Budapesti Közlöny, 1868. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1868-07-15 / 161. szám

­­ i­ ne „maga jelöli ki”, folytattatván az eredeti szöveg szerint , föltéve, hogy e tárgyak egyszersmind köny­­nyen el is adhatók.­­Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Miután ezen pontban ki van fejezve, hogy az eljárás legkíméle­tesebb legyen, ez föltételezi, hogy azon tárgyak kö­zül , melyek könnyen eladhatók, legelőször azok vétessenek végrehajtás alá, melyeket a végrehajtást szenvedő kijelöl, ennélfogva a módosítás ellen sem­mi észrevétele nincs. (Helyeslés: Elfogadjuk!) A módosítás elfogadtatik. A 40-ik §. a közp. biz. módosításával, a 41 -ik az eredeti szerkezetben elfogadtatik. A 42. §-ra Halász Boldizsárnak van észrevé­tele. Ő csak azt a törvényt tartja tökéletesnek, a­mely könnyen megérthető és félre nem érthető. A §. végén a büntetést kiszabó törvény nincs idézve, a­miért — rövid indokolás után — következő m­ódo­­sítványt tesz: „A lezálogolt javaknak a zárlat föl­oldása előtti elidegenítése, vagy­­elsikkasztása“, — tehát eddig marad az eredeti szerkezet — „az 1840. 15. t. ez. 2-ik részének 133-ik és az 1844-ik 6-dik czikk 17-ik szakaszai értelmében a legsúlyosabb be­számítása tolvajság büntetésével fenyíttetik." Babes Vincze ez indítvány ellen szavaz , mert az kegyetlennek látszik; továbbá, mert nem is jelezte­­tik általa kellőleg a­­ bűntény, mi csalás és tol­­vajlás. Az eredeti szöveget pártolja. (Közbeszólások: Maradjon!) Halász Boldizsár nézete szerint nem arról van szó, hogy csekély-e, nagy-e a büntetés, a­mely a 40- és 44-iki törvényekben van megszabva, hanem, hogy azt akarta-e vele az illető — a­ki ezen tör­vényjavaslatot beadta — értetni. (Maradjon­ zaj.) A­kik azt akarják, hogy maradjon, ugyanazt akar­ják, a­mit szóló, de nem akarják világosan meg­mondani. A szerkezet, úgy a­mint van, elfogadtatik. A 45. §. változatlanul hagyatik. A 44. §-ban a­­ 14 nap* helyett Halász Boldizsár indítványára­­,15“ tétetik. Bónis Sámuel a 43. §-ra megy vissza, melyben styláris hibát vesz észre. E kitétel helyett „minden részről aláirt" kívánná tétetni: _a felek, a becslő és bíró részéről aláirt", mert az előbbi — nézete szerint — nem eléggé világos. A 43. §. a szerint módosíttatik:­­az illető felek által aláirott.­A 45. 46. és 47-ik §§. elfogadtatnak. A 48. §-ra Somossy IGNÁsz tesz módosítást, mely szerint a d) pont helyett ez állana: „Azon feltételt, hogy az első árverésnél a becsérték %-ed részénél olcsóbb áron csak az 50 ftnál kisebb értékű tárgyak, s ezek közül is csak azok adassanak el, melyeknek h­árom­ eladatása ellen a végrehajtást szenvedő nem tiltakozott." (Helyeslés). Lónyay Menyhért pénzügyminiszer megjegyzi, hogy ez intézkedés hosszadalmassá tenne minden eljárást, (Épen nem­ balról) mert e jogával min­denki könnyen visszaélhetvén, a legcsekélyebb tár­gyat is a második árverésre halasztaná, és ezáltal egyrészt a költséget szaporítaná, másrészt az eljá­rást hosszadalmassá tenné, sőt sok esetben­ magát a végrehajtást megakasztaná. Azt hiszi, hogy azon intézkedés, miszerint az 50 f­ot megérő tárgyak csak értékük 3­-én felül ad­hatók el első árverés alkalmával, elég biztosíték az illetőkre nézve; ha pedig a tárgy reá nézve becse­sebb , módjában van azt a becslési áron már az első árverés alkalmával is megvásárolni vagy más által megvásároltatni, s ennélfogva a szerkezet megtar­tását kéri. Bónis Samu azt gondolja, a kincstár a módosítás elfogadásával nem károsodnék s azért azt — méltá­nyosnak találván pártolja. Somossy Ignácz még megjegyzi, mikép javaslata folytán az államnak kára nem történik, de miután a nagyobb vagyon árverésénél megengedtetik, hogy az állam irányában késedelem történjék, nem ért­heti , hogy miért n­e történhessék e késedelem a kisebb értékű vagyonok árverezésére nézve. Vannak például szülőkről maradt emlékek, melyeknek becsét más nem képes megítélni. Újólag ajánlja indítványát. Elnök szavazásra bocsátván­y, kérdést: a több­ség az eredeti szerkezet mellett szavaz. A 49-ik §. végéhez Szal­lonczay József ajánl kö­vetkező hozzátételt. .. és az erről szóló bizonylat, az illető végrehajtónak az árverés határnapja előtt meg­küldetik.