Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-19 / 208. szám
tagjai jogosulatlan zaklatása által, úgy viszont én legalább soha sem használnám föl az immunitást ürügyül arra, hogy a képviselőház egyes tagjai csak azért meneküljenek a törvényes eljárás szigora alól, mert esetleg képviselők. (Élénk tetszés a középen.) Ez, t. hát, mélyen sértené a közérzületet és bántaná a képviselő testület méltóságát és tekintélyét, mert azon, szerintem alaptalan feltevésre nyitna tért, hogy épen azok vonják ki magukat a törvény alól, kik arra hivatvák, hogy a törvényt alkossák, és annak végrehajtása fölött őrködjenek. (Zajos helyeslés a középen.) úgy látszik, hogy tisztelt képviselőtársam Nyáry Pál helyesli azon elveket, melyeket a bizottság az immunitás fogalmára nézve felállított, de nem pártolja a bizottság véleményét az eljárásra, vagyis a felállított elveknek alkalmazására nézve. Azt mondja t. i., ha jól fogtam fel beszédét, hogy itt jogosulatlan zaklatás esete forog fenn, mert a közvádló maga is azért fordult Böszörményi ellen az alapkérvény szerint, mert azon körülmény, hogy a czikkíró akaratával adatott át a levél a nyilvánosságnak, bebizonyítva, vagy legalább földerítve nem volt; miután tehát a czikkiró levele és Böszörményi nyilatkozata által ezen körülmény felderíttetett, s a czikkiró tudatta, hogy akaratával történt a közlés, a sajtótörvény 33-dikának világos rendeleténél fogva nem a szerkesztőt, hanem a czikkirót kell felelősségre vonni; mindamellett a közvádló mégis fentartja vádját a felelős szerkesztőre nézve, azon oknál fogva, mert a szóban forgó czikk írója külföldön lakik, holott a miniszeri rendelet 5., 20. és több szakasza lehetőséget ad arra nézve is, hogy a külföldön lakó egyének is megidéztessenek. Azt hiszem, ezt méltóztatott mondani. (Nyáry Pál: Igen is, ezt mondottam !) Megengedem, hogy ez érveléssel a 33-ik szakasz s általában a nem szabatosan szerkesztetett 18-ik törvénycz. rendelete és értelme felett eleget lehetne vitázni. Én, t. hát, e téren is készséggel elfogadnám a vitát és az eszmecserét, mert megvan azon nézetnek is a maga jogosultsága, amelyet a tizes bizottság nem állított ugyan fel, csak csupán mint lehetőséget jelzett, hogy t. i. a sajtó vétséget a lapnak felelős személyei valamennyien elkövetik, s csak a büntetés alkalmazásának sorrendjére nézve van a 33-ik szakaszban intézkedés téve. Elmondhatnám azt is, hogy e szó „feleletre vonás“ nem perbefogatást jelent, hanem szerintem büntetést; elmondhatnám azt is, hogy megvan annak oka, miért jött a miniszeri rendeletbe az 5. 20 80. stb. szakaszok rendelkezése, t. i. a sajtótörvény 43 ik szakasza szerint a könyvárusok csak azon elmeműveket árulhatják szabadon, amelyek elmarasztaló ítélet által nem suttatnak ; tehát kellett a bíróságnak módot adni, melynélfogva bizonyos, külföldről behozott könyvekre a sajtóvétség bíróilag kimondathassék. Elmondhatnám azt is, hogy egészen más, valakit perbe fogni, elmarasztalni, és más büntetni Megvan a lehetőség adva arra, hogy külföldön lakót a bíróság perbe foghasson ; arra is, hogy elmarasztalja , de arra nincs, hogy büntethesse, mert a magyarországi bíróság sajtó keze már külföldön lakót utat nem érhet, amennyiben a sajtó vétség nem közönséges bűntény. Azonban mindezekről jelenleg nem kívánok szólani, mert azt hiszem, hogy a törvény magyarázása egyáltalán nem tartozik a ház hivatásához (Helyeslés) s túlhaladandja annak hatáskörét. Azon kérdésnek kinyomozása, váljon a czikk írója, mint felelős, perbe fogathatik-e, a vizsgálat feladatához, eldöntése pedig, valamint a törvény magyarázása is az esküdtszéki biróság hatásköréhez tartozik (Élénk helyeslés). De ha nem tartoznék is az esküdtszéki eljáráshoz vagy a vizsgálat feladatához , véleményem szerint még akkor sem volna azon kérdés, amit t. képviselőtársam Nyáry Pál előadott, egyátalában semmi összeköttetéssel a szőnyegen levő kérdéssel, t. i. az engedély megadása vagy megtagadásának kérdésével. Mert mit kér a közvádló ? Azt kéri, hogy a vizsgálatra adassák engedély, s csak esetlegesen a perbefogásra. A t. háznak, szerintem, valamint a bizottság vélekedése szerint is csak azt lehet tehát a vizsgálat tárgyává tenni, vajjon van-e oly összefüggés Böszörményi