Budapesti Közlöny, 1867. augusztus (1. évfolyam, 117-141. szám)
1867-08-01 / 117. szám
A „Morning Post“ egy félhivatalos szinti czikkben megnyugtatni igyekszik a közönséget a harczias hírek ellenében. „Örömmel nyilváníthatjuk“ — úgymond — „hogy bizonyos angol lapok fölriasztó czikkei még eddig semmi kézzelfogható tényekre sem támaszkodnak, s hogy jelenleg semmi ok sincs, a béke megháborításától félni. Ámaz oroszporosz szövetség elmés kigondolói, melyet azok utolsó rémképül állítottak elő, talán bámulattal fogják hallani, hogy a sz.-pétervári s párisi kabinetek a schleswigi kérdésben karöltve haladnak, s Berlinben ugyanazon modorban nyilatkoznak. A dán követelések jogossága, miket Poroszországnak utoljára is szükségkép teljesítnie kellene, annyira világos, hogy semmi más nyomás sem alkalmaztatik, a világos okoskodások s barátságos tanácsok nyomásán kerül. A prágai békeszerződés még csak meg sem említtetett az alkudozásokban, melyek a legbarátságosb modorban folytattatnak. Az általános bizalmatlanság valódi oka abban áll, hogy a franczia sereg — mint hallatszik — ismét szabályszerű létszámára helyeztetik, szóval, hogy a franczia véderő fölebb emeltetik. Ez a pénzügyi világban nyugtalanságot okoz, s az emberek félelme minden függő kérdést gyorsan legroszabb értelemben magyaráz, s innen erednek azon hirek, melyek oly könnyen terjednek el. Mindazáltal egyetlen becsületes szemlélő sem fogja tagadhatni, hogy a francziák, — miután az austriai sereget számos csatákban egy hét alatt legyőzetni, s Bécset majdnem megszállatni látták, nem elégedhetnek meg 400,000 főnyi haderővel. Mivel az algíri helyőrségek s a megbetegedési esetek levonása után igen nehéz lenne számukra, 150,000 embert állítni ki csatarendben, miként mérkőzhetnének meg ezek Poroszországszámtalan katonáival ? Amit mi saját tengeri ■erőnkre vonatkozólag érzünk, ugyanazt érzi Francziaország saját katonai tekintélye tárgyában. Egész Angolország nyugtalanságba jön, ha az hallatszik, hogy a franczia tengeri erő csak meg is közelíti a miénket. Épen úgy egész Francziaország fölindulásban van, mihelyt azt találja, hogy ő többé nem Európa első katonai hatalmassága, s annak nagy erőfeszítéseket kell tennie, ha csak elsőrangú helyét is meg akarja tartani. Eltekintve a nyugtalanság azon érzetétől, melyet szomszédjaink ezen előintézkedései idéznek elő—még eddig egyetlen oly kérdés sem létezik, mely iránt heves viszály állana fen, — vagy amelynek alkalmából háborút lehetne kezdeni." Észak-amerikai Egyesült Államok. Az utolsó posta New-Yorkból július 21-kéig terjed. Az újjászervezési pótjavaslat, melynek elfogadtatását a congressus által már jelentettük, a senatusban 31 szavazattal 6 ellen , a képviselőházban pedig 31 szavazattal 30 ellen ment keresztül, s azután áttétetett az elnökhöz. A congressus 100.000 dollárt szavazott meg az újjászervezési törvény végrehajtásának költségeire. Az elnök a congressus kérdezősködésére válaszul üzenetet küldött a senatushoz, melyben azt mondja, hogy az újjászervezés 14,000,000 dollárt fog igényelni. Felszólítja továbbá a congressust, venné fontolóra, váljon a polgári kormány megszüntetésével tíz államban nem teszi-e magát a nemzeti kormány felelőssé azon adósságokért, melyeket ezen államok még a pártütés előtt törvényes úton csináltak , s melyek 100 millió dollárra rúgnak ? Ezen adósságok visszautasítása csak a nemzeti hitel csorbulásával történhetnék meg. A congressus ezen adósságok biztosításának megtagadása által a jóhiszeműségen ejtene csorbát, és elvileg az államok törvényes adósságait vetné vissza. A senatus oda utasította az igazságügyi bizottságot, tartana vizsgálatot az iránt, ha vájjon Kentucky , Maryland és Delaware államok köztársasági kormányrendszerrel bírnak-e. A Seward államtitkár és Santa Anna ügynöke, Naphegzi ezredes közt folyt levelezés közrebocsáttatott. Naphegzi júl. 8-kán felkérte Seward urat, követelné Juarez kormányától Santa Anna szabadonbocsáttatását, s feddené meg Roe kapitányt azért, hogy a tábornok mozdulataiba avatkozott. Seward