Budapesti Közlöny, 1868. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

dékoztak. 5. A muzeum költségén megvésetett 376 külföldi rovarfaj, 6 sugár állat, 3 méhállat, 1 gödény és 1 gyülecs. B) Növények. 1. Turnau cs. k. őrnagy 874 példányból álló növénygyűjteményt, 2. Hakel János majoros­­ nagy kukoricza csövet­­ ajándékoztak. C) Ásványok és őslénytani tárgyak. 1. Pongrácz N. kőfaragó-mester 1 ős-halfogat és 4 kőzetet, 2. a mármarosszigeti m. kir. bánya­igazgatóság egy Sugatagon a felhagyott sóbányá­ban talált, sójegeczekkel borított fagyertyatartót, és 3 ritkább sópéldányt, 3. a szomolnoki m. kir. bányaigazgatóság 39 ásványt és kőzetpéldányt, 4. Balázs Pál bányamérnök Selmeczről 4 darab fauserit nevű ásványt, 5. Papp Farkas gymnasiumi tanuló 1 darab mésztufot — ajándékoztak. Pesten, 1868. oct. 1-én. Kubinyi Ágoston, a magy. nemzeti muzeum igazgatója. — MA VASÁRNAP A HALOTTAK NAPJÁNAK ünne­pélyes megülésére Buda-Pest lakossága, mint rendesen, nagyszerű készületeket tesz. A temetői ünnepélyek, ez előkészületekből ítélve, fényre nézve versenyezni fognak, ha felül nem mulandják, a korábbiakkal. — TEGNAPELŐTT délutáni 3 órakor a magy. északi vasút indóházában Langer osztálytanácsos és Stempf üzletigazgató jelenlétében ment véghez a második próba Hamar Leo tanár elektrikus kerékkötő készületével (Bremsen-Vorrichtung). — MaYERNÉ asszony, a szerencsétlenül összeégett hölgy, már meghalt. — H.-M.-VÁSÁRHELYEN a Mária Valéria-kisded­­óvoda által f. hó 18-án tartott tánczvrgalom igen jól sikerült s az intézetnek 48 ft 6 kr tiszta jövedelmet ho­zott. — Az ÉGÉSEK Erdélyben is oly gyakoriak mint Magyarországon. Most újabban Kőhalom környékén, Szebenben és Fejérvártt volt tűz. — A SZEGEDI LÉGSZESZ-GYÁRT a pesti hitelbank vette át, s egy részvénytársulatot alakítván, annak tu­lajdonosává váland. A szerződés már néhány hét előtt megköttetett, s most aláírás nyittatott a részvételre. — A vállalat szolid alapon nyugszik s biztos pénz-elhelye­zésre ad alkalmat. — SZEGEDEN a gymnasiumi ifjúság már több ízben adá kegyeletességének tanujelét. Épen ma — úgymint mindenszentek napján — Dugonics András sírjánál, mely a felső­ városi temetőben van, — az elhunyt iránti kegyelete kifejezéséül ünnepélyt rendezend, melyre a t. közönséget ezennel meghivja. Az ünnepély részletei következők: „Boruljunk a koporsóra.“ Énekli a gym­nasiumi dalárda. — Emlékbeszéd Dugonics fölött, Lázár György félgymnasiumi tanuló által. — „Szózat“ Vörös­­martytól. Énekli a gymn. dalárda. Az ünnepély pontban 3 órakor veendi kezdetét, mely után az ifjúság a belvá­rosi temetőben nyugvó tanárai sírjához vonul, hol az „Adj nyugalmat“ czimü halotti ének elzengése után Vass Gyula félgymnasiumi tanuló tartaná az ott nyugvó Végh, Rohrer és Cserkuty tanárok fölött emlékbeszédet, mire az ünnepély az „Oh hon“ czimü hazafias ének eléneklésével bezáratik. — Az OROSZLÁMOSI POSTÁT kirabolták s 11,500 ftot vittek el onnan; a palánkai kincstári pénztárból meg 24,000 frtot oroztak el csupa állam- s más értékpapí­rokban. Rablásról lévén szó, egyúttal megemlítjük, hogy azon kocsis, ki a szegedi postát lélekjelenléte által megmentette, nehezen fog fellábadni. — BajtAI GYÖRGY szökevényt, kit már korábban is háromszor fogtak el, de ki mindannyiszor megsza­badult , most újabban Rózsa Andor szeged-kerületi csendbiztos és legényei kedden Horgoson, miután jobb karját keresztüllőtték, elfogták. Az illető fegyverekkel volt ellátva, melyeket használatba is vett. Hihetőleg rögtönitélő bíróság elébe fog kerülni. S ZENTÁN octob. 1- án a takarékpénztár megala­kult. Elnöke lett: Majoros István városbiró, titkárrá pedig egyhangúlag Zsarkó Antal ügyvéd választatott meg. Működését már ez évi dec. 1-én meg is akarja kezdeni. 