Budapesti Közlöny, 1868. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1868-01-01 / 1. szám

beszámítása oly érdekelteknél, kik az inségi köl­csönben részt nem vettek. — E végett a választ­mány azért óhajtana elnöki utón indokolt felter­jesztést intéztetm a magyar kir. pénzügyministeri­­umhoz, hogy ezen leengedés azon része, mely az inségi kölcsönök még törlesztendő részei után ne­talán fenmaradna,­­ a társulat bank­­kölcsönei­­nek annuitásaira fordítható legyen, ekkér remél­vén a társulat a már 77,628 írtra emelkedő hátra­lékok gyorsabb törlesztését előmozdítani. A folyó ügyek elintézése után szőnyegre került a jelen rendkívüli közgyűlés már előre kitűzött tárgya: az osztály­igazítás és sértett érdekek kiegyenlítése tárgyában működött bizottság jelentése.­­ A köz­gyűlés ezen nagyfontosságú kérdés annyi vitatkozás utáni végleges és kielégítő megoldásának szükségét érezvén, ez alkalommal kiválóan arra törekvik, hogy a sértett érdekek kiegyenlítésének eddig útjában állott akadályok — az ellentétes nézetek felvilágo­sítása által — elháríttassanak. Ily őszinte békülé­­keny szellemtől vezéreltetvén, s megfontolva, mikép a társulat eddigi tevékenységét kisérő nagyszerű siker főkép az eddigi példás összetartás és belbéke eredménye, s hogy ezen jó érzület, ha eddigi sikereit koc­káztatni nem akarja, továbbra is fenntartandó,­­ valahára megtaláló azon módot, mely szerint a fennforgó túlterheltetési panaszok végleges kiegyen­lítését biztosan reméli. A közgyűlés méltányos érzületén sarkalló kiigazítási módnál a felmérő kül­döttség javaslatának első része szolgált alapul, azon módosítással, hogy a 4 panaszló községnek adandó kárpótlás az összes társulati érdekeltség hozzájáru­lásával történjék. Ezek előrebocsátása után abban történt megálla­podás, miszerint: 1. Adassék a panaszló Debreczen, Szoboszló, nádudvar és Madaras községeknek a tartaléktőke alapításához rendelt é s az összes érdekeltséget illető pénzekből 68,023 frt a múltban tett túlfizeté­sek kárpótlásául, s oszlassák fel az közöttük a javas­latban foglalt kulcs aránya szerint. 2. Eszközöltessék haladéktalanul részükre a bi­zottsági jelentésben javasolt sziget-osztálybani le­szállítás, és pedig Madarasnál 4,812 holddal, Szoboszlón 3,996 „ az Elepen 1,579 „ a Mátán 19,803 „ és Nádudvaron 12,359 , összesen 44,549 holddal és az Elepen felvett (de ott nem levő) 400 hold szántó­föld tétessék vissza a kaszáló I. osztályába. 3. Ellenben emeltessenek fel a javaslatban meg­jelölt határokban levő Il­od osztályú posványok, és pedig: Bűdön 4208 hold, Sz.-Mihályon 2233 7) Polgáron 12,283 7) Tedajen 800n Újvároson 100!­ 7) Margitán 2836 7) T.-Kesziben 6­0­0 7) Csegén 2026 7) Egyeken 172 7) T.-Füreden 805 7) T.-Dobon 2037 7) Ohaton 374 7) összesen 21,084 holdnyi térfogatban, a legelő-osztályba. 4. Az ekkép rögtön eszközlendő osztály-igazítások érintetlenül hagyják a társulat minden eddigi kive­téseiből eredő, ma még törlesztés alatt levő fizeté­seket, jelesül a 750 és 220 ezer frtos bank­kölcsö­­nök s a 250 ezer frtos kivetésből eredő 140,000 frtos inségi kölcsön — szóval bármely eddigi kivetésből eredő tartozások­ — végleges törlesztését, összes ér­dekeltjeink, az eddigi kivetés szerint, változatlanul teljesíteni tartoznak. 5. Minden, bármely czim alatt és czélra jövőben történő kivetések 1868-ik évtől kezdve, a most ki­igazított uj alapon és osztálykulcs szerint lesznek eszközlendők; a jelen jegyzőkönyv I. pontjában meg­állapított fenntartási költség is az ekkér módosított uj osztályalapon vetendő ki; és pedig a panaszló 4 községnél a leszállított, a más 12 érdekeltségnél a felemelt uj — és a többi itt meg nem nevezett ha­tárokra nézve az 1854-ik évi — ezentúl is változat­lanul fennmaradó kulcs szolgál alapul. Határozottan kimondja azonban ez alkalommal a közgyűlés, hogy ezentúl a múltra nézve, az osztá­s KÉRELEM a nemzeti képcsarnok-egyesület részé­ről. — Minthogy Ő Felsége Erzsébet legkegyelmesebb