Budapesti Közlöny, 1869. július (3. évfolyam, 147-173. szám)
1869-07-15 / 159. szám
séget felhatalmazza a ház, hogy az illető központi bizottságot szólítsa fel az új választások eszközlése iránt. Hogy ha a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény most ő Felsége által szentesíttetni fog, akkor már nem csak parlamentáris illemnél, hanem a törvénynél fogva is több képviselő ezen állásáról le fog mondani. Én tehát bátor vagyok indítványozni a háznak, hogy— hasonlat, mint ez a múlt országgyűlésen történt— azon esetre, ha a szünetelések alatt lemondások fognak történni, az elnökséget hatalmazza fel a t. ház, hogy az illető központi bizottságokat az új választás eszközlésére szólítsa fel. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak tehát elhatározni, hogy az elökség az ily lemondásokat nemcsak elfogadja, mert hiszen elfogadni kötelessége, hanem egyszersmind a központi bizottságokat szólítsa fel az új választások eszközlésére? (Fölkiáltások : elfogadjuk !) Ez tehát határozatba ment. Irányi Dániel több zemplén megyei polgár nevében kérvényt ad be a bírák választási jogának fentartása mellett. Bobory Károly benyújtja Czegléd városának kérvényét a községek rendezése tárgyában. A kérvényi bizottsághoz vjittatik. Napirenden van a gácsországi mozdonyvasut irántijavaslatnak 3-szori felolvasása. Széll Kálmán jegyző : (Olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök : Elfogadja a t. ház a most felolvasott, a gácsországi első mozdonyvasut kiépítésére vonatkozójavaslatot harmadszor és véglegesen ? (Elfogadjuk !) Kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) többség elfogadja. Az így elfogadottjavaslat a méltóságos főrendekhez tágyalás végett ma át fog küldetni. Ezenjavaslattal kapcsolatban van egy határozati javaslat. (Halljuk!) Ezt már tegnap elfogadta a t. ház, úgyszintén a méltó főrendiház. Végül a gömör megyei vasút iránt elfogadott határozat is ugyancsak azon napon elfogadtatván, a méltóságos főrendekhez áttétetett. Mindezek iránt a jegyzőkönyvet Széll Kálmán jegyző úr lesz szíves feltenni, hogy az meghitelesíttetvén, a méltóságos főrendekhez áttétessék. Következik a napirenden levő tárgyak tárgyalásának folytatása, mégpedig a kérelmi bizottság jelentése. (Jobbról: halljuk.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Néhány interpellatióra veszek magamnak szabadságot válaszolni.Pulszky Ferencz képv.ár a múltkor a következő interpellatiót intézte hozzám : „Van-e tudomásom a hétszemélyes táblának oly ítéletéről, mely az ősiségi patens 5. és 6. § a alapján az ősi fiágiságot viszszaállítja, és azt a felek telekkönyvi jogbiztonsága rovására is érvényesíti“; továbbá szándékozom-e az iránt intézkedni, hogy addig is míg a rendszeres telekkönyv elkészül, a kérdéses patens 5. és 6. szakasza, ha azok értelme kétséget engedne, megmagyaráztassék ? Ezen interpellátiókra van szerencsém válaszolni, hogy a hétszemélyes táblának ilynemű ítéletéről semmi tudomásom sincs. Az ősiségi pátens 5. és 6. § -a oly világos, hogy azokra nézve a törvény magyarázatának helye és szüksége nem forog fenn. A t. képviselő úr az interpellátióban nem emlité fel ugyan az esetet, melyre ez vonatkozik, hanem a mint gyanítom, az bizonyos Szentiványi perre vonatkozik, melynek tényálladéka az hogy Szentiványi Ferencz 1787 ben bizonyos rónyi uradalmát végrendeletileg is örököseire hagyta. Ezen végrendeletet később a még most is életben levő örökösök szerződésileg mind el is fogadták és megerősítették, azonban később az egyik fiörökös javainak egy részét anőörökösnek eladta miből pör támadt. A hétszemélyes tábla ezen eladást azért semmisítette meg, hogy az a végrendelettel, melyet valamennyi örökös elfogadott, ellenkezett. Hogy ez mennyiben volt fiágiság azt nem a végrendeletből, hanem az örökösi szerződésből merítette. Vájjon helyesen itélt-e a hétsz. tábla vagy nem, ennek bírálatába nem bocsátkozhatom jelenleg, sőt azt sem tartanám helyénvalónak, hogy a t. ház ily jogi esetek fejtegetésébe bocsátkozzék, mert ez a pressio egy nemét képezné a bírói ítéletek ellen. Hanem