Budapesti Hírlap, 1931. március (51. évfolyam, 49–73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

1931. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP B.H. És mégis élünk!... Magyarország 1920—1930 Trúsvét­ra, mely az idén április első heté­ben köszönt ránk, a Budapesti Ilírlap dí­szes albumot ad előfizetőinek. Az album nagy formátumban jelenik meg, finom, merített papíron, 160 oldal terjedelemben, számos, több színnyomású térképmelléklet­tel, grafikonnal, szövegközti ábrával és az illusztrációknak egyéb, nagy sorával. A címe: És mégis élünk!... Magyarország 1920-1930 A Budapesti Hírlap szükségét érezte annak, hogy háláját fejezze le a maga lel­kes és hűséges közönségének, mely első közönsége az országnak és melynek ragasz­kodó szeretetét sem a kérészéletű erkölcsi és szellemi divatok lobbanékony jelszavai, sem kalandos politikai irányok piaci lor­mája nem tudja elfordítani, vagy megin­gatni. Mi legyen tartalma a díszmunkának, mit adhat olvasói táborának az az újság, mely ötven éve írta fel jelszavát a maga zászlójára: „A magyarságért!“ Az az új­ság, mely magyar múltja jogán tart arra, hogy hivatást töltsön be a nemzet életé­ben és felelősséget érez az ország jövője iránt. Mit adjon? Regényt ! Színművet­? Vá­logatott elbeszélések, vagy költemények gyűjteményét ? Valamennyit. Adjuk a legszárnyalóbb hőskölteményt, a legmonumentálisabb regényt, feszültsé­gében és kiteljesedésében a leg­fenségesebb drámát, melyet K­ió vesszeje írt és mely­nek nemes pátoszát egy nemzet élet-halál­küzdelmének magasztos lendülete hevíti. Adjuk a magyarság berendezkedésének tíz­éves történetét, attól kezdve, hogy­ véres országroncsként maradtunk itt, minden számvetés szerint képtelenül arra, hogy ön­álló állami életre talpra álljunk, — egé­szen máig, amikor, ha búval és bajjal is, de vagyunk, teljességében állami függet­lenségünknek, integritásában, jogos nem­zeti törekvéseinknek,­­ ittbenn meggya­rapodva alkotásokban és a jövő boldogu­lás föltételeiben, kinn tisztességben, súly­ban, tekintélyben és azokban az eszközök­ben, melyek magyar létünk céljához és hivatásához elvisznek. Aki végig fogja lapozni e díszes és tes­tes kötetet, mely bizonyára csak rövidre szabott kivonata lehet olyan anyagnak, mely könyvtárukba is alig férne bele, az igazat fog nekü­nk adni: olyan hősi kor­szaka volt ez a nemzet erőfeszítésének és elpusztíthatatlan életösztönének, amely di­csőséges és csodálatos lapjai lesznek egykor a magyar históriának. Ezt akarjuk az olvasó, a nemzet elé tárni, nem szavakban és frázisokban, me­lyeknek semmi értelme nem volna, de al­kotásokban és eredmény­ekben, az alkot­mányjogi, külpolitikai, gazdasági, kultú­rai és társadalmi berendezkedés és fejlődés páratlan folyamatának feltárásával. Gnoti se auton! — ez a jelmondat volt írva a delphi-i templom szemöldökfájára. Ismerd meg önmagadat! ■— a magad erejét, tehet­ségét és élethivatását, melyet egy világ összeesküvése sem tudott legyűrni. Ezzel az ajánlással nyújtjuk át művün­ket a magyar nemzetnek. A prágai centralizmus sem főbb a bécsinél — állapítja meg a Slovak PRÁGA, febr. 28. Buckus tót néppárti képviselő­ interpellációt intézett a kormányhoz a pozsonyi rádió­állomás csahesítő munkája dolgában. Buday