Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-23 / 45. szám

adó, annak értelmében egyedül csak az alapító rokonaira kell különös figyelemmel lenni, s a többire nézve mi korlátokat sem szabván, a kinevezésre teljesen szabad tért enged. Az előadottak alapján a nagyváradi káptalannak a culturministerium által kijelentetett, miszerint tisztelve az alapító rendelkezését, valamint a káptalan e részbeni jogaira mindig figyelemmel lesz, s intézkedett is, hogy ezen jog ezentúl a pályázati hirdetményben nyílt kifejezést találjon, úgy másrészről kötelességének ismeri Ő Felségének, s az ő nevében működő kormánynak jogát csorbítatlanul fentartani, s nincs azon helyzetben, hogy e jog feladása, s a káptalan által követelt kizárólagos kinevezési jognak elismerése mellett a káptalan azon eljárását, mely szerint a majdnem százados gyakorlat mellőzésével a kormány kinevezése alá tartozó állomásokra is az ösztöndíjasokat kinevező, helybenhagyhatná, hanem ezen eljárás megsemmisítése mellett az illető állomásokra való kinevezést saját hatáskörében eszközlé, egyszersmind kijelentve, hogy habár az összes ösztöndíj állomásokra mindig együttesen, s így azokra is hirdettetik pályázat, melyekre nézve nem szükségeltetik, hogy a folyamodó tiszántúli ifjú legyen, s ennek folytán e körülménynek az átalános hirdetményből való mellőzéséből mi jogsérelem sem következtethetik, mert a káptalan ismerve a kinevezése alá tartozó állomásokra nézve az alapító által szabott feltételeket, s annak e részbeni rendelkezését, ehez anélkül is alkalmazkodhatik, mégis megnyugtatására intézkedés létetett, hogy jövőre a hirdetményben kitétessék, miszerint a nagyváradi káptalan kinevezése alá tartozó állomásokra egyedül tiszántúli ifjak tarthatunk igényt, és csak ezek nemlétében adományoztathatnak másoknak is. A cultusministerium ezen intézkedése bővebb felvilágosítást nem szükségelvén, úgy hiszem a „Pesti Hírnök szerkesztősége ezáltal is igazoltnak fogja találni az említett nagyváradi tudósításra tett megjegyzését, miszerint a cultusminister ő exclája tetőtől talpig törvényes érzelmű hazafi, ki az alapítók rendelkezéseit tiszteli, s hogy a ministérium alapos és jogos okok által vezéreltetik minden intézkedésében, s a fenforgó kérdés is az összes érdeklett felek igazolt igényeinek kielégítésével intéztetek el. M. F. A VOROSKONYV. Külügyek. A CS. KIR. KÖZÖS MINISTERIUM LEVELEZÉSEI. I SZÁM. Az L561-IK ÍTI MÍVEMBER HU ÁTÓI .KEZDI , 1867. VEGENIG (Folytatás.) G. Báró Hübner báró Beustner Róma, 1867. nov. 25-én. Müller futár f. hó 23-án átadá nekem önnek 20-ról kelt sürgönyeit. Ama parancsok értelmében, melyeket exclád nekem adni szíveskedett, siettem a bibornok-államtitkárral megismertetni azon szempontot, melyből a császári kabinet egy oly európai értekezlet összeülésének Párisból eredt eszményét tekinti, melynek rendeltetése lenne, a római ügyeket, s a szentszéknek az olasz királysággal való viszonyait tárgyalás alá venni. Megmondom neki, hogy Austria fönntartás nélkül elfogadja Francziaország aziránti meghívását, hogy ezen értekezletben képviseltesse magát. Végre kifejtem azon indokokat, melyek exclád véleménye szerint, a pápai kormány részéről hasonló elhatározás mellett látszanak harcolni. E tekintetben nem teljesíthettem volna jobban megbízatásomat, mint azáltal, hogy beszélgetőtársam előtt bizalmasan felolvasom azon sürgönyt, melyben ön ezen ügyet tárgyalja. A bibornok azt élénk érdekkel véve tudomásul. Ő köszönetét fejezi ki önnek, báró úr, ama rokonszenves s jóindulatú szavakért, melyeket ön ama rettentő válság szerencsés megoldatásának szentel, melyen az egyházi állam legközelebb ment át. Az értekezleteket illetőleg ő — mint nekem mondá — egyetért exclád méltánylásával, a mennyiben ő is, mint exclád azt véli, „hogy a szent 528 széknek nem kell ellenségei számára újabb fegyvert szolgáltatniok azáltal, hogy vonakodnék résztvenni oly gyűlésben, mely azt semmire sem köti le, s melynek eredményéül egy kibékítési művet remélnek. Ezen szempontra helyezvén magát titkár úr, még mielőtt tudta volna, hogy az az öné is, nem tétovázott, mint nekem mondá, a szent atya fölhatalmazásával, a franczia követnek kijelenteni : „Hogy a pápai kormány semmi nehézséget sem lát abban, hogy a többi összes hatalmakkal egy időben képviseltette magát az értekezletben s hogy ezen értekezlet elé szándékozik terjeszteni a jogi s igazsági kérdést az egyházi államoktól elvett tartományokat illetőleg.“ Azt kérdem Antonelli bíbornok úrtól, hogy mit szándékozik tenni a római kormány azon esetben, ha a főbb hatalmak közöl egyik vagy másik nem fogna részt venni az értekezletben, ő eminentiája nekem azt válaszoló, hogy ha ezen eshetőség létesülne, a szentatya nem mulasztaná el azt érett megfontolás alá venni. Fogadja stb. (Bolyt. k.v.) 69. Herczeg Metternich báró Beusthez. ( Kivonat).Paris, 1867. nov. 30-án. Alkalmam lévén a külügyminister urat láthatni, nem mulasztom el kivonatokat közölni vele a császári kir. kormány s a császár római s flórenczi követségei közt váltott levelezésből, melyet exclád nov. 24- és 26-ról kelt sürgönyei által rendelkezésemre helyhezett. Moustier marquis élénk érdekkel vett tudomást ezen okiratokról, s meghagyá nekem, hogy köszönetet fejezzek ki önnek báró ur azon őszintén s leyális támogatásért, melyben a császári kabinet a Francziaország által előterjesztett értekezleti tervet részesité. Báró Beust herczeg Metternichhez PÁRISBAN. Bécs, 1867. dec. 16-án. A franczia követ ur legutóbb kormánya által azzal bízatott meg, hogy újabb közlést intézzen hozzám az értekezleti terv tárgyában. Moustier marquis úr sürgönye szerint, melyet Grammont herczeg bizalmasan tudomásomra juttatott, a franczia kormány hajlandónak mutatkozik elfogadni azon gr. Bismarck által sugallott eszmét, mely szerint az öt nagyhatalmasság képviselői Párisban előkészítő gyűlést tartanának oly czélból, hogy előleges alkudozásokat nyissanak meg, a múlt , nov. 9-iktől kelt franczia sürgöny által indítványozott értekezlet tárgya iránt. Mély köszönetét fejezvén ki nekünk, azon barátságos támogatásért, melyben az értekezleti tervet részesítők Moustier marquis úr azt kérdi tőlünk, ha várjon nem akarnánk-e csatlakozni ezen újabb combinatióhoz, melyről ő azt hiszi, hogy öszhangzásba jön a császári kabinet eszméivel. " Őszintén szerencsét kívánok magamnak ahoz, hogy a franczia kormány ekkér méltányolja azon törekvéseket, melyeket mi oly czélból tettünk, hogy őt ezen kérdésben támogassuk. Folyvást azon óhajtás által lelkesíttetvén, hogy amennyire tőlünk függ könnyítsük a hatalmak közti egyetértést, semmi ellenvetésünk sem lévén a kérdéses előkészítő gyűlésben való részvétel ellen Mindazáltal meg kell jegyeznünk, hogy ezen terv nem hangzik szabatosan össze az általunk kifejtett nézetekkel. Mindenesetre mi nem ismerjük félre azon előnyt, melyet ama legfőbb törvényszéknek újraszervezése iránti, bármely kísérlet nyújt, melyet hajdan némileg az európai pentarchia képezett. Méltóságod szíves lesz ezen szellemben nyilatkozni Moustier marquis úr előtt, sőt arról értesitni őt, hogy ha a többi hatalmak ezen javaslatban megnyugosznak Austria , ön által fogja magát képviseltetni azon előleges ■ tanácskozásokban, melyeknek Párisban megnyitásáról van szó. Fogadja stb. Hr. z 71. Báró Beust lovag Vetserához Konstantinápolyban. Bécs, 1867. aug. 8-án. A császár kaneai