Budapesti Közlöny, 1869. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1869-02-14 / 36. szám

szabad volt-e nekü­nk föltennünk, hogy oly nagy és szeplőtelen múltú férfiak, mint Deák és bará­tai, ne törekedtek volna még nagyobb eredmény után, és nem értek volna el még többet, ha egy­általában több lett volna elérhető és remélhették volna azt is, hogy e többet fenntarthatják ? Ily föltevés nem jelentett volna-e annyit, hogy őket gyáváknak vagy hazaárulóknak tartjuk ? Mi külföldön csak azt tudtuk, hogy Velencze átadása után Olaszország ki volt elégítve, hogy ezáltal Magyarország legbiztosabb s legtermésze­tesebb szövetségese Ausztria barátja lett, kire nem számíthatunk többé,­­ hogy az ország szerencsétlen helyzete, naponkint növekvő szegénysége, a kü­lönféle nemzetiségeknek az ország vesztére tö­rekvő czélzatai, a kiegyezést nem csak kívána­tossá, de napról napra szükségesebbé teszik. S a midőn ez létesült, s mi azon szentesített törvé­nyekben, melyeken az nyugodott, jövő állami fejlődésünk csiráit szintúgy, mint a valóban sza­badelvű alkotmány nem egy támpontját felismer­tük, s midőn végül a király aláirta a koronázási hitlevelet s megesküdött az alkotmányra, szóval, midőn mindez megtörtént, e pillanatban mi kül­földi missiónkat befejezettnek tekintve, visszatér­tünk a hazába, hogy itt mindegyikünk tehetségé­hez képest, részt vehessen alkotmányos állapotaink rendezése­ és consolidatiójában. Nem tagadható, hogy a szövetség, mely a kö­zös uralkodó jogara alatt álló német örökös tar­tományokkal köttetett, nem felelt meg ugyan egé­szen óhajainknak, de megfelel az erőkifejtések­ és áldozatoknak, melyeket a nemzet szabadsága­ és függetlenségének visszanyeréséért hozott. A nem­zet ereje 49 ben megtörött, a rá következett súlyos szenvedések még élénk emlékezetben éltek, s a­mint­egy az áldozat és erőkifejtés csak felényi le­hetett, a siker is csak félsiker volt. Nagy kérdés azonban, hogy várjon itt is nem érvényesül e a régi mondás, mely szerint a „fél néha sokkal jobb mint az egész“ , de ez bizonyára oly kérdés, mely előtt mi nem ítélhetünk, hanem majd csak a jövő. Mindebből világosan s határozottan kitűnik, hogy minő álláspontot foglalok el én s egykori száműzött társaim nagyobb része. Mi a kiegyezési törvényeket s nevezetesen az 1867. 12. törvény­­czikket kétoldalú szerződésnek tekintjük, mely ál­tal egyrészt az ország viszonyai az összbirodalom­­hoz, másrészt a mindkét szövetségi félt megillető közös ügyek és érdekek tárgyalása megállapítta­­­­­ott, s a­melyet, legyen az jó vagy rész, míg szer­­ződésszer­űleg fennáll, mindkét rész egyaránt lelki­­ismeretesen tartozik teljesíteni. Ha az idő, körül­mények és tapasztalatok a változást szükségessé­­ teszik, úgy annak barátságos után, mindkét rész­­ megegyezésével, a revisió lehetőségének időszakát és módozatait meghatározó revisió-törvény értelmé­ben kell végbemenni, mely revistó törvényt nézetem szerint, mindnyájunk megnyugtatására, mindkét bi­rodalmi fél törvényhozásának mindjárt a legköze­lebbi ülésszak kezdetén kellene tárgyalni és elfogadni. Minden más út vagy a reactióra, vagy a forra­dalomba vezet. A reactiótól a nemzet már elég sokat szenvedett, a forradalom ellen pedig azok tiltakoznak leginkább, kik a legkérlelhetetlenebb módon szoktak minket megtámadni. Szükséges­­ azonban az, hogy mindazok, kik az alappal egyetértenek,kik a kiegyezési törvénye­ket elismerik a Magyarország és Austria között kötött szövetségi szerződésnek, hogy mondom, mindezek egyetértsenek a mód felett is, melyben minden többi politikai, társadalmi és anyagi kér­dés megoldandó ? Belügyeinkben nincs-e elég tér arra, hogy itt teljesen rendezett, alkotmányos párt­élet fejlődjék ki? Vagy tán az egész magyar po­litika foglalatát egyes-egyedü­l Austriához való szövetségi viszonyunk képezi; nincsenek más kér­dések, melyek megoldásától szintúgy, sőt még in­kább függ a nemzet jövője, élete és halála, mint a közös ügyek ideiglenes tárgyalási módjától? Csak néhány ily kérdést akarok itt fölemlíteni, melyeknek megoldása a legközelebbi országgyűlés teljes tevékenységét és gondját fogja igénybe venni. 