Budapesti Hírlap, 1930. május (50. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

r 1930. május 1, csütörtök B.H. napról a másikra létesíteni. Én már több­­ízben kifejtettem, hogy a vámtarifánál reví­zióra van szükség, és több ízben hangsúlyoz­tam, hogy t­bben az arányban a kezdemé­nyező lépések megtörténtek. Ismétlem, hogy ha ebben a tekintetben késedelem van, ak­kor ez elsősorban annak köszönhető, hogy a mi napig sem tudjuk, hogy a mezőgazda­sági érdekeltségek milyen vámtételek reví­ziójára helyezik elsősorban a súlyt. Rasasy Károly: Nem az érdekképvisele­tek, hanem a kormány dolga ez! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ép­pen ez ellenzék támadta a kormányt, hogy tíz érdekképviseletek meghallgatása nélkül kí­ván egyes kérdéseket megoldani. Mi ezekben a kérdésekben az érdekképviseleteket kíván­juk elsősorban meghallgatni és csodálom, hogy éppen az ellenzék az, amely figyelmen kívül akarja hagyatni az érdekképviseletek kívánsgait.­­Zaj a jobboldalon és a középen.) export ! A meztőgazdasági export fejlesztése . Azt mondja Gaal Gaston, hogy mi szoktattuk le a külföldi vevőket, hogy ma­gyar mezőgazdasági cikkeket vásárolj­alndik. Ezzel a szemrehányással miniket nem illethet senki. Az utolsó években a kormány törek­vése arra irányult, hogy a mezőgazdasági exportot fejlessze, támogassa és elősegítse. Ebben a tekintetben minden eszmét és gon­dolatot, amelyet fölvetettek vagy előterjesz­tettek,, a kormány beható megvizsgálás tár­gyává tett és az az eredmény, hogy keres­kedelmi mérlegünk passzivitása jórészt meg­szűnt, nemcsak a behozatal csökkent és évsek, hanem elsősorban az export fejlesztésének tudhatták be.­­•­­ E tekintetben nem lehet tehát a kor­mánynak szemrehányást tenni. Képviselő­társam hivatkozott egy osztrák miniszter nyi­latkozatára, hogy Ausztria részéről bizonyos ajánlatot tettek volna nekünk mezőgazdasági terményeinkre vonatkozóan és azt mi füvei­men kívül hagytuk. Gaal Gaston: Egy magyar folyóirat rész­letesen közölte az ajánlatot! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ilyen ajánlatról nekem tudomásom nincs. Ha a képviselő úr ismertetni fogja, úgy abban a helyzetben leszek, hgoy válaszolhassak. Is­métlem azonban, hogy ilyen ajánlatról tudo­másom nincs és ha az ajánlatot valóban meg­tették volna, úgy a magyar kormány való­ban meg is vizsgálta volna. r ■ A vasúti tarifa revíziója . JA­hnSiszten­eráCE­­eziffátí a vasúti tarifális kérdésekről szólt. Gaál Gaston bizonyos ano­máliákról beszélt és felhozta, hogy a Romá­niából behozott fa olcsóbb, mint az ország egyik részéről a másikra szállított fa. Tudom, hogy voltak anomáliák a tranzitáttarifánál és bizonyos fokig olcsóbbak ezek a tarifák, mint­­ az ország belső területeiről szállított fa­vitel­"­­díja. E tekintetben is intézkedtünk, hogy ezek az anomáliák kiküszöböltessenek. A tranzitó­­forgalomra azonban az ország rá van szo­rulva, mert, ha Románia exportálni akar, ak­kor a cseh és jugoszláv vonalak is rendelke­zésre állanak, és ha lehetetlenné tesszük, hogy tranzitáljanak olyan tarifa életbeléptetésével, amellyel nem tudunk konkurálni, ebben az esetben elveszítjük a tranzitó forgalmat a­nél­kül, hogy abból az országnak hasza volna. — A kormány intézkedett az iránt, hogy a vasúti tarifákat revízió alá vegyék és a nem kedvező jelenségek megszűnjenek. — Amennyiben a képviselő úr bebizonyítja, hogy ilyen kedvezőtlen tarifák léteznek, legyen meggyőződve, hogy intézkedni fogok, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek. A magam részé­ről is helytelennek tartanám, ha a budapesti vagy zalamegyei fa a szállítási tarifa folytán drágább lenne, mint a romániai fa.