Budapesti Közlöny, 1869. november (3. évfolyam, 251-274. szám)

1869-11-21 / 267. szám

fölött, ezek elnökeinek és alelnökeinek kivételé­vel, továbbá a kir. táblák mellett alkalmazott kir. ügyészek és ezek helyettesei, végre a ma­gyar kir. Curia összes segéd és kezelő személy­zete fölött a fegyelmi bíróságot a kir. legfőbb itélőszék gyakorolja. Ezen fegyelmi bíróság a legfőbb itélőszék el­nökéből, akadályoztatása esetében a kinevezési sorrendben következő tanácselnökéből és hat ítélő birájából alakíttatik. 34. §. Az első fokú kir. törvényszékek fegyelmi biróságára nézve a kir. tábla fegyelmi bírósága, a kir. tábla fegyelmi biróságára nézve pedig a kir. legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága képezi a Il-od és utolsó fokú bíróságot. Azon fegyelmi ügyek, melyekben a bíráskodás első fokban a legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósá­gát illeti, felebbvitel esetében a Curia mindkét osztályának bírói tagjaiból alakuló fegyelmi bí­rósághoz tétetnek át. Ezen fegyelmi bíróság, az el­nökön kívül nyolc­ tagból, felében a semmitő­­szék, másik felében pedig a legfőbb ítélőszék tagjaiból alakul. Az elnökséget a bíróságnál a semmitőszék elnöke viszi, a­kit szükség esetén a semmitőszék alelnöke helyettesít. A 37, most már 35-ik szakasznál : Szögyény László központi előadó . A közpon­ti bizottságnak több észrevétele van, ugyanis a második bekezdés első po­ntja helyett a követke­ző szerkezet tétessék: „ezen fegyelmi bíróság, mely 36 rendes és 12 póttagból áll, fele részben a magyar kir. curia alelnöke és biráiból, kineve­zésük sorrendje szerint, fele részben pedig a fel­sőház által minden országgyűlésen önkebeléből választandó tagokból alakíttatik.“ Ezen bekezdés második pontja ismét változat­lanul hagyatván, ezután új, harmadik bekezdés­képen a következő szöveg fogadtatott el: „Ezen fegyelmi bíróságnak felsőházi tagjai, a felsőháznak nyílt ülésében bírói esküt tesznek le; lemondás esetében a lemondás okainak alapossága és a lemondás elfogadása felett a felsőház ítél; megbízatásukat minden esetre mindaddig tartóz más folytatni, mig helyük új választás által be nem töltetett.“ Ugyanezen a. harmadik, most már negyedik be­kezdés 2. sorában levő „vádlóval“ szó „közvád­lóval“ cseréltetett fel, a 3 ik sorban levő „elő­leg“ kifejezés helyébe „leg­lább 24 órával a tár­­gyaló előtt“ létetett. A 4 ik, illetőleg most már 5 ik bekezdés helyé­be a következő szerkezet létetett: „Ha a felek ezen kihagyási jogot épen nem, vagy nem egészen gyakorolnák, az illető tanács a birói tagok közül a kinevezés sorrendje szerint első hat, a felsőházi tagokból pedig azon hat tagból alakíttatik, kik legtöbb szavazatot nyertek.“ Az 5-ik, most már 6-ia bekezdés következőleg módosíttatott.• „Ezen bíróság határozata végér­vényes.“ Tisza Kálmán : Nem fogadhatván el e­z­t úgy a hogy van, ismét azon módosítvány­ teszi, me­lyet már egyszer szóba hozott, s mely szerint ki­mondani óhajtja,hogy a kir. tábla elnökei, és al­­elnökei, a kir. curia elnökei, alelnökei és bírái, to­vábbá a kir. curiánál alkalmazott ügyészek az országgyűlés mindkét h­zának egyetértésével felirat által hivatalain­kól elmozdítható­k; az ily esetekben követendő eljárás részleteit külön tör­vény határozza meg. Ezúttal nem arra kéri a házat, hogy ezen módosítvány most elfogadtassák, hanem arra kéri, hogy a törvény tárgyalásában tovább menve, a 35. § feletti határozatot elnapolni méltóztassék, mely esetben külön­­javaslatot ígér benyújtani, mely módosítványának megfelel. Ho­rvát Boldizsár , igazságügy mi­nister : T. ház ! Tisztelt barátom Tisza Kálmán képviselő úrnak indítványa mindenesetre roppant horderő­­vel bír, és nagyon fontos, ha tehát a t. ház indo­kolva találná azt, hogy az külön tárgyalásra tüzes­sék, az ellen semmi kifogásom nem volna, (baj jobbról. Helyeslés valról) mert barátja vagyok annak, hogy minden elv, mielőtt a törvénykönyv­be iktattatnék, komolyan, alaposan, minden ol­dalról megvitattassék. De ha a­­ ház már elvben nem osztaná a kép­viselő úr indítványát, tehát ezen előleges kérdés eldöntése után fentartom magam­nak, hogy mind a Tisza Kálmán képviselő úr által az én törvény­javaslatom ellen tett észrevételére felelhessek, mind pedig az ő módosítványára nézetemet el­mondhassam. Kérem előzetesen e kérdést eldön­teni. (Fogadjuk el­ balról.) Deák Ferencz : T. ház ! A központi bizott­ságnak előttünk fekvő javaslatában e tárgyra vonatkozólag azon elv van kimondva, hogy az ott elősorolt tagjai fölött a curiának egy külön bíróság ítél, mely fele részben a királyi curia­­ tagjaiból, másik fele részben a felső táblának­­ választottaiból alakul és le v­an írva, hogy az­­ mikép alakíttatik meg.