Budapesti Hírlap, 1936. február (56. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

1936 FEBRUÁR 1. SZOMBAT B. H. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE A liberális korszak földbirtokpoliti­k­ájána­k káros hatásai, a hitbizomány és a falu népe a mai vitában Jövő hétre is átnyúlik a hitbizományi reform egyre kiszéle­sedő tárgyalása — Rajniss Ferenc a reformnemzedék állás­pontjáról — Legközelebbi ülés kedden lesz Bethlen István gróf felszólalása a hitbizományi javaslat mellett A képviselőházban tovább folytatták a hitbizományi javaslat vitáját, amely ma különösen nagy érdeklődést keltett. Ez az érdeklődés Bethlen István gróf személyének szólott, aki az ülés első szónoka volt és a javaslat mellett iratkozott fel. Bethlen István gróf azzal indokolja meg a javaslat elfogadását, hogy nem akar olybá látszani, mint aki elgáncsolja a birtok­politikai reformokat. Szükségesnek tartja azonban hangsú­lyozni, hogy a javaslat elfogadása nem je­lent politikai bizalmat. Felfogása szerint a hitbizományi javaslat nem korszakos re­form, mert annak kihatásai majd csak egy késő generáció javát fogják szolgálni. Más­félórás beszédének oroszlánrésze a radikális földreform sürgetőivel való polémia volt, melynek során érvekkel és adatokkal világította meg, hogy az ötszáz holdas bir­tokminimum esetén sem lehetne földhöz juttatni a földnélküli proletariátust. Ezzel az okfejtéssel — akarva, nem akarva — azo­nosította magát a hitbizományi törvényja­vaslat haladó konzervatív elgondolásaival. Helyeslés kísérte azokat a fejtegetéseit, amelyekkel a liberális korszak egyoldalú materialisztikus felfogását jellemezte. A helyes birtokpolitika megfogalmazásában is lényegileg ugyanazokat az alapelveket val­lotta, mint amelyeket a miniszterelnök és a kormány hirdet és követ. Abban is meg­egyezik Bethlen véleménye a kormány fel­fogásával, hogy a hitbizományi javaslat csak egyik fejezete az egész birtokpolitikai elgondolásnak. Érdemben voltaképpen csak az választja el felfogását a kormányétól, hogy a hitbizományi megkötöttség alól való felszabadítást minden kényszer nélkül, pusztán a hitbizományi nagybirtokosok ön­kéntes akaratából véli megvalósíthatónak, és noha a részletekben kifogásolja a nagy­birtok megbontására irányuló terveket, mégis magáévá teszi a kormánynak azt az álláspontját, hogy minél több, a család el­tartására alkalmas kisbirtokokat kell léte­síteni. Egész beszédéből kiütközött az a sajátszerű ellentmondás, hogy a kisbirtokok szaporításával egyidejűleg a nagybirtok mentői teljesebb konzerválását véli az or­szág érdekében valónak. Ezt az ellentmon­dást kiegyeztetnie nem sikerülhetett. A gon­dosan felépített beszéd a hallgatóságban azt a benyomást keltette, hogy a hitbizományi javaslatot valójában nemcsak a politikai ildomosság általa hangoztatott okából fo­gadja el Bethlen, hanem főképpen azért, mert a javaslatban lefektetett fokozatos, a nemzeti­­tradíciókkal számoló haladást a föld egészségesebb megoszlása felé maga is szükségesnek érzi a túlzó követelmények el­hárítása érdekében. És így a Bethlen-féle mai beszéd lényegében nemcsak formailag a javaslat elfogadása, hanem valójában el­ismerése a javaslat helyességének. A mai vitában az ellenzék oldaláról még Némethy Vilmos szólalt fel, aki a javasla­tot nem fogadta el. Utána Rajniss Ferenc a reformnemzedék képviselője több mint