Budapesti Közlöny, 1868. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1868-01-01 / 1. szám
beszámítása oly érdekelteknél, kik az inségi kölcsönben részt nem vettek. — E végett a választmány azért óhajtana elnöki utón indokolt felterjesztést intéztetm a magyar kir. pénzügyministeriumhoz, hogy ezen leengedés azon része, mely az inségi kölcsönök még törlesztendő részei után netalán fenmaradna, a társulat bankkölcsöneinek annuitásaira fordítható legyen, ekkér remélvén a társulat a már 77,628 írtra emelkedő hátralékok gyorsabb törlesztését előmozdítani. A folyó ügyek elintézése után szőnyegre került a jelen rendkívüli közgyűlés már előre kitűzött tárgya: az osztályigazítás és sértett érdekek kiegyenlítése tárgyában működött bizottság jelentése. A közgyűlés ezen nagyfontosságú kérdés annyi vitatkozás utáni végleges és kielégítő megoldásának szükségét érezvén, ez alkalommal kiválóan arra törekvik, hogy a sértett érdekek kiegyenlítésének eddig útjában állott akadályok — az ellentétes nézetek felvilágosítása által — elháríttassanak. Ily őszinte békülékeny szellemtől vezéreltetvén, s megfontolva, mikép a társulat eddigi tevékenységét kisérő nagyszerű siker főkép az eddigi példás összetartás és belbéke eredménye, s hogy ezen jó érzület, ha eddigi sikereit kockáztatni nem akarja, továbbra is fenntartandó, valahára megtaláló azon módot, mely szerint a fennforgó túlterheltetési panaszok végleges kiegyenlítését biztosan reméli. A közgyűlés méltányos érzületén sarkalló kiigazítási módnál a felmérő küldöttség javaslatának első része szolgált alapul, azon módosítással, hogy a 4 panaszló községnek adandó kárpótlás az összes társulati érdekeltség hozzájárulásával történjék. Ezek előrebocsátása után abban történt megállapodás, miszerint: 1. Adassék a panaszló Debreczen, Szoboszló, nádudvar és Madaras községeknek a tartaléktőke alapításához rendelt é s az összes érdekeltséget illető pénzekből 68,023 frt a múltban tett túlfizetések kárpótlásául, s oszlassák fel az közöttük a javaslatban foglalt kulcs aránya szerint. 2. Eszközöltessék haladéktalanul részükre a bizottsági jelentésben javasolt sziget-osztálybani leszállítás, és pedig Madarasnál 4,812 holddal, Szoboszlón 3,996 „ az Elepen 1,579 „ a Mátán 19,803 „ és Nádudvaron 12,359 , összesen 44,549 holddal és az Elepen felvett (de ott nem levő) 400 hold szántóföld tétessék vissza a kaszáló I. osztályába. 3. Ellenben emeltessenek fel a javaslatban megjelölt határokban levő Ilod osztályú posványok, és pedig: Bűdön 4208 hold, Sz.-Mihályon 2233 7) Polgáron 12,283 7) Tedajen 800n Újvároson 100! 7) Margitán 2836 7) T.-Kesziben 600 7) Csegén 2026 7) Egyeken 172 7) T.-Füreden 805 7) T.-Dobon 2037 7) Ohaton 374 7) összesen 21,084 holdnyi térfogatban, a legelő-osztályba. 4. Az ekkép rögtön eszközlendő osztály-igazítások érintetlenül hagyják a társulat minden eddigi kivetéseiből eredő, ma még törlesztés alatt levő fizetéseket, jelesül a 750 és 220 ezer frtos bankkölcsönök s a 250 ezer frtos kivetésből eredő 140,000 frtos inségi kölcsön — szóval bármely eddigi kivetésből eredő tartozások — végleges törlesztését, összes érdekeltjeink, az eddigi kivetés szerint, változatlanul teljesíteni tartoznak. 5. Minden, bármely czim alatt és czélra jövőben történő kivetések 1868-ik évtől kezdve, a most kiigazított uj alapon és osztálykulcs szerint lesznek eszközlendők; a jelen jegyzőkönyv I. pontjában megállapított fenntartási költség is az ekkér módosított uj osztályalapon vetendő ki; és pedig a panaszló 4 községnél a leszállított, a más 12 érdekeltségnél a felemelt uj — és a többi itt meg nem nevezett határokra nézve az 1854-ik évi — ezentúl is változatlanul fennmaradó kulcs szolgál alapul. Határozottan kimondja azonban ez alkalommal a közgyűlés, hogy ezentúl a múltra nézve, az osztás KÉRELEM a nemzeti képcsarnok-egyesület részéről. — Minthogy Ő Felsége Erzsébet legkegyelmesebb királynénknak