Budapesti Közlöny, 1867. április (1. évfolyam, 18-41. szám)

1867-04-02 / 18. szám

iratok megolvasása után ítélhet az országgyű­lés eljárásunk fölött. Midőn ez ítélet alá bocsátjuk eljárásunkat, mind arra nézve, a­miben engedtünk, mind arra nézve, a­miben nem engedhettünk, szá­míthatni velünk tisztelt küldőink jóváhagyá­sára. Dalmát, Horvát- és Tótországok küldött­sége, a nevezett országok részére, mind kor­mányzati, mind törvényhozási tekintetben oly életföltételül tűzvénd ki az összes belügyekre és azok költségvetésére nézve a teljes autonó­miát, a­mely nélkül azon országok még érint­kezésbe sem kívánnak lépni Magyarországgal, kijelentendőnek véltük, hogy részünkről, ha csakugyan az lesz Horvátországnak utolsó szava, készek vagyunk azt elismerni. E köve­telést illetőleg, ha Horvátország ahhoz szoro­san ragaszkodik, mély tisztelettel kérjük ki ezennel országgyűlésünk kedvező határozatát és elismerését is. Midőn azonban Horvátország, eddigi viszo­nyait Magyarország irányában egészen át akarja alakítani, s a kapcsolatot közöttünk a lehető legkisebb mértékre kívánja alászállíta­­ni , kétszeresen igazolhatónak véljük, hogy oly területekre nézve, melyek Magyarország közvetlen részeit képezik, Dalmát-, Horvát- és Tótországok kivonatát annál kevésbbé véltük teljesíthetőnek, minél kétségtelenebbnek tart­juk Magyarországnak jogát különösen Mura­közhöz és Fiuméhoz. Minthogy a területi kérdésre nézve ekkér a két bizottság közt egyezkedés létre nem jöhe­tett , az összes területi kérdés függőben ma­radt, s a területre vonatkozólag mindkét fél általában minden jogait és igényeit fentartan­­dóknak nyilvánította. Hogy Dalmát-, Horvát- és Tótországok kül­döttsége az autonómiájukat illetőleg tett fon­tos engedményt semmivel nem viszonozhatta, s a kiegyenlítést semmi közeledéssel nem se­gíthette elő , megfoghatónak találjuk részünk­ről, ha azon részletes utasítást tekintjük, mely által­ama tisztelt küldöttség kötve vo­lt. E kül­döttség tagjai, mint többször kije­lentettük, semmiben sem mellőzhették 1861 -i­ki ország­gyűlésük 42-dik czikkét. A mi azonban nekik nem állott hatalmukban, megteheti országgyű­lésük. S a szívesség, melylyel a két küldöttség egymástól elvált, a jövőbe vetett bizalom, me­lyet mindkét fél nyilvánított, a búcsú pillanatá­ban, még inkább megerősítették bennünk a re­ményeket, melyeket utolsó válasziratunkban is kifejeztünk, a kiegyenlítés teljes sikerére nézve. Kelt Pesten, az országos küldöttség 1866. évi jun. 25-én tartott üléséből. Gróf M­a­j­­­á­t­h Antal s. k., az országos bizottság elnöke. Csengery Antal s. k., az orsz. bizottság jegyzője. Üdvözlö­ f­öl iratok a magyar királyi ministeriumhoz. Baja, martius 1-jén. Nagyméltóságu gróf, mélyen tisztelt minis­terelnök ur! Mint a vihartól űzött hajós meg­szabadulásának édes pillanatában , feledve a veszélyt, mely hányatott életét környező, mo­solyra nyílt ajakkal üdvözli a biztos révpart zöldülő virányát s az éltető napot, mely hosszú homályos útja után legelőször feléje sugárzik , úgy örvend e nemzet 18 évi borús szenvedés után, midőn jobb jövendőjének küszöbét elérve, reményeit kivirulni s alkotmányos szabadsá­gának dicső napját ismét felragyogni látja. A legmagasabb fejedelmi szó, mely e hazá­nak legdrágább kincsét, ősi alkotmányát visz­­szaadta, varázsillet­éssel keltette föl a nemzet millióinak szivében a hála, szeretet, bizalom, s törhetlen reménység legszebb érzelmeit, me­lyektől támogatva kell, hogy e hon végre valahára megalkossa létének megdönthetsen épületét, erős ivei­­alatt élvezve a boldogságot, melyet alkotmányos szabadságának szent gya­korlata nyújt számára. 