Budapesti KISZ Élet, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968 / 1. szám

ö­ zött akar és tud együttműködni más vezető szervekkel a közös cé­lért. Ez a nagyobb önállóság az ifjúsági munka minden területén érvényesül, s annál önállóbb, an­nál erősebb lesz a KISZ-szervezet, minél inkább fontos láncszeme tud lenni az üzemben, intézetben, hivatalban folyó munkának, mi­nél nélkülözhetetlenebb munkát képes végezni a közösség javára. Igaz, ez a megnövekedett önálló­ság, — bizonyos kérdésekben döntési jog — nagyobb felelőssé­get is feltételez; felelősség a vég­zett munkáért, felelősség a kö­zösséggel szemben is. S ez leg­alább olyan súlyos gond, mint maga az önállóság! S egy pillanatra hadd emlékez­tessünk ismét a históriai anekdo­tára. Az új helyzet új munkastí­lust, új vezetői egyéniségeket is követel. Régi szemlélettel, régi „jó szokásokkal”, adminisztrációk­kal nem lehet eleget tenni a meg­növekedett új feladatoknak. Ki a jó vezető? Mi a jellemzője? Mi­kor van, mikor lesz tekintélye? Megannyi olyan kérdés, melyre a gyakorlatban kell válaszolni. El­méletben, persze, meg lehet fo­galmazni az eszményi vezető jel­lemzőit — mondjuk nagy vona­lakban. Annyi bizonyos, hogy a jó vezető az, aki nem felejti el, hogy nemcsak pénzzel, anyaggal, gépekkel és szerszámokkal kell okosan gazdálkodni, hanem az emberekkel is.. . Aki nem felejti el, hogy a legfontosabb mégis­csak az ember a maga képessé­geivel, gondolataival, gondjaival, hogy a fiatalok közérzete, hangu­lata is egy a termelési tényezők hosszú sorából. Mások azt tart­ják: jó vezető az, aki nem veszti el soha azt a képességét, készsé­gét, hogy beleélje magát a fiata­lok helyzetébe, munkakörülmé­nyeibe, s ha szükséges, minden­napi életébe is. De nézzük az ügy másik oldalát is: talán a legsú­lyosabb hiba, ha azt hiszi az if­júsági vezető (főleg, ha függetle­nített), hogy akkor dolgozik so­kat, ha reggeltől estig intézkedik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az intézkedések ké­sőbb eltemetik a túl sokat intéz­­kedőt. Hiszen minden intézkedés­nek van valami következménye, amit nyomon kellene kísérni ah­hoz, hogy az ügy valóban lezárul­jon. A túl sokat intézkedőnek egyszer — mint a bumeráng — visszahullnak a fejére az intézke­dések, s ettől a pillanattól már nem ő irányít, hanem a korábbi intézkedései rángatják őt tovább egyre romló időbeosztásának pá­lyáján. A vezetés korszerű szemlélete szerint ugyanis nem a KISZ-tit­­kár, önálló tisztségviselő az, aki mindent a legjobban tud. Nem is tévedhetetlenek a vezetők. A ve­zetőnek az a dolga, hogy közvet­len munkatársait irányítsa, mun­kájukat összehangolja, képessé­geik, aktivitásuk legjobb kifejté­sére ösztönözze és — a legjobb variánsok alapján — döntsön. Lehetne folytatni ezt a gondo­latsort. Úgy hisszük azonban, így is érzékelhető: az önállóság, fe­lelősség, új munkastílus, vezetői módszerek, a tekintély megszer­zése összefüggő láncolatot alkot nemcsak a gazdasági rendszer új arculatában, hanem az ifjúsági munkában is. Ahol ezt nem isme­rik fel, nem tudnak lépést tarta­ni a követelményekkel — lema­radnak! SZENTGYÖRGYVÖLGYI REZSŐ

Next