3254 KÜLFÖLD. MILNER GIBSON UR ASHTONBAN. E kitűnő államférfit! oct. 27-kén találkozott választóival az ashtoni városház nagy termében, s a gyűlés által nagy lelkesüléssel fogadtatott. Milner Gibson ur azon férfiak egyike, kik a szabadelvű pártnak, sőt magának az országnak a lehető legbecsesebb szolgálatokat tették, a­nélkül azonban, hogy a szokásszerű szabadelvűek, vagyis whigek részéről különös népszerűségben és rokon­­szenvben részesültek volna. Hogy egy szóval megmondjunk mindent egyszerre, Milson Gibson úr a manchesteri iskola tagja, mint ilyen a leg­­meghittebb politikai és társalmi viszonyban élt az elfelejthetlen Cobden Richárddal, s él máig is Brighttal. Milner Gibson eredetileg conservatív volt, de a gondviselés és meggyőződés ereje nem sokáig hagyá őt az elavult politikai rögeszmék és előíté­­letek posványaiban vesztegelni, s még ama kor előtt, midőn a 40-es években a monopóliumok és szabad­kereskedés kérdései izgaták az angol közvéleményt, ő áttért, nem az uralkodó whig­­párthoz, hanem ama kisded független szabadelvű csoporthoz, melyből néhány év óta a manchesteri iskola nőtte ki magát. Lord Palmerston köztudo­másul nem csak nem szerette, de — mondhatni — gyűlölte a manchesteri iskola embereit, s különö­sen Cobdent, ki teljességgel nem békülhetett ki Palmerston háború­szítő politikájával, és Milner Gibsont, ki hasonló idegenkedéssel viseltetett a nagyhírű lord nyugtalanságai iránt, s ki — mi­után lord Palmerston az „Arena“ miatti chinai háború kérdésében Cobden indítványa következ­tében az alsóházban nagy többséggel leszavazta­tott, s e miatt a parliament szétoszlattatván, az új választásoknál a manchesteri iskola valamennyi tagjai megbuktak. — későbben azzal torolta meg lord Palmerston ellenszenvét, hogy az úgynevezett „conspiracy bill“ tárgyalásakor az összes Pal­­merston-kormányt roppant többséggel megbuk­tatta. E rövid személyes ismertetés után visszatérünk az ashtoni választók gyűlésére, melyen Milner Gibson választóihoz következő beszédet tartott: „Számos lapok — mondá — legújabban pa­naszt emeltek az iránt, hogy az ország már meg­unta a politikai szónoklatokat, s hihetőleg ő ma­ga is azok megrovását vonandja magára, a mások által már elmondottak ismétlése miatt; azonban ez kikerülhetlen ; a nagy politikai igazságokat újra meg újra ismételni kell, hogy így benyomást lehessen tenni az ezen országban nagyon gyakran létező előítélet sűrű tömegére. A jelenkor legsür­­getőbb kérdéseinek egyike Izland veszélyes hely­zetére vonatkozik, melyről lord Stanley is bevallá, hogy az a nap kérdése. Minden angolnak éreznie kell, hogy elérkezett azon idő, midőn nem lehet tovább eltűrni, hogy az Izlandban létező idült elégületlenség, mely állandó aggodalmat s szo­­rongattatást idéz elő , még tovább is tartson. A szükségkép elintézendő nagy kérdések egyike: az ír egyház kérdése. Óhajtandó, hogy Izlandban vallási egyenlőség állapittassék meg, s hogy,a vallási fölény gyűlöletes elve megszüntessék.“ Ő, mint protestáns, s mint az állam egyház tagja, azon erős véleményét fejezi ki, hogy a protestáns vallás nem mozdíttatik elő az izlandi állam-egy­ház föntartása által. Azon állítás, hogy az ír állam-egyház megszüntetése által eltávolíttatnék a főbiztosítók a r. katholikus egyház befolyásá­nak terjedése ellen, már régi, s 1829-ben, a ka­tholikus emancipatio idejében keletkezett. Az ak­kor alaptalan állítás volt, s szerinte most is az. Erre szónok, hosszasan előadá az ír egyház tör­ténetét , annak kimutatása végett, hogy valamint a javadalmazások az állam által ruháztattak át a r. katholikus egyházról az anglicán egyházra Izlandba­n, az angolországi reformátió korában, úgy most az államnak szintén jogában áll, az általa adott javadalmazásokat elvenni. Ellentétbe he­lyező az Izland irányában az anglicán egyház tekintetében követett politikát, a III. Vilmos által Skótország irányában követett politikával. A skót nép sikerrel lázadt föl azon előbbi kísér­letek ellen, melyek oly czélból tétettek, hogy arra egy anglikán egyház erőszakoltassék, s ő azt hiszi, hogy a skót nép ismét föllázadna, ha kép­zelhető lenne ezen kísérlet ismétlődése. Az ír lázadás sikeretlen volt, s az ír egyház