Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-21 / 210. szám
Buda-Pest, 1867. 210. szám. Csütörtök, november 21. HIVATALOS LAPON a POSTAI POSTAI Egész évre . . Félévre .... Negyedévre Előfizetési árak : Budapesten házhoz hordva : Egész évre .... 18 frt —kr. SZÉTKÜLDÉSSEL : ...............20 frt. .............10 „ . . . . 50 Félévre . Negyedévre 50 Szerkesztőség:Budán, a vizi-városban, Ilona utcza, Reitter féle ház. Kiadóhivatal : Budavár , Iskola-tér, 162. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal : Györy Pál papirkereskedésében, hatvanvutcza, 1. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. HIVATALOS RÉSZ: A keleti marhavész, i. é. november hó első felében beérkezett hivatalos jelentések szerint, biharmegyei varsányhelyi pusztán megszűnt, de pestmegyei Abony mezővárosában és trencsénmegyei Gbellán és Oscsadnicza községekben újból kiütött. A vész tehát jelenleg Magyarországon a jászkerületi sz.-lászlói és békésmegyei kondorosi pusztákon, pestmegyei Nagy-Kőrös és Abony, békésmegyei Vésztő és trencsénmegyei Gbellán és Oscsadnicza községekben uralt. A három községben, valamint a sz.-lászlói és kondorosi pusztákon (a Trencsén megyében kiütött rész állása még fel nem jelentetett), a járvány kiütésétől kezdve, 1.900 marhalétszámból, 20 udvarban összesen 2537 darab betegedett meg; ezekből 1752 meggyógyult, 756 elhullott, 10 lebunkóztatott és 19 darab november hó 15-én két községben és két pusztán, mint beteg, orvosi ápolás alatt maradt. Az évrendszabályok pontos és szigorú foganatosítása elrendeltetett, s a vész terjedésének meggátlására a fertőztetett jászkerületi szlászlói pusztának és a nagy-körösi határnak egy részén a szigorú elzárolás folytonosan katonaság által tartatik fenn, Pesten, 1867. november 16-kán. A földmivés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. A párisi kiállítási osztrák biztos jelentése szerint, a nemzetközi jury Párisban, a VIII. csoportozatban a nagy jutalmat Ferencz József Ő Felségének ítélte oda, a földmivelés felvirágzására fennálló intézetek emeléséért és előmozdításáért. HELYHATÓSÁGOK. PESTMEGYE KÖZGYŰLÉSE november 20-dikán. Pest megye tegnap (nov. 20-kán) tartott közgyűlésén mindenekelőtt az azelőtti napi gyűlés jegyzőkönyve hitelesítése alkalmából Nyáry Pál a fogyasztási adóra vonatkozó egyezkedések ügyében elhatározott feliratban felhozandó érveket még szabatosabban kívánja kifejtetni, mire nézve azon érveket újra előadja; utána Fáy Béla az ugyanez ügyben tegnapelőtt hozott végzésre vonatkozólag a maga s még két bizottmányi tag nevében azon megjegyzést teszi, hogy, miután az e felirat ügyébeni vita befejeztekor az elnöklő alispán azon 48. előtti szokást, melynélfogva az elnök még külön is meg szokta kérdezni a gyűlést, vájjon nem kiván-e még valaki szólni, — ezúttal elhagyta, bárha nem kételkedik, hogy a többség helyesen volt kimondva, mindamellett interpellálja a jegyzőket az iránt, váljon azon korábbi határozat foganatosítása ügyében, mely a jegyzőknek tanácskozási szabályok kidolgozását hagyta meg, történt-e azóta valami, s ha nem, hagyassák nekik meg, hogy azokat a jövő hó 16-ki közgyűlésig készítsék el s terjeszszék elő. Az elnöklő alispán Beöthy Lajos szokatlannak találja ezen interpellátiót s azt tartja, hogy ha a múlt gyűlésen valamely bizottmányi tag sértve érezte magát jogában, a