Budapesti Hírlap, 1938. március (58. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
1938 MÁRCIUS 1. KEDD A választójog módosításai a Nemzeti Egység Pártjában A Nemzeti Egység Pártjának választójogi bizottsága hétfőn délután Tomcsányi Vilmos Pál elnöklésével ülést tartott, amelyen megjelentek Széll József belügyminiszter, Mikecz Ödön államtitkár, Lányi Márton, a választójogi törvényjavaslat előadója, Tasnádi Nagy András, a párt elnöke, Szinyei Merse Jenő, a párt alelnöke, valamint a párt sok tagja. Széll József belügyminiszter ismertette a javaslat módosításai tekintetében a kormány álláspontját. A vita során felszólaltak Ángyán Béla, Antal István, Erődi- Harrach Tihamér, Máriássy Mihály, Drózdy Győző, Láng Boldizsár báró, Kelemen Kornél, Árvátfalvi Nagy István, Létay Ernő, Nagy Emil, Benkő Géza és Csik József. Hindy Zoltán Kőszeg képviselője KŐSZEG, febr. 28. Vasárnap volt Kőszegen a pótválasztás Hindy Zoltán és Kovács Sándor között.. Hindy Zoltán, a Nemzeti Egység Pártjának jelöltje 5158 szavazatot, Kovács Sándor pedig, az Egyesült Keresztény Párt jelöltje 5153 szavazatot kapott; a kerület országgyűlési képviselője tehát Hindy Zoltán lett. Csütörtökön lesz a közoktatásügyi bizottság ülése A képviselőház közoktatásügyi bizottsága március elsején, kedden délelőtt 11 órára összehívott ülését közbejött akadály miatt március 3-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartják meg az I. számú értekezleti teremben. Képviselői beszámoló Uzony György dr. országgyűlési képviselő vasárnap délután Hajdúböszörményben beszámolót tartott. A beszámoló-gyűlésen megjelentek Benkő Géza és Megay. Meissner Károly országgyűlési képviselők, továbbá Fáy István főispán és Rásó István alispán is. Uzony György dr. részletesen kifejtette, hogy a Tiszántúl népének régen óhajtott kívánsága: a tiszapolgári tiszai vasúti és közúti híd és az öntözőcsatorna megépítése rendkívül áldásos lesz. Majd a telepítési törvény végrehajtásának eredményéről számolt be és rámutatott arra, hogy a kormány erre a célra a mal évben 13 millió pengőt fordított. Kiemelte, hogy a szociális népi politika útján még erőteljesebb lépésekkel kíván haladni a Nemzeti Egység Pártja és a kormány. Az életet élni kell... Irta: MÁRIÁSSYNÉ, SZEMERE KATINKA — Ne gyújtsd még fel a villanyt! Úgyse tudunk soha egy kicsit beszélgetni, csak ilyenkor, félhomályban ... — Az igaz. De nézd, tele van az Íróasztalom számadással. Ezzel végeznem kell még ma. Már kattant is a fordító és éles fény villant a kis dolgozószobára. Az asszony görcsösen markolta a szék karját ültében, úgy figyelte az urát, amint az külön halmokba válogatta a papirosait. — Hát már sohasem tudok beszélni veled? — kérdezte és a hangjában visszafolytott könnyek csengtek. A férfi kedvesen nézett át az iratok fölött. — Dehogynem, dehogynem, — mondta megnyugtatóan, mint ahogy gyereket csittít az ember. — Majd estére ... — Estére, drágám, te olyan fáradt leszel, hogy ragad le a szemed. És én, mint mindennap, hálát adok majd az Istennek a pompás álmodért és lenyelem a mondanivalómat, mint mindennap ... — Csacsikám. Reggel majd kibeszéled magadat. Tudod, hogy korán ébredek és nem kelek föl rögtön. — Te is tudod, hogy olyankor meg én vagyok halálosan álmos. Alig bírok lelket verni magamba. Aztán meg sietnem kell, hogy a reggelit elkészítsem. — Vasárnap... __ Vasárnap, amint templomból