“ Vadnay Lajos: a .bizonylat' szó helyett .. bizo­nyítványát ajánl. E kiigazítással Szaplonczay módosítványa elfo­gadtatik. A 50 §-nál Tokody Ágoston tesz módosítványt, mely szerint e szakasz harmadik sorába a­­megje­lenvén a szó után következő szavak iktattatnának:­­azon községi elöljáróság, melyhez az árverés helye tartozik." Ormos Sándor óhajtaná, hogy az árverés színhe­lyén a kisebb községek elöljárói is megjelennének el­lenőrzés végett. Tisza Kálmán a „községi elöljáróság“ elé a „helybeli“ szót kívánja betétetni. Elnök indítványára „az ottani községi elöljá­róság" módosítással e szakasz elfogadtatik. Az 50. szakasz után Tokody képv. által javasolt új szakaszt, mely a Somossy Ignácz képv. által a 48. szakasznál tett módosítvány felmelegítésének látszik, Csengery Imre feleslegesnek találja és az el is ejtetik. Az 51. és kapcsolatosan az 56. szakasznál Halász Boldizsár indítványára 14 nap helyett 15 nap lé­tetik. Az 52. §. Tisza László módosítványa, és Csengery Imre styláris észrevételei értelmében elfogadtatik. E szerint a szakasz második sorában „dijilleték“ helyett .illeték“, az ötödik sorba „díj­ból “ helyett .dijaiból" lesz és a hatodik sorban e szavak jönnek be: .pénzügyi közegeknek — ha a zálogolás, becslés vagy árverés nem hivataluk szék­helyén hajtatik végre —“ stb. A 53. §. a központi bizottmány módosításával el­fogadtatik. Az 54. §. Somogyi módosítványával elfogadtatik, mely szerint „a község-elöljárónál leteendő“ sza­vak helyett lesz, „e bíróság elöljárójának átadandó, illetőleg elküldendő.“ 55. 56. 57. 58. szakaszok észrevétel nélkül elfo­­gadtatnak. Az 59. szakaszban Somossy Ignácz óhajtaná, hogy a szolgabiró az alispán útján érintkezzék a pénzügyi igazgatósággal. Tisza Kálmán sem tartja helyesnek, hogy a me­gyei alsóbb tisztviselők közvetlenül érintkezzenek a pénzügyi közegekkel. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer nem tartja szükségesnek, hogy a szolgabíró által felvett jegy­zőkönyv (halasztás vagy adóelengedés czéljából) előbb az alispánhoz tétessék át. Somossy Ignácz megjegyzi, hogy az alispán ki­kerülésével a megyei autonómián rés­zttetik. Vadnay Lajos: nincs előtte­ szólóval egyérte­­lemben, és ha a 23. §-ban a szolgabírónak meg­hagyták ezen jogot, nem látja át, miért kelljen azt az 59. §-ban tőle megvonni. A 60. §-nál Jendrassik Miksa : az egész szakaszból csak a két első sort kívánja megtartatni s a Yll-ik osztály különvéleményét e §-ra nézve felolvastatni kéri. Felolvastatik: A képviselőház Yll. osztályának K­ÜLÖNVÉLEMÉN­YE a közadók kivetése, biztosítása s behajtása iránti törvényjavaslat 60. §•»•« nézve. A mennyiben a pénzügyi bizottság törvényjavas­latának 60-ik §-ban a közadók s illetékek miképeni behajtásáról szóló szabályok némely, e törvény előtti időkben kötött szerződésekből származó kiváltságolt követelésekre, s a magyar földhitelintézet által egyes községeknek s más egyeseknek és testületeknek adandó, a 2000 ftot meg nem haladó kölcsönök egyidejűleg s együttesen a közadóval, pótadó alak­jában való beszedésére kiterjesztetni javasoltatnak, miután e törvénynek czíme szerint is annak tárgyát egyedül a közadók iránti intézkedések képezhetik, a VII. osztály a kereten kívüli intézkedéseket e he­lyütt mellőztetni, s a 60-dik §-ban a második sor­ban levő „alkalmazandók- szó után annak többi szövegét kihagyatni, ellenben a kormányt arra fel­hivatni kívánja, miszerint az valamint a magyar földhitelintézetnek s netán némely egyéb hazai inté­zeteknek, úgy a múltra nézve oly intézeteknek is, melyek hasonló előjogokban, habár törvényen kívül, részesültek, ebbeli érdekeik biztosítása tekintetéből külön törvényjavaslatot terjeszszen elő a képviselő­háznak. Jendrassik Miksa s. k., mint a VII. o­­sztály ftíuaciója. Tisza Kálmán : Én épen ily értelmű módosít­ványt akartam beadni, azaz oly módosítványt, hogy ezen szakasznak többi része a 2-ik sorban levő „alkalmazandó“ szó után hagyassák ki. Én nem tartom magam részéről is sem szükségesnek, sem helyesnek, hogy minden tárgyak felett, melyek e szakasz többi részeiben elősorolvák, most itt melles­leg határozzunk, vagy azokra nézve csak véleményt is mondjunk. Szerintem elég indok az, hogy egy adótörvénybe mindazok felsorolása nem való; ha szükséges ily intézkedéseket tenni, méltóztassék a minister úr törvényjavaslatot, külön törvényjavasla­tot letenni a ház asztalára, midőn azok iránt majd határozni lehet. Én tehát e szerint módosítványomat be nem ad­va, a YII-ik osztály különvéleményét pártolom. (Helyeslés balon.