­­ Ennek ellenében Tisza Kálmán képviselő úr­­ módosítványt adott be, mely oda megy ki, hogy­­ az itt hagyassák ki és elvül mondassák ki, mi­­­­szerint­­ úgy hallottam, és ha netalán roszul ér­­t tettem volna, méltóztassék még egyszer felolvas­­­­tatni a módosítványt — a kir. curra említett tag­­­jai az országgyűlés feliratára elmozdíttathassa­­­nak, illetőleg nyugdíj­aztassanak. Hogy az azután­­ minő eljárással történjék,ezt a t. képv. ur külön­­ja­­­­vaslat által kívánja szabályoztatni. Ha hibásan­­ fogtam fel a beadott módosítványt, akkor kérem,­­ méltóztassék még egyszer felolvasni.­­ Tisza Kálmán megjegyzi, hogy nem kívánja most a dolgot elvileg eldöntetni, hanem függő­ben hagyatni a czélból, hogy az osztályok, figye­lembe véve elveinek részletezését, aztán határoz­zanak. A módosítvány újra felolvastatik. Deák Ferencz : Úgy látszik, hogy a felolvasott módosítványt jól értettem, de szóval mondta Ti­sza Kálmán képv. ur előbb is és most is, hogy még ezt a mostani módosítványát is elhalaszta­ni kívánja és az osztályokhoz visszaküldetni, de­­ miért ? azt nem tudom, mert ha visszaküldjük az­­osztályokhoz a nélkül, hogy valami elvet monda- t nánk ki, azok igen valószn­űleg ugyanazt fog­­■ ják mondani, a­mit előbb mondtak, mert nincs alap, mire az újbóli tárgyalást fektessék.­­ Hanem, ha csakugyan azt akarja Tisza,Kálmán kept, úr, hogy ez elhalasztás menjen határozat-­­ba, akkor — gondolom az a kérdés, a­mi fe­lett szavazhatunk, hogy várjon azt az indítványát Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy az ezen egész szakasz feletti határozás elhalasztassék-e, vagy nem, — szavazattal döntsük el, (helyeslés a job­­­bon.) Ha azután a ház többsége azt hozza határo­zatba, hogy elhalasztja, ő részben vége van a dis­­k­ussiónak, ha pedig azt határozza el, hogy ne ha­­­­lasztassék el, hanem azonnal kíván a dolog felett­­ tanácskozni, akkor kerül elő Tisza Kálmán képv.­s úrnak beadott módosítvány­a feletti tárgyalás és­­ szavazás. Azt hiszem, hogy időt nyerünk vele, ha elsőbben­­ azon kérdést döntjük el, kívánja-e a ház elhalasz­­t­­ani e kérdésnek eldöntését vagy nem? (Helyeslés.)­­ Illris­­i Dániel a következő módosítványt nyújt­ja be: MÓDOSÍTVÁNY : A kir. táblák elnökei s alelnökei, a kir. curia elnökei és alelnökei s birái, továbbá a curiánál alkalmazott ügyészek fegyelmi vétségei felett az országgyűlés mindkét háza által választott állam­­törvényszék itél. Ezen államtörvényszék alakítása s a követendő eljárás iránt külön törvény rendel­kezik. JüsgH József : a 3-ik kikezdésben egy styláris hibára figyelmezteti a házat, t. i. a felsőház nem itél, hanem határoz. (Deák Ferencz közbeszól: Ez más kérdés !) Irányi módosítványát helyesnek ta­lálja. Szakácsy Dániel Tisza Kálmán módosítvá­nyát pártolja az ügy kiderítése szempontjából, tisztelettel kéri, hogy az osztályokhoz utasíttassék (Szavazzunk.) Elnök felteszi a kérdést: Kívánja e a t. ház a 35. §. úgy, a mint előadatott, tárgyalni, vagy pedig elhalasztani ezen tárgyalást, — igen vagy— nem? (Zaj.) vagy rövidebben így: kívánja-e a t. ház az elhalasztást, vagy nem? (Helyeslés.) A többség nem kívánja az elhalasztást. H­orvát Boldizsár igazságügy miniszer: (Hall­juk!) Miután a t. ház azt határozta, hogy a 35. §. és ennek kapcsában Tisza Kálmán módosítványa­ra tárgyaltassék, bátorságot veszek magamnak először Tisza Kálmán képviselő úr ellenvetéseire felelni, másodszor elmondani saját nézeteimet Ti­sza Kálmán képviselő úr módosítványai ellen.Tisza Kálmán képviselő úr ellenvetése a törvényjavas­lat 35. § a ellen nem sok és nem is fontos. Az háromra