Budapesti Közlöny, 1869. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1869-07-15 / 159. szám

séget felhatalmazza a ház, hogy az illető központi bizottságot szólítsa fel az új választások eszköz­lése iránt. Hogy ha a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény most ő Felsége által szentesíttetni fog, akkor már nem csak parlamentáris illemnél, hanem a törvénynél fogva is több képviselő ezen állásáról le fog mondani. Én tehát bátor vagyok indítványozni a háznak, hogy— hasonlat, mint ez a múlt országgyűlésen történt— azon esetre, ha a szünetelések alatt lemondások fognak történni, az elnökséget hatalmazza fel a t. ház, hogy az illető központi bizottságokat az új választás eszközlésére szólítsa fel. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak tehát elhatározni, hogy az e­lökség az ily lemondásokat nemcsak elfo­gadja, mert hiszen elfogadni kötelessége, hanem egyszersmind a központi bizottságokat szólítsa fel az új választások eszközlésére? (Fölkiáltások : elfogadjuk !) Ez tehát határozatba ment. Irányi Dániel több zemplén megyei polgár ne­vében kérvényt ad be a bírák választási jogának fentartása mellett. Bobory Károly benyújtja Czegléd városának kérvényét a községek rendezése tárgyában. A kérvényi bizottsághoz v­jittatik. Napirenden van a gácsországi mozdonyvasut iránti­­javaslatnak 3-szori felolvasása. Széll Kálmán jegyző : (Olvassa a törvényja­vaslatot.) Elnök : Elfogadja a t. ház a most felolvasott, a gácsországi első mozdonyvasut kiépítésére vonat­kozó­­javaslatot harmadszor és véglegesen ? (El­fogadjuk !) Kik elfogadják, méltóztassanak felál­­lani. (Megtörténik.) többség elfogadja. Az így elfogadott­­javaslat a méltóságos főren­dekhez tá­gyalás végett ma át fog küldetni. Ezen­­javaslattal kapcsolatban van egy hatá­rozati javaslat. (Halljuk!) Ezt már tegnap elfogadta a t. ház, úgyszintén a méltó főrendiház. Végül a gömör megyei vasút iránt elfogadott határozat is ugyancsak azon na­pon elfogadtatván, a méltóságos főrendekhez át­tétetett. Mindezek iránt a jegyzőkönyvet Széll Kálmán jegyző úr lesz szíves feltenni, hogy az meghitelesíttetvén, a méltóságos főrendekhez átté­tessék. Következik a napirenden levő tárgyak tárgya­lásának folytatása, még­pedig a kérelmi bizott­ság jelentése. (Jobbról: halljuk­.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : (Hall­juk ! Halljuk!) T. ház! Néhány interpellatióra veszek magamnak szabadságot válaszolni.Pulszky Ferencz képv.­ár a múltkor a következő interpel­­latiót intézte hozzám : „Van-e tudomásom a hét­­személyes táblának oly ítéletéről, mely az ősiségi patens 5. és 6. § a alapján az ősi fiágiságot visz­­szaállítja, és azt a felek telekkönyvi jogbizton­sága rovására is érvényesíti“; továbbá szándéko­zom-e az iránt intézkedni, hogy addig is míg a rendszeres telekkönyv elkészül, a kérdéses pa­tens 5. és 6. szakasza, ha azok értelme kétséget engedne, megmagyaráztassék ? Ezen interpellátiókra van szerencsém válaszol­ni, hogy­ a hétszemélyes táblának ilynemű ítéle­téről semmi tudomásom sincs. Az ősiségi pátens 5. és 6. § -a oly­­ világos, hogy azokra nézve a törvény magyarázatának helye és szüksége nem forog fenn. A t. képviselő úr az interpellátióban nem emlité fel ugyan az esetet, melyre ez vonat­kozik, hanem a mint gyanítom, az bizonyos Szent­­iványi perre vonatkozik, melynek tényálladéka az hogy Szentiványi Ferencz 1787 ben bizonyos rónyi uradalmát végrendeletileg is örököseire hagyta. Ezen végrendeletet később a még most is életben levő örökösök szerződésileg mind el is fogadták és megerősítették, azonban később az egyik fi­örökös javainak egy részét anőörökösnek eladta miből pör támadt. A hétszemélyes tábla ezen eladást azért semmisítette meg, hogy az a végrendelettel, melyet valamennyi örökös elfoga­dott, ellenkezett. Hogy ez mennyiben volt fiági­­ság azt nem a végrendeletből, hanem az örökösi szerződésből merítette. Vájjon helyesen itélt-e a hétsz. tábla vagy nem, ennek bírálatába nem bocsátkozhatom jelenleg, sőt azt sem tartanám helyénvalónak, hogy a t. ház ily jogi esetek fejtegetésébe bocsátkozzék, mert ez a pressio egy nemét képezné a bírói