Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-25 / 46. szám
79. Gróf Kálnoky báró Beusthoz. ( Kivonat.)London , 1866. dec. 5-én. Azok szerint, a miket lord Stanley legközelebb mondott nekem, az ő konstantinápolyi jelentései megerősiték, hogy makacs ellentállás várható a török kormány részéről a belgrádi kérdés iránt. „Ez a portára nézve oly történelmi emlék, melyhez az kötelességének tartja ragaszkodni, méltósága s tekintélye érdekében." A fő államtitkár újólag megelégedéssel constatkozá azon egyetértést, mely ezen ügy tárgyában a bécsi, párisi s londoni cabinetek közt létezett, hozzátévén : „Ismerem önök s Francziaország nézetét, melyet egészen helyeslek, talán azon csekély különbséggel, hogy mi ezen kérdést oly ügynek tekintjük, mely lényegesen Törökországot illeti, s melybe nekünk nem kell beavatkoznunk. Mi Konstantinápolyban engedmények adását tanácsoltuk, a török kormányt illeti annak eldöntése, ha várjon azt hiszi-e, hogy ily engedményeket kell adnia. Ha az vonakodik Belgrádból kivonulni, ehhez joga van, s nekünk csupán arra kellene szorítkoznunk, hogy kimondjuk neki, hogy ez rosz politika, s hogy következőleg nincs igaza.“ 80. Báró Rhust báró Prokesphhez Konstantinápolyban. Bécs, 1866. nov. 11-én. A másolatban ide csatolt jelentés szerint, Párisban lévő követünk egy beszélgetésről tesz jelentést, melyet ő Moustier marquis úrral ama tervek iránt folytatott, melyeket, ezen minister értesülései szerint, a szerb kormány táplálna. Exclád mellékelve találandja ama választ, melyre ezen leleplezések részünkről alkalmat adtak. Ön abból átlátandja, báró úr, hogy általában minő nézete van a császári kabinetnek ama kérdések tárgyában, melyeknek a belgrádi kormány által kell fölmeríttetniök. Magától értetik, hogy nekünk e tekintetben Konstantinápolyban nem kell kezdeményzőleg lépnünk föl. Egyébiránt legközelebbre várjuk egy szerb ügynök megérkezését, ki meg van bízva, részletesen értesítni bennünket azon követelésekről, melyeket Mihály fejedelem a portához intézni szándékozik. Addig bölcs eljárásnak tartjuk ítéletünket fölfüggeszteni. Azonban már most is hasznosnak tartom, önt, báró úr, arra hívni föl, hogy a török ministereknek adja tudtukra, hogy — noha semmiféle pressiót sem kívánunk gyakorolni határozataikra — azt véljük, hogy általánosságban véve a magas port veszélyesen tenné, ha nem utasítná vissza mindjárt kezdetben bölcs engedmények bármely eszméjét. Azok, melyeket az legközelebb Moldva-Oláhország új fejedelmének adott meg, kétségkívül éretten meg voltak fontolva, s azok — szerintünk — tökéletesen öszhangzanak a török birodalom épségének elvével. Ha Szerbia tekintetében a magas porta szintén hajlandó lenne oly egyezkedésekre bizonyos kérdések iránt, melyek, anélkül, hogy a suzerani lényeges jogait veszélyeztetnék, alkalmasak lennének ezen fejedelemség kormányát kielégitni, mi ilynemű rendezkedésben csupán oly újabb zálogot láthatnánk, mely ezen tartományra jó befolyást gyakorolna s következőleg Keleten az oly nagy fontossággal bíró béke fönntartásának nyujtatnék. Fogadja stb. 81. Herczeg Metternich báró J Beusthoz. Paris, 1866. nov. 14. Moustier marquis urnak eléje terjesztem azon felhatalmazás folytán, melyet exclád nekem eziránt adott, a szerbiai ügyekre vonatkozó 10-ről kelt l-ső számú sürgönyt. A külügyminister ur ezen okiratot érdemlett érdekkel fogadta. Kiemelni méltóztatott azon eszélyes figyelmet, melyet a császári kormány ezen oldalra irányoz, s késznek nyilatkozik aláírni azon kifejezéseket, melyekkel exclád kifejezi azon ítéletet, melyet ezen kényes kérdésben hoz. Noha helyesli az exclád által kifejezett szándékokat, Moustier úr nincs egészen tisztában azon mód iránt, melyen a franczia