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Én elisme­rem, hogy a VII. osztály véleménye teljesen ind­okolt; magam is azt hittem, hogy ezen intézkedés, a­melynek hasznosságát nem fogja senki tagadni, ezen törvénybe mint részlet nem egészen illik, sőt annyiban felesleges is, miután az adótörvényekben felhatalmaztatok a miniszer a létező szabályokat ad­dig is, míg a törvényhozás másként nem intézke­dik, fenntartani; miután a jelen esetre is áll ez, ész­revételem nincs az ellen, hogy azon szótól fogva „alkalmazandó” a további szerkezet kimaradjon; csak felvilágosításul kívánom megjegyezni azt, hogy nem annyira azon intézetek érdekében, mint az azon intézetektől kölcsönt felvett adósoknak van érdeké­ben azon intézkedésnek további fenntartása, ugyan­is a földbirtok­­hitel előmozdításánál, még­pedig oly módon, mint azt a magyar földhitelintézet esz­közli, nagy jelentősége van épen a földbirtokos osztály nagyobb részének érdekében. A tapasztalás azt bizonyította, hogy míg más, nyerészkedés végett alakított földhitelintézetek úgy nálunk mint másutt csak nagyobb összegeket adnak: kölcsön, pl. a bécsi bank földhitelosztályi legkisebb kölcsöne 5000 ft, addig a magyar földhitelintézet kölcsönöz 1000 frtig, és csakis ily kölcsönök kama­tainak behajtásánál fontos megkímélni az adósokat a költséges eljárástól, miután az utóbbival a törvé­nyes költségek, bélyeg, stb. két, három, sőt ötször oly nagy összegre mennek fel, mint a­mennyit a követelés maga tesz, tehát a fentartani kívánt intéz­kedés az illetékre nézve nagy könnyítést foglal ma­gában. Továbbá van egy más eset, mely ismét nemzet­­gazdászati szempontból nagy fontosságú, ez a Tisza­­szabályozás, ennek létesítésére nagyobb kölcsön kötése tartatott szükségesnek az illető érdekeltek által, akkor a bécsi bank földhitel-osztályától azon föltétel mellett vették a kölcsönt, s arra kötelezték magukat az illetők, hogy a­mennyiben minden egyes birtoknak a kölcsön általi megterheltetése igen hosz­­szadalmas, költséges, sőt miután a járulék azonnal egyénenként szét se vethető, alig lenne az czélsze­­rűen kivihető, mire azt kívánták az érdekeltek, s azt feltételül elfogadták, hogy a netáni hátralékok az illetők adójával szedessenek be. Miután ez kölcsönnek felvétele leginkább a bir­tokosok birtokai javítására és értékének emelésére szolgál, a birtokosok ezen feltételekbe b­ele is egyez­nek, meg kell tehát továbbra is az eddigi eljárást tartani. Leginkább két eset forog fenn, melynél az ország és illető birtokosok érdekében van, hogy az eddig gyakorlatban levő eljárás fenntartassék, mert ezáltal minden nevezetes törvénykezési és bélyeg­költségektől megkíméltetnek, és két fontos nem­­zetgazdászati czél elérése könnyíttetik. Úgy hiszem, indokoltam azt, hogy ezen intézke­dést czélszerű volna a jövőre nézve fentartani. Egyéb­iránt, ha ezen §-ból kihagyást méltóztatnak azon értelemben tenni, hogy addig, míg eziránt a tör­vényhozás egy külön törvény által nem intézkedik, ezen intézkedés fenntartandó, az esetben nincs sem­mi észrevételem az ellen, hogy azon szó után,­­be­hajtásánál is alkalmazandók- a szakasznak többi része elmaradjon. Azon értelmezés mellett tehát: „addig, mig aziránt külön törvény keletkezik, az eddigi gyakorlat fen­­tartassék­ — szívesen hozzájárulok az indítványhoz. Nyáky Pál: T. ház! Én azt hiszem, hogy e­m­ e szótól alkalmazandó nem maradhat meg, nem ma­radhat meg pedig azért, mert az egész trezikk adó behajtásáról szólván , azon tisztviselőket, kiket az állam fizet, nem lehet alkalmazni magán­­­követelé­sek behajtására. Azon adóbehajtás mindenütt, de azt hiszem, ná­lunk sem lehet más mint drága, mert ha nem tudom is most előre megmondani, mennyire fog kiütni, de 2054

Next