Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-19 / 208. szám

tagjai jogosulatlan zaklatása által, úgy viszont én legalább soha sem használnám föl az immunitást ürügyül arra, hogy a képviselőház egyes tagjai csak azért meneküljenek a törvényes eljárás szi­gora alól, mert esetleg képviselők. (Élénk tetszés a középen.) Ez, t. hát, mélyen sértené a közérzületet és bán­taná a képviselő testület méltóságát és tekintélyét, mert azon, szerintem alaptalan feltevésre nyitna tért, hogy épen azok vonják ki magukat a tör­vény alól, kik arra hivatvák, hogy a törvényt alkossák, és annak végrehajtása fölött őrködjenek. (Zajos helyeslés a középen.) úgy látszik, hogy tisztelt képviselőtársam Nyáry Pál helyesli azon elveket, melyeket a bizottság az immunitás fogal­mára nézve felállított, de nem pártolja a bizottság véleményét az eljárásra, vagyis a felállított elvek­nek alkalmazására nézve. Azt mondja t. i., ha jól fogtam fel beszédét, hogy itt jogosulatlan zaklatás esete forog fenn, mert a közvádló maga is azért fordult Böszörményi ellen az alapkérvény szerint, mert azon körülmény, hogy a czikkíró akaratával adatott át a levél a nyilvánosságnak, bebizonyítva, vagy legalább földerítve nem volt; miután tehát a czikkiró levele és Böszörményi nyilatkozata által ezen körülmény felderíttetett, s a czikkiró tudatta, hogy akaratával történt a közlés, a sajtó­törvény 33-dik­­­ának világos rendeleténél fogva nem a szerkesztőt, hanem a czikkirót kell felelősségre vonni; mindamellett a közvádló mégis fentartja vádját a felelős szerkesztőre nézve, azon oknál fogva, mert a szóban forgó czikk írója külföldön lakik, holott a miniszeri rendelet 5., 20. és több szakasza lehetőséget ad arra nézve is, hogy a külföldön lakó egyének is megidéztessenek. Azt hiszem, ezt méltóztatott mondani. (Nyáry Pál: Igen is, ezt mondottam !) Megengedem, hogy ez érveléssel a 33-ik szakasz s általában a nem­ sza­­batosan szerkesztetett 18-ik törvénycz. rendelete és értel­me felett eleget lehetne vitázni. Én, t. hát, e téren is készséggel elfogadnám a vitát és az eszmecserét, mert megvan azon nézet­nek is a maga jogosultsága, a­melyet a tizes bi­zottság nem állított ugyan fel, csak csupán mint lehetőséget jelzett, hogy t. i. a sajtó vétséget a lapnak felelős személyei valamennyien elkövetik, s csak a büntetés alkalmazásának sorrendjére néz­ve van a 33-ik szakaszban intézkedés téve. El­mondhatnám azt is, hogy e szó „feleletre vonás“ nem perbefogatást jelent, hanem szerintem bünte­tést; elmondhatnám azt is, hogy megvan annak oka, miért jött a miniszeri rendeletbe az 5. 20 80. stb. szakaszok rendelkezése, t. i. a sajtótörvény 43 ik szakasza szerint a könyvárusok csak azon elmeműveket árulhatják szabadon, a­melyek el­marasztaló ítélet által nem suttatnak ; tehát kel­lett a bíróságnak módot adni, melynélfogva bizo­nyos, külföldről behozott könyvekre a sajtóvétség bíróilag kimondathassék. Elmondhatnám azt is, hogy egészen más, valakit perbe fogni, elmarasz­talni, és más büntetni Megvan a lehetőség adva arra, hogy külföldön lakót a bíróság perbe foghas­son ; arra is, hogy elmarasztalja , de arra nincs, hogy büntethesse, mert a magyarországi bíróság sajtó keze már külföldön