Budapesti Hírlap, 1935. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
3 sorsának, noha nincs többé bécsi udvar, amelynek presszójától félteni kellene a kormányt, noha ma alig akad ember az országban, aki a nemzet nagy vitális problémáiban, törekvéseiben és célkitűzéseiben ne értene egyet, az országos politizálásnak régen annyira megokolt kuruckodó és fékező jellege még mindig megmaradt. Elvből ellenzékinek lenni divat, sőt magyar virtus volt azelőtt, mert körülbelül azt jelentette: nem adom be a derekamat. Ma ellenben csak azt szabad jelentenie: nem helyeslem azt az utat, azokat a célokat, amelyeket a kormány követ. A „csak azért is” ellenzékieskedésben rejlő állandó vétónak értelme már megszűnt, s ma csak akkor illet meg valakit a vétó, ha a kormány cselekedeteit valóban helyteleníti s annak iránya és tervei helyett más olyan irányt és terveket tud ajánlani, amelyek a nemzet összeségére nézve szerinte nagyobb lehetőségeket ígérnek. A régi politizálás értelme a védekezés volt az alkotmányjogi sérelmek, a Bécsből fenyegető hatalmi túlkapások ellen. A mai politizálás célja ellenben nem lehet más, mint a nemzeti összerű produktív felhasználása, lehetőleg maradéktalanul. Ma a jóhiszemű kritikának — amely természetesen éppen olyan jogosult és szükséges, mint amilyen régen volt, — tanácsaival segítenie, erősítenie kell a cselekvő kezet. Ma a nemzet ható és tiltó energiáinak nem általános szólamokban kell kielégülniök, hanem realitásokba fogódzó munkában. A hivatásos és — fájdalom — gyakran pusztán hatalmi célokat követő ellenzéki politikusok jól tudják, hogy a nemzetben még benne él a múltból a kuruckodási hajlam. Ezt akarják felhasználni és felkorbácsolni akkor, mikor a kormány cselekedetei és tervei bírálása helyett a magyar fülnek mindig kedvesen csengő alkotmányvédelmet tűzik lobogójukra, azt a szót, amelynek a monarchikus időkben mélységes értelme volt. Az alkotmányt védeni a legnemesebb magyar hagyomány és meg is kell azt védeni, ha támadja valaki. De politikai mérkőzésekbe beledobni az alkotmányvédelmet a legkisebb tárgyi megokoltság nélkül, csak szappenáltatni azt, hogy valakinek a rejtett szándéka az alkotmányos útról való letérés, pártpolitikai fegyverül és hangulatkeltésre felhasználni ezt a szent fogalmat, amelyre ezeréves létünk épült s amely egyformán sérthetetlen minden magyarnak, ez megengedhetetlen frivolitás. Szítani a régi politizálási ösztönt, viszszaadni akarni neki célját vesztett tartalmát, gyengítése és rossz irányba való terelése ez az összmunkára hivatott nemzeti erőknek. A feladat inkább az volna megértetni a nemzet nagy egyetemével, hogy a politika ma nem tüntetés és tiltakozás többé, hanem építőmunka, eszmék felvetése, ötlettermelés, meglévő erkölcsi, gazdasági és szociális birtokállományunk értékének felfokozása. Kétségtelen: ma nehezebb általánosságban politizálni, mint volt a monarchikus időkben. Az alkotmányjogi és közjogi kérdésekkel, amelyek a háborúelőtti politika tengelyében álltak, jóformán mindenki tisztában volt és a vélemények is megegyeztek nagyjából, csak megnyilatkozásukban különböztek. Ma azonban ezen a fronton stabil a helyzet, nincs ki ellen harcolni és védekezni, de új gazdasági és szociális problémák töltik meg a magyar életet, amelynek teljesebbé válása e problémák helyes