Budapesti Közlöny, 1868. július (2. évfolyam, 149-175. szám)
1868-07-01 / 149. szám
ezen bélyeg-illeték alá vételt. Azon ok, hogy teszem az omnibus vállalatok nem fizetik azt, itt nem alkalmazható, mert kikre alkalmazható ezen bélyegilleték ? Azon vállalatokra, melyek privilegiális állással bírnak, mint a gőzhajók, vasutak, közúti vaspályák is, melyek 40 év alatt, míg a szabadalom tart, más concurrentia kizárása által pártoltatnak, mert másnak szabadalmuk tartama alatt ugyanott pályát felállítani nem szabad, holott az omnibuszokra nézve mindenkinek szabad versenye van. Ennélfogva egészen más azon indok, melynél fogva e közúti pályáknak a bélyeget fizetniük kell. Egyébiránt, t. hát, az, mit Zsedényit, barátom előhozott, hogy ez oly vállalat, mely annyira kedvező körülmények közé van helyezve, hogy jelenleg alig áll egy éve és mind a mellett részvényei 300%-el fentebb állanak, mint befizetési áruk volt, ez maga elegendő bizonysága annak, hogy a vállalat életképes , rendkívül kedvező állapotba helyezett vállalatot pedig rendkívüli kedvezményekben részesíteni nézetem szerint nem feladatunk. (Helyeslés.) De fő körülmény az, hogy midőn ezen társaság alakult, midőn tehát jövedelme mennyiségét még nem tudta, tudva volt előtte az, hogy a fennálló bélyegtörvény értelmében minden jegytől egy krajczár bélyegilletéket kellene fizetnie. Tehát e részben kérelmének jogi alapja nincsen. Elismervén azon körülményt, melyet 1. barátom Bónis Sámuel előhozott, hogy t. i. lehetnek egyes városok, melyeknél ilyen kedvező körülmények nem állanak elő, mint például Debreczenben, hol tehát ily pálya nem létesíthető, ha csak nagyobb kedvezményekben nem részesíttetik, ily esetekben a törvényhozásnak mindig jogában álland esetről-esetre ilyen kedvezményeket adni, azonban jelen esetben a Budapesten létező közúti vaspályákra ezt sem méltányosnak, sem a fennforgó körülmények között célszerűnek nem tartom. Ennélfogva bátorkodom a törvényjavaslat elfogadását ajánlani. Bónis Sámuel kijelenti, mikép indítványát azon érvre fektette, melyet a közvetlen adókra nézve maga a közp.bizottság is kimondott, melynélfogva — szerinte — a pénzügyminiszernek nem áll azon ellenvetése, hogy a státusnak nincs módjában kedvező feltételeket tenni, mert ez nem kedvező, hanem terhelő kivétel, még az Mkr is. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Azon megjegyzésem van, hogy jelenleg minden vállalat, mely jegyeket bocsát ki, különbség nélkül fizeti a bélyeget, mégpedig a legkisebb jegytől is tart. Példákat hozok fel. Itt van a n.szombati vaspálya, annak is vannak kis tételei és minden kisebb, 20 kron alóli jegyért fizet 1 krt; itt van a duna-gőzhajózási társulat, melynek hajói Pest s Buda közt járnak, ennél egy jegy ára 10 krt fizet 1 kr bélyeget; és igy minden egyes vállalat, mely ezekhez hasonló. Elnök : Kivánja-e a t. ház szavazás előtt felolvastatni a pénzügyi bizottság azon jelentését, mely Pest városa kérvényéről szól? (Nem kell! tudjuk már!) Föltéve a kérdést, a 24-ik§. eredeti szerkezetében elfogadtak. A 25-ik §. a közp. bizottság véleménye szerint ki lenne hagyandó. A vélemény elfogadtatván : e §. kihagyatik. A 26-ik §-nál a közp. biz. az első sorban e szóhoz „kölcsön“ e ragot véli tenni „nél.“ Az 5-ik sorban e szó után „okmányoknál“ beírandó ez „s általában minden bélyeg-s illeték-köteles beadványoknál;“ ugyanazon sorban” helyett „fokozatos“ e szavak „bélyeges“ teendők. Nikolits Sándor: T. ház! A 26-ik §-hoz következő módosítványt ajánlok. (Halljuk.) A 26-dik §. végszavai után ez következzék: „a nélkül azonban, hogy a lelet fölvételéért bármi illeték vagy jutalom járna.“ A 26. § végszavai ezek: „az illető bíróságnak vagy hivatalnoknak személyes felelősség melletti kötelessége a leletet felvenni, arról az illető pénzügyi közegeket szabályszerű eljárás végett azonnal értesíteni.