ítéletek el­len. Hanem nem tartom szükségesnek azt, hogy a törvényt magyarázzuk, azért sem, mert a­mint­ értesülve, vagyok a felek a port meg akarják újí­tani a mikor azután a felek jogaikat érvényesít­hetik, a bíróságnak is alkalma lesz ítéletében a hibát ha ilyen csakugyan előfordult, helyrehozni. (Helyeslés.) Elnök : E szerint a t. ház az igazságügyminis­zer úr válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszer: Luk­­sics Bódog képviselő úr egy két részből álló interpellátiót intézett hozzá, melynek egyik része azt tartalmazza, váljon a múlt ország­gyűlés idejében bemutatott a vadászati jogra vonatkozó törvényjavaslatot szándékozom-e hala­­déktalanul újra beterjeszteni a t. háznak vagy nem ? A múlt országgyűlésen volt szerencsém a vadászati jog szabályozásáról szóló törvényjavas­latot beterjeszteni, és én magam is nagyon óhaj­tanám hogy az minél előbb tárgyalás alá vétessék Hogy ezt nem vetettem ki a levéltárból és nem terjesztettem a 1. képviselőház elé, ennek oka az volt, miszerint nem volt reményem, hogy az még a jelen korta idény alatt tárgyalás alá vétessék. Most bátor vagyok az igen tisztelt elnökséget az iránt fölkérni méltóztassék intézkedést tenni,hogy e törvényjavaslat a ház levéltárából kivétetvén és a legközelebbi ülésre újra kinyomatván, a ház asztalára tárgyalás végett letétessék. Elnök : Ha a t. ház parancsolja, meg fog tör­ténni. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer: Az in­terpellatio másik része igy szól: a birtokviszo­nyok rendezéséről és a királyi haszonvételek meg­szüntetéséről szóló­­javaslatot hajlandó-e a kor­mány minél előbb előterjeszteni? Ezen interpel­­látiorat­­ház,már maga a legmagasabb trónbeszéd megfelel , mert abban világosan ki van mondva, hogy a kormány a birtokviszonyok szabályozásá­ról törvényhozási úton gondoskodni akar. Ed­dig azonban nem lehetett a­­javaslatot beterjesz­teni és a kormány a jövő idény alatt a szerint, a mint a tárgyalások menete meg fogja engedni, és a­mint a szőnyegen levő­­javaslatok tárgyalása be fog fejeztetni, gondoskodni fog, hogy a ház mindig egy pár­­javaslattal e­l legyen foglalva. Tehát nem a kormánytól, hanem a tárgyalások gyorsabb vagy lassúbb menetétől függ az, hogy mikor terjesztessenek elő a törvényjavaslatok, de a kormány mindenesetre gondoskodni fog arról, hogy ezen törvényjavaslatok még ez év fo­lyama alatt letétessenek a t. ház asztalára. Elnök : Ezen felelet tudomásul vétetik. Horvát Boldizsár : Ugyanezen kategóriába tartozik azon interpellatio is, melyet Tisza Kál­mán képviselő úr terjesztett elő, hogy szándéko­zom-e a contractualistákra vonatkozólag törvény­­javaslatot terjeszteni a ház elé. Ezen törvényjavaslat ugyanazon kategóriába tartozik és iparkodni fogok azt minél előbb elő­terjeszteni. Csiky Sándor képviselő úr részéről is interpel­latio terjesztetett elő, melyben kérdés létezik az iránt, hogy miért nem lett azon kérelem teljesít­ve, miszerint egy 389 ft 71­2 krajczárból álló kincstári követelés ellene nem szüntettetett meg és hogy miért nem adattak ki azon ingóságai, iro­mányai, melyek még 1850-ben tőle elkoboz­tattak. ? Az interpellatiónak tehát két része van. Az egyik kincstári követelésre, a másik pedig lefog­lalt ingóságokra vonatkozik. A­mi az elsőt illeti, ez iránt én­­. Kollegámat a pénzügyi miniszer urat kértem fel, hogy legyen szíves a tényállásról fel­világosítást adni és múlt évi jan. 26-án azon fel­világosítást kaptam, hogy ezen kincstári követe­lés nem csak a királyi tábla, hanem legújabban a hétszemélyes tábla által is megítéltetett, tehát ez oly követelés, mely teljesen jogérvényre emelke­dett bírói ítéleten alapul és melyet elengedni sem nekem, sem a pénzügyminiszer úrnak nincs hatal­mában. A­mi pedig a második kérdést, az ingóságok le­foglalását illeti, miután ezek oly irományok, me­lyek még 1850-ben foglaltattak le, én rögtön át­iratot intéztem a bécsi külügyministeriumhoz, és egyúttal az ottani honvédelmi és rendőri ministe­­riumhoz. Ezektől tavaly kaptam meg azon felvilá­gosítást, hogy kivéve egy 15 forintnyi pénzösszeg­ről és két lőfegyver elkobzásáról szóló elismer­vényt, melyet