nem tartom szükségesnek azt, hogy a törvényt magyarázzuk, azért sem, mert amint értesülve, vagyok a felek a port meg akarják újítani a mikor azután a felek jogaikat érvényesíthetik, a bíróságnak is alkalma lesz ítéletében a hibát ha ilyen csakugyan előfordult, helyrehozni. (Helyeslés.) Elnök : E szerint a t. ház az igazságügyminiszer úr válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszer: Luksics Bódog képviselő úr egy két részből álló interpellátiót intézett hozzá, melynek egyik része azt tartalmazza, váljon a múlt országgyűlés idejében bemutatott a vadászati jogra vonatkozó törvényjavaslatot szándékozom-e haladéktalanul újra beterjeszteni a t. háznak vagy nem ? A múlt országgyűlésen volt szerencsém a vadászati jog szabályozásáról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni, és én magam is nagyon óhajtanám hogy az minél előbb tárgyalás alá vétessék Hogy ezt nem vetettem ki a levéltárból és nem terjesztettem a 1. képviselőház elé, ennek oka az volt, miszerint nem volt reményem, hogy az még a jelen korta idény alatt tárgyalás alá vétessék. Most bátor vagyok az igen tisztelt elnökséget az iránt fölkérni méltóztassék intézkedést tenni,hogy e törvényjavaslat a ház levéltárából kivétetvén és a legközelebbi ülésre újra kinyomatván, a ház asztalára tárgyalás végett letétessék. Elnök : Ha a t. ház parancsolja, meg fog történni. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer: Az interpellatio másik része igy szól: a birtokviszonyok rendezéséről és a királyi haszonvételek megszüntetéséről szólójavaslatot hajlandó-e a kormány minél előbb előterjeszteni? Ezen interpellátioratház,már maga a legmagasabb trónbeszéd megfelel , mert abban világosan ki van mondva, hogy a kormány a birtokviszonyok szabályozásáról törvényhozási úton gondoskodni akar. Eddig azonban nem lehetett ajavaslatot beterjeszteni és a kormány a jövő idény alatt a szerint, a mint a tárgyalások menete meg fogja engedni, és amint a szőnyegen levőjavaslatok tárgyalása be fog fejeztetni, gondoskodni fog, hogy a ház mindig egy párjavaslattal el legyen foglalva. Tehát nem a kormánytól, hanem a tárgyalások gyorsabb vagy lassúbb menetétől függ az, hogy mikor terjesztessenek elő a törvényjavaslatok, de a kormány mindenesetre gondoskodni fog arról, hogy ezen törvényjavaslatok még ez év folyama alatt letétessenek a t. ház asztalára. Elnök : Ezen felelet tudomásul vétetik. Horvát Boldizsár : Ugyanezen kategóriába tartozik azon interpellatio is, melyet Tisza Kálmán képviselő úr terjesztett elő, hogy szándékozom-e a contractualistákra vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé. Ezen törvényjavaslat ugyanazon kategóriába tartozik és iparkodni fogok azt minél előbb előterjeszteni. Csiky Sándor képviselő úr részéről is interpellatio terjesztetett elő, melyben kérdés létezik az iránt, hogy miért nem lett azon kérelem teljesítve, miszerint egy 389 ft 712 krajczárból álló kincstári követelés ellene nem szüntettetett meg és hogy miért nem adattak ki azon ingóságai, irományai, melyek még 1850-ben tőle elkoboztattak. ? Az interpellatiónak tehát két része van. Az egyik kincstári követelésre, a másik pedig lefoglalt ingóságokra vonatkozik. Ami az elsőt illeti, ez iránt én. Kollegámat a pénzügyi miniszer urat kértem fel, hogy legyen szíves a tényállásról felvilágosítást adni és múlt évi jan. 26-án azon felvilágosítást kaptam, hogy ezen kincstári követelés nem csak a királyi tábla, hanem legújabban a hétszemélyes tábla által is megítéltetett, tehát ez oly követelés, mely teljesen jogérvényre emelkedett bírói ítéleten alapul és melyet elengedni sem nekem, sem a pénzügyminiszer úrnak nincs hatalmában. Ami pedig a második kérdést, az ingóságok lefoglalását illeti, miután ezek oly irományok, melyek még 1850-ben foglaltattak le, én rögtön átiratot intéztem a bécsi külügyministeriumhoz, és egyúttal az ottani honvédelmi és rendőri ministeriumhoz. Ezektől tavaly kaptam meg azon felvilágosítást, hogy kivéve egy 15 forintnyi pénzösszegről és két lőfegyver elkobzásáról szóló elismervényt, melyet