Budapesti Közlöny, 1867. május (1. évfolyam, 42-67. szám)

1867-05-23 / 61. szám

Buda-Pest, 1867. 61. szám. Csütörtök, május 7­­. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS L­A­­P. Előfizetési árait: Sapontai postai szétküldéssel: Egész évre . . . . 20 írt. Félévre......................10 „ Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordra. Egész évre . . 18 írt. — kr. Félévre ... 9 „ — „ Negyedévre . 4 „ 60 „ Szerkesztőség: .Országút, 38. sz. (Sándor-utcza sar­kán). Az udvarban jobbra 1. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, barátok­ tere 7­ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Higan­y hirdetések : egy heasábos petit ■or egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr, minden beiktatásnál. A bélyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. HIVATALOS RÉSZ: A császári és Apostoli királyi Felsége folyó évi május 15-kén kelt legfelsőbb elhatározásá­val a rozsnyói székes­káptalannál Gromer Elek éneklő-kanonoknak az olvasó-kanonok­­ságra, Sztrókay János őrkanonoknak az éneklő-kanonokságra, és Szekeres János idősb mester-kanonoknak az őrkanonokságra leendő fokozatos előléptetését legkegyelmeseb­ben jóváhagyni, és az ezáltal megürült utolsó kanonoki állomást L­o­k­c­z­á­n Pál, mátrai al­­esperes, kis-terem­ei plébános és szentszéki ül­nöknek legkegyelmesebben adományozni mél­­tóztatott. ______ A földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. minister Szal­ay Ignáczot a ministerium távirdai osztályába fogalmazóvá, és Sztankovits Károlyt távirászszá ne­vezte ki. Vonatkozással a pénz- és igazságügyminis­­teriumok 1867-ik évi mártius 26-án kelt, a jövedéki kihágások iránt követendő eljárásra nézve kiadott rendeletének („Budapesti Közi.“ 20 ik számai 16-ik pontjára, ezennel köztudo­mású hozatik, hogy a pesti, budai és váczi jö­vedéki törvényszékek megalakulván , az idé­zett rendelet értelmében működésüket meg­kezdették. Budán, május 16-án 1867. A távirdai intézmény Magyarország és Er­dély területén folyó évi május 1-seje óta a ma­gyar közigazgatás egyik ága lett. Feladatunk e nagyfontosságú forgalmi eszközt oly szakér­telemmel és pontossággal kezelni, hogy e rész­ben a közönség minden méltó igényei teljesít­­tessenek. Tapasztalva továbbá azt, hogy hazánk ifjú­sága ezen országos intézménytől eddigelé ma­gát távol tartotta s ezen körülményből ma­gyar nyelv­ ismeretének hiánya s ebből ismét magának a belforgalomnak megnehezítése származott, szükségesnek találtam intézkedni, hogy tér nyittassék a távirati szakképzettség megnyerésére, hogy igy azt a magyar ifjúság sajátjává tehesse, a nyelvismeret hiányai el­­háríttassanak, s az egész intézmény az ország többi közintézményeivel öszhangzásba ho­­zassék. Ezeknél fogva egy távirászati tanfolyamot a következő szabályok mellett találtam megnyi­­tandónak. 1. §. A távirászati tanfolyam czél­­j­a. E tanfolyam czélja a magyar kir. távirda­­intézet számára szakavatott egyéneket elméle­tileg és gyakorlatilag kiképezni. 2. §. Az e részbeni oktatás a magyar kir. földmivelési, ipar és kereskedelemügyi minis­­terium távirdai szakosztálya részéről kijelölt hivatalnokok által történik, és a távirdai szol­gálat mind közigazgatási, mind műtani, elmé­leti és gyakorlati ágát foglalja magában. 3. §. A megnyitás helye. E tanfolyam egyelőre csak Pest sz. kir. fővárosában nyitta­­tik meg. 4. §. A tanfolyam kezdete és tar­tama. E tanfolyam folyó 1867. évi julius 15-kén kezdődik és tartama három hónapra terjed. 5. §. A tanfolyamba való felvétel módja és feltételei. Az ezen tanfolyam­ba való felvételérti folyamodások folyó 1867. évi június 25 kig a magyar kir. földmivelési, ipar és kereskedelmi ministeriumhoz nyújtan­dók be és a következő szakaszokban körülírt kimutatásokkal szerelendők fel. A fentebbi határnap után érkező, vagy pol­gári avvagy katonai államszolgálatban lévő folyamodók által nem elöljáróik útján benyúj­tott kérvények tekintetbe nem vétethetnek. 6. §. A folyamodók igazolni tartoznak, hogy éltük 18-ik évét már elérték és 30-ik évét még túl nem haladták, hogy eddigi magaviseletük kifogás nélküli, hogy alkalmazva vannak-e s milyen állami vagy magán­szolgálatban, hogy tanulmányaikat, jelesül pedig a VI. gymna­­siumi osztály, vagy a főrráltanoda, avagy valamely hasonfokú polgári vagy katonai tanintézet tanfolyamát jó sikerrel bevégezték, végre hogy a távirdai szolgálatra testileg is alkalmatosak és jó kézírással bírnak. Megkivántatik ezeken kívül, hogy folya­modók a magyar és német nyelvet tökéletesen bírják, a franczia és olasz nyelvben pedig leg­alább annyi előismereteket szereztek légyen, hogy az e két nyelvben szerkesztett irományo­kat olvashassák és lefordíthassák, tehát biztos reményt nyújtsanak, hogy e két utóbbi nyel­vet is magukévá teendik. Egyéb országos nyelvek ismerete különös tekintetbe fog vétetni. 