Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-30 / 125. szám
Jelentése a nagy méltóságú főrendiház 1. évi máj. hó 28-án tartott XCII. üléséből kiküldött bizottságnak, a Poroszországgal és a vámegyleti államokkal kötött kereskedelmi és vámszerződés, az ahoz csatolt A., B. és C. alatti mellékletek, és az azon szerződésre vonatkozó, Berlinben 1868-ik évi márt. 9-én felvett zárjegyzőkönyv tárgyában, tekintetbe révén egyúttal a képviselőháznak ezen okmányok mellett átküldött jegyzőkönyvi kivonatát is. A kiküldött bizottmány ezen, Poroszországgal és a vámegylettel kötött kereskedelmi és vámszerződést, az ahoz A. és B alatt mellékelt be- és kiviteli vámtariffával, a C. alatti vám-cartellel és a Berlinben 1868-ik évi márt. 9-én felvett zárjegyzőkönyvvel, úgyszintén a képviselőház által ezen okmányok mellett átküldött jegyzőkönyvi kivonattal együtt tárgyalván, azon meggyőződésre jutott, miszerint ezen kereskedelmi és vámszerződés és annak mellékletei, a képr.ház által elfogadott változtatások mellett, valamint alaki, úgy anyagi tekintetben is elfogadhatók; még pedig alaki tekintetben azért, mivel az ő Apostoli királyi Felsége beleegyezésével a m. ministerium részéről, az azelőtti szövegben tett változtatások az ország közjogi állását és államiságát, különösen pedig az 1867. évi XII-ik törvényczikk 28-ik §-ában világosan körülirt dualismus és paritás elvét eléggé biztosítják, minekutána különben is ezen kereskedelmi és vámszerződési okmányok, ő Apostoli királyi Felsége szentesítése hozzájárulásával, ezen kijavított szöveg szerint fognak hazai törvényeink sorába iktattatni; — anyagi tekintetben pedig azért találja ezen bizottmány elfogadhatónak a közlött kereskedelmi és vámszerződést, mivel annak tartalma és egyes vámtételei honunk anyagi érdekeire nézve az eddig gyakorlatban volt állapotnál mindenesetre kedvezőbbek, és a kereskedelmi téren előhaladást fognak eszközölni ;miért is annak a kijavított szöveg szerinti elfogadását a kiküldött bizottság a nagyméltóságú főrendiháznak ezennel ajánlja. Egyúttal a képviselőháznak azon óhajtását is elfogadandónak véli ezen bizottság, miszerint az ennekutána kötendő kereskedelmi és vámszerződések az imádható kétségek eloszlatása végett, azon eredeti nyelven is, melyen köttetnek, mutattassanak be az országgyűlésnek. Pesten, 1868. évi máj. 28-án. Lévay Sándor, bizottsági elnök. Gr. Bethlen Gábor, mint jegyző. Majláth ANTAl.gr.: Nagyméltóságu elnök ur! Méltóságos főrendek! Az imént felolvasott jelentését a néltóságu ház választmányának én egész terjedelmében pártolom. Üdvözlöm én a kormányt a szabad kereskedelem terén, mire nekünk, mint földmivelő országnak szükségünk van. Üdvözlöm azért is, hogy az 1867. törvény rendeletét életbe léptette a Poroszország és a vámegyleti államokkal kötött vám- és kereskedelmi szerződés által. Üdvözlöm, hogy e szerződés által a beviteli vámok mérséklésére működött, mert nem lehet kétségbe vonni, hogy földterményeink, és némely állatok nemeinek a vámegyletbe való beviteli takítása leszállíttatott, a többek között csak egynéhányat leszen szerencsém jelezni: a bor, mely eddig mázsánként 6 frttal fizettetett, most csak 4 frtot fizetend és ezáltal alkalom nyílik a mi jobb borainknak kivitelére s az európai borpiaczon megjelenésére ; s igy remélnünk lehet, hogy bortermelő vidékeink a nemzeti ipar ez ágában munkájuknak jutalmát nyerendik. Remélni akarjuk, hogy a vasipar is a maga idejében lendületet nyerend. Az állatok a kivitelnél szintén tetemes leszállításokban részesülnek, így a fiatal marhák, ürük, melyeknek vámja 75 krról 25 krra szállíttatott le De üdvözlöm a kormányt azon működéséért is, melylyel az osztrák-magyar vámoknak nem csak leszállítására, de rendezésére működött, mert ezáltal lehetővé ten, hogy a földmiveléshez és gazdászathoz szükséges gépeket Angolhonból, mely a jó, tartós, szabatos gyárak hazája, közvetlenül behozni lehessen. Ezeknek behozatala ugyan eddig sem volt tilos, de oly szabályokhoz volt kötve, hogy ily gépeket vagy épen nem, vagy csak nagy áldozatokkal lehetett behozni. Ámbátor én ezeket, melyeket röviden érinteni szerencsém volt, nyereményeknek tartom, de mégis azt tartom, hogy még azon a polcon nem állunk, amelyről a classicus azt