lakót utat nem érhet, a­mennyiben a sajtó vétség nem közönséges bűntény. Azonban mindezekről jelenleg nem kívánok szólani, mert azt hiszem, hogy a törvény magya­rázása egyáltalán nem tartozik a ház hivatásához (Helyeslés) s túlhaladandja annak hatáskörét. Azon kérdésnek kinyomozása, váljon a czikk írója, mint felelős, perbe fogathatik-e, a vizsgálat fel­adatához, eldöntése pedig, valamint a törvény ma­gyarázása is az esküdtszéki biróság hatásköréhez tartozik (Élénk helyeslés). De ha nem tartoznék is az esküdtszéki eljáráshoz vagy a vizsgálat fel­adatához , véleményem szerint még akkor sem volna azon kérdés, a­mit t. képviselőtársam Nyáry Pál előadott, egyátalában semmi összeköttetéssel a szőnyegen levő kérdéssel, t. i. az engedély meg­adása vagy megtagadásának kérdésével. Mert mit kér a közvádló ? Azt kéri, hogy a vizsgálatra adas­sák engedély, s csak esetlegesen a perbefogásra. A t. háznak, szerintem, valamint a bizottság vé­lekedése szerint is csak azt lehet tehát a vizsgá­lat tárgyává tenni, vajjon van-e oly összefüggés Böszörményi László személye és az állítólagos bűntény közt, melynélfogva szükségessé válhatik, hogy a nyomozás Böszörményi László szemé­lyére is­­ terjesztessék, s előállhat e a vizsgálat alapján annak lehetősége, hogy Böszörményi bi­zonyos körülmények között, és bizonyos előzmé­nyek mellett perbe is fogathatnék. Én, t. hát, erre most is csak igennel tudok felelni, mert az össze­függést helyreállítva látom , t. i. azon czikk, melyben a közvádló saját felfogása szerint sajtó­vétséget lát, csakugyan a „Magyar Újságában jelent meg, s ennek Böszörményi László a felelős szerkesztője. De megvan ez összefüggés Nyáry Pál beszédének értelme szerint is, mert ő azt mondja, hogy a szerkesztő akkor vonathatik fele­letre, ha a czikkíró nem vonathatik feleletre, tehát szerinte is előállhat azon eshetőség, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos előzmények mellett Böszörményi csakugyan perbe fogathatik. Én te­hát, te­hát, nem kívánom tovább terhelni figyelmét, mert azt hiszem, hogy azon a téren, melyre Nyáry Pál képviselő úr állott, mi a vitát el nem fogad­hatjuk. (A középen helyeslés.) Miután Nyáry Pál képviselőtársunk indokolása által egyátalában nem látom a 10 es bizottság vé­leményének érveit és indokait kiforgatva, egysze­rűen ahhoz ragaszkodom. (Élénk helyeslés a kö­zépen.) Halász Boldizsár szintén helyesli a jelentés elvi nézeteit, de azt, hogy a kir. ügyek igazgatója kívánságának elégtétessék,­épen nem látja indo­koltnak. Idézeteket olvas úgy a törvényből, vala­mint a sajtóügyi eljárást szabályozó miniszeri ren­deletből, s ezekből azt következteti, hogy mivel az állítólagos sajtóvétséget elkövető szerzőnek holléte tudatik, s így a miniszeri intézkedés szerint ellene a kereset megindítható, nem látja át, hogy ily világos esetben miként lehessen felelősségre vonni egy harmadikat, vagyis a szerkesztőt, mi­dőn a törvény a szerzőt és szerkesztőt nem helyzi együttes felelősség alá. Befejezésül szóló a követ­kező határozati javaslatot terjeszti elő: HATÁROZATI INDÍTVÁNY: Miután a magyar kir. ministerium a képviselő­ház i. é. 102-ik ülésében 698. sz. a. hozott azon utasításának, miszerint a sajtóügybeni esküdtszéki birói eljárásnak az 1848 iki 18. t. sz. és az ennek alapján még akkor kibocsátott ministeri rendelet szerinti életbeléptetése hagyatott meg, — nem egészben tett eleget — ezennel utasítólag elhatá­­roztatik, 1- ször. Hogy az ott kijelölt öt helyen, az 1848- iki ministeri rendelet 10. §-ának értelmében, a köz­vádlót és vizsgáló birót ne nevezze, hanem az ottani hatóságok által választassa. 