­­ Azt mondta végül képviselőtársam, hogy az összeférhet­etlenségi törvény nem szorul re­vízióra, csupán helyesen kell végrehajtani. Eb­ben teljesen igazat adok. Az összeférhetetlen­ségi törvény végrehajtása a Ház autonómiájá­nak integráns részét alkotja. Mindenkinek joga van minden esetben felszólalni és meg­tenni bejelentését. Legyen meggyőződve kép­viselőtársam, hogy ennek sohasem állottam útját — nem is lehetne — és a magam részéről csak helyeselni tudom, hogy ha vevonak össze­férhetetlenségi esetek, azok megszűnjenek. ( Helyeslés.) — Ami azt illeti, hogy a legtöbb összeférhe­tetlenséget maga a kormány teremtette meg a választási törvénnyel, amely lehetővé tette tisztviselők megválasztását, ebben a részben nagy tévedésben van a képviselő úr. Cször József: A Friedrich-kormány csi­nálta ! Bethlen István gróf miniszterelnök: A forradalom után a Friedrich-kormány volt az, amely mint első intézkedett ebben az irány­ban. Méltóztassék tisztelt képviselőtársamnak ezt tudomásul venni. A miniszterelnök beszédét­­élénk éljenzés és taps fogadta.) Zoszima at­ya ugyanis nem ismerte föl Krisztust. A késő idő ellenére is elküldte te­hát az asszonyt, megvendégelte Krisztust és az egész éjszakát jámbor és Istenbe merült beszélgetéssel töltöttek. Krisztus másnap Zoszima atya áldását kérte és ő is eltávozott. De még az erdőben fölvette a remete alakját és az ő képében járta tovább Oroszország­gal vált. Azonban semmi jót sem cselekedett s nem Isten böl­csességét hirdette, hanem az emberét szavait vette ajkára, irgalmat nem gyakorolván, a gazdagokhoz tért be, velük vendégeskedett és megvetette az alázatosakat. E miatt csak­hamar híre terjedt, hogy Zoszima atyát el­hagyta Isten és ő az ördög szolgálatába sze­gődött. A hír eljutott Zoszima atya fülébe is. Haragra gerjedt s tüstént útnak indult, hogy megkeresse az idegent, kérdőre vonja­­és megátkozza Isten átkával gonosz cseleke­deteiért.­­ Azonban sehogysem tudta utolérni. Ahány faluba csak beért, mindenütt ott járt már előtte Krisztus, őt pedig hidegen fogadták, gonosz híréhez méltóan szidalmazták. Zoszima atya haragja még­ nagyobb lett, megrótta az embereket hiszékenységükért és a kételke­désért, mellyel az ő szentségét illették; kép­mását pedig, aki az ő nevét vette fel, a pokol küldöttjének, hazudozó szélhámosnak nevezte. De az emberek nem hittek neki, kikenegették falujukból és felszólították, hogy ne térjen jobbé vissza közéjük. Zoszima atya ezért lán­szünet után Czettler­­Jenő alelnök 3 órakor nyitotta meg az ülést. Gáspárffy Elemér a gazdasági bajok enyhítésére a mezőgazdaság átszervezését és az iparosítás megindítását tartja szükségesnek. Igazságosan kell elosztani szerény anyagi esz­közeinket. Az állam és a városok ne igye­kezzenek olyan vállalatokat létesíteni közpén­zeken, amelyekkel konkurrenciát csinálnak az adófizető polgároknak. Megállapítja, hogy a főváros életében volt­ak olyan visszásságok, amelyek méltán keltenek visszatelzést. Nagy hibákat lát az üzemek vezetésében. A