László személye és az állítólagos bűntény közt, melynélfogva szükségessé válhatik, hogy a nyomozás Böszörményi László személyére is terjesztessék, s előállhat e a vizsgálat alapján annak lehetősége, hogy Böszörményi bizonyos körülmények között, és bizonyos előzmények mellett perbe is fogathatnék. Én, t. hát, erre most is csak igennel tudok felelni, mert az összefüggést helyreállítva látom , t. i. azon czikk, melyben a közvádló saját felfogása szerint sajtóvétséget lát, csakugyan a „Magyar Újságában jelent meg, s ennek Böszörményi László a felelős szerkesztője. De megvan ez összefüggés Nyáry Pál beszédének értelme szerint is, mert ő azt mondja, hogy a szerkesztő akkor vonathatik feleletre, ha a czikkíró nem vonathatik feleletre, tehát szerinte is előállhat azon eshetőség, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos előzmények mellett Böszörményi csakugyan perbe fogathatik. Én tehát, tehát, nem kívánom tovább terhelni figyelmét, mert azt hiszem, hogy azon a téren, melyre Nyáry Pál képviselő úr állott, mi a vitát el nem fogadhatjuk. (A középen helyeslés.) Miután Nyáry Pál képviselőtársunk indokolása által egyátalában nem látom a 10 es bizottság véleményének érveit és indokait kiforgatva, egyszerűen ahhoz ragaszkodom. (Élénk helyeslés a középen.) Halász Boldizsár szintén helyesli a jelentés elvi nézeteit, de azt, hogy a kir. ügyek igazgatója kívánságának elégtétessék,épen nem látja indokoltnak. Idézeteket olvas úgy a törvényből, valamint a sajtóügyi eljárást szabályozó miniszeri rendeletből, s ezekből azt következteti, hogy mivel az állítólagos sajtóvétséget elkövető szerzőnek holléte tudatik, s így a miniszeri intézkedés szerint ellene a kereset megindítható, nem látja át, hogy ily világos esetben miként lehessen felelősségre vonni egy harmadikat, vagyis a szerkesztőt, midőn a törvény a szerzőt és szerkesztőt nem helyzi együttes felelősség alá. Befejezésül szóló a következő határozati javaslatot terjeszti elő: HATÁROZATI INDÍTVÁNY: Miután a magyar kir. ministerium a képviselőház i. é. 102-ik ülésében 698. sz. a. hozott azon utasításának, miszerint a sajtóügybeni esküdtszéki birói eljárásnak az 1848 iki 18. t. sz. és az ennek alapján még akkor kibocsátott ministeri rendelet szerinti életbeléptetése hagyatott meg, — nem egészben tett eleget — ezennel utasítólag elhatároztatik, 1- ször. Hogy az ott kijelölt öt helyen, az 1848- iki ministeri rendelet 10. §-ának értelmében, a közvádlót és vizsgáló birót ne nevezze, hanem az ottani hatóságok által választassa. 2- szor. Hogy az ugyanazon rendelet 11 . § ban körülirt perbefogadási biróságot szintén a hatóságok szabad választása utján léptesse életbe. — Beadja: Halász Boldizsár, s. k. Pest-dabasi képviselő. Várady Gábor a tárgyalás alatti kérdés alapját tekintve örömmel jegyzi meg, hogy arra nézve nincs eltérő vélemény: az országgyűlési mentelmi jog a házban nem lehet pártkérdés s azért ő is elfogadja a bizottság által körvonalazott elveket. A jelentés második részét illetőleg szóló nem oszthatja a bizottság véleményét, s pedig azért nem, mert a törvény a szerkesztőt csak ott helyzi felelősség alá, hol a szerző meg nem idéztethetik. Pártolja Nyáry P. indítványát. Zichy Antal : Tisztelt ház! Midőn részemről a tizes bizottság véleményét pártolnám, engedjék meg, hogy igen röviden, csak azzal indokoljam ezen szavazatomat, amivel általam mélyen tisztelt tagtársunk Nyáry Pál beszédét kezdette, hogy tudniillik — mihez én teljesen járulok — az én csekély felfogásom szerint is ez egyáltalában nem pártkérdés, és nem pártszempontból bírálandó meg, hanem egyedül az immunitás kérdésének jelenben igen fontos, mert jövőre előzményül szolgálható tényleges alkalmazhatásáról van szó. Arra nézve pedig, minthogy t. tagtársunk, kire az imént hivatkoztam, azon nézetét is kifejezte, hogy ő azt mellesleg elintézni nem tartja elegendőnek, hanem a kérdés ez oldalára nézve külön határozatot is óhajt: legyen szabad részemről hozzátenni azt, hogy én még ebben sem nyugszom meg, hanem óhajtanám, hogy mentül előbb egy törvényjavaslat tétessék le a ház asztalára (Élénk helyeslés), mely ezen mindnyájunkat oly nagy mértékben és oly méltán érdeklő kérdést tüzetesen és pontosan szabályozza. (Helyeslés.) A