Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-25 / 46. szám

79. Gróf Kálnoky báró Beusthoz. ( Kivonat.)London , 1866. dec. 5-én. Azok szerint, a miket lord Stanley legközelebb mondott nekem, az ő konstantinápolyi jelentései megerősiték, hogy makacs ellentállás várható a tö­rök kormány részéről a belgrádi kérdés iránt. „Ez a portára nézve oly történelmi emlék, melyhez az kötelességének tartja ragaszkodni, méltósága s te­kintélye érdekében." A fő állam­titkár újólag meg­elégedéssel constatk­ozá azon egyetértést, mely ezen ügy tárgyában a bécsi, párisi s londoni cabi­­netek közt létezett, hozzátévén : „Ismerem önök s Francziaország nézetét, melyet egészen helyeslek, talán azon csekély különbséggel, hogy mi ezen kér­dést oly ügynek tekintjük, mely lényegesen Török­országot illeti, s melybe nekünk nem kell beavatkoz­nunk. Mi Konstantinápolyban engedmények adását tanácsoltuk, a török kormányt illeti annak eldönté­se, ha várjon azt hiszi-e, hogy ily engedményeket kell adnia. Ha az vonakodik Belgrádból kivonulni, ehhez joga van, s nekünk csupán arra kellene szorítkoz­nunk, hogy kimondjuk neki, hogy ez rosz politika, s hogy következőleg nincs igaza.“ 80. Báró Rhust báró Prokesphhez Konstantinápolyban. Bécs, 1866. nov. 1­1-én. A másolatban ide csatolt jelentés szerint, Páris­­ban lévő követünk egy beszélgetésről tesz jelentést, melyet ő Moustier marquis úrral ama tervek iránt folytatott, melyeket, ezen minister értesülései sze­rint, a szerb kormány táplálna. Exclád mellékelve találandja ama választ, melyre ezen leleplezések ré­szünkről alkalmat adtak. Ön abból átlátandja, báró úr, hogy általában minő nézete van a császári kabinetnek ama kérdések tár­gyában, melyeknek a belgrádi kormány által kell fölmeríttetniök. Magától értetik, hogy nekünk e tekintetben Konstantinápolyban nem kell kezde­­ményzőleg lépnünk föl. Egyébiránt legközelebbre várjuk egy szerb ügynök megérkezését, ki meg van bízva, részletesen értesítni bennünket azon követe­lésekről, melyeket Mihály fejedelem a portához intézni szándékozik. Addig bölcs eljárásnak tartjuk ítéletünket fölfüggeszteni. Azonban már most is hasznosnak tartom, önt, báró úr, arra hívni föl, hogy a török ministereknek adja tudtukra, hogy — noha semmiféle pressiót sem kívánunk gyakorolni hatá­rozataikra — azt véljük, hogy általánosságban véve a magas port v­eszélyesen tenné, ha nem utasítná vissza mindjárt kezdetben bölcs engedmények bár­mely eszméjét. Azok, melyeket az legközelebb Moldva-Oláhország új fejedelmének adott meg, kétségkívül éretten meg voltak fontolva, s azok — szerintünk — tökéletesen öszhangzanak a török birodalom épségének elvével. Ha Szerbia tekinteté­ben a magas porta szintén hajlandó lenne oly egyezkedésekre bizonyos kérdések iránt, melyek, a­nélkül, hogy a suzerani lényeges jogait veszélyez­tetnék, alkalmasak lennének ezen fejedelemség kor­mányát kielégitni, mi ilynemű rendezkedésben csupán oly újabb zálogot láthatnánk, mely ezen tartományra jó befolyást gyakorolna s következőleg Keleten az oly nagy fontossággal bíró béke fönn­tartásának nyujtatnék. Fogadja stb. 81. Herczeg Metternich báró J Beusthoz. Paris, 1866. nov. 14. Moustier marquis urnak eléje terjesztem azon felhatalmazás folytán, melyet exclád nekem eziránt adott, a szerbiai ügyekre vonatkozó 10-ről kelt l-ső számú sürgönyt. A külügyminister ur ezen okiratot érdemlett ér­dekkel fogadta. Kiemelni méltóztatott azon eszélyes figyelmet, melyet a császári kormány ezen oldalra irányoz, s késznek nyilatkozik aláírni azon kifeje­zéseket, melyekkel exclád kifejezi azon ítéletet, me­lyet ezen kényes kérdésben hoz. Noha helyesli az exclád által kifejezett szándé­kokat, Moustier úr nincs egészen tisztában azon mód iránt, melyen a franczia cabinet