mondja : „onane tulerunt punctum“, de siker- és áldásdús kezdeményezésnek tartom, és minthogy ezek nem maximál tételek, reményem, hogy idővel sikerülene a kormánynak még több engedményeket nyerni. A mi végre a szerződésnek alakját illeti, buzgó és tiszteletteljes hálával üdvözlöm én a kormányt azon megfeszített működéséért, a melylyel oda fáradozott, hogy az 1867. törvény értelmében a birodalom dualistikus állása kifejezést nyerjen; hódolva tisztelem Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk Királyunk kegyelmét és igazságszeretetét, melylyel ennek szerkezetét elfogadni kegyeskedett. Ezek után én röviden csak oda nyilatkozok, hogy én a magas főrendiház küldöttségének jelentését a hozzátartozó csatolványokkal együtt a tanácskozás alapjául elfogadom. Engedjék remélnem, hogy ebbeli szerény előterjesztésem a magas főrendek hozzájárulásával leend szerencsés találkozhatni. (Átalános helyeslés.) Gorove István földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszer : Nagyin, elnök! méltóságos főrendek ! A t. előttem szóló nagymélt. gróf Majláth Antal úr a szerződés mindkét részére nyilatkozni szives volt, s nyilatkozatában a kormány politikáját a leghelyesebb oldalról elemezte, s azért részünkről igen tisztelt előttem szólónak, valamint különösen a bizottságnak, mely ezen kereskedelmi szerződés megkötésénél követett politikánkat szintén helyesen méltóztatott felfogni és méltányolni, csak köszönetet kell nyilvánítanom. Azokra nézve, amelyek a kérdés alaki részét illetik, értve Ő Felségének czímezését s az ország területének megnevezését, s az ezekkel összefüggő tárgyakra vonatkozó jelzését Magyarország államjogi helyzetének, — ezekre nézve előadásomban, miután a bizottság jelentése attól felment, kiterjeszkedni nincs szándékom. Hanem ha megengedik méltóságtok, azon részére a szerződésnek, amelyet az előttem szóló igen t. tagja a mélt. főrendeknek épen most részletezett, t. i. az anyagi részre néhány megjegyzést bátor leszek tenni. (Halljuk!) A kormány ezen kereskedelmi szerződés megkötésénél, valamint egyáltalában minden oly lépéseknél, melyek az országot internationális érintkezésbe hozzák, anyagi oldalról nem tekinthet egyebet, mint az ország jelenlegi anyagi állapotát a maga összeségében ; kötelessége közgazdasági, anyagi állapotának fejlesztését, erősítését, szóval előbbrevitelét eszközölni. Ezen szempontnak kellett tehát lenni uralkodónak akkor, midőn a feltételek megállapítását az 1867-ki törvények értelmében a két szakminister megindította. E szempontból a kormánynak feladata volt, törekvését három irányban érvényre emelni. Az első volt, hogy Magyarország nyers terményeinek, és így földművelési érdekeinek közvetlenül megszerezze azon kedvezményt, melynél fogva ezen termények, ha lehetséges, vámmentesen, mindenesetre pedig oly vámtételek mellett vizessenek a világpiaczra, miként azt az ország ebbeli érdeke kívánja. E tekintetben felemlíthetem, hogy a kormány törekvése nem maradt siker nélkül. Eléretett az eddig nem vámmentes nyers termények némelyikére nézve a tökéletes vámmentesség, másokra a vámtétel leszállítása. A tökéletes vámmentesség eléretett különösen a lovak bevitelére nézve; a vámleszállítás eléretett a szarvasmarháknak minden osztályára, így az ökrök 3 ft 75 krról 2 ftra, a tehenek 2 ft 50 krról 1 ft 50 krra, a fiatal marhák 1 ft 50 krról 75 krra, az ürüknél 75 krról 25 krra szállíttatott le. A vámtétel leszállítása eléretett különösen a borra nézve; ennek eddigi vámtétele 6 frtról 4 írtra szállíttatott le. Nem kételkedhetik a kormány a fölött, hogy a vámtétel leszállítása a szellemfivelésnek és borászatnak nevezetes lendületet fog adni. De arról sem szabad kételkednie, sőt a kormánynak reményleni joga van, hogy e lendület nemcsak magától ezen vámtétel leszállításától, hanem azon törekvéstől is feltételeztetik, miként oly minőségű borokkal jelenjen meg Magyarország ezen leszállított vámtétel folytán előkészített piaczon, hogy minőség tekintetében a külföldi borokkal a versenyt kiállhassa. A második irányadó nézet volt, hogy a mennyire lehetséges, vámleszállítások eszközöltessenek azon 1564 czikkekre nézve, melyeket iparvállalataink már is készítenek, vagy a melyeknek előállításához iparunk jelen