Budapesti Közlöny, 1870. április (4. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-08 / 80. szám
tál egyidejűleg a kereskedelmi raktárak, (Dock, Entrepols) amennyiben szükséges, az e végre alakulandó vállalkozó társulat közbejöttével is, mielőbb létesíttessenek. A napirend ki jön merítve. Többen d. u. 4 órára ülést kivántak tartani, de Deák Ferencz felszólalása folytán az elmaradt, s így a legközelebbi ülés holnap d. e. 9 órakor fog megtartatok Elnök . Az ülés végén a képviselőket egy zártülésre kérte fel, az osztályokhoz pedig a következő tárgyakat utasította : 1- er a pénzügyi bizottság jelentését a képviselők lakbéreinek felemeléséről ; 2- er a tszkrajczáros papirpénzrölijavaslatot; 3- or a pénzügyministernek tvjavaslatát Ő Felsége keleti utjának költségeiről. Ezzel 5 percznyi szünet után zárt ülés tartatott, a nyilvános ülésnek pedig d. e. 10 óra 50 perczkor jön vége. — Legközelebbi ülés holnap d. e. 9 órakor. INDOKOK a békehírákről szóló törvényjavaslathoz. 1. A békebírák felállításánál e javaslat azon elvből indul ki, hogy egészséges államorganismusban az önkormányzati elemek részvéte az államfunctiók egyikéből sem lehet kizárva, tehát a törvénykezés teréről sem. Az elemek azonban úgy alkalmazandók, hogy egyrészt erejökön felüli feladattal ne terheltessenek, másrészt a valódi önkormányzat, t. i. a közteendőknek a vagyonosabb s miveltebb állampolgárok általi önkéntes és ingyenes teljesítése foglaljon helyet. A javaslat szerint a békebírói tiszt is egyike azon intézményeknek, melyek által az önkormányzati elemek a törvénykezésben részt vesznek. Önként következik e kiindulási pontból, hogy a békebirák sem a jogtudós egyes bírák intézményét feleslegessé nem tették, sem abban fel nem olvadhattak. Az egyes bírói teendők teljes átruházása a békebírákra mellőzhetlenné tenné, hogy a békebírói tiszt az illető összes idejét és munkásságát igénybe vevő, és a jogtudó bírói minősítvényt feltételező hivatássá váljék. És így oly feladatot képezne, mely önkormányzati erőnkkel vagy épen nem, vagy csak igen tökélet- t lenül volna megoldható. Viszont a békebiróságnak az egyes birói intéz- ménybe beolvasztása, legjobb esetben ez utóbbira nézve puszta névcsere jelentőségével bírna, eshetőleg a békebirói intézmény belső hanyatlását, mindenesetre pedig a törvénykezés terén az igazi önkormányzat kizárását eredményezné. A békebírói intézmény lényegét úgy, mint azt a jelen javaslat felfogta, nem annyira a béke híréhez utasított hatáskör képezi, annak súlypontja inkább abban fekszik, hogy a törvénykezés körében is utat nyit azon tevékenységnek, oly téren, hol az eredménynyel működhetik, s az állami bíróságok szervezete által egészen soha be nem tölthető űrt foglal el. Teljesen öszhangban van ennélfogva a fennérintett alapelvvel, midőn a javaslat a békebírói tiszt betöltésénél a miveltebb s vagyonosabb, különösen a birtokos osztályra számit; a jogi kiképzettség kimutatását mellőzhetlen feltételül nem szabja meg : e tisztet egészen ingyenessé teszi, s a békebirákat a rendes bíróságok szervezetén kívül ugyan, de azokkal harmonikus összeköttetésbe helyezi. A békebírói tiszt nem keresetmód , ennélfogva a békebíráktól nem kívánhatják oly szakismeretek kimutatását, minek a rendes bíróságoknál meg vannak szabva. Ez nem azt jelenti, hogy az ily ismeretek fölöslegesek, sőt épen a békebírói tiszt lesz egy hatalmas ösztön arra, hogy azok is, kik a jogi pályát nem választák feladatukul, de a közügyekre tevékenyen befolyni kívánnak, az ilynemű kiképzettséget bizonyos mérvben megszerezzék. A békebírói teendők ingyenes teljesítése lényeges vonása ez intézménynek. Ez által válik ez az igazi önkormányzat alkatrészévé. Ha e teendők végzéseiért akár állandó fizetés, akár díjak alakjában , pénzbeli jutalmazás nyújtazik , akkor elutasíthatlanul előállanak mindazon következmények, melyek a fizetett állandó hivatal természetéből