Budapesti Hírlap, 1924. április (44. évfolyam, 76–83. szám)
1924-04-17 / 83. szám
8 * (Húsvéti előadások a Renaissance Színházban.) Vasárnap délután fél 4 órakor, mérsékelt helyárakkal, Móricz Zsigmond szenzációs sikerű vígjátéka, a Búzakalász, este fél 8 órakor Georg Kaiser nagy sikerrel bemutatott Asszonyáldozata kerül színre; egynegyed 11 órakor az orosz Kékmadár-kabaré társulat tartja második előadását. Hétfőn délután fél 4 órakor ugyancsak mérsékelt helyárakkal a Búzák caszt ismételik, 7 órai kezdéssel az ötvenedik előadás jubileumán túl levő ,4 háremet adják, egynegyed 11 órakor pedig az orosz Kékmadár-társulat harmadik előadása lesz. Filmszínház. * (Gróf Monte Christo filmen — az Urániában.) Dumas halhatatlan regényének, a Gróf Monte Christónak szombati reprize iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy jegyet már csak korlátolt számban tud kiadni az Uránia elővételi pénztára. Dumas Gróf Monte Christója évtizedek óta legkedveltebb olvasmánya az egész világ műveit közönségének. A francia filmművészet minden tudását, ízlését és raffínériáját vitte a filmbe, ez a titka annak a világsikernek, mely a Gróf Monte Christót mindenütt fogadta. Leon Mathot, a film főszereplője, ideális megszemélyesítője a Monte Christo legendás alakjának. Egyforma tökéletességgel alakítja a szenvedőt, a jóbarátot és a beszúállót. Az Uránia szombatra tűzte ki a Gróf Monte Christo film reprizét. Az előadások a film hosszúságára való tekintettel 2 és fél óráig tartanak. Hangverseny. * (Balázs Árpád) magyar nótaestje május 9-én. (Rózsavölgyi.) * (Művészek Szövetkezete—Rózsavölgyi hangversenyei.) Güller Youra, akinek művészete Casalséhoz hasonló szenzáció, ma, április 17-én (7. fél 6) tartja második zongoraestjét közkívánatra. Beethoven: Krisztus az olajfák hegyén április 18-án. Filharmónia és Palestrinakórus. Szólisták: Goda, Pataky, Venczell. Vezényel: Harmat. Műsoron még: Palestrina, Allegri, Gallus és Kersch a capella kórusok. Kodály Zoltán dalainak bemutató előadása április 22-én. Basilides, Székelyhidy, Palló, Herrmann és Schwalb közreműködésével. A műsor minden száma újdonság. Műsoron eredeti székely dalok: Waldbauer—Kerpely április 23-án. Mozart g-dúr, Beethoven c-moll, Csajkovszky esz-moll kvartettek. A 12-ére váltott jegyek érvényesek. Vogel Albert hollandi előadóművész estje április 24-én. Lucifer drámai misztérium német nyelven. Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola Ka*csóh-emlékünnepe április 25-én. Liszt: Totentanz, Weisz Margittal, 26-án. Az Ének- és Zenekar Egyesület május 5-én Bach nagy miséjét adja elő. Tanay Frigyes szerzői estje május 6-án. Budapesti Hírlap 1924 április 17. (83. sz.) * A Paramount Filmgyár hét leguladó attrabei fja az Omnia és a Corsa szenzációs ünnepi műsorán Regényes történet 7 felvonásban. A főszerepet üli Daniels Harold Lloyd partnernője játszó. ff-com A " Vidám filmjáték 6 felvonásban. liften lilies a nagy sikert aratott „Első csóki starjának főszereplésével , két sirrencő premierje számítason lesz az Omniában és a Sorsúban Jegyek már válthatók. Mondjon a randevújáról, a dohányzásról, a jó borról, ha ezek untatják, de ha szívből akar kacagni, djjjsp'ipjjdra meg fizethet et ** akkor ne mondjon le BMB a jen élvezetről, BaLBBQLBjy MMMOEBL Lássa a felhőkarcoló