a magyar nemzeti múzeum részére készült képe már Pestre megérkezett, s ideiglen a magyar képzőművészeti egyesület helyiségében közszemlére kiállíttatott, az annak megszerzése végett kibocsátott ívek tetemes száma azonban még vissza nem érkezett : tiszteletteljesen kéretnek ennélfogva az illető t. ez. hatóságok, testületek, hazafiak és honleányok, kiknél még oly ivek léteznének, méltóztassanak azokat 1868. január 31-ig visszaküldeni, hogy az illető számadások berekesztése annál biztosabban eszközöltessék. — Pesten, 1867. dec. 30 án, Mátray Gábor., egyesületi titoknok. — Megjelent Laufft könyvkereskedésében. „Régi Magyarország é » magyar birodalom politikai viszonyai a honfoglalástól a szathmári békéig. Történelmi s politikai tanulmány Toldy Istvántól. Ára 2 ft 80 kr. Annak idején lapunk is közölt volt belőle mutatványt s olvasóink előtt nem lesz ismeretlen a szerző szép ismeretekre mutató műve. Ajánljuk minden történetkedvelő figyelmébe. Ugyancsak Lauffernél jelent meg : „Népies egészségtan“ tekintettel az egészségügyi rendőrségre, irta dr. Sterczeghy Mór. Ára (?) — ÓVajdits József előfizetési felhivást hirdet a „Zala Somogyi Közlöny“ vegyes tartalmú heti lapra. Egész évre a lap 6 ft. Községeknek csak 4 ft, mely kedvezményi ár Zala, Somogy, Sopron és Vasmegye községeire terjesztetik ki. Az előfizetési pénz N.-Kanizsára a fentirthoz küldendő. Bökröss Bálint és dr. Dárdai Sándor ministeri titkárok qa a felelős szerkesztők a „Jogtudományi közlöny“ harmadévi folyamára hirdetnek előfizetést. Mellékletül adják a magyar kir. curiai ítéleteket. E közlöny a „budapesti ügyvédegylet“ közlönye. Előfizetési ár félévre 6 ft, negyedévre 3 ft, mely összeg Pest, egyetemuteza 4-ik szám Heckenast kiadóhivatalába küldendő. lyok kiigazítása tárgyában többé semmiféle követelési igényeknek hely nem adható, — kivévén az Alsó-Taktaközépen tárgyalás alatt lévő felszólamlási ügyét, mely végett már a múlt közgyűlés is intézkedéseket tett. A gyűlés ezen közmegelégedéssel fogadott határozata ellen Dogály Gusztáv ur büdi, — gr. Dessewffy Emilné sz.-mihályi, — gr. Andrássy Gyula és Aladár dobi képviselői — küldőik nevében óvásukat jelenték be; mit azonban a közgyűlés figyelembe nem vett. Olvastatott az utolsó közgyűlés jegyzőkönyvének 7-dik, az alsó-taktaközi birtokosok panaszaira vonatkozó szakasza. Valamint a többi hasonló panaszok kiegyenlítése épen a jelen közgyűlésen megtörtént, és oly kívánatos, hogy ezen kérdésre nézve is tétessenek meg a tájékozó intézkedések. A közgyűlés e végre gr. Degenfeld Imre, Lukács Ignácz és Pusztai Lajos urakat bízza meg, hogy annak idején a kérdéses területeken szemlét tartva, a közelebbi közgyűlésnek oly kiegyezési javaslatot adjanak be, melynek alapján ezen függő kérdés barátságos és méltányos kiegyenlítése szintén eszközölhető legyen. Végre indítványba tétetvén, hogy miután a gr. Széchenyi-emléknek 1865-dik évben történt felavatásánál társulati elnök ur által mondott, gr. Széchenyi István emlékezetét és különösen a szabályozás ügye körüli hasznos tevékenységét megörökítő jeles emlékbeszéd még ez ideig sem a társulat jegyzőkönyveiben, sem pedig külön lenyomatban meg nem jelent, most ez utóbbi a társulat költségén eszközlendő volna. A közgyűlés annak kinyomatását s a közelebbi jegyzőkönyv melletti szétküldését, valamint a társulat levéltárába leendő elhelyezését elrendeli. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Mint a „LI.“-nak Bécsből dec. 31-től távírják, a bécsi kereskedelmi kamra elhatározó a német kereskedelmi gyűlésből való kilépést. B. Beust brünni s olmützi díszpolgárrá választatott meg. A birodalmi tanács tüstént össze fog ülni a delegátiós tárgyalások bevégeztével. KÜLFÖLD. Franczia ügyek. A két ház vitái élénken foglalkoztatják nemcsak a közvéleményt, hanem a sajtót is Francziaországban. Legközelebb aFrance“ egy ..Roucher beszéde s a helyzet“ czímű czikkben azt fejtegeti, hogy „az olasz ügyekből nem fog háború támadni, hanem Németország újraalakulása által könnyen előidéztethetik. Francziaország elfogadta a bevégzett tényeket, de nem a mi dolgunk megmondani, hogy mit fogna tenni, ha Poroszország a Majnát átlépné, de az magától értetik . Roucher hazafias beszéde után senki sem kétkedhet benne, hogy Francziaország nem azért reorganizálja nemzeti erejét, hogy elszenvedje azt, mi befolyását és méltóságát csorbíthatná.