Budapesti KISZ Élet, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968 / 1. szám
ö zött akar és tud együttműködni más vezető szervekkel a közös célért. Ez a nagyobb önállóság az ifjúsági munka minden területén érvényesül, s annál önállóbb, annál erősebb lesz a KISZ-szervezet, minél inkább fontos láncszeme tud lenni az üzemben, intézetben, hivatalban folyó munkának, minél nélkülözhetetlenebb munkát képes végezni a közösség javára. Igaz, ez a megnövekedett önállóság, — bizonyos kérdésekben döntési jog — nagyobb felelősséget is feltételez; felelősség a végzett munkáért, felelősség a közösséggel szemben is. S ez legalább olyan súlyos gond, mint maga az önállóság! S egy pillanatra hadd emlékeztessünk ismét a históriai anekdotára. Az új helyzet új munkastílust, új vezetői egyéniségeket is követel. Régi szemlélettel, régi „jó szokásokkal”, adminisztrációkkal nem lehet eleget tenni a megnövekedett új feladatoknak. Ki a jó vezető? Mi a jellemzője? Mikor van, mikor lesz tekintélye? Megannyi olyan kérdés, melyre a gyakorlatban kell válaszolni. Elméletben, persze, meg lehet fogalmazni az eszményi vezető jellemzőit — mondjuk nagy vonalakban. Annyi bizonyos, hogy a jó vezető az, aki nem felejti el, hogy nemcsak pénzzel, anyaggal, gépekkel és szerszámokkal kell okosan gazdálkodni, hanem az emberekkel is.. . Aki nem felejti el, hogy a legfontosabb mégiscsak az ember a maga képességeivel, gondolataival, gondjaival, hogy a fiatalok közérzete, hangulata is egy a termelési tényezők hosszú sorából. Mások azt tartják: jó vezető az, aki nem veszti el soha azt a képességét, készségét, hogy beleélje magát a fiatalok helyzetébe, munkakörülményeibe, s ha szükséges, mindennapi életébe is. De nézzük az ügy másik oldalát is: talán a legsúlyosabb hiba, ha azt hiszi az ifjúsági vezető (főleg, ha függetlenített), hogy akkor dolgozik sokat, ha reggeltől estig intézkedik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az intézkedések később eltemetik a túl sokat intézkedőt. Hiszen minden intézkedésnek van valami következménye, amit nyomon kellene kísérni ahhoz, hogy az ügy valóban lezáruljon. A túl sokat intézkedőnek egyszer — mint a bumeráng — visszahullnak a fejére az intézkedések, s ettől a pillanattól már nem ő irányít, hanem a korábbi intézkedései rángatják őt tovább egyre romló időbeosztásának pályáján. A vezetés korszerű szemlélete szerint ugyanis nem a KISZ-titkár, önálló tisztségviselő az, aki mindent a legjobban tud. Nem is tévedhetetlenek a vezetők. A vezetőnek az a dolga, hogy közvetlen munkatársait irányítsa, munkájukat összehangolja, képességeik, aktivitásuk legjobb kifejtésére ösztönözze és — a legjobb variánsok alapján — döntsön. Lehetne folytatni ezt a gondolatsort. Úgy hisszük azonban, így is érzékelhető: az önállóság, felelősség, új munkastílus, vezetői módszerek, a tekintély megszerzése összefüggő láncolatot alkot nemcsak a gazdasági rendszer új arculatában, hanem az ifjúsági munkában is. Ahol ezt nem ismerik fel, nem tudnak lépést tartani a követelményekkel — lemaradnak! SZENTGYÖRGYVÖLGYI REZSŐ