Budapesti Közlöny, 1868. november (2. évfolyam, 253-276. szám)
1868-11-08 / 258. szám
258. szám Vasárnap, november 8. Buda-Pest, 1868. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak :Szerkesztőség : Pwtm . hztvam-utol* 10-ik szám I. rmeret. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok - tar. 7. se. a. fjíldszint. Kéziratok nem Killöetőek tr.ur. BthmeotM-lea levelek eukreacea levelAzöinkt&i Se-RAdteteak el. ___________________________ traf"*ta! PORTAI RZEr*VtO13SKL : ■Egéé* évre.......................20 frt. Félévre............................10 „ H+gyodAvr*.............................» , BuDAPESTEN HÁZHOZ HORDTA ! Egész évre ... 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . 4 „ 60 r Hivatalos Hirdetések : A hivatalos ..Értesítőbe-' ints Undoirdetési dlisk a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még petiig: 100 szóig egyszeri hirdetésért 1 frt. és $0 kr. a bélyegért. 1*0— tOO-ig 2 frt, zOO—MOfl-ig 3 frt éa így tovább minden Ideájéért 1 frtt.'.i több. MADÁHHIRDETÉSKKI Egyh»sÁbos petit sor egy«*őri hirdetésért 8 kr. többszöri hirdetésért? kr.minden beigatásnii. A bélyeg-dij külön minden beigtatás után SO kr. oszt-értékb. NEMHIVATALOS RÉSZ. A honvédalapból folyó évi October hó 29-én eszközölt 50-ik utalványozás alkalmával összesen 87 egyén közt 4860 frt osztatott ki, és pedig végkielégitéskép kapott 24 altiszt 1870 frtot, 1 altiszt özvegye 40 frtot, 1 altiszti árva 20 ftot, 45 közvitéz 2230 frtot, 9 közvitéz özvegye 225 frtot. Előlegképen 7 egyén 475 frtban részesült. Az altisztek és közvitézeknek már előbb kiszolgált előlegek ez alkalommal levonattak. A „ MagyarUjság” 254-ik számában egy pénzügyi kérdést tesz,a melyet a „Hon“ 254-ik számú „Esti kiadása“ is átvett, s mely a következőből áll : „Az 1866-iki porosz háború végével kötött békeszerződés szerint Austriától 24 millió tallér hadi kárpótlás követeltetett Poroszország részére. Ebből 20 millió tallért kénytelen volt Austria azonnal kifizetni. De a többire nézve Poroszország úgy intézkedett, hogy az Csehországban és Magyarországon az ő hadserege által készfizetés helyett hagyott nyugták kiegyenlítésére, s az egyeseknek vagy községeknek okozott károk megtérítésére fordíttassék. A 4 millió tallérból Csehország részére 3 millió tallér, Magyarország, illetőleg a magyarországiak részére egy millió tallér, vagy 1.700,000 ft folyóvá tétetett. Miután ebből csak 700,000 forint fizettetett ki , kérdés, hol van az 1 millió forint?“ Ezen kérdés megoldásául s a „Magyar Újság“ és a „Hon“ megnyugtatására ide iktatjuk a porosz-osztrák békekötésnek e kérdésre vonatkozó Xl-ik pontját, mely igy hangzik: „XI. ez. Az osztrák Császár Ő Felsége kötelezi magát, a hadiköltségek egy részének fedezésére a porosz király ő felségének 40 millió porosz tallért fizetni. Ezen összegből azonban azon hadi- költségek, melyek az austriai Császár Ő Felségének az 1864. October 30-ai bécsi szerződés XV. sz. szerint Schleswig és Holstein herczegségektől járnak, t. i. 15 millió porosz tallér és mint aequivalense a szabad élelmezésnek, melyben a porosz hadsereg az általa elfoglalt osztrák tartományrészekben a béke megkötéséig részesittetni fog : 5 millió le fog vonatni, úgy hogy készpénzben csak 20 millió fizetendő.“ Ebből látható , hogy a porosz kormány nem 4, hanem 5 millió tallért hagyott hátra, de nem kártérítési czélból, hanem saját maga seregeinek élelmezésére, miből természet szerint kártérítésre semmi sem fordíttathatott, annál kevésbé jut belőle Magyar- vagy Csehország javára valami. A „Hazánk“ azt írja, hogy a „Wiener Ztg.“ mind a katonai előléptetések, mind a külföldi képviselet körül való változásokat előbb hozta, mint mi a magyar kormány hivatalos lapja. Ez nem áll, ha a H. rovatvezetője lapunkba beletekintett volna, meggyőződhetik arról, hogy a katonai előléptetéseket a Wiener Ziggal egyidejűleg (f. hó 6 án) hoztuk. A külföldi képviseletre vonatkozó változások is idejekorán kezünkben voltak s csak nyomdai tévedés folytán késtek volt el. A jelen kérdést illetőleg pedig annyit mondhatunk, hogy a két kormány közt egyezmény jött létre, mely szerint a közös érdekű hivatalos közlemények mindkét kormány hivatalos lapjában egyidejűleg jelennek meg. Kérjük a Hazánkat, vegye e helyreigazítást figyelembe. A „Magyar Újság“ m. hó 27-én kelt számában Kolozsvárról közölt egy czikket, melyben állíttatik, hogy az erdélyi tanuló ifjúság nyugtalan, mert nem tudja magának kimagyarázni, hogy egyáltalában „kitűnő“ osztályzatot nem nyert főgymnasiumi tanulók az erdélyi főkormányszék részéről hadkötelezettség alól föl nem mentetnek. Tájékozásul ezen itt értett ifjúságnak az idei XXVII. t. czikkel ez évre ismét helyben hagyatott múlt évi IX. t. ez. 5 pontjára utalunk, melynek tartalma következő : „A hadkötelezettség alól eddig gyakorlott felmentési kedvezmények családi, hivatalos állási, közoktatási és birtokviszonyi tekintetekből a jelenlegi ujonczállításnál is megtartandók.