1. A külpolitikában az országgyűlésnek fő tekin­tettel kell lennie arra, hogy az olyannyira szük­ségelt béke fennt­arta­sék s annak jótéteményei semmi szin alatt fel ne áldoztassanak a boszu vagy roszul értelmezett dicsvágy politikájának.­­ Alakuljon s fejlődjék Németország, a mint azt óhajtja , a mint ez érdekei , kivánatainak legin­­­­kább megfelel. Magy­arország és Austria feladata s nem az, hogy akadályozólag lépjen a német nem­­­­zet elé s eshetőlegesen arra kényszerítse, hogy az az oroszszal kössön szövetséget. Németországban csak a németek barátságát kell keresnünk ; más keresnivalónk ott egyálta­lában nincs. Missiónk a keletre hiv. Ha ezt ott tel­jesíteni tudjuk, a világ rokonszenve biztosítva van­­ nekünk. De ha Magyarország és Austria állam­férfiai ebben régi előítéletek által korlátoztatni hagyják magukat, ha az elnyomott keresztények iránt kevesb rokonszenvet mutatnak, mint Orosz­ország s ez utóbbi irányában pedig engedékenyek és ingadozók , akkor feláldozták az ország jövőjét , egykoron a történet kárhoztatólag fog felettük palctát törni. II. A mindkét országgyűlés által elfogadott és már­is valósításnak indult védelmi törvényből, hogy az rendszeres egészet képezzen, hiányzik a legfontosabb rész: az állandó hadsereg szervezete. A legközelebbi országgyűlés nem mellőzheti el, hogy vagy maga, vagy delegátusai által e kérdésre visszatérjen, a­nélkül, hogy ezáltal a korona tör­vényesen meghatározott előjogait csorbítani akar­ná. Épen oly határozottan kell majd e mellett azon, már a legutóbbi országgyűlésen kijelentett köve­teléséhez ragaszkodnia, hogy a magyar ezredek­ben a tiszti helyekre, megüresedésök után, egyedül magyarok neveztethessenek ki, s hogy ez lehet­séges legyen, a Ludoviceum haladék nélkül ere­deti rendeltetésének átadandó. A magyar ország­gyűlésnek szóval mindent el kell követnie arra, hogy a közös hadsereg magyar részének — a­nél­kül, hogy az egésznek törvényes összefüggése meg­­zavartassék — elvesztett nemzeti önérzete vissza­­adassék. A bel reformkérdéseket illetőleg teljesen osz­tom azon egyletben (Egyenlőségi körben) csopor­tosult pesti polgárok óbajait , nézeteit, melynek szerencsém van elnöke lenni. Ez óbajok és nézetek rövid körvonalazásban a következők .­III. A főrendiház, a választási törvény, az or­szág törvényhatóságainak és községeinek reformja j a teljes jogegyenlőség alapján; ennélfogva:­­ egyenlő jogok és egyenlő kötelességek Magyar­­­­ország összes lakói számára, osztály-, nyelv- és­­ vallás-különbség nélkül. [ IV. Elválaszt­­­sa az egyháznak az államtól, az egyik vagy másik hitfelekezet minden különös kiváltságolása n­élkül; ennélfogva : az összes hit­­felekezetek teljes egyenjogúsága egymás között és az állammal szemközt. V. Az állami háztartásban a lehető takarékosság alkalmazása, kivéve ott, a­hol a népnevelés eme­lése-­­ az országnak szükséges védelmi erők meg­szerzéséről van szó. VI. A földmivelés és ipar gyámolítása, s az ár­­sőközlekedési ágazatai létesülésének siettetése, a kereskedelem és közlekedés előmozdítására. VII. Törvényes elismertetése azon elvnek, hogy a fizetett, elmozdítható kormányhivatalnokok az or­szággyűlésbe nem választhatók, az államtitkárok, mint illető miniszereik képviselőinek kivéte­lével. Vili. A birák elmozdu­hatlansága, hogy az or­szágnak a szabad és független törvénykezés biz­­tositassék. IX. A honvédelem azonnali szervezése és fölfegy­verkezése. Ezek nézeteim, ez azon álláspont, melyet elfog­lalok. Nyiltan és őszintén mondtam el azokat pol­gártársaimnak, mint azt lelkiismeretem és legben- több meggyőződésem sugallá. Nem lévén oly bol­dog, mint ellenfeleim legnagyobb része, kik me­rész illusiókban, (melyekért valóban irigylem), a népnek