elküldöttek, a többi lefoglalt iromány csak levelezésekből, fogalmazásokból, valamint néhány hírlapi czikk másolatából áll. Mindamellett megújítottam kérelmemet az irományok átküldése végett. Az irományok le is küldettek, hanem azon megjegyzéssel, hogy miután azok egy befejezett fenyitő per alkotó részét képezik, úgyszólván corpus delictit, tekintsem át, és áttekintés után küldjem vissza. Én erre remonstráltam, kijelentvén, hogy most semmiféle corpus delicti-nek helye nincs ; főleg miután az 1866 kijulius 9-ki legmagasabb kegyelmi tény által megszűnt, — és hogy az szintúgy tulajdona az illető félnek, mint például valamely ingatlan vagyon, melynek már az ismeretes kegyelmi tény által visszaadása elrendeltetett. Ez ügyben múlt évi julius 22-én azon felvilágosítást kaptam, hogy van U Felségének egy 1855 április 15 -i rendelete, mely azt határozza, hogy az oly irományokat még a törvényhatóságokkal is mindig óvatosan kell közleni, és ezek Ő Felségének előleges beleegyezése nélkül nem adathatnak ki. — Nincs tehát más hátra, mint remonstratiom folytán, nekem újabban egyenest Ő Felségéhez folyamodnom. Hogy ezen 1855 ki rendelet nem állhat meg az 1866-ki kegyelmi tény után természetes; de Csiky képviselő úrnak sem adhatom vissza az irományokat, mert, — noha ezen irományok Csiky képv. urat megilletik, de ezek bizomány természetével bírnak kezeimben, — és én azokat egyoldalúlag, a bécsi ministérium beleegyezése nélkül nem adhatom ki, mert nekem csupán azon czélból adattak át, hogy áttekintsem, s áttekintés után azonnal küldjem vissza. De én mindenesetre iparkodom, hogy a méltányos követelésnek minél előbb elég tétessék. (Helyeslés.) Almássy Sándor: az interpellációt nem Csiky hanem ő adta be. Az előadottakra megjegyzi, hogy a minister úrnak bővebb tudomása is lehetne az irományokról, miután a leltárnak kell mellé csatolva lenni, — felhívja egyszersmind a ministériumot, hogy erélyesen sürgesse a bécsi ministériumnál minden ily irományok visszaküldését. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : Méltóztassék megengedni, ez nemzetközi ügy. Én azt úgy tekintem, hogy egyik nemzet a maga tagjának méltányos követelésére nézve iparkodik érvényt szerezni a másik nemzetnél. Ezen ügy tehát nemzetközi ügy, aminek tárgyalása hoszszabb ideig tart, ha csak háborút nem kezdek. Ismétlem a t. képv. urnak, hogy én a képv. ur követelésének jogosságát elismerem, ez értelemben jártam eddig is el, s ezen álláspontot ezentúl sem fogom feladni, de hogy háborút sem fogok indítani ezért, azt is mondhatom. Tisza Kálmán : Nem akarta a miniszer urat beszéde folyamában megakasztani, kénytelen azonban kijelenteni, hogy interpellációjának csak egyik részére felelt. Mert interpellációjának azon része is volt: szándékozik-e oly intézkedést tenni, melynél fogva míg e kérdés czélszerűen megoldatnék, biztosíttassanak az illetők, hogy nem fognak földönfutókká tétetni. Hrrvát Buldizsár : Örömmel tenném ezt, képviselő úr, de látom hogy az utolsó napokban az intézkedéseket lehetetlen megtenni a törvényhozásnak. Ezt legfelebb határozati úton lehetne már most kimondani, hanem sem a képviselőházban, sem a felsőháznál ily határozatot nem lehet keresztülvinni. Különben is közjogi szempontból nem igen volna tanácsos határozati úton elvégezni oly dolgokat, amelyeket csak törvény útján lehet elintézni. Magam is óhajtottam volna e tárgyat siettetni, de a tárgyalások hosszú folyama elvonta erre a tért, s azért most csak azt ígérhetem, hogy a jövő idény elején mindenesetre a tvjavaslatot leteszem a ház asztalára. Továbbá, t. képviselőház! Almássy Sándor úr nem annyira interpellációt, hanem ő egy vádat emelt a legfelsőbb törvényszék egy meg nem nevezett tagja ellen. (Halljuk!) a vádat én úgy értettem és a lapokban is úgy olvastam, hogy az megvesztegetésről szól, később azonban a képviselő úr más két társának, Csanády Sándor és Mednyánszky Sándor társaságában szives volt hozzám eljönni és akkor ő ezen vádat rectificálta. (Halljuk!) Rectificálta pedig egyszrű jegyzetekkel akkép , hogy ő nem megvesztegetésről vádolta a 2240