Budapesti Közlöny, 1869. október (3. évfolyam, 224-250. szám)

1869-10-09 / 231. szám

ha az illető velek az előadásokon kívül is komo­lyan foglalkozik s azokat mintegy magáévá teszi; gyakorlati hasznúvá reá nézve pedig csak úgy válnak, ha kiállván e tantárgyakból a vizsgát, bi­zonyítványt is szerez, mely jövendőbeli előmene­telében segítségére lehet. A múlt nyáron tartott vizsgák minőségileg általában kielégítő, részben kitűnő eredményt mutattak; számra nézve azonban 45 vizsga nem állt arányban a rendes hallga­tóknak közel 300-ra emelkedő számával. Ez okból a törvényhatóság megfontolására bí­zom : nem tartja-e czélszerűnek az általa kijelö­lendő ifjút a vizsga letételére kötelezni, mely esetben e körülmény az illető nevével együtt szin­tén felterjesztendő, ki is ennek föl­jegy­zése mel­lett fog a rendes hallgatók sorába iktattatni. A tantárgyak sorrendje az első előadás ha­tárnapjával együtt annak idején hirlapilag fog közzététetni. Kelt Pesten, 1869. évi okt. 1 én. A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minis­ter ideiglenesen megengedte, hogy Ribáry Fe­renci „Világtörténelem, I. rész ó-kor“ czimű mun­káját a középtanodákban tankönyvül használják. NEMHIVATALOS RÉSZ. B. EÖTVÖS JÓZSEF ERDÉLYI KÖRÚTJA. Pótlólag s eddigi közleményeink kiegészítéséül közöljük a minister ur székely-udvarhelyi lá­togatásának leírását. Udvarhely, sept. 26-kán, 1869. — Báró Eötvös József cultusminister ur, Székely-Udvar­hely városának díszpolgára, tegnap délután 5—6 óra között városunkba érkezett. Már a szék határánál Héjjasfalván fényes gyü­lekezet, és csinos bandérium által fogadtatott, a város végén pedig a lakosság nagy része, vala­mennyi széhek saját zászlóik alatt, élükön főbíró Kovács Domokos és városkapitány Boer János várakoztak ő nagyméltóságára, — a midőn a ta­­raczkok megdördülése közeledését jelentvén, lel­kes éljenzések után derék főbiránk által csinos beszéddel fogadtatott, mire ő nagyméltósága a helybeli ev. rtf. tanoda ifjúsága által képezett sor­fal közepette a Rákóczy-induló harsogó zenéje mel­lett ismételt lelkes éljenzések után nagyszámból ál­ló hazsogatok és bandérium kíséretében a székhá­zához hajtatott, a­hol később mindenrendű tes­tületek tisztelgését fogadta, mire fényes ebéd következett lelkes pohárköszöntések mellett. Este 8 órakor a város kivilágítása után cultus­­minister ur ő nagyméltósága szállása előtt fáklyás tisztelgés történt, melynek ügyes rendezéséért a helybeli tanács fogadja őszinte elismerésünket; úgyszintén azért is, hogy kellő tapintattal sze­melte ki s bizta meg e tisztelgés szónokát ev. ref. pap tiszt. Zajzon ur személyében, a becsületes, tiszta jellemű, elvhű, de mégis hiveinek egy ré­szét és sok méltatlan bántalmazásokat szenve­dett férfiúban, ki régibben is minden közügyeknél s hasonló jeleneteknél egyik buzgó szereplő volt; tisztelgő beszéde ez volt : „Nagyméltóságu cultusminister úr! Mióta felelős ministeriumunk van, annak egyik tagjának, mint ilyennek, első körutazása a jelent a székelyföldön. Mi a székelyföld anyavárosának összes népessége többszörös mértékben örven­dünk e szerencséltetésnek, s őszinte elismerés­sel üdvözöljük nagyméltóságodban valamint a ki­váló egyéniséget, úgy a bölcs kormányférfit. A­ki a kor­i népek felvilágosodásának érdeké­ben felhordozza a világló fáklyát, s ez­által fel­­lobogtatja a polgárisodás lobogóját, a közértel­­mesedés, közmivelődés mellett ernyedetlen buzga­lommal küzd: ezt mi is az elismerés fény­ gloriá­jával kívánjuk köríteni, mert nem sorakozhatunk azok