Budapesti Közlöny, 1870. április (4. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-08 / 80. szám

tál egyidejűleg a kereskedelmi raktárak, (Dock, Entrepols) a­mennyiben szükséges, az e végre alakulandó vállalkozó társulat közbejöttével is, mielőbb létesíttessenek. A napirend ki jön merítve. Többen d. u. 4 órára ülést kivántak tartani, de Deák Ferencz felszóla­lása folytán az elmaradt, s így a legközelebbi ülés holnap d. e. 9 órakor fog megtartatok Elnök . Az ülés végén a képviselőket egy zárt­­ülésre kérte fel, az osztályokhoz pedig a követ­kező tárgyakat utasította : 1- er a pénzügyi bizottság jelentését a képvise­lők lakbéreinek felemeléséről ; 2- er a tszkrajczáros papirpénzröli­­javaslatot; 3- or a pénzügyministernek tvjavaslatát Ő Fel­sége keleti utjának költségeiről. Ezzel 5 percznyi szünet után zárt ülés tartatott, a nyilvános ülésnek pedig d. e. 10 óra 50 percz­­kor jön vége. — Legközelebbi ülés holnap d. e. 9 órakor. INDOKOK a békehírákről szóló törvényjavaslathoz. 1. A béke­bírák felállításánál e javaslat azon elvből indul ki, hogy egészséges állam­organismus­­ban az önkormányzati elemek részvéte az állam­­functiók egyikéből sem lehet kizárva,­­ tehát a törvénykezés teréről sem. Az elemek azonban úgy alkalmazandók, hogy egyrészt erejökön felüli feladattal ne terheltesse­nek, másrészt a valódi önkormányzat, t. i. a köz­­teendőknek a vagyonosabb s miveltebb állampol­gárok általi önkéntes és ingyenes teljesítése fog­laljon helyet. A javaslat szerint a békebírói tiszt is egyike azon intézményeknek, melyek által az önkormány­zati elemek a törvénykezésben részt vesznek. Önként következik e kiindulási pontból, hogy a békebirák sem a jogtudós egyes bírák intézményét feleslegessé nem tették, sem abban fel nem olvadhattak.­­ Az egyes bírói teendők teljes átruházása a békebírákra mellőzhetlenné tenné, hogy a békebírói tiszt az illető összes ide­jét és munkásságát igénybe vevő, és a jogtudó bírói minősítvényt feltételező hivatássá váljék. És így oly feladatot képezne, mely önkormányzati erőnkkel vagy épen nem, vagy csak igen tökélet- t lenül volna megoldható. Viszont a békebiróságnak az egyes birói intéz-­ ménybe beolvasztása, legjobb esetben ez utóbbira nézve puszta névcsere jelentőségével bírna, eshe­­tőleg a békebirói intézmény belső hanyatlását,­ mindenesetr­e pedig a törvénykezés terén az igazi­ önkormányzat kizárását eredményezné. A békebírói intézmény lényegét úgy, mint azt a jelen javaslat felfogta, nem annyira a béke hí­réhez utasított hatáskör képezi, annak súlypontja inkább abban fekszik, hogy a törvénykezés kö­rében is utat nyit azon tevékenységnek, oly té­ren, hol az eredménynyel működhetik, s az ál­lami bíróságok szervezete által egészen soha be nem tölthető űrt foglal el. Teljesen öszhangban van ennélfogva a fenn­érintett alapelvvel, midőn a javaslat a békebírói tiszt betöltésénél a miveltebb s vagyonosabb, kü­lönösen a birtokos osztályra számit; a jogi kikép­zettség kimutatását mellőzhetlen feltételül nem szabja meg : e tisztet egészen ingyenessé teszi, s a békebirákat a rendes bíróságok szervezetén kí­vül ugyan, de azokkal harmonikus összeköttetés­be helyezi. A békebírói tiszt nem keresetmód , ennélfogva a békebíráktól nem kívánhatják oly szakismere­tek kimutatását, minek a rendes bíróságoknál meg vannak szabva. Ez nem azt jelenti, hogy az ily is­meretek fölöslegesek, sőt épen a békebírói tiszt lesz egy hatalmas ösztön arra, hogy azok is, kik a jogi pályát nem választák feladatukul, de a köz­ügyekre tevékenyen befolyni kívánnak, az ilyne­mű kiképzettséget bizonyos mérvben megsze­rezzék. A békebírói teendők ingyenes teljesítése lénye­ges vonása ez intézménynek. Ez által válik ez az igazi önkormányzat alkatrészévé. Ha e teendők végzéseiért akár állandó fizetés, akár díjak alak­jában , pénzbeli jutalmazás nyújtazik , akkor elutasíthatlanul előállanak mindazon következmé­nyek, melyek a fizetett állandó hivatal természe­téből