Budapesti Hírlap, 1938. február (58. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

B. H. 1938 FEBRUÁR 1. KEDD Kras­ó és Varsó ünnepi díszben várja Horthy Miklós kormányzót Hivatalos jelentés a kormányzó lengyelországi utazásáról Horthy Miklós Magyarország kormány­zója a lengyel köztársasági elnök meghívá­sára február 4-én fiával, Horthy Istvánnal, kíséretével és Kánya Kálmán külügymi­niszterrel Lengyelországba utazik. A kormányzónak ezen az utazásán kísé­retként résztvesznek Uray István dr. m. kir. titkos tanácsos, a kabinetiroda főnöke, vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, a katonai iroda főnöke, vitéz Koós Miklós első szárnysegéd, Brunswick György ezre­des útimarsall, vitéz Gerlóczy Gábor alez­redes, Németh Tibor őrnagy és Scholtz Andor folyamőrkapitány szárnysegédek, a kíséreten kívül Csáky István gróf követ­ségi tanácsos, a külügyminiszter kabinet­főnöke, Bakách-Besenyey György báró kö­­vetségi tanácsos, a külügyminisztérium po­litikai osztályának vezetője, Zilahi-Sebess Jenő miniszteri fogalmazó, a külügyminisz­ter titkára, végül Dabolczy András honvéd­tisztviselő. A kormányzó útját a Turán-különvona­­ton teszi meg. Búcsúztatására a pályaud­varon meg fognak jelenni Darányi Kálmán miniszterelnök vezetésével a kormány tag­jai, továbbá a miniszterelnökség államtit­kára, a külügyminiszter állandó helyettese, a honvédség főparancsnoka, a vezérkar fő­nöke, az államvasutak elnöke, a főpolgár­mester, a polgármester és a rendőrfőkapi­tány. A lengyel határon Hory András varsói magyar követ és vitéz Lengyel Béla alezre­des, katonai attasé jelentkeznek a kormány­zónál s ugyanott fogadja a kormányzó az őt lengyel földre érkezésekor üdvözlő Ul­rich lengyel közlekedésügyi minisztert és a lengyel díszkíséretnek tagjait, Kurtzeba Tadeusz tábornokot, Transka Dudski Karol fregattkapit­ányt, Klopotowski Jerzy kül­­ügyminisztériumi alosztályfőnököt és Hart­man József századost, a köztársasági elnök szárnysegédj­­ét. Magyarország kormányzóját február 5-én, Krakóba való érkezésekor a pályaud­varon Moscicki Ignác köztársasági elnök fogja fogadni kíséretével A fogadáson meg­jelennek még Smigly­ Rydz lengyel tábor­nagy, továbbá a lengyel kormány tagjai: Beck külügyminiszter, Kasprzycki tábor­nok, hadügyminiszter, Swietoslawski val­lás- és közoktatásügyi miniszter, Román ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Kos­­cialk­owski népjóléti miniszter, valamint a katonai és polgári hatóságok vezetői, a varsói magyar követség tagjai, Szembek külügyi államtitkár, Orlowski budapesti lengyel követ, a krakói lengyel-magyar egyesület elnöke és a helyi hatóságok kép­viselői. A kormányzónak a lengyel köztársasági elnök által való fogadása és a kölcsönös üdvözlések után Horthy Miklós kormányzó és Moscicki köz­társasági elnök katonai kí­séretükkel elvonulnak a zenével és zászlóval kivonult díszszázad arcvonala előtt A díszszázad arcvonalának lelépése után a köztársasági elnök a pályaudvar fogadó­­csarnokában bemutatja Horthy Miklós kor­mányzónak a fogadáson megjelent lengyel előkelőségeket és kíséretének tagjait, majd ezután a kormányzó mutatja be kíséretének tagjait Moscicki köztársasági elnöknek. A bevonulás a krakói helyőrség csapa­tainak sorfala előtt történik a Wawel ki­rályi kastélyba. Útközben a város főpol­gármestere rövid beszédben üdvözli Ma­­gyarország kormányzóját, kenyeret és sót nyújtva át neki. A Wawelbe való érkezés után az egész menet a székesegyház kapujánál megáll. A Wawelbe érkezés pillanatában tüzérüteg 21 ágyulövést ad le és a várra kitűzik a ma­gyar zászlót. A székesegyház előtt díszszázad­­ áll, zászlókkal és zenekarral. A díszzászlóalj­­parancsnok jelentésének fogadása után a menet a ezüst harangok tornya alatti kriptába vonul, ahol a kormányzó megko­szorúzza Pilsudski marsall sírját. Ezután a menet a királysírokhoz vonul, ahol a kormányzó Báthory István sírjára koszo­rút helyez. A koszorúzás után Moscicki köztársasági elnök Horthy Miklós