táborába, a­kik mindig kiskorúságban sze­retnék tartani az emberiséget. Midőn itt is, valamint bármi más téren két részre oszlanak a nézetek, két táborba sorakoznak a viadorok, egyik fél a sötétség, a butaság mellett küzd, s a népek tudatlanságán óhajtja felemelni a kényuralkodás hatalmát, s az önhaszon kincstá­rát ; a másik fél a világosság s műveltség mellett harczol, mert ezt tartja a közjobblét és szabad­ság hatalmas és biztos emeltyűjének. S épen a szellemi miveltség e táborának egy kipróbált vezérét van szerencsénk nagy méltóságod személyében tisztelhetni, s örömünk és dicseke­­désünk nekünk az, hogy az európai felvilágosult­­ság magaslatán ott ragyog a magyar cultusmi­nister fénycsillaga is. És ez a magasztosabb érdek épen ott rejlik, hogy ily magas szellemű, felvilágosult egyén lett egyik tagja a felelős kormánynak. E felelős kormány — mint Izraelnek a Messiás régi hő óhajtása, a magyar Izraelnek, e hosszas küzdelemnek drága áron— nagy vér- s pénzál­dozatokon szerzett vívmánya, s jól esik, hogy e tekintetből egyik legfontosabb ügynek, a vallás- és közoktatás ügyének élén láthatjuk nagyméltó­ságodat. És már az e térem­ eszményi tájékozás vizsgá­latából nagyon elrémít engemet, e jó­indulatú vá­­rosi nép érzületének szegény tolmácsol­óját, azon eszménykép s szellem, mely előtt nagyméltósá­godban meghajlunk, tisztelgünk; csak azt vagyok bátor jelezni itt, hogy viszont az európai magas­latra haladott igény s miveltség színvonalán álló törvényekre, intézményekre, melyeknek nagymél­tóságod hivatali működése adott akár léteit, akár kifejezést, polgári örömmel tekintünk. Észleljük az akadályok sokaságát, nehézségeit, a­melyek e törvények s intézmények érvényre juttatását, sikeresítését gátolják, s szeretjük hin­ni, hogy nagyméltóságod fáradalmas körutazását is e szent czélból teszi. A törvény korszerű, az eszme szép és magasz­tos; annak életet adni nagyobb részint a mi teen­dőnk, a nép teendője, s hogy lehet ez? midőn fáj­dalmas tapasztalat az, hogy Jézus Krisztus esz­méi , vallási intézményei épen oly szentek és ma­gasztosak, s csaknem két ezredév is, mily parányi­ságban adott s ad azoknak megvalósítást. Azonban biztató reményt nyújt nekünk nemzeti kormányunk bölcs, tapintatos és önodaadó eljá­rása, a parlament többségének mérsékelt maga­tartása és nemes honszerelme, a közvéleménynek, közakaratnak józan irányzata, s egy jobb jövőnek biztató sejtelme. A nép, a mi székely népünk is jó, s jóra kész, csak jól vezettessék. Az ügy, melyet nagyméltóságod képvisel, álta­­lános érdekű s amit azon ügy érdekében küzd, munkál, fárad, áldoz nagyméltóságod, azt mi csak szerencséltetni kívánjuk , szerencséltetni tudjuk. Adja Isten, hogy vezérelhesse nagyméltóságod dicső sikerre, a népeknek s vallásfelekezeteknek megnyugvásával. Ezen ügynek is, valamint általán az alkotmá­nyosságnak, nemzeti függetlenségnek, szabadság­nak érdekéből kívánjuk, hogy éljen báró Eötvös József minister, városunk dísz­polgára! Éljen a király! Éljen a független felelős ministérium! Él­jen a haza!“ Erre meleg szavakban felelt ő nagyméltósága, érintve, miszerint igaza van szónoknak, hogy az alkotmány sok szenvedés vívmánya; azt be­csüljük, legyünk méltók reá stb.; figyelmeztetett továbbá, hogy az anyagi jóllét egymagára még nem kielégítő a czélhoz, ha ez szellemi mivelő­­déssel nincs párosulva; munka, szorgalom és tu­domány legfőbb dísze a jelen kor polgárainak, alapjai a társadalomnak stb.; stb. Beszéde végén e nagyméltósága e város polgárságának bizalmát továbbra is kikérvén, szónokkal kezet szorított. Ma délelőtt templomi mise után meglátogató minister ö­nméltósága a két főtanodát, leányne­­veldéket, a történelmi nevezetességű Csonka-várat, mire déli ebéd után csakhamar fényes fogatok kí­séretében városunkból Csik felé távozott. 