Budapesti Hírlap, 1936. február (56. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
1936 FEBRUÁR 1. SZOMBAT B. H. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE A liberális korszak földbirtokpolitikájának káros hatásai, a hitbizomány és a falu népe a mai vitában Jövő hétre is átnyúlik a hitbizományi reform egyre kiszélesedő tárgyalása — Rajniss Ferenc a reformnemzedék álláspontjáról — Legközelebbi ülés kedden lesz Bethlen István gróf felszólalása a hitbizományi javaslat mellett A képviselőházban tovább folytatták a hitbizományi javaslat vitáját, amely ma különösen nagy érdeklődést keltett. Ez az érdeklődés Bethlen István gróf személyének szólott, aki az ülés első szónoka volt és a javaslat mellett iratkozott fel. Bethlen István gróf azzal indokolja meg a javaslat elfogadását, hogy nem akar olybá látszani, mint aki elgáncsolja a birtokpolitikai reformokat. Szükségesnek tartja azonban hangsúlyozni, hogy a javaslat elfogadása nem jelent politikai bizalmat. Felfogása szerint a hitbizományi javaslat nem korszakos reform, mert annak kihatásai majd csak egy késő generáció javát fogják szolgálni. Másfélórás beszédének oroszlánrésze a radikális földreform sürgetőivel való polémia volt, melynek során érvekkel és adatokkal világította meg, hogy az ötszáz holdas birtokminimum esetén sem lehetne földhöz juttatni a földnélküli proletariátust. Ezzel az okfejtéssel — akarva, nem akarva — azonosította magát a hitbizományi törvényjavaslat haladó konzervatív elgondolásaival. Helyeslés kísérte azokat a fejtegetéseit, amelyekkel a liberális korszak egyoldalú materialisztikus felfogását jellemezte. A helyes birtokpolitika megfogalmazásában is lényegileg ugyanazokat az alapelveket vallotta, mint amelyeket a miniszterelnök és a kormány hirdet és követ. Abban is megegyezik Bethlen véleménye a kormány felfogásával, hogy a hitbizományi javaslat csak egyik fejezete az egész birtokpolitikai elgondolásnak. Érdemben voltaképpen csak az választja el felfogását a kormányétól, hogy a hitbizományi megkötöttség alól való felszabadítást minden kényszer nélkül, pusztán a hitbizományi nagybirtokosok önkéntes akaratából véli megvalósíthatónak, és noha a részletekben kifogásolja a nagybirtok megbontására irányuló terveket, mégis magáévá teszi a kormánynak azt az álláspontját, hogy minél több, a család eltartására alkalmas kisbirtokokat kell létesíteni. Egész beszédéből kiütközött az a sajátszerű ellentmondás, hogy a kisbirtokok szaporításával egyidejűleg a nagybirtok mentői teljesebb konzerválását véli az ország érdekében valónak. Ezt az ellentmondást kiegyeztetnie nem sikerülhetett. A gondosan felépített beszéd a hallgatóságban azt a benyomást keltette, hogy a hitbizományi javaslatot valójában nemcsak a politikai ildomosság általa hangoztatott okából fogadja el Bethlen, hanem főképpen azért, mert a javaslatban lefektetett fokozatos, a nemzetitradíciókkal számoló haladást a föld egészségesebb megoszlása felé maga is szükségesnek érzi a túlzó követelmények elhárítása érdekében. És így a Bethlen-féle mai beszéd lényegében nemcsak formailag a javaslat elfogadása, hanem valójában elismerése a javaslat helyességének. A mai vitában az ellenzék oldaláról még Némethy Vilmos szólalt fel, aki a javaslatot nem fogadta el. Utána Rajniss Ferenc a reformnemzedék képviselője több mint másfél órás beszédben fejtette ki álláspontját a javaslat mellett. Rajniss igen nagy felkészültséggel és a 48-as reformkorszak irodalmának alapos ismeretében arra a megállapításra jutott, hogy olyan hitbizományi és általában birtokpolitikai reformokra van szükség, amelyek után többé nincs szükség arra, hogy a kérdést ismét elő kelljen venni. Mint a jó orvos, a betegség közvetlen demonstrálásával igyekszik állításait bebizonyítani, akként Rajniss is az egyik legnagyobb hitbizomány közeli és alapos szemléltetésével bizonyította azt, hogy a falu népére káros hatással van a nagybirtok nem csupán gazdasági, hanem szociális, kulturális és fajszaporodási szempontból is. Elismerés illeti a kormányt, hogy ehhez a háromszázéves problémához bátran hozzányúlt. Igen nagysikerű beszéde végén azt kérte Rajniss, hogy a hitbizomány reformját akként hajtsák végre, hogy az a falu népének javát, megerősödését szolgálja. A vitát jövő hét keddjén folytatják, s a mai ülésről pedig az alábbiakban számolunk be: más, mint Erdélyben volt. (Helyeslés.) A bajt nem az idézte elő, hogy a nyolc százaléknyi magyar nagybirtokot nem osztottuk fel, hanem éppen az, hogy ezt a keveset sem részesítettük elég védelemben és hagytuk elaprózódni a földéhez román parasztság javára. — Azt tanácslom az ifjú politikusoknak, hogy a földbirtokpolitikai kérdés tárgyalásánál mellőzzék a túlfűtött hangulatot, mert ez nem használ sem a Háznak, sem az országnak. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) A továbbiakban rámutatott a szónok, hogy teljesen érdek nélkül szólal a javaslathoz, mert nincs egy talpalatnyi földje sem az országban, amelyhez érdek fűzné. A kérdés nem világnézeti kérdés, hanem kizáróan gyakorlati politikai, gyakorlati gazdasági kérdés. Ennél a problémánál akkor érünk csak célt, ha a való tényeket figyelmen kívül hagyjuk. A hitbizománnyal külön foglalkozni nem lehet, annyira összefüggésben áll a többi földbirtokpolitikai kérdéssel. Tudni kell a kormány egész földbirtokpolitika elgondolását, mert az országgyűlésnek joga van felvilágosítást kérni a kormánytól és a kormánynak kötelessége a kérdésekre válaszolni. A liberális világrend egyoldalúsága . Két szempontból kívánom vizsgálni a javaslatot. Elsősorban általánosságban, hogy olyan intézmény-e a hitbizomány, amely beleillik a mai korba? Másodszor, hogy a jelenlegi birtokviszonyok között előnyös-e vagy hátrányos és milyen mértékben kívánatos a fenntartása. A múlt század liberális szellemében természetes, hogy Deák Ferenc és Széchenyi István nem helyezkedhetett más álláspontra, mint hogy a hitbizomány intézményét töröljék el. Ez következett a kor szelleméből, amely minden korlátot a szabadság útjából eltörölni kívánt. Ma a történelem távlatából azonban meg kell állapítanunk, hogy ez a liberális világrend bizonyos egyoldalúságban szenvedett. A család és az egyén boldogulásának alapául egyedül a gazdasági kvalifikációt tette és egyedüli szelekciós motívumul a gazdasági minősítést tekintette. Pedig egy nemzet életében más momentumok is voltak, mint gazdaságiak és ezek voltak, amelyek ezer éven át ezt a nemzetet irányították és vezérelték. (Nagy taps.) Nemcsak gazdasági kvalifikációk irányították ezt a nemzetet, hanem a bátorság, a férfiasság, a hősiesség momentumai is szerepet játszottak. Ezeknek a momentumoknak figyelembevételére szükség van, ha nem akarjuk, hogy a világ a materializmus posványába süllyedjen, amely materializmus, sajnos, a háború utáni időben erősen lábrakapott. E materializmus kinövései odavezettek, hogy miközben a síberek dinasztiát alapítottak, azalatt Apponyinak csak díszsírhely jutott. (Helyeslés.) — Azt mindenesetre el kell ismerni a liberális korszakról, hogy a magyar gazdasági élet ebben az időben indult fejlődésnek. De ebben a korban indult meg — sajnosan — a magyar birtokososztály elgyengülésének folyamata is. (Helyeslés.) Ez irány egyoldalúságának volt következménye a kisbirtok elaprózódása és a proletárizmus keletkezése. A liberalizmusnak engedni kellett volna elveiből és a kisbirtok kötöttségét alá kellett volna támasztania. (Helyeslés.) Ez lett volna az ország érdeke és ha 1867-ben hozzányúltak volna ehhez a kérdéshez, ma nem tartanánk itt. A mechanikus földosztás hátrányai — A bajokat mindnyájan látjuk, de nem nagy tudomány kell ahhoz, hogy kimutassuk, hogy egy mechanikus földosztás a bajokat nem oldaná meg. (Helyeslés). Nemcsak, hogy nem oldaná meg, de további bajokat okozna, törpebirtokká aprózná a földeket és növelné a proletarizmust. Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a legradikálisabb földreform mellett sem lehet a földmunkások legnagyobb részét földhöz segíteni. (Helyeslés.) Ilyen intézkedéssel a megmaradt hitbizomány is elpusztulna, folytatódnék az elaprózódás és egy évtized leforgása múlva ismét rendezni kellene a kérdést, de most már olyan körülmények között, amelyek a rendezés lehetőségét is kétségessé teszik. A továbbiakban statisztikai adatokkal igazolja a mechanikus földosztás helytelenségét. Négymillió hatszázezer holdra volna szükség ahhoz, hogy a proletárok és a földmunkások tömegét földhöz juttassuk. Ezzel szemben a rendelkezésünkre álló földterület egymillió hatszázezer hold. Tehát ezen az úton célhoz érni nem tudunk. Még lineáris földosztás mellett is csak te 11 hold föld jut egy családnak, amely területből azonban megélni nem lehet. — Mit tartunk tehát egészséges birtokelosztásnak? Ennél a kérdésnél igen sok körülményt kell figyelembe venni. Kínában elég egy család megélhetéséhez egy hold föld, Hollandiában