Budapesti Közlöny, 1867. május (1. évfolyam, 42-67. szám)
1867-05-23 / 61. szám
ezekhez csatlakozott az egyesületnek azon négy tagja, kik a m. mérnökegylet részéről a párisi világtárlatra kiküldetnek, nevezetesen: Gulácsy Kálmán, Pilch Ágoston, Tóth Kálmán, Benkó Károly. A hálafelirat szövege következő : Nagyméltóságu m. kir. közlekedésügyi miniszer úr! A magyar mérnökegyesület 1. évi május hó 20-án megnyitott alakuló közgyűlésén fölolvastatván nagyméltóságod kegyes intézménye, melylyel a párisi világtárlat tanulmányozása czéljából kiküldendő négy magyar mérnök részére, állami segélypénzül, 3200 forintot adományozni méltóztatott, — a közgyűlés kitörő lelkesedéssel emelte határozatra azon indítványt, miszerint az egyesület hálás öröme s mély köszönete nagyméltóságodhoz küldöttségileg fölterjesztendő hálóiratban találja tiszteletteljes kifejezését. Kegyelmes úr ! A feladat, mely a magyar mérnök-egyesület soha szem elől nem téveszthető végczélját képezi, t. i. Magyarország technikai kifejlődését nemzeti szellemben előmozdítani, s Magyarországot a műveit külföld előhaladottságának színvonalára emelve, azon továbbra is megtartani , hátramaradt szegény hazánkban annyi nehézséggel van egybekapcsolva, hogy az, ki a valódi helyzetet kellőleg fölismerni bírja, alig zárhatná el magától azon csüggesztő aggodalmat, vájjon szemben a sokféle nehézséggel nem fogunk e összeroskadni, mielőtt a kitűzött czélt megközelítenek. Midőn azonban szerencsések vagyunk tapasztalni, hogy buzgó törekvésünk a magyar felelős kormány hathatós támogatásával találkozik , midőn a m. kir. közlekedésügyi miniszer magas személyében küzdelmeink vezérharczosát üdvözölhetjük , lehetetlen, hogy aggodalmaink a jövő iránt el ne oszoljanak, és lehetetlen, hogy a siker biztos reményében ne kezdjük meg működésünket. E megnyugtató érzés, melyet a magyar mérnök-egyesület megalakulásakor nagyméltóságod pártfogása mindegyikünk kebelében fölébreszt, a legmélyebb hála kifejezésére indít bennünket. Fogadja nagy méltóságot mélyen gyökerező köszönetünk kifejezéséül, valamint annak bizonyságául, hogy magas személyében küzdelmeink vezérharczosát tiszteljük, közgyűlésünk azon legnagyobb elismerését, melyet egyáltalában nyújthat, t. i. azon határozatát, melylyel nagyméltóságodat a magyar mérnökegyesület első tiszteleti tagjául megválasztotta A magyar mérnök-egyesület 1867 ik évi május hó 20-án megnyitott alakuló közgyűléséből. Excellentiádnak alázatos szolgái: Stoczek József, közgyűlési elnök. Szily Kálmán, közgyűlési jegyző. Az egylet eddigelé 610 tagot számlál, kik közül 2izetett 183 ft tagsági díjt és 492 tag 560 ft alakulási költséget. Az egyletnek eddigi összes jövedelme tehát 743 ft volt Fölemlítendőnek tartjuk még, hogy az egylet egyes szakosztályai következőképen alakultak : I. Az ut-, vasút- és hidépitészeti szakosztályban osztályelnök lett: Fackh Oszkár, h. elnök Fest Vilmos, jegyző Gulácsy Kálmán. — A II. vizépitészeti osztályban: elnök Herrich Károly, jegyző Lanka József. — A III. gépészet és gyáripari osztály : elnök Bielek Miksa, jegyző Molnár Lajos. — A IV. földmérési osztály : elnök Kruspér István, jegyző Petényi Ottó. — Az V. osztály ma még nem alakulhatott meg a kellő számú tagok hiánya miatt. —A VI. küzépitészeti osztály : elnök Ybl Miklós, h. elnök Schnedár János, jegyző Zofáhl Gusztáv. 647 [Trónbeszéd, melyet Ő cs. kir. Felsége a „reichsrath“ ünnepélyes megnyitása alkalmával f. hó 22-én tartott. Tisztelt urak a reichsrath mindkét házából ! Örvendetes megelégedéssel szemlélem a reichsrathot ismét magam körül gyülekezve. Fölhívásomra hajolva, a fölszólított országok és tartományok elküldék képviselőiket, és ezek hazafias közreműködésétől bizton elvárom a birodalom, és a Gondviselés által uralkodásomra bízott országok jólétének kezességét. Amit fogadtam, midőn e helyen a reichszathot először üdvözlöm, az most is változatlan törekvésem. Alkotmányos intézményeknek biztos alapon létrehozása, ez az, amit változatlanul tartottam szemem előtt. Épen ez a czél azonban nem volt elérhető a nélkül, hogy magyar királyságom régibb alkotmányos jogai és az 1860. october 20-ai diplomám, nemkülönben az 1861. febr. 26-kinyilt parancsomban adományozott alaptörvények közt öszhangzat ne jöjjön létre, minek magyar királyságom részéről történt őszinte elismerése biztosithatá egyedül a többi országok és tartományokra nézve mind amannak teljes odaadását a birodalom irányában,mind pedig önöknek magukra nézve, a fentebbi alaptörvényekben adományozott jogok és szabadságok további háborútlan élvezetét s korszerű fejlesztését.. A sors nehéz csapásai, melyek a birodalmat meglátogatták, újabb komoly intésül szolgáltak arra nézve, hogy e szükség kielégíttessék. Fáradozásaim nem voltak sikeretlenek. A