Budapesti Közlöny, 1868. február (2. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-14 / 37. szám
Buda-Pest, 1868. Péntek, február 14. 37. szám. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS I.. .A. I*. Előfizetési árak : NAPONTA! POSTAI RÉTKÜLDÉSEI. : Éjrél évre . . . • • 30 firt. Félérre...........................10 . Segyedévre ■ „ . . . 5 , Budapesti« házhoz hordta : Égé» évre . . . 18 frt —kr. Félévre .... Kegyetlen.. . . 50 Szerkesztőség: Budán, a vixi-városban, vona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér,162. sz. a. földszint. — Fiók kiadóhivatal : Gh.Ury Pál papirkereskedésében, hatvani utcza 1-i. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak eL M A p X fi n IK i T E T É s K k . Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. pénzügyi ministerium Furtsik Jánost, szegedi m. kir. adóhivatali ellenőrt ugyanazon hivatalhoz pénztárnokká nevezte ki. A magyar kir. pénzügyi ministerium a pécsi m. k. adóhivatalnál megürült pénztárnoki állomásra weltrubai Woltrubszky Benőt, temesvári adóhivatali tisztet nevezte ki. A magyar királyi pénzügyministerium Németh Jánost, zalaegerszegi adószedőt, győri m. kir. adóhivatali ellenőrré nevezte ki. Lovaghy Ferencz a magyar királyi pénzügyminister által III. osztályú adóhivatali ellenőrré neveztetett ki. A magyar királyi pénzügyministerium Winkovics Vilmost, temesvári m. k. pénzügyi felügyelőségi gyakornokot szegedi, és Pognár Jánost, nagyváradi m. k. adóhivatali dijnokot, nagyváradi tisztisegéddé nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. FELHÍVÁS. Az 1967-ik évi párisi világtárlaton volt magyar tárgyak, melyek irányában az illetők részéről különös rendelkezés nem történt, Párisból visszaérkeztek és Pesten a Köztelken (Üllői út 12. sz.) vannak elhelyezve. Felhivatnak ennélfogva a t. ez. kiállító urak, hogy azokat a bizottmányi pénztárnál megtudható költségek megtérítése mellett, mielőbb elvitetni szíveskedjenek. A vidéken lakó kiállító urak, kiknek itt helyben megbízottjuk nem volna, felkéretnek, hogy eziránt ezen bizottmányhoz írásban jelentést tegyenek, amire tárgyaik utánvétel mellett a postán fognak megküldetni. Kelt Pesten, 1868. február 12-én. A párisi kiállítás ügyében működik országos bizottmány. A VÖRÖSKÖNYV. Külügyek. A CS. KIR. KÖZÖS MINISTERIUM LEVELEZÉSEI. I. SZÁM. Az 1866-ik évi november havától kezdve 1867. végéig. (Folytatás.) 20. Báró Beust gróf Reverterához Szent- Pétervárott, Bécs, 1867. ápr. 21-én. Mióta f. hó 16-ról kelt sürgönyeim önhöz elkül-dettek, némely újabb adatok bizonyos pontig módosítók méltánylásainkat, azon fogadásra vonatkozólag, melyre közbenjárási ajánlatunk a luxemburgi kérdésben egyenesen érdeklett két hatalmasságnál talált. A franczia külügyminiszer első impressiója — mint már mondom önnek — kedvezőbb volt a másodikra nézve, a császári kabinet által javasolt két alternatíva közül. Azonban legújabb értesüléseink folytán azt kell vélnünk, hogy mélyebb vizsgálat után a tuileriák kabinetje ezen két combinatió közül az első felé hajlott, mégpedig azon okból, mivel a második — szerinte — azon veszélylyel látszik járni, hogy ő oly területi nagyobbodás utógondolatával fogna vádoltatni, melyet jelenleg egyenesen visszautasít. Másrészről még eddig nem vagyunk fölvilágosítva azon mód iránt, melyen 1. sz. javaslatunk a berlini kabinet által tekintetik, mely eddig elő csupán a 2. sz. iránt nyilatkozott, az ön előtt ismeretes kifejezésekkel. Gróf Wimpffennek meghagyatott, hogy újabb lépést tegyen, a porosz kabinet részéről a még eddig hiányzó nyilatkozatok előidézése végett. Mindazáltal már most sem tartóztathatjuk magunkat, az orosz császári kabinetet arra kérni, hogy szíveskedjék tekintetbe venni, hogy Európa méltó joggal saját körébe tartozónak tekintheti azon kérdést, ha váljon a luxemburgi nagyherczegségnek a hajdani német szövetséggel való viszonyai megszűnvén létezni, s a nagyherczegségnek — maga gr. Bismarck bevallása szerint — szabadságában állván egy uj szövetségbe belépni, vagy nem lépni be, ha vájjon — mondom — ezen körülmények közt, nem a király-nagyherczeget illeti-e, saját souverainitási jogainak ezentúl korlátlan gyakorlatában, Poroszországnak Luxemburgban való helyőrségi joga iránt nyilatkozni, s ha várjon — hatalmában állván fölhatalmazást adni ezen megszállás folytatására, — föltéve, hogy ezt czélszerűnek ítélné, nincs-e szintúgy megengedve neki, annak megszűnését kívánni, azon esetben, ha azt hinné, hogy ezen garanciát nélkülözheti. Ami a német határok biztosságát illeti, ez lévén a másik szempont, mely annak idejében a hatalmakat arra indítá, hogy