Budapesti Hírlap, 1925. május (45. évfolyam, 98–122. szám)

1925-05-13 / 107. szám

10 tagjai közül többen lemondtak, akiknek a helyébe az elmúlt napokban kinevezték az új tagokat. Az új 17 rendes és 15 póttag ma tette le az esküt a kormánybiztosi hiva­talban. — A keresztény párt gyűlései. Ma dél­után nagyszámú közönség részvételével gyűlést tartott az Egységes Keresztény Községi Párt, a Rottenbiller­ utca 20— 22. számú házban lévő Katolikus Le­gényegylet nagytermében. A gyűlést Kar­eh Kristóf egyetemi tanár, listavezető, elnök nyitotta meg. Beszédében bírálta az ellen­­pártok működését. Azok a romok, amiket a baloldali sajtó állandóan szemére vet a keresztény pártnak, nem a keresztény re­zsimből valók, hanem egy korábbi bűnös­­városházi érának szomorú emlékei. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az elnök be­jelenti, hogy Wolff Károly és Ernszt Sán­dor a választásokkal kapcsolatos más irá­nyú elfoglaltság miatt, sajnos, a gyűlésen­­nem jelenhetnek meg. Török Zoltán fel­­hívta a választók figyelmét arra a veszede­­lemre, hogy Vázsonyi újból vezér akar­ lenni a városházán. Kijelenti, hogy a keresztény magyarság nem fél, mert a vasárnapi gy­il­lésen mindannyian szemtanúi voltunk an­nak, hogy végre föleszméltünk. Az urnák­nál dől el, hogy Budapest keresztény és magyar legyen. A Wolff-pártot reakciósnak hívják. Hát igenis reakciósak vagyunk Régi természeti törvény, hogy minden akciónak megvan a maga reakciója. A gyűlés Kar­eli Kristóf zá­rószavai után a Himnusz elének­­lésével ért véget. Ugyancsak ma a Saskörben is tartott né­pes gyűlést a párt. A gyűlésen megjelentek Wolff Károly, Frühwirth Mátyás, Förster­­Aurél, Zsembery István, Bednárz Róbert, Szigethy János és mások. Förster Aurél üdvözlő beszéde után Wolff Károly emel­kedett szólásra, aki Vázsonyi legutóbbi be­szédével polemizál. Ő harcot hirdet, harcot akar és felsorakozik ellenünk. Hiába hir­detnek ezzel szemben békét mások össze­fogott erőnkkel kell kényszeríteni ezt a ki­sebbséget arra, ho­gy a többség akaratának vesse magát alá. Egy 5 százalékos kisebb­ségi töredék nem diktálhat, a zsidó szolida­ritás jegyében összeforrott faji diktatúra nem érvényesülhet a zsidó plutokrácia ér­dekében. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Toperczer Ákosné fejti ki az asszo­nyok történelmi kötelességét, Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő pedig Bu­dapest jövőjéről beszélt. Ezután még Bed­nárt Róbert belvárosi plébános és mások szólaltak föl.­­ Jövő héten készül el az utcák tisztán­tartásáról szóló szabályrendelet. Megírtuk, hogy a tisztifőorvos a közigazgatási bizott­ság tegnapi ülésén bejelentette, hogy az utcák tisztántartásáról szabályrendeletter­vezetet készít. Ez a szabályrendelet-terve­zet a jövő héten fog elkészülni és kötelezni fogja a házmestereket a járda mosására, valamint külön fogja szabályozni a szőnye­gek porolási idejét. A tisztifőorvosi hivatal a szabályrendelet elkészítése előtt hetek óta vizsgálta az utcák és udvarok közegészségi állapotát és a szerzett tapasztalatok alapján készíti el a tisztántartásra vonatkozó ren­delkezéseket. Budapesti Hírlap 1925 május 14.