folynak. Az ily hivatal keresetmóddá válik, ha a fizetés még oly csekély, az állás még oly ingadozó, s az annak elérésére megkívántató minősítvény még oly tág is. Alig kétkedhetni, hogy az ily hivatalra bőven akadnának vállalkozók, csak a pályázó ele­mek lennének selejtesebbek. Mert kétségbevonhatlan igazság, hogy csekély fizetésre csekélyebb minőségű emberek vállalkoz­nak; képzettebb és tehetségesebb ember, ha kere­setmódról van szó, oly állást keres, mely szellemi értékével inkább arányban áll. De épen ez által, mert ily elemeknek nyittatnék meg az út, visz­­szavonulnának azok, é­s ezt majdnem biztosan mondhatni — kiknek tömeges részvététől egye­dül függ ez intézmény sikere. Azok, kik a jogtudományt életpályául válasz­tották, a rendes bíróságot keresik fel, mely job­ban fizetett, biztosabb állást nyújt, s több tért nyit az előmenetelre. A­kik viszont készek lennének a közügyek-­­ ben munkás részt venni, s a kik ingyen szí­vesen vállalkoznának oly tisztre, mely mig tevé-­ kenységök­nek tért nyit, társadalmi állásukat, be­folyásukat is emeli s polgártársaik szemében nimbussal veszi őket körül , vonakodni fognak oly tiszt elfogadásától, mely ép úgy hivatal, mint az állami bíróságok állomásai, de ezeknél csekélyebb­nek tekintetik, s a mely ennélfogva a közvélemény előtt előbb-utóbb tekintélyben s talán bizalomban is szükségképen hanyatlani fogna. " A békebirói intézmény körül Francziaország­­ban felmerült tapasztalatok ezt c­áfolhatlanul igaz­s­zolják. , Ha viszont a békebírói tiszt oly hivatallá téte­­­­tik, mely állásban, fizetésben, biztosságban a ren­­­­des bíróságokkal egy fokon áll, úgy lényegében ■ amazokkal ugyanazonossá válik, s a kettő közt csak az elnevezésben lesz különbség. Ily puszta névkülönbség fenntartására csak egy komoly ind­ok lehet: a szokás, a hagyomány. De nálunk, a­hol mind intézmény, mind a név új , ezen indok is hiányzanék. Ez esetben nem volna ok a békebíró és a já­rásbíró közt különbséget tenni; nem nyittatnék új tér az öntevékenységnek, az önkormányzatnak s így le kellene mondani mindazon előnyökről, miket e téren politikai és törvénykezési tekintet­ben várni lehet. Az ily javaslatnak alig lenne más értelme, mint az , hogy lényegében egynemű bíróságokat kétféleképen nevez el. E pontnál egy önkéntelenül keletkező kérdésre is kell felelni, mely az intézmény alapelvének vizsgálata közben felmerül. E kérdés az : remélhetni-e alaposan, hogy a bé­kebírói tisztre épen azon elemek vállalkoznak,me­lyekre a javaslat számít ? E javaslatba törvénynyé válik, abban is fog különbözni a törvények legna­gyobb részétől, hogy végrehajtásánál a leg­főbb tényező a nemzet tevékeny, tettleges köz­reműködése lesz. Talán nem egészen alaptalan azok aggodalma, kik kételkedve kérdezik: várjon azon rombolások után, miket az utolsó húsz év eseményei, különö­sen az önkormányzati elemekben előidéztek, — a vagyoni jólétnek az eddigi közép­birtokos osztály körében történt hanyatlása és korunk anyagi elő­nyökre intézett iránya mellett várható e az önkor­mányzati szellem oly általános, oly erélyes fellen­dülése, hogy ezen nem pillanatnyi tevékenységet, hanem kitartó munkát kívánó tiszthez azon ke­zek fognak nyúlni, melyek annak elvégzésére leg­inkább hivatvák ? Ezen kérdésre való feleletnél kellő tekintetbe kell venni, hogy maga az intézmény bár­ki, de a­mennyire legalább az eddigi nyilatkozatokból bizto­san lehet ítélni, a közvélemény általános óhajával találkozik. Azon felül maga a hatáskör, mely a békebírák­­hoz utaltatott, olyan, mely, főleg ha nagyobb szám­mal akadnak vállalkozók, nem jár túlságos elfog­lal­tatással. Ehhez járul, hogy a békebíró a közhatalom egy részének letéteményesévé válik ; hogy hatáskö­rébe oly ügyek utaltattak, melyek helyes elinté­zésének jó hatása közvetlen környezetében legin­kább érezhető; hogy e tiszt befolyást s tekintélyt szerez, és módot nyújt, a közbizalmat és hálát nagy mérvben megszerezni. — mindezen körül­­­mények