“ Eközben a másik félhivatalos lap, a „Paine“ viszszatér a conferentiához, s a hírlapoknak erre vonatkozó újabb állításait cáfolgatva arra emlékeztet, hogy a conferentiát kezdettől fogva a hatalmak többsége s általán mindenki közös rokonszenvvel fogadta ; az ellene emelt ellenvetések csak a részleteket illették, s oly pourparler-kra vezettek, melyek már eléggé előhaladtak arra, hogy egy meghatározott időpontban bekövetkezendő kedvező eredményeket előre lehessen látni. E lap sajnálja, hogy a lapok, melyek az európai béke fenntartását óhajtják, oly öntetszőleg bonczolgatják a pontatlan híreket, hogy a conferentia eszméjének ingadozását jelenthessék, nem fontolván meg, hogy a conferentiának feladata volna, egy égető kérdés miatti félelmes bonyodalmakat elhárítni s az európai kabinetek közt végleges egyetértést idézni elő, hogy a békeügy és conservativ érdekek ily fontos pontját, melynek védelménél oly buzgónak mutatják magukat, kellőleg szolgálhassák. Azon viták alkalmával, melyek a franczia senatusban a halálbüntetésnek eltörlése felett folytak, dec. 26-án La Gueronniére senator az eltörlés ellen nyilatkozott. Ez alkalommal Cohen a „France“-ban figyelemreméltó nyílt levelet intézett hozzá, melynek fontosabb mozzanatait érdekesnek tartjuk kiemelni : „Ön“ — írja ebben — „a halálbüntetés eltörlése tárgyában egy nagyon szép jelentést tett a senatus előtt. E tárgyban — mely annyi idő óta tartja fogva s nyugtalanítja a legnagyobb elméket, s mely időről időre annyi országban volt a törvényhozók vitatárgya, — én csak viszhangja lehetnék azoknak, kik önt hallották vagy olvasták, a nélkül, hogy több érvvel, több határozottsággal volnék képes kimutatni a halálbüntetés jelen stádiuma fenntartásának szükségét. A vita, melyet önnek beszéde a senatusban előidézett, méltó volt a tárgy nagyságához, de a vita maga oly időpontban kezdetett meg, midőn az ország gondolatai másfelé vannak elfoglalva. Vagy lehetséges-e e fontos kérdés felett oly időben határozni, midőn valamennyi művelt nemzet csak arra fordítja figyelmét, hogy seregeket szervezzen, hogy rontó eszközöket találjon fel, hogy így biztosabban és sokkal nagyobb mérvben ölje nemzet a nemzetet, oly tusában, melyet harcznak neveznek ? Önnek ékesszóló előadása nem volt képes e tárgybani nézeteimet módosítani. Engedje meg, hogy ékesszólásának varázsa előtt szemet hunyjak s ne lássak egyebet azon érveknél, melyeket ön a halálbüntetés fentartásának szükségessége mellett felhozott. Igaz, hogy ha be bírnák bizonyítani a halálbüntetés szükségét, úgy azt jogosnak nevezhetnék; mert ha igaz, hogy van valami, ami az egyes életét az összesség jólétének alárendeli, hogy a rend nem tartható a nélkül fenn, hogy a családok, a tulajdon vagy a közerkölcsiség nem menthető meg máskép, mint azon gonosz éltének kitörlése által, ki azokat bátorgatja, úgy azt mondanám, hogy ez áldozatot a kényszerűség parancsolja reánk; de ha mi ezt kihirdetjük, ha ezt állítjuk, azzal csak társadalmunk anyagi s morális tehetetlenségét bizonyítanák be. A „Notre Dame de Baris' czímű regényben van egy jelenet, mely elragadóan találó e tárgyban. Jehan, a makranczes fiú, ki szivét, pénzét egyaránt pazarolja, testvére, Claude Frollo által imigy dorgáltatik meg: — Vesztedre indulsz, — úgymond a notre dame-i egyház komor kedélyű káplánja, — melynek vége bitófa lesz. — A bitófa! •— kiált fel Jehan. — Hiszen az egy mérleg, melynek egyik végén egyetlen egy ember .