“ Nem tudom, mi legyen ezen szabályszerű eljárás, mert ha a szabályokat eddig nem tanulmányoztam, úgy valóban most sincs kedvem azokat tanulmányozni. De ha az van ezen szabályokban, hogy azon tisztviselő, ki a bélyeg ellen vétőket felfedezi, ezért a feladásért díjt kap, ezt határozottan ellenzem. Miután az államnak ezen bélyeg-jövedelemre szüksége van, és miután a ház ezt megszavazza, nem t akarhatom azt, hogy a törvény kijátszassék, sőt azt kell kívánnom, hogy ezen bélyeg mennél több hasznot hajtson az államnak, és hogy azok, kik ellene mint az ország törvénye ellen vétenek, büntettessenek. A tisztviselők ügyeljenek arra, hogy a törvény megtartassák, és hogy az állam a törvény kijátszása által kárt ne szenvedjen; de tegyék azt a teljesített kötelesség öntudatával, az állam érdeke tekintetéből, nem pedig saját érdekükben, saját jövedelmük növelésének czéljából. A tisztviselő legyen valóban tisztviselő, nem pedig beamter; legyen barátja és tanácsadója a népnek, nem pedig kémje és feladója. Oda törekedjünk, hogy a nép tisztviselőivel érintkezvén, minden lépten nyomon vegye észre a különbséget a régi és a mostani rendszer közt; mert ha ezen különbséget észre nem veendi, jelenlegi tisztviselőjében is ellenséget látand, kinek éberségét kijátszani bűnnek nem tartandja. Sokkal komolyabb és fontosabb azonban e tény, mintsem azt e szakasz vitatásánál .per tangentem“ megoldani lehetne; lesz erre még később alkalom: jelenleg csak azt kívántam kijelenteni, hogy nem óhajtom, — és azt hiszem, a t. ház sem óhajtja, — hogy azon tisztviselő, ki a bélyegtörvényelleni vétséget kötelességteljesítésből feljelenti, ezért jutalmat kapjon. Ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Mindazon esetekben, midőn hivatalból vétetik fel a felet, nem jár semmiféle illeték vagy jutalom. Szólónak nincs ellenére: tétessék bele a módosítvány. (Helyeslés.) A 26. §. a központi bizottság és Nikolics Sándor módosításaival elfogadtatik. A 27-dik §-nál Horváth Döme egy hiányra kívánja a ház figyelmét felhívni. A népnek az indirect adók iránti ellenszenvét és gyűlöletét lehetőleg csillapítani kell. Ez eszélyességet szóló a 27. §-ban nem találván , következő módosítványt nyújt be: .Ezen szó után „törvény“ a következő szavak iktattassanak be: .hatályba lép; minden egyes esetnél előbb eszközlendő hivatalos felszólítástól számítandó 6 heti határidő szabatik meg, mely alatt az egyenes illetéket minden fokozás nélkül befizetheti.“ Horvát Boldizsár igazságügyminiszer: Ezen módosításnak az lenne következménye, hogy vagy az államnak le kellene mondani mindazon bélyegkötelezettségekről, melyeket eddig valaki nem teljesített és quasi amnestiát adni a múltra; vagy jelenleg vizsgálatot teljesíteni ex ofro minden törvénykezési hatóság levéltárában és kikutatni, vájjon történtek-e bélyegrövidítések vagy nem, mely vizsgálat éveken át tartana. Ezt nem tartom czélszerűnek, hanem a polgárok teljesítsék kötelességöket és amennyiben érzik, hogy azt a múltban nem teljesítették, ezen 3 hónapi idő elég arra, hogy pótolják mulasztásukat, ellenben az illető közegnek legyen szabad akkor, midőn nyomára jön valamely bélyegrövidítésnek, leletet fölvenni és beadni. Én tehát nem tartom e módosítást czélszerűnek, mert vagy kutatást vonna maga után, vagy az államnak le kellene a múltra nézve mondani arról, mit a törvény értelmében joga volt és joga van követelni. (Helyeslés.) A 27-ik §. a közp. bizottság szövegezése szerint elfogadtatik. A 28-ik §. észrevétel nélkül hagyatok. A 29-ik §-nál szót emel Lónyay Menyhért pénzügyminiszer . Bátor vagyok a t. ház figyelmébe ezen utolsó szakaszra vonatkozólag egy módosítványt ajánlani. A 29-ik szakaszban említtetik az, hogy a bélyegmentesség, mely jelenben fennáll, ezen év végéig kivételesen meghagyatik azon feltétellel, hogy a pénzügyminiszer egy törvényjavaslatot terjeszszen jövőre nézve a törvényhozás elé. Ennek más értelme nem lehet, mint hogy azon intézetek, társulatok, egyletek iránt, melyek ezen előnyben eddig részesültek, hozassák jövőre nézve törvény és ezekre nézve terjesztessék ki a bélyegmentesség ezen év végéig. Annálfogva óhajtanám, ha méltóztatnának a következő módosítványt elfogadni. „Azon pénzintézetek, társulatok- és egyletekre nézve, melyek jelenben kivételesen bélyegmentességet élveznek, ezen mentesség folyó 1868-ik év végéig meghagyatik.