megállapítja, hogy a pozsonyi rádióleadás tisztán cseh nyelven történik, akár operai, akár más előadások leadásáról van szó. Néha a rádióban szereplők igyekeznek tótul be­szélni, de ez oly siralmasan sikerül nekik, hogy jobb volna, ha csehül beszélnének. Ha valaki a pozsonyi rádióleadóállomást hall­gatja, azt a benyomást kénytelen nyerni, mintha Pozsonyban egyáltalában nem volná­nak tótok. A Slovak ehhez megjegyzi, hogy a tótok mindezek ellenére meg fogják tudni őrizni nemzeti önállóságukat, épp úgy, mint ahogy a csehek megőrizték az osztrák-magyar mon­archia idején. A prágai urak visszagondol­hatnának a háború előtti időkre és magatar­tásukat a szerint az elv szerint irányíthatnák, hogy amit az ember nem akar, hogy vele szemben elkövessenek, maga se kövesse el mással szemben. A bécsi centralizmus, elég erős volt valamikor, mégis sikerült a csehek­nek fenntartaniok a maguk nemzeti jellegét. A prágai centralizmus ugyan semmivel sem jobb a bécsinél, de mégsem sikerül majd neki a tótok nemzeti önállóságát megszüntetni. A mandátumától megfosztott Pergler toasaryk kívánságára tért haza Azon a népgyűlésen, melyet a Stubrny-liga abból az alkalomból, hogy képviselőjét, Pergler dr.-t megfosztották a mandátumától, tegnap Prágában többezer főnyi közönség előtt tartott, az első szónok Stubrny volt, aki erősen kritizálta a választói bíróságot, amely Pergler dr. mandátumát elvette. A hallgatóság erősen pfujolta a választói bíróságot, a jelen­lévő rendőrtisztviselő azonban tiltakozott a pfujolás ellen. A közönség ezután, valahány­szor Benes külügyminisztert említették, gú­nyos él­len­kiáltásokban tört ki. Stribrny és Pergler dr. azzal vádolta a kormányt, hogy valósággal szadista kéjjel dolgozik kellemetlen politikusok eltávolításán. Pergler dr. beszédé­ben kifejtette, hogy­ őt hamis információk alap­ján fosztották­ meg mandátumától, s annak ide­jén csak nehezen szánta el magát az Ameriká­ból Cseh-Szlovákiába való visszatérésre. Az elhúny­t Wilson elnök egyik európai államban felajánlotta neki az amerikai követi Michet. Már azelőtt figyelmeztette őt Taft volt ame­rikai követ, hogy ne térjen vissza Prágába és ne lépjen a cseh-szlovák állam szolgálatába, de Mataryk elnök kifejezetten kívánta ezt. Pergler dr. végül kijelentette, hogy ügyét nem­csak a nemzetközi nyilvánosság elé fellebbezi meg, hanem a hágai nemzetközi döntőbíróság elé is. A következő szónok Schmelig városi kép­viselőtestületi tag volt, aki azonban csak egy mondatot tudott elmondani a Hradsin ellen, mire a rendőrtisztviselő meg nem engedett kri­tika címén rögtön feloszlatta a gyűlést. Mi­dőn a rendőrök megkezdték a jelenlévő kö­zönség kiszorítását a teremből, a közönség el­énekelte az állami himnuszt és kényszerítette a rendőröket, hogy a himnuszt tisztelegve hall­gassák végig. A gyűlés feloszlatása után a résztvevők igyekeztek kisebb-nagyobb csopor­tokban tüntetéseket rendezni a város utcáin, de akkora rendőri készültséggel találták ma­gukat szemben mindenütt, hogy tüntetésük nem sikerült. A Vencel-téren ugyanolyan erős rendőr- és csendőrosztagok­ helyezkedtek el, mint négy nappal ezelőtt a kommunista „vörös nap“ alkalmával. HA VENNI VAGY ELADNI AKAR HIRDESSEN A B. H. APRÓHIRDETÉSÉBEN Mussolini