Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

1& mm -­­ . , a keresztény nemzeti pártról. — Andrássy Gyula gróf ünneplése. — A párt Gaál Gasston ellen. — Andrássy Gyula gróf nem vállalja a külügyi tárcát. — A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ma este Andrássy Gyula grófot névestéje alkalmából meleg ünneplésben részesítette. A párt nevében Vass József miniszter felköszöntő beszédet mondott, a­melyben a magyar mált tündöklő, s a jelenkor szo­morú napjait ecsetelvén, kifejtette, ho­gy válságos időkben a nemzet mindig nagyjai köré csoportosult. A párt most abban a szerencsés helyzetben van, hogy politikai életét olyan kiváló férfiú irányítja, mint Andrássy Gyula gróf. Kéri az Istent, hogy a párt ünnepelt vezérét tartsa meg a hazának és a bol­dogabb időknek. Andrássy Gyula gróf, megköszönvén az üd­vözlő beszédet, válaszában összetartásra, kölcsönös bizalomra és a személyes szempontok félretételére intette a pártot. Értesülésünk szerint a párt tagjai kívánják és remélik a válság gyors megoldását. Az a felfogás alakult ki, hogy Teleki Pálnal sikerülni fog a meg­egyezés útját megtalálni, s az ő miniszterelnökségét is biztosítva látják. Szeretné a párt, ha a belügymi­niszteri tárca Bernolák Nándornak jutna- Belügymi­niszternek Tomcsányi Vilmos Pált is szívesen látnák, ellenben Gaál Gusztont semmi körülmény közt sem támogatnák, antiszociális, tisztviselő- és munkás­ellenes magatartása miatt. Értesülésünk szerint a válság elején szó volt Andrássy Gyula külügymi­­niszterségéről is, ő azonban nem akart tárcát vál­lalni. A pártban szükségesnek vélik a közös intéző­­bizottság mielőbb való visszahívását, valamint a függő kérdések, — különösen a királykérdés kikap­csolásának — rendezését. Haller István holnap délben kihallgatásra megy a kormányzóhoz. A míru­sziszal­tek nyilatkozotr. Teleki Pál gróf miniszterelnök ma délelőtt a nála megelett újságíróknak a helyzetet illetőleg a következő nyilatkozatot tette: — A helyzet az — a­mit mindig mondottam, — hogy ma egy nem sok okkal felidézett válságot élünk és lényegileg ennek a válságnak személyi mo­mentumai alig vannak. Jobb lett volna, ha egyálta­lában nem tört volna ki, de ma már, sajnos, ezen túl vagyunk. Ha elkerültük volna, akkor politikai­lag és gazdaságilag se látottunk volna abba a hely­zetbe, hogy politikai erőink lemorzsolódtak és most még a gazdasági előnyök lem­orzsolása is fenyeget.­­ A­mi a pártvezérek tanácskozását illeti, én szívesen venném, ha ők maguk között tárgyalnának, azonban hajlandó vagy­ok a postás szerepét betölteni és szívesen közvetítem a tárgyalásokat. Biztos va­gyok azonban abban, hogy a pártok vezérei maguk is szükségét fogják látni annak, hogy egymás kö­zött közös megbeszéléseket tartsanak.­­ A­mi a konfliktus magvát alkotó ama kije­lentést illeti, hogy a kormány az 1920. évi I. tör­vénycikk alapján áll-e, vagy sem, arra nézve csak annyit vélek szükségesnek megjegyezni, hogy a kor­mánynak m­ár a legelső megnyilatkozása a mostani incidens alkalmával is­ az volt,, hogy elfogadásra ajánlotta azt a határozati javaslatot, a­melyet a kis­gazdapárt legutóbbi értekezletén elfogadott, mert hriszen a kormány ezen az alapon áll. Egyébként is a kormány ennek a törvénynek alapján lett kine­vezve és egész mostani alkotmányos berendezkedé­sünk ezen nyugszik.