Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-30 / 125. szám

Jelentése a nagy méltóságú főrendiház 1. évi máj. hó 28-án tartott XCII. üléséből kiküldött bizottságnak, a Poroszországgal és a vámegyleti államokkal kö­tött kereskedelmi és vámszerződés, az ahoz csa­tolt A., B. és C. alatti mellékletek, és az azon szerződésre vonatkozó, Berlinben 1868-ik évi márt. 9-én felvett zárjegyzőkönyv tárgyában, tekintetbe révén egyúttal a képviselőháznak ezen okmányok mellett átküldött jegyzőkönyvi kivonatát is. A kiküldött bizottmány ezen, Poroszországgal és a vámegylettel kötött kereskedelmi és vámszerző­dést, az ahoz A. és B alatt mellékelt be- és kiviteli vámtariffával, a C. alatti vám-cartellel és a Berlin­ben 1868-ik évi márt. 9-én felvett zárjegyzőkönyv­vel, úgyszintén a képviselőház által ezen okmá­nyok mellett átküldött jegyzőkönyvi kivonattal együtt tárgyalván, azon meggyőződésre jutott, miszerint ezen kereskedelmi és vámszerződés és an­nak mellékletei, a képr.­ház által elfogadott változ­tatások mellett, valamint alaki, úgy anyagi tekintet­ben is elfogadhatók; még pedig alaki tekintetben azért, mivel az ő Apostoli királyi Felsége beleegye­zésével a m. ministerium részéről, az azelőtti szö­vegben tett változtatások az ország közjogi állását és államiságát, különösen pedig az 1867. évi XII-ik törvényczikk 28-ik §-ában világosan körülirt dua­­lismus és paritás elvét eléggé biztosítják, minek­utána különben is ezen kereskedelmi és vámszerző­dési okmányok, ő Apostoli királyi Felsége szente­sítése hozzájárulásával, ezen kijavított szöveg sze­rint fognak hazai törvényeink sorába iktattatni; — anyagi tekintetben pedig azért találja ezen bizott­mány elfogadhatónak a közlött kereskedelmi és vámszerződést, mivel annak tartalma és egyes vám­tételei honunk anyagi érdekeire nézve az eddig gyakorlatban volt állapotnál mindenesetre kedve­zőbbek, és a kereskedelmi téren előhaladást fognak eszközölni ;­­­miért is annak a kijavított szöveg szerinti elfogadását a kiküldött bizottság a nagy­­méltóságú főrendiháznak ezennel ajánlja. Egyúttal a képviselőháznak azon óhajtását is el­­fogadan­dónak véli ezen bizottság, miszerint az en­­nekutána kötendő kereskedelmi és vámszerződések a­z imádható kétségek eloszlatása végett, azon ere­deti nyelven is, melyen köttetnek, mutattassanak be az országgyűlésnek. Pesten, 1868. évi máj. 28-án. Lévay Sándor, bizottsági elnök. Gr. Bethlen Gábor, mint jegyző. Majláth ANTAl.gr.: Nagyméltóságu elnök ur! Méltóságos főrendek! Az imént felolvasott jelenté­sét a néltóságu ház választmányának én egész ter­jedelmében pártolom. Üdvözlöm én a kormányt a szabad kereskedelem terén, mire nekünk, mint földmivelő országnak szük­ségünk van. Üdvözlöm azért is, hogy az 1867. tör­vény rendeletét életbe léptette a Poroszország és a vámegyleti államokkal kötött vám- és kereskedelmi szerződés által. Üdvözlöm, hogy e szerződés által a beviteli vámok mérséklésére működött, mert nem lehet kétségbe vonni, hogy földterményeink, és né­mely állatok nemeinek a vámegyletbe való beviteli tak­ítása leszállíttatott, a többek között csak egyné­hányat leszen szerencsém jelezni: a bor, mely eddig mázsánként 6 frttal fizettetett, most csak 4 frtot fizetend