hazajövünk, már számolsz. Nem lehet az egész héten hátramaradt irkafirkát máskor elintézni, csak vasárnap ? ... — Múltkor is elkészültem uzsonnára. De te akkor olvastál. — És mire én abbahagytam az olvasást, te keresztrejtvényt fejtettél a gyerekekkel. És mikor a gyerekek lefeküdtek, kinyitottuk a rádiót és valami ostoba színdarabot hallgattunk, így megy ez mindig, évek óta. Egyszer csak elmúlik az élet és meghalunk és nem beszéltük ki magunkat egymással. Vagy fogjuk fel úgy, hogy elég hosszú az örökkévalóság?... A férfi elmosolyodott. — Az ugyan elég hosszú, de hát azért ne fogjuk fel úgy. Azonban engedd megjegyeznem, hogy ha nekem egyszer van egy szabad órám, akkor te vagy éppen a mosást rakod el, vagy befőzöl, vagy a gyerekekkel vagy elfoglalva. — Hát tehetek én arról?... Nem én osztom be így, de ennek is meg kell lenni. Ez az élet... — Most tapintottál a dolog elevenjére. Ez az élet. Az életet pedig úgy kell venni, ahogy van. Azt élni kell, nem megbeszélni. — De, azt is kell. A vándor is megmegáll egy mérföldkőnél. Könnyű neked. Te nem vagy közlékeny természet, neked nincs szükséged kibeszélésre. De én néha úgy érzem, meg kell fúlnom, ha nem tudom közölni valakivel a gondolataimat. Hiszen azért ember az ember, hogy gondolatai is legyenek, és örülnöd kellene, hogy neked akarom őket elmondani és nem másnak... — Hát örülök is, persze, hogy örülök. Ha nem is mondom... És hát majd elintézem ezt a paksamétát később, amíg te a kicsit lefekteted... No gyere ide és beszélj. Mi nyomja már megint a szívedet? — Jaj Istenem, hát így nem lehet. Semmi különös nincs, — csak... csak egy kicsit ráérnél törődni a telkemmel is, — a nagy dolgokkal, nemcsak a mindennapi kérdésekkel... A könnyek már régen ott égtek az aszszony szemében. Most egyszerre heves zokogás rázta meg. Az ura két keze közé fogta az arcát. — Ide nézz. Az egésznek az a veleje, hogy az idegeid felmondják a szolgálatot. Agyondolgoztad magad, megviselt a négy gyerek egymásután... meg az anyagi gond ... Most aztán nem kísérletezünk tovább. El fogsz menni pihenni... — Hogy mehetnék én el? És a gyerekek, és te, és a ház ? ... — Elhozom az Édesanyámat és ő pompásan gondunkat fogja viselni. — De te épp olyan fáradt és hajszolt vagy, mint én. Neked kéne elmenni. — Esetleg kiveszem a szabadságom felét most, május első felében és elmegyünk együtt. És akkor kibeszéljük magunkat alaposan. — Ó Istenem, ez olyan szép terv, hogy hinni sem merek benne ... Dehát hová megyünk?... Annyi pénzünk nincs, hogy valami fürdőhelyen tölthetnénk az időt... Rokonokhoz menni, az nem pihenés; ott épp úgy zajongnak a gyerekek és még alkalmazkodni is kell... Az én álmom valami csendes, szép hely lenne, ahol nem kéne beszélni... — De hiszen éppen beszélni akartál?... — Veled. Veled az más. Szóval egy szép csendes hely, ahol az ember kifekhet a napra, belenézhet a lelkébe és nem kell a Miklós rongyos harisnyáira, meg a vacsorafőzésre gondolnia... A férfi nagyot sóhajtott. — Hiszen csak pénzem volna!... Az asszony fáradtan legyintett. — Hagyjuk ezt!... Csodának kellene történni, hogy mi egyszer félreállhassunk az útból... pihenni... Csodák pedig nem történnek. ... És mégis. Mert hát nem csoda az, mikor a kisbankhivatalnokot behivatja az Alföldi Takarékpénztár vezérigazgatója és azt mondja neki: — Nézze, Pándy, úgy hallom, hogy maga ért a kerthez és a gyümölcsfához. — Igen, méltóságos