Budapesti Közlöny, 1870. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-26 / 46. szám

Pest-Buda, 1870 46. szám. Szombat, február 26. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. B»mxEgzTe­sia : Pesten, hatvAri-uteza 10-ik szám 1. emelet. Kiadóéit­atal : Pesten, Barátok­­ tere 7. sx. a. földszint. JCÉzILATOK nem küldetnek tihel Bérmintet­­»n­evelek rend«« level­eseinktől fo­▼ndíntrKilc el. Napost­i postai szétküldéssel : Egész évre ..... 20 frt. Félévre 10 Negyedévre.........................6 Budapest is házhoz hordta : Egész évre... 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . 4 , 50 , Előfizetési árai : Hivatalos Hirdetések: A hivatalos ..F.riesstöbe'1 igUUndó hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 100-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 szóért 1 frttsl több. Maga­S HIRDETÉS*1: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hir­detésért 9 kr. minden beigtatás­­nál. A bélyeg-dij külön minden beigtatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ: O cs. és Apost. kir. Felsége folyó évi február hó 20 tól kelt legfelsőbb elhatározásával, Ritter Ferencz ministeri titkárnak a közös pénzügyim­­nisteriumban, kitűnő szolgálata elismeréséül a Ferencz­ József-rend lovag­­keresztjét legkegyel­mesebben adományozni méltóztatott. A pénzügyi m. kir. minister Stiff Károly pé­cs­­kai uradalmi ügyészt, a m. k. kincstári jogügyi igazgatósághoz pénzügyi tanácsossá nevezte ki. A közmunka- és közlekedési m. kir. minister a vezetése alatti ministerium helyszínrajzi osztályá­hoz Bogen Albert és Wittinghof Ewald, segédmér­nököket igazgató segédekké,­­ Péterffy Károly épit. gyakornokot pedig rajzolóvá nevezte ki. A birodalmi tanácsban képviselt országok pénz­­ügyministériumának értesítése szerint a Bukovi­nában lévő új-iszkányi L osztályú mellékvám­hivatal a lemberg- czerovitz-lassy-i vasútnak szucsava- iszkányi pálya­udvarába tétetett át, és az egyszerűsített bemondó vám­­eljárásra feljogo­­síttatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatásügyi m. k. minister a Brassó- vidékhez tartozó bácsfalvi községi iskola segélyzésére, a folyó tanévre 298 frtot engedélye­zett. A közös hadügyministerium a következő haza­fias adományokat köszönettel s azon hozzáadással hozza köztudomásra, hogy azok rendeltetési he­lyükre már elküldettek: a 42. sz. V. György hannover­i király és a 73. sz. würtembergi hg gy. ezredek egy évi önkénte­seitől, mint egy a Dalmátiában megsebesült cs. és kir. katonák­­ segélyzésére rendezett bál tiszta jö­vedelm­e 659 frt. Mészáros Jánostól, a „Magyar Állam“ szerkesz­tősége utján a Dalmátiában levő cs. és kir. csa­patok sebesültjei számára 100 frt. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CXXIX. ÜLÉSE 1870. február 25-én d. k. 10 órakor. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Bujanovich Sándor, Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak: b. Eötvös József, gr. Festetics György, miniszerek. A múlt ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése és több rendbeli kérvények benyújtása után a képviselőház napirendre tér. Napirenden van : a vallás- és közoktatásügyi ministérium költségvetése feletti részletes vita. A harmadik czím második tételénél: Népne­velési tanfelügyelőségek — szót emel legelőször Szilády áron . Beszéde kezdetén hosszasan tesz megjegyzéseket a tanfelügyelőkre vonatkozólag, s bár nem tartja a tanfelügyelőket egyenként ál­lásaikon alkalmasaknak, még­sem akarja a tan­felügyelők személyében keresni azon akadályo­­kat, melyek a nevelés útjában állnak, mert ily roppant vádnak elviselésére nem tartja őket elég nagyszámú testületnek; a kisebb számúakhoz mérve pedig nem oly hatalmasaknak, hogy legyőzhetlen aka­dályokat gördíthetnének a nevelésügy kifejlő­dése elé. Hogy a nevelésügy nem halad jobban, azt an­nak tulajdonítja, hogy az oktatási törvény nem alkalmaztatik helyesen, de még inkább annak hogy e törvény tökéletlen és nem léptettetett az ügy élet­be, mint azt az ellenzék annak idejében óhajtotta. Szónok e bajt csak azáltal véli orvosolhatónak, ha mindenek előtt az egyház választatik el az ál­lamtól, ha továbbá az egyház függetlenittetik és végül ha a vallás fogalma is mielőbb tisztáztatik a pap fogalmától, mindaddig, mig ez nem törté­nik, vélekedése szerint csak ámítás volna azt hin­ni, hogy a népnevelés újra és kellően fel fog vi­rágozhatni. Akadályát látja továbbá az oktatásügy előre nem haladásának abban is, hogy valláskülönbség nél­kül nincs a vallás­tanítás módja kijelölve, ugyan­azért azt kívánja, hogy a vallások­at is a közös iskolai órákon kívül nyilvánosan tartassák. Elnök : A házszabályok értelmében figyelmez­teti a házat arra, hogy a részletes tárgyalás alatt kerüljön minden oly szószaporítást, mely különben az általános vitához tartozik. Körmendy Sándor : Ajánlja a miniszernek, hogy rendezze a tanfelügyelők ügyét akként, miszerint 40—50 iskolának legyen egy-egy tanfelügyelője. Szólották még Gonda László, dr. Simonyi Lajos, Majoros István, mire a képviselőház megszavazza a 3-ik czím második tételének e következő rova­tait: 41 főfelügyelőnek, tollnoknak másod­felügyelő­nek és szolgáknak összesen 128.840 frtot. Utazási pótlékokra 22.400 frtot; 41 helyiség fűtésére és egyebekre 12.300 frtot. 