megoldásától függ. Ismeretlen munkakör ez a magyar társadalomnak. Tanulást, szakértelmet, elmélyedést kíván, és elsősorban minden párt-, vagy osztályszemponttól való teljes mentességet, hogy valaki hasznosan hozzászólhasson. Itt volna terrénuma a kritikának és tanácsnak; itt volnahivatása a politikai talentumnak, amely nemzete üdvére akar kamatozni; itt megmutathatja magát a tehetség a politikai front bármelyik oldalán. Itt realitásokat teremthet. És csodálatosképpen éppen itt, a tények, a realitások terén, a felelős kormány valóságos tervei és cselekedetei bírálatában, szinte néma a kritika. Annál hangosabb ott, ahol semmi anyaga nincs: az alkotmányvédelem képzeletbeli frontján. És nem zavarja az sem hatásosnak képzelt hősi küzdelmében, hogy aki ellen harcol és véd, már teljes három éve a legszigorúbban vett alkotmányossággal vezeti az ország ügyeit. Hogy már jó előre védekezzem a gyanúsító vád ellen: a nép politikai ösztönét a legnagyobbra becsülöm, de szeretném, ha minden magyar értelem azok felé a problémák felé fordulna, amelyek sürgős megoldásra várnak és amelyeknek helyes megoldásától függ sorsunk alakulása; híve vagyok a kritika szabadságának is, de forduljon a kritika a realitások felé, ne gátoljon, hanem serkentsen, fakadjon meggyőződésből, legyen jóhiszemű és ne hajszoljon egyéni érdeket; az ellenzékiségnek sem vagyok ellensége, de az ellenzéki munka létező hibák gyomlálásában nyilvánuljon meg és ne támadjon általa konstruált, nem létező tények ellen csupán diszkreditálási szándékból.Eszmékért harcoljon, ne pedig pusztán hatalomért. A szót pedig most, hogy függetlenül, egymás között élünk és csak magunknak alkotunk, rágjuk meg, gondoljuk meg jobban, mielőtt kiejtenék. Figyelmünket kösse le a politika, de az az igazi, amely gazdagabb tartalomban és feladatokban, mint bármikor is azelőtt, s ne politizálgassunk csak úgy foghegyről, virtusból. Pályázati szelvény a B. H. „rejtvény“-rovatához. Megfejtő neve:................................ Pontos címe: ---------------------------A pályázathoz melléklendő, komoly mondanivaló nélkül. Mert ma, úgy érzem, ebben a kis megcsonkított, megpróbált országban mindenki felelős — felelős a nemzetnek, felelős az utókornak — azért, amit mond és cselekszik. van írva. Tananarivoba! Madár Sándor egy pillanatra elszédült. De csak egy pillanatra. Széket ragadott, leülésre kényszerítette a tananarivoi utast. Azután térképeket szedett elő. Lihegve, lázasan magyarázott, mintha az életének védelmében beszélt volna, valami láthatatlan bíró előtt. Először is megkérdezte, hogy egyedül tetszik-e utazni? Egyedül, — hangzott a válasz. Ebben az esetben Madár Sándor nem ajánlotta a gyorsabb és kényelmesebb tengeri utat. Tessék az afrikai kontinensen menni! Páratlan, csodálatos élmény! Az útvonal: Alexandriától kezdve a Nílus mentén, Egyiptomon át, Núbián keresztül, a Fehér Nílus folyását követve az Albert-tó felé, a Viktória Nyanza-tó felé; onnan vasút vezet Mombászába, a Kilimandjáró mellé ... De még szebb, ha Mozambikébe tetszik tartani és ott tetszik hajóra szállni, Madagaszkár felé. Egész térképhalmot rakott már maga elé. Majd egy önfeledt mozdulattal valamennyit lesöpörte az asztalról és most már úgy beszélt, mint egy költő, akinek csak az ihlet diktálja szavait. Az ügyfél ridegen közbeszólt: — Kérem, én csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyibe kerül a második osztályú kajüt! Nem vezettek expedíciót Afrikán keresztül! A figyelmeztetés azonban mit sem ért. Madár Sándor nem hallgatta el ugyan azokat a veszedelmeket, amelyek Szudánban és a Kongó-vidéken leselkednek a gyanútlan karavánutasra, de kijelentette, hogy minden veszedelem és minden fáradság eltörpül az utazás csodálatos élménye mellett. Megmagyarázta a kongó-négerek szokásait. Vallásos szertartásaik szimbólumát. Beszélt Nubia sivatagairól, a Viktória Nyanza-tó vízeséseiről, az afrikai Napról, amely nem is napfénynek tűnik, hanem forró holdsütésnek. Beszélt Tananarivo csodáiról, a költői nevű város szépségeiről... Az ügyfél feszengve hallgatta egy ideig, de azután már nem bírta türelemmel: — Nem akar megérteni, kérem? Cégem megbízásából el kell utaznom abba a rongyos fészekbe és azt feértenea, hogy mennyibe kerül a második osztályú kajüt, Trieszttől Madagaszkárig ?! Madár Sándor válasza olyan sokáig késett, hogy az ügyfél felpattant a székről és indulattól vöröslő arccal körülnézett. Felfedezte a főnöki szoba ajtaját és döngő léptekkel bevonult rajta. Madár mindebből semmit sem látott. Még mindig a tananarivoi utas szavait hallotta. Cége megbízásából Madagaszkárba... A cég eljut Madagaszkárba ... A cég Madagaszkárban üzleteket köt... Madagaszkárban üzleteket lehet kötni... Most már egészen bizonyos, hogy Tananarivo földöntúli földjén is élnek emberek, de idejüket nem töltik nyugodt szemlélődéssel, a hétköznapi események fölé emelkedve, mint az angyalok. Az élet a Bérkocsis-utca és Tananarivo között nem nagyobb egy centiméterrel sem, mint a Bérkocsis-utca és a Nagyfuvaros-utca között. Az asztalon csöngött a telefon. Az igazgató hivatta. — Kérem, Madár úr, az előbb itt volt nálam egyik ügyfelünk. Panaszt emelt ön ellen. Másodszor, de utoljára magyarázom meg a dolgát. Az ön dolga: figyelmesen, udvariasan és hozzáértéssel kiszolgálni a feleket, akik felvilágosításért fordulnak önhöz. Tetszik érteni? Hozzáértéssel! Ezen van a hangsúly! — Igenis, igazgató úr. — Csodálkozva hallottam, hogy ön, a diplomás földrajztanár, olyan sületlenségekkel szórakoztatja az ügyfeleket, mint egy megvadult fantáziájú kamasz. Figyelmeztetem, hogy fantáziálásra az irodánk nincsen berendezve. Mi utasokkal érintkezünk, akik kényelmesen, gyorsan és olcsón akarják előírni a céljukat. Olyan útitervet kell készíteni nekik, hogy lehetőleg útközben is úgy érezzék magukat, mintha ki sem mozdultak volna hazulról. Ehhez van szükségünk az ön hozzáértésére. Megértette, kérem? — Megértettem, igazgató úr, ígérem, hogy soha többé nem lesz panasz ellenem. Minden ember a szíve mélyén titkos, pogány isteneket is imád. Madár Sándor előtt istene, Atlasz, ezen a napon meghalt. * B. H. 1935 SZEPTEMBER 6, VASÁRNAP* 1 Brüsszel mélységes gyászban A belga anyakirályné a ravatalnál BRÜSSZEL, aug. 31. A király az éjszakát a brüsszeli királyi palotában töltötte, reggel hét órakor a laekeni kastélyba ment, hogy találkozzék Erzsébet anyakirálynéval és a piemonti hercegnővel, akik Olaszországból jövet szombaton megérkeztek a laekeni kastélyba s rögtön Astrid királyné ravatalához siettek. A délelőtt folyamán hivatalos küldöttségek járultak a ravatalhoz, azután A budapesti belga követség közli, hogy