Budapesti Hírlap, 1921. november (41. évfolyam, 245–270. szám)
1921-11-22 / 263. szám
^ 1921 november 22. Budapesti Hmupress,«o t 7 -- — —111 ................ ............... karfelsők fekete kárpitját. Napóleon fölemelte a karját, a íme: a harc istenének intélére, mintha az égi hatalmak is engedelmeskednének, mert az eső csakhamar elcsöndesült, majd végképp megszűnt. Napóleon és tábornokai ekkor kivonultak a tornácra s kihajolva a korlát fölött, egy darabig hallgatták a jegenyefák síró suhogását s a viharverte habok vad zúgását. A villámok fényénél Napóleon megpillantotta a csónakot, a melyen gránátosai mentek a túlsó part kikémlelésére. k. — Derék katonáim! — szólalt meg elmel ázva : a császár.— Ezek a gránátosok követtek engem Jlarengo, Austerlitz, Jéna és Friedhind harcmezőin. [■ (Önfeláldozásuk határtalan! * Két óra) telt el már azóta s Napóleon immára tizedük levelet diktálja Savary tábornok tollába. Egyszerre hangos és élénk szóváltás zaja hatolt be a császár dolgozószobájába. — Nini, még hajba kapnak a lisztjeim! Ugyan nézzen csak utána, Savary, mi történik odakünn? Háttal a kályhának támaszkodva, két könyökét az asztalon pihentetve, várakozott Napóleon szárnysegédebe, aki csakhamar vissza is tért egy vezérkari tiszttel. — Ah, ön az, Viry? . . . Nos, mit művelt ön odaát? — Síre, a kiküldetés teljes sikerrel járt! — De mit jelentsen az a pokoli zaj? ,— Felség, egy osztrák katonát csíptünk el és Wirrrel magunkkal, aki azonban váltig tiltakozik, fél sehogy sem akar belenyugodni a sorsába. Nem az fáj neki, hogy fogságba került, hanem bántja őt az a ferde helyzet, amelybe parancsnokával szem-ben került át , ő ugyanis Naudmann tábornok tisztiszolgája, s mint ilyen, ő cipeli a tábornok, pénztárcáját és levelezéseit. Most azután az busátja,hogy a gazdája és bajtársai ezt találják mondani róla, hogy a pénzzel megszökött. Ez bántja az önérzetét. — Látni akarom ezt az embert * • . Vezessék ide! — adta ki a parancsot a császár., Enne bevezették a fogoly katonát, egy szép , saál magyar legényt s a vasmegyei inzurgensek formaruhája csak úgy feszült rajta. Nyugodtan hordozta körül tekintetét a sok szép, fényes ruházatú tábornokon, a kik körülállták a császárt. Hamarosan előkergették Schmidt futárt, aki Napóleon francia szavait magyarul tolmácsolta a fogoly katonának. — Mióta szolgálsz Nordmann tábornok hadtesténél?. *.• - -— Mindjárt a hadjárat elején beosztottak hozzá tisztiszolgának, — felelt a legény. —, Bajtársaid hogyan vélekednek a bábomról? — Azt tartják, hogy a hábom jogos, hogyha hazánkat és tűzhelyünket kell megvédelmezni. — Gyűlölöd-e a franciákat? — Bátorságukat csodálom! Napóleont szemmel láthatóan kellemesen érintette ez a talpraesett válasza Majd így folytatta: —. .Tehát magyar intingens vagy!... Hagytál otthon valakit, a ki aggódik miattad s várja visszatértedet? — Nincsen senkim, csak szegény, öreg édesanyám. Felség! —- felelte a magyar. — Én nem, hanom a magam életét , s „ de tudom, hogy édesanyámnak életébe kerülnie, ha én meghalnék . . , Szegény, öreg édesanyám! . . . Érte imádkozom minden reggel, mikor a nap fölkel Magyarország felől . . . és este is, mikor kigyulladnak a tábortüzek . s „ Ez a gyermeki szervet módfölött meghatotta a császárt. — Különös hasonlatosság van köztem és ez ember közti — jegyezte meg Napóleon. — Nekem