­­(107. sz.). MODULOM * (Operaház.) Schwarz Vera, a bécsi Operaház kitűnő primadonnája ma este a Carmen címszerepében kezdte meg újabb vendégjátékát. Ez a szerep igen jól illik a művésznő hangjához, mely különösen a kö­zépfekvésben cseng kellemesen. A nagy­számú közönség ismét rendkívül barátságo­san fogadta a nagy kultúrájú énekesnőt és vele az opera többi szereplőit. * (Hangverseny.) A Waldbauer-vonós­­négyes-társaság 15 éves jubileuma alkalmá­ból ma tartotta második ünnepi hangverse­nyét. Bartók, Kodály és Dohnányi egy-egy műve, a Waldbauer-négy­es előadásában az ünnepi alkalomtól eltekintve is jelentős mozzanata zenei életünknek. A modern ma­gyar zeneművészet legnagyobb alkotó és a maguk nemében legkiválóbb előadóművé­szeinek egyesülése nem csak művészi gyö­nyörűség, de nemzeti büszkeség forrása is a magyar érzésű közönség számára, mely a tökéletes kamarazene-együttest ma is lelke­sen ünnepelte. * (Kultur -est.) Az országos postás kultur­­egyesület kitűnően sikerült kultur-estét rendezett tegnap a Zeneakadémia nagyter­mében. Az este keretében Henz Lajos dr. postatanácsos értékes előadásban ismertette a régi magyar költészet és tánc fejlődését. Az előadást tánc- és énekszámok tették vál­tozatosabbá. Művészi előadásukkal különö­sen kitűntek Laurisin Lajos, Cselényi József és Farkas Dezső. Nagy hatást keltett az Andriska Károlyné által betanított ma­gyar táncokat bemutató csoport. A kitűnő rendezés Lóky Zoltán dr. postatanácsos és Antal Béla dr. főtitkár érdeme. * (Az operaházi zenekar szerződése.) Teg­napi számunkban megírtuk, hogy a zenekar tagjai vasárnap tartott ülésükön nem fogad­ták el a kultuszminisztériumnak a 600.000 koronás fizetésemelésre vonatkozó ajánlatát és hogy ezt a határozatot a minisztérium­nak is bejelentették. A minisztériumban vi­szont közölték a zenekar megbízottaival, hogy a szanálással kapcsolatosan megálla­pított költségvetés a jövő évadban nagyobb összegű fizetésemelést nem enged meg. Ez az állapot azonban a jövőben meg fog szűnni és így remény van arra, hogy az­ utána következő évben a zenekar igényeit jobban honorálhatják. Remélhető, hogy a zenekar tagjai méltányolni fogják az ország mostani súlyos gazdasági helyzetét, vala­mint a minisztérium jóindulatát és nem fog­nak elzárkózni a megegyezés elől. * (A Szent István Akadémia ülése.) A Szent István Akadémia osztályai május 15-én, pénteken délután 5 órakor a Szent István­ Társula­t kistermében rendkívüli együttes ülést tartanak. Az együttes ülést fél 6 órakor a II. osztály felolvasó ülése követi, amelynek tárgysorozata a követ­kező: Mailáth József gróf r. tag. Gondo­latok az agrárszocializmusról. Lukinich Imre rendes tag .A magyar emigráció bom­lása a szatmári béke után. A felolvasó ülés után zárt ülés következik. MŰVÉSZET. * (Jókai emlékkiállítás.) A Magyar Nem­zeti Múzeum a Múzeum kupolatermében Jókai emlékkiállítást rendez. A kiállítást pénteken, május 15-én Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, nyitja meg. * (A Budai Dalárda hangversenye.) A Budai Dalárda csütörtöki hangversenye iránt, mely alkalommal bemutatásra ke­rülnek