cabinet czélszerűnek 542 tartandja a szerb követeléseket Konstantinápolyban érvényesitni. Mindazáltal biztosított arról, hogy engem ezen ügyről folyvást értesitene. Fogadja stb. stb. 82. Gróf Kálnoky báró Beusthoz. London, 1866. dec. 19. Lord Stanley hétfőn faluról visszatérvén, tegnap őt meglátogathatom, hogy értekezzem vele a szerbiai ügyekről exclád sürgönyei szellemében. A főállamtitkár igen megelégedettnek látszott előttem ezen okiratok tartalmával; több ízben ismétli előttem, hogy ezen kérdésben a brit kormány teljesen osztozik a császári kabinet nézetében, s hogy a múlt héten lord Lyonsnak küldött utasítások pontosan öszhangzanak az internuntius úr által követett eljárásmódjával. Ami atuilleriák kabinetjét illeti: ő lordsága, mint nekem mondá, tudja, hogy az a mieinkhez egészen hasonló nézeteket táplál. A minister határozottan helyesli ama bölcseséget, melylyel báró Prokesch úr kerüli a porta érzékenységének megsértését, s azt mondja, hogy ő szintén azt ajánlá ő brit felsége követének, hogy a török kormányra való minden pressio látszatától tartózkodjék. — Mihály fejedelem Konstantinápolyba utazásának eszméje előtte igen helyesnek látszván, kész azt támogatni, s az iránt írni akar lord Lyonsnak. Fogadja stb. 83. Báró Beust báró Prokeschhez Konstantinápolyban. Bécs, 1866. dec. 20. A szerb fejedelemnek a nagyvezérhez intézett ama levelének modora, melyet Ristich ur önnel közlött, előttünk igen illedelmesnek látszik, s ama meleg és kétértelműség nélküli kifejezések, melyekkel abban a fejedelem saját luzerainje iránti állhatatos hűségét biztosítja, alkalmasaknak látszanak előttünk a magas portát szándékai iránt megnyugtatni. Továbbá teljes okom van megelégedettnek lenni a szerb küldött Marinovits úr nyilatkozataival, ki Szent-Pétervárról jővén, bemutató, magát nálam. A szerint, amit ő előttem mondott, Mihály fejedelem hajlandó volna személyesen Konstantinápolyba menni, ha biztosíttatnék az iránt, hogy óhajtásai teljesítetni fognak. Marinovits úr élénken erősíti Szerbia lojalitását, s annak azon akaratát, hogy a török birodalommal egyesítve maradjon, ha az megszabadittatik oly fegyveres megszállástól, mely az ő szemeiben azt lealázza s fölemelkedését paralisálja a nélkül, hogy a portának bármely valódi előnyt szerezne. Mindezen felvilágosítások csak megerősitnek bent minket érzelmünkben, oly engedmények korszerűsége iránt, melyek a szerb népet kielégitnék, s meggátolnák őt oly sugallatoknak engedni, melyek azt erőszakos tényekre igyekeznének csábitni, követelései tárgyának megnyerése végett. Exclád szíveskedjék bizalmasan ezen szellemben nyilatkozni a török miniszerek előtt, noha folyvást kimélendi a porta érzékenységét. A szultán kormánya meg lévén győződve, amint hogy meggyőződöttnek is kell lennie, azon önzetlenségről s jóindulatú szellemről, melyek tanácsainkat sugallják, reméljük, elismerendi annak a hasznosságát, hogy Mihály fejedelem irányában előzékenységet tanúsítson, s hogy ne adjon annak kivonataira oly visszautasító választ, mely a helyzetet csak elmérgesithetné. Fogadja stb. 84. Gróf Mühlinen báró Beusthoz. Paris, 1866. dec. 21-én. A külügyminister úrral azon szellemben értekeztem, mely a dec. 12-ről kelt 4. sz. alatti s a dec. 13-ról kelt sürgönyök által jelöltetett elém. Moustier marquis úr megelégedéssel véve tudomásul ama jó eredményeket, melyeket az Austria által a szerb kérdésben követett eljárás már is kezd előidézni. Ő teljesen egyetért azon tartózkodással, melyet báró Prokesch a porta érzékenységének kímélése végett követ. Ami Francziaországnak ezen ügyben való magatartását illeti, beszélgető társam megjegyzi előttem, hogy ő már előre sejtető velem, hogy az teljesen ugyanazonos volt s fog lenni