királynénknak a magyar nemzeti múzeum részére ké­szült képe már Pestre megérkezett, s ideiglen a magyar képzőművé­szeti egyesü­let helyiségében közszemlére ki­állíttatott, az annak megszerzése végett kibocsátott ívek tetemes száma azonban még vissza nem érkezett : tisz­telet­teljesen kéretnek ennélfogva az illető t. ez. hatósá­gok, testületek, hazafiak és honleányok, kiknél még oly ivek léteznének, méltóztassanak azokat 1868. január 31-ig visszaküldeni, hogy az illető számadások bere­kesztése annál biztosabban eszközöltessék. — Pesten, 1867. dec. 30 án, Mátray Gábor., egyesületi titoknok. — Megjelent Laufft­ könyvkereskedésében.­ „Ré­gi Magyarország é » magyar birodalom politikai viszo­nyai a honfoglalástól a szathmári békéig. Történelmi s politikai tanulmány Toldy Istvántól. Ára 2 ft 80 kr. Annak idején lapunk is közölt volt belőle mutatványt s olvasóink előtt nem lesz ismeretlen a szerző szép isme­retekre mutató műve. Ajánljuk minden történetkedvelő figyelmébe. Ugyancsak Lauffernél jelent meg : „Népies egész­ségtan“ tekintettel az egészségügyi rendőrségre, irta dr. Sterczeghy Mór. Ára (?) — ÓVajdits József előfizetési felhivást hirdet a „Zala Somogyi Közlöny“ vegyes tartalmú heti lapra. Egész évre a lap 6 ft. Községeknek csak 4 ft, mely kedvezményi ár Zala, Somogy, Sopron és Vasmegye községeire terjesztetik ki. Az előfizetési pénz N.-Kani­zsára a fentirthoz küldendő. B­ökröss Bálint és dr. Dárdai Sándor ministeri titkárok qa a felelős szerkesztők a „Jogtudományi köz­löny“ harmadévi folyamára hirdetnek előfizetést. Mel­lékletül adják a magyar kir. curiai ítéleteket. E köz­löny a „budapesti ügyvédegylet“ közlönye. Előfizetési ár félévre 6 ft, negyedévre 3 ft, mely összeg Pest, egyetemuteza 4-ik szám Heckenast kiadóhivatalába kül­dendő. lyok kiigazítása tárgyában többé semmiféle követe­lési igényeknek hely nem adható, — kivévén az Alsó-Taktaköz­épen tárgyalás alatt lévő felszólam­­lási ügyét, mely végett már a múlt közgyűlés is intézkedéseket tett. A gyűlés ezen közmegelégedéssel fogadott hatá­rozata ellen Dogály Gusztáv ur büdi, — gr. Des­­sewffy Emilné sz.-mihályi, — gr. Andrássy Gyula és Aladár dobi képviselői — küldőik nevében óvá­sukat jelenték be; mit azonban a közgyűlés figye­lembe nem vett. Olvastatott az utolsó közgyűlés jegyzőkönyvének 7-dik, az alsó-taktaközi birtokosok panaszaira vo­natkozó szakasza. Valamint a többi hasonló panaszok kiegyenlítése épen a jelen közgyűlésen megtörtént, és oly kívána­tos, hogy ezen kérdésre nézve is tétessenek meg a tájékozó intézkedések. A közgyűlés e végre gr. Degenfeld Imre, Lukács Ignácz és Pusztai Lajos urakat bízza meg, hogy annak idején a kérdéses területeken szemlét tartva, a közelebbi közgyűlésnek oly kiegyezési javaslatot adjanak be, melynek alapján ezen függő kérdés ba­rátságos és méltányos kiegyenlítése szintén eszkö­zölhető legyen. Végre indítványba tétetvén, hogy miután a gr. Széchenyi-emléknek 1865-dik évben történt felava­tásánál társulati elnök ur által mondott, gr. Széche­nyi István emlékezetét és különösen a szabályozás ügye körüli hasznos tevékenységét megörökítő jeles emlékbeszéd még ez ideig sem a társulat jegyző­könyveiben, sem pedig külön lenyomatban meg nem jelent, most ez utóbbi a társulat költségén eszköz­lendő volna.­­ A közgyűlés annak kinyomatását s a közelebbi jegyzőkönyv melletti szétküldését, va­lamint a társulat levéltárába leendő elhelyezését elrendeli. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Mint a „LI.“-nak Bécsből dec. 31-től távírják, a bécsi kereskedelmi kamra elhatározó a német keres­kedelmi gyűlésből való kilépést. B. Beust brünni s olmützi dísz­polgárrá válasz­tatott meg. A birodalmi tanács tüstént össze fog ülni a dele­­gátiós tárgyalások bevégeztével. KÜLFÖLD. Franczia ügyek. A két ház vitái élénken foglalkoztatják nemcsak a közvéleményt, hanem a sajtót is Francziaország­­ban. Legközelebb a­­France“ egy ..Roucher beszéde s a helyzet“ czímű czikkben azt fejtegeti, hogy „az olasz ügyekből nem fog háború támadni, hanem Né­metország újraalakulása által könnyen előidéztethe­tik. Francziaország elfogadta a bevégzett tényeket, de nem a mi dolgunk megmondani, hogy mit fogna tenni, ha Poroszország a Majnát átlépné, de az ma­gától értetik . Roucher hazafias beszéde után senki sem kétkedhet benne, hogy Francziaország nem azért reorganizálja nemzeti erejét, hogy elszen­vedje azt, mi befolyását és méltóságát csorbíthatná.