úr válaszolt, s Roe kapitány igazolására m megemlítette, mikép Santa Anna az Egyesült Államok lobogójának oltalma alatt, szemei előtt, s mintegy közrehatásával tett kísérletet polgárháborút támasztani Mexicóban, s hogy csak valami nagy nemzeti sérelem indíthatná az Egyesült Államokat arra, hogy a mexikói köztársasággal szemközt ellenséges állást foglaljanak. Galvestonba (Texasban), és onnan Washingtonba és New Yorkba az a hír érkezett, hogy Juarez a monostorok javait elkoboztatta. Cortinas tábornok a Rio Grande vonalának elfoglalására utasíttatott. Ez utóbbi intézkedés oda látszik mutatni, hogy a mexikói kormány, daczára Seward úr fennidézett nyilatkozatának (Naphegyi ezredeshez), nem kis aggályban lehet a washingtoni kormány szándékaira nézve, s hogy Juarez már előre készen akarja magát tartani a Rio Grande vonalán egy lehető betörés ellen az Egyesült Államok felől. A papi szerzetek eltörlésén és a monostorok javainak elkobzásán nem lehet megütközni, mert ez csak a rögtönzött császári kormány bukásának természetes következménye. A szerzetek a franczia szuronyok oltalma alatt fészkelték be magukat újra elvesztett Eldorádójukba, s így nekiek is osztozniok kell a veszett ügy sorsában. Egyébiránt a clericalis párt kétségkívül minden erejét meg fogja feszíteni, hogy sérelmeit győztes ellenségein megtorolhassa. Legújabb hírek szerint a Mexikó városából szerencsésen menekült Marquez tábornoknak a papok segélyével sikerült a hegyek közt egy kis hadsereget gyűjtenie, melylyel hallomás szerint, a Juareztől elpártolt és elnökségi praetendens szerepében fellépett Ortegához szándékozik csatlakozni. E kísérlet sikere azonban aligha kedvező lesz akár Marquezre, akár a papságra, akár Ortegára nézve. Akadni fognak kétségkívül északamerikai kalandorok, kik örömmel kapnak majd az alkalmon s örömmel fognak sietni Ortega vagy Marquez zászlói alá; de bizonyosan nem azért, hogy Ortegát az elnökségre segítsék, vagy Marqueznek mexikói kudarczáért elégtételt adjanak , vagy épen a papságnak visszaszerezzék elkobzott vagyonát , hanem legfelebb azért, hogy a Mexicóban uralkodó zavart minél magasbra fokozzák, a társalmi állapotok rendezését minél inkább lehetetlenné tegyék, a súrlódásokat, kivált az idegenekkel, s ezek közt mindenekfelett az Egyesült Államok polgáraival minél nagyobb mértékben élesbítsék, s ekkér siettessék azon órát, melyben, Seward úr véleménye szerint, az Egyesült Államok nem csak teljes jogosultsággal foglalhatnak majd ellenséges állást a mexikói köztársasággal szemközt, de erkölcsi kötelesség és politikai kényszerűség által lesznek indíttatva e végtelen zavarok színhelyét geographiai tekintetben is minél szőkébb térre szorítani, azaz az úgynevezett mexikói köztársaság területének nagy részét az Egyesült Államokhoz kapcsolni. I. Ottó, Görögország királya , mint I. Lajos bajor király második fia , 1815. június 1-én született Salzburgban (s nem Bambergben, mint azt a bajor hírlapok hibásan állították) és Münchenben Oettl, Schelling, Thiersch és más tudósok által jó iskolai nevelésben részesült, melyet aztán Német- és Olaszországban tett utazások által fejezett be. A közvetítő hatalmak 1832. május 7-ki londoni egyezménye által Görögország királyává választva, s a görög nemzeti gyülekezet által ugyanaz év aug. 8-án királyul elismerve, október 5-én fölvette a királyi méltóságot és 1833. jan. 25-én (febr. 6-án) trónra lépett. Megható búcsúvétele a müncheni váriakban, valamint lelkesült fogadtatása Naupliában közismeretű képek által vannak megörökítve. Húsz éves életkorának betöltéséig egy három tagból álló kormányzóság adatott melléje a legfőbb államhatalom végrehajtásában, melynek egyik tagjának, Maurer államtitkárnak különös feladata volt az ifjú királyt a kormányzási és törvényhozási politikába beavatni. Az 1834. év vége felé a kormányszék Naupliából Athénébe tétetett át. 1835. június 1-jén Otto egy kiáltvány közrebocsátása által egymaga vette át a kormányt s országkanczellárrá gr. Armansperget nevezé ki. 1836. november 22-dikén a király Amália