“ Már pedig 1867-ik évig sem volt elégséges csakis igazolni, hogy az illető hadköteles valóban főgymnasiumi rendes és nyilvános tanuló, hanem — mert rendkívüli kedvezmény csakis rendkívüli érdem, vagyis a tanulásban tanúsított rendkívüli szorgalom után követelhető — eddig is oskolai bizonyítványnyal ki volt mutatandó, hogy a hadköteles korban álló főgymnasiumi tanuló minden egyes tantárgyból „kitűnő" vagy ,jeles“ osztályzatot kiérdemelt legyen. E részben az idén változás és pedig a tanulók érdekében csak annyiban történt, hogy kimondatott, miszerint a főgymnasiumi tanulók már akkor is felmentendők hadkötelezettségük alól, ha nem is minden, hanem legalább a főtantárgy okból „kitűnő* vagy, jeles'* osztályzatot érdemlettek ki. Minthogy azon tanuló, kire a kérdéses czikkben közölt elutasító határozat vonatkozik, daczára annak, hogy 20 éves korában még csak főgymnasiumot látogatott, egyáltalában , azaz egyetlen egy tantárgyból sem igyekezett jeles osztályzatot kiérdemelni, elutasítása törvényes alapon nyugszik. Ha ezelőtt itt-ott e részben középszerű vagy épen rész osztályzatot nyert főgymnasiumi tanulók is felmentettek, ez csakis az illető felszólamlási bizottság felületes eljárásából vagy visszaélésből történhetett; ily felületesség vagy visszaélésnek jelenleg eleje vézetett, mert tavai és az idén is efféle felmentő határozatok csak akkor bírnak érvényességgel, ha a honvédelmi ministérium, illetőleg az erdélyi főkormányszék által megerősítést nyernek. Végzett főgymnasiumi tanulókra nézve a jó, ha nem is kitűnő sikerrel letett érettségi vizsga, egyetemi, jogakadémiai hallgatóknál pedig az egyáltalában sikeresen letett államvizsga, illetőleg tartott értekezlet vagy kiállott szigorlat elégséges, hogy az illetők a hadkötelezettség alól fölmentessenek. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCCVII. ÜLÉSE November hó 7-én d. u. 1 órakor. Elnök : Szentiványi Károly. Jegyzők: Mihályi Péter és Bujanovics Sándor. Tárgy : Ghyczy Kálmán képviselő s társai indítványa tárgyalási napjának kitűzése. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr. ministerelnök, Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár, Eötvös József dr. és Gorove István minister urak. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, — Elnök az időközben beérkezett következő irományokat mutatja be : Tolnamegye közönsége a hasonszenvi gyógymód érdekében Sáros megye által felterjesztett kérvényt figyelembe vétetni és pártoltatni kéri. Temesvár sz. kir. város közönsége Fiume tengerparti kikötő várai és kerületének Magyarországhoz való visszacsatoltatását Szatmár város felterjesztése értelmében törvényhozásilag mielőbb elintéztetni kéri. Farkas Endre ügyvéd Rimaszombatban,az ideiglenes törvényk.szabály XIII. fejezetének 159-ik §-át megmagyaráztatni, illetőleg világosabban értelmeztetni kéri. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Dobrzánszky Adolf a görög kath. román és orosz congressus összehívása tárgyában következő indítványt terjeszt elő : Indítvány. Midőn a keleti egyház román és orosz ajkú híveinek egy része a római egyházzal egyesült, világosan kikötötte az e részben úgynevezett egyesülési okmány tanúsága szerint, hogy ezen egyesülés kizárólag csak némely dogmákra szorítkozzék, s hogy következőleg a kel. egyház szertartása és fenyítéke érintetlenül hagyassanak, hogy a papság és nép jövőre nézve is szabadon választhassa egyházi elöljáróit, jelesül püspökeit, és hogy az egyesült, vagyis gör. kath. egyház s annak papsága mindazon előnyökben részesittessenek, melyek a római kath. egyházat s annak papságát megilletik. Azonban e föltételek egyike sem tartatik meg, a mennyiben a gör. kath. egyház az egyedüli a hazában, mely a vallási és közokt. ministeriumnál külön osztály által képviselve nincsen; a mennyiben továbbá az erdélyi román metropolita kivételével püspökeit s egyházi elöljáróit általában a papság és a nép jogos befolyásának, illetőleg választási jogának mellőzésével a római szentszék nevezi ki, s amennyiben ebből kifolyólag más tekintetben, jelesül a házassági ügyekben saját