folynak. Az ily hivatal keresetmóddá válik, ha a fizetés még oly csekély, az állás még oly ingadozó, s az annak elérésére megkívántató minősítvény még oly tág is. Alig kétkedhetni, hogy az ily hivatalra bőven akadnának vállalkozók, csak a pályázó elemek lennének selejtesebbek. Mert kétségbevonhatlan igazság, hogy csekély fizetésre csekélyebb minőségű emberek vállalkoznak; képzettebb és tehetségesebb ember, ha keresetmódról van szó, oly állást keres, mely szellemi értékével inkább arányban áll. De épen ez által, mert ily elemeknek nyittatnék meg az út, viszszavonulnának azok, és ezt majdnem biztosan mondhatni — kiknek tömeges részvététől egyedül függ ez intézmény sikere. Azok, kik a jogtudományt életpályául választották, a rendes bíróságot keresik fel, mely jobban fizetett, biztosabb állást nyújt, s több tért nyit az előmenetelre. Akik viszont készek lennének a közügyek- ben munkás részt venni, s a kik ingyen szívesen vállalkoznának oly tisztre, mely mig tevé- kenységöknek tért nyit, társadalmi állásukat, befolyásukat is emeli s polgártársaik szemében nimbussal veszi őket körül , vonakodni fognak oly tiszt elfogadásától, mely ép úgy hivatal, mint az állami bíróságok állomásai, de ezeknél csekélyebbnek tekintetik, s a mely ennélfogva a közvélemény előtt előbb-utóbb tekintélyben s talán bizalomban is szükségképen hanyatlani fogna. " A békebirói intézmény körül Francziaországban felmerült tapasztalatok ezt cáfolhatlanul igazszolják. , Ha viszont a békebírói tiszt oly hivatallá tétetik, mely állásban, fizetésben, biztosságban a rendes bíróságokkal egy fokon áll, úgy lényegében ■ amazokkal ugyanazonossá válik, s a kettő közt csak az elnevezésben lesz különbség. Ily puszta névkülönbség fenntartására csak egy komoly indok lehet: a szokás, a hagyomány. De nálunk, ahol mind intézmény, mind a név új , ezen indok is hiányzanék. Ez esetben nem volna ok a békebíró és a járásbíró közt különbséget tenni; nem nyittatnék új tér az öntevékenységnek, az önkormányzatnak s így le kellene mondani mindazon előnyökről, miket e téren politikai és törvénykezési tekintetben várni lehet. Az ily javaslatnak alig lenne más értelme, mint az , hogy lényegében egynemű bíróságokat kétféleképen nevez el. E pontnál egy önkéntelenül keletkező kérdésre is kell felelni, mely az intézmény alapelvének vizsgálata közben felmerül. E kérdés az : remélhetni-e alaposan, hogy a békebírói tisztre épen azon elemek vállalkoznak,melyekre a javaslat számít ? E javaslatba törvénynyé válik, abban is fog különbözni a törvények legnagyobb részétől, hogy végrehajtásánál a legfőbb tényező a nemzet tevékeny, tettleges közreműködése lesz. Talán nem egészen alaptalan azok aggodalma, kik kételkedve kérdezik: várjon azon rombolások után, miket az utolsó húsz év eseményei, különösen az önkormányzati elemekben előidéztek, — a vagyoni jólétnek az eddigi középbirtokos osztály körében történt hanyatlása és korunk anyagi előnyökre intézett iránya mellett várható e az önkormányzati szellem oly általános, oly erélyes fellendülése, hogy ezen nem pillanatnyi tevékenységet, hanem kitartó munkát kívánó tiszthez azon kezek fognak nyúlni, melyek annak elvégzésére leginkább hivatvák ? Ezen kérdésre való feleletnél kellő tekintetbe kell venni, hogy maga az intézmény bárki, de amennyire legalább az eddigi nyilatkozatokból biztosan lehet ítélni, a közvélemény általános óhajával találkozik. Azon felül maga a hatáskör, mely a békebírákhoz utaltatott, olyan, mely, főleg ha nagyobb számmal akadnak vállalkozók, nem jár túlságos elfoglaltatással. Ehhez járul, hogy a békebíró a közhatalom egy részének letéteményesévé válik ; hogy hatáskörébe oly ügyek utaltattak, melyek helyes elintézésének jó hatása közvetlen környezetében leginkább érezhető; hogy e tiszt befolyást s tekintélyt szerez, és módot nyújt, a közbizalmat és hálát nagy mérvben megszerezni. — mindezen körülmények