szerelemben, melyet még csak ma és holnap mutat be a MOZGÓKÉP-OTTHON és az 4, 11, 8 és 10 órakor 'jS, Vt7, 8 és 10 órakor ASSZONYOK, SZERELMEK... - REGÉNY. - S ÍRTA CSÁSZÁR IMRE. Másnap, már korán délután sétára indult a megszokott társaság. Miklós rég ideje tervezgetett egy erdei sétát.. Gyönyörű őszi hangulatokat ígért az asszonyoknak, az elhanyatló természet pompázatos színjátékait. A haldokló erdőt. A láb nyomán megzördülő száraz leveleket. Csupa szép és megható dolgok Miért, miért nem, Lucka éppen a mai napra szánta a szép terv kivitelét és ragaszkodott hozzá, a Teréz ellenzése dacára is. Sok lesz a séta, kivált Margitnak. Hegynek-völgynek fognak járni és az meg is árthat. De Lucka megnyugtatta. Szép, csendes séta lesz és úgyis hamar vissza kell térniük, korán sötétedik. Szó se lehet elfáradásról. Az őszi nap kristálytisztán ragyogott és valami halványsárga visszfénnyel vont be mindent. A tüdő nekifeküdt a munkának, mint a szomjas vándor az üdítő patak vizének és mohón szívta az éltető levegőt. Miklós gyönyörködött a hatásban. Az érdeklődést, amit ő helyezett el, hatalmasan felfokozta maga a valóság, az őszi erdő remek benyomása. A fák még csaknem teljes lombdíszben pompáztak, de azért bőven kijutott a törrénő száraz falevélből is és a sötét rozsdavöröstől az enyhén fehéredőig, az összes sárgaszínek csodálatos művészi összeviszszaságban gyönyörködtették a szemet. A lombok között áttörő nap, mint a dicsfény sugárzott be mindent, amire ráhullott. Némán lépkedtek az erdei után s csak itt-ott hallatszott az elragadtatás egy-egy hangja, sóhaja, vagy álmélkodó felkiáltás. A két fiatal asszony messzire dörcsintett, be az erdőbe. A csúcsig akartak menni, hogy még világossal gyönyörködhessenek a kilátásban. Teréz, Miklós és Gaál Sándor meg-megálltak és mutogatták egymásnak a szépségeket, nehogy valami elkerülje a figyelmüket. Lassan megindult a beszélgetés is. — Hálával tartozunk Miklósnak, hogy idehozott bennünket, mert ez bizony csodaszép. — mondta Teréz. — Mi az oka, hogy nekünk sose jutott eszünkbe erre járni? — kérdezte aztán Gaálhoz fordulva. — Kedvesem, hiszen más esztendőben már régen a fővárosban voltunk ilyen időtájt. Szeptember közepén járunk, sőt már inkább a vége felé, — szólt Gaál. — Igaz, mindig visszamentünk továbbtanusni a már annyira agyongázolt országutat. — hangzott kissé mélabúsan a Teréz ajkáról. Miklós jónak látta közbeszólni. Gyászos hangulat akart megtelepedni köztük. Gyorsan el kell űzni a tolakodót. — Én most úgy érzem magamat, mintha csak egyedül én volnék idevalósi és mutogatnám a látnivalókat az idegeneknek. Külföldön akárhányszor megbámulunk kevésbé szép dolgokat is, mert van, aki felhívja rá a figyelmünket. Hiszen az igaz, hogy az idegen országok szépségeit ismerjük is mi magyarok, de soha se szeretünk a magunkéval törődni. Itt van a közelünkben, nem viszi el senki és ezért nem is jut eszünkbe, hogy van. Csupa Pató Pál mindenki. Én úttörő vagyok és elengedem a díjat, ami az idegenvezetőnek kijárna. — De hát te hogy jöttél rá, hiszen te sem szoktál ősszel itt tartózkodni? — kérdezte Gaál Sándor. — Most leleplezem magamat. — kacagott Miklós. Teréz és Gaál leültek egy közeli padfélére, amit úgy tákoltak össze a kirándulók két fatönkből. — Tegnapelőtt óta vagyok felfedezője