Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-30 / 196. szám

6 vagy hónapot tölt itt — a múzeumok, szín­házak és mulatóhelyek felületes szemléletében — a Szépségek, a Művészetek városának vagy egyszerűen „Gyönyörvárosnak“ ismeri meg. Pedig robotoló munka és amerikás tempó lük­tet itt is a Város lázas pulzusán. Elég egy hajnali órát a H­all­e-ok (vásárcsarnokok) tö­vében végigszemlélni vagy betekinteni a „Re­nault" -gyárak hatalmas üzemébe. MAGYARORSZÁGOT kezdik Észrevenni. Mialatt tovább zajlik előttem a Boulevard des Capucines kábító forgataga, felfigyelek néha-néha a szomszédos kávéházi asztalok felé. Miről is beszélnek körülöttem? Német, francia, angol, magyar, olasz, lengyel, japán, török, perzsa hangzavar! Egyes szavakat sodor felém a szellő. Hallom, hogy megérke­zett Madridba az innen egy hordóban oda­utazó Pégaz. Mesélik, hogy pompásan sike­rült a lunaparkbeli diákünnep, hogy Trou­­ville-ben és Deauvile-ban tetőfokát érte el a szezon, hogy Hilda Sharp is elindult, hogy átússza a La Manch-csatornát. A „téli“ cir­kuszban Fratellinóék ma kezdték meg sze­replésüket és újra adják a „Max Linder“ Cinemában Charlie Chaplin utolérhetetlen re­mekét, a „Cirkusz‘‘-t. Megkezdődött a fut­ball-, a rugby-szezon, autószenzációk, új re­pülővilágrekordok lebegnek a levegőben és lázasan nekilendül az őszi filmprodukció. De minden hírnél, az örökké mozgó villa­mos-újság szenzációinál is nagyobb örömmel tölt el a rólunk: Magyarországról szóló cik­kek némelyike. Legjobban talán a Vintransi­­geant esti cikke, mely egy „poustaf‘-i vihar elbeszélésén kívül a „kis“ Debrecenről meg­állapítja, hogy Európa egyik legeslegszebb és legmodernebb orvosi fakultásával rendel­kezik. Eminens fontosságú kérdés, hogy he­lyes utazási propagandával minél előbb, mi­nél több „régi" ellenségünket győzzük meg domináló kultúr­fölényünkről és arról, hogy a magyar vendégszeretet még a riporter hír­adásánál is igazabb és bensőségesebb! G. Balogh Gábor. A Times Zoghu királyságáról LONDON, aug. 29. ■ (Wolff.) A Times vezércikkben foglalko­zik Ah­med Zoghunnak azzal az elhatározásá­val, hogy királlyá proklamáltatja magá­t. A cikk a többi között ezeket mondja: Európa számára általában és Albánia számára külö­nösképpen­, bizonyára politikai előnyt jelent Ah­med Zoghu elhatározása. Az albán király, akinek uralma biztosítva van, valószínűleg kevésbbé hozzáférhető a külföldi nyomás szá­mára, mint egy fiatal köztársaság átmeneti időtartamra megválasztott elnöke. Azok az érdemek, amelyeket Aohmed Zoghu, mint elnök, szerzett országának szolgálatában, királyi uralkodása alatt csak növelni fogják tekintélyét. A genfi kisebbségi konferencia GENF, aug. 29. • (Wolff!) A negyedik kisebbségi kongresz­­szust ma délelőtt nyitotta meg Wilfan dr. szlovén képviselő, az olasz parlament tagja- A megnyitáson Európa különböző államainak mintegy hetven kisebbségi delegátusa volt jelen. Wilfan dr. elnök megnyitóbeszédében üd­vözölte az újonnan belépett csoportokat, így a romániai bolgár és a lengyelországi és cseh­országi ukrán kisebbségi csoportot. Sajnálja, hogy a múlt évben kilépett három németor­szági kisebbségi csoport a nemrég Berlinben elvben létrejött megegyezés után is távol ma­radt eddig a kongresszusról. Áttekintette ezután a legutóbbi kisebbségi kongresszus munkálatainak fejleményeit. A mostani ülésszak főtárgya annak megvitatása, hogy milyen a kisebbségek helyzete a