7. §. Vizsgálat és vizsgálati ered­mény. A tanfolyam befejezésével minden egyes növendék vizsgálat alá vétetik és bizo­­nyítványnyal láttatik el, melyben a különféle képességi fokozat „kitűnőleg képesített“, — „képesített“ — vagy „nem képesített“ szavak­kal jelöltetik ki. 8. §. A távirdai növendékek al­kalmazása. A „kitűnőleg képesített“ vagy „képesített“ fokozatra méltatott növendékek azon elsőbbség szerint, mely úgy a két foko­zat között, mint a két fokozat mindenikében rangsorozottak között fenáll, a magyar kir. távirda-intézetnél megüresedendő távirászi ál­lomásokra jogos igényt tarthatnak minden oly egyének előtt, kik a vizsgát vagy épen nem vagy nem hasonló sikerrel tették le. 9. §. Minden távirdai növendék beiratása előtt 8 forintnyi tandíjt köteles lefizetni, mi mellett az európai távirdai hálózat térképének és a hivatalos utasításnak egy példányát in­gyen kapja. A tandíj visszafizetésének helye nincsen. Pesten, 1867. évi május hó 22-én. Gór­öve István, s. k. földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi minister. A sept. hó 29-re eső szigetvári orszá­gos vásár ez évben ugyanazon hó 27-én fog megtartatni. Pesten, 1867. május hó 21-én. Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. ministeriumtól. NEMIIITATALOS RÉSZ. Törvényczikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok kö­zött fennforgó közös érdekli viszonyokról s ezek elintézésének módjáról. (Folytatása és vége.) 61. A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék, oly módon, mint két egymás­tól jogilag független országok hasonló egyez­kedései által történnek. A két fél felelős mi­­nisteriumal közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot s terjeszsze azt mindenik az illető ország­gyűlése elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek a Felsége szentesítése alá terjesztendők. 62. Ugyanazért, midőn a közös költségek aránya, a fentebbi 18, 19, 20, 21. és 22-dik szakaszokban körülírt módon meghatározta­tik, azzal egyidejűleg a fentebbi 59. és 61-dik szakasz által megállapított mód szerint, egy­részről a magyar korona országai, másrészről Ő Felsége többi országai és tartományai kö­zött vám és kereskedelmi szövetség lesz kö­tendő, melyben kimondatik egyszersmind az is, hogy a külfölddel eddig kötött kereskedel­mi szerződések érvénye Magyarországra is ki­terjed. 63. Ez alkalommal, szintén a fentebbi 59. és 61. §§. szerinti egyezkedés által határoz­­­tathatnak meg az ipartermeléssel szoros kap­csolatban lévő közvetett adók nemeire, egy­forma arányára és azok kezelésére nézve oly szabályok, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kor­mánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után ; megállapíttathatik egyszersmind jöven­dőre azon módozat, mely szerint az ezen adók­nál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni. 64. Meghatároztatnék az is, hogy az összes vámvonalak egyforma kezelése fölött ki által és mikép gyakoroltassék a felügyelet, s kimon­datnék, hogy a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók; e jövedelmi összeg tehát mindenekelőtt le fog vonatni a közös költségek összegéből. 65. A kereskedelem előmozdításának egyik leglényegesebb eszköze lévén a vasutak, ugyan­akkor, midőn a vám- és kereskedelmi szövet­ség megköttetik, a fentebbi 59. és 61. §§. ér­telmében létesítendő egyezkedés által határoz­tathatik el, hogy melyek azon vasútvonalak, melyekre nézve mindkét fél érdekében közös intézkedések szükségesek, és hogy ezen intéz­kedések mennyire terjedjenek. Minden egyéb vasúti vonalak fölött kizárólag azon ministé­riumot és országgyűlést illeti az intézkedés, melynek területén ezek keresztülmennek. 66. A kereskedelemmel szoros kapcsolatban áll a pénzrendszernek (Münzwesen) és átalá­­nos pénzlábnak megállapítása is. Nem csak kívánatos tehát, hanem mindenik fél érdeké­ben szükséges is, hogy mind a pénzrendszer, mind a pénzláb a kötendő vámszövetséghez tar­tozandó országokban egyenlő legyen. Ugyan­azért, a vám- és kereskedelmi szövetség meg­kötése alkalmával, a pénzrendszer és pénzláb fölött is szükséges leend, az 59. és 61. §§. év-

Next