Budapesti Közlöny, 1869. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1869-02-14 / 36. szám
szabad volt-e nekünk föltennünk, hogy oly nagy és szeplőtelen múltú férfiak, mint Deák és barátai, ne törekedtek volna még nagyobb eredmény után, és nem értek volna el még többet, ha egyáltalában több lett volna elérhető és remélhették volna azt is, hogy e többet fenntarthatják ? Ily föltevés nem jelentett volna-e annyit, hogy őket gyáváknak vagy hazaárulóknak tartjuk ? Mi külföldön csak azt tudtuk, hogy Velencze átadása után Olaszország ki volt elégítve, hogy ezáltal Magyarország legbiztosabb s legtermészetesebb szövetségese Ausztria barátja lett, kire nem számíthatunk többé, hogy az ország szerencsétlen helyzete, naponkint növekvő szegénysége, a különféle nemzetiségeknek az ország vesztére törekvő czélzatai, a kiegyezést nem csak kívánatossá, de napról napra szükségesebbé teszik. S a midőn ez létesült, s mi azon szentesített törvényekben, melyeken az nyugodott, jövő állami fejlődésünk csiráit szintúgy, mint a valóban szabadelvű alkotmány nem egy támpontját felismertük, s midőn végül a király aláirta a koronázási hitlevelet s megesküdött az alkotmányra, szóval, midőn mindez megtörtént, e pillanatban mi külföldi missiónkat befejezettnek tekintve, visszatértünk a hazába, hogy itt mindegyikünk tehetségéhez képest, részt vehessen alkotmányos állapotaink rendezése és consolidatiójában. Nem tagadható, hogy a szövetség, mely a közös uralkodó jogara alatt álló német örökös tartományokkal köttetett, nem felelt meg ugyan egészen óhajainknak, de megfelel az erőkifejtések és áldozatoknak, melyeket a nemzet szabadsága és függetlenségének visszanyeréséért hozott. A nemzet ereje 49 ben megtörött, a rá következett súlyos szenvedések még élénk emlékezetben éltek, s amintegy az áldozat és erőkifejtés csak felényi lehetett, a siker is csak félsiker volt. Nagy kérdés azonban, hogy várjon itt is nem érvényesül e a régi mondás, mely szerint a „fél néha sokkal jobb mint az egész“ , de ez bizonyára oly kérdés, mely előtt mi nem ítélhetünk, hanem majd csak a jövő. Mindebből világosan s határozottan kitűnik, hogy minő álláspontot foglalok el én s egykori száműzött társaim nagyobb része. Mi a kiegyezési törvényeket s nevezetesen az 1867. 12. törvényczikket kétoldalú szerződésnek tekintjük, mely által egyrészt az ország viszonyai az összbirodalomhoz, másrészt a mindkét szövetségi félt megillető közös ügyek és érdekek tárgyalása megállapíttaott, s amelyet, legyen az jó vagy rész, míg szerződésszerűleg fennáll, mindkét rész egyaránt lelkiismeretesen tartozik teljesíteni. Ha az idő, körülmények és tapasztalatok a változást szükségessé teszik, úgy annak barátságos után, mindkét rész megegyezésével, a revisió lehetőségének időszakát és módozatait meghatározó revisió-törvény értelmében kell végbemenni, mely revistó törvényt nézetem szerint, mindnyájunk megnyugtatására, mindkét birodalmi fél törvényhozásának mindjárt a legközelebbi ülésszak kezdetén kellene tárgyalni és elfogadni. Minden más út vagy a reactióra, vagy a forradalomba vezet. A reactiótól a nemzet már elég sokat szenvedett, a forradalom ellen pedig azok tiltakoznak leginkább, kik a legkérlelhetetlenebb módon szoktak minket megtámadni. Szükséges azonban az, hogy mindazok, kik az alappal egyetértenek,kik a kiegyezési törvényeket elismerik a Magyarország és Austria között kötött szövetségi szerződésnek, hogy mondom, mindezek egyetértsenek a mód felett is, melyben minden többi politikai, társadalmi és anyagi kérdés megoldandó ? Belügyeinkben nincs-e elég tér arra, hogy itt teljesen rendezett, alkotmányos pártélet fejlődjék ki? Vagy tán az egész magyar politika foglalatát egyes-egyedül Austriához való szövetségi viszonyunk képezi; nincsenek más kérdések, melyek megoldásától szintúgy, sőt még inkább függ a nemzet jövője, élete és halála, mint a közös ügyek ideiglenes tárgyalási módjától? Csak néhány ily kérdést akarok itt fölemlíteni, melyeknek megoldása a legközelebbi országgyűlés teljes tevékenységét és gondját fogja igénybe venni. 