Nép­­szövetségben. A legsürgősebben megoldandó feladat a Népszövetség és a nemzeti kisebb­ségek között bizalmi viszony megteremtése. A Nemzetek Szövetségének a nemzeti türelmet­lenségre való tekintettel komolyan kezébe kell vennie a kisebbségi problémát. Wilsan dr. nyomatékosan síkraszállt a mel­lett a népszövetségi ligák világszövetségének hágai ülésszakán is felmerült követelés mel­lett, hogy a Nemzetek Szövetsége mellett lé­tesítsenek állandó bizottságot a kisebbségi kérdések számára. A kongresszus, amelynek ülései három na­pig fognak tartani, elhatározta a megnyitó ülés végén, hogy Kellogg államtitkárhoz táv­iratot intéz s ebben kifejezi azt a reményét, hogy a háború kizárásának művét az európai kisebbségekkel való erőszakoskodás kizárásá­val fogja megkoronázni. Cián nal in poloskát KlrAly-u. 16 üatfieine L.. 961—83 Két halálos áldozata van a solymári autókatasztrófának Szerdán hajnalban borzalmas autókatasz­trófa történt a piliscsabai határban, körül­belül tizenhét kilométerre a Hűvösvölgyi úttól. A katasztrófa, amelyet egy jókedvűnek indult vidéki kirándulás előzött meg, két halálos ál­dozatot is követelt: Kajaba Mária huszonkét éves leány és Ybl Miklós építész­mérnök, akik koponyaalapi csonttörés következtében ször­nyethaltak. Könnyebb sebesülése van vitéz Ladányi László dr. gömöri főszolgabírónak és Ybl Miklósáénak, akik a lábukat törték. Ugyancsak könnyebben sérült meg az autó tulajdonosa és vezetője, Puskás Imre autó­fuvarozó is. A szerencsétlenül járt társaság kedden dél­után három órakor indult el Visegrádra ki­rándulni. Az egyik autóban Morin László dr. főorvos és a felesége, Szerecseni Andor dr. miniszteri titkár, Szilágyi László dr. főispáni titkár és Fábián Pálné ült. A másik autóban ült a szerencsétlenül járt társaság: Ybl Mik­lós, Ybl Miklósné, Kajaba Mária és Ladányi László dr. A társaság Visegrádon megvacso­rázott, majd este kilenc óra tájban Eszter­gomba hajtatott, ahol egy vendéglőben tovább folyt a mulatság. Esti tizenegy óra lehetett, amikor a társaság hazafelé indult Budapestre. Yblék autója körülbelül két kilométerre az első kocsi mögött haladt, hogy a felszálló port el­kerülje. Solymárnál az első kocsi eltévesztette az út­irányt és lekanyarodott a Budapest felé ve­zető útról. Yblék autója azonban nyugodt tempóban haladt tovább a Piliscsaba felé ve­zető úton. Körülbelül tizenhét kilométerre a hűvösvölgyi úttól frissen javított útszakaszra kanyarodott a kocsi, amikor Puskás soffőr hir­telen női sikoltásra lett figyelmes. Ijedten né­zett hátra és elszörnyedve látta, hogy kocsija üres, utasai eltűntek. Nyomban megállította a kocsit, leugrott és visszafelé futott, ahol először Morin dr. fiatal sógornőjének, Ka­jaba Mária élettelen testére bukkant, aki ekkor már holtan feküdt az országúton. Vala­mivel távolabb feküdt Ybl Miklós, majd Ybl Miklósné és végül Ladányi főszolgabíró. La­dányi főszolgabíró nemcsak, hogy eszméleté­nél volt, hanem még nyugalmát is megőrizte. Közben a helyszínre érkezett Morinék ko­csija, amely megtalálva a helyes utat, az első kocsi után robogott. Puskás kiabálására a benne ülők kiszálltak az autóból és a sebesül­teket beemelték, majd megindultak velük az Új Szent János-kórházba. Kajaba Mária holtteste, egyelőre ott maradt az országúton és csak később szállították be a solymári halottasházba. A katasztrófa részleteire vonatkozólag a csendőri jelentés azt mondja, hogy a jókedvű utasok