­­ További kihallgatások a korm­nányzó urnál egyelőre nem lesznek, mert a kormány lemondott Ugyan, de lemondását a kormányzó úr nem fogadta el. Nem igaz tehát az az állítás,­­mintha­ én a péntek esti minisztertanács után lemondtam volna. A pén­tek esti minisztertanácson én referá­tam a helyzet­ről, de válságról sokat nem is beszéltünk. Lemondá­som a nemzetgyűlés után történt meg a kormányzó úrnál, a­kinek a kormány állására nézve előterjesz­téseket tettem. Előterjesztettem a lemondást és pe­dig részben az én lemondásomat, részben az egyes miniszter urakét, mire a kor­m­ányzó úr kijelentette, hogy a kormánynak sem részleges, sem teljes egész­ben való lemondását nem veheti tudomásul. (MTI.) Kihallgatók a kormányzónál. A kormányzó tegnap Rubinek Gyudit, ma pe­dig Gaál Gasztont fogadta hosszabb kihallgatáson. Költség­vetési vita a pénzügyi bizottságban. A pénzügyi bizottság ma délután 5 órakor Klebelsberg Kuno gróf elnöklésével ülést tartott, a­melyen az 1920/21. évi állami költségvetést tárgyal­ták általánosságban- A vitát holnap délután négy órakor folytatják. (M. T. I) A Víziváros Bassay ellen. Ma délelőtt a főváros falain plakátok jelentek meg, a­­melyeken a IV. választókerület keresztény­­szocialista pártja felszólítja Rassay Károly nemzet- gyülési képviselőt, hogy mandátumáról mondjon l­ó Bukaresti Hírlap 1921 április 12. A plakát azt mondja, hogy Rassay Károly ügyvédet annak idején az intranzingens keresztény és nemzeti program alapján választották meg. Rassay nem csak hogy a párt programjához lett hűtlen, hanem idő­közben választói beleegyezése és tudta nélkül kilé­pett a pártból és átszegődött a liberálisokhoz. A ke­resztényszocialista párt Rassaynak ezt a lépését mind a politikai, mind az egyéni becsületbe ütközőnek tartja s éppen azért felszóltja őt arra, hogy mandá­tumáról azonnal mondjon le. A cseh­-délszláv korridor. A saint-germaini békeszerződés megkötésekor követelték a csehek legelőször, hogy Magyarorszá­got el kell vá­tasztani Ausztriától. Követelésüket saját szájuk ize szerint mentett formába is öntötték s föl­vetették — nagyon is átlátszó politikai­­célzattal — a cseh-délszláv korridor eszméjét. Tervük azonban kudarcot vallott. Ellenzője akadt ott, a­hol nem vál­tak: szövetségeseik, az olaszok részéről, a kiknek érdekeit nagyon is keresztezte volna egy hatalmas szláv blokk megalakulása-De a csehek kedvét nem vette el ez a vissza­utasítás. A kulisszák mögött tovább fagyt az aknav muraka s úgy látszik, a mostani konjunktúrát ked­vezőnek vélik a képtelen ötlet megvalósítására. Erre vall a prágai Tribuna értesülése, mely szerint Bel­grádiján Pasics, továbbá a belggrádi cseh és francia követ­kezeti értekezlet volt, a­melyen a cseh-dél­­szláv korridor kérdéséről tárgyaltak. Erre a Na­­rodni Lista közlése, mely szerint feltétlenül szüksé­ges Magyarországtól kötelező biztosítékot kérni arra, hogy semmi körülmények között sem fogja a Habs­burgokat restaurálni. A Venkou azt írja, hogy a vi­­lágforradalom nem tudta megváltoztatni sem a nemzeti mentalitást, sem a politikai erőket . Ma­gyarország ma is a feudalizmus fészke és az is fog maradni. A bécsi Montagezeitang pedig megállapítja, hogy a fő cél Ausztriát és Magyarországot elválasz­tani egymástól s felveti a kérdést: mit akar tehát most a kis­antant? Osztrák Burr­enlandot vagy pe­dig cseh-délszáv korridort? Természetesen mind­kettőt, mert hisz a kettő voltaképpen val és ugyanaz a dolog. Más szóval, ha nyíltan nem lehet megcsinálni a cseh-de szláv korridort, meg kell valósítani bur­kolt formájában: Ausztriának oda kell adni Nyu­­gatmagyarországot s a kezes