másfél órás beszédben fejtette ki állás­pontját a javaslat mellett. Rajniss igen nagy felkészültséggel és a 48-as reformkorszak irodalmának alapos ismeretében arra a megállapításra jutott, hogy olyan hitbizományi és általában bir­tokpolitikai reformokra van szükség, ame­lyek után többé nincs szükség arra, hogy a kérdést ismét elő kelljen venni. Mint a jó orvos, a betegség közvetlen demonstrálá­sával igyekszik állításait bebizonyítani, ak­ként Rajniss is az egyik legnagyobb hitbi­zomány közeli és alapos szemléltetésével bizonyította azt, hogy a falu népére káros hatással van a nagybirtok nem csupán gaz­dasági, hanem szociális, kulturális és faj­szaporodási szempontból is. Elismerés illeti a kormányt, hogy ehhez a háromszázéves problémához bátran hozzányúlt. Igen nagy­sikerű beszéde végén azt kérte Rajniss, hogy a hitbizomány reformját akként hajt­sák végre, hogy az a falu népének javát, megerősödését szolgálja. A vitát jövő hét keddjén folytatják, s a mai ülésről pedig az alábbiakban számo­lunk be: más, mint Erdélyben volt. (Helyeslés.) A bajt nem az idézte elő, hogy a nyolc száza­léknyi magyar nagybirtokot nem osztot­tuk fel, hanem éppen az, hogy ezt a keve­set sem részesítettük elég védelemben és hagytuk elaprózódni a földéhez román pa­rasztság javára. — Azt tanácslom az ifjú politikusoknak, h­ogy a földbirtokpolitikai kérdés tárgyalá­sánál mellőzzék a túlfűtött hangulatot, mert ez nem használ sem a Háznak, sem az or­szágnak. (Helyeslés a jobboldalon és kö­zépen.) A továbbiakban rámutatott a szónok, hogy teljesen érdek nélkül szólal a javas­lathoz, mert nincs egy talpalatnyi földje sem az országban, amelyhez érdek fűzné. A kérdés nem világnézeti kérdés, hanem ki­záróan gyakorlati politikai, gyakorlati gaz­dasági kérdés. Ennél a problémánál akkor érünk csak célt, ha a való tényeket figyel­men kívül hagyjuk.­­ A hitbizománnyal külön foglalkozni nem lehet, annyira összefüggésben áll a többi földbirtokpolitikai kérdéssel. Tudni kell a kormány egész földbirtokpolitika el­gondolását, mert az országgyűlésnek joga van felvilágosítást kérni a kormánytól és a kormánynak kötelessége a kérdésekre vála­szolni. A liberális világrend egyoldalúsága . Két szempontból kívánom vizsgálni a javaslatot. Elsősorban általánosságban, hogy olyan intézmény-e a hitbizomány, amely beleillik a mai korba? Másodszor, h­ogy a jelenlegi birtokviszonyok között elő­nyös-e vagy hátrányos és milyen mérték­ben kívánatos a fenntartása.­­ A múlt század liberális szellemében természetes, hogy Deák Ferenc és Széchenyi István nem helyezkedhetett más álláspontra, mint hogy a hitbizomány intézményét tö­röljék el. Ez következett a kor szelleméből, amely minden korlátot a szabadság útjából eltörölni kívánt. Ma a történelem távlatából azonban meg kell állapítanunk, hogy ez a liberális világrend bizonyos egyoldalúság­ban szenvedett. A család és az egyén boldo­gulásának alapául egyedül a gazdasági kva­lifikációt tette és egyedüli szelekciós motí­vumul a gazdasági minősítést tekintette. Pedig egy nemzet életében más momentu­mok is voltak, mint gazdaságiak és ezek vol­tak, amelyek ezer éven át ezt a nemzetet irányították és vezérelték. (Nagy taps.) Nemcsak gazdasági kvalifikációk irányítot­ták ezt a nemzetet, hanem a bátorság, a férfiasság, a hősiesség momentumai is sze­repet játszottak. Ezeknek a momentumok­nak