a mi erdőnk őszi szépségének. Aznap ugyanis, az én forrón szeletelt magzatom, Pityu urfi, akit oly kitűnő sikerrel kényeztetünk el mindnyájan, valami igazi, vagy álokból, éktelen orditozásban tört ki. Felverte az egész házat. Én javában dolgoztam és a munka pompásan ment, de elképzelhető, hogy mindent abbahagytam és siettem megtudni a bümbölés okát. Igen ám, ha ez oly könnyen menne. Az urfi, akit négy nő is dédelgetett egyszerre, akár valami pasajelölt, csak tovább rugdalózott és bömbölt. Sőt, engem megpillantva, új erőre kapott és sikongatásai felértek holmi nagyobbfajta mozdony vészjeleivel. Azt ajánlottam a babusgató nőknek, hogy ilyenkor az iskola néhány ala Ipos csapkodást javasol az elkényeztetett gyermek gömbölyded testrészeire. De alig mondtam ki, már meg is bántam. Nyolc szem fúródott belém, mint a hegyes lándzsa és én szégyenkezve kisomfordáltam a szobából. Előkerestem a kalapomat és a nyakamba vettem a vidéket. Fel is teltem magamban, hogy Pityut sorsára hagyom, viszont az eltávozás módszerét máskor is alkalmazni fogom. Pompásan bevált. Az alkony szürkületéig gyönyörködtem az őszi erdőben, mint most önök. Persze, a jogos méltatlankodás rögtön elfüstölgött belőlem, hogy helyet adjon az elragadtatásnak. Ez az én első hazulról való elcsavargásom hiteles története. Csak a feleségemnek ne árulják el. Jól felfogott érdekem azt parancsolja, hogy őszinteségem jutalmául a hallgatást kössem ki magamnak. — No, ez sem volna felhőt a ti mindig derült boldogságtokra, — szólt Gaál mosolyogva. — Jól imádkoztatok mind a ketten a Mindenhatónak, mert egymáshoz juttatott benneteket. — Az már igaz — szólt közbe Teréz, — szinte csodálatos, hogy ennyire zavartalanul tud ragyogni két ember feje fölött az égboltozat. Nehogy félreértsen, édes Miklós, nem az irigység beszél belőlem, ámbár talán még az is menthető volna, éppen az ellentét miatt, mely elénk kívánkozik, de csakugyan csodaszámba megy az az egyetértő harmónia, mely az én kis Luckám és maga közt egy pillanatra sem zavarodott meg. — Ennek is megvan a maga oka, — mondta Miklós vidáman. — Lássák, én már nem voltam gyermek, sőt még fiatal ember sem, ahogy mondani szokták, mikor a komoly szerelem rám akadt. Négyszer tíz esztendő sok esztendő. Hiszen a sváb köztudomású életkorát is betöltöttem és igy benőhetett a fejem lágya. És a feleségem sem a leánysorból került fejkötő alá, mert özvegy volt. A rugdalózás és hányiveti ficánkodás korán mind a ketten átestünk és most szépen, egyenletes ütemben hozzuk a bordélyt, a mely elé az Élet fogott be bennünket. — Nagyon bölcsen beszélsz, kedves Mikilósom, de azért mégis csak kegyeltjei vagytok a Sorsnak, — szólt rá Gaál Sándor. — Az Élet útjai kifürkészhetetlenek — sóhajtott Teréz. — Mégis elkeserítő, hogy két fiatal emberi lény, akik a boldogság minden feltételével indulnak neki életüknek, boldogtalanokká válnak, mert csak játékszerek voltak, lapdák a vak véletlen kezében. Teréz pillantása messzire elszállt a fák ágai közt, föl a magas égi boltozatra, mintha onnan várna valami vigasztalást szomorú lemondására. Gaál gyöngéden megsimogatta a Teréz karját. Sokáig hallgattak mind a hárman. (Folyt kör.) !6DSY GUST GUST I Cocktail Gin Vermoufli I ALTA hashajtó ! SESSLEB DESSLEB BUSSLE!) Altvater TriplOrSeo Cordial-Toica •