Beszkárt 14 személyi autót tart, a vezérigazgatónak á goló haraggal, átkozódva ment tovább, így járta be egész Oroszországot. Zoszima atya végül is a világ csúfja lett, ruháját meg­tépték, szakállát leköpdösték kövekkel dobál­ták. De ő egyre tovább kereste Krisztust, nem bánta már ,a szidalmakat, csak vele akart beszélni minden áron, hogy meggyőzze go­noszságáról, vagy leboruljon előtte s meg­kérje őt, legyen irgalommal hozzá. Mély bú­bánatba esett és szüntelenül Istennek ezen rámért büntetésén gondolkozott. Hallgatagon tűrte a bántalmakat, istállókban vagy a sza­bad ég alatt hált, áldást mondott, ha meg­tagadták tőle az alamizsnát és szó nélkül ment tovább, amikor elkergették a­ falvakból. Lába kérges lett az úttalan utakon, ruhája rongyokban lógott le róla, szakállába bogáncs és szamártövis ragadt. És amikor Oroszország legtávolabbi zúgába ért és a falu csúfjára gyermekek és asszonyok gúnnyal, ütéssel, szitkokkal halmozták el. Zoszima atya lebo­rult a porba előttük, megcsókolta a földet és így szólt: — Helyesen cselekedtek így velem! Méltat­lan szolgája vagyok Istennek, mert dicsőséget kerestem az alázatosságban és a magam hiú­ságát Isten bölcseségében. De az ő szeretett határtalan, fölkeresett engem és megoktatott. Azzal fölkelt és hálákat adva visszatért barlangjába. — Így szól Zoszima atya története, ga­­lambocskáim, vagyis inkább Krisztusé és a miénk, mert ő mindig előttünk jár és nekünk arra kell tönkednünk, hogy megelőzzük őt. 136.000 pengő jövedelme van, a helyettes­­vezérigazgatónak 71.200 pengő, vagyis annnyi, mint a kereskedelmi minisztérium műszaki osztályában lévőknek összesen. A 30 igazgató­nak fejenként 40—50.000 pengő fizetése van, ugyanakkor 81 diplomás munkája volt a vál­lalatnak. A kormány egyszakaszos törvénnyel semmisítse meg azokett a szerződéseket, ame­lyek a társadalom nyugodtságát méltán ka­varják fel. A bécsi villamos és autóbusz­üzemnél a vezérigazgató 4000 sillinget kap, a vállalatnak csak öt szakosztálya van és 48 tisztviselője. Szóvétkszi, hogy az Élelmiszerüzemben az árak drágábbak, mint a többi kereskedelmi árak. Hogy mégis prosperálni tud az Élel­miszerüzem, annak az az oka, mert verseny­­tárgyalások kiírása n­élkül szípja meg a kór­házi) szállításokat. Nem célja, hogy ok nélkül támadjon hazai intézményeket, de a legelső felszólalása a fővárosi fizetésekről őt igazolta, bár akkoriban sokan támadták érte. Kifogásolja, hogy közpénzekért mennek külföldre a tisztviselők. Gáspárdy Elemér: Az erők összefogásá­val kell az országból a visszásságokat ki­irtani, mert erre szüksége van az ország nyu­galmának. A költségvetést elfogadta.­­ !­­ A hadikárosultakért Jánossy Gábor nem egyes embereket hibáztat a mammutfizetésekkel kapcsolatban, hanem azokat a szerveket, amelyek ezeket a nagy fizetéseket megszavazzák.­­ A mai körülmények között a racionalizálást végrehajtani nem lehet. Nem pedig azért, mert a törvények és rendeletek szövevénye megnehezíti a hatóságok dolgát. Szóváteszi ez rokkantak és hadiözvegyek nyomorú hely­zetét. Ismerteti a rokkant- és árva járadéko­ Mammuth-fizetések a fővárosi üzemeknél Magy­arországnak barátokra van szüksége A költségvetési vitában Láng Boldizsár báró a középeurópai gazdasági viszonyok tart­hatatlanságára mutatott rá, amely a pán­európai mozgalom megerősödését eredmé­nyezte. Ma még