consulának sürgetései folytán, ön, múlt jan. 19-től kelt 43. szám alatti jelentése által utasításokat kért tőlem, a nevezett consul, valamint a krétai vizeken állomásozó austriai hadihajók parancsnokai által azon esetre követendő eljárásmód iránt, ha szükséges lenne hajóinkon menhelyet adni a jelen percben Kandiát pusztító harcz áldozatainak. A császári kormány nem akarta megtagadni közreműködését egy oly humanitási műhöz, melyhez hozzájárulni más hatalmak szintén kötelességüknek tekinték, s melyet maga a magas porta is csak helyeselhet. Ön idecsatolva találandja azon utasítások másolatát, melyeket báró John, császár Ő Felsége parancsából legközelebb a tengerészeti osztály közbenjárása által lovag Pokorny sorhajókapitánynak, s jelenleg az Archipelaguson levő császári hajóraj parancsnokának megküldetett, azt fölhatalmazván, hogy arról táviratilag értesítse a parancsnoksága alá helyzett különböző hajók parancsnokait. Ezen utasítások értelmében, parancsnokaink más nemzetek hajóinak példájára mindazokat hajóra fölvehetendik származás különbsége nélkül, kik oltalmukat veendik igénybe, hogy megmenekülhessenek ama szomorú események következményei elől, miknek Kréta a jelen perczben színhelye. Azon közlés, mely azóta Haider effendi által azokkal ugyanazonos kifejezésekben intéztetett hozzánk, melyeket ön egyik legutóbbi jelentése tudtomra adott, értésünkre adá, hogy a magas porta súlyt helyez arra, hogy kiválólag török területre szállíttassanak át a kandiai menekültek, azoknak mindennemű segélyre oltalmat ígérvén. Következőleg a hadügyministérium sietett ezen szellemben egészítni ki folyó hóniki kelettel a parancsnokaink számára adott utasításokat. Szíveskedjék ön lovag ur Stiglich urat a fentebbiek értelmében utasitni mind saját a háztartás, mind a parancsnokainkkal való egyetértés végett. Fogadja, stb. 72. Stiglich consul Yets era lovaghoz Konstantinápolyban. Kanéi, 1867. sept. 3-án. *) Van szerencsém méltóságodnak tisztelettel értésére adni, hogy ma reggel érkezett Ó-Luda tévébe „ Vall cs.k. ágyunaszád visszatérve Piraeusból, megtevőn első útját a krétaiak Görögországba szállításában, kik múlt augustus hő 28-dikán reggel ültek hajóra az armirói kikötőben. A hajóra ült személyek száma, fiam bevallása és a parancsnok úr jelentése szerint, 952-re megy, volt közte 400 asszony, 300 gyermek mindkét nemből, 50 agg, 150 erőteljes férfi és 2 maniota önkénytes. Mindannyian a Kanea területén fekvő apocoronai kerületbeli falusiak, — Matheli, Kalomitu, Pedaki, Argudena és más falukból. Némely férfiaktól és nőktől megkérdezvén, mi bírja őket szülőföldük odahagyására, mindnyájan egyértelműig azt felelték, hogy kibujdosásuk oka a törököknek a keresztyénekkel való rész bánása, kik a mostani forradalom folytában sok férfit, nőt és gyermeket konczoltak föl és űztek ki házukból; hogy falukon, még tizedik évöket meg sem haladott lyány gyermekeket találván, erőszakot követtek el rajtok, s sok más barbártetteket is, úgy hogy öregeket és fiukat égettek meg; templomokat, sírokat fertőztettek meg, amit a házakban találtak, elrabolták s aztán fölgyujtották. De megkérdezvén tőlük, hogy ők maguk szenvedték-e valamelyikét az előadott kegyetlenségeknek, vagy látták-e saját szemükkel másokon elkövettetni szomszédságukban vagy távolabb, azt felelték, hogy idején a hegyek közé menekülvén a szenvedések kikerülése végett, azoknak egyikét sem állották ki, sem maguk nem látták, hanem másoktól hallották. A megkérdezettek csak egyike, egy Papa Manót i Lilaki nevezetű és mathei lakos, azt mondá, hogy ő egyedül maradván falujában, némi távolságból látta a mi történt, de elég világosan kivenni *) Az okmány eredetije olasz volt.