azok a dalok és énekszámok, me­lyekkel a Budai Dalárda most szombaton olaszországi körútjára indul, a legnagyobb érdeklődés nyilvánult meg a közönség ré­széről. A Zeneakadémiában megtartandó hangversenyen az az ötvenkét válogatott énekes fog csak szerepelni, akik részt vesz­­nek Velencében, Bolognában, Nápolyban és Rómában tartandó hangversenyeken. A hangversenyen Szeghő Sándor országos karnagy, az olasz körút karmestere vezé­nyel. * (Vizsgaelőadás.) Vasárnap délután Kállai, Lilly Dalcroze tanfolyamainak növendékeivel vizsgaelőadást tartott a Zeneakadémia kamara­­termében. A műsor első felében három cso­portban ügyesen megválogatott ritmikus és plasztikus gyakorlatokat mutattak be a nö­vendékek, a második részben pedig huszonegy szóló és csoportos táncot. A gyermeknövendé­kek közül legügyesebbek Szász Magda, Freund Vera és Kázmér Nelly, a haladóknál Brandeisz Elza, Lukács Erzsi és Miglicci Joli voltak A művészképző növendékei közül nagy tánc­készségükkel Gross Lilly, Fayer Klári, Kenéz Lilly és Szende Joli tűntek ki. * (A Magyarhoni Földtani Társulat) má­jus 14-én, csütörtökön délután öt órakor fennállásának hetvenötödik évfordulója al­kalmából ünnepi ülést tart. Mauritz Béla elnöki megnyitója után Pálfy Móric a geológiai felvételek fejlődéséről értekezik, Treitz Péter pedig az agrogeológia múltját és feladatait ismerteti. A Salgótarjáni Kő­szénbánya R.-T. igazgatósága május 5-én a Magyarhoni Földtani Társulatnak hetven­ötéves fennállása alkalmából 10 millió ko­ronát adományozott.­­ (Jókai emlékezete Sopron vármegye közgyűlésén.) Sopron vármegye törvényha­tósági bizottsága ma közgyűlést tartott, amelyen vitéz Simon Elemér főispán, a nemrég elhunyt Hőgyészi Pálról mondott megemlékezése után, Ostffy Lajos nyugal­mazott főispán hódolt nagy hatást keltő be­szédében Jókai emlékének. A közgyűlés el­határozta, hogy a szép beszédet jegyző­könyvben örökíti meg. * (Költői­ est.) Gyökössy Endre szombat este Rákospalota városházának termében költői estét rendezett, amelyen a megnyitó beszédet Petri Mór, a Kisfaludy-Társaság tagja mondotta. A megnyitó után Margács Kálmán, Rácz Lili, Horváth Aladár, Közlik Lajos, Gruber Emil, Horváth József, Sala Domokos interpretálták Gyökössy verseit művészi előadásban. * (Az Aurora-Kör Magyar Irodalmi Tár­saság) 1925. május 14-én, csütörtökön dél­­utá fél 6 órakor a Pedagógiai Szeminárium nagytermében (Vili., Mária Terézia-tér 6— 5. ) felolvasó ülést tart. Tárgysorozat: 1. Császár Elemér dr.: Elnöki megnyitó. 2. Tóth Lajos: Főtitkári jelentés. 3. Kozocsa Sándor: Költemények. 4. Ifj. Zulawski Andor: Szemelvény a szerző Modern iro­dalmi problémák című­ sajtó előtt álló munkájából. 5. Tóth Lajos: Költemények. 6. Orbán István: Novella. 