valószínűleg felálltak az autóban, sőt talán táncoltak is és így buktak ki a kocsiból. Ladányi főszolgabíró azonban úgy nyilatko­zik, hogy mikor az autó a frissen kövezett út­testre ért, megrázkódott, jobbra-balra ingott, és a következő pillanatban nagyerejű lökés vetette ki mind a négyüket a kocsiból. A főkapitányság végül a katasztrófára vo­natkozóan az alábbi hivatalos jelentést adta ki: „Kedden hajnalban Piliscsaba és Solymár között egy Budapest felé haladó autó, melyet Puskás Imre autófuvarozó vezetett, az ország­úti árokba zuhant. Az autó utasai az autóból kiestek. Kajába Margit 27 é­ves úrileány meg­halt, vitéz Ladányi László 40 éves nyugalma­zott főszolgabíró lábtörést, ifj. lovag Ybl Miklós 33 éves mérnök koponyaalapi törést és lábtörést, felesége pedig fején zúzódást szen­vedett A sérülteket autón az Új Szent János­­kórházba vitték. A baleset ügyében a pilis­csabai rendőrség folytatja a nyomozást.“ Ezek után a piliscsabai rendőrség feladata a katasztrófa okát és körülményeit tisztázni. Ybl Miklós az esti órákban halt meg az Új Szent János-kórházban. ­ Csak Szombathely és Sopron vidékén esett A szárazság tovább tart — A meleg ismét fokozódik Az augusztus 29-i hivatalos déli időjel­zés: Derült, száraz és éjjel még hűvös idő. Később hőemelkedés. ♦ Hazánkban igen meleg volt az idő. A hőmérséklet nappal a 35 fok Celsiust is meghaladta. A legmelegebb volt Egerben: 38 fok Celsius. Estére élénk és hűvös, északnyugati szelek keletkeztek, azonban csak a nyugati h­atármegyékben esett ke­vés csapadék. Nagyobb zivataros esőt csak Szombathely jelentett, 10 millim­éterny­i mennyiségben. A beáramló hideg légtöme­­gek mára a meleget mérsékelték. * A Meteorológiai Intézet jelenti: A dél­nyugati maximum hirtelen Közép-Európa fölé nyomult és a tegnap reggel Bajoror­szág felett észlelt kis keresztmetszetű mi­nimumot estére Magyarország fölé szorí­totta. Ma reggel óta a maximum Csehor­szág és Ausztria fölött van, a minimum pedig teljesen felszívódott. Ez általános alakulás alatt hűvös légtömegek zúdultak Közép-Európába. Hatásuk azonban inkább csak a hűvös légmozgásban és kevés légi­csapódásban nyilvánul. Mérhető csapadék csak Ausztriában esett. Az északi depresz­­szió tovább gyengült. Írországtól nyugatra új minimum jelent meg. ♦ Bizonyos sóvárgással tekint az ország gaz­daközönsége Szombathely és Sopron vidékére, amely az ausztriai zivataros esőkből kapott némi csapadékot, míg hazánk többi részének csak élénkebb szelekben volt része. Ez ugyan a levegőt némiképpen lehűtötte, azonban ezzel szemben a talajt — ha még egyáltalában le­hetséges — még jobban kiszárította. Sajnos, még a lehűlés sem lehet tartós, mert mint teg­nap már előre láttuk, a Francia- és Német­országban, valamint az Alpesekben esőt elő­idéző depresszió valóban elkerülte hazánkat, sőt teljesen el is sekélyesedett. Az időjárási helyzet ma az, hogy­ Európa északi felén a légnyomás aránylag alacsony, déli felén pe­dig kissé a normális feletti. Ennek következté­ben hazánk egész területén szerdán az időjá­rás teljesen derült volt s a déli órákban a le­hűlésből bizony vajmi kevés volt érezhető. Igazi enyhülést csak az esti órák hoztak, ame­lyek most már csaknem mindennap beváltják a hozzájuk fűzött várakozásokat. Igen érdekes, hogy a mostani hőhullám me­gint mind lassan és szinte alattomosan lepte meg a közönséget. Ennek bizonyításául az alábbiakban néhány számadatot sorakoztatunk