figyelembevételére szükség van, ha nem akarjuk, hogy a világ a materializmus pos­ványába süllyedjen, amely materializmus, sajnos, a háború utáni időben erősen lábra­­kapott. E materializmus kinövései odavezet­tek, hogy miközben a síberek dinasztiát ala­pítottak, azalatt Apponyinak csak dísz­sírhely jutott. (Helyeslés.) — Azt mindenesetre el kell ismerni a li­berális korszakról, hogy a magyar gazda­sági élet ebben az időben indult fejlődésnek. De ebben a korban indult meg — sajnosan — a magyar birtokososztály elgyengülésé­nek folyamata is. (Helyeslés.) Ez irány egyoldalúságának volt következménye a kis­­birtok elaprózódása és a proletárizmus ke­­letkezése. A liberalizmusnak engedni kel­lett volna elveiből és a kisbirtok kötöttségét alá kellett volna támasztania. (Helyeslés.) Ez lett volna az ország érdeke és ha 1867-ben hozzányúltak volna ehhez a kér­déshez, ma nem tartanánk itt. A mechanikus földosztás hátrányai — A bajokat mindnyájan látjuk, de nem nagy tudomány kell ahhoz, hogy kimutas­suk, hogy egy mechanikus földosztás a bajokat nem oldaná meg. (Helyeslés). Nemcsak, hogy nem oldaná meg, de to­vábbi bajokat okozna, törpebirtokká ap­rózná a földeket és növelné a proletariz­must. Azzal mindnyájan tisztában va­gyunk, hogy a legradikálisabb földreform mellett sem lehet a földmunkások legna­gyobb részét földhöz segíteni. (Helyeslés.) Ilyen intézkedéssel a megmaradt hitbizo­mány is elpusztulna, folytatódnék az elap­rózódás és egy évtized leforgása múlva is­mét rendezni kellene a kérdést, de most már olyan körülmények között, amelyek a rendezés lehetőségét is kétségessé te­szik. A továbbiakban statisztikai adatokkal igazolja a mechanikus földosztás helytelen­ségét. Négymillió hatszázezer holdra volna szükség ahhoz, hogy a proletárok és a földmunkások tömegét földhöz juttassuk. Ezzel szemben a rendelkezésünkre álló földterület egymillió hatszázezer hold. Tehát ezen az úton célhoz érni nem tudunk. Még lineáris földosztás mellett is csak te 11 hold föld jut egy családnak, amely területből azonban megélni nem lehet. — Mit tartunk tehát egészséges birtokel­osztásnak? Ennél a kérdésnél igen sok kö­rülményt kell figyelembe venni. Kínában elég egy család megélhetéséhez egy hold föld, Hollandiában két hold. Nálunk azon­ban legalább öt hold leéll ahhoz, hogy el­tartson egy családot. A helyes birtokmegoszlás tekintetében kívánatosnak tartom, hogy több legyen a kisbirtokos, amely birtokából rendesen el tudja tartani családját. De emellett le­gyen közép- és nagybirtok is. Nem lehet itt egyenlőséget teremteni, mert ha ma min­denkinek egyenlő mértékben adnának föl­det, tíz év múlva az egyenlőség már felbo­rulna. Úgy van, a jobboldalon.) Az iparosítás szükségessége — Kívánatosnak tartom, hogy legyen közép- és nagybirtok, de a latifundiumok­­ túlzásait vissza kell szorítani. — Két kardinális bajra lehet rámutatni ennél a kérdésnél. Először: túl keskeny az a kisgazdaréteg, amely birtokából el tudja tartani családját. Másodszor: annak elle­nére, hogy sok a nagybirtok, nem tud ke­nyeret adni a proletároknak. Ezek a ke­nyér nélküli tömegek csak az iparosítás következtében találhatnak elhelyezést. (Taps a jobboldalon.) Friedrich István: Látom, nem lesz itt semmi baj, ha visszamegy a miniszterel­­nö­k székbe. (Derültség.) Bethlen István gróf a továbbiakban történelmi visszapillantást vet arra, hogy 1848-tól