összevéve oly hatalmas, oly életerős er­­­­kölcsi rugót képeznek, melynek hatása a nemes becsvágyra majdnem kimaradhatatlan. És aztán, nincs is messze a múlt távolában azon időszak, midőn még ezen indokok az összes értelmiségre, különösen a földbirtokos osztályra hatalmasan hatottak, é­s ha sokan és méltán panaszkodnak arról, hogy a b­efolyás, melyet ez osztály korábban környezetében gyakorolt, az utóbbi időkben sok helyen a végelenyészéshez közel áll, most ez intézmény a legméltóbb al­kalmat nyújtja arra, hogy azon befolyás a legne­mesebb módon, nem kiv­áltság,hanem a közü­gyekre szánt tevékenység által visszaszereztessék, és szélesebb és maradandóbb alapokra legyen fek­tetve, mint a­melyen valaha nyugodott. Nem hihető, hogy ez indokok egészen elvesz­­i­tették volna erejüket, s közéletünk legújabb jelen­­­­ségei is azon kétségtelen tényt állítják elénk ,­­ hogy, ha nem is nagy számmal, de mégis majd­­ mindenütt találkoznak oly elemek, kiket egyrészt vagyoni jóllétük és műveltségük, másrészt szabad idejük képessé tesz arra, hogy e tisztet legmél­tóbban betölthessék . Az intézmény megkedveltetésére az is be fog­­ folyni, hogy a rend és béke fenntartása közvetlen­­ környezetében mindenkinek, de főleg a vagyonos i­s mivelt embernek áll érdekében, s ez intézmény által mód van arra nyújtva, hogy az állampolgá­rok e része a közügygyel együtt saját érdekét is hathatósan előmozdíthassa. És ha talán az intézmény szokatlansága miatt eleinte tartózkodóbban viselik magukat a hivatot­tak, téves nézet volna annak meghonosulása iránt minden reményről lemondani. Nem kell feledni, hogy az intézmény meggyökereztetésére a példa,­­ annak tapasztalt jótékony hatása hatalmasan közre fog működni, és kevés reményt lehetne táplálni az önkormányzat jövője iránt hazánkban, ha az öntevékenységre nyitott ezen tér a hivatott elemeket gyógyíthatlan közönyben találná. Talán nem is kell különösen kiemelni, hogy a javaslat a fennérintett alapelvnek megfelelőleg a békebírákat a törvényhatóságokkal szoros kapcso­latba hozza. Kineveztetésük csak a törvényhatóság ajánla­tára történik; hatáskörük csak a törvényhatóság területére terjed ki; a törvényhatósági árvavá­lasztmánynak rendes tagjai, s a törvényhatósági tisztviselők maguk is felruházhatók békebirói tiszttel, még­pedig a törvényhatóság különös ajánlása nélkül, mert választásuk egyszersmind ajánlásnak tekintetik. II. A békebirák szervezeténél a kinevezés elvét fenn kellett tartani már csak a birói hatalom gya­korlásáról szóló törvény határozatai miatt is. A törvényhatóságoknak azonban az intézmény ter­mészetének megfelelő lényeges befolyás engedte­tett az ajánlási jog által. E tiszt elérésére megkívántató kellékek úgy vannak megszabva, hogy a békebíróságból egyet­len értelmes és független állású ember sincs ki­zárva, ki ezen tiszt elvállalására erőt és kedvet érez. Az összeférhetlenség csak oly foglalkozásúakra nézve mondatott ki, kik vagy már különben is állami functiókat végeznek, a­kiknek tehát összes tevékenységüket hivatalukra kell fordítaniok; vagy a kik a törvénykezésben bizonyos irányban mint tényezők részt vesznek, vagy pedig a kik­nek pályájuk olynemű, mely ama tiszttel kellően nem egyesíthető. A tiszt elvállalása vagy elhagyása egészen ön­kéntes. Kényszer alkalmazása nem igen lenne öszhangban a nobile officium természetével. Kü­lönben is, a kényszer alkalmazása már magában véve kedvezőtlen világot vetne az egész intéz­ményre,­­ és nem is volna várható kellő siker az oly tiszt teljesítésétől, melyre valaki csak mint kisebb részra és csak azért vállalkoznék, hogy az által valamely nagyobb résztől megmeneküljön. A békebírói tiszt, mint minden önkormányzati functió, nem csak jogot ad, de kötelességet is ál­lapít meg, s amazt csak ez utóbbiak pontos telje­sítése fejében nyújtja. Természetes ennélfogva, hogy annak gyakorlata a közhatalom ellenürkö­­dése alatt áll, s azok, kik a békebirói tisztet fel- 1399

Next