és ezáltal alkalom nyílik a mi jobb boraink­nak kivitelére s az európai borpiaczon megjelené­sére ; s igy remélnünk lehet, hogy bortermelő vi­dékeink a nemzeti ipar ez ágában munkájuknak jutalmát nyerendik. Remélni akarjuk, hogy a vasipar is a maga ide­jében lendületet nyerend. Az állatok a kivitelnél szintén tetemes leszállítá­sokban részesülnek, így a fiatal marhák, ürük, me­lyeknek vámja 75 krról 25 krra szállíttatott le De üdvözlöm a kormányt azon működéséért is, melylyel az osztrák-magyar vámoknak nem csak le­szállítására, de rendezésére működött, mert ezáltal lehetővé ten, hogy a földmiveléshez és gazdászat­­hoz szükséges gépeket Angolhonból, mely a jó, tartós, szabatos gyárak hazája, közvetlenül behozni lehessen. Ezeknek behozatala ugyan eddig sem volt tilos, de oly szabályokhoz volt kötve, hogy ily gépe­ket vagy épen nem, vagy csak nagy áldozatokkal lehetett behozni. Ámbátor én ezeket, melyeket röviden érinteni szerencsém volt, nyereményeknek tartom, de mégis­­ azt tartom, hogy még azon a polc­on nem állunk, a­­­melyről a classicus azt mondja : „onane tulerunt punctum“, de siker- és áldásdús kezdeményezésnek tartom, és minthogy ezek nem maximál­ tételek, re­­mény­em, hogy idővel sikerülene a kormánynak még több engedményeket nyerni. A mi végre a szerződésnek alakját illeti, buzgó és tiszteletteljes hálával üdvözlöm én a kormányt azon megfeszített működéséért, a melylyel oda fára­dozott, hogy az 1867. törvény értelmében a biroda­lom dualistikus állása kifejezést nyerjen; hódolva tisztelem Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk Kirá­lyunk kegyelmét és igazságszeretetét, melylyel en­nek szerkezetét elfogadni kegyeskedett. Ezek után én röviden csak oda nyilatkozok, hogy én a magas főrendiház küldöttségének jelentését a hozzátartozó csatolványokkal együtt a tanácskozás alapjául elfogadom. Engedjék remélnem, hogy ebbeli szerény előterjesztésem a magas főrendek hozzájá­rulásával leend szerencsés találkozhatni. (Átalános helyeslés.) Gorove István földmivelési­, ipar- és kereske­delmi miniszer : Nagyin, elnök! méltóságos főren­dek ! A t. előttem szóló nagymélt. gróf Majláth An­tal úr a szerződés mindkét részére nyilatkozni szi­ves volt, s nyilatkozatában a kormány politikáját a leghelyesebb oldalról elemezte, s azért részünkről igen tisztelt előttem szólónak, valamint különösen a bizottságnak, mely ezen kereskedelmi szerződés meg­kötésénél követett politikánkat szintén helyesen mél­­tóztatott felfogni és méltányolni, csak köszönetet kell nyilvánítanom. Azokra nézve, a­melyek a kérdés alaki részét il­letik, értve Ő Felségének czímezését s az ország te­rületének megnevezését, s az ezekkel összefüggő tárgyakra vonatkozó jelzését Magyarország állam­jogi helyzetének, — ezekre nézve előadásomban, mi­után a bizottság jelentése attól felment, kiterjesz­kedni nincs szándékom. Hanem ha megengedik mél­­tóságtok, azon részére a szerződésnek, a­melyet az előttem szóló igen t. tagja a mélt. főrendeknek épen most részletezett, t. i. az anyagi részre néhány meg­jegyzést bátor leszek tenni. (Halljuk!) A kormány ezen kereskedelmi szerződés megkö­tésénél, valamint egyáltalában minden oly lépések­­­nél, melyek az országot internationális