Budapesti Közlöny, 1867. augusztus (1. évfolyam, 117-141. szám)

1867-08-01 / 117. szám

A „Morning Post“ egy félhivatalos szinti czikk­­ben megnyugtatni igyekszik a közönséget a har­­czias hírek ellenében. „Örömmel nyilváníthatjuk“ — úgymond — „hogy bizonyos angol lapok fölriasz­tó czikkei még eddig semmi kézzelfogható tények­re sem támaszkodnak, s hogy jelenleg semmi ok sincs, a béke megháborításától félni. Ámaz orosz­porosz szövetség elmés kigondolói, melyet azok utolsó rémképül állítottak elő, talán bámulattal fogják hallani, hogy a sz.-pétervári s párisi kabi­­netek a schleswigi kérdésben karöltve haladnak, s Berlinben ugyanazon modorban nyilatkoznak. A dán követelések jogossága, miket Poroszországnak utoljára is szükségkép teljesítnie kellene, annyira világos, hogy semmi más nyomás sem alkalmaz­­tatik, a világos okoskodások s barátságos tanácsok nyomásán kerül. A prágai béke­szerződés még csak meg sem említtetett az alkudozásokban, me­lyek a legbarátságosb modorban folytattatnak. Az általános bizalmatlanság valódi oka abban áll, hogy a franczia sereg — mint hallatszik — ismét szabályszerű létszámára helyeztetik, szóval, hogy a franczia véderő fölebb emeltetik. Ez a pénzügyi világban nyugtalanságot okoz, s az em­berek félelme minden függő kérdést gyorsan leg­­roszabb értelemben magyaráz, s innen erednek azon hirek, melyek oly könnyen terjednek el. Mindazáltal egyetlen becsületes szemlélő sem fogja tagadhatni, hogy a francziák, — miután az austriai sereget számos csatákban egy hét alatt legyőzetni, s Bécset majdnem megszállatni látták, nem elégedhetnek meg 400,000 főnyi haderő­vel. Mivel az algíri helyőrségek s a megbetege­dési esetek levonása után igen nehéz lenne szá­mukra, 150,000 embert állítni ki csatarendben, miként mérkőzhetnének meg ezek Poroszország­­számtalan katonáival ? A­mit mi saját tengeri ■erőnkre vonatkozólag érzünk, ugyanazt érzi Francziaország saját katonai tekintélye tárgyá­ban. Egész Angolország nyugtalanságba jön, ha az hallatszik, hogy a franczia tengeri erő csak meg is közelíti a miénket. Épen úgy egész Fran­cziaország fölindulásban van, mihelyt azt találja, hogy ő többé nem Európa első katonai hatalmas­sága, s annak nagy erőfeszítéseket kell tennie, ha csak elsőrangú helyét is meg akarja tartani. Eltekintve a nyugtalanság azon érzetétől, me­lyet szomszédjaink ezen előintézkedései idéznek elő—még eddig egyetlen oly kérdés sem létezik, mely iránt heves viszály­ állana fen, — vagy a­melynek alkalmából háborút lehetne kezdeni." Észak-amerikai Egyesült­ Államok. Az utolsó posta New-Yorkból július 21-kéig terjed. Az újjá­­szervezési pótjavaslat, melynek elfogadtatását a congressus által már jelentettük, a senatusban 31 szavazattal 6 ellen , a képviselőházban pedig 31 szavazattal 30 ellen ment keresztül, s azután áttétetett az elnökhöz. A congressus 100.000 dollárt szavazott meg az újjászervezési törvény­ végrehajtásának költsé­geire. Az elnök a congressus kérdezősködésére válaszul üzenetet küldött a senatushoz, melyben azt mondja, hogy az újjászervezés 14,000,000 dollárt fog igényelni. Felszólítja továbbá a con­­gressust, venné fontolóra, váljon a polgári kor­mány megszüntetésével tíz államban nem teszi-e magát a nemzeti kormány felelőssé azon adóssá­gokért, melyeket ezen államok még a pártütés előtt tör­vényes úton csináltak , s melyek 100 mil­lió dollárra rúgnak ? Ezen adósságok visszauta­sítása csak a nemzeti hitel csorbulásával történ­­hetnék meg. A congressus ezen adósságok bizto­sításának megtagadása által a jóhiszeműségen ejtene csorbát, és elvileg az államok törvényes adósságait vetné vissza. A senatus oda utasította az igazságügyi bizott­ságot, tartana vizsgálatot az iránt, ha vájjon Ken­tucky , Maryland és Delaware államok köztársa­sági kormányrendszerrel bírnak-e. A Seward államtitkár és Santa Anna ügynöke, Naphegzi ezredes közt folyt levelezés közrebocsát­tatott. Naphegzi júl. 8-kán felkérte Seward urat, követelné Juarez kormányától Santa Anna szaba­­donbocsáttatását, s feddené meg Roe kapitányt azért, hogy a tábornok mozdulataiba avatkozott. Seward úr