is van öreg édesanyám . , Csakhogy Ieticia aszszony én értem imádkozik az Istenhez; ez a magyar legény pedig az édesanyja boldogságáért . . . Ezt a napot egy jó cselekedettel akarom befejezni . És megparancsolta a tolmácsnak, adtja tudtára a fogolynak, hogy csónakon visszaviszik őt a balpartra. — Nordmann tábornok pedig, — folytatta Napóleon — a kit én nagyrabecsülök, továbbra is megfog bízni benned, fiam, és megbecsül érdeme szerint! Nesze, fogadd ezt a tekercs aranyat! Juttasd el édesanyádnak, ird meg neki, hogy Napóleon, a franciák császárja küldi őt, Isten vezéreljen, fiam! A szegény magyar fiú, kinek neveit nem jegyezte föl Gadhot, a krótákés, kinek e jelenet leírását: köszönhetjük, meghatottan köszönte meg a csiszár kegyétA Fáklyát tartó két apród vezette Napóleont hálószobájába, a lakáj pedig széttára el tórófüllce kárpitfüggönyét A császár közölte még parancsait Reimusat kamarással, mire a kíséret tagjai visszavonultak. Napóleon magára maradt. Felfigyelt. Az éjfélt kongatta el a harang s felhangzott egy szerzetes énekes imája. Negyedóránként megismétlődtek az őrszemek kiáltásai, akik a roppant épület különböző pontjain Öat átfitták. Napóleon föld alá járt a szobában, az ibolyaszinü kárpitfogigénytől az ajtóig, a melyet bibliai kép díszített. Majd az ablak elé állott és onnan gyönyörködött a Duna jobb partján Végighúzódó tábortüzek látványában, a melyek körül emberalakok sürögtek-forolgtak. Ezek az ő hűséges katonái, akik vérük árán szerezték meg neki a trónt. Azután leült, levélpapirost vett elő és sebtében ezeket a sorokat irta a feleségének, Joséphine császárnénak: * „Egynapi járásnyira vagyunk Bécstől. Jól érzem magam. A fáradalmak közt is rád gondolok. Isten veled. Nap." Letette a tollat s fejét akarosszék támlájára hajtotta le... Szemei lecsukódtak— Elaludt — Csillay Kálmán. IRODALOM ÉS PICSÉIMT. Beöthy Zsolt előadása Petőfiről. A Lipótvárosi Kaszinó ama tudományos előadások sorozatában, a melyeiket tagjainak nemes ■piilés áre is és a magyar kultúra szolgálatára is ■endez, Beöthy Zsolt most vasárnap előadást tarolt Petőfi Sándorról. A tudós professzor, aki egysen az élvezetes előadásnak ragyogó mestere, bevezetésül elmondotta, hogy az ő előadása mintegy feharangozás akar lenni amaz országos ünnepnek, melyet a nemzet Petőfi Sándor, születésének százéves fordulóján rendezni készül. És kérte a közönégét, érje be az olyan öreg haranggal, aminek Keösdy Zsolt vallja magát. Az öreg harang azonban Jizvást fölveheti a versenyt száz fiatallal: olyaniatalosan, olyan hévvel és olyan tömör, friss hatalommal csendült, hogy, öröm volt hallgatni. Az előadás érdemére térve, Beöthy Zsolt azzal kezdte, hogy bármekkorás irodalma van már Petőfi Sándor költői egyénisége kritikai méltatásának, valójában még nincs kiaknázva az a kincsesbánya, mellyel bennünket az isteni gondviselés Petőfi Nándorban megajándékozott, így például nincs megvilágítva kellően az a kérdés, hogy minek, mely idományainak köszönhető az a nagyszerű hatás, amelyet Petőfi Sándor korára, s az azután következő nemzedékeikre gyakorolt s a melyet nemzetére gyakorolni az idők végezetéig hivatva van. A tudós eőadó a költő ifjúságában véli feltalálni ennek a rendkívüli hatásnak a nyitját. Petőfi Sándor az ifjúság költője volt, az ifjúság lelkében izzó érzelmeket juttatta