azzal, melyet mi fogadtunk el. Beszélgető társam ez alkalommal azt mondá nekem, hogy báró Budberg egy szóval érintvén előtte a keleti kérdést s azt kérdvén tőle, ha várjon hű maradt-e azon elvekhez, melyeket négy év előtt a konstantinápolyi értekezlet keblében fejtett ki, azt válaszolá neki, hogy ő nem változott, s hogy most is mint akkor a török erődöktől minden anyagi hasznosságot megtagad a luzeráni hatalmasságra nézve. Mindazáltal szükséges, hogy Szerbia oltalmazza meg a porta méltóságát s erkölcsi kártérítéseket ajánljon fel a neki adandó engedmény fejében s az iránti garantiául, hogy ezen engedmény soha sem fog a luzerani kárára fordulni. Csupán ekkor lehetne nyomatékosan rábírni igyekezni, hogy Szerbia kivonatait elégítse ki. Fogadja stb. stb. (Folyt. köv.) A M. MÉRNÖK-EGYESÜLET 1S68-DIK ÉVI FEBRUÁR 23-DIKÁN TARTOTT ÉVI KÖZGYŰLÉSE. A m. mérnök-egyesület vasárnap tartott évi közgyűlésén, — mely az egyesület első nyilvános közülése volt, s melyre először hivott meg vendégeket is, — elég szép számmal jelent meg a hallgatóság. A h. h. evang. gymnasium nagy terme épen elegendő volt a helybeli és vidéki tagok, valamint a vendégek befogadására. A hölgykoszorút kevés, de válogatott virág képezte. Az ülés pont 10 órakor vévén kezdetét, Hollán Ernőő méltósága mint elnök, továbbá Stoczek József mint első- és Reitter Ferencz mint másod- alelnök elfoglalák helyeiket, míg az egyesület igazgatója Hieronymi Károly a rendezőséget látszott magára venni. Hollán Ernő e méltósága ezután felállván, a közgyűlést következő, köztetszéssel fogadott megnyitó beszéddel üdvözlő: Tisztelt közgyűlés ! Valamint a mértföldmutatók az országúton haladó vándor előtt, hasonlóképen eddigi közgyűléseink is, egy-egy nevezetes fejlődési fokozatot jeleznek egyesületünk történetében. Az eszme régóta megszülemlett már kortársaink hazafias vágyaiban, míg azt végre az 1866-ik évi nyár derekán, első alakuló közgyűlésünkből megtestesítenünk sikerült. Lelkesedéssel és erős hittel fogtunk a munkához, de kebleink nem voltak mentek minden aggodalomtól, mert félnünk lehetett, hogy a még akkor fennállott közállapotok oly nehézségeket gördíthetnek buzgó törekvéseink elé, melyeknek leküzdése erőinket megzsibbasztja, a munkát hálátlanná, a sikert kétessé teszi. Már a reá következett múlt évi közgyűlésünk megszüntette ezen aggodalmainkat, midőn az ideiglenesen működött választmány szerencsés volt önöknek uraim a nemzeti alkotmányos kormány által megerősített egyesületi alapszabályokat bemutatni. Ma harmadízben a véglegesen megalakult és szervezett egyesületnek egy évi működéséről lesz szerencsénk önöknek jelentést tenni, hogy ítéljenek választottjaik sáfárkodásáról, s számba vehessék az eddigi eredményeket, így folyt le működésünk első korszaka, s ha megelégedéssel tekinthetünk vissza egyesületünk eddigi fejlődésének történetére, bizonyára alapos kilátásunk van arra is, hogy a haza és közügy érdekében megindított munkásságunk a várt gyümölcsöket meghozza. Új élet virradt hazánkra. A magyar felelős kormány visszaállításával Magyarország visszaadatott önmagának. Sorsunk ezáltal saját kezünkbe van letéve. Mert az új állapotok ha nem feleltek is meg minden várakozásnak, ha nem töltöttek is be minden reményeket, bizonyára oly törvényes alapot nyújtanak, melyről kiindulva csak tőlünk függ, hogy hazánkat nagggyá és virágzóvá tehessük. Nem lehet épen csodálni, hogy vannak sokan, kik a múlt idők szenvedései után gyanakodva, nem bíznak az új intézmények állandóságában, avagy az áldozatok nagyságát s a terheket panaszolják, melyek a dolgok új rendjénél fogva a nemzetre házamolnak. Midőn valamely reformok szüksége előáll, a teljesedésnek pillanata bekövetkezik, semmi sem