Burgenland idővel át f­og alakulni a hőn óhajtott korridorrá. Azt hisszük, a csehek ezúttal is a gazda, nélkül csinálták meg számadásukat. A jóvátétel kérdése. — Új német javaslatok várhatók. — Rohamosan közeledik május elseje, az a határ­nap, a­melyen a német jóvátétel első részlete ese­dékes. A dolgok mai állapota szerint ezzel a határ­nappal egy újabb katasztrófa zúdulhat rá Európára. Ennek tudatában a szembenálló felek egy utolsó erőfeszítéssel, mintha megkísérelnék a veszedelmet elhárítani, melyért a felelősséget viselni egyik sem meri. Két nyilatkozat fekszik előttünk. Az egyikben a franciák beszél­tek a németekhez, a másikban a német külügyminiszter szól a franciákhoz. Egy be­avatott francia politikus tudatja a németekkel, hogy május elseje előtt az antant alkalmat fog adni a németeknek, hogy a jóvátétel kérdésében még egy­szer utoljára nyilatkozhassál. Új konferenciára nem lehet gondolni, de ha a német javaslat elvben elfo­gadhatónak bizonyulna, akkor a részletek m­egbe­­szélését közösen lehe­ne elintézni. Ha a németek a megegyezésnek ezt az alkalmát elszalasztják, akkor Fra­nciaorság olyan rends­zaba­­­v­aik­h­oz­ fog nyúlni, a­m­edvek Németországra végzetessé lehetnek, a­mit állítólag a franciák sem óhajtanak. Simont dr. külügyminiszter a Mát­in ismert­ nevű főszerkesztőjével,­­ Sauerweinnal beszélgetett Svájcban és ebben a beszélgetésben máris kijelen­tette, hogy Németország jószándékáról­ a legköze­lebbi napokban tanúságot fog tenni, vagyis újabb ajánlatokkal fog előállani. Nagy szerencsétlenségnek tartaná, ha a franciák ezt is elutasítanák. Szerinte a kérdés megoldásának egyetlen lehetősége a fran­ciákkal való közvetetten megegyezés. Jól tudja, hogy Franciaország ma legázolhatja a németeket, Németország azért még­sem vállalhat többet, mint a­mennyit teljesít Nem­ tud, viszont ő egy percig sem maradna tagja annak a kormánynak, a­mely köte­lességét a szolgáltatóképesség­ végső határáig nem teljesíti E­z a szép nyilatkozat, mely úgyszólván egy­előben látott napvilágot, nem lehet a puszta vélet­­lenség műve. Mintha Amerika keze mozgatná a dol­gokat. Amerika látszólag a közvetítő szerepét játsza és azon fáradozik, hogy Németország és az antant között a közeledést elősegítse. Starding egy új világ­­békekon­ferenciára gondol, a­mely természetesen szintén ezt a célt szolgálná. Az eddigi csalódások után korai lenne a meg­egyezést máris készpénznek venni, de tudnivaló, hogy sokszor a nem hivatalos nyilatkozatok többet mondanak, mint Briand vagy­ Barthou m­iniszterek hivatalos szónoklatai. Ha most is így van, akkor útban van a megegyezés. Angol-francia titkos szerződés. Berlinből jelentik: A Vossische Zeitung jelen­tése szerint francia-angol titkos szerződés jött létre, melynek értelmében Anglia biztosítja Franciaország számára a szükség­es katonai segítséget Németország ellen. Ennek fejében Franciaország lemond ázsiai érdekeltségéről és fegyveres támogatását biztosítja­ Angliának valamely tengerentúli hatalommal való konflikusa esetére. (MTI.) A király magyarországi díjáról. — Apponyi Albert gróf nyilatkozata. — A francia lapok még élénken foglalkoznak a király magyarországi utazásával. Párisi távirat je­lenti, hogy a Mát­ia tudósítósa előtt Károly király, egy intervjú során Luzerneben részletesen nyilatko­zott a forradalmat megelőző eseményeiről, a jugo­szláv és román helyzetről és azután így szólt: —­ Szomorú létekkel láttam viszont hazámat, a melyet két évvel ezelőtt