak melyek még nem nyertek befejezést. Hegedűs Lórántnak a Neue Freie Presse-ben közölt nyilatkozatában, melynek egyes részleteit a budapesti sajtó is reprodukálta, az ismert részlete­ken kívül m­ég az az érdekes Passzus is fogl­adita­­tik, hogy a magyar korábbig a külföldről már kapott kölcsönajánlatot, de Hegedűs ezt elutasította, mert Széryié külföldi kölcsön igény­bevételéről csak akkor lehet szó, a mikor a munka legnehezebb ré­szét már saját erőnkből elvégeztük. A Misnims bui Eperrel II. — Ludendorff emlékirata. — Parisból jelen­tik­: A Mát in a Daily Telegraph berlini tudósítójának jelentését közli egy emlékirat­ról, a­melyet Ludendorff, hír szerint, nemrégen megküldött nevezetes francia és angol személyisé­­gei ettek. Ludendorff azt akarja bebizonyítani, hogy a bolysevizmus csak fegyverrel győzhető le, és ehhez Németország közreműködésére szükség van. Ha a bolosevisták Németországba belemenek, akkor Lu­dendorff nézete szerint csak Bajorország fejtene ki hathatós eltanállás. Ezért meg kell előzni a bolyse­­visták of­enziv­iját és Moszkva ellen kell vonulni, a­mihez 1.SOOJJOO emberre volna szükség Luden­dor­ff utal arra, hogy az antantnak Németország fá­radozásait természetesen meg kellene jutelmaznia. A német p­expediciós hadsereget az antantnak kellene fel­fegyver ez­nie. Hartflustyozza Ludendorff, hogy­­az antant a német, hadsereg ellátását és a lőszer utánpótlását bármikor megszüntetheti, ha oda­ volna azt hinni, hogy a németek Franciaország ellen akar­nak táma-­ást intézni. Az a véleménye, hogy­ a fran­ciái ilyen esetben szó nélkül benyomulhatnának Németországba és Angliának mindég módjában állt hogy Németorság" ellesi a blokádot el­rend­ít" (MTI) Stu­pt csapral Htigfia. Berlinből jelentik: Az Ot­ert című kőnyoma­­tos jelenti Londonból, h­ogy­ Vér­a­na­el tábornok csa­patai közt általános lázadás tört ki. Angol, francia és orosz tisztjeiket a lázadók lemészárolták. A de­moralizált sereg fosztogatja a környéket és Konstan­tinápoly felé nyomul elő. Egy kétezer főnyi banda, a­mely a seregből kivált, Rodostó felé vonul. A helyzet súlyos, mert a Konstantinápoly közelében elhelyezett Wrangel-féle csapatok is föllázadtak AVrangel ellen. (A MTI­ megjegyzése:" Más oldalról ezt a hírt még nem erősítették meg.) Fwians? és a traier lasssigi Örsig. Párisból jelentik: Franciaország a legfőbb tanács nemsokára tartandó értekezletén javasolni fogja, azelteteli föl Németországot, hogy szolgál­­tassa ki a bajor lakossági őrségek nehéz fegyvereit, az ágyúkat, akna- és lángvetőket, nehéz géppuská­kat és repülőgépeket, és javasolni fogja, hogy tag­­jai egy részét bocsássák el A szöbbelt fegyverban hagyják addig, a­míg a rendőrséget megszervezték annyira, hogy képes legyen a bajor birodalmi őrség­ segítségeivel megakadályozni esetleges kommunista fölket.t A­mennyiben elfogadják a francia javas­­latot, a szövetségesek határozattal ki fogják jelen­­teni, hogy­ az önvéédelmi szervezet to­vlább» fönnállá­sát csak provizoriu­mnak tek­intik és feloszlatásának záros határidőn belül meg kell történni. Ellenkező­ esetre bűntárs rendszabályokkal zenoneljelöznek.­ ­ TÁVIRATOK. Franc A kenyöradomány Ausztria részére. Bécs, jan. 12. (Saját tudósítónk telefonjelen­­tése.) Ausztria nagy újjáépítési akciója szükség­­segítséggé zsugorodik teljesen össze. A francia kor­mány elhatározta, hogy Ausztriának 1e0—200 millió francia frank kölcsönt nyújt. Ez az összeg csak annyira elég, hogy Ausztria rövid időre szén­nel és éiehnisszerrel el­lássa magát. Elnökválasztás a francia kamarában. Párás, jan. 12. (Havas.) A kamara Peret-t 3i+ szóval újból elnökévé választotta. (M. T. I.) A németek statáriumot kérnek Felsősziléziában. Berlin, jan. 12. (Wolff.)­­A német békedele­gáció tegnap a nagykövetek konferenciájának, és egyúttal a francia, angol olasz kormányoknak jegyzőjét nyerje ott át, a­mely a következőkép­pen szól: A lengyel fölkelés óta az állapotok különösen Felsőszlézia déli és keleti határán napról-napra t­­rhatatlnnabbá válnak. Ha egyáltalában rendezett szavazást akarnak tartani, a német kormány el­várja, hogy a szövetségesek a leggyorsabban és leg­­energikusabban gondoskodjanak segítségről. A né­­m­et kormány a nemzetközi bizottság intézkedései­nek hiánya ó­voltában kell, hogy a vigasztalan hely­zet okait keresse. A bizonytalanságból csak a statá­rium vezethet ki. A bizonyítási payarot mellékjerben­ csatolták és benne statisztikátt a megszállás óta el­követett főbenjáró bűnök szaporodásáról. A Jóvátétel! bizottsága a német szénsz­llításról. Pária, jan. 12. (A if T. 1. szikratávirata.) A spai egyezménynek a német szénszállításra vonat­kozó része még január 31-ig marad érvényben. Az augusztustól januárig elmúlott félévben Nésneton, 1

Next