3366 ESKÜDTSZÉKI TÁRGYALÁS Pesten, october 6-án. (Folyt, és vége.) A közvádlónak Csávolszky Lajos ellen indított 2-ik esküdszéki perében, Gelléri Szabó János úr igy folytatá a vádbeszédet: Addig is tehát, mig vádlott bizonyító adataival előállana, engedjék meg esküdt urak, hogy a be­vádolt czikkben foglalt egyes ténykörülményekre vonatkozólag felvilágosító észrevételeket tegyek. 1. Vádlott rágalmait azon kezdi, hogy első alap­tételül s mintegy bizonyos dolgot állítja fel: „miszerint a déli vaspálya-társulat Magyarország kárára, megrontására s elszegényitésére törekszik, s hogy Magyarország érdekeinek nincs nála na­­gyobb ellensége.“ S ennek igazolására a czikk 24. és 25. kikezdéseiben a simmersogi vasutat hozza fel, állítván, hogy a déli vaspálya-társulat ezen vasutat csak azért, hogy Magyarország a közfor­galomból kizárassék, a legnagyobb erőfeszítéssel s a költséggel, a legirtóztatóbb hegytetőkön erősza­kolta keresztül. Miként tegnapelőtt ugyane helyütt szerencsém volt megjegyezni, nem tartozik ugyan feladatom­hoz a déli vaspályatársu­lat védőjéül lépni fel, de mert vádlott a hivatali visszaélés vádjait épen ezen körülményből merité, meg kell jegyeznem, mikép vádlottnak a simmeringi vasútra alapított vádja semmi alappal nem bír. Mert: A simmeringi, helyesebben : bécs-gloggnitzi s mürzzuschlagi vaspálya építésére az engedély még 1839-ik évben adatott meg s maga az egész pá­lya pedig 1854 ben fejeztetett be s adatott át a közforgalomnak. A déli vaspályatársulat pedig azután csak két évvel, vagyis 1856-ban alakult meg; következőleg e társulatnak se kisebb része sem volt s nem lehetett a simmeringi vaspálya építésében. 2. A déli vaspálya-társulat elleni fennidézett vádból aztán mintegy második alaptételül azon súlyos rágalmat állítja fel vádlott, „hogy a köz­lekedési ministérium a déli vaspályatársulatot, Magyarországnak e legnagyobb ellenségét, a haza érdekeinek nyilvános mellőzésével s feláldozásá­val — a haza legnagyobb kárára, bűnösen prote­­gálja, azzal a legmelegebb barátságban van; — ennek kedvéért s érdekében az ország érdekei előmozdításában hallatlan hanyagságot, közö­nyösséget és húzást halasztást tanúsít, mintha a haza érdeke nem is az ő érdeke volna.“ 3. A most említett két vádból aztán azon kö­vetkeztetést s alaptételt állítja fel vádlott: „hogy a közi. ministerium ezen bűnös eljárásának oka és szerzője Hollán Ernő államtitkár úr, úgy mint a­ki a közi. ministeriumnak tulajdonképi vezetője — egyszersmind rész szelleme is, tehát mindazon vádakkal miket vádlott a közi. ministerium ellen felhoz, mint főszerzőt s tényezőt Hollán Ernő urat vádolja. Vádlott a Hollán Ernő államtitkár ur, mint ezen ministerium állítólagos vezetője ellen felhozott fentebbi súlyos vád­jai indokolására a következő négy pontban összefoglalt állítást hozza fel: Először. Azt állítja vádlott, hogy habár a fiumei vasút kiépítését hazánk érdekei első­sorban követelik, ennek kiépítését a köztek, ministérium mégis hallatlan hanyagsággal hozza halasztja, csupán a déli vaspálya kedvéért s érdekében. E vád legkisebb alappal sem bir, mert. Minden józan ítéletű­ ember belátja, hogy a közi. ministerium az alföld fiumei vasút építését meg nem kezdhette mindaddig, míg erre törvény által felhatalmazva, s a szükséges pénzerővel

Next