az ország rögtöni függetlenségét, a közös ügyek azonnali megsemmisítését, az önálló ma­gyar hadsereget, egy szóval minden baj­ és az or­szág minden panaszának azonnali orvoslatát ígér­hetik : azon politikai irányhoz vagyok kénytelen csatlakozni, amelynek hívei nemcsak a czéllal, de az ide vezető eszközökkel is tisztában vannak; a kiegyezés eddigi eredményeivel megelégedve, jö­vőre is ez után munkájan akarnak tova haladni; és melynek hívei végül, erőnknek békés,fokonkénti fejlődésében a legjobb és legbiztosb zálogát lát­ják szabadságunk , politikai jövőnk­ és állami lé­­tezésünknek.“ Temesvári tisztelt barátaim­ és polgártársaimtól függ immár elhatározni, hogy mennyire felelnek meg nézeteim és meggyőződésem az övéiknek, hogy vájjon engem alkalmasnak tartanak e arra vagy nem, hogy érdekeiket a jövő országgyűlé­sen képviseljem? Forduljon azonban bármerre a koczka, sze­retetem és ragaszkodásom szülővárosom iránt, melyhez gyermekségem és ifjúságom legdrágább emlékei fűznek, halálomig változ­atlanul ugyan­­az marad. Klapka György: 438 Zemplén megye felső-terebesi választó kerületé­ben febr. 1-én Kelecsénben értekezlet tartatott, melyen Molnár József, volt képviselő, országgyű­lési működéséről a jelenvoltak tetszése közt be­számolt. Miután azonban ő a követjelöltségről határozottan lemondott, helyette Molnár István léptettetett fel mint képviselőjelölt. Ki is küldött­ség által meghivatott, s midőn megjelent, Juhász Antal megyei főjegyző tolmácsolta rövid beszéd­ben az értekezlet kívánságát. — Molnár válaszá­ban a mi régi, megnyerő modern, mindenki iránt előzékeny barátunkra ismertünk. Molnár István egyike a legképzettebb s legtisztább jellemű fér­fiaknak, ki méltán megérdemli a kerület bizalmát s ki ellenében még nem is állítottak ellenjelöltet. Árvamegye dobrói választó­kerületében Ste­­phanidesz Henrik m. osztálytanácsosnak megvá­lasztatása bizonyos, miután a szintén Deák-párti ellenjelölt Zmeskál Mihály föbb­e a képviselője­­löltségről lemondott. Szent Lörinczen megalakult a fiók Deák-kör, még pedig a községek igen nagy részvéte mellett; alig volt néhány község, mely képviselve ne lett volna. A MAROSSZÉKI DEÁK PÁRTI ÉRTEKEZLET fölké­résére légid. gr. Teleki Domonkos immár meg­­küldé válaszát, melyben ismételve kijelenti, hogy a felső kerületi követjelöltséget elfogadja, s meg­választatását nagy megtiszteltetésnek fogja tekin­teni. A rácz­almási KERÜLEt deákpárti tagjai Ercsi­ben értekezletet tartottak, melyen 10 helység kül­döttei jelentek meg. Az értekezlet gr. Z­échy Fer­­dinándot hívta meg, ki is megjelenvén, kifejté poli­tikai hitvallását. Ezután baracskai lelkész Szalay Sándor tartott jeles és népszerű beszédet s utána G. S. uradalmi ügyvéd szónokolt. Pozsonymegye stomfai kerületének deák párti választói értekezletet tartottak, melyen Barton József apátot léptették fel jelöltül, ki is a jelölt­ségét elfogadta, s nemsokára Beszterczén és Máriavölgyön mutatta be magát a választóknak, majd febr. 8-án Dévényre ment, hol a választók előtt kifejtő politikai nézeteit. Berzenczéről, febr. 13-áról a „P. Napló“ kö­vetkező táviratot közöl : A nagy­atádi választó­­kerület deák-párti értekezlete mai napon képvise­lőül egyhangúlag gr. Somssich Imrét kiáltotta ki A győzelem biztos. Körösbányáról Írják: Zaránd megye a mérsék­let s politikai erélyesség terére lépett, —­s ezt gr. Haller Sándor új főispánunk, Hodosin József első alispán magnktartása eszközölte. A compromissum kitört a falak közül, s a román értelmiség között csakhamar megtörtént a látszólagos , vagy tán valóságos szakadás. Hodosin, Franca alispánok, a két g. n. e. esperes, fialutin főszolgabíró a főis­pán mellett, —­Borlea főjegyző, Brendusianu ügy­véd , Secula, Motin és Kandra ülnökök a főispán ellen sorakoztak. A briczkóbányai választó­kerület deák párti tag­jai megalakítván a Deák-kört, Breznóbányán érte­kezletet tartottak , melyen Lehóczky Egyed volt

Next