Budapesti Hírlap, 1930. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
2 cek előtt állunk, de a szerződések lényege biztosítva van és emberi számítás szerint biztosítva van az is, hogy a szövegekben való meg nem egyezés ürügye alatt a hágai eredmények felboríthatók ne legyenek. Semmi ok sincs tehát arra, hogy Bethlen István grófot és Hágában való legelső munkatársait, Walkó Lajos külügyminisztert, Wekerle Sándor pénzügyminisztert és Korányi Frigyes bárót teljes szívből ne üdvözöljük és ne mondjuk meg nekik azt, ami minden becsületes munkáért kijár, t. i. köszönetünket. Az Isten őket sokáig éltesse. (Hosszas éljenzés.) Weiss Fülöp beszéde — Amikor a hatásos felköszöntő után a szót a magam részére veszem igénybe, úgy ez tisztán azon okból történik, hogy a miniszterelnök úrnak, Bethlen István gróf őnagyméltóságának, a magyar pénzügyi körök nevében, a Hágában, elért nagy sikere alkalmából, legbensőbb Szerencsek! vonatainkat fejezzem ki és hálás köszönetünket tolmácsoljam. — A Hágában történt megállapodásoknak az összes érdekelt álamok szempontjából nagy fontosságuk van, ha különösképpen Magyarországra nézve bírnak epochdil's jelentőséggel. És pedig nemcsak azért, mert minálvató az utolsó esztendőidben, főként a külföldi viszonyok reflex hatásaképpen, pesszimisztikus hangulat kapott lábra, amelynek megoldoltságát teljes mértékben a mi gazdasági viszonyainkban nem lehet megtalálni és amely sötétlátás és kishitűség ellen a Hágában elért eredmények képezik a legjobb gyógyeszközt, hanem azért is, mert őnagyméltóságának államférfiúi bölcsességgel Magyarország pénzügyi szuverenitását sikerült visszanyernie. Az ebben rejlő előny, vakár mint az a körülmény, hogy a hágai megállatludások politikai kihatásukban is nagyon fontos és régen vajúdó kérdéseiknek egész komplexumát hozták nyugvópontra, annyira súlyosan latbaeső tények, hogy ezekből kifolyó, az ország helyzetének általános alakulása szempontjából nagyon lényeges javulás remélhető. Magyarország az összeomlás óta a népszövetségi kölcsön kivételével még bőszkzúlejáratú kölcsönöket nem tudott szerezni, most pedig arra számíthatunk, hogy az állam pénzügyi függetlenségének visszaállítása lehetővé fogja tenni, hogy a hágai megállapodások révén Magyarországon az állam hitel reneszánsza következzék be. Pénzügyi körükben nagy megelégedést keltett, hogy a miniszterelnök úr magáévá tette a Magyar Nemzeti Bank azország határain túl is kimagasló tekintélynek, örvendő ebnökének, Popovics Sándor őexcellenciájának azt a felfogását, hogy hosszúlejáratú kölcsönök csak hasznot hajtó beruházások céljaira vehetők igénybe. Nem szenved kétséget, hogy a külföld ezt a mentalitást igen magasra értékeli és amennyiben ez az elgondolás a Programm végrehajtásánál is érvényesülni fog, úgy ez a magyar állam és a magyar rXagán■ gazdaság hitelének újabb megerősítésére fog szolgálni. Egy ország hitelének jó megítélése a gazdasági életnek egyik alaposzlopa.— Szent az a meggyőződésem, hogy Hága — Mikor a Pesti Lloyd Társulat elnöksége azzal a felszólítással tisztelt meg, hogy a mai estén a hágai konferencia eredményét a gyáripar nevében méltassam, örömmel fogadtam el ezt a felszólítást, egyrészt a téma aktualitásánál fogva, de azért is, mert ezt a feladatot teljes meggyőződéssel tudtam vállalni. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a körülmények a téma száraz taglalását kívánnák úgy annak természete miatt, mint arra a helyre való tekintettel, melyben a mai estén összegyűltünk és mely az üzletvilág sajtóorgánumának székhelye. — Azonban őszintén megvallom, hogy nem vagyok képes ezt a száraz hangot megtalálni, amikor Bethlen István gróf működéséről van szó, akinek küldetése nyilván az, hogy Magyarországot ezeréves történelmének egyik legtragikusabb fázisául mintse át és aki ezen misszióját lépésről-lépésre oly fényesen teljesíti. Képtelenség lenne az a gondolat, hogy Bethlen István gróf kormányzását egy pohárköszöntő keretében méltassam. Ez a feladat