költői kifejezésre. .Vezére volt az ifjúságnak, amely a tenyerén hordta őt. A szabadságiadóban a nemzeti önérzetnek és a nemzet rendíivetetlen il bizalmának volt lángoló és lelkesítő dalosa. Egész legenda kör képződött körülötte, s a midőn megjelent Bem hadseregénél, úgy üdvözölték ilyan támogató erőt láttak benne, mintha egy hadsereget hozott volna’ magával Az ifjúság torngolása, büszke magyar önérzet és szent bizalom s magyar nemzet hivatásában: ezek legkimagaslóbb vonásai Petőfi egyéniségének. De Petőfi költészetének más jellemvonásai is megkapó, szabatos meghatározást találtak Beöthy, Zsolt remek analízisében. Az önérzetet bizodalmát a költő pályájának fejlődésébenátmenetileg a pesszimizmus váltja fel, amely az őrültségben kulminál, minhasonlóképpen más költőknél is, például Shakespeare Lear királyában, vagy Arany János egyikmásik balladájában. Külön fejezet jutott Beöthy előadásába annak a sajátos, szoros összefüggésnek megvilágítására, amely Magyarországon a politikai események és a nemzeti költészet között található. Ez a jelenség szinte egyedülállói a nemzetek történetében, s Petőfi Sándor költészete a legerősebben és legvelősebben juttatja kifejezésre a nemzet lelkét a mely az ő korában a politikai eseményeket mozgatta. De hatása nemcsak, a saját korába szorítkozik hanem kiterjedt a szabadságharcot követő Bach korszakra s a kiegyezéssel elkövetkezett alkotmányos érára is.’ Sőt hatása és jelentősége az időre nőttön-nőtt s a nemzet mai szerencsétlenségéba éppenséggel arra van hivatva, hogy fenntartsa nemzetét. A históriai alakulások rajzában Beöthy megemlékezett a boldogtalan emlékű gyöngyösi útra a hős egy vasúti kocsiban diadalt ült az ármány ( kezdődött a nemzet szerencsétlensége — azza hogy a király elmozdította őrhelyéről MPJ Tisza nevének említésére mély elérzékenyülés vett erőt a tudós professzoron, elcsuklott az öreg harang hangja. Míg Tisza István állt az ország élén, egységes volt az ország, ott a gyöngyösi vaspályán siklott ki az ország vonatja is biztos, egyenes útjáról. Beöthy Zsolt azzal fejezte be előadását, hogy Petőfi Sándor születésének százéves fordulóján hálát adunk az Úristennek, hogy nekünk adta ezt a megbecsülhetetlen értéket. De ez nem állhat csak Te Deum-ból, amelyen hálát rebegünk; ennek Veni Sancte-nek is kell lennie: jövel Petőfi szelleme, ihlesd meg a magyarság lelkét, edzd meg a mi erőnket a jövő küzdelmei számára, hogy ismét el-, foglalhassuk és betölthessük azt a helyet, amelyet egy ezeréves történelmi küldetés kijelölt a mi számunkra! Az előadás mély hatást tett s a közönség lelkes ovációval adott kifejezést tetszésének és hálás elismerésének. * (Nemzeti Színház.) Moreta vígjátékát, a Közönyt közönnyel újították fel ma este a Nemzeti Színházban. A spanyol író vígjátékéban már igen sok minden fakó, kopott és pókhálós lett s nem is volna hálátlan írói feladat ezeket a részeket átstilizálni s az egész darabot — természetesen vigyázz arra, hogy naiv bájától és kedvességétől meg ne fosszuk — egy kicsit közelebb hozni hozzánk. Mert Moreta darabjában olyan erős az örök emberi szenvedélyekből fakadó összeütközés és olyan sok a pszichológiai finomság, s ami nem kisebb erény — olyan hatásosak és jók a szerepek, hogy hát volna, ha a dráma letűnnék a színpadról, ilyen műveketkissé átformálni, gyúrni — nézetünk szerint — nemcsak hogy nem kegyetlenség, de olyan művészi munka, melyet méltán ambicionálhat egy igazi színpadi író. A közönség így is szimpátiával fogadta a darab egyes jeleneteit. Az előadás — kiszámítva az egyes jelenetek vontatottságát — a jobbak közül való volt. Paulay Erzsi Dianája szép, érdekes, gőgjében, szerelmében mindig emberi. Paulay Erzsit régen láttuk ilyen kedvesnek és közvetetlennek. Szépen és kiválóan értelmes pointírozással mondta el Moreta verses sorait. Abonyi Carlosa kissé férfiasabb és keményebb lennetett volna. Náday Béla Polilla igen ötletes és kedves ver. (D. L. L.) * (Operaház.) Három esztendeje a kommünnek éppen kapóra jött Strauss Rikárd pompás kamaraoperája, az Ariadne Naxos szigetén, mely a felfuvalkodott parvenü tudatlanságát és zenei hozzánemértését csúfolja ki. Az ujdonság azonban három előadás után megbukott, mert a burzsujoknak akkoriban nem volt kedvük színházba járni, az elvtársak pedig nem értettek, meg belőle semmit. Az Operra az tegnap újból bemutatta a darabot, de a tegnapi publikum is idegenkedve hallgatta, aminek kétségkívül amű is oka." A külföldi bemutatón első alakjában az Ariadne Moliére bourneois aentilhommejáihoz volt hozzákapcsolva — mint a gazdag úr által megrendelt opera — és ..az úrhatnám polgár*' sokkal világosabban és szatirikusabban adta meg a mese kereteit, mint a későbbi átdolgozásba beletolódott előjáték. A plutokrata —a ki ezúttal láthatatlan — ostoba gőgjében lábbal tiporja a művészet szentségét és kétféle muzsikát rendel egyszerre: Onéra seriat és opera buffák Strauss igenelmésen oldja meg a problémát: parodizálja a komoly operát. Ezt nem értették meg nálunk. Meglehetős zeneh históriai műveltség szükséges hozzá, a tizennyolcadik századbeli opperai stílusok alapos ismerete. Az Ariadae-i téma, melyet Benda melodrámája tett világhíressé, ebben azidőben éppen olyan közkedvelt volt, mint a reneszánsz idején a sok Onfeo vasv Eiuridike. A történeti vagy mitológiai tárgyú komoly dalműnek meg volt a sajátos belkcanto stílusa, artózokkal, recsitativókkal teletűzdelve. Maga a szerkezet, a dalmű váza más volt, mint a mai operai konstrukció, épp igy különleges levegője volt a buffonériának, a comimedia del artenak is. Mindez feltétlenül szükséges a darab megértéséhez. Különben a paródiát, a gúnynak a szelíd iróniától a csípős maliciáig terjedő széles skáláját, főképp az italiamizmusnak, az olasz édeskés áldozásnak kifigurázásában nem tudjuk észrevenni. Az előadás bár zeneileg finom és előkelő volt, szintén nem bírta a fimyt elégiáé megéreztetni. A közönségen sokat segítene, ha a színházi — német mintára — valamilyen tájékoztató füzetet adott volna, mert a legtöbb nézőnek sejtelme sem volt a színpadon történtekről, a muzsika igazi tendenciájáról. Mindenesetre szövegileg az opera első alakja a szerencsésebb. Zenéjében így is tökéletes ez a kis mestermű. Igaz, hogy néhol talán fárasztó a cselekmény ügyefogyottsága miatt, de csodálatos bőséggel ontja a legfinomabb nobelini teknikával szőtt édes dallamokat. Modernizált mozarti muzsika Strauss zenéje, melynek csapongó fantáziája, ragyogó koloritja harmonikusan egyesül Mozart eszményi formaművészetével. A szereplők közül Sándor Erzsi nagy , szerű Zerbináriáját, Környet érzéki Bakbusát, Marsalké Róza kampozgatását, Dalnoki kitűnő hoppá !