el kellett hagynom. Ma­gyarországi utam célja az volt, hogy visszaadjam Magyarországnak királyát és hogy ezáltal Magyaror­szágot független, politikailag erős, önálló országgá tegyem. Fontos érdeke ez Európának is, hogy Ma­gyarország az orosz zavargásokkal szemben vértezve álljon. Franciaország részéről nem számítottam he­lyeslésre a szemé­ti kérdésben, de reméltem, hogy a magyar király restaurálását Franciaország megelé­gedéssel fogadja. Bízvást számítottam erre, mert hisz ’ nem ellenkezik Franciaország politikájával. Ugyancsak Parisból jelentik: Bormcron, az Echo de Paris Budapestre küldött tudósítója beszél­getést folytatott Apponyi Albert gróffal, a­ki a kö­­­vetkezőket mondotta: — Magyarországot megcsonkították. Olyan­ most, mint az az ember, a­kinek kezét-lábát levág­ták. Belső ereje azonban ma is nagy és gyors lépé­sekkel halad pszichikai és politikai egyensúlyának helyreállítása felé. A király útja nem változtatott a helyzeten. A králykérdést törvényes és alkotmányos úton kell megoldani. Apponyi végül hangoztatta, hogy ha a kísérő­levélben foglalt ígéretek megvalósulnak, akkor re­mélhetően a trianoni béke enyhülni fog. Az osztrák pár­tok elejtik a Habsburg­-törvényt. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A szociál­demokrata képviselők tudvalévően törvényj­a­va­sla­tot készítettek elő, melynek alapján a Habsburg-ház va­­lamennyi tagja, 1-től 7 évig terjedhető börtönbünte­ téssel sújtható, ha engedelem nélkül osztrák terület­­re lépne. A nagynémetek is pártolták ezt a javasla­tot, miután azonban elfogadásához kétharmad több­­ségre lett volna szükség, a­­keresztényszocialisták tá­mogatása híjján pedig ez nem biztosítható, a javas­lat valószínűleg nem is kerül a nemzetgyűlés elé. A svájci kormány nem köti szigorított feltételekhez a király ott tartózkodását. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: Svájci je­lentés szerint megokolatlanok azok a­ híresztelések, mintha a svájci szövetségi kormány a király tar­tózkodási engedélyét bizonyos korlátozások mellett adta volna m­eg. A kormány sohasem foglalkozott ily értelemben az üggyel, még kevésbé szólította fel a királyt Svájc területének elhagyására. Bejegyezés lehetősége Angliában. — A sztrájkoló bányászok hajlandók újabb tár­gyalásra. — Önkéntes hadsereg, a sztrájkolók helyett. — A királyi család sürgősen vissza­tért Londonba. — A londoni jelentésekből következtetve Angliá­ban sikerülni fog elkerülni az általános sztrájkot, a­mi úgy lehet, a szénbányászsztrájk végét is fogja jelenteni. Ha csakugyan így lesz, ez Loyd George sikere, egyúttal azonban veresége is. Az angol kor­­mányelnöknek ugyanis a munkás­küldöttek legutóbbi elutasító magatartása ellenére sikerült ma délre új közös értekezletre hozni össze a bányászok és a bá­nyatulajdonosok képviselőit Ez a siker. Ámde Lloyd George-nak el kellett ejteni minden előfelté­­­telt, melyhez eddig makacsan ragaszkodott s a me­lyektől függővé tett bárminő közös tanácskozás. Ez a vereség. Londoni hírek szerint egyébként a kormány­nak valóságos hadsereg áll rendelkezésére azokból a­kik önként jelentkeztek arra, hogy a sztrájkolók­ munkáját elvégezzék. A bányászok pillanatnyi enge­dékenysége mindössze annyi hogy nem állanak út­jába annak, hogy a kormány önkéntesekkel akadá­lyozza meg a bányák elfolladását. A helyzet azért nagyjában még mindig bizonytalan, a­minek kiáltó jele, hogy az egész királyi család Windsoiból hirte­­len visszatért. Botutonba-

Next