Budapesti Hírlap, 1931. március (51. évfolyam, 49–73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
1931. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP B.H. És mégis élünk!... Magyarország 1920—1930 Trúsvétra, mely az idén április első hetében köszönt ránk, a Budapesti Ilírlap díszes albumot ad előfizetőinek. Az album nagy formátumban jelenik meg, finom, merített papíron, 160 oldal terjedelemben, számos, több színnyomású térképmelléklettel, grafikonnal, szövegközti ábrával és az illusztrációknak egyéb, nagy sorával. A címe: És mégis élünk!... Magyarország 1920-1930 A Budapesti Hírlap szükségét érezte annak, hogy háláját fejezze le a maga lelkes és hűséges közönségének, mely első közönsége az országnak és melynek ragaszkodó szeretetét sem a kérészéletű erkölcsi és szellemi divatok lobbanékony jelszavai, sem kalandos politikai irányok piaci lormája nem tudja elfordítani, vagy megingatni. Mi legyen tartalma a díszmunkának, mit adhat olvasói táborának az az újság, mely ötven éve írta fel jelszavát a maga zászlójára: „A magyarságért!“ Az az újság, mely magyar múltja jogán tart arra, hogy hivatást töltsön be a nemzet életében és felelősséget érez az ország jövője iránt. Mit adjon? Regényt ! Színművet? Válogatott elbeszélések, vagy költemények gyűjteményét ? Valamennyit. Adjuk a legszárnyalóbb hőskölteményt, a legmonumentálisabb regényt, feszültségében és kiteljesedésében a legfenségesebb drámát, melyet Kió vesszeje írt és melynek nemes pátoszát egy nemzet élet-halálküzdelmének magasztos lendülete hevíti. Adjuk a magyarság berendezkedésének tízéves történetét, attól kezdve, hogy véres országroncsként maradtunk itt, minden számvetés szerint képtelenül arra, hogy önálló állami életre talpra álljunk, — egészen máig, amikor, ha búval és bajjal is, de vagyunk, teljességében állami függetlenségünknek, integritásában, jogos nemzeti törekvéseinknek, ittbenn meggyarapodva alkotásokban és a jövő boldogulás föltételeiben, kinn tisztességben, súlyban, tekintélyben és azokban az eszközökben, melyek magyar létünk céljához és hivatásához elvisznek. Aki végig fogja lapozni e díszes és testes kötetet, mely bizonyára csak rövidre szabott kivonata lehet olyan anyagnak, mely könyvtárukba is alig férne bele, az igazat fog nekünk adni: olyan hősi korszaka volt ez a nemzet erőfeszítésének és elpusztíthatatlan életösztönének, amely dicsőséges és csodálatos lapjai lesznek egykor a magyar históriának. Ezt akarjuk az olvasó, a nemzet elé tárni, nem szavakban és frázisokban, melyeknek semmi értelme nem volna, de alkotásokban és eredményekben, az alkotmányjogi, külpolitikai, gazdasági, kultúrai és társadalmi berendezkedés és fejlődés páratlan folyamatának feltárásával. Gnoti se auton! — ez a jelmondat volt írva a delphi-i templom szemöldökfájára. Ismerd meg önmagadat! ■— a magad erejét, tehetségét és élethivatását, melyet egy világ összeesküvése sem tudott legyűrni. Ezzel az ajánlással nyújtjuk át művünket a magyar nemzetnek. A prágai centralizmus sem főbb a bécsinél — állapítja meg a Slovak PRÁGA, febr. 28. Buckus tót néppárti képviselő interpellációt intézett a kormányhoz a pozsonyi rádióállomás csahesítő munkája dolgában. Buday megállapítja, hogy a pozsonyi rádióleadás tisztán cseh nyelven történik, akár operai, akár más előadások leadásáról van szó. Néha a rádióban szereplők igyekeznek tótul beszélni, de ez oly siralmasan sikerül nekik, hogy jobb volna, ha csehül beszélnének. Ha valaki a pozsonyi rádióleadóállomást hallgatja, azt a benyomást kénytelen nyerni, mintha Pozsonyban egyáltalában nem volnának tótok. A Slovak ehhez megjegyzi, hogy a tótok mindezek ellenére meg fogják tudni őrizni nemzeti önállóságukat, épp úgy, mint ahogy a csehek megőrizték az osztrák-magyar monarchia idején. A prágai urak visszagondolhatnának a háború előtti időkre és magatartásukat a szerint az elv szerint irányíthatnák, hogy amit az ember nem akar, hogy vele szemben elkövessenek, maga se kövesse el mással szemben. A bécsi centralizmus, elég erős volt valamikor, mégis sikerült a cseheknek fenntartaniok a maguk nemzeti jellegét. A prágai centralizmus ugyan semmivel sem jobb a bécsinél, de mégsem sikerül majd neki a tótok nemzeti önállóságát megszüntetni. A mandátumától megfosztott Pergler toasaryk kívánságára tért haza Azon a népgyűlésen, melyet a Stubrny-liga abból az alkalomból, hogy képviselőjét, Pergler dr.