válaszolt, s Roe kapitány igazolására m megemlítette, mikép Santa Anna az Egyesült­ Államok lobogójának oltalma alatt, szemei előtt, s mintegy közrehatásával tett kísérletet polgárhá­borút támasztani Mexicóban, s hogy csak valami nagy nemzeti sérelem indíthatná az Egyesült­ Álla­mokat arra, hogy a mexikói köztársasággal szem­közt ellenséges állást foglaljanak. Galvestonba (Texasban), és onnan Washing­tonba és New­ Yorkba az a hír érkezett, hogy Juarez a monostorok javait elkoboztatta. Cortinas tábornok a Rio Grande vonalának elfoglalására utasíttatott. Ez utóbbi intézkedés oda látszik mutatni, hogy a mexikói kormány, daczára Seward úr fennidé­zett nyilatkozatának (Naphegyi ezredeshez), nem kis aggályban lehet a washingtoni kormány szán­dékaira nézve, s hogy Juarez már előre készen akarja magát tartani a Rio Grande vonalán egy lehető betörés ellen az Egyesült Államok felől. A papi szerzetek eltörlésén és a monostorok javainak elkobzásán nem lehet megütközni, mert ez csak a rögtönzött császári kormány bukásának természe­tes következménye. A szerzetek a franczia szuro­nyok oltalma alatt fészkelték be magukat újra el­vesztett Eldorádójukba, s így nekiek is osztozniok kell a veszett ügy sorsában. Egyébiránt a clericalis párt kétségkívül min­den erejét meg fogja feszíteni, hogy sérelmeit győztes ellenségein megtorolhassa. Legújabb hí­rek szerint a Mexikó városából szerencsésen me­nekült Marquez tábornoknak a papok segélyével sikerült a hegyek közt egy kis hadsereget gyűj­tenie, melylyel hallomás szerint, a Juareztől elpár­tolt és elnökségi praetendens szerepében fellépett Ortegához szándékozik csatlakozni. E kísérlet sikere azonban aligha kedvező lesz akár Mar­­quezre, akár a papságra, akár Ortegára nézve. Akadni fognak kétségkívül északamerikai ka­landorok, kik örömmel kapnak majd az alkalmon s örömmel fognak sietni Ortega vagy Marquez zászlói alá; de bizonyosan nem azért, hogy Orte­gát az elnökségre segítsék, vagy Marqueznek mexikói kudarczáért elégtételt adjanak , vagy épen a papságnak visszaszerezzék elkobzott va­gyonát , hanem legfelebb azért, hogy a Mexicóban uralkodó zavart minél magasbra fokozzák, a tár­salmi állapotok rendezését minél inkább lehetet­lenné tegyék, a súrlódásokat, kivált az idegenek­kel, s ezek közt mindenekfelett az Egyesült­ Álla­mok polgáraival minél nagyobb mértékben éles­­bítsék, s ekkér siettessék azon órát, melyben, Seward úr véleménye szerint, az Egyesült­ Álla­mok nem csak teljes jogosultsággal foglalhatnak majd ellenséges állást a mexikói köztársasággal szemközt, de erkölcsi kötelesség és politikai kény­szerűség által lesznek indíttatva e végtelen zava­rok színhelyét geographiai tekintetben is minél szőkébb térre szorítani, azaz­ az úgynevezett mexikói köztársaság területének nagy részét az Egyesült Államokhoz kapcsolni. I. Ottó, Görögország királya , mint I. Lajos bajor király második fia , 1815. június 1-én szüle­tett Salzburgban (s nem Bambergben, mint azt a bajor hírlapok hibásan állították) és Münchenben Oettl, Schelling, Thiersch és más tudósok által jó iskolai nevelésben részesült, melyet aztán Német- és Olaszországban tett utazások által fejezett be. A közvetítő hatalmak 1832. május 7-ki londoni egyezménye által Görögország királyává választ­va, s a görög nemzeti gyülekezet által ugyanaz év aug. 8-án királyul elismerve, október 5-én föl­vette a királyi méltóságot és 1833. jan. 25-én (febr. 6-án) trónra lépett. Megható búcsúvétele a müncheni váriakban, va­lamint lelkesült fogadtatása Naupliában közisme­­retű képek által vannak megörökítve. Húsz éves életkorának betöltéséig egy három tagból álló kormányzóság adatott melléje a legfőbb állam­­hatalom végrehajtásában, melynek egyik tagjá­nak, Maurer államtitkárnak különös feladata volt az ifjú királyt a kormányzási és törvényhozási po­litikába beavatni. Az 1834. év vége felé a kor­mányszék Naupliából Athénébe tétetett át. 1835. június 1-jén Otto egy kiáltvány közrebocsátása által egymaga vette át a kormányt s ország­­kanczellárrá gr. Armansperget nevezé ki. 1836. november 22-dikén a király Amália herczegnő­­vel (szül. 1818. december 21-dikén), az olden­­burgi nagyherczeg leányával kelt egybe. Ottó ki­rálynak majdnem harminczéves uralkodása egy keskeny határok közé szorult ország, s oly nép fe­lett, melyben százados eltörpülés az újkor félig ér­tett politikai követelményeivel kellemetlen zagy­valékká vegyült, valamint a belső anarchia s a so­hasem szűnő pénzügyi zavarok, és a „véndha­­talmak“ folytonos beavatkozása közt — nem volt minden tövis nélkül. Ennek tulajdonképeni törté­nete még csak ezután fog megh­atni. Az 1844. és 1861- ki katonai összeesküvések előkészítették az 1862- ki forradalmat, s ezúttal a forradalom majd­nem minden ellentállás nélkül győzedelmeskedett. Ottó király, ki azon öntudattal birt, hogy ő csak a legjobbat kívánta országának, az ugyanaz évi okt. 27-ki kiáltványnyal búcsút vett Görögország­tól, s visszatért Bajorországba, a nélkül azonban, hogy végképen a lemondásába beleegyezett volna, sőt a bajor dynastia jogát a görög trónra több ízben fenntartotta. Ezen jog örököse, miután Otto király gyermek nélkül maradt, Adalbert bajor herczeg, ki jogát (egy müncheni lap szerint) aligha fogja érvényesíteni, miután I. Georgius király va­lamennyi nagyhatalmak által el van ismerve. Vár­jon Georgius király szerencsésebb leszen-e Hel­­lasban, mint előde­i arról majd a jövő tanúskodik. Otto király, müncheni rövid tartózkodása után, lakását a hajdani herczeg-püspöki kastélyba tette át Bambergben, a szép fekvésű frank városba, s ott érte el a halál­­ál. 26-án estréli 6 órakor 52 éves korában, miután magas rokonainak látogatá­sából Oldenburgból visszajött. I. Lajos király ne­gyedik fiát temeti el benne. A Moldva elszakadását pártolók bizottsága Moldva összes senatoraihoz és képviselőihez a kö­vetkező köriratot küldötte: „Folyó év márczius havában tartott értekezle­tünkhöz képest van szerencsénk önökkel közölni, hogy júl. 25-én Románban a Nilkovon inneni román senatorok és képviselők gyűlést tartanak, hogy azon eszközök fölött tanácskozzanak, melyek al­kalmasak volnának nemzeti helyzetünk sajnálatos állapotán segíteni. Ön megkerestetik , hogy ez irat vétele után legkésőbb 10 nap múlva válaszoljon, várjon meg fog-e jelenni vagy nem , hogy az al­kalmas helyiségről gondoskodhassunk. Bals G., Pavlov ezredes, Bals P., Barnav gr. Aslan N., K. Jamondi ezredes, Canancm L., S­urdza G. ez­redes.“ A hivatalos „ Monitorul* az összes ministerek által aláírt következő hirdetményt közöl: „Olynemű gyülekezet, mint a­minőt a körirat kilátásba helyez, minden valószínűség szerint kezdete az alkotmány első czikkelye ellen irány­zott merényletnek, mely szerint pedig az egye­sült román fejedelemségek egy egész feloszthatlan államot képeznek. A szándékolt gyülekezet ezért nem tekinthető olyannak, mint melyet az al­kotmány 26. czikkelye megenged s biztosit.­­ A kormány meg van győződve, hogy azon rakonczátlan románok száma, kik hazájuk el­len ily gyűlöletes merényletre gondolnak, igen csekély. A kormány mindenesetre kötelességé­nek tartja, azon keveseket, kik oly vigyázatlanok, hogy ebbe a kelepczébe belemennek, óvni és ne­kik tudtul adni, hogy el van határozva, minden oly vállalkozást elnyomni, mely az állam létét kér­désbe helyezi.“ 1284 RÖVID HÍREK. — Athénéből írják jul. 26-ról (görög forrás sze­rint) : A fölkelők Kandia keleti tartományaiban ismét támadólag léptek föl s nagy veszteségeket okoztak a törököknek, kik Kandia várába vonul­tak vissza. Omer pasa, ki az elsánczolt fölkelőket a spha­­kiai magaslatokon megtámadta, visszaveretett. Az Omer pasa által elkövetett kegyetlenségek —­ hír szerint—megdöbbenték Franczia-, Angol-, Orosz- és Olaszország kandiai követeit, kik ha­­sontartalmú sürgönyöket intéztek illető kormá­nyaikhoz az ellenségeskedések megszüntetése vagy a nők és gyermekeknek Görögországba való át­szállítása végett. — A „France“ írja: Egy florenczi távirat sze­rint a candiai olasz konzul következő sürgönyt intézte kormányához: „A sziget belsejében nők és gyermekek lettek felkonczolva. A török hatóság nem képes sem el­nyomni a felkelést, sem a kegyetlenségek folya­mát feltartóztatni.

Next