mi nagyérdemű 1. tagtársunk beszédének második részét illeti, megvallom, amidőn azt hallottam, egy pillanatig abban a képzelődésben voltam, hogy már az esküdtszéki tárgyalásnál vagyok jelen, és nem a képviselőházban (Helyeslés a középen), és ezen esetben talán megbocsátható illuzióba még inkább beleringatott utóbb szólott nagyérdemű képviselőtársunk Halász Boldizsár, és még ennél is mélyebben legutóbb szólott Várady Gábor képv. társam, ki ismeretes elmeéllel fejtegette a kérdés majdnem objectiv, de még inkább subjectiv tényálladékát is, amelytől igen óvatosan és nézetem szerint helyesen oly igen tartózkodott a tizes bizottság és tartózkodott annak előadója. barátom Horváth Lajos is. (Helyeslés a középen.) Én jól tudom, tehát, hogy némelyek köztünk osztják azon nézetet, hogy itten sem objectív sem subjektív tényálladék, olyas, minőt a közvádló e kérdésben keres, nincs ; jól tudom, hogy lesznek mások, kik azt hiszik, hogy igenis van, és hogy alapos a közvádló keresete. Azt hiszem, mindkettőnek egyaránt érdekében áll, hogy a kérdés tüzetes megvitatása az illető fórum elől el ne vonassák. (Helyeslés.) A képv. immunitásnak nézetem szerint helyes fölfogása épen abban áll, hogy mihelyt legkisebb alapul szolgálható vád, de azt mondom, csak gyanú is merül fel egy képviselő ellen, ez maga követelje bírája elébe állíttatását , és a maga teljes igazolását. (Helyeslés a középen.) Felhíva érzem magamat mellesleg azon megjegyzésre, — és ez volt egyik oka szerény fölszólalásomnak, — hogy a képviselő egyéni nyilatkozata ez ügyben nem döntő, — példának okárt — azért mondom, hogy a naplóban nyoma legyen — Böszörményi tagtársunk azon nyilatkozata is, melyet a másik két vádra nézve adott be, reám, és, úgy hiszem, a képviselőházra nézve egyedül és elegendő motívumául nem szolgálhat a hozandó határozatnak. Mert még ha a képviselő le is mondana immunitásáról, az már a képviselőház ügye lett, és a képviselőház ebbe tartozik mindamellett határozni a fölött, vájjon az immunitást ki akarja-e terjeszteni reá, vagy illető tagját bíró elébe akarja e állítani? (Helyeslés a középen.) Azoknak, miket ez ügy érdemében méltóztattak előttem szólott tagtársaim előadni, valóban rám nézve talán úgyis, mint ki közjogaink oly régi bajnoka irányában mindig még ujoncznak és kezdőnek vallom magam, de azért is, mert ügyvéd nem vagyok, s végre azért is, mert nem esküdtszék előtt vagyunk, igen nehéz feladat volna cáfolatába bocsátkozni (Helyeslés.) De megkönynyíti jelen állásomat és fölment engem e nehéz feladat teljesítésétől azon másik kötelesség, melyet e pillanatban törvényhozói kötelességemnek tartok és mely nekem ez esetben hallgatást parancsol. Mindezen okoknak pro és contra előadása a maga fóruma elé tartozik, nem pedig a képviselőház elé. (Helyeslés középen.) Miután fölfogásom szerint a tizes bizottság jelentése gondosan elkerülte a Scylla és Charybdist, és óvakodott mind az objectív, mind a subjectív tényállás meghatározásától; miután kellőleg definiálta és alkalmazta az immunitást , én csekély szavazatommal pártolom az előterjesztést. (Helyeslés a jobb oldalról.) Madarász József okoskodása szerint a törvény nemcsak képviselőt, de mást is kivesz a zaklatások alól, midőn a szerző tudatik. Pártolja az indítványt. Több szónok a vitába bocsátkozni nem akarván, elnök a kérdést szavazásra bocsátja. Bónis L., Ghyczy K. és Ivánka Imre azt vélik, hogy mivel a bizottsági jelentésnek két része van, melynek elsejét, az elvi nézeteket, a ház nézetkülönbség nélkül elfogadja, szavazásra csakis a jelentés második része, vagyis az: megengedi e a ház, hogy Böszörményi L. képviselő a bejelentett sajtóvétség alapján kereset alá vétessék ? — lenne bocsátandó. A házszabályok 60. § a szintén megengedi, hogy a kérdések ily esetekben megosztathassanak. Horvát Boldizsár igazságügyi miniszer úr azon nézete, hogy a bizottság kiküldetésének czélja nem az volt, ami a jelentés első részében foglaltatik, hanem véleményt adni a második részben tárgyalt speciális esetre,—valamint Szász Károly által felhozott azon érv, hogy a bizottsági jelentés elvi része csak indokolása a második részben előforduló véleményezésnek, — e kérdést kellő világításba állítván, — az elnök azon kérdésére: „A 2138