Budapesti Közlöny, 1868. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1868-07-01 / 149. szám

ezen bélyeg-illeték alá vételt. Azon ok, hogy teszem az omnibus­ vállalatok nem fizetik azt, itt nem al­kalmazható, mert kikre alkalmazható ezen bélyeg­illeték ? Azon vállalatokra, melyek privile­giális állással bírnak, mint a gőzhajók, vasutak, közúti vaspályák is, melyek 40 év alatt, míg a szabadalom tart, más concurrentia kizárása által pártoltat­nak, mert más­nak szabadalmuk tartama alatt ugyanott pályát fel­állítani nem szabad, holott az omnibuszokra nézve mindenkinek szabad versenye van. Ennélfogva egé­szen más azon indok, melynél fogva e közúti pályák­nak a bélyeget fizetniük kell. Egyébiránt, t. hát, az, mit Zsedényit, barátom elő­hozott, hogy ez oly vállalat, mely annyira kedvező körülmények közé van helyezve, hogy jelenleg alig áll egy éve és mind a mellett részvényei 300%-el fentebb állanak, mint befizetési áruk volt, ez maga elegendő bizonysága annak, hogy a vállalat életké­pes , rendkívül kedvező állapotba helyezett vállala­tot pedig rendkívüli kedvezményekben részesíteni nézetem szerint nem feladatunk. (Helyeslés.) De fő körülmény az, hogy midőn ezen társaság alakult, midőn tehát jövedelme mennyiségét még nem tudta, tudva volt előtte az, hogy a fennálló bélyeg­­­törvény értelmében minden jegytől egy krajczár bélyegilletéket kellene fizetnie. Tehát e részben kérelmének jogi alapja nincsen. Elismervén azon körülményt, melyet 1. barátom Bónis Sámuel előhozott, hogy t. i. lehetnek egyes városok, melyeknél ilyen kedvező körülmények nem állanak elő, mint például Debreczenben, hol tehát ily pálya nem létesíthető, ha csak nagyobb kedvezmé­nyekben nem részesíttetik, ily esetekben a törvény­­hozásnak mindig jogában álland esetről-esetre ilyen kedvezményeket adni, azonban jelen esetben a Buda­pesten létező közúti vaspályákra ezt sem méltá­nyosnak, sem a fennforgó körülmények között c­él­­szerűnek nem tartom. Ennélfogva bátorkodom a törvényjavaslat elfogadását ajánlani. Bónis Sámuel kijelenti, mikép indítványát azon érvre fektette, melyet a közvetlen adókra nézve maga a közp.­bizottság is kimondott, melynélfogva — szerinte — a pénzügyminiszernek nem áll azon el­lenvetése, hogy a státusnak nincs módjában kedvező feltételeket tenni, mert ez nem kedvező, hanem terhelő kivétel, még az M­kr is. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Azon meg­jegyzésem van, hogy jelenleg minden vállalat, mely jegyeket bocsát ki, különbség nélkül fizeti a bélye­get, még­pedig a legkisebb jegytől is t­art. Példá­kat hozok fel. Itt van a n.­szombati vaspálya, an­nak is vannak kis tételei és minden kisebb, 20 kron alóli jegyért fizet 1 krt; itt van a duna-gőzhajózási társulat, melynek hajói Pest s Buda közt járnak, ennél egy jegy ára 10 kr­t fizet 1 kr bélyeget; és igy minden egyes vállalat, mely ezekhez hasonló. Elnök : Kivánja-e a t. ház szavazás előtt felol­vastatni a pénzügyi bizottság azon jelentését, mely Pest városa kérvényéről szól? (Nem kell! tudjuk már!) Föltéve a kérdést, a 24-ik§. eredeti szerkeze­tében elfogadtak. A 25-ik §. a közp. bizottság véleménye szerint ki lenne ha­gyandó. A vélemény elfogadtatván : e §. kihagyatik. A 26-ik §-nál a közp. biz. az első sorban e szóhoz „kölcsön“ e ra­got véli tenni „nél.