fel, amelyek minden körülírásnál többet mu­tatnak : Mint látható, augusztus 23-án a napi kö­zéphőmérséklet még valamivel a normális alatt volt, innen kezdve emelkedett s kedden már­­kereken nyolc fokkal volt magasabb, mint az évnek ezen a napján az ötvenéves hőmérsék­leti megfigyelések alapján várható volt. Ez rendkívüli jelenség, s így nem csodálható, ha még az idei forró nyárhoz hozzáedződött szer­vezet is, túl melegnek találja a mostani na­pokat. Aki a júliusi hőségek alkalmával néha kö­zölt számadatainkat figyelemmel kísérte, az még emlékezhetik, hogy a legalacsonyabb napi hőmérsékletek akkoriban bizony igen gyak­ran maradtak húsz fokon felül, most pedig, amint látjuk — bár azok is fokozatosan emel­kedtek — a tizenhét fokot sem érték el. Ez pedig az, ami a mostani válságos napokban a még megmaradt gazdasági növényeknek a további vegetálást némiképpen lehetővé teszi. Ezek a hőmérsékletek, amelyek közvet­len a talaj mentén még alacsonyabbak (a ra­diációs minimum nyolc-tizenkét fok között in­gadozott), a júliusinál valamivel párásabb levegőben némi harmatképződésre adnak al­kalmat s csakis így értjük meg, hogy a két­hónapos aszály ellenére némely növény mért nem pusztult el teljesen. M. E. dr. napi közép az átlagnál hány fokkal Alacsonyabb a napi leg­alacsonyabb hőmérséklet vagy magasabb hőmérséklet aug. 23. 19.9 C» — 0.6 C» 11.8 C* „ 24 21.3 + 0.9 15.1 „ 25. 21.6 + 1.4 12.6 „ 26. 23.6 + 3.6 13.9 „ 27. 25.1 + 5.5 16.3 „ 28. 27.6 + 7.8 142 Budapesti Hírlap 1028 augusztus 30. (196. sz.) I . Risztics és Zimmermann leszállás nélkül Japánba akar repülni BERLIN, aug. 29. Risztics és Zimermann pilóták, a távolsági és időtartamrepülés világrekorderei, kedvező időjárás esetén ma délben Junkers-gépükkel leszállás nélküli rekordrepülésre indulnak. A két pilóta keleti irányban indul el és hír sze­­rnt Japánországba akar eljutni közbenső le­szállás nélkül. Felavatták a hűvösvölgyi Heinrich gyermekszanatóriumot Balatonalmádi és Balatonszabadi gyermek­­szanatóriumai után a Zsófia Országos Gyer­mekszanatórium Egyesület szerdán délután a harmadik nagy intézetét avathatta fel Buda­pesten a hűvösvölgyi csodás parkban lévő kas­télyban, amely mint ómoravicai Heinrich Kál­mán hagyatéka, szállt a Rákosi Jenő kor­mányzóelnök vezetésével működő egyesületre. Nagyszámú, díszes közönség gyülekezett egybe az ünnepre, a nemzet­iszínű zászlókkal és szalagokkal díszített kerítés előtt pedig óriási tömeg figyelte az érkezőket. Zajosan megéljenezték Dréhl Imre dr. államtitkárt, aki Fass József dr. népjóléti miniszter képvisele­tében, Pett­kó Szaudtner Aladár államtitkár, Hepp Baján Ernő és Barabás József minisz­teri tanácsosok kíséretében jelent meg. A ke­reskedelemügyi miniszter képviseletében Fritz Géza dr. miniszteri tanácsos, a földmívelés­­ügyi miniszter képviseletében Totth Dezső mi­niszteri tanácsos, az igazságügyi minisztérium képviseletében Rottenbiller Fülöp dr. állam­titkár, a honvédelmi minisztérium képviseleté­ben Badacsonyi Mihály tábornok vettek részt. Fodor Oszkár köszöntötte Dréhr államtit­kárt, megköszönve a népjóléti minisztérium meleg érdeklődését az új intézet iránt. Dréhr Imre államtitkár erre ezt felelte: — Vass József népjóléti miniszter úr őex­cellenciája nevében és megbízásából jötteim a Zsófia országos gyermekszanatóriumegyesület mai ünnepélyére. Mert ünnepélyt ül ma ez az egyesület. De ünnepet ül a magyar gyermek­védelem is és ünnepet