kezdve miképpen nőtt az agrár­­proletarizmus. Ez­ ellen már az ő kor­mánya is védekezett és Nagyatádi nagy tömegeknek juttatott földet. Ebben is látja Nagyatádi nagyságát, hogy nem a fajtájához tartozó kisgazdáknak hiztatta a földet, hanem a földmunkásoknak, a proletároknak. Ezután a szónok három roszulátumba ■oglalia a birtokpolitika terén ajánlatos teendőket. Elsősorban tartózkodni kell minden erő­szakos földosztástól. A nagy latifundiu- Az ülés Sztranyavszky Sándor délután négy óra­kor nyitotta meg a képviselőház ülését. Be­mutatta Csongrád vármegye feliratát az ín­ségesekről. Szinyei Merse Jenő a múzeumbizottság jelentését terjesztette be. Ezután áttértek a hitbizományi javaslat tárgyalására. Bethlen István gróf emelkedett szólásra a Ház általános érdeklődése közepette. Be­szédét azzal kezdte, hogy a hitbizományi re­form a birtokreform trilógiájának első fel­vonása. Nem lép fel azzal az igénnyel a ja­vaslat, hogy társadalmilag változtasson meg olyan intézményeket, amelyek évszázadokon át alakultak ki. Ez a reformalkotás megma­rad a lassú és fokozatos evolúció útján. Éppen ezért nem lehet a javaslatot olyan napkeleti csillagnak feltüntetni, amelyről jobboldalon egyesek beszélni szeretnek.­­ Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a javaslatban az igazi reformot nem a tartalom jelenti, hanem az, hogy egyálta­lán olyan dolgokat hoznak a Ház elé, ame­lyek évtizedeken keresztül vártak meg­oldásra. A miniszterelnök azt mondotta, elődje asztalfiókjában találta ugyan a hit­bizományi reform tervét, de hogy az a re­form nem sokat ér, amely a fiókban marad. Ebből a kijelentésből is azt látja, hogy a javaslat igazi érdemének a napirendre tű­zést tartják. A valóság az, hogy a törvény­­javaslatot egy kormányzói nyilatkozat hozta felszínre, amely a hitbizomány reformját be­jelentette. Csak a gazdasági krízis akadá­lyozta meg az elmúlt kormányt abban, hogy a reformhoz nyúljon. Azóta javultak ugyan a viszonyok, de a mai helyzetben még sem lehet tudni, vájjon van-e elég anyagi fede­zet a rendelkezések végrehajtására. Nagy tisztelettel adózik a miniszterelnöknek bá­torságáért, hogy a javaslatot előhozta. Mégis nem tudja, melyik őszintébb eljárás: egy­általán nem nyúlni egy reformhoz, ha an­nak kivihetősége bizonytalan, vagy pedig reformnak beharangozni az olyan megoldást, amelynek a várt következményeit csak a késői generáció fogja élvezni. Miért fogadja el a javaslatot A javaslatot megszavazza, de ez nem je­lent politikai bizalmat. Ezzel is meg akarja cáfolni azt a felfogást, hogy a reformokat ő és politikai követői el­gáncsolják. De azért is elfogadja, mert az az álláspontja, hogy a birtokpolitikai kérdéseket ki kell emelni a pártközi, a politikai és társadalmi ellen­tétek atmoszférájából, amely az országra káros következményekkel járna. — Évtizedek előtt foglalkoztam már ezzel a kérdéssel, amikor Erdélyben a telepítést sürgettem. Itt meg kell állapítanom, hogy nem áll meg Matolcsy Mátyásnak az az állítása, hogy Erdélyt a telepítés hiánya miatt veszítettük volna el. Sehol Magyar­­országon nincs olyan egészséges birtokelosz­ 3 MODIANO szivarkahüvely..................................... IKERSZŰRŐS Modiano szivarkahüvely................... MODIANO szivarkapapír.....................................* E gyártmányok versenyen kívül álló minőségéért ez az aláírás szavatol.

Next