uram. Az édesapám gyümölcsösét évekig kezeltem magam... — amíg el nem kellett adni mindent... — tette hozzá halkabban. — Rendben van. Most idehallgasson. Vettem a Balaton mellett egy házat. Nem villa, tudja, hanem házai.Nagy, széles terrasszal a tóra, messze a divatos fürdőhelyektől, a hegyoldalon fekszik, az erdő szélén. A ház elég jó karban van, de a kert... Van benne körülbelül háromszáz gyümölcsfa. Jó fajták, de gondozatlanok. Idegen kertészekkel nem merek experimentálni. Mondja, ha adnék magának három heti szabadságot, vállalná ezeknek a szakszerű tavaszi metszését, permetezését, stb. ? . . . Na, nem úgy értem, hogy maga csinálja, csak hogy betanítsa az ottani emberemet, és utánanézzél.’, hogy megy a munka. — Méltóságos uram ... — Ne szakítson félbe! Ha vállalja, lakást és teljes ellátást kapna ott a házamban; a felügyelő felesége főzhet, takaríthat magára. Azonkívül, természetesen, valami napidíjat is adnék. Mondjuk, kéthárom pengőt... Na?... — Méltóságos uram, boldogan vállalom, csak... — Csak?... Kevesli a három pengőt? — , dehogy. Inkább arra kérném, méltóságos uram, ha lehetséges volna ... hogy a pénz helyett... méltóztatna megengedni, hogy a feleségemet is magammal vigyem... ki van merülve szegényke, micsoda áldás volna... A vezér elnevette magát. — Vigye- vigye, maga derék ember. Majd megírom a gazdasszonynak, hogy jól, tartsa a menyecskét tejjel-vajjal... csakugyan sáppadt mostanában ... ... Hát így virágzott ki a csoda a balatonparti kertben. A férj passzióval nyesett, kötözött, dolgozott a gyümölcsfákkal, s nagyobb pihenés volt neki ez az egészséges foglalkozás, mint a teljes semmittevés. Az asszony. B. H A kormányzó a Széchenyi Tudományos Társaság díszközgyűlésén Hóman Bálint és Bornemisza Géza méltatták a Jubiláló Társaság tízéves munkásságát A magyar természettudományi kutatások előmozdítására alakult Széchenyi Tudományos Társaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmából, vasárnap délelőtt a Műegyetem aulájában díszközgyűlést tartott. A közgyűlésen megjelent vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és József királyi herceg is, ott voltak Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház elnöke, Teleki Pál gróf, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, Szily Kálmán államtitkár, az egyetemek és tudományos intézetek képviselői s a magyar gazdasági élet vezetői. Széchenyi Bertalan gróf elnök mondott megnyitóbeszédet Hódolattal üdvözölte Magyarország kormányzóját. — A Kormányzó Úr őfőméltóságának kitüntető megjelenése — mondotta — újból megerősítette azt az immár köztudattá vált meggyőződést, hogy a magyar tudományos és kulturális munka éppen úgy, mint a gazdasági életnek egyéb fontos tényezői, a legmagasabb helyről jóindulatú elismerésben és támogatásban részesülnek. Ennek az érdeklődésnek és jóindulatnak a megnyilvánulása újabb friss lendületet ad a társaság felvirágzásának és ezzel a tudományos kutatómunka sikerének. Széchenyi Bertalan gróf ezután megemlékezett arról, hogy a Széchenyi Tudományos Társaság az 1926-ban tartott országos természettudományi kongresszus folyományaképpen alakult meg néhai Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter elnökletével. Az emlékezetes kongresszuson tárták fel a mezőgazdasági, orvosi és technikai kutatások terén jelentkező legfontosabb problémákat és a kongresszus záróülésén