80 megyei iskolatanácsos­nak úti költségek és napdíjakra az előirányzott 80.000 frt helyett 40.000 frtot és még egyebekre 2.300 frtot,­­­­gy e tételre összesen az előirány­zott 274.040 frt helyett 234.040 frtot. A 4-ik czim: Tanintézetek tételénél: Felső tano­dák, még pedig először a pesti kir. egyetem, — fel­szólal Kautz előadó után Ghyczy Kálmán : Hosszas indokolás után, következő hat­ javaslatot terjeszt a ház elé: Határozati javaslat a vallás- és közoktatásügyi ministernek a ma­gyar kir. tudomány- egyetem vagyonának ki­mutatása tárgyában tett előterjesztése iránt. Válasszon a ház egy 7 tagú bizottságot, mely a vallás- és közoktatásügyi ministernek a magyar kir. tudományos egyetem vagyonának kimutatása tárgyában tett előterjesztését azokhoz tartozó ok­mánytárral együtt a képviselőház 1868. novem­ber 13-ki 2776. sz. a. hozott határozatában kifejtett elvek alapján vizsgálat alá vévén, ennek eredmé­nyéről véleményes jelentést tegyen. Bátor vagyok ezen indítványomat a t. ház figyel­mébe ajánlani (Helyeslés.) B. Eötvös József : Igen czélszerűnek tartja ezen indítványt, s ajánlja annak elfogadását. Hoffmann Pál : T. ház ! Én nem szándékozom az egyetem számára beterjesztett költségvetésnek egyes tételeiről szólani; azokat sem öregbíteni, sem leszállítani nem óhajtom; leszállítani nem, mert a dolog természeténél fogva azt nézetem sze­rint sem most, sem később nem lehet,­­ öregbí­teni pedig azért nem, mert e szervezés intézke­déseket tételez fel, melyek előtt a költségvetés öregbítése alig használna. Az egyetemi vagyonra vonatkozólag sem szán­dékoztam szól­ni, de miután az előttem szólott képve­nt az iránt határozati javaslatot terjesztett be, én azt részemről szintén pártolom , de egy meg­jegyzést is koc­káztatok ez alkalommal. (Halljuk!). Én korántsem akarok praejudicálni azon bizott­ságnak, a­mely kiküldetik , de én a kérdést igen egyszerűnek tartom, és azt mondom, hogy az egye­temi vagyon csak az egyetemé lehet;jogilag egye­dül ezen nézetet tartom lehetőnek. Az egyetem jogi személy természetével bírván, azon különböző javak, melyek annak successive adattak, nem lehetnek máséi, mint azon jogi sze­mélyéi, melyet egyetem neve alatt értünk. Azon kérdéssel, mi az egyetem, azon kérdés, kié az egye­temi vagyon, el van döntve. Mihelyest tehát ki­mondottuk, hogy azon egyetem nem katholikus, hanem államintézet, nézetem szerint az egyetemi vagyon sorsa is el van döntve. Nézetem szerint­, te­hát, a kiküldendő bizottság feladata igen egysze­rű , a­mit egyébként csak,m­ellesleg kívántam meg­jegyezni, mert az, mi indítványoztatott, szintén ve­zethet más eredményre. A­mit tulajdonképen mondani akarok, az az egyetem szervezetére vonatkozik. Ez a 3-ik budget, t. ház , melynek tárgyalásában szerencsés vagyok e házban részt venni. Két alka­lommal immár, megvallom, meglehetős erőlködés­sel nyomtam el magamban a felszólalás kívánsá­gát;— jelenleg a kötelesség érzete késztet azt el nem halasztani, hanem elmondani nézetemet, szemben azon tudvalévő tény­­körülménynyel is, hogy a t. vallás- és közoktatási miniszer úr már legközelebb szándékozik az egyetemre vonatkozó­lag egy szerves törvényjavaslatot előterjeszteni; mondom, kötelességemnek tartom ezzel szemben is felszólalni, mert az eshetőség talán úgy fordul­hat, hogy még a jövő költségvetés előterjesztése alkalmával sem fognánk ezen még csak beter­jesztendő törvényjavaslat törvénynyé emeléséhez, illetőleg annak áldásaihoz jutni; és azért is, mert magára ezen még csak előterjesztendő javaslatra, mely az egyetem újjászervezését tárgyazza, né­zetemet elmondani óhajtom (Halljuk!). Az egyetemnek állapota iránt, t. ház, az 1848. 19. t. sz. intézkedik, kimondván azt, mit oly rövid idő alatt akkor, midőn e törvények készültek egyáltalában törvényileg kimondani lehetett t. i. az irányelvet, melyet alkalmaztatni kíván, és ez irányelv, mely életrevalóbb ma mint volt akkor: a tanszabadság elvének alkalmazása. Törvényhozá­sunk nem volt azon helyzetben, hogy véghezvi­­hette volna az elv alkalmazását, az új szervezet lé­tesítését. Véghezvitte egyetemünkre nézve ez elvnek bizonyos tekintetben alkalmazását azon kormány, mely az 50 -es években hazánk ügyeit is intézte; be lett hozva az 50 -es években egy ne­me a tanszabadságnak, melytől e nevezetet meg­tagadni ugyan nem lehet, de hozzá kell tenni, hogy annak tetemes korlátolásával is járt. Nem akarom ennek daczára tagadni, hogy e rendszer hatása üdvös volt; az egyetem mindenesetre, összehason­lítva azon állapottal, melyben 1848. előtti időszak­ban volt, tetemes haladást tett, de üdvös hatást teljesen meg sem gyakorolhatott, két okból.

Next