a történelemnek marad fenntartva, melyben őa világ nagy államférfiéi sorában is dicső helyet fog elfoglalni. Azonban,ha a lefolyt hágai hetek eseményeit nézem, szembeötlő tulajdonságai között, amelyek kormányténykedését általában jellemzik, ki kell ragadnom az intuíciónak, az előrelátásnak, a hidegvérnek és következetességnek ,azt a rendkívüli fokát, mellyel minden fontos akcióját csendben előkészíti, ,a cselekvésre pedig a legalkalmasabb időpontot nyugodtan, bevárja, gyakran „látszólag nem törődvén a türelmetlen közvéleménnyel, amely módszereinek helyességét néha csak későbben, a történelmi távlat objektív légkörében ismeri fel. —■ Ez a szellemi fölény és ezek a jellemvonások magyarázzák meg annak a tervnek megfogamzását és fokozatos megvalósítását, melynek első fázisait az olasz barátság megpecsételte, Franciaország velünk szemben fennállott elfogultságának eloszlatása, Angliával és Németországgal való jó viszonyunknak ápolása jellemzik és melyek mindmegannyi nélkülözhetetlen előfeltételei voltak eredményes szereplésünknek Hágában. ■ Hogy azután az így évek hosszú során át , gondosan előkészített talajból kisarjadjon az elért eredmény, erre döntő volt a Hágában kifejtett szívós ellenállás után annak a pszichológiai pillanatnak felismerése, melyben az ellenállás folytatása csak az addig elért eredményeket veszélyeztette volna. A távoli szemlélő is felismerhette, hogy a tárgyalásoknak megszakítása esetén azoknak későbbi, újbóli felvétele reánk nézve a mostani elértekhez csak megközelítő eredménnyel sem járt volna. Ebben az esetben ki lettünk volna téve annak a veszélynek, hogy később a politikai konstelláció reánk nézve kevésbbé kedvezően alakul , és mert lemondtunk volna arról az előnyről, hogy a különféle államok Hágában egybegyűlt miniszterei az összes tárgyalások befejezésére törekedvén, ezen hangulatban bizonyára inkább voltak hajlandóak a reánknézve kedvező kompromisszumra, mintha később a magyar ügy külön került volna tárgyalásra. — így látom én és így ítéli meg a gyáripari társadalom a lefolyt eseményeket. Ha már most azokat az értékeket kutatjuk, amelyeket az elért eredmény jelent, ezeket abban látom, hogy az optánsok és a többi, a lefoglalások által károsultak igényei a győztes hatalmak, valamint az utódállamok hozzájárulásából kielégítést nyernek, " hogy Magyarország az általa más címeken vállalt és a fenti összegeknél jelentékenyen kisebb fizetések árán akár reparáció címén, akár más címen ellene támasztható háborús követelésektől egyszer és mindenkorra megszabadult és hogy végre megmenekültünk a lidércnyomás alól,melyet az okozott, hogy sohasem tudtuk, várjon mennyit is lehet rajtuk tulajdonképpen követelni. De különös súlyt kell helyeznünk az elért pénzügyi szuverenitásra, mely erkölcsi vonatkozásban leveszi a nemzetről azt a végtelenül lealázó érzést, hogy saját ügyeiben neon tud maga felett rendelkezni, anyagi tekintetben pedig a jövőre megkíméli az országot azoktól a súlyos károktól, melyeket gazdaságunk a múltban az eléje szabott korlátok folytán kénytelen volt elszenvedni. Elegendő utalni azokra a súlyos hátrányokra, melyeket a külföldi kölcsönök felvétele elé gördített akadályok okoztak. Ezekből folyólag kellett lekerülni a napirendről az államvasutak rekonstrukciójának, útépítési programmunk túlnyomó részének és részben ez okból kellett szünetelnie az építési tevékenységnek, mely munkáknak elmaradása egyik oka a mai gazdasági depressziónak. — Nem ámíthatjuk magunkat azzal a reménnyel, hogy ez a depresszió máról-holilapra engedni fog. Az egész ország ismeri a mezőgazdaság bajait: az ipar nehezeités sok esetben eredménytelenül küzd a termelés nívójának fenntartásáért, a munkanélküliség terjed, a kereskedelem kétségbeesett tusát vív a létért, • a középosztály, háborús sebei ma sem hegedtek be, az életstandard alábbszállt és az adók ilyen körülmények között fokozottabb mértékben éreztetik súlyukat. Olyan bajok ezek, amelyeknek elmúlását egy csapásra