herczegnővel (szül. 1818. december 21-dikén), az oldenburgi nagyherczeg leányával kelt egybe. Ottó királynak majdnem harminczéves uralkodása egy keskeny határok közé szorult ország, s oly nép felett, melyben százados eltörpülés az újkor félig értett politikai követelményeivel kellemetlen zagyvalékká vegyült, valamint a belső anarchia s a sohasem szűnő pénzügyi zavarok, és a „véndhatalmak“ folytonos beavatkozása közt — nem volt minden tövis nélkül. Ennek tulajdonképeni története még csak ezután fog meghatni. Az 1844. és 1861- ki katonai összeesküvések előkészítették az 1862- ki forradalmat, s ezúttal a forradalom majdnem minden ellentállás nélkül győzedelmeskedett. Ottó király, ki azon öntudattal birt, hogy ő csak a legjobbat kívánta országának, az ugyanaz évi okt. 27-ki kiáltványnyal búcsút vett Görögországtól, s visszatért Bajorországba, a nélkül azonban, hogy végképen a lemondásába beleegyezett volna, sőt a bajor dynastia jogát a görög trónra több ízben fenntartotta. Ezen jog örököse, miután Otto király gyermek nélkül maradt, Adalbert bajor herczeg, ki jogát (egy müncheni lap szerint) aligha fogja érvényesíteni, miután I. Georgius király valamennyi nagyhatalmak által el van ismerve. Várjon Georgius király szerencsésebb leszen-e Hellasban, mint elődei arról majd a jövő tanúskodik. Otto király, müncheni rövid tartózkodása után, lakását a hajdani herczeg-püspöki kastélyba tette át Bambergben, a szép fekvésű frank városba, s ott érte el a halálál. 26-án estréli 6 órakor 52 éves korában, miután magas rokonainak látogatásából Oldenburgból visszajött. I. Lajos király negyedik fiát temeti el benne. A Moldva elszakadását pártolók bizottsága Moldva összes senatoraihoz és képviselőihez a következő köriratot küldötte: „Folyó év márczius havában tartott értekezletünkhöz képest van szerencsénk önökkel közölni, hogy júl. 25-én Románban a Nilkovon inneni román senatorok és képviselők gyűlést tartanak, hogy azon eszközök fölött tanácskozzanak, melyek alkalmasak volnának nemzeti helyzetünk sajnálatos állapotán segíteni. Ön megkerestetik , hogy ez irat vétele után legkésőbb 10 nap múlva válaszoljon, várjon meg fog-e jelenni vagy nem , hogy az alkalmas helyiségről gondoskodhassunk. Bals G., Pavlov ezredes, Bals P., Barnav gr. Aslan N., K. Jamondi ezredes, Canancm L., Surdza G. ezredes.“ A hivatalos „ Monitorul* az összes ministerek által aláírt következő hirdetményt közöl: „Olynemű gyülekezet, mint aminőt a körirat kilátásba helyez, minden valószínűség szerint kezdete az alkotmány első czikkelye ellen irányzott merényletnek, mely szerint pedig az egyesült román fejedelemségek egy egész feloszthatlan államot képeznek. A szándékolt gyülekezet ezért nem tekinthető olyannak, mint melyet az alkotmány 26. czikkelye megenged s biztosit. A kormány meg van győződve, hogy azon rakonczátlan románok száma, kik hazájuk ellen ily gyűlöletes merényletre gondolnak, igen csekély. A kormány mindenesetre kötelességének tartja, azon keveseket, kik oly vigyázatlanok, hogy ebbe a kelepczébe belemennek, óvni és nekik tudtul adni, hogy el van határozva, minden oly vállalkozást elnyomni, mely az állam létét kérdésbe helyezi.“ 1284 RÖVID HÍREK. — Athénéből írják jul. 26-ról (görög forrás szerint) : A fölkelők Kandia keleti tartományaiban ismét támadólag léptek föl s nagy veszteségeket okoztak a törököknek, kik Kandia várába vonultak vissza. Omer pasa, ki az elsánczolt fölkelőket a sphakiai magaslatokon megtámadta, visszaveretett. Az Omer pasa által elkövetett kegyetlenségek — hír szerint—megdöbbenték Franczia-, Angol-, Orosz- és Olaszország kandiai követeit, kik hasontartalmú sürgönyöket intéztek illető kormányaikhoz az ellenségeskedések megszüntetése vagy a nők és gyermekeknek Görögországba való átszállítása végett. — A „France“ írja: Egy florenczi távirat szerint a candiai olasz konzul következő sürgönyt intézte kormányához: „A sziget belsejében nők és gyermekek lettek felkonczolva. A török hatóság nem képes sem elnyomni a felkelést, sem a kegyetlenségek folyamát feltartóztatni.