ez utópia, de eljöhet az ideje annak, hogy Eu­rópa több állama szagos gaz­dasági összeköttetésbe fog lépni. Kétségtelen, hogy ma a gazdasági kérdések állanak az ér­deklődés, középpontjában és a jövőben az a legfontosabb feladat, hogy a gazdasági élet alapjait megszilárdítsuk. Magyarországnak is gazdasági szerződéseket kell kötnie az európai államokkal, hogy a gazdasági együttműködés váltsa fel a háborús atmoszférát. Nagy hálá­val emlékszik meg Olaszországról, amely első­­nok nyújtotta Magyarország felé baráti kezét. (Zajos helyeslés a jobboldalon, hosszasan él­­jenzik Olaszét,rszágot és Mussolinit.) A jelen­legi politikai kapcsolatoknak feltétlen híve, de a többi államokkal, is barátságos viszonyt kell létesíteni, első­sorban azzal a nagyhata­­lom­mal, am­ely ma elsőrangú szerepet visz az európai politikában. Azelőtt kevés embert érdekelt a külpolitika, ma azonban a külpo­litikai kérdések mindinkább előtérbe tolulnak és közérdeklődésre tartanak számot. A kis­államoknak alkalmazkodnia kell a változott viszonyokhoz és nekünk igyekeznünk kell mi­nél több barátot szerezni. A kapcsolatok meg­teremtéséhez hosszabb időre van szükség, de az eredményeknek nem szabad elmaradni. A felveendő külföldi kölcsönt kizáróan a gazda­sági élet felfrissítésére szabad felhasználni és abban a reményben, hogy a kormány ezt a kérdést is sikerrel oldja meg, a költségve­tést elfogadja. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Jókay-Ihász Miklós a mezőgazdasági termelés problémáival foglalkozott. Megálla­pította, hogy a kivitelünk emelkedett ugyan, de az áruérték nem felel meg annak az ösz­­szegnek, amelyeket hasonló cikkekért az előző években kapott a gazdaközönség. A gazda súlyosan érzi a gabonah­atáridőü­zlet átrontó hatását és ezért szükséges a kormány hathatós beavatkozása a tőzsdei spekulációba. A kivi­teli jegyrendszer bevezetését és a közraktá­raiknak szövetkezeti alapon való létesítését sürgeti. A kartelkérdést, bármilyen kényes is azt meg kell oldani. Kifogásolta, hogy a pénzintézetek az elmúlt évben éppen az ara­tás idején mondták fel a kölcsönöket, ami súlyos károkat okozott a gazdáknak. Örömmel üdvözli a kormánynak azt a szándékát, hogy a mezőgazdaság részére hosszúlejáratú hitele­ket fog biztosítani. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Az elnök ezután a­ vitát megszakította és ebédszünetet rendelt el, hat, amelyek a külföldi nem győztes államot járadékai mellett messze elmaradnak. Idézi Gaal Gaszton adatait a plutokrácia jövedel­­méről és adózási viszonyairól. A tízezer pen-a­genel nagyobb jövedelműeknek sietniök kell­­ene a hadikárosultak megsegítésére s ezzel a társadalmi úton lehetne igen sok kívánságot kielégíteni. A Társadalombiztosító bajait a munkanél­küliség idézte elő, mert a munkanélküliek el­látását vállalta a Társadalombiztosító a táp­pénzek kiutalásával. Nem helyesli a középfokú iskolák hármas irányát, hanem jobbnak tartja a régi humo-­ rusztikus és reál középiskolák rendszerét. A teljes tanszabadságnak a híve. Ezután az ösz­­szeférhetetlenség kérdéséről szólott. Helyes volna, ha köteleznék a képviselőket a mellék­­foglalkozások bejelentésére. A kartelkérdés rendezésére törvényjavaslatot sürget. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Már készen van! Jánossy­ Gábor végül Gyóni Géza, a vi­lágháború egyetlen nagy költője hamvainak hazahozatalára szólította föl a Házat és Rá­kóczi Ferenc fejedelem rodostói házának helyreállítását sürgette. A költségvetést el­ fogadta. A falu panaszai Gyulay Sándor szűzbeszédében az adó­­kivetés módszereiről beszélt. Egységes adós vallomást bevezetést sürget. A községi jegy­zők túlterheltségét teszi szóvá, s kifogásolja a jegyzők gyakori megbírságolását. Ismerteti a községi útállapotokat és fontosnak tartja a községi utaknak a megyei utakba való be­kapcsolását. A közmunkákra fordítandó köz­ségi pénzeket elsősorban útépítésre kell for­dítani. A falu közigazgatásának bajait is­mertette ezután nagy tapasztalati tudással. A­ jegyzők számára nagyobb hatáskört és moz­gási lehetőséget sürget, de nagyobb ellenőr­zést is. A nyolcosztályú elemi iskolázás álta­lános és hozzáférhető bevezetését tartja szük­ségesnek. A költségvetést elfogadta. Az ifjúság problémája Kócsán Károly behatóan bírálta a taka­­rékossági törekvéseket. Az állami adminisz­trációt nem szabad ridegen visszafejleszteni, mert ezáltal esetleg az emberek ezreit dön­tik nyomorba. Az egyetemek ontják a dip­lomás embereket. Egy ifjú tömeg áll előttünk és dörömböl az élet kapuján s helyet követel magának. Szervezetekbe tömörülve keresi a problémák megoldását, de igen sokan van­nak már, akik felforgat törekvéseknek adják bérbe tudásukat. Számolni kell ezzel az ifjú­sággal, mert ha letérne a nemzeti gondolat útjáról, akkor nagy veszedelem vár a társa­dalomra. A fizikai munkanélküliség is erősen­ fenyeget. Helyes a takarékosság, de vannak követelések, melyeket ki kell elégíteni. Szo­ciálpolitikai intézményeket sürgetnek. Sokkal helyesebb azonban, ha olyan állapotokat te­remtünk, amelyekben minél kevesebb szociál­politikai intézményre van szükség. Ezután az agrárválságról beszélt s a ter­melés és értékesítés problémájával foglalko­zott. Elítéli a szövetkezetek ellen irányuló támadásokat, viszont az ál­szövetkezeteket ki kell irtani. Helyesnek tartaná, ha új föld­­birtokreform-tervezettel jönne a kormány, hogy a kisembereik is földhöz jussanak. A terményekkel fizetett tisztviselők helyzetért sürgősen változtatni kell. A költségvetést el fogadta. Czettler Jenő alelnök ezután a vitát megszakította és javaslatára a Ház elhatá­rozta, hogy holnap, május 1-én folytatják a költségvetés általános vitáját. A belügyminiszter intelme a szocialista párthoz Ezután Leitovszky Béla belügyminiszter emelkedett szólásra. — A Népszava mai számában, — kezdte a belügyminiszter, — vezércikk jelent meg, amely néma tüntetésre hívja fel a munkássá­got. Erre való tekintettel, de különösen a szél­sőséges elemeknek az utóbbi időben tapasztal­ható megmozdulása és tüntetései miatt nem vagyok még abban a helyzetben, hogy a mun­kásság részére a május elsejei gyűléseket és felvonulást megengedjem. Az utóbbi időben tapasztalható megmozdulások és felforgató törekvések és a szétszórt röpcédulák azt mu­tatták, hogy a felforgatók nem vörös májusi, hanem véres májust akarnak rendezni úgy a fővárosban, mint a vidéken. Mindezek figye­lembevételével az összes szükséges intézkedé­seket megtettem arra vonatkozóan, hogy a társadalmi rend és vagyonbiztonság megóvása céljából a szükséges karhatalom álljon rendel­­kezésre, amelynek a legcsekélyebb felforgató törekvéssel szemben is kötelességévé tettem . s

Next