2- szor. Hogy az ugyanazon rendelet 11 . § ban körülirt perbefogadási biróságot szintén a hatósá­gok szabad választása utján léptesse életbe. — Beadja: Halász Boldizsár, s. k. Pest-dabasi kép­viselő. Várady Gábor a tárgyalás alatti kérdés alap­ját tekintve örömmel jegyzi meg, hogy arra nézve nincs eltérő vélemény: az országgyűlési mentelmi jog a házban nem lehet pártkérdés s azért ő is el­fogadja a bizottság által körvonalazott elveket. A jelentés második részét illetőleg szóló nem oszt­hatja a bizottság véleményét, s pedig azért nem, mert a törvény a szerkesztőt csak ott helyzi fele­lősség alá, hol a szerző meg nem idéztethetik. Pár­tolja Nyáry P. indítványát. Zichy Antal : Tisztelt ház! Midőn részemről a tizes bizottság véleményét pártolnám, enged­jék meg, hogy igen röviden, csak azzal ind­okoljam ezen szavazatomat, a­mivel általam mélyen tisztelt tagtársunk Nyáry Pál beszé­dét kezdette, hogy tudniillik — mihez én telje­sen járulok — az én csekély felfogásom szerint is ez egyáltalában nem pártkérdés, és nem párt­szempontból bírálandó meg, hanem egyedül az immunitás kérdésének jelenben igen fontos, mert jövőre előzményül szolgálható tényleges alkalmaz­­hatásáról van szó. Arra nézve pedig, minthogy t. tagtársunk, kire az imént hivatkoztam, azon néze­tét is kifejezte, hogy ő azt mellesleg elintézni nem tartja elegendőnek, hanem a kérdés ez oldalára nézve külön határozatot is óhajt: legyen szabad részemről hozzátenni azt, hogy én még ebben sem nyugszom meg, hanem óhajtanám, hogy mentül előbb egy törvényjavaslat tétessék le a ház asztalára (Élénk helyeslés), mely ezen mind­nyájunkat oly nagy mértékben és oly méltán ér­deklő kérdést tüzetesen és pontosan szabályozza. (Helyeslés.) A mi nagyérdemű 1. tagtársunk beszédének második részét illeti, megvallom, a­midőn azt hal­lottam, egy pillanatig abban a képzelődésben vol­tam, hogy már az esküdtszéki tárgyalásnál vagyok jelen, és nem a képviselőházban (Helyeslés a kö­zépen), és ezen esetben talán megbocsátható illu­­zióba még inkább beleringatott utóbb szólott nagy­érdemű képviselőtársunk Halász Boldizsár, és még ennél is mélyebben legutóbb szólott Várady Gábor ké­pv. társam, ki ismeretes elmeéllel fejte­gette a kérdés majdnem objectiv, de még inkább subjectiv tény­álladékát is, a­melytől igen óvato­san és nézetem szerint helyesen oly igen tartózko­dott a tizes bizottság és tartózkodott annak elő­adója­­. barátom Horváth Lajos is. (Helyeslés a középen.) Én jól tudom, te­hát, hogy némelyek köztünk osztják azon nézetet, hogy itten sem ob­jectív sem subjektív tényálladék, olyas, minőt a köz­vádló e kérdésben keres, nincs ; jól tudom, hogy lesznek mások, kik azt hiszik, hogy igenis van, és hogy alapos a közvádló keresete. Azt hi­szem, mindkettőnek egyaránt érdekében áll, hogy a kérdés tüzetes