érintkezésbe hozzák, anyagi oldalról nem tekinthet egyebet, mint az ország jelenlegi anyagi állapotát a maga összesé­gében ; kötelessége közgazdasági, anyagi állapotá­nak fejlesztését, erősítését, szóval előbbrevitelét eszközölni. Ezen szempontnak kellett tehát lenni uralkodónak akkor, midőn a feltételek megállapí­tását az 1867-ki törvények értelmében a két szak­­minister megindította. E szempontból a kormánynak feladata volt, tö­rekvését három irányban érvényre emelni. Az első volt, hogy Magyarország nyers terményeinek, és így földművelési érdekeinek közvetlenül megszerezze azon kedvezményt, melynél fogva ezen termények, ha lehetséges, vámmentesen, minden­esetre pedig oly vámtételek mellett vizessenek a világpiaczra, miként azt az ország ebbeli érdeke kívánja. E tekintetben felemlíthetem, hogy a kormány törekvése nem ma­radt siker nélkül. Eléretett az eddig nem vámmentes nyers termé­nyek némelyikére nézve a tökéletes vámmentesség, másokra a vámtétel leszállítása. A tökéletes vám­­mentesség eléretett különösen a lovak bevitelére nézve; a vámleszállítás eléretett a szarvasmarhák­nak minden osztályára, így az ökrök 3 ft 75 krról 2 ftra, a tehenek 2 ft 50 krról 1 ft 50 krra, a fiatal marhák 1 ft 50 krról 75 krra, az ürüknél 75 krról 25 krra szállíttatott le. A vámtétel leszállítása eléretett különösen a borra nézve; ennek eddigi vámtétele 6 frtról 4 írtra szál­líttatott le. Nem kételkedhetik a kormány a fölött, hogy a vámtétel leszállítása a szellemfivelésnek és borászatnak nevezetes lendületet fog adni. De arról sem szabad kételkednie, sőt a kormánynak remény­leni joga van, hogy e lendület nemcsak magától ezen vámtétel leszállításától, hanem azon törekvés­től is feltételeztetik, miként oly minőségű borokkal jelenjen meg Magyarország ezen leszállított vámté­tel folytán előkészített piaczon, hogy minőség tekin­tetében a külföldi borokkal a versenyt kiállhassa. A második irányadó nézet volt, hogy a mennyire lehetséges, vámles­zállítások eszközöltessenek azon 1564 czikkekre nézve, melyeket iparvállalataink már is készítenek, vagy a melyeknek előállításához iparunk­­ jelen fejlődése mellett legnagyobb reményünk lehet. Ennek következtében előretett az, hogy leszállít­­tattak, hogy többet ne említsek, a következő czikkek vámtételei: a keményítő és lisztláng 3 írtról 75 krra, a közönséges papír 1 frt 50 krról 1 frtra, fino­mabb papír 2 írtról 1 frt 50 krra, a közönséges fe­hér porczellán, a­mely bizonyos színes csíkozással van ellátva, 6 írtról 2 frt 50 krra, a fehérített kötél­­verő-áruk 6 írtról 75 krra, a lengép-fonadék 3 írtról 75 krra, ugyanez lúgozott és fehérített állapot­ban 4 forint 50 krról 2 forint 50 krra, timsó 1 forintról 75 krra, be nem vont bundák 9 forint­ról 4 ft 50 krra, a mesterséges élesztő 16 ft 50 krról, 10 ft 50 krra; ezenfelül meg kell említenem némely iparczikkeket, a­melyekre tökéletes vám­­mentesség éretett el, a­milyen a boríték- és itatópa­­pír, a közönséges színes üveg­ edény, zöld, sárga avagy más színekkel és a tésztaneműek, melyekről azt állítom, hogy ezek nevezetes iparágát képezhe­tik honi kereskedésünknek, melyekre nézve minden kilátás megvan, és nem is szabad abban kételked­nünk, hogy ezeket a hazai ipar