czélszerűnek 542 tartandja a szerb követeléseket Konstantinápolyban érvényesitni. Mindazáltal biztosított arról, hogy en­gem ezen ügyről folyvást értesitene. Fogadja stb. stb. 82. Gróf Kálnoky báró Beusthoz. London, 1866. dec. 19. Lord Stanley hétfőn faluról visszatérvén, tegnap őt meglátogathatom, hogy értekezzem vele a szer­biai ügyekről exclád sürgönyei szellemében. A főállamtitkár igen megelégedettnek látszott előttem ezen okiratok tartalmával; több ízben is­métli előttem, hogy ezen kérdésben a brit kormány teljesen osztozik a császári kabinet nézetében, s hogy a múlt héten lord Lyonsnak küldött utasítá­sok pontosan öszhangzanak az internuntius úr által követett eljárásmódjával. A­mi atuilleriák kabinet­jét illeti: ő lordsága, mint nekem mondá, tudja, hogy az a mieinkhez egészen hasonló nézeteket táplál. A minister határozottan helyesli ama bölcseséget, melylyel báró Prokesch úr kerüli a porta érzé­kenységének megsértését, s azt mondja, hogy ő szintén azt ajánlá ő brit felsége követének, hogy a török kormányra való minden pressio látszatától tartózkodjék. — Mihály fejedelem Konstantinápoly­­ba utazásának eszméje előtte igen helyesnek látsz­ván, kész azt támogatni, s az iránt írni akar lord Lyonsnak. Fogadja stb. 83. Báró Beust báró Prokeschhez Konstantinápolyban. Bécs, 1866. dec. 20. A szerb fejedelemnek a nagyvezérhez intézett ama levelének modora, melyet Ristich ur önnel közlött, előttünk igen illedelmesnek látszik, s ama meleg és kétértelműség nélküli kifejezések, melyek­kel abban a fejedelem saját luzerainje iránti áll­hatatos hűségét biztosítja, alkalmasaknak látszanak előttünk a magas portát szándékai iránt megnyug­tatni. Továbbá teljes okom van megelégedettnek lenni a szerb küldött Marinovits úr nyilatkozataival, ki Szent-Pétervárról jővén, bemutató, magát nálam. A szerint, a­mit ő előttem mondott, Mihály fejedelem hajlandó volna személyesen Konstantinápolyba men­ni, ha biztosíttatnék az iránt, hogy óhajtásai telje­sítetni fognak. Marinovits úr élénken erősíti Szer­bia lojalitását, s annak azon akaratát, hogy a török birodalommal egyesítve maradjon, ha az megsza­­badittatik oly fegyveres megszállástól, mely az ő szemeiben azt lealázza s fölemelkedését paralisálja a nélkül, hogy a portának bármely valódi előnyt­­ szerezne.­­ Mindezen felvilágosítások csak megerősitnek ben­­t minket érzelmünkben, oly engedmények korszerű­­­­sége iránt, melyek a szerb népet kielégitnék, s meg­gátolnák őt oly sugallatoknak engedni, melyek azt erőszakos tényekre igyekeznének csábitni, követelé­sei tárgyának megnyerése végett. Exclád szíveskedjék bizalmasan ezen szellemben nyilatkozni a török miniszerek előtt, noha folyvást kimélendi a porta érzékenységét. A szultán kormánya meg lévén győ­ződve, a­mint hogy meggyőződöttnek is kell lennie, azon önzetlenségről s jóindulatú szellemről, melyek­­ tanácsainkat sugallják, reméljük, elismerendi annak a hasznosságát, hogy Mihály fejedelem irányában­­ előzékenységet tanúsítson, s hogy ne adjon annak kivonataira oly visszautasító választ, mely a hely­zetet csak elmérgesithetné. Fogadja stb. 84. Gróf Mühlinen báró Beusthoz. Paris, 1866. dec. 21-én. A külügyminister úrral azon szellemben értekez­tem, mely a dec. 12-ről kelt 4. sz. alatti s a dec. 13-ról kelt sürgönyök által jelöltetett elém. Moustier marquis úr megelégedéssel véve tudo­másul ama jó eredményeket, melyeket az Austria által a szerb kérdésben követett eljárás már is kezd előidézni. Ő teljesen egyetért azon tartózkodással, melyet báró Prokesch a porta érzékenységének kí­mélése végett követ. A­mi Francziaországnak ezen ügyben való ma­gatartását illeti, beszélgető társam megjegyzi előt­tem, hogy ő már előre sejtető velem, hogy az telje­sen ugyanazonos volt s fog