“ Az 5-ik sorban e szó után „ok­mányoknál“ beírandó ez „s általában minden bélyeg-s illeték-köteles beadványoknál;“ ugyanazon sorban” helyett „fokozatos“ e szavak „bélyeges“ teendők. Nikolits Sándor: T. ház! A 26-ik §-hoz követ­kező módosítványt ajánlok. (Halljuk.) A 26-dik §. végszavai után ez következzék: „a nélkül azonban, hogy a lelet fölvételéért bármi illeték vagy jutalom járna.“ A 26. § végszavai ezek: „az illető bíróság­nak vagy hivatalnoknak személyes felelősség mel­letti kötelessége a leletet felvenni, arról az illető pénzügyi közegeket szabályszerű eljárás végett azon­nal értesíteni.“ Nem tudom, mi legyen ezen szabályszerű eljárás, mert ha a szabályokat eddig nem tanulmányoztam, úgy valóban most sincs kedvem azokat tanulmá­nyozni. De ha az van ezen szabályokban, hogy azon tisztviselő, ki a bélyeg ellen vétőket felfedezi, ezért a feladásért díjt kap, ezt határozottan ellenzem. Miután az államnak ezen bélyeg-jövedelemre szüksége van, és miután a ház ezt megszavazza, nem t akarhatom azt, hogy a törvény­ kijátszassék, sőt azt kell kívánnom, hogy ezen bélyeg mennél több hasz­not hajtson az államnak, és hogy azok, kik ellene mint az ország törvénye ellen vétenek, büntettesse­­nek. A tisztviselők ügyeljenek arra, hogy a törvény megtartassák, és hogy az állam a törvény kijátszása által kárt ne szenvedjen; de tegyék azt a teljesített kötelesség öntudatával, az állam érdeke tekinteté­ből, nem pedig saját érdekükben, saját jövedelmük növelésének czéljából. A tisztviselő legyen valóban tisztviselő, nem pedig beamter; legyen barátja és tanácsadója a népnek, nem pedig kémje és feladója. Oda törekedjünk, hogy a nép tisztviselőivel érint­kezvén, minden lépten nyomon vegye észre a különb­séget a régi és a mostani rendszer közt; mert ha ezen különbséget észre nem veendi, jelenlegi tiszt­viselőjében is ellenséget látand, kinek éberségét ki­játszani bűnnek nem tartandja. Sokkal komolyabb és fontosabb azonban e tény, mintsem azt e szakasz vitatásánál .per tangentem“ megoldani lehetne; lesz erre még később alkalom: jelenleg csak azt kívántam kijelenteni, hogy nem óhajtom, — és azt hiszem, a t. ház sem óhajtja, — hogy azon tisztviselő, ki a bélyegtörvény­­elleni vét­séget kötelességteljesítésből feljelenti, ezért jutal­mat kapjon. Ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Mindazon esetekben, midőn hivatalból vétetik fel a felet, nem jár semmiféle illeték vagy jutalom. Szólónak nincs ellenére: tétessék bele a módosítvány. (Helyeslés.) A 26. §. a központi bizottság és Nikolics Sándor módosításaival elfogadtatik. A 27-dik §-nál Horváth Döme egy hiányra kívánja a ház figyel­mét felhívni. A népnek az indirect adók iránti ellen­szenvét és gyűlöletét lehetőleg csillapítani kell. Ez eszélyességet szóló a 27. §-ban nem találván , következő módosítványt nyújt be: .Ezen szó után „törvény“ a következő szavak iktattassanak be: .hatályba lép; minden egyes esetnél előbb eszköz­­lendő hivatalos felszólítástól számítandó 6 heti ha­táridő szabatik meg, mely alatt az egyenes illetéket minden fokozás nélkül befizetheti.