szintén fel fogja ka­rolni. A harmadik nézet, mely a kormányt ezen vám­szerződés megkötésénél vezette, az volt, hogy mi­után az ország jelenlegi állapotában nem bírunk a gyáraknak azon nemeivel, melyek oly gyártmányokat állítnának elő, melyekhez több tőke és nagyobb szakkészültség kívántatik, de melyeknek fogyasz­tása igen nevezetes: e czikkekre nézve történjék bi­zonyos könnyítés, azaz a vámtételek leszállítása, minek következése lenne az, hogy a nagy fogyasztó közönség nevezetes megtakarításokat fog elérni a kiadásokban és az így megtakarított összegek azután ismét gyümölcsöző czélokra és vállalatokra lesznek fordíthatók. E tekintetben szomszédaink vannak fő­leg érintve. De örömest nyújtott a kormány kezet a másik rész szakministerének akkor, midőn hajlandóságot mutatott szintén a monarchia másik része érdekével nem ellenkezőleg ezen leszállításokra, és álláspont­ját e tekintetben védelmezte azzal, hogy ezen czik­kek kereskedelmi kivitele csökkenni nem fog, hogy az iparnak ezen ágai a külföld irányában a versenyt, a legközebbi tapasztalatok után ítélve, kiállhatják. A két szakminiszer e tekintetben újabb biztosítékot nyert a­felől, hogy anyagi és kereskedelmi érde­keink nem állanak annyira egymással ellentétben, mennyire azt sokan állítják. E leszállítások vonatkoznak a pamut-, len- és gyapjúszövetekre, azoknak számos durvább és fino­mabb osztályzataival. Egyik igen nevezetes ága ezen vám- és kereske­delmi szerződésnek a vas-czikkek vámrendszere. A méltó főrendek meg fognak nyugodni azon nyilatko­zatban, hogy a kormány igen­is legmelegebb barátja a vasipar fejlődésének, de másfelől bölcsen be mél­­tóztatnak azt látni, hogy Magyarországnak, mint földmivelő országnak ezen felül érdeke még az, hogy a földmivelés a lehető legjutányosabb árakon juthasson birtokába a vasáru-czikkeknek. Ennél­fogva nem tehette magát ellentétbe azon kívánal­makkal, hogy e czikkekre nézve bizonyos leszállítá­sok történjenek. Másrészt tudva van mindnyájunk előtt, hogy vasgyáraink nem képesek ez időben meg­felelni azon megrendeléseknek, melyek a vasczik­­kekre nézve, úgy a különböző iparvállalatoknál, mint a vasutaknál és a földmivelés részéről hozzájuk intéztetnek. Ennélfogva készséggel kellett hozzájá­rulnunk különösen a nyers vas behozatali vámtéte­lének leszállításához. A vasipar, méltó főrendek, az utolsó időben igen kedvező lendületet nyert az országban, és hogy ezen vámtételek, melyeket a szerződés felállít, rájuk nézve hátrányosak vagy károsak ne legyenek, egy­­részben a vasiparosoktól, másrészben pedig a nem­zettől várhatjuk. Az országnak feladata birtokába­­ juttatni a vasiparosokat azon eszközöknek, főleg a­­ vasutaknak, melyek megkívántatnak arra nézve,­­ hogy ők olcsóbban állíthassák elő a vasczikkeket; a­­ vasiparosok feladata ismét az, hogy különösen fel­­­­használva a jelenlegi kedvező viszonyokat, igyekez­­­­zenek magukra nézve oly állapotot előidézni, mely­­ mellett jövendőben talán kevésbé szerencsés viszon­­­nyok közt is megállhassanak. Ez volt nézete a kor­mánynak a vasiparra nézve, á­ltalában, hogy visszatérjek a vasczikkek vámté­teleinek eszközölt leszállítására, megemlítem, hogy­­ a nyers vas leszállíttatott 40 krról 25 krra, nyers

Next