összevéve oly hatalmas, oly életerős erkölcsi rugót képeznek, melynek hatása a nemes becsvágyra majdnem kimaradhatatlan. És aztán, nincs is messze a múlt távolában azon időszak, midőn még ezen indokok az összes értelmiségre, különösen a földbirtokos osztályra hatalmasan hatottak, és ha sokan és méltán panaszkodnak arról, hogy a befolyás, melyet ez osztály korábban környezetében gyakorolt, az utóbbi időkben sok helyen a végelenyészéshez közel áll, most ez intézmény a legméltóbb alkalmat nyújtja arra, hogy azon befolyás a legnemesebb módon, nem kiváltság,hanem a közügyekre szánt tevékenység által visszaszereztessék, és szélesebb és maradandóbb alapokra legyen fektetve, mint amelyen valaha nyugodott. Nem hihető, hogy ez indokok egészen elveszitették volna erejüket, s közéletünk legújabb jelenségei is azon kétségtelen tényt állítják elénk , hogy, ha nem is nagy számmal, de mégis majd mindenütt találkoznak oly elemek, kiket egyrészt vagyoni jóllétük és műveltségük, másrészt szabad idejük képessé tesz arra, hogy e tisztet legméltóbban betölthessék . Az intézmény megkedveltetésére az is be fog folyni, hogy a rend és béke fenntartása közvetlen környezetében mindenkinek, de főleg a vagyonos is mivelt embernek áll érdekében, s ez intézmény által mód van arra nyújtva, hogy az állampolgárok e része a közügygyel együtt saját érdekét is hathatósan előmozdíthassa. És ha talán az intézmény szokatlansága miatt eleinte tartózkodóbban viselik magukat a hivatottak, téves nézet volna annak meghonosulása iránt minden reményről lemondani. Nem kell feledni, hogy az intézmény meggyökereztetésére a példa, annak tapasztalt jótékony hatása hatalmasan közre fog működni, és kevés reményt lehetne táplálni az önkormányzat jövője iránt hazánkban, ha az öntevékenységre nyitott ezen tér a hivatott elemeket gyógyíthatlan közönyben találná. Talán nem is kell különösen kiemelni, hogy a javaslat a fennérintett alapelvnek megfelelőleg a békebírákat a törvényhatóságokkal szoros kapcsolatba hozza. Kineveztetésük csak a törvényhatóság ajánlatára történik; hatáskörük csak a törvényhatóság területére terjed ki; a törvényhatósági árvaválasztmánynak rendes tagjai, s a törvényhatósági tisztviselők maguk is felruházhatók békebirói tiszttel, mégpedig a törvényhatóság különös ajánlása nélkül, mert választásuk egyszersmind ajánlásnak tekintetik. II. A békebirák szervezeténél a kinevezés elvét fenn kellett tartani már csak a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény határozatai miatt is. A törvényhatóságoknak azonban az intézmény természetének megfelelő lényeges befolyás engedtetett az ajánlási jog által. E tiszt elérésére megkívántató kellékek úgy vannak megszabva, hogy a békebíróságból egyetlen értelmes és független állású ember sincs kizárva, ki ezen tiszt elvállalására erőt és kedvet érez. Az összeférhetlenség csak oly foglalkozásúakra nézve mondatott ki, kik vagy már különben is állami functiókat végeznek, akiknek tehát összes tevékenységüket hivatalukra kell fordítaniok; vagy a kik a törvénykezésben bizonyos irányban mint tényezők részt vesznek, vagy pedig a kiknek pályájuk olynemű, mely ama tiszttel kellően nem egyesíthető. A tiszt elvállalása vagy elhagyása egészen önkéntes. Kényszer alkalmazása nem igen lenne öszhangban a nobile officium természetével. Különben is, a kényszer alkalmazása már magában véve kedvezőtlen világot vetne az egész intézményre, és nem is volna várható kellő siker az oly tiszt teljesítésétől, melyre valaki csak mint kisebb részra és csak azért vállalkoznék, hogy az által valamely nagyobb résztől megmeneküljön. A békebírói tiszt, mint minden önkormányzati functió, nem csak jogot ad, de kötelességet is állapít meg, s amazt csak ez utóbbiak pontos teljesítése fejében nyújtja. Természetes ennélfogva, hogy annak gyakorlata a közhatalom ellenürködése alatt áll, s azok, kik a békebirói tisztet fel- 1399