fönnmaradt. Mint tudva van, ennek következménye az lett, hogy Skótország Angolországgal a legszorosabb barátsági kötelékkel egyesittetett, s a lakosság elégedett volt s jólétet élvezett, míg Izland iránt elégületlenséget tanúsított, és semmi haladást sem tett. Szerinte a Gladstone által pártolt poli­tika elfogadása Izlandot majdnem ugyanazzá tenné, a­mi Skótország volt. Erre hosszasan bírálta az ír egyházi bizottmánynak legújabban közzé­tett ajánlatait. Szerinte, ha a tized-adót Izlandban bárminő feleknek kellene fizetni a vallási tárgyak tekintetéből, ez megsértése volna azon elvnek, mely szerint ama tized-adó eredetileg megenged­tetett, t. i. hogy az ne legyen azon helység tulaj­donává , melyben az behajtatott. Nevetségessé téve azon eszmét, mely szerint „nemzeti egyház“­­nak neveztetnék az, a­mi — ha a bizottság aján­latai létesíttetnének — az ország néhány zugába lenne szorítva. Ezután szónok hosszasan tárgyaló a reform­­bilit; kijelenté, hogy ő határozottan ellenző a bili­nek a szegény-adó fizetésére vonatkozó záradékait s tagadá, hogy a szegény-adó fizetésének általá­ban bármi köze volna a választási joggal. Ezen záradékok eltörlése, a titkos szavazás elfogadása, s a képviselői helyek tetemes újra­fölosztása, á mulhatlanul szükségesek a reform­mű kiegészí­tésére. — Végül azt állítá, hogy heves harcz foly az államban létező két nagy politikai párt közt. Hogy mi lesz az eredmény, ő nem tudja. Vájjon megmaradand­ e a jelen kormány, vagy pedig más végrehajtó hatalom foglalandja el annak helyét, ezt ő nem mondhatja meg, de azt bizonyosnak tartja, hogy Angolország gyakorlati nemzeti po­litikájának a szabadelvű párt elveire kell alapít­­tatnia. Ő hisz a leendő parliament bölcseségében s jogosságában, látván, hogy ez a népnek sokkal nagyobb részét fogja képviselni, mint bármelyik előbbi parliament; azt hiszi, hogy ezen parliament oly politikát fog elfogadni, mely Izland s Angol­ország közt szíves egyetértést idézend elő; to­vábbá azt hiszi, hogy annak törvényhozása, mint a­melynek szükségkép általában a szabadelvű párt s az ország közvéleménye által kell vezettetnie, ezen ország jólétére s boldogságára lesz irányoz­va, s az angol nemzetet a világ nemzetei közt fö­­lebb emelendi. (Éljenzés.) Szónok még némely kérdésekre válaszolt s a meeting végül egyhan­gúlag bizalmat szavazott neki. SPANYOL ÜGYEK. Mint Madridból oct. 29-én jelentik, Holland elismerte az ideiglenes kormányt. A helyhatóság elhalaszta a vitát a kormány ellen indítványozott bizalmatlansági szavazat fölött. Sőt azt hiszik, hogy az indítvány vissza is fog vonatni. Az oktatásügyi ministernek egy rendelete ideig­lenes programmot öllít föl az elemi oktatásra vo­natkozólag. October 24-én véglegesen helybenhazgatott a madridi helyhatóság terve az önkéntesek szerve­zésére vonatkozólag. Albareda, Rivero s Escalante mindnyájan hasonló nézetben voltak. Az önkén­tesek a város­területeknek megfelelő 10 dandárt képezendnek. Egy Madridból oct. 28-ról kelt levélből a kö­vetkezőket emeljük ki: „Tegnap azon hir terjedt el, hogy Franczia­, Angolország s Portugál elis­merték az ideiglenes kormányt. Valósággal ezen 3 állam választ adott Lorenzana körlevelére, mit elismerési ténynek tekintenek. Francziaország közlése igen rokonszenves kifejezésekben van szerkesztve. E szerint az ideiglenes kormány el van ismerve Franczia-, Angolország s Portugál, s csupán félhivatalosan Olaszország által. Orosz-, Poroszország s Austria nem nyilatkoztak, s a pápai nuncius kijelenté, hogy a kormánynyal jó viszonyban akar lenni. Ezen eljárás itt szintoly meglepetést gerjesztett, mint Olaszország tartózko­dása.“ Az „Impartial“ szerint az esposai lelkész azon percében, midőn a mise után áldást adott, így ki­áltott fel : „Testvéreim! A pilari szűz arra kér benneteket, hogy védjétek a vallást, melytől meg akarnak bennünket rabolni; védjétek a jótékony Bourbon Izabellát is, s egy szót se higyjetek el abból, amit az forradalmárok mondanak!“

Next