1. A külpolitikában az országgyűlésnek fő tekintettel kell lennie arra, hogy az olyannyira szükségelt béke fenntartasék s annak jótéteményei semmi szin alatt fel ne áldoztassanak a boszu vagy roszul értelmezett dicsvágy politikájának. Alakuljon s fejlődjék Németország, a mint azt óhajtja , a mint ez érdekei , kivánatainak leginkább megfelel. Magyarország és Austria feladata s nem az, hogy akadályozólag lépjen a német nemzet elé s eshetőlegesen arra kényszerítse, hogy az az oroszszal kössön szövetséget. Németországban csak a németek barátságát kell keresnünk ; más keresnivalónk ott egyáltalában nincs. Missiónk a keletre hiv. Ha ezt ott teljesíteni tudjuk, a világ rokonszenve biztosítva van nekünk. De ha Magyarország és Austria államférfiai ebben régi előítéletek által korlátoztatni hagyják magukat, ha az elnyomott keresztények iránt kevesb rokonszenvet mutatnak, mint Oroszország s ez utóbbi irányában pedig engedékenyek és ingadozók , akkor feláldozták az ország jövőjét , egykoron a történet kárhoztatólag fog felettük palctát törni. II. A mindkét országgyűlés által elfogadott és máris valósításnak indult védelmi törvényből, hogy az rendszeres egészet képezzen, hiányzik a legfontosabb rész: az állandó hadsereg szervezete. A legközelebbi országgyűlés nem mellőzheti el, hogy vagy maga, vagy delegátusai által e kérdésre visszatérjen, anélkül, hogy ezáltal a korona törvényesen meghatározott előjogait csorbítani akarná. Épen oly határozottan kell majd e mellett azon, már a legutóbbi országgyűlésen kijelentett követeléséhez ragaszkodnia, hogy a magyar ezredekben a tiszti helyekre, megüresedésök után, egyedül magyarok neveztethessenek ki, s hogy ez lehetséges legyen, a Ludoviceum haladék nélkül eredeti rendeltetésének átadandó. A magyar országgyűlésnek szóval mindent el kell követnie arra, hogy a közös hadsereg magyar részének — anélkül, hogy az egésznek törvényes összefüggése megzavartassék — elvesztett nemzeti önérzete visszaadassék. A bel reformkérdéseket illetőleg teljesen osztom azon egyletben (Egyenlőségi körben) csoportosult pesti polgárok óbajait , nézeteit, melynek szerencsém van elnöke lenni. Ez óbajok és nézetek rövid körvonalazásban a következők .III. A főrendiház, a választási törvény, az ország törvényhatóságainak és községeinek reformja j a teljes jogegyenlőség alapján; ennélfogva: egyenlő jogok és egyenlő kötelességek Magyarország összes lakói számára, osztály-, nyelv- és vallás-különbség nélkül. [ IV. Elválasztsa az egyháznak az államtól, az egyik vagy másik hitfelekezet minden különös kiváltságolása nélkül; ennélfogva : az összes hitfelekezetek teljes egyenjogúsága egymás között és az állammal szemközt. V. Az állami háztartásban a lehető takarékosság alkalmazása, kivéve ott, ahol a népnevelés emelése- az országnak szükséges védelmi erők megszerzéséről van szó. VI. A földmivelés és ipar gyámolítása, s az ársőközlekedési ágazatai létesülésének siettetése, a kereskedelem és közlekedés előmozdítására. VII. Törvényes elismertetése azon elvnek, hogy a fizetett, elmozdítható kormányhivatalnokok az országgyűlésbe nem választhatók, az államtitkárok, mint illető miniszereik képviselőinek kivételével. Vili. A birák elmozduhatlansága, hogy az országnak a szabad és független törvénykezés biztositassék. IX. A honvédelem azonnali szervezése és fölfegyverkezése. Ezek nézeteim, ez azon álláspont, melyet elfoglalok. Nyiltan és őszintén mondtam el azokat polgártársaimnak, mint azt lelkiismeretem és legben- több meggyőződésem sugallá. Nem lévén oly boldog, mint ellenfeleim legnagyobb része, kik merész illusiókban, (melyekért valóban irigylem), a népnek