ül a népjóléti pótkor­­mányzat is. Ünnep ez azért, mert két nemes jó lélek lehetővé tette, hogy a magyar gyer­mekvédelemnek új csarnokot, új intézményt, a gyógyulást kereső magyar gyermekeknek új épületet, mondhatnám új templomot emel­jünk. (Igaz, úgy van!) És bátran mondha­tom azt is, hogy büszkén és boldogan hajtjuk meg most az elismerés zászlaját a megboldo­gultak emléke előtt. Az ápolt gyermekek nevében a kis Peterdy Gábor mondta el bátran köszöntőjét, kije­lentve, hogy imádkozni fognak a miniszter és az államtitkár bácsikért. — Azokért imádkozzatok, — felelt Dréhl Imre dr. — akik lehetővé tették, hogy ti itt üdülhessetek. Imádkozzatok Foss Józsefért és Rákosi Jenő bácsiért. Hideg bü­ffé is volt, amelyhez Rákosi Jenő invitálta a társaságot a következő beszéddel: — Ez a kis paradicsom itt, körülöttünk, amelyet benépesítettünk száz angyalkával, ta­nyája volt egy szerencsés, szerencséjében sze­rencsétlen embernek, egy gazdag, gazdagságá­ban szegény embernek, egy jó és jóságában szenvedő embernek, akinek módjában lett volna ezen az életen gondtalanul, jókedvvel, derülten, mulatozva végigmenni, és aki elér­kezvén élete utolsó szakába, kettőt konstatált magán, amire talán nem volt elkészülve. Az egyik az volt, hogy a gondviselés neki nem adott végigtartó egészséget, hanem lesújtott* idő előtt betegséggel. A másik pedig az, hogy a gondviselés megtagadta tőle a gyermekek áldását, ezt a legnagyobb áldást. De ezt * nagy lelket, akit, amíg élt, a moravicai Hein­rich Kálmánnak hívtak, aki halóporában is él, ezt az embert nem a közönséges emberek termésezte és törvénye szerint kell megítélni, hanem azt kell látnunk, hogy az a csapás, amely életében érte, nemhogy elkeserítette volna, nemhogy megfosztotta volna életkedvé­től, nemhogy megfosztotta volna emberszere­­tetétől, inkább a lélek nagy erényeit sarcolta ki belőle, mélyebbé tette a lelkét, nemesebbé a szívét, engedékenyebbé a gondolkozását. (Élénk tetszés.) És az az ember ezt a paradi­csomot, ezt a gyönyörű parkot, amelyet ő tele­pített ide fástól, házakkal együtt, kettőnek szentelte: a gyermekeknek és a gyermekek egészségének, hogy gyermekeket neveljenek a hazának és egészséges gyermekeket adjanak a társadalomnak. — A mi patrónusunk ebben a szanató­riumban azonban mindenekelőtt a népjóléti miniszter, Foss József dr. (Lelkes éljenzés és taps.) Ő és az ő államtitkára, Dréhl Imre (Lelkes éljenzés és taps.) oly bensőséggel élnek munkájuknak, hivatásuknak, köteles­ségüknek, gondjaiknak, hogy egyiket a má­sik nélkül úgyszólván el sem tudjuk kép­zelni. (Derültség.) Azért én kérem a mel­lettem ülő államtitkár urat, tegyen szeretet­teljes jelentést a gazdájának (Éljenzés és taps.) erről a mi felavató kis ünnepünkről, arról, amit itt látott, arról, amit a gyerme­kek nekünk szavaltak, és mondja meg neki, hogy hálával vagyunk eltelve jósága iránt, amelyet irántunk tanúsított. Köszönjük neki azt a segítséget, amelyben részesített, amely nélkül nehezen tudtuk volna a mai ered­ményt is elérni. Arra kérjük őt, hogy ket­tős minőségben maradjon ennek az intézet­nek pártfogója, patrónusa. Dréhl Imre államtitkár, a közkívánatnak engedve, köszöntötte Rákosi Jenőt. — Jenő bácsinak szólítom a kormányzó­­elnök urat, mert ő ezt nekem megengedte. Adja az Isten, hogy legalább még húsz-hu­szonöt évig így szólíthassam. Adja az Isten, hogy megmaradjon a Zsófia-egyesületnek és­­ megmaradjon a hazának.

Next