józan ésszel nem lehet várni. Azonban a hágai egyezmény mintha az első fénysugarat jelentené politikai és gazdasági láthatárunkon, mert a pénzviszonyok megfelelő alakulásával a gazdasági javulás felé az első lépést jelenti. Előnyös kölcsönök felvételének most már mi sem állja útját és csak logikus lenne, ha a politikai légkör feszültségének enyhülésével a szomszédállamokkal való viszonyunk is idővel javulna, amelyekkel való gazdasági egymásra utaltságunk nem szorul magyarázatra. Végül nem szabad lebecsülni azokat a lehetőségeket, melyeket az összes európai államok lelki közeledése egymáshoz jelent a közös bajok orvoslása szempontjából, mely közeledésnek a hágai konferencia kétségtelenül utat nyitott. Természetes, hogy a kölcsönök felvételénél a legnagyobb önmérséklettel kell eljárnunk és hogy azoknak felhasználásánál a produktivitás és a takarékosság elveit a legszigorúbban szemmel kell tartanunk. Hallottuk a képviselőházban a hágai egyezményt illetőleg elhangzott kritikákat, melyek nézetem szerint a felszólalók pártállásában lelik magyarázatukat. Azok azonban, akik mint mi, a gazdasági ,életben állunk és a gyakorlatból: ismerjük a nagy horderejű tranzakciókra vonatkozó tárgyalások folyamán minduntalan felmerülő nehézségeket — és alapjában véve egy ily természetű tárgyalás volt a hágai konferencia is — tudjuk, hogy mily nehéz ilyenkor az ellentétes érdekek kiengesztelése, meg tudjuk ítélni, mit jelent a Hágában lefolyt sikeres küzdelem anynyi hatalmas partnerrel, kik tegnap még ellenségeink voltak, kilőnek újabban, megszerzett rokonszenve és megbecsülése irányunkban azonban csak megerősödhetett annak a magas szonvelvadt, bátor és kitartó harcnak láttára, melyet Magyarország reprezentánsai velük vívtak, bizonyságot téve arról a magas kulturális, erkölcsi és szellemi színvonalról, amely hazánkat mindig jellemezte és amely valódi fokmérője egy nemzet nagyságának. — És ezért szívünk egész melegével üdvözöljük Bethlett, István gróf miniszterelnököt és üdvözöljük Walkó Lajos külügyminiszter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Korányi Frigyes, báró . F őexcellenciáikat, akíré ’ közreműködésükkel ezen ügynek oly ' nagy . Szolgálatokat tettek,azon alkalomból, hogy megszabadították az országot a reparációs kötelezettségek súlyos gondjaiból, mely a háború befejezése óta állandóan reánk nehezedett; hogy a lefoglalások által sértett magyar jogoknak érvényt szereztek'; ‘ hogy megszüntették a reánk '.súlyosodó pénzügyi gyámságot és megalapozták egy jobb politikai és gazdasági jövő reményét. Fellner Henrik: Hága az első lépés a gazdasági javulás felé BOLDOGSÁG Irta Lőrinc* Miklós I. Madarász Gáspár a világ legboldogtalanabb, legnyomorultabb teremtése volt. Angolkóros, púpos, rút betegtüdejű. Huszadik évéhez járt már közel, de még soha életében meg nem állott a maga lábán. Az orvosok az első években biztosították szüleit, akik egyébként földhözragadt szegény emberek voltak, hogy Gáspárból majd csak embert csinálnak az évek. Az évek azonban teltek-múltak a nélkül, hogy Gáspár állapotában a legkisebb javulás állott volna be. Lassan-lassan az idő múlásával szülei felhagytak minden reménnyel. Belátták, hogy Gáspárból sem az évek, sem az orvostudomány nem fognak kenyérkereső embert faragni sohasem. Gáspár egész életére odanőtt a rozzant, kétkerekű tolószékhez. A szűk, kétszobás, külvárosi lakás volt az egész világa, amit nem hagyhatott el sohasem. Apja, anyja egész nap munkában voltak, hogy megkeressék a mindennapi kenyérre valót, ő pedig azalatt otthon őrizte a lakást és olvasott... Az olvasás, a könyv volt Gáspár szomorú életének egyetlen öröme, célja, értelme. Egész nap, kora reggeltől késő estig olvasott. Válogatás nélkül habzsolta a könyveket, amikkel a jószívű szomszédok látták el. Különösen a szerelmes történeteket szerette Gáspár. Azokat, amikben két erős, egészséges, fiatal, gyönyörű ember szerette egymást és keresztülgázolva minden eléjük tornyosuló akadékon, egymáséi