7. Ifj. Szász Ká­roly: Költemények. A felovaló ülés után zárt ülés következik. * (A Magyar Filozófiai Társaság) e hó 13-án, szerdán délután 6 órakor az Egye­tem Bölcsészettudományi Karának XI. szá­mú terimében (Múzeum-körút 6—8. szám I. emelet) közgyűlést tart. Kocsis Gyula egyet, tanár a Társaság alelnökének filozó­fia és közműveltség című­ elnöki megnyi­tója után Ottlyk László a Művészet és ha­tárai című tanulmányát olvasta fel. Az elő­adás díjtalan, a Társaság vendégeket szí­vesen lát. * (A Statisztikai Társaság felolvasó ülése.) A Magyar Statisztikai Társaság­ május 15-én délután 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében tartja meg harmadik ünnepi ülését, me­lyen az ünnepi előadást Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter tartja. Az ülésen ezenkívül Thirring Gusztáv elnöki meg­nyitója és Dobrovits Sándor titkári jelen­tése után Kovács Alajos Buday Lászlóról, a Társaság elhunyt elnökéről mond em­lékbeszédet. Vendégeket szívesen látnak. A Társaság ezévi rendes közgyűlése má­jus 12-én délután 5 órakor lesz a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói üléstermé­ben. Színház» * (A Névtelen hajó.) A Nemzeti Színház legközelebbi bemutatója a jövő hét pénte­kén a Névtelen hajó lesz, Sutton Vane híres darabja, amely Harsányi Zsolt fordításá­ban és Hevesi Sándor rendezésében, P. Márkus Emilia, Hegyessy Mari, Radó Mária, Odry Árpád, Kiss Ferenc, Gál Gyula, Abo­­nyi Géza, Urai­ Tivadar, Mihályfy Béla, alakításával kerül színre. E hét csütörtökén Solness építőmester előadásán Wangel Hilda szerepében vendégként Tőkés Anna lép fel. TONO-BUNGAY, — regény. -Irta H. G. WELLS. 39 Fordította RÉNYI ARTUR. Ekkor pedig szemembe ö­tlötték a folyó déli partján elhelyzett hatalmas reklámok: „Sorber-féle tápanyag“, „Cracknell-féle vasbor“, igen élénkszinű és jóléttől sugárzó reklámok, amelyek éjszaka vil­lanyfényben tündököltek és egyszerre tudatára ju­tottam annak, hogy mennyire otthonlevőknek lát­szottak ezek a reklámok a maguk helyén, mily nyil­­vánvalóan részét képezték ezek az egész ügynek. Láttam egy embert, ahogy gyors lépésekkel ki­jött a királyi palota udvarából, — a­ rendőr tiszte­legve emelte kezét sisakjához előtte — és ez az em­ber meglepően hasonlított nagybátyámhoz, a kalapja is egészen olyan volt. Végre is nem tagja Graciknell maga is a parlamentnek? A Tono-Bungay plakátja ordított rám egy hirdetési tábláról Adelphi-terras kö­zelében, távolról megláttam a Carfax-utca tájékán, újra rám támadt a Ker­sington-főutcán és valóságos üdvriadalba tört ki, hatszor vagy hétszer, valahány­szor újra megláttam, amint lakásom felé mentem. Kétségtelenül azt a benyomást keltette, hogy ez va­lamivel több, mint álom ... Igen, átgondoltam a dolgot — elég alaposan... az üzlet uralkodik a világon. Vagy inkább nem az üzlet, hanem a pénz. Ez a dolog igaz volt és igaz volt nagybátyám azon állítása is, hogy semmivel sem lehet olyan gyorsan pénzt szerezni, mintha az ember a képzelhető legolcsóbb dolgot a legdrágább palack­ban árusítja. Borzalmasan igaza volt végeredmény­ben. Pecunia non élet, a római császár volt, aki ezt mondta. Talán az én nagy hőseim, akikről Plutar­­chosban olvastam, maguk is csak ilyen emberek vol­tak és csak azért látszanak oly gyönyörűeknek, mert messzi távolban vannak; talán ez az egész szocializ­mus, mely felé én annyira vonzódtam, talán csak egy ostoba álom, amelyet csak annál ostobábbá tesz az a körülmény, hogy amit ígér az igaz, de csak bizo­nyos feltételek teljesülése esetén! Morris és