és Henderson meg­egyezéséhez még a franciák hozzájárulása szükséges RÓMA. febr. 28. A Stefani-iroda jelenti: Azok a barátsá­gos megbeszélések, amelyeket Henderson és Alexander angol miniszterek Mussolini mi­niszterelnökkel, Grandi külügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel a szívélyes együtt­működés szellemében a utóbbi napokban folytatták, elvi megegyezésre vezettek azok­ban a kérdésekben, amelyeket a londoni ten­gerészeti értekezleten nem sikerült megol­dani. A megegyezés egyes pontjaihoz még a francia kormány hozzájárulása szükséges, éppen ezért Henderso­n és Alexander utazik Párizsba. Ha a francia kormány hozzájárul a megállapodáshoz, akkor a javaslatokat az Egyesült Államok, Japán, Nagybritannia és a brit domíniumok kormányai elé terjesztik. Ezek az államok vettek részt a londoni ten­gerészeti értekezleten. Henderson és Alexander az olasz királynál RÓMA, febr. 28 (Havas.) Az olasz király szombat délelőtt kihallgatáson fogadta Hendersont és Ale­xandert. A két miniszter a római angol nagy­követ társaságában jelent meg a kihallgatá­son, amely­ 9 óra 40 perctől 9 óra 55 percig tartott. „A megegyezés­ig RÓMA, febr. 28. (Stefani.) Valamennyi lap élénken kommen­tálja a tengerészeti tanácskozások befejezését. A Giornale d‘Italia megállapítja, hogy a létre­jött megegyezés véglegesen rendezi az Anglia és Olaszország között a hajóhadak kérdésében felmerült problémát. A lap reméli, hogy a meg­­egy­ezéshez a francia kormány is hozzájárul. A többi lap is hasonló szellemben ír és reméli, hogy az angol miniszterek Párizsban eredmény­­ny­el fogják megoldani feladatukat, amelynek elintézése az egész világ figyelmét ébrentartja. A lapok azt hiszik, hogy­ a hármas szerző­dés 1936-ig véglegesen rendezni fogja a hajó­hadak kérdését és alapjául szolgálhat úgy az 1932-i leszerelési, mint az 1936-i tengerészeti konferenciának is. Hendersonék elutaztak Rómából (Stefani­) Henderson külügyminiszter Ale­­sára. A többi lap hasonló szellemben írva után két órakor Párizsba utazott. Az állomáson szolja Mussolini-t. Grandi külügyminiszter, Siriarmi tengerészet­­ügyi miniszter, az angol és francia nagykövet jelent meg az angol államférfiak búcsúzta­tására. •­ A pályaudvaron Grandi a két angol minisz­ternek és a szakértőknek díszes emlékalbumot adott át, amely az örök város és a Villa dí­sze képeit tartalmazza. Siriarmi Alexandernek két kis horgonyt adott át, amelyeknek egyike a­­Yemi-tó gályájának vasalkatrészéből, a másik a hajó fájából készült. Vasárnap délben érkeznek Párizsba PÁRIZS, febr 28. (Havas.) Henderson és Alexander Rómából jövet vasárnap délután 2 óra 20 perckor Pá­rizsba érkeznek. A pályaudvarról nyomban a külügyminisztériumba mennek, ahol Briand külügyminiszterrel és Humánt tengerészeti mi­niszterrel találkoznak. Az angol miniszterek hétfőn folytatják út­jukat Londonban. kon­tum-, kabát- és ruha­­kelmék, completa-anyasok, valamint a párisi divatbemutatókon általunk látott és beszerzett kelmekü­lönlegességek már raktárunkon vannak. — Divatújdonságainkat eredeti párisi rajzok­kal készséggel mutatjuk be az érdeklődőknek. BINET is BARNA női és férfi divatkelmék áruháza Budapest, V., Deák Ferenc utca 18. IC Mintákat vidékre szíváson küldünk!­­|

Next