187 Midőn e város közönsége az általános öröm­ben osztozva, ebbeli érzelmének kifejezést ad: honfiúi mély tisztelettel üdvözli nagyméltósá­godat, kinek adatott az isteni gondviseléstől, hogy miniszer­társaival egyetemben megron­csolt hazánk ujjáteremtése­ s fájó sebei behe­­gesztésének nagy művét a nemzet osztatlan segélyével létesítse , s megalkossa a kort, mely századok szenvedéseiért fog kárpótlásul szol­gálni. Fogadja nagy méltóságod magasztos hivatá­sa iránt imitt kifejezett erős bizodalmunkat, mélyen tisztelt személye iránti tántorithatlan ragaszkodásunkat s őszinte tiszteletünket, azon biztosítással, hogy soha sem szünendünk meg a magas mindenhatóhoz azért könyörögni, miként nagyméltóságodat miniszer­­­társaival együtt édes hazánk üdvére s alkotmányos sza­badságunk megörökítésére ,sokáig éltesse ! — Legmélyebb tisztelettel maradtunk Baján, martius 1 én tartott közgyűlésünkből nagyméltóságodnak alázatos szolgái a város közönsége nevében . K­ó­s­a Ádám m. k. fő­bíró. C­z­u­p­o­r Gyula m. k. főjegyző. Jászó, martius 24. Nagyméltóságu királyi ministerelnök ur! Kegyelmes urunk ! Királyunk s urunk Ő Felsé­gének azon legkegyelmesebb atyai határozata, melylyel nemzetünket ősi alkotmányának visz­­szaállitásával és törvényes magyar kormány kinevezésével boldogítani kívánta, mily há­lás érzületet szült minden hazafi szivében, eléggé ismeretes. Azon általános kegyelet és az országnak közlelkesedése dagasztja a jászóvári premontrei kanonok-rend kebelét is, és örömteljesen áldja azon férfiakat, kiknek törekvésük oda volt irá­nyozva, hogy a nemzet legforróbb kívánalma teljesedésbe menjen. Hogy azon férfiaknak, kik évek hosszú so­rán át önfeláldozással nemzetünk ezen legna­gyobb kincsének visszaszerzése mellett vívtak, excellentiád volt egyike, hirdetik nemcsak a hazának hozott áldozatai, hanem jelenleg azon magas állás is, melyet excellentiád a nemzet birodalma és Felséges urunk kegyelme foly­tán foglal el. Midőn káptalanilag összegyűlt társulatunk jelen alázatos hódoló felirattal excellentiádhoz j­árul, nem kíván csupán a hála­s öröm érzel­meinek kifejezést adni, hanem kegyeletteljesen nyilvánítani, miszerint mindenkor feladatának fogja tartani: a mindenhatót buzgón kérni, hogy excellentiádat a nemzet örömére, a haza felvi­rágzására és a felséges trón gyámolítására sok éveken át boldogul tartsa és éltesse. Kik is mély hódoló tiszteletünk nyilvánítása mellett maradtunk Jászón, az 1867-ik évi már­tius 24 -én alázatos szolgái a káptalanilag összegyűlt rend nevében : K­á­d­y László m. k. perjel és káptalani elnök. Dr. Góts Móricz m. k. titkár. Kézdi-Vásárhely, martius 15. Magas ministerium ! Elvégre mégis győzött a népek millióinak óhaja, — a 18 éven keresz­tül nyomasztólag hatott absolut kormányzat nem tudá megtörni a népek kitartását s azok­nak élén a felelős ministeriumot. — Ezen győ­zelem villanyos érzetében siet Kézdi-Vásárhely kicsiny székely városunk polgársága is üdvöz­letét nyilvánítani, s feledni kívánja azon tömér­dek áldozatot, mit a lefolyt kormányzat alatt tenni kénytelen volt, s azért egy szebb jövő reménye feletti öröm érzését a haza oltárára készkedve teszi le. Uraim ! Nagy feladat van önök előtt, de fér­fias kitartás, ernyedetlen munkásság, hisszük, hogy legyőzi az előgördülendő akadályokat, é­s bárha az újonnan megnyitott kormányzati út a lefolyt évek alatt szörnyen felbarázdáltatott s végetlen göröngyös , reménye mindenkinek, hogy egyesitett erővel kiigazittatik. — Kézdi- Vásárhely polgársága végetlenü­l boldognak fogja magát érezni, ha e nagy nemzeti munká­ra bár egy sövény szemet is tud hordani. Fogadja