magyar koronához tartozó országaimra nézve kielégítő egyezkedés jött létre, mely azoknak az összes monarchiához való együvétartozását, a birodalomnak belbékéjét, és hatalmi állását kifelé biztosítja. Remélem,hogy a reichsrath er egyezséghez hozzájárulását megtagadni nem fogja, hogy az idevágó minden viszonyok elfogulatlan megfontolása távol fog tőle tartani oly aggodalmakat, melyeknek Engem komolyan kellene nyugtalanítliok, ha azt a szilárd meggyőződést nem táplálnám, hogy a minden részről való becsületes akarat a dolgok új alakulását üdvössé teendi. Múlt, jelen és jövő arra intenek, hogy elszántan fogjunk a megkezdett mű befejezéséhez. A reichsrath, ezt elvárom hazafiai odaadásától, szemben a sürgető körülményekkel, államviszonyainknak a kínálkozó alapon gyors rendezése alól magát kivonni, s e helyett oly czél után törekedni, melynek hiábavaló követése csak új tapasztalatokra, de semmi eredményre nem vezethetne, hátallani fogja. A reichsrath, ezt elvárom igazságszeretetétől, nem fog kicsinyleni oly előnyöket, melyek az Általam választott útnál fogva, Austria helyzetére az európai államkapcsolatban máris éreztetőkké lettek. A reichsrath végre — erről is kezeskedik Nekem megpróbált belátása — nem fogja félreismerni, hogy a dolgok új rendjének, amennyiben az a magyar koronához tartozó országaim alkotmányos jogait és szabadságait újabb megdönthetően biztosítékokkal veszi körül, szükségkép egyenlő biztosítást kell maga után vonnia a többi országok és tartományokra nézve is.De e remény valósulása lényegesen föltételeztetik az 1860. october 20-iki és 1861. február 26-iki alaptörvények megszilárdulásától azon országokban, melyek képviselői most újra egybegyűltek. Ezért volt további követelő szükség, hogy a reldarabba föltétel nélkül követek küldessenek. Valamint távol vala Tőlem a gondolat, hogy az egyes országokat és tartományokat megillető jogaikban csorbítsam, szintegy szándékom azoknak a reichsrathtal való egyezkedés útján autonómiájuk minden oly szélesítését megadni, mely kívánataiknak megfelel és az összes monarchia veszélyeztetése nélkül megadható. Annálfogva, tekintettel a Magyarország képviselő-testületével megállapított egyezségre, amennyiben az a közös ügyekre vonatkozik, mindenekelőtt az 1861. február 26-diki nyilt paran Csom szükségessé lett változtatásai, miniszerfelelősségi törvénynyel és a 13. §-nak az alkotmányos igényekkel megegyező módosításával együtt elfogadás végett elő fognak terjesztetni. Ezeket további törvényjavaslatok követendik, különösen amelyek ez évi február hó 4-én kelt, annak idején a tartománygyűlésekkel közlött elhatározásomban ígérték. A pénzügyek kiváló mértékben fogják önök figyelmét és alkotmányszerű közreműködését igénybe venni. Az utolsó ülésszak óta foganatba vett rendkívüli intézkedésekről, melyek a vészes háború kitörése által elutasíthatlanokká lettek, részletes előterjesztmények fognak önökkel közöltetni. A folyó évi szükségletről már megnyugtatóig lön gondoskodva, úgyhogy a reichsrath, a pillanat követeléseitől vagy zavaraitól nem háborítva, nagy és maradandó pénzügyi feladatok megoldására szentelheti idejét, melyek a magyar koronához tartozó országaimmal megállapítandó egyezmények folytán reá várnak. Ezeknél fő feladat lesz, arról gondoskodni, hogy egyik félnek se legyen oka aránytalan terheltetésről panaszkodni. Tisztelt urak reichszabom mindkét házából! Ma, midőn a béke és egyetértés művének megalapításához fogunk, vessük a feledés fátyolát a közelmúltra, mely a birodalmon mély sebeket ejtett. Vegyük szívünkre a tanulságokat, miket számunkra hátrahagyott; de a terhetlen bátorságból merítsünk erőt és akaratot, hogy a birodalomnak visszaadjuk benn nyugalmát és jólétét, künn tekintélyét és hatalmát. Kezességet nyújt Nekem erről népeim hűsége, mely a legnagyobb szorongattatás napjaiban is bebizonyult. Ne a megtorlás titkos gondolata legyen az, mi lépteinket vezérelje; nemesebb elégtételben részesüljünk, ha majd mindinkább sikerül, tetteink és alkotásaink által az ellenszenvet és részindulatot becsüléssé és vonzalommá átváltoztatni. Akkor Austria népei, bármely fajhoz tartozzanak, bármely nyelven beszéljenek, a császári zászló körül csoportosulva készséggel helyezik bizalmukat Ősömama szavaiba. Austria a Mindenhatóoltalma alatt lenállani és virulni fog a legkésőbb időkig! A Tisza vízállása. I. Beregszász | II. Tárkány |nem érkezett tudósítás. III. Tokaj: máj. 22-én. 20' 5" 0"* IV. Szolnok: „ 22 én. 20' 8“ 0". V. Szeged: „ 22-én. 21' 7" 0"* VI. Török-Becse: „ 22-én. 17' 5" 9", Napi hírek. — Királyné Ő Felsége tegnap délben az angol szüzek zárdája nevelő intézetét szerencséltető legmagasb látogatásával. — A koronázás előestéjén a magyar korona s az országos jelvények ünnepi menetben ♦