az ország rögtöni függetlenségét, a közös ügyek azonnali megsemmisítését, az önálló magyar hadsereget, egy szóval minden baj és az ország minden panaszának azonnali orvoslatát ígérhetik : azon politikai irányhoz vagyok kénytelen csatlakozni, amelynek hívei nemcsak a czéllal, de az ide vezető eszközökkel is tisztában vannak; a kiegyezés eddigi eredményeivel megelégedve, jövőre is ez után munkájan akarnak tova haladni; és melynek hívei végül, erőnknek békés,fokonkénti fejlődésében a legjobb és legbiztosb zálogát látják szabadságunk , politikai jövőnk és állami létezésünknek.“ Temesvári tisztelt barátaim és polgártársaimtól függ immár elhatározni, hogy mennyire felelnek meg nézeteim és meggyőződésem az övéiknek, hogy vájjon engem alkalmasnak tartanak e arra vagy nem, hogy érdekeiket a jövő országgyűlésen képviseljem? Forduljon azonban bármerre a koczka, szeretetem és ragaszkodásom szülővárosom iránt, melyhez gyermekségem és ifjúságom legdrágább emlékei fűznek, halálomig változatlanul ugyanaz marad. Klapka György: 438 Zemplén megye felső-terebesi választó kerületében febr. 1-én Kelecsénben értekezlet tartatott, melyen Molnár József, volt képviselő, országgyűlési működéséről a jelenvoltak tetszése közt beszámolt. Miután azonban ő a követjelöltségről határozottan lemondott, helyette Molnár István léptettetett fel mint képviselőjelölt. Ki is küldöttség által meghivatott, s midőn megjelent, Juhász Antal megyei főjegyző tolmácsolta rövid beszédben az értekezlet kívánságát. — Molnár válaszában a mi régi, megnyerő modern, mindenki iránt előzékeny barátunkra ismertünk. Molnár István egyike a legképzettebb s legtisztább jellemű férfiaknak, ki méltán megérdemli a kerület bizalmát s ki ellenében még nem is állítottak ellenjelöltet. Árvamegye dobrói választókerületében Stephanidesz Henrik m. osztálytanácsosnak megválasztatása bizonyos, miután a szintén Deák-párti ellenjelölt Zmeskál Mihály föbbe a képviselőjelöltségről lemondott. Szent Lörinczen megalakult a fiók Deák-kör, még pedig a községek igen nagy részvéte mellett; alig volt néhány község, mely képviselve ne lett volna. A MAROSSZÉKI DEÁK PÁRTI ÉRTEKEZLET fölkérésére légid. gr. Teleki Domonkos immár megküldé válaszát, melyben ismételve kijelenti, hogy a felső kerületi követjelöltséget elfogadja, s megválasztatását nagy megtiszteltetésnek fogja tekinteni. A ráczalmási KERÜLEt deákpárti tagjai Ercsiben értekezletet tartottak, melyen 10 helység küldöttei jelentek meg. Az értekezlet gr. Zéchy Ferdinándot hívta meg, ki is megjelenvén, kifejté politikai hitvallását. Ezután baracskai lelkész Szalay Sándor tartott jeles és népszerű beszédet s utána G. S. uradalmi ügyvéd szónokolt. Pozsonymegye stomfai kerületének deák párti választói értekezletet tartottak, melyen Barton József apátot léptették fel jelöltül, ki is a jelöltségét elfogadta, s nemsokára Beszterczén és Máriavölgyön mutatta be magát a választóknak, majd febr. 8-án Dévényre ment, hol a választók előtt kifejtő politikai nézeteit. Berzenczéről, febr. 13-áról a „P. Napló“ következő táviratot közöl : A nagyatádi választókerület deák-párti értekezlete mai napon képviselőül egyhangúlag gr. Somssich Imrét kiáltotta ki A győzelem biztos. Körösbányáról Írják: Zaránd megye a mérséklet s politikai erélyesség terére lépett, —s ezt gr. Haller Sándor új főispánunk, Hodosin József első alispán magnktartása eszközölte. A compromissum kitört a falak közül, s a román értelmiség között csakhamar megtörtént a látszólagos , vagy tán valóságos szakadás. Hodosin, Franca alispánok, a két g. n. e. esperes, fialutin főszolgabíró a főispán mellett, —Borlea főjegyző, Brendusianu ügyvéd , Secula, Motin és Kandra ülnökök a főispán ellen sorakoztak. A briczkóbányai választókerület deák párti tagjai megalakítván a Deák-kört, Breznóbányán értekezletet tartottak , melyen Lehóczky Egyed volt