végzés kimondása előtt kellett volna nyilatkoznia, s nem másnap interpellálnia. — Gr. Szapáry István is a végzések kimondási módjára tett észrevételt, a mennyiben Pest megyében szavazat nem szokott elrendeltetni. — Több szónok ezen felszólalásban az ellenvéleményüeknek a megveretés fölötti fájdalom-nyilatkozatát látván, Fáy Béla ezen gyanúsítás vádját elutasítja magától; Máriássy Béla pedig köszönetet kíván az elnöknek magatartásáért mondatni. Dalmady Győző végre jelenti, hogy a tanácskozási szabályokat magában foglaló munkálat készen van, 81 pontból áll s ekkorig csak más sürgős tárgyak által szoríttatott ki a napirendből, azonban, ha tetszik, azt még e gyűlés folyama alatt előterjesztheti, mi helyeselve tudomásul vétetett. Ezzel hitelesítve lévén a múlt ülés jegyzőkönyve, jelenti az elnöklő alispán, hogy az útonkinevezett főispáni helytartó az üdvözletére kinevezett küldöttséget az alispáni lakban várja s annak fogadása után tüstént megjelenend a teremben, mi czélból ő az ülést ezennel felfüggeszti. Mintegy 10 percz múlva visszaérkezett a küldöttség, s annak elnöke Kovács praelatus jelenté, hogy főispáni helytartó ur ő maga a küldöttséget igen kegyesen fogadá s kijelenté, hogy annak üdvözletében azon reménynek alapját látja, melyet ő a közte s a megye közt létezendő szívélyes viszonyra nézve táplál, s hogy nyomban a küldöttség után a teremben meg fog jelenni. Nehány perczre reá aztán meg is jelent két hajdú s titkára előlépte mellett a déli férfiú s a megye közönsége részéről szívélyes éljenzésekkel fogadtatott. Elfoglalván aztán székét, következő beszédet intézett a megye bizottmányához : „T. megye-bizottmányi közgyűlés 1 ” Felsége Apostoli Királyunk legfelsőbb határozatával, a belügyminister előterjesztése folytán Pest-, Pilis- és Solt, i. e. megyék helytartó főispánjává kineveztetvén, elfoglalom azon díszes állást, melyet előttem annyi bölcs és buzgó hazafi betöltött. Hosszú sorát képezik ezek a jeleseknek, melyet közvetlen elődöm fejezett be, ki már két ízben viselte a helytartó-főispáni méltóságot. Mindannyiszor szeretet és tisztelet fogadta e helyen, s mindannyiszor sajnálkozás kisérte, midőn azt elhagyta. Miután ezen szeretett férfi önkéntes lemondása folytán most én töltöm be helyét, nem tartok igényt önök előleges bizalmára, mert erre még érdemeim nincsenek, s így nem nyújthatok egyebet, mint azon elhatározott szándékomat, hogy csekély tehetségemmel a megye közjavára szolgáljak. De ha mégis méltányolva e szándékomat, a 1. megyei bizottmány hazafias támogatását tőlem meg nem tagadandja, akkor nem kétlem, hogy az ily karöltött törekvésnek sikerülni fog a ránk háramló fontos és egyszersmind nehéz feladatunknak megfelelhetni. Ezen törekvéseinkben nem szolgálhat akadályul, hogy a megyék viszonya a felelős kormánynyal szemközt még rendezve nincsen , a törvényhatóságok jogköre szabályozva hajdan sem volt, mi azonban nem gátolta ezeket, hogy a közjóra szolgáló intézkedéseket megtehessék; — valóban bámulnunk kell bölcs eljárásukat, melynél fogva az ily, majdnem független helyzetnek daczára annyi századon keresztül alaptörvényeinket soha sem sértették meg. Innen magyarázható az, miszerint az 1848 iki törvényhozás sem tartotta szükségesnek , hogy a törvényhatóságok jogkörét az akkor módosított kormányforma ellenében rögtön szabályozza, és pedig azért