lettek. Fáradt ujjaiban alig volt annyi erő, hogy a könyv lapjait forgassa. Ha végigolvasta a könyvet, nem tudta félretenni, hanem térdéről lecsúktatta maga mellé a tolószékbe, másikba pedig csak akkor kezdhetett bele, ha volt valaki mellette, aki az új könyvet odahelyezte a térdére. Legtöbbször azonban kora délutánra végigolvasta a reggel elkezdett könyvet és estig, míg szülei haza nem jöttek a munkából, nem tudott olvasni. Ilyenkor, ezeken a szomorú, kegyetlen délutánokon órákhosszat ült Gáspár egyedül, mozdulatlanul a tolószékben és gondolkozott. Józan, okos fejjel ezerszer és ezerszer végiggondolta azokat a lehetőségeket, amik előtte állottak és mindannyiszor egyetlenegy eredményre jutott: nincs az ő életének semmi értelme, semmi célja, nem lehet az életének soha egyetlen boldog pillanata sem. Legszívesebben meghalt volna, mert érezte, hogy szüleinek, bármennyire szeretik is,, csak terhérevan, csak nyomasztóbbá, elviselhetetlenebbé teszi a szegénységüket. Szeretett volna végezni magával, de izmaiban még annyi erő sem volt, amennyi egy ilyen hitvány élet kioltásához kellett volna... II. Egy délután, mint rendesen, ismét egyedül volt otthon Gáspár és egy érdekfeszítő regény utolsó lapjait olvasta, mikor hirtelen azt vette észre, hogy a betűk valami vad, pokoli táncba kezdenek előtte, az egyenes sorok hol lefelé, hol fölfelé görbülnek s egyszerre homályba borult körülötte a napsütéses szoba... Gáspáron iszonyú fájdalom nyilait keresztül. Hát most már ez is? Most már a szeme világát is elveszíti? Egyetlen vigasztalója, öröme: a könyv sem lehet jóbarátja többé? Minden erejét, akaratát összeszedve, a könyvre irányította tekintetét. — Látni akarok! Látni akarok! — próbálta szuggerálni magát, de hiábavaló volt minden. A könyv és a szoba homályba burkolózott fáradt szemei előtt. Gáspár most rémülten arra gondolt, hogy mi lesz, ha szülei ezt az újabb szerencsétlenségét megtudják? Nem.Ezt nekik nem szabad megtudniok. Ezt el kell valahogy titkolni előttük, mert ez az újabb csapás még elviselhetetlenebbé tenné azt az érzését, hogy szülei kellemetlen nyűgnek tekintik őt..... III. Gáspár nem szólottszüleinek szemei elhárulásáról. A könyveket éppen úgy elkérte reggel, mint azelőtt, forgatta szorgalmasan az el nem olvasott lapokat és este olvasatlanul adta vissza, .. .... " A kegyes csalást napokig nem vették észre szülei. Egy reggel azonban Gáspár anyja rémülten felsikoltott. — Gáspár, az Istenért! Mi van te veled? Olvasod te azt a könyvet? Hiszen az fordítva van előtted! Gáspár bevallott mindent. Szomorúan, öszszetörten mondotta el, hogy szemei csak a nagy, széles tárgyak körvonalait látják. Egyébként pedig homály takar mindent előtte. IV. A szekrénylegrejtettebb zugából az utolsó összekuporgatott fillérek kerültek elő és Gáspárt orvoshoz vitte az anyja. Az orvos megvizsgálta a beteg szemeket és megállapította, hogy a segítség nem késett el Receptet írt, szemüveget rendelt. Gáspárnak tíz napig fekete kendővel voltak bekötve a szemei és anyja tíz napig nem ment munkába, hogy az orvosságos borogatást óránként frissen felrakhassa fia szemeire. Tíz nap eltelte után Gáspár szemeiről lekerült a fekete kendő. Anyja elővette a szemüveget és odaillesztette Gáspár szemei elé. Gáspár a szemüvegen keresztül belenézett az anyja szemébe, körülnézett a szobában és egyszerre esztelen örömmel kiáltott fel: — Anyám, én látok ! Látok, anyám! Gáspár egy pillanatra megfeledkezett minden nyomorúságáról, a bénaságáról, púpjáról, beteg tüdejéről, erőtlen izmairól és, életében'először zsongott keresztül" a lelkén tisztán, maradék nélkül, egy futó pillanatra — a boldogság. EL EI, 1930. február 1, szombat egy rendkívül fontos mérföldkövet jelent a mi gazdasági életünk fejlődésének útján és miután az eredmény elsősorban a miniszterelnök úr, az egész világ által elismert önfeláldozó nagy fáradozásainak köszönhető, az ország örök háláját érdemelte ki, amelynek a pénzügyi körök nevében voltam bátor kifejezést adni.