lenni azzal, melyet mi fogadtunk el. Beszélgető társam ez alkalommal azt mondá ne­kem, hogy báró Budberg egy szóval érintvén előtte a keleti kérdést s azt kérdvén tőle, ha várjon hű maradt-e azon elvekhez, melyeket négy év előtt a konstantinápolyi értekezlet keblében fejtett ki, azt válaszolá neki, hogy ő nem változott, s hogy most is mint akkor a török erődöktől minden anyagi hasznosságot megtagad a luzeráni hatalmasságra nézve. Mindazáltal szükséges, hogy Szerbia oltal­mazza meg a porta méltóságát s erkölcsi kártéríté­seket ajánljon fel a neki adandó engedmény fejében s az iránti garantiául, hogy ezen engedmény soha sem fog a luzerani kárára fordulni. Csupán ekkor lehetne nyomatékosan rábírni igyekezni, hogy Szer­bia kivonatait elégítse ki. Fogadja stb. stb. (Folyt. köv.) A M. MÉRNÖK-EGYESÜLET 1S68-DIK ÉVI FEBRUÁR 23-DIKÁN TARTOTT ÉVI KÖZGYŰLÉSE. A m. mérnök-egyesü­let vasárnap tartott évi köz­gyűlésén, — mely az egyesület első nyilvános köz­ülése volt, s melyre először hivott meg vendégeket is, — elég szép számmal jelent meg a hallgatóság. A h. h. evang. gymnasium nagy terme épen elegendő volt a helybeli és vidéki tagok, valamint a vendégek befogadására. A hölgykoszorút kevés, de válogatott virág képezte. Az ülés pont 10 órakor vévén kezde­tét, Hollán Ernő­ő méltósága mint elnök, továbbá Stoczek József mint első- és Reitter Ferencz mint másod- alelnök elfoglalák helyeiket, míg az egyesület igazgatója Hieronymi Károly a rendezőséget látszott magára venni. Hollán Ernő e méltósága ezután felállván, a köz­gyűlést következő, köztetszéssel fogadott megnyitó beszéddel üdvözlő: Tisztelt közgyűlés ! Valamint a mértföldmutatók az országúton ha­ladó vándor előtt, hasonlóképen eddigi közgyűléseink is, egy-egy nevezetes fejlődési fokozatot jeleznek egyesületünk történetében. Az eszme régóta megszülemlett már kortársaink hazafias vágyaiban, míg azt végre az 1866-ik évi nyár derekán, első alakuló közgyűlésünkből megtes­tesítenünk sikerült. Lelkesedéssel és erős hittel fog­tunk a munkához, de kebleink nem voltak mentek minden aggodalomtól, mert félnünk lehetett, hogy a még akkor fennállott közállapotok oly nehézségeket gördíthetnek buzgó törekvéseink elé, melyeknek le­küzdése erőinket megzsibbasztja, a munkát hálát­lanná, a sikert kétessé teszi. Már a reá következett múlt évi közgyűlésünk megszüntette ezen aggodalmainkat, midőn az ideig­lenesen működött választmány szerencsés volt önök­nek uraim a nemzeti alkotmányos kormány által megerősített egyesületi alapszabályokat bemutatni. Ma harmadízben a véglegesen megalakult és szervezett egyesületnek egy évi működéséről lesz szerencsénk önöknek jelentést tenni, hogy ítéljenek választottjaik sáfárkodásáról, s számba vehessék az eddigi eredményeket, így folyt le működésünk első korszaka, s ha meg­elégedéssel tekinthetünk vissza egyesületünk eddigi fejlődésének történetére, bizonyára alapos kilátásunk van arra is, hogy a haza és közügy érdekében meg­indított munkásságunk a várt gyümölcsöket meg­hozza. Új élet virradt hazánkra. A magyar felelős kor­mány visszaállításával Magyarország visszaadatott önmagának. Sorsunk ezáltal saját kezünkbe van letéve. Mert az új állapotok ha nem feleltek is meg minden várakozásnak, ha nem töltöttek is be minden reményeket, bizonyára oly törvényes alapot nyújta­nak, melyről kiindulva csak tőlünk függ, hogy ha­zánkat nagggyá és virágzóvá tehessük. Nem lehet épen csodálni, hogy vannak sokan, kik a múlt idők szenvedései után gyanakodva, nem bíz­nak az új intézmények állandóságában, avagy az áldozatok nagyságát s a terheket panaszolják, me­lyek a dolgok új rendjénél fogva a nemzetre háza­molnak. Midőn valamely reformok szüksége előáll,­­ a teljesedésnek pillanata bekövetkezik, semmi sem

Next