“ Horvát Boldizsár igazságügyminiszer: Ezen módosításnak az lenne következménye, hogy vagy az államnak le kellene mondani mindazon bélyegkö­telezettségekről, melyeket eddig valaki nem teljesí­tett és quasi amnestiát adni a múltra; vagy jelenleg vizsgálatot teljesíteni ex ofro minden törvénykezési hatóság levéltárában és kikutatni, vájjon történtek-e bélyegrövidítések vagy nem, mely vizsgálat éveken át tartana. Ezt nem tartom czélszerűnek, hanem a polgárok teljesítsék kötelességöket és a­mennyiben érzik, hogy azt a múltban nem teljesítették, ezen 3­ hónapi idő elég arra, hogy pótolják mulasztásukat, ellenben az illető közegnek legyen szabad akkor, mi­dőn nyomára jön valamely bélyegrövidítésnek, lele­tet fölvenni és beadni. Én tehát nem tartom e mó­dosítást czélszerűnek, mert vagy kutatást vonna maga után, vagy az államnak le kellene a múltra nézve mondani arról, mit a törvény értelmében joga volt és joga van követelni. (Helyeslés.) A 27-ik §. a közp. bizottság szövegezése szerint elfogadtatik. A 28-ik §. észrevétel nélkül hagyatok. A 29-ik §-nál szót emel Lónyay Menyhért pénzügyminiszer . Bátor va­gyok a t. ház figyelmébe ezen utolsó szakaszra vo­natkozólag egy módosítványt ajánlani. A 29-ik sza­kaszban említtetik az, hogy a bélyegmentesség, mely jelenben fennáll, ezen év végéig kivételesen megha­­gyatik azon feltétellel, hogy a pénzügyminiszer egy törvényjavaslatot terjeszszen jövőre nézve a tör­vényhozás elé. Ennek más értelme nem lehet, mint hogy azon intézetek, társulatok, egyletek iránt, melyek ezen előnyben eddig részesültek, hozassák jövőre nézve törvény és ezekre nézve terjesztessék ki a bélyeg­mentesség ezen év végéig. Annálfogva óhajtanám, ha méltóztatnának a kö­vetkező módosítványt elfogadni. „Azon pénzintézetek­, társulatok- és egyletekre nézve, melyek jelenben kivételesen bélyegmentes­séget élveznek, ezen mentesség folyó 1868-ik év vé­géig meghagyatik.“ A többi marad. Bátor vagyok megjegyezni a t. háznak, hogy több ily intézetek vannak, melyekre nézve speciális rendelkezés válik majd szükségessé. Ily mentességben részesülnek a takarékpénztárak betéteti könyvecskéikre nézve, a pesti zálogház zá­­logjegyeire, a magyar földhitelintézet üzleti köny­veire és saját körében tett intézkedésére nézve, to­vábbá a pesti kereskedelmi bank, a bécsi osztrák nemzeti b­ank itt lévő fiókjai, a bécsi szabadalmazott kereskedelmi és ipar­hitelbank könyveire vonatkozó­lag — mert általános bélyeg alá valamennyien es­nek, — továbbá a magyar általános biztosító­társulat az elemi kártérítési összeg felől kiállított nyugtákra nézve, a Pannónia viszont-biztosító-társaság, továbbá a déli szabadalmazott vasút-társaság engedélyi okirata alapján azon kedvezményben részesül, hogy azon földterületektől és épületektől, melyeket vasúti czéljaira kisajátít, nem fizet bélyeget; továbbá a Tisza-szabályozási társulat könyveire nézve és végre a temetkezési egyletek oly összegekért, melyeket betegség esetében orvosi nyugtára adtak. Körülbelül 11 ilyen intézet létezik, melyek bélyegmentesítve vannak, s melyeknek bélyegmentesítésére nézve a törvényhozásnak intézkedni kell. Bátor vagyok tehát a t. házat kérni, méltóztassék e szakaszt az általam ajánlott szerkezetben meg­állapítani. Deáky Lajos a 26. és 27-ik §§-ra akar tenni észre­vételeket , de azok már elfogadva lévén , eláll a szótól. Csiky András tévedések elhárítása tekintetéből, melyek a feleknél a bélyegtörvények következtében nemcsak haszontalan költséget, idővesztést, hanem büntetést is idéznek elő , a 29. §. után egy új §-t indítványoz, mely következőleg szól­ .A leszállí­tott bélyeg-illetékek és megszabott díjak csak ezen törvénynek kihirdetése után alkalmazandók; a le­szállított illeték-egyenérték pedig 1868. évi január 1-én veszi kezdetét.