“ A többi marad. Bátor vagyok megjegyezni a t. háznak, hogy több ily intézetek vannak, melyekre nézve speciális rendelkezés válik majd szükségessé. Ily mentességben részesülnek a takarékpénztárak betéteti könyvecskéikre nézve, a pesti zálogház zálogjegyeire, a magyar földhitelintézet üzleti könyveire és saját körében tett intézkedésére nézve, továbbá a pesti kereskedelmi bank, a bécsi osztrák nemzeti bank itt lévő fiókjai, a bécsi szabadalmazott kereskedelmi és iparhitelbank könyveire vonatkozólag — mert általános bélyeg alá valamennyien esnek, — továbbá a magyar általános biztosítótársulat az elemi kártérítési összeg felől kiállított nyugtákra nézve, a Pannónia viszont-biztosító-társaság, továbbá a déli szabadalmazott vasút-társaság engedélyi okirata alapján azon kedvezményben részesül, hogy azon földterületektől és épületektől, melyeket vasúti czéljaira kisajátít, nem fizet bélyeget; továbbá a Tisza-szabályozási társulat könyveire nézve és végre a temetkezési egyletek oly összegekért, melyeket betegség esetében orvosi nyugtára adtak. Körülbelül 11 ilyen intézet létezik, melyek bélyegmentesítve vannak, s melyeknek bélyegmentesítésére nézve a törvényhozásnak intézkedni kell. Bátor vagyok tehát a t. házat kérni, méltóztassék e szakaszt az általam ajánlott szerkezetben megállapítani. Deáky Lajos a 26. és 27-ik §§-ra akar tenni észrevételeket , de azok már elfogadva lévén , eláll a szótól. Csiky András tévedések elhárítása tekintetéből, melyek a feleknél a bélyegtörvények következtében nemcsak haszontalan költséget, idővesztést, hanem büntetést is idéznek elő , a 29. §. után egy új §-t indítványoz, mely következőleg szól .A leszállított bélyeg-illetékek és megszabott díjak csak ezen törvénynek kihirdetése után alkalmazandók; a leszállított illeték-egyenérték pedig 1868. évi január 1-én veszi kezdetét.* Lónyay Menyhért pénzügyminister: E módositvány halasztaná a tön-, életbeléptetését, ennélfogva ő nem pártolhatja. (Helyeslés a jobbon.) Elnök kéri a képviselőket, akik a 29. §-t a miniszer által tett módosítványnyal elfogadni akarják, méltóztassanak felállni. Halász Boldizsár a házszabályokra hivatkozva először a szerkezetre kíván szavaztatni, mely szerinte szabadelvűbb, s melyet ő inkább pártol. Elnök : Akik a 29-ik §-t eredeti szerkezetében elfogadják , méltóztassanak felállni. (Halász Boldizsár egymaga feláll.) A többség nem fogadja el. A 29. §. a pénzügyminiszer módosítványával elfogadtatik. Vályi János : Mielőtt a 30. §-ra áttérnének , módosítványt ajánl, hogy „kétes esetben a kisebb illeték szabandó meg.“ (Helyeslés a baloldalon, közbeszólások a jobb oldalon: maradjon!) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: T. ház! Az indítványt részemről nem fogadhatom el, miután ha az létetik, hogy minden kétes esetnél a kisebb díj vézessék, úgy mindenkinek érdekében lesz, minden esetet kétessé tenni; ez tehát sok kijátszásra adna alkalmat. Egyébiránt ha valamely kétes eset van, miután már 11, év óta fennállanak a jövedéki bíróságok, azok ítéletileg döntik el az esetet, hogy a fennforgó esetben minő illeték alkalmazandó; különben pedig megjegyezhetem. képviselő úrnak, hogy tökéletesen elismerem, kinek alkalma volt azt tanulmányozni, hogy a mostani bélyegtörvényekben sok hiány van, hanem ezt azonnal megváltoztatni nem lehet; de gondoskodása lesz a ministériumnak az iránt, hogy ezen szabályokra nézve is a jövő törvényhozás elébe törvényjavaslatot terjeszszen, és akkor t. képviselő úrnak aggályait, kinek e tekintetbeni szakavatottságában nem kétkedem, bizonyára tekintetbe fogom venni. (Helyeslés.) A többség a módosítványt nem fogadja el. Elnök : A t. ház e szerint bevégezte a bélyeg és illetékek, valamint a díjak tárgyában beadott törvényjavaslatot általánosságban és részletekben, kivéve a 7. §-t, melynek szövegezésével a közp.bizottság mára el nem készülhetett, ez holnap fog tárgyaltatni. Napirenden van Csiky Sándor képvo úő határozati javaslata. Csiky Sándor kifejtette indokait a javaslat beadásakor, így azt hiszi, hogy az indokolás fölösleges. Elnök a házszabályokra hivatkozva a képv. urat a jogával élésre szólítja fel. Csiky Sándor javaslata beadásakor indokait, valamint a belügyminiszer által adott felelet által el nem oszlatott aggályait is előterjeszti. Ha a ház rendeli, azon okokat újabban ismét előadhatja. (Zaj, halljuk!) Szónok ezután fokozatos zaj, s gyakori ellenmondások közt hosszúra nyúlt beszédben mondja el — a javaslat beadása alkalmával — is már elmondott okait és indokait, fentartván magának még az utolsó szót. (Nevetés.) 1888