elküldöttek, a többi lefoglalt iro­mány csak levelezésekből, fogalmazásokból, vala­mint néhány hírlapi czikk másolatából áll. Minda­mellett megújítottam kérelmemet az irományok átküldése végett. Az irományok le is küldettek, hanem azon meg­jegyzéssel, hogy miután azok egy befejezett fenyitő per alkotó részét képezik, úgyszólván corpus de­­lictit, tekintsem át, és áttekintés után kü­ldjem vissza. Én erre remonstráltam, kijelentvén, hogy most semmiféle corpus delicti-nek helye nincs ; főleg miután az 1866 kijulius 9-ki legmagasabb kegyelmi tény által megszűnt, — és hogy az szint­úgy tulajdona az illető félnek, mint például vala­mely ingatlan vagyon, melynek már az ismeretes kegyelmi tény által visszaadása elrendeltetett. Ez ügyben múlt évi julius 22-én azon felvilágo­sítást kaptam, hogy van U Felségének egy 1855 április 15 -i rendelete, mely azt határozza, hogy az oly irományokat még a törvényhatóságokkal is mindig óvatosan kell közleni, és ezek Ő Felsé­gének előleges beleegyezése nélkül nem adathat­nak ki. — Nincs tehát más hátra, mint remon­stratiom folytán, nekem újabban egyenest Ő Fel­ségéhez folyamodnom. Hogy ezen 1855 ki rendelet nem állhat meg az 1866-ki kegyelmi tény után természetes; de Csiky képviselő úrnak sem adhatom vissza az irományo­kat, mert, — noha ezen irományok Csiky képv. urat megilletik, de ezek bizomány természetével bírnak kezeimben, — és én azokat egyoldalúlag, a bécsi ministérium beleegyezése nélkül nem ad­hatom ki, mert nekem csupán azon czélból adat­tak át, hogy áttekintsem, s áttekintés után azon­nal küldj­em vissza. De én mindenesetre iparkodom, hogy a méltá­nyos követelésnek minél előbb elég tétessék. (He­lyeslés.) Almássy Sándor: az interpellációt nem Csiky hanem ő adta be. Az előadottakra megjegyzi, hogy a minister úrnak bővebb tudomása is le­hetne az irományokról, miután a leltárnak kell mellé csatolva lenni, — felhívja egyszersmind a ministériumot, hogy erélyesen sürgesse a bécsi ministériumnál minden ily irományok visszakül­dését. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : Mél­tóztassék megengedni, ez nemzetközi ügy. Én azt úgy tekintem, hogy egyik nemzet a maga tagjá­nak méltányos követelésére nézve iparkodik ér­vényt szerezni a másik nemzetnél. Ezen ügy te­hát nemzetközi ügy, a­minek tárgyalása hosz­­szabb ideig tart, ha csak háborút nem kezdek. Ismétlem a t. képv. urnak, hogy én a képv. ur követelésének jogosságát elismerem, ez értelem­ben jártam eddig is el, s ezen álláspontot ezentúl sem fogom feladni, de hogy háborút sem fogok indítani ezért, azt is mondhatom. Tisza Kálmán : Nem akarta a miniszer urat beszéde folyamában megakasztani, kénytelen azonban kijelenteni, hogy interpellációjának csak egyik részére felelt. Mert interpellációjának azon része is volt: szándékozik-e oly intézkedést tenni, melynél fogva míg e kérdés czélszerűen megol­datnék, biztosíttassanak az illetők, hogy nem fognak földönfutókká tétetni. Hrrvát Buldizsár : Örömmel tenném ezt­­, képviselő úr, de látom hogy az utolsó napokban az intézkedéseket lehetetlen megtenni a törvény­­hozásnak. Ezt legfelebb határozati úton lehetne már most kimondani, hanem sem a képviselő­­házban, sem a felsőháznál ily határozatot nem lehet keresztülvinni. Különben is közjogi szempontból nem igen volna tanácsos határozati úton elvégezni oly dol­gokat, a­melyeket csak törvény útján lehet elin­tézni. Magam is óhajtottam volna e tárgyat siet­tetni, de a tárgyalások hosszú folyama elvonta erre a tért, s azért most csak azt ígérhetem, hogy a jövő idény elején mindenesetre a tvjavaslatot leteszem a ház asztalára. Továbbá, t. képviselőház! Almássy Sándor úr nem annyira interpellációt, hanem ő egy vádat emelt a legfelsőbb törvényszék egy meg nem ne­vezett tagja ellen. (Halljuk!) a vádat én úgy ér­tettem és a lapokban is úgy olvastam, hogy az megvesztegetésről szól, később azonban a képvi­selő úr más két társának, Csanády Sándor és Med­­nyánszky Sándor társaságában szives volt hoz­zám eljönni és akkor ő ezen vádat rectificálta. (Halljuk!) Rectificálta pedig egyszrű jegyzetekkel akkép , hogy ő nem megvesztegetésről vádolta a 2240

Next