* Lónyay Menyhért pénzügyminister: E módosit­­vány halasztaná a tön-, életbeléptetését, ennélfogva ő nem pártolhatja. (Helyeslés a jobbon.) Elnök kéri a képviselőket, a­kik a 29. §-t a mi­niszer által tett módosítványnyal elfogadni akarják, méltóztassanak felállni. Halász Boldizsár a házszabályokra hivatkozva először a szerkezetre kíván szavaztatni, mely sze­rinte szabadelvűbb, s melyet ő inkább pártol. Elnök : A­kik a 29-ik §-t eredeti szerkezetében elfogadják , méltóztassanak felállni. (Halász Boldi­zsár egymaga feláll.) A többség nem fogadja el. A 29. §. a pénzügyminiszer módosítványával el­fogadtatik. Vályi János : Mielőtt a 30. §-ra áttérnének , módosítványt ajánl, hogy „kétes esetben a kisebb illeték szabandó meg.“ (Helyeslés a baloldalon, közbeszólások a jobb oldalon: maradjon!) Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: T. ház! Az indítványt részemről nem fogadhatom el, miután ha az létetik, hogy minden kétes esetnél a kisebb díj vézessék, úgy mindenkinek érdekében lesz, minden esetet kétessé tenni; ez tehát sok kijátszásra adna alkalmat. Egyébiránt ha valamely kétes eset van, miután már 11­, év óta fennállanak a jövedéki bíró­ságok, azok ítéletileg döntik el az esetet, hogy a fennforgó esetben minő illeték alkalmazandó; külön­ben pedig megjegyezhetem­­. képviselő úrnak, hogy tökéletesen elismerem, kinek alkalma volt azt tanul­mányozni, hogy a mostani bélyeg­törvényekben sok hiány van, hanem ezt azonnal megváltoztatni nem lehet; de gondoskodása lesz a ministériumnak az iránt, hogy ezen szabályokra nézve is a jövő törvény­­hozás elébe törvényjavaslatot terjeszszen, és akkor t. képviselő úrnak aggályait, kinek e tekintetbeni szakavatottságában nem kétkedem, bizonyára tekin­tetbe fogom venni. (Helyeslés.) A többség a módosítványt nem fogadja el. Elnök : A t. ház e szerint bevégezte a bélyeg és illetékek, valamint a díjak tárgyában beadott tör­vényjavaslatot általánosságban és részletekben, ki­véve a 7. §-t, melynek szövegezésével a közp.­bi­zottság mára el nem készülhetett, ez holnap fog tárgyaltatni. Napirenden van Csiky Sándor képvo úő határo­zati javaslata. Csiky Sándor kifejtette indokait a javaslat be­adásakor, így azt hiszi, hogy az indokolás fölösleges. Elnök a házszabályokra hivatkozva a képv. urat a jogával­ élésre szólítja fel. Csiky Sándor javaslata beadásakor indokait, va­lamint a belügyminiszer által adott felelet által el nem oszlatott aggályait is előterjeszti. Ha a ház rendeli, azon okokat újabban ismét előadhatja. (Zaj, halljuk!) Szónok ezután fokozatos zaj, s gyakori ellenmondások közt hosszúra nyúlt beszédben mondja el — a javaslat beadása alkalmával — is már el­mondott okait és indokait, fentartván magának még az utolsó szót. (Nevetés.) 1888

Next