nem, mert meg volt győződve arról, hogy apáink bölcs példáját követve, az utódok is tartózkodni fognak oly intézkedésektől, melyek által a törvényhozás intenziói meghiúsítva lennének. Minden kornak vannak kötelmei és hivatása, és a törvényhatóságok azáltal tüntették ki életrevalóságukat, hogy az igazság szellemét felfogva, mindenkor magukévá tették. A megyék fennlétük első századaiban kül- és bel-megtámadások elleni védelemre voltak hivatva, s hogy annak mint feleltek meg, arról a történelem tanúskodik. Később, midőn elleneink nem többé szülőföldünket, de alkotmányunkat veszélyeztették, a megyék vívták azon sikeres harczot, melynek folytán törvényeinkben az „alkotmányunk védbástyái“ dicsteljes czímmel örökíttettek. A törvényhozás bizonyosan az ekként szerzett tapasztalás alapján rendezendi a megyéket , és meg vagyok győződve, hogy önkormányzati joguk annál tágasabb körre fog kiterjesztetni, minél inkább bebizonyul az, hogy a megyék nem szándékoznak megzsibbasztani a parlamentáris kormányzatot. A ministérium, parlamentáris kormányunk e kifolyása is csak úgy felelhet meg hivatásának, ha a törvényeink határai között közjóra célzó törekvéseiben partikuláris érdekek ellentállása által nem gátoltatik. Most egy új korszak küszöbén állunk. A megtámadások ellen nem többé a megyék felkelő seregei védik határunkat, azért alkotmányunk s törvényeink oltalma elsősorban az országgyűlést és vele együtt a felelős kormányt illeti. A törvényhatóságok hivatása tehát nagyrészt megváltozott, miért is a jelen viszonyokhoz mért rendezésük szükségessé lett. Vannak, akik ezt úgy akarják eszközöltetni, hogy a megyék csupán a beligazgatási körre, és pedig részletezésig kiterjedő szabályozással szoríttassanak. Én nem osztom ezek nézetét, sőt erős hitem, hogy a megyék ily gépies pontossággal szervezve lehetnek ugyan jó administratív testületek, de meg lesz bennük élve a szellem, mely fiait eddig a közérdekek gyámolítására buzdította. A megyék, melyek pusztán közigazgatási eszközök, nem felelhetnek meg azon senki által kétségbe nem vont hivatásuknak, miszerint ők, mintegy üterei hazánknak, lüktetéseik által észleltethessék az egész államtest kózállapotát. A szabad institutióknak, hogy állandók lehessenek , főlényege az, miként önmagukból, mintegy az élettapasztalásból fejlődjenek. Az élettapasztalás is legjobban fogja kijelölni a határt, melyen belül alkotmányunk alaptörvényeinek sérelme nélkül önkormányzati jogaikat élvezhetik. Feladatunk tehát bebizonyítani, hogy az 1848 - diki törvények által módosított kormányhoz ragaszkodva, mint alkotmányos szervezetünk egyes ágazatai,a közös törzs fejlesztésére és erősbítésére törekvéseinket öszpontosítandjuk ; a mellett pedig áthatva a kor szellemétől, nem kisebb feladatunk bebizonyítani azt is, hogy az önkormányzati szerkezetek leginkább képesek felébreszteni a nemzet szunnyadó erejét és új életet adni a szorgalomnak. A százados tusák megbénították a nemzet erejét, és ha alkotmányunk szervezetének ezen legrégibb, de mindig erőteljes intézményét még arra is fogjuk használni, hogy kitűzve keblében a haladás zászlaját, általa fiait összetartásra, anyagi és szellemi haladásra és mindenekfelett hazánk szeretetére buzdítandjuk, akkor még sokáig elmondhatjuk, mit Kollár a megyei szerkezet melletti lelkesültségében oly magasztalólag kifejezett: Deum