-t megfosztották a mandátumától, tegnap Prágában többezer főnyi közönség előtt tartott, az első szónok Stubrny volt, aki erősen kritizálta a választói bíróságot, amely Pergler dr. mandátumát elvette. A hallgatóság erősen pfujolta a választói bíróságot, a jelenlévő rendőrtisztviselő azonban tiltakozott a pfujolás ellen. A közönség ezután, valahányszor Benes külügyminisztert említették, gúnyos éllenkiáltásokban tört ki. Stribrny és Pergler dr. azzal vádolta a kormányt, hogy valósággal szadista kéjjel dolgozik kellemetlen politikusok eltávolításán. Pergler dr. beszédében kifejtette, hogy őt hamis információk alapján fosztották meg mandátumától, s annak idején csak nehezen szánta el magát az Amerikából Cseh-Szlovákiába való visszatérésre. Az elhúnyt Wilson elnök egyik európai államban felajánlotta neki az amerikai követi Michet. Már azelőtt figyelmeztette őt Taft volt amerikai követ, hogy ne térjen vissza Prágába és ne lépjen a cseh-szlovák állam szolgálatába, de Mataryk elnök kifejezetten kívánta ezt. Pergler dr. végül kijelentette, hogy ügyét nemcsak a nemzetközi nyilvánosság elé fellebbezi meg, hanem a hágai nemzetközi döntőbíróság elé is. A következő szónok Schmelig városi képviselőtestületi tag volt, aki azonban csak egy mondatot tudott elmondani a Hradsin ellen, mire a rendőrtisztviselő meg nem engedett kritika címén rögtön feloszlatta a gyűlést. Midőn a rendőrök megkezdték a jelenlévő közönség kiszorítását a teremből, a közönség elénekelte az állami himnuszt és kényszerítette a rendőröket, hogy a himnuszt tisztelegve hallgassák végig. A gyűlés feloszlatása után a résztvevők igyekeztek kisebb-nagyobb csoportokban tüntetéseket rendezni a város utcáin, de akkora rendőri készültséggel találták magukat szemben mindenütt, hogy tüntetésük nem sikerült. A Vencel-téren ugyanolyan erős rendőr- és csendőrosztagok helyezkedtek el, mint négy nappal ezelőtt a kommunista „vörös nap“ alkalmával. HA VENNI VAGY ELADNI AKAR HIRDESSEN A B. H. APRÓHIRDETÉSÉBEN Mussolini és Henderson megegyezéséhez még a franciák hozzájárulása szükséges RÓMA. febr. 28. A Stefani-iroda jelenti: Azok a barátságos megbeszélések, amelyeket Henderson és Alexander angol miniszterek Mussolini miniszterelnökkel, Grandi külügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel a szívélyes együttműködés szellemében a utóbbi napokban folytatták, elvi megegyezésre vezettek azokban a kérdésekben, amelyeket a londoni tengerészeti értekezleten nem sikerült megoldani. A megegyezés egyes pontjaihoz még a francia kormány hozzájárulása szükséges, éppen ezért Henderson és Alexander utazik Párizsba. Ha a francia kormány hozzájárul a megállapodáshoz, akkor a javaslatokat az Egyesült Államok, Japán, Nagybritannia és a brit domíniumok kormányai elé terjesztik. Ezek az államok vettek részt a londoni tengerészeti értekezleten. Henderson és Alexander az olasz királynál RÓMA, febr. 28 (Havas.) Az olasz király szombat délelőtt kihallgatáson fogadta Hendersont és Alexandert. A két miniszter a római angol nagykövet társaságában jelent meg a kihallgatáson, amely 9 óra 40 perctől 9 óra 55 percig tartott. „A megegyezésig RÓMA, febr. 28. (Stefani.) Valamennyi lap élénken kommentálja a tengerészeti tanácskozások befejezését. A Giornale d‘Italia megállapítja, hogy a létrejött megegyezés véglegesen rendezi az Anglia és Olaszország között a hajóhadak kérdésében felmerült problémát. A lap reméli, hogy a megegyezéshez a francia kormány is hozzájárul. A többi lap is hasonló szellemben ír és reméli, hogy az angol miniszterek Párizsban eredménynyel fogják megoldani feladatukat, amelynek elintézése az egész világ figyelmét ébrentartja. A lapok azt hiszik, hogy a hármas szerződés 1936-ig véglegesen rendezni fogja a hajóhadak kérdését és alapjául szolgálhat úgy az 1932-i leszerelési, mint az 1936-i tengerészeti konferenciának is. Hendersonék elutaztak Rómából (Stefani) Henderson külügyminiszter Alesára. A többi lap hasonló szellemben írva után két órakor Párizsba utazott. Az állomáson szolja Mussolini-t. Grandi külügyminiszter, Siriarmi tengerészetügyi miniszter, az angol és francia nagykövet jelent meg az angol államférfiak búcsúztatására. • A pályaudvaron Grandi a két angol miniszternek és a szakértőknek díszes emlékalbumot adott át, amely az örök város és a Villa dísze képeit tartalmazza. Siriarmi Alexandernek két kis horgonyt adott át, amelyeknek egyike aYemi-tó gályájának vasalkatrészéből, a másik a hajó fájából készült. Vasárnap délben érkeznek Párizsba PÁRIZS, febr 28. (Havas.) Henderson és Alexander Rómából jövet vasárnap délután 2 óra 20 perckor Párizsba érkeznek. A pályaudvarról nyomban a külügyminisztériumba mennek, ahol Briand külügyminiszterrel és Humánt tengerészeti miniszterrel találkoznak. Az angol miniszterek hétfőn folytatják útjukat Londonban. kontum-, kabát- és ruhakelmék, completa-anyasok, valamint a párisi divatbemutatókon általunk látott és beszerzett kelmekülönlegességek már raktárunkon vannak. — Divatújdonságainkat eredeti párisi rajzokkal készséggel mutatjuk be az érdeklődőknek. BINET is BARNA női és férfi divatkelmék áruháza Budapest, V., Deák Ferenc utca 18. IC Mintákat vidékre szíváson küldünk!|