kor­mányzót a rendelkezésére fenntartott lak­osztályokba kíséri, ahol vele együtt fognak lakni, fia Horthy István miniszteri taná­csos, vitéz Koós Miklós ezredes, első szárnysegéd és Scholtz Andor szárnyse­géd. A bevonulás főpróbája VARSÓ, jan. 31. Krakó ősi városa már felkészült Horthy Miklós kormányzó fogadására. A krakói városi tanács a kormányzó fogadására ala­kult bizottságga­l együtt falragaszokon felhívja a város lakosságát, hogy Magyar­­ország kormányzójának érkezése alkalmá­ból lobogózza fel a házakéit, díszítse fel a kirakatoka­t és a házak ablakait. Február 3-án Krakóban nagy lobogó­próba lesz. Ezen a napon tar­ják meg a bevonuló* ünnepélyes külsőségeinek főpró­báját. Az Express Poranny a kormányzó láto­gatása alka­lmából közli Petelenz lengyel haditengerészeti parancsnok visszaemléke­zéseit. A cikkíró, aki annak idején Horthy Miklós a Saéi a Novara cirkálón szolgált, részidősen beszámol egykori p­arancsnoká­nak fényes haditetteiről,­sére. Az egész város ünnepi díszben várja majd a mágus vendéget. A bevonulás út­­vona­lait valóságos lobogóerdő fogja szegé­lyezni. Feldíszítik az útvonal házait és a házak ablakait is a magyar és lengyel nem­zeti színekkel. A város több pontján ha­talmas oszlopokat állítatnak fel és az oszlo­pok csúcsán Szent István koronájának má­sait helyezik el. A Wawel közelében lévő Szent Bernát-téren 16 méter magas dia­dalív épül. A diadalívet a két nemzet szí­nei és hatalmas magyar címer díszíti majd A Barbacan-bárot­yán is óriási magyar cí­mer függ. Itt fogadja ünnepélyesen a kor­mányzót Krakó városi hatósága. A kormányzó látogatásának ideje etett kivilágítják Krakó valamennyi tempom­­tornyát. Az ünnepi napok során egész sor felol­vasást és gyűlést rendeznek Krakóban, amelyek­en a város tudományos világának legkiválóbb tagjai szerepelnek. Domb­­rowszki egyetemi tanár 1. rádióban felol­vasást tart Krakó és Magyarország az év­századok folyamán címmel. Egy másik elő­adásában a professzor Magyarország kul­túráját ismerteti. A fogadóbizottság minden egyesülethez és szövetséghez felhívást intézett, hogy vegyenek részt ez egyesületek tagjai teljes számban a kormányzó tiszteletére rende­zett ünnepségeken. Magyar címerek a zászlóerdőben Krakóban a polgári fogad­óbizottság minden csoportja megkezdette már­­tevé­kenységét Horthy Miklós kormányzó fo­gadtatásának minél fényesebb előkészítés A lengyel-magyar egyesület előkészületei VARSÓ, jan. 31. Varsóban most tartotta ülését Hutten- Czapski Imre gróf elnöklésé­vel a Báthory István Lengyel-Magyar Egyesület. Az ülé­sen az egyesületnek Horthy Miklós kor­mányzó lengyelországi látoga­­sásával kap­csolatos ünnepségein vaó részvételét be­szélték meg. Az egyesület az ünnepségekre delegációt küld ki, amelynek tagjai Hut­­ten-Czapski Imre gróf, Sienkiewicz mér­nök, Dunin-Wolski ezredes, Goluchowski­ és Stella Olgierd asszony. A delegáció Ma­gyarország kormányzó­járak kihallgat­ása során egy Buczacból származó ólengyel go­belint nyújt át. Magyarország kormányzójának merész sakkhúzása Lengyelország érdekében Dabrowski krakói egyetemi tanár cikke VARSÓ, jan. 31. A Czas vasárnapi számában Dabrowski, a krakói Jagello-egy­em tanára terjedel­mes cikkben foglalkozik a kormányzó láto­gatásával. — A magyar királyság kormányzójának közeli lengyelországi látogatása — írja — alig néhány héttel előzi csak meg annak a napnak 18. évfordulóját, amikor a magyar nemzetgyűlés a Szent István királysága fe­letti hatalmat Horthy Miklós katona­ kezébe tette le. A magyarok az 1918 utáni időket ezeréves állami életük legnehezebb órái közé számítják, de kétségtelenül kiemelhe­tik ugyanakkor a kormányzó fontos szere­pét azokban a pillanatokban, amikor fel kellett emelni és meg kellett erősíteni az Árpádok erejét veszített örökét. A háború­vesztes államok között Magyarországot érte a legsúlyosabb megpróbáltatás. Hajdani te­rületének egyharmadára csökkentve, a trianoni béke által határain kívül zárt há­rommillió tiszta magyar lakosság