megvitatása az illető fórum elől el ne vonassák. (Helyeslés.) A képv. immunitásnak nézetem szerint helyes fölfogása épen abban áll, hogy mihelyt legkisebb alapul szolgálható vád, de azt mondom, csak gyanú is merül fel egy képviselő ellen, ez maga követelje bírája elébe állíttatását , és a maga teljes igazolását. (He­lyeslés a középen.) Felhíva érzem magamat mellesleg azon megjegyzésre, — és ez volt egyik oka szerény fölszólalásomnak, — hogy a képvi­selő egyéni nyilatkozata ez ügyben nem döntő, — példának okárt — azért mondom, hogy a napló­ban nyoma legyen — Böszörményi tagtársunk azon nyilatkozata is, melyet a másik két vádra nézve adott be, reám, és, úgy hiszem, a képviselő­házra nézve egyedül és elegendő motívumául nem szolgálhat a hozandó határozatnak. Mert még ha a képviselő le is mondana immunitásáról, az már a képviselőház ügye lett, és a képviselőház eb­be tartozik mindamellett határozni a fölött, vájjon az immunitást ki akarja-e terjeszteni reá, vagy illető tagját bíró elébe akarja e állítani? (Helyeslés a kö­zépen.) Azoknak, miket ez ügy érdemében méltóztat­­tak előttem szólott tagtársaim előadni, valóban rám nézve talán úgyis, mint ki közjogaink oly régi bajnoka irányában mindig még ujoncznak és kezdőnek vallom magam, de azért is, mert ügy­véd nem vagyok, s végre azért is, mert nem es­küdtszék előtt vagyunk, igen nehéz feladat volna c­áfolatába bocsátkozni (Helyeslés.) De megköny­­nyíti jelen állásomat és fölment engem e nehéz fel­adat teljesítésétől azon másik kötelesség, melyet e pillanatban törvényhozói kötelességemnek tartok és mely nekem ez esetben hallgatást parancsol. Mindezen okoknak pro és contra előadása a maga fóruma elé tartozik, nem pedig a képviselőház elé. (Helyeslés középen.) Miután fölfogásom szerint a tizes bizottság je­lentése gondosan elkerülte a Scylla és Charybdist, és óvakodott mind az objectív, mind a subjectív tényállás meghatározásától; miután kellőleg defi­niálta és alkalmazta az immunitást , én csekély szavazatommal pártolom az előterjesztést. (He­lyeslés a jobb oldalról.) Madarász József okoskodása szerint a törvény nemcsak képviselőt, de mást is kivesz a zaklatá­sok alól, midőn a szerző tudatik. Pártolja az in­dítványt. Több szónok a vitába bocsátkozni nem akar­ván, elnök a kérdést szavazásra bocsátja. Bónis L., Ghyczy K. és Ivánka Imre azt vélik, hogy mivel a bizottsági jelentésnek két része van, melynek elsejét, az elvi nézeteket, a ház nézet­­különbség nélkül elfogadja, szavazásra csakis a jelentés második része, vagyis az: megengedi e a ház, hogy Böszörményi L. képviselő a bejelentett sajtóvétség alapján kereset alá vétessék ? — lenne bocsátandó. A házszabályok 60. § a szintén meg­engedi, hogy a kérdések ily esetekben megosztat­hassanak. Horvát Boldizsár igazságügyi miniszer úr azon nézete, hogy a bizottság kiküldetésének czélja nem az volt, a­mi a jelentés első részében foglal­tatik, hanem véleményt adni a második részben tárgyalt speciális esetre,­­—valamint Szász Károly által felhozott azon érv, hogy a bizottsági jelentés elvi része csak indokolása a második részben elő­forduló véleményezésnek, — e kérdést kellő vilá­gításba állítván, — az elnök azon kérdésére: „A 2138

Next