határozták el a természettudományi tudományos kutatás támogatására kétféle intézmény létesítését. Az egyik az Országos Természettudományi Tanács, amely állami jellegű intézmény, a másik pedig a Széchenyi Tudományos Társaság, amely eredeti célkitűzéséhez híven, támogatással sietett a természettudományi kutatómunka alapjainak a kiépítésére. A társaságnak gondoskodnia kellett arról, hogy olyan problémák megoldását támogassa, amelyeknek a sikeres megoldása a hazai kultúrát és közgazdaságunkat remélhetőleg elősegíti. De a társaság tagjainak egyöntetű felfogása volt már kezdetben, hogy az olyan kutatómunkát is támogatni kell, amely kizáróan elméleti érdekűnek látszik, mert a közgazdasági történelem számos olyan esetről számol be, hogy az elméleti kutatás eredményeiből a gyakorlat számára is nagyjelentőségű következtetések származhatnak. A társaság az elméleti természettudományi és technikai, orvosi tudományi és mezőgazdasági tudományos kutatásokra kilencszázezer pengőt juttatott. Az elnöki megnyió után Schimanek Emil műegyetemi tanár, a társaság főtitkára számolt be a társaság működéséről. Hangoztatta, hogy a társaság főleg az olyan technikai problémák megoldását szorgalmazza, amelyek elsősorban a hazai kincselő feltárására és azoknak feldolgozására alkalmas eljárások kutatására vonatkoznak. Különösen a széngazdálkodás mezőgazdasági téren a talajösszetételi és talajviszonyokat elemző kutatás, mezőgazdasági ipari vonatkozásban a lisztfeldolgozás tudományos kutatásait támogatták. Ezután Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözölte a jubiláló társaságot. — A tudományos haladásnak és a tudományos eredmények hasznosításának is — mondotta — két előfeltétele van: az egyéni kezdeményezés és a céltudatos, folytonos tudományos munka, a lángelmék igazságkereső, tudományos munkássága és a tudós szervezeteknek céltudatos munkássága. A nemzet életében a tudomány csak akkor lehet hasznos, ha a személyek és az intézmények együttműködnek, munkájukat megosztják és a céltudatos munkamegosztás elve alapján irányítják is a nemzet életére nézve fontos tudományos kutatásokat. — Ebből az alapgondolatból indult ki megboldogult elődöm, Klebelsberg Kunó gróf, amikor sok más intézménnyel együtt ennek a társaságnak az alapítását is felvetette és propagálta. Hatalmas szervezetbe kívánta összefoglalni a magyar tudomány műhelyeit, a tudósképző egyetemeket, a rendszerező és kutató intézeteket és a tudományt művelő társadalmi egyesüléseket. Megoszlást teremtett a természettudományi tanács és a Széchenyi Tudományos Társaság munkássága között. Az előbbi a teoretikus tudományos fejlesztésére és irányítására létesült, a másik a nemzet gazdasági életében szükséges kutatások művelésére. Megállapíthatjuk, hogy a Széchenyi Tudományos Társaság teljesítette vállalt kötelezettségét, mert számos olyan tudományos problémának a megoldását tette lehetővé, amelyek nemcsak a magyar tudományos haladásnak, hanem a magyar gazdasági élet fejlesztése, a mindennapi magyar élet szempontjából is nagy jelentősége van. Meleg szeretettel köszöntöm a társaságot, jubileuma alkalmából és kívánom, hogy további működése az eddigiekhez méltó legyen. Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy a Széchenyi Tudományos Társaság munkássága hazánk gazdasági élete és különösen az ipar fejlesztésének szempontjából nagyjelentőségű. A világháború 8