“ Eközben a másik félhivatalos lap, a „Paine“ visz­­szatér a conferentiához, s a hírlapoknak erre vonat­kozó újabb állításait c­áfolgatva arra emlékeztet, hogy a conferentiát kezdettől fogva a hatalmak többsége s általán mindenki közös rokonszenvvel fo­gadta ; az ellene emelt ellenvetések csak a részlete­ket illették, s oly pourparler-kra vezettek, melyek már eléggé előhaladtak arra, hogy egy meghatáro­zott időpontban bekövetkezendő kedvező eredménye­­ket előre lehessen látni. E lap sajnálja, hogy a lapok, melyek az európai béke fenntartását óhajtják, oly öntetszőleg bonczol­­gatják a pontatlan híreket, hogy a conferentia esz­méjének ingadozását jelenthessék, nem fontolván meg, hogy a conferentiának feladata volna, egy égető kérdés miatti félelmes bonyodalmakat elhárítni s az európai kabinetek közt végleges egyetértést idézni elő, hogy a békeügy és conservativ érdekek ily fon­tos pontját, melynek védelménél oly buzgónak mu­tatják magukat, kellőleg szolgálhassák. Azon viták alkalmával, melyek a franczia sena­­tusban a halálbüntetésnek eltörlése felett folytak, dec. 26-án La Gueronniére senator az eltörlés ellen nyilatkozott. Ez alkalommal Cohen a „France“-ban figyelemreméltó nyílt levelet intézett hozzá, mely­nek fontosabb mozzanatait érdekesnek tartjuk ki­emelni : „Ön“ — írja ebben — „a halálbüntetés eltörlése tárgyában egy nagyon szép jelentést tett a senatus előtt. E tárgyban — mely annyi idő óta tartja fogva s nyugtalanítja a legnagyobb elméket, s mely idő­ről időre annyi országban volt a törvényhozók vita­tárgya, — én csak viszhangja lehetnék azoknak, kik önt hallották vagy olvasták, a nélkül, hogy több érv­vel, több határozottsággal volnék képes kimutatni a halálbüntetés jelen stádiuma fenntartásának szük­ségét. A vita, melyet önnek beszéde a senatusban elő­idézett, méltó volt a tárgy nagyságához, de a vita maga oly időpontban kezdetett meg, midőn az ország gondolatai másfelé vannak elfoglalva. Vagy lehetséges-e e fontos kérdés felett oly időben hatá­rozni, midőn valamennyi művelt nemzet csak arra fordítja figyelmét, hogy seregeket szervezzen, hogy rontó eszközöket találjon fel, hogy így biztosabban és sokkal nagyobb mérvben ölje nemzet a nemzetet, oly tusában, melyet harcznak neveznek ? Önnek ékesszóló előadása nem volt képes e tárgy­­bani nézeteimet módosítani. Engedje meg, hogy ékesszólásának varázsa előtt szemet hunyjak s ne lás­sak egyebet azon érveknél, melyeket ön a halálbün­tetés fentartásának szükségessége mellett felhozott. Igaz, hogy ha be bírnák bizonyítani a halálbün­tetés szükségét, úgy azt jogosnak nevezhetnék; mert ha igaz, hogy van valami, a­mi az egyes életét az összesség jólétének alárendeli, hogy a rend nem tart­ható a nélkül fenn, hogy a családok, a tulajdon vagy a közerkölcsiség nem menthető meg máskép, mint azon gonosz éltének kitörlése által, ki azokat bátorgatja, úgy azt mondanám, hogy ez áldozatot a kényszerűség parancsolja reánk; de ha mi ezt kihir­detjük, ha ezt állítjuk, azzal csak társadalmunk anyagi s morális tehetetlenségét bizonyítanák be. A „Notre Dame de Baris'­­ czímű regényben van egy jelenet, mely elragadóan találó e tárgyban. Je­­han, a makranczes fiú, ki szivét, pénzét egyaránt pa­zarolja, testvére, Claude Frollo által imigy dorgálta­­tik meg: — Vesztedre indulsz, — úgymond a notre dame-i egyház komor kedélyű káplánja, — melynek vége bitófa lesz. — A bitófa! •— kiált fel Jehan. — Hiszen az egy mérleg, melynek egyik végén egyetlen egy ember .

Next