a magas ministerium e birodalom­nak keleti véghatáráról városunk polgárságá­nak forró üdvözletét s azon őszinte kívánságát, hogy a mindenség ura adjon erőt a nagyszerű vállalat folytatására , bevégzésére. Éljen a nagylelkű király ! Éljen a haza, és a magyar felelős ministerium! Kézdi­ Vásárhely város tanácsa és községe nevében: Ben­kő Pál, s. k. töbi­ó. Varga József, s. k. főjegyző. Pápa, mártius 2-án. Nagyméltósága gróf, ministerelnök ur! Mi­dőn nagyméltóságodnak a független felelős magyar ministerium elnökévé legkegyelmeseb­ben tett kinevezésével az annyit tűrt, szenve­dett magyar nemzet, alkotmányos élete egére legutóbb borult 18 évi hosszú éj után ismét uj virradat sugárút látta felderülni, buzgó áhítat­tal emelé örömkönytelt szemeit az égre, s hála­imáját elrebegve, riadó örömhang tölté be a hazát. Midőn pedig a nemzet e határtalan örömét még nagyméltóságodnak, mint e virradat fény­csillagának ismert alkotmányhű érzületében, tettekkel tanusitott tántorithatlan hazafias jel­lemében, s államférfim bölcseségében méltán helyezhető azon megnyugtató bizalom is fo­kozza, hogy bölcs tapintatával kijelölt, s leg­­magasb jóváhagyással megerősített magyar miniszer­társai, mint szintén mindannyian ha­zafias erényekben s bölcs kormányzati tehet­ségekben dús férfiak , közreműködésével ak­­kor intézkednie sikerülene, hogy az előttük fekvő nagy feladatok alkotmányunk sértetlen fenntartásával, a béke és egyetértés útján megoldva, hazánk ez új történelmi korszaka a nemzet szellemi és anyagi felvirágzásának, nagyságának tartós és állandó korszaka le­­end : a nemzet e közörömét hőn osztó városunk közönsége sem mulaszthatja el, nagyméltósá­godhoz és magas minister társaihoz jelen üd­vözlő feliratát terjeszteni, — buzgón kérve az egek hatalmas urát, hogy nehéz feladataik sikeres megoldásához erőt, kitartást nyújtva, működésüket bő áldásával kisérje. Kik magun­kat magas kegyelmébe ajánlva, legmélyebb tisztelettel vagyunk Pápán, 1867. évi martius 2-án tartott bizott­­mányi ülésünkben, nagyméltóságodnak a vá­rosi közönség nevében legalázatosabb szolgái Wo­it­a József m. k. polgármester. Nagy Boldizsár m. k. főjegyző. B.­Csaba, mart. 25. Főméltóságu ministerelnök ur! Ámbár ugyan Békés­ Csaba község bírája és képviselője a magyar alkotmány szerencsés visszaállítása al­kalmából — ezen legörvendetesebb esemény közbejötte után — azonnal sietett megküldeni Békés Csaba közönsége hazafias üdvözletét, — van szerencsénk ezúttal a községünkben belső és külső tanács által közelebbi gyűlésében hozott határozat nyomán, ünnepélyesebb kife­jezést adva a csabai közönség érzületének, mit egy távirat ki nem fejezhetett, legmé­lyebb tisztelettel azt nyilvánítani, hogy B.­Csa­­ba közönsége a magyar alkotmány visszaál­lítását határtalan örömmel fogadta,­­ hogy továbbá a megalakult magyar felelős minis­térium iránt úgy átalában, mint egyes tagjait külön tekintve, feltétlen bizodalommal és tel­jes hódolattal viseltetik, és hogy végre ezen több mint 30 ezer lelket számláló közönség mindennapi imái közé azt foglalta, hogy Isten a második magyar felelős ministeriumot sokáig és szerencsésen akként éltesse, hogy a Ma­gyarország boldogitására irányzott s elkezdett alkotmányos művet sikerteljesen bevégezhesse! Legmélyebb tisztelettel. Kelt B.­Csabán, mar­tius hó 25-kén 1867. Föméltóságu ministerel­nök urnak legalázatosabb szolgái B.-Csaba városa elöljárói. (Következnek az aláírások.) Vidéki tudósítások. Dány, bőjtmáshava 29.’­jj Leirhatatlan az öröm községünkben, hogy a koronás uradalmak birtokába jutottunk, mert mig egyrészt egész hazánkat, úgy minket mint *

Next