szentesítsék Poroszországnak Luxemburgban való helyőrségi jogát, mely az előbbi körmények által szövetségi helynek nyilváníttatott, szerintünk helyén lenne megfontolni, ha vájjon ezen érdek nem lenne-e eléggé megoltalmazva Luxemburg erődítményeinek lerontása által, mely rendszabály a nagyherczegség semlegesítésének természetes következménye volna, s mely Németországot biztosítván egy franczia invasió veszélye ellen, ugyanekkor Poroszország méltóságát is fedözné. Azon esetben, ha a hatalmak egyetértésre jutnának, ezen kettős kérdésnek igenlőleges megoldása iránt, mi egyre menne ki az általunk, közbenjárásunk alapjaiul javasolt két combinatió elsejének elfogadásával, a béke előttünk biztosítottnak látszanék, mivel a francziák császárja határozottan kijelenteté előttünk, hogy ő Francziaországot illetőleg minden területnövekedésről lemond, s hogy kész áldozatul hozni ama jogokat, melyeket — mint mondja — III. Vilmos királyijal való közvetlen egyezkedéseinél fogva bír, föltéve, hogy Poroszország maga részéről lemond a Luxemburgban való helyőrség iránti igényeiről. A többi kormányok beleegyezése több mint valószínű lévén, nem maradna egyéb hátra, mint a berlini kabinetet nyerni ki, s az orosz császári udvarnak , — ha szives lenne e végre használni föl azon fölényt, melyet Poroszországgal való barátsági viszonyai adnak neki, — talán hatalmában állana, a béke szellemében eldöntő súlyt vetni a mérlegbe. Semmi okunk sincs kétségbevonni azon őszinteséget, melylyel a franczia kormány elősegíti a békés megoldás keresését, önmaga részére minden külön előnyről lemondván, még akkor is, ha már ahhoz , törvényes jogcímeket szerzett volna. Poroszországnak, úgy hiszszük, nem kellene hátramaradnia ezen békülékeny hangulat mögött, s annak tekintélye legkevésbé sem szenvedne a miatt, ha maga részéről, alapos bizonyítékok folytán, lemondana egy több mint kétségbevoghatóvá vált jogról. A szt.-pétervári kabinethez méltó eljárás lenne, ezen ügy mellett emelni szót Berlinben. Az alkanczellár úr, midőn ennek útján oly udvariasan szerencsét kívánt nekünk a napirenden lévő kérdésben való kezdeményzésünkhöz, följogosított bennünket azon reményre, hogy ő sem leend érzéketlen azon dicsőség irányában, mely szükségkép jutand azoknak, kik közreműködendettek a világnak egy vészteljes háború csapásaitól való megőrzésére. Fogadja stb. 22. Báró Beust gróf Wimffenhez Berlinben. Bécs, 1867. ápr. 23-án. Legutóbbi közléseim kapcsában, úgy hiszem, méltóságod előtt a következő szempontot is értékesítésre alkalmas gyanánt kell kijelölnem, gr. Bismarckkal legközelebb folytatandó beszélgetéseiben. Ha Berlinben a luxemburgi kérdés megoldását a Németországban létező pillanatnyi hangulattól függőnek kellene tekinteni, úgy a helyzet valóban veszélyes volna, s Poroszország oly háború előtt állana, melyet annak nem a vita-tárgy értéke miatt, s nem is saját meggyőződéséből, hanem csupán a Németországban létező mulólagos kedély-ingerültség kedvéért kellene folytatnia. Azonban a porosz kir. kormány bizonyosan sokkal inkább tudatával bír saját állása erejével, semhogy végzetteljes alternatívákkal szemben, inkább egy perez fájdalmas benyomása, mint Porosz- s Németország állandó érdekének nyugodt bírálata által hagyná magát valamire indíttatni. Az, ki nem kizárólag a nap nehézségét veszi figyelembe, s ki kissé inkább a távolba irányozza tekintetét, azon véleményben leend, hogy ezen érdek nem a Francziaországgal való háborút kívánja egy másodrendű érdekű helyőrségi jog miatt, hanem a semlegesítési javaslat elfogadását, s a franczia kártérítési igénynek azáltal föltételezett elejtését. Napóleon császár határozottan kimondá, hogy Francziaország a porosz csapatoknak a várból kivonása esetében, a nagyherczegség annexiójának követelésével föl fog hagyni. — Ha mindenekelőtt ehez ragaszkodunk, s ha továbbá megfontoljuk, hogy Luxemburgnak Németalföldtől való teljes elválasztása Hollandban óhajtatik, s ott már népszerű dologgá lett, — nem lehet arról kételkedni, hogy nem messze jövőben Luxemburg határozottan Németországhoz fog csatlakozni, s utoljára az éjszak-német szövetségbe fogja magát fölvétetni. Ezen határtartomány akkor véglegesen meg lesz nyerve Németország számára, s Németország katonai biztosságáról más módon is lehetene gondoskodni, mint a luxemburgi sziklafal által. 21. Báró Beust gróf Apponyinoz Solyonban. ( Távirat.)(Bécs, 1867.fapr. 22-én. Közbenjárási javaslatunk második alternatíváját Napóleon császár óhajtására elejtjük, s Berlinben az I. sz. terv elfogadását ajánljuk. Ezért exclád oda működjék, hogy ez utóbbi Angolország által Berlinben támogattassék.