elvesztése után kommunista forradalom és idegen megszállás alatt állva, a mélység szélére került. A végleges katasztrófától egy nem­zeti kormány és a Horthy tengernagy veze­tése alatt álló nemzeti hadsereg mentette meg. A magára hagyo­tt, ellene alakult koalíciótól körülvett Magyarország a béke­szerződés által rámért rendkívül súlyos po­litikai és gazdasági körülmények között kezdte meg nehéz és hos­szú útját a jobb jövendő felé. Néhány év után már gazda­ságilag megerősödve, társadalmilag meg­szilárdulva, kiszabadította magát politikai elszigeteltségéből, s mind az európai álla­mok közötti egyenjogúságát, mind hatal­mas államok segítségét és barátságát nyerte meg magának. Ez az eredmény egy­mást felváltó­­kormányok és kormányfők mellett elsősorban az egész magyar nemzet nagy erőfeszítésének tudható be, mert tör­ténelmének ebben a nehéz szakában a ma­­gyarság rendkívüli jellemszilárdságról és életrevalóságról tett tanuságot, utat törve magának a jobb jövő felé.­­ De az eredmények eléréséhez fiókra a nagy jellembeli tulajdonságokra és arra a nagy államférfias irányítóképességre volt szükség, amelyeknek a magyar állam feje birtokában van. Ő vezette ki szeren­csésen a magyar államot nem egy súlyos és fájdalmas megróbálhatásból. Mentol to­vább tartott Horthy Miklós kormányzata annál inkább­ növekedett a feléje forduló •bizalom a magyar nemzet legszélesebb ré­­tegeibe­n Ezt semmi sem bizonyítja job­ban, mint­ az a kön­emény, hogy , a magyar parlament, • mind a" kormányzó pártok, mind az ellenzékiek, a kormányzó jogköré­nek kiterjesztését határozták el. A helyzet ilyen al­amlásának egyik fő oka abban rej­lik, hogy a kormányzó mindig azt az elvet ♦ártotta szem előtti * betartani a sokszáz­éves alkotmány rendelkezéseit s elvként azt vallani, hogy az erős és erélyes hata­lomnak is jogi és történelmi hagyományon kell nyugodnia. — Egy rövid cik­k keret­ében — folytatja Dabrowski — nehéz részletesen foglal­kozni a kormányzó bel- és külpoli­ikai té­ren egyaránt fontos szerepével, de megér­kezésének előestéjén nem szabad elhallga­tással mellőzni azt a jelentős politik­ai sakkhúzást, amelyet Magyarország Horthy Miklós hatalomra jutása után Lengyelország érdekében tett. Arra a m­agya­r-lengyel szerződésre gondolok, amelyet 1920 már­ciusában egy Lengyelországnak szóló na­gyobb municiószállítás tárgyában kötöttek s azokra a tárgyalásokra, amelyek az ak­koriban iájéért küzdő Lengyelországnak nagylétszámú katonai erővel, főként lovas­sággal való megsegítésére von­tkoztak. Mint ismeretes, ez a támogatás, noha Ma­gyarország felkészült rá, a szomszéd álla­mok ellenállásán meghiúsult, a muníció­­szállítás útját pedig nyugaton elzárták Abban a pillanatb­a, amikor a vörös csa­patok nagy nyugati támadásukat megkezd­ték, az 1920 július 10-én Magyarországról küldött húszmillió töltényen felüli szállít­mányt a csehek ellenállása miatt vissza kel­lett küldeni Magyarországnak.­­ Csak a román kormány beleegyezése tette lehetővé, hogy a szállítmány kerülő úton eljuthatott Lengyelországba. Augusz­tus 12-én érkeztek meg az első töltények Skien­ewicébe s a szó szoros értelmében egyenesen a lengyel hadosztályok töltény­­táskáiba rakták át a töltényeket a vago­nokból. Így kezdhették meg a Visztula mellett nagy harcuka­t a létért és a sza­badságért. A válságos pillanatban érkezett segítség révén Magyarország kormányzójá­nak neve Magyarország és a feltámadt Lengyelország kapcsolatainak kezdetén már mélyen belevésődött az emlékezetbe. Erre emlékezve fogadja őt most Lengyelország. íllványok /O _ /elyemernyők i elefon m ei-4-57 \i^/chäffer Béláné I element J ( Visszaemlékezés a hős parancsnokra VARSÓ, jan. 31. Az „Express Poranny” vasárnapi száma érdekes beszélgetést közöl Czeslaw Pete­­renz nyugalmazott lengyel tengerésztiszt­­tel, aki Horthy Miklós kormányzóval együtt szolgált a monarchia haditengeré­szetében. A lap a következő címek alatt közli a beszélgetést: Mindennap öt óra­kor bridzseltünk. Tetőtől talpig gentle­man. Czeslaw Peterenz parancsnok érde­kes visszaemlékezései Horthy tengernagy­ról, Magyarország kormányzójáról. — Magyarország kormányzója, Horthy tengernagy — így kezdődik a cikk —* Lengyelországban találkozni fog egyik régi fegyvertársával, Czeslaw Petelenz szolgálaton kívüli lengyel tengerészkapi­tánnyal. Húsz évvel ezelőtt Petelenz ka­pitány, éppen úgy, mint Horthy Miklós, az osztrák-magyar haditengerészetnél szolgált. 