a néhai belga királyné őfelsége lelkiüdvéért az apostoli nuncius a koronázó Mátyástemplomban kedden, 1935 szeptember hó 3-án délelőtt 11 órákor ünnepélyes gyászmisét fog mondani. E közlésen kívül külön meghívók nem bocsáttatnak ki. Le ministre de Bélgique a l’honneur de fairé savoir qu’une messe sollennelle de requiem pour le repos de l’ame de feu sa majesté la Reins des Belges sera célébrée pár Són Excellence le nonce apostolique en l’église du couronnement le mardi, 3 septembre 1935 a 11 heures. Le présent avis tient lieu d’invitation. Az angol királyt a yorki herceg képviseli a temetésen * LONDON, aug. 31. Hivatalos helyen kijelentették, hogy Astrid királyné temetésén a yorki herceg fogja képviselni az angol királyt. A brüsszeli világkiállítás nyitva marad BRÜSSZEL, aug. 31. A világkiállítás külföldi kiállítói a királyné halálhírének vétele után rögtön bejelentették azt a szándékukat, hogy a gyász jeléül bezárják pavillonjaikat. A kormánybiztos megköszönte a kiállítóknak részvétük megnyilvánulását és megkérte őket, hogy tartsák nyitva üzleteiket a látogatók iránti udvariasságból. A zene és a látványos mutatványok megszűntek a kiállítás területén. A bolgár királyt Ciril herceg képviseli SZÓFIA, aug. 31. Astrid királyné temetésén Borisz bolgár királyt Ciril herceg képviseli. Ciril megnyitották a palota kapuit, hogy a közönség elvonulhasson a ravatal előtt. A királyné halálát belső sérülések okozták PÁRIZS, aug. 31. A Matin genfi tudósítója jelenti: Steinecker dr. küssnachti orvos kijelentette, hogy nézete szerint Astrid királyné halálát nem annyira a koponyazúzódás, mint inkább belső sérülések idézték elő. herceg szombaton utazott el Brüsszelbe. A bolgár kormányt Ratoloff brüsszeli bolgár követ képviseli a temetésen. Astrid királyné halála miatt a bolgár királyi udvar háromhetes gyászt tart. Kéthetes udvari gyász Belgrádban BELGRÁD, aug. 31. Astrid királyné halálára való tekintettel Pál kormányzóherceg kéthetes udvari gyászt rendelt el. Szeptember 3-án 11 órakor, Astrid királyné temetésének időpontjában, a belgrádi belga követség tagjai ünnepélyes gyászistentiszteleten vesznek részt a belgrádi katolikus templomban. Gyászmise a budapesti koronázótemplomban Kőkorszakben lakótelepre bukkantak Csór közelében Útépítő földmunkálatok során a fehérmegyei Csór község határában érdekes földbevájt üvegeket, bevágásokat találtak. Dormuth Árpád tanár, a fejérvári Múzeum Egyesület főtitkára, azonnal a helyszínre sietett és hozzáfogott a leletek felülvizsgálásához. Kitűnt, hogy az adonyi, pákozdvári és a bicskei bronzkori leletekhez hasonló, de a kőkorszakból származó emberi település helyét találták meg. A lelőhely dombon van és kétségtelen, hogy a feltárt kunyhókban kőkorszaki halászok laktak, aminthogy az is megállapított tény, hogy az onnan látható és messzehúzódó völgy valamikor víz alatt állt. A kunyhók mélyén néhány kezdetlegesen formált kampót találtak, amelyeket horgászásra használhattak és több edénydarab, különféle maradványok, mind-mind egy-egy bizonyító adata az ott halászattal foglalkozó ősember életének. Az érdekes lelőhelyek feltárása tovább folyik, az útépítési munkák viszont a lelőhelyen megszakították és száz méterrel odább folytatják. Valószínű,hogy valamelyik dombhajlatban rátalálnak ősemberek temetkező helyére is.