redukálható. Első kifogása abban áll,hogy nincs gondoskodva a törvényben is arról, ki ítél­jen a kir. curiának azon tagjai felett, kik fegyel­mi vétséget, követnek el. A kik épen ezen legfel­sőbb fokú biróság tagjai közé tartoznak , másik kifogása abban áll, hogy a legfőbb fegyelmi ha­tóság tagjai felerészben a felsőház kebeléből vá­lasztatván , azon veszélynek volná­k kitéve, hogy a nyári idényben sokszor a fürdőből kel­lene őket haza táviratozni. E két ellenvetést igen könnyen megczáfolhatom azzal, hogy ha a ház figyelmét felhívom arra, hogy a 35. §-ban pótta­gokról is gondoskodva van. Tehát akár a felső­­háznak, akár a kir. curiának valamelyik tagja, a­ki e fegyelmi hatóságba beválasztatott, nem len­ne otthona, mindkét esetben póttag alkalmazható. Különben is ez special jury jellegével bírván, azt tudjuk, hogy az esküdt­eket nem szokták bi­zonytalan s meg nem határozott időre összehívni, hanem, mint Angliában, azoknak ülései bizonyos határidőhöz vannak kötve, néhol 3, másutt 2 és ismét másutt egy egy hónapra. Ha tehát ezen ta­nácskozási rendet fognak behozni ezen legfőbb fegyelmi hatóságnál, akkor semmi akadály sem merülne fel, mert a kijelölt időben otthonn tar­tózkodhatnak az illető tagok. Fontosabb a harmadik ellenvetés, az t. i., hogy a legfőbb hatóságnak tagjai felerészben a felső házból választatván, a birói függetlenség kelléké­nek nem volna elégtéve az által, mert a felső­ház­ban ülnek tagok, kik a ko­rmány kinevezésétől függnek, és a kormány által el is mozdíthatók, ilyenek a főispánok. Elismerem ezen érv fontosságát s kelle e ok­vetlenül ezen téren más intézkedéseket tennünk, hogy ha a f­elsőháznak újbóli rendezése nem vol­­na más küszöbön. Egyébiránt ezen látszólagos hibának correctivuma abban fekszik, hogy a fel­sőháznak választása nincs épen szorítva a főispá­nokra, hanem a felsőház több szabad és függetle­n tagjaiból választhatja ezer­ legfelsőbb fegyelmi hatóságot. Áttérek arra, hogy elmondjam nézetemet Ti­sza Kálmán képv. úr indítványára. Mindenesetre ez oly fontos te­hát, hogyha elfogadjuk, akkor tisztában kell lennünk magunkkal az iránt, hogy meghiúsítjuk azon czélt, mely szemeink előtt le­begett a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tör­vény alkotásánál. Mi volt azon czél, melyet akkor magunknak kitűztünk? Az te­hát, hogy egy minden tekintet­ben elfogulatlan, részrehajlatlan birói kart te­remtsünk, azaz, hogy a birói függetlenségnek minden garantiát megadjuk felfelé és lefelé egy­­iránt. Fölfelé megadtuk az által, hogy kimondtuk, hogy a biró, bírói ítélet nélkül sem elmozdítható, sem nem nyugdíjazható; kimondottuk továbbá, hogy a bírót saját akarata ellenére előléptetni sem lehet; kimondottuk végre, hogy a bíró a törvényben meghatározott eseteken kívül át nem­ helyezhető. Hogy mily lelkiismeretesen akarta a kormány a bírói függetlenség garanciáit felfelé megadni, an­nak egyik legfényesebb bizonyítéka épen ezen tervjavaslat, melyben a kormány azon fegyelmi hatóságról is, melyet eddig a bírák felett gyako­rolt és melyet még Tisza K. képv. ur is 6- ben a kormány számára vindicált, illetőleg fentartani akart, mondom a kormány ezen fegyelmi hatóság­ról is önként lemondott és ezen bíróság kezeibe teszi le, úgy­hogy ezen tvjavaslat, mint a birói , hatalom gyakorlásáról szóló törvény kiegészítő­­ része életbeléptetése után, elmondhatjuk, hogy a­­ birói függetlenség őre fölfelé maga a bíró.Termé­­­­szetesen a bírói függetlenség garanciáit lefelé is­­ meg kellett adni. Kellett gondoskodni arról, hogy­­a bírót sem az elhelyezés, sem a jutalom reménye,­­ nem pedig a bosszú félelme azok részéről, a­kik felett itél, el ne térítse, és épen azért,­­ hát, le­mondottunk hagyományainkról , — lemondot­tunk , előszeretetünkről, és százados ban­té­­­­leteinkről — és megszüntettük bírósága­­­­inkra nézve a választás rendszerét, sőt tovább mentünk, ezen törvényben figyelmünket ki­terjesztettük arra, hogy a bírót megóvjuk sa­ját szenvedélye ellen és elzárjuk tőle a po­litikai kazdtér homokát, a­melyen a szenve­délyek vihara könnyen els­zorhatná a bírót, ho­lott a bírónak hivatása épen az, hogy ha kell 4010

Next