1918-ban, a monarchia össze­omlása után, Horthy tengernagy sietve visszatért hazájába az akkoriban a kom­munizmus által fenyegetett Magyar­­országra. Petelenz kapitány a lengyel, tengerészet szolgálatába lépett, s előbb, mint a torunyi tengerészeti iskola pa­rancsnoka tevékenykedett, majd a Fran­ciaországba küldött átvevő bizottság vezetőjeként nagy szolgálatokat tett a lengyel flottának. Csak néhány évvel ez­előtt lépett ki a hadseregből, de még ma is a lengyel tenger szolgálatában áll, mint a lengyel vitorlásegyesület alelnöke. Pete­lenz parancsnok a tengerész valóságos prototípusa, érdekes módon eleveníti fel a régi időket. — Horthy tengernaggyal — mondja Petelenz — először még­ kadettkorában Pólában — Pietruski­ tengernagy házá­ban találkoztam. Ettől az időponttól kezdve azután úgy szolgálatilag, mint­­a magánéletben is elég gyakran találkoz­tunk. Az első háborús években az ötödik páncélos hadosztállyal Cattaróban szol­gáltam. Horthy kormányzó akkor a No­­vara , könnyű cirkáló parancsnoka volt , szolgálati úton gyakran érintkeztünk egy­mással. 1916 második felében Monte­negro megszállása után, egy napon azt a parancsot kaptam, hogy jelentkezzem a Monarch tengernagyi páncéloshajó fedél­zetén. Kiderült, hogy bridzsjátékhoz hív­tak —a negyediknek. A partnerek: Hans tengernagyba későbbi tengernagy, Horthy és Kenek voltak. Ettől kezdve mindennap öt és hét óra között együtt játszottunk. Legjobban Horthy játszott , így kerültem vele közelebbi ismeret­ségbe. Elragadó ember volt, mindig nagyon elegáns, alárendeltjei nagyon becsülték és szerették. Gentleman volt tetőtől-talpig. Ki­tűnően sportolt és részt vett a Császár-re­gattán is. Bajtársaival való érintkezésben Horthy mindig nagy egyszerűségről tett tanúbizonyságot. Ma is, magas méltó ága ellenére, amikor Bécsben tartózkodott, haj­dani bajtársait tegezve szólította meg. — Horthy annak idején, mint a Novara parancsnoka — folytatta elbeszélését Pete­lenz kapitány­a gyakran kezdeményezett támadásokat a szabad kifutást blokk­ozó angol trawlerek ellen. 1917 május 15-én Horthy három könnyű cirkáló, a Novara, a Helgoland és a Saida élén nagyobb vál­lalkozásra indult, amelynek célja a trawle­ek végleges ártalmatlanná tétele és a Va­­lom-Brindisi közötti kapcsolat szétvágása volt. Ez volt az utolsó teljes sikerrel koro­názott hasonló vállalkozás. A Novara, a Helgoland és a Saida tizennégy tr­endert, három szállítóhajót és egy rombolót süly­­lyesztett el. Visszatérőben Horthy tenger,­nagy csoportjával Acton olasz tengernagy flottáját támadta meg. Az erők nagyon egyenetlenek voltak. A koalíció nagy tü­zérségi fölényben volt. Az ellenség száz­húsz milliméteres lövegeivel szemben Horthynak csak százötmilliméteresei voltak. Otrantónál kezdődött az ütközet, amelynek lefolyását szemtanuk előadásából ismerem. A No­var­át az olasz tüzérség lövedékei erő­sen megrongálták. A Helgoland ekkor von­­tatókötélre vette a Novarát, s Horthy se­besülései ellenére, továbbra is a parancsnoki hídon maradt, s onnan vezette tovább a­ csatát, míg csak erős gázmérgezés követ­keztében ott kellett hagynia őrhelyét. A pa­rancsnokságot ekkor, minthogy a parancs­nok helyettese is megsebesült, Wilkowski parancsnok vette át. Végül is a Helgoland, füstfelhőt fejlesztett, amelynek védelme alatt a három cirkáló szerencsésen vissza tudott térni bázisába. — 1917-ben nevezték ki Horthyt tenger­nagynak, 1918-ban pedig a flotta legfőbb parancsnokának. Azóta nem láttam őt — fejezte be Petelenz parancsnok érdekes visszaemlékezéseit.

Next