két hold. Nálunk azonban legalább öt hold leéll ahhoz, hogy eltartson egy családot. A helyes birtokmegoszlás tekintetében kívánatosnak tartom, hogy több legyen a kisbirtokos, amely birtokából rendesen el tudja tartani családját. De emellett legyen közép- és nagybirtok is. Nem lehet itt egyenlőséget teremteni, mert ha ma mindenkinek egyenlő mértékben adnának földet, tíz év múlva az egyenlőség már felborulna. Úgy van, a jobboldalon.) Az iparosítás szükségessége — Kívánatosnak tartom, hogy legyen közép- és nagybirtok, de a latifundiumok túlzásait vissza kell szorítani. — Két kardinális bajra lehet rámutatni ennél a kérdésnél. Először: túl keskeny az a kisgazdaréteg, amely birtokából el tudja tartani családját. Másodszor: annak ellenére, hogy sok a nagybirtok, nem tud kenyeret adni a proletároknak. Ezek a kenyér nélküli tömegek csak az iparosítás következtében találhatnak elhelyezést. (Taps a jobboldalon.) Friedrich István: Látom, nem lesz itt semmi baj, ha visszamegy a miniszterelnök székbe. (Derültség.) Bethlen István gróf a továbbiakban történelmi visszapillantást vet arra, hogy 1848-tól kezdve miképpen nőtt az agrárproletarizmus. Ez ellen már az ő kormánya is védekezett és Nagyatádi nagy tömegeknek juttatott földet. Ebben is látja Nagyatádi nagyságát, hogy nem a fajtájához tartozó kisgazdáknak hiztatta a földet, hanem a földmunkásoknak, a proletároknak. Ezután a szónok három roszulátumba ■oglalia a birtokpolitika terén ajánlatos teendőket. Elsősorban tartózkodni kell minden erőszakos földosztástól. A nagy latifundiu- Az ülés Sztranyavszky Sándor délután négy órakor nyitotta meg a képviselőház ülését. Bemutatta Csongrád vármegye feliratát az ínségesekről. Szinyei Merse Jenő a múzeumbizottság jelentését terjesztette be. Ezután áttértek a hitbizományi javaslat tárgyalására. Bethlen István gróf emelkedett szólásra a Ház általános érdeklődése közepette. Beszédét azzal kezdte, hogy a hitbizományi reform a birtokreform trilógiájának első felvonása. Nem lép fel azzal az igénnyel a javaslat, hogy társadalmilag változtasson meg olyan intézményeket, amelyek évszázadokon át alakultak ki. Ez a reformalkotás megmarad a lassú és fokozatos evolúció útján. Éppen ezért nem lehet a javaslatot olyan napkeleti csillagnak feltüntetni, amelyről jobboldalon egyesek beszélni szeretnek. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a javaslatban az igazi reformot nem a tartalom jelenti, hanem az, hogy egyáltalán olyan dolgokat hoznak a Ház elé, amelyek évtizedeken keresztül vártak megoldásra. A miniszterelnök azt mondotta, elődje asztalfiókjában találta ugyan a hitbizományi reform tervét, de hogy az a reform nem sokat ér, amely a fiókban marad. Ebből a kijelentésből is azt látja, hogy a javaslat igazi érdemének a napirendre tűzést tartják. A valóság az, hogy a törvényjavaslatot egy kormányzói nyilatkozat hozta felszínre, amely a hitbizomány reformját bejelentette. Csak a gazdasági krízis akadályozta meg az elmúlt kormányt abban, hogy a reformhoz nyúljon. Azóta javultak ugyan a viszonyok, de a mai helyzetben még sem lehet tudni, vájjon van-e elég anyagi fedezet a rendelkezések végrehajtására. Nagy tisztelettel adózik a miniszterelnöknek bátorságáért, hogy a javaslatot előhozta. Mégis nem tudja, melyik őszintébb eljárás: egyáltalán nem nyúlni egy reformhoz, ha annak kivihetősége bizonytalan, vagy pedig reformnak beharangozni az olyan megoldást, amelynek a várt következményeit csak a késői generáció fogja élvezni. Miért fogadja el a javaslatot A javaslatot megszavazza, de ez nem jelent politikai bizalmat. Ezzel is meg akarja cáfolni azt a felfogást, hogy a reformokat ő és politikai követői elgáncsolják. De azért is elfogadja, mert az az álláspontja, hogy a birtokpolitikai kérdéseket ki kell emelni a pártközi, a politikai és társadalmi ellentétek atmoszférájából, amely az országra káros következményekkel járna. — Évtizedek előtt foglalkoztam már ezzel a kérdéssel, amikor Erdélyben a telepítést sürgettem. Itt meg kell állapítanom, hogy nem áll meg Matolcsy Mátyásnak az az állítása, hogy Erdélyt a telepítés hiánya miatt veszítettük volna el. Sehol Magyarországon nincs olyan egészséges birtokelosz 3 MODIANO szivarkahüvely..................................... IKERSZŰRŐS Modiano szivarkahüvely................... MODIANO szivarkapapír.....................................* E gyártmányok versenyen kívül álló minőségéért ez az aláírás szavatol.