fejlődése mellett legnagyobb reményünk lehet. Ennek következtében előretett az, hogy leszállíttattak, hogy többet ne említsek, a következő czikkek vámtételei: a keményítő és lisztláng 3 írtról 75 krra, a közönséges papír 1 frt 50 krról 1 frtra, finomabb papír 2 írtról 1 frt 50 krra, a közönséges fehér porczellán, amely bizonyos színes csíkozással van ellátva, 6 írtról 2 frt 50 krra, a fehérített kötélverő-áruk 6 írtról 75 krra, a lengép-fonadék 3 írtról 75 krra, ugyanez lúgozott és fehérített állapotban 4 forint 50 krról 2 forint 50 krra, timsó 1 forintról 75 krra, be nem vont bundák 9 forintról 4 ft 50 krra, a mesterséges élesztő 16 ft 50 krról, 10 ft 50 krra; ezenfelül meg kell említenem némely iparczikkeket, amelyekre tökéletes vámmentesség éretett el, amilyen a boríték- és itatópapír, a közönséges színes üveg edény, zöld, sárga avagy más színekkel és a tésztaneműek, melyekről azt állítom, hogy ezek nevezetes iparágát képezhetik honi kereskedésünknek, melyekre nézve minden kilátás megvan, és nem is szabad abban kételkednünk, hogy ezeket a hazai ipar szintén fel fogja karolni. A harmadik nézet, mely a kormányt ezen vámszerződés megkötésénél vezette, az volt, hogy miután az ország jelenlegi állapotában nem bírunk a gyáraknak azon nemeivel, melyek oly gyártmányokat állítnának elő, melyekhez több tőke és nagyobb szakkészültség kívántatik, de melyeknek fogyasztása igen nevezetes: e czikkekre nézve történjék bizonyos könnyítés, azaz a vámtételek leszállítása, minek következése lenne az, hogy a nagy fogyasztó közönség nevezetes megtakarításokat fog elérni a kiadásokban és az így megtakarított összegek azután ismét gyümölcsöző czélokra és vállalatokra lesznek fordíthatók. E tekintetben szomszédaink vannak főleg érintve. De örömest nyújtott a kormány kezet a másik rész szakministerének akkor, midőn hajlandóságot mutatott szintén a monarchia másik része érdekével nem ellenkezőleg ezen leszállításokra, és álláspontját e tekintetben védelmezte azzal, hogy ezen czikkek kereskedelmi kivitele csökkenni nem fog, hogy az iparnak ezen ágai a külföld irányában a versenyt, a legközebbi tapasztalatok után ítélve, kiállhatják. A két szakminiszer e tekintetben újabb biztosítékot nyert afelől, hogy anyagi és kereskedelmi érdekeink nem állanak annyira egymással ellentétben, mennyire azt sokan állítják. E leszállítások vonatkoznak a pamut-, len- és gyapjúszövetekre, azoknak számos durvább és finomabb osztályzataival. Egyik igen nevezetes ága ezen vám- és kereskedelmi szerződésnek a vas-czikkek vámrendszere. A méltó főrendek meg fognak nyugodni azon nyilatkozatban, hogy a kormány igenis legmelegebb barátja a vasipar fejlődésének, de másfelől bölcsen be méltóztatnak azt látni, hogy Magyarországnak, mint földmivelő országnak ezen felül érdeke még az, hogy a földmivelés a lehető legjutányosabb árakon juthasson birtokába a vasáru-czikkeknek. Ennélfogva nem tehette magát ellentétbe azon kívánalmakkal, hogy e czikkekre nézve bizonyos leszállítások történjenek. Másrészt tudva van mindnyájunk előtt, hogy vasgyáraink nem képesek ez időben megfelelni azon megrendeléseknek, melyek a vasczikkekre nézve, úgy a különböző iparvállalatoknál, mint a vasutaknál és a földmivelés részéről hozzájuk intéztetnek. Ennélfogva készséggel kellett hozzájárulnunk különösen a nyers vas behozatali vámtételének leszállításához. A vasipar, méltó főrendek, az utolsó időben igen kedvező lendületet nyert az országban, és hogy ezen vámtételek, melyeket a szerződés felállít, rájuk nézve hátrányosak vagy károsak ne legyenek, egyrészben a vasiparosoktól, másrészben pedig a nemzettől várhatjuk. Az országnak feladata birtokába juttatni a vasiparosokat azon eszközöknek, főleg a vasutaknak, melyek megkívántatnak arra nézve, hogy ők olcsóbban állíthassák elő a vasczikkeket; a vasiparosok feladata ismét az, hogy különösen felhasználva a jelenlegi kedvező viszonyokat, igyekezzenek magukra nézve oly állapotot előidézni, mely mellett jövendőben talán kevésbé szerencsés viszonnyok közt is megállhassanak. Ez volt nézete a kormánynak a vasiparra nézve, általában, hogy visszatérjek a vasczikkek vámtételeinek eszközölt leszállítására, megemlítem, hogy a nyers vas leszállíttatott 40 krról 25 krra, nyers