ezek az emberek szellemes­­játékot űztek vele; bizonyos in­gert, a realitásnak bizonyos látszatát hozta ez az ő esztétikai mulatságukba. Sohase lesz a világon elég becsületesség ahhoz, hogy ezek a dolgok tényleg megvalósuljanak. Ők ezt tudják; mindenki tudja ezt, kivéve egypár fiatal bolondot. Amint gondolatokba mélyedve kereszteztem a Szt. James-park terének sarkát, éppen idejében ugrottam vissza, hogy kike­rüljek egy pár büszkén vágtató szürke ló húzta foga­tot. Egy kövér, közönséges kinézésű nő, roppantul felcicomázott ruhában, megvető szemmel nézett le rám a kocsiból. „Kétségtelenül egy pilulaárusító fele­sége ...“ gondoltam. Minden gondolatomon átzúgott állandó refrain­­ként nagybátyám mesterien ügyes, megvesztegető di­csérete: „Csináld meg úgy, hogy minden fényesen menjen — és aztán csináld meg, hogy csak úgy zúg­jon a termelés. Tudom, hogy ezt meg tudod csinálni! Óh! Én tudom, hogy te ezt meg tudod csinálni!“ 4. Ewart barátomban, mint erkölcsi tanácsadóban, kissé csalódtam. Elhatároztam, hogy az egész ügyet eléje terjesztem ,egyrészt, hogy meglássam, hogy ő mit szól hozzá és másrészt, hogy meghalljam, hogy is hangzik ez a dolog, ha elmondják. Arra kértem őt, jöjjön és ebédeljen velem egy kis olasz vendéglő­ben a Panton-utca tájékán, ahol az ember egy fur­csa, érdekes, nagyon tartalmas ebédet kapott 18 pen­nyért.*) Eljött, de kissé zavarólag hatott, hogy sze­rek *) 180 aranykorona még fekete folt volt, mintha ökölcsapás nyoma lett volna; magyarázatot erre nézve nem akart adni. — Nem annyira fekete folt ez — mondá, — mint egy lilaszinű folt utólagos elváltozása... Hát mi a bajod ? — Majd elmondom saláta közben, — válás szóltam. Végeredményben azonban nem mondtam el a dolgot. Csak arról példálóztam, hogy kétségeim van­nak arra nézve, lépjek-e be az üzleti életbe, vagy — tekintettel növekvő szocialista hajlamaimra — ma­radjak-e meg a tanítás mellett? Ő pedig, felmele­gedve a szokatlan tizenhat penny­s Ghianti-kor hatá­sától, ezen szavaimhoz fűzte mondanivalóját és to­vább nem kérdezősködött bajaimról. Amit mondott, nagyon széles körben mozgott. — Az élet valósága, kedves Ponderero barátom, — mondotta, úgy emlékszem, nagyon mély benyo­mást keltő módon és a diótörővel hangsúlyozva sza­vait, — az élet valósága, színes konfliktus... és forma. Ehhez tartsd magad és más kérdésekkel ne törődj. A szocialista azt fogja neked mondani, hogy egyik fajta szin és forma a helyes, az individualista azt, hogy egy másik. Mit jelent az egész?­ Hát mit jelent? Semmit. Nem adhatok semmiféle tanácsot senkinek, semmifélét, kivéve, hogy kerülje azt, hogy olyan dolgot cselekedjék, amit utóbb sajnálni fog. Légy­­enmagad, — és törekedj oly szép dolgokra, melyekre nézve saját érzésed mondja azt, hogy szé­pek. És ne bánd a reggeli fejfájást? — Mert végre is, Ponderevo, mi az egy reggel? Az nem egy napnak a nagyobb fele? Jelentősen hallgatott. — Micsoda szamárság ez! — kiáltottam, miután zavarosan igyekeztem őt megérteni. — Ugyebár, — monda ő. — Pedig ez az én leg­végső bölcseségem az ügyben. Fogadd el, vagy hagyd ott, kedves Györgyöm, fogadd el, vagy hagyd ott...

Next