Budapesti Közlöny, 1870. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-01 / 99. szám
Orosz Józsefnek, Brau Csurka Márton elleni ügyében, alp. s. psza. Házy Mihály s. psza, Lindl Mihály elleni végrehajtási ügyében. Győr város árvapénztárának, Fleinek Miklós s neje elleni végrehajtási ügyében, a győri káptalan s. psza. Szabó Lajos s. psza, a bécsi polgári bálbizottmány elleni ügyében. Novák György s. psza, neje Lehóczay Zsuzsánna elleni ügyében. Mezey Ferencz és Sándor s. psza, Medgyesy Tivadar s többek elleni igényperében Adler Anna s. panasza, Kovacsevits István elleni ügyében. Kotz Lipót s. psza, Klein Zsigmond elleni ügyében. Ivánka Józsefnek, Gálla Pál elleni ügyében alp. s. psza. Horty Gyulának, Tivadar András s Orosz János elleni hivatalból felterjesztett ügye. Kajoly Jánosnak, Fodor János elleni ügye hivatalból felterjesztve. Popovits Miklósnak, Csehily Mihály elleni ügyében alp. s. psza. Fekete Lászlónak, Fekete Antal elleni ügyében alp. s. psza. _________________________________________ ----—----------------------~~ BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Bécs, april 30. A cseh pártvezérekkel eddig tartott értekezleteknek nem volt informatoriusjel-lemök. A csehek feladták a cseh korona államai közös országgyűlésének tervét, hanem helyébe a cseh államjog elismerését követelik, mely szerint azután az osztrák-magyar kiegyezkedési törvények is módosítandók lennének. A cseh pártvezérek a ma Palackynak adandó fáklyás menet miatt Bécsből Prágába utaztak. Az értekezletek legközelebb ismét fölvétetnek. Mint Triestből 29 föl jelentik, Ciana és Fiuméban 28-án reggel ismételve erős földrengéseket éreztek. Graenzenstein Gusztáv temetése tegnap dr. közrészvét mellett ment véghez. A ministerek közül gr. Andrásy, Lónyay, b. Eötvös és Gorove, sokan a képviselők közül, a pénzügyminitériumnak csaknem összes személyzete, sokan a többi ministériumokból, legkivált a főbb hivatalnokok, kik az elhunytnak közelebbi barátai voltak, a fővárosi hatóság tagjai, sokan a honvédek közel, s igen nagy számú közönség volt jelen a gyászünnepélyen. A halottas háznál halotti beszédet Székács József tartott, híven tüntetve elő a boldogoknak érdemeit, munkásságát, tetterejét, mely addig, míg a test meg nem tört, fáradhatlan volt, széles ismereteit, emelkedett szellemét. Híven leírta az államférfiút, ki mindig kész volt szolgálni hazáját, midőn munkásságát törvényes kormány vette igénybe. Az alapos ismeretekkel biró szakembert, a derék családapát, ki családja tagjainak fényes nevet hagyott hátra, melyre azok büszkék lehetnek, s mely rajok nagy kötelességeket ró. A gyászbeszéd, egy szivreható ima és a gyászének végeztével a boldogult tetemeit benső barátai emelték a gyászkocsira, mely mellett hisz magyar ruhában öltözött pénzügyministeri hivatalnokok vitték a fáklyát. A menet a budai temetőbe ment, hol a budai evang. lelkész Stehlo András tartott az elhunythoz méltó gyászbeszédet. — TORONTÁLMEGYE SZENTGYÖRGYI választókerületében az áprils 28-án eszközlött választásnál, a Deák-párti Dániel Ernő 1217 szavazattal képviselővé választatott. Az ellenjelölt Missich János 697 szavazatot kapott. — A LÓVERSENY, melyet Székesfehérvárott a honvédtisztek rendeztek, tegnapelőtt, történt meg. József föherczegen s Andrásy ministerelnökön kívül még számos hadseregbeli főtiszt s igen nagy néptömeg volt jelen. A József föherczeg által adott díjt b. Fechtig főhadnagy lova, a „Flock“ nyerte, az Andrásy gr. dijára pedig Perczel József hadnagy lova ért be elsőnek. József főherczeg, mint értesülünk, azonnal tudósító táviratilag Perczel Mórt, az öreg honvédtábornokot, fia diadaláról. A figyelem, természetes, hogy nagyon meglepte az öreg atyát, ki táviratilag ki is fejezte köszönetét erte. A végverseny diját hg. Eszterházy Lajos főhadnagy adta, ki aztán maga el is nyerte „Haszkoy“ nevű ménével. —József főherczeg s a ministerelnök még tegnap visszatértek különvonattal Budára. 1770 KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGYEK. Mint Páriából 29-ről jelentik, a chamberyi érsek s a gabi püspök az egyházmegyéikbeli papságot oda utasíták, hogy nemcsak igennel szavazzanak, hanem az ellenséges indulatú sajtó által félrevezetett lelkiismereteket is felvilágosítsák. Favre Gyula csatlakozott a baloldal manifestumához. Paris, april 29. A clerusnak magatartása átalában a plebiscitnek kedvező. Azon tőzsdehír, hogy a császár ellen merénylet terveltetett, alapnélküli. Páriában a felsőbb tanszabadság megállapítására kiküldött bizottmány, ápril 26-án, Guizot elnöklete alatt folytatván üléseit, a bizottmány az akadémiai czimek adományozása felett vitatkozott. Guizot felsorolta ama rendszereket, melyek e kérdésre nézve tekintetbe vétethetnek s melyek a bizottmány kebelében fölemlittettek és pedig: 1) Az állam nem kíván a szabad oktatás tanáraitól semmiféle akadémiai czimet, de kizárólag magának tartja fenn facultásain olyakat adományozhatni; 2) az állam a szabad tanintézetek tanáraitól követelhet akadémiai czimeket, de viszont őket azon joggal ruházza fel, hogy ők is oszthassanak ilyeket; 3) a vegyes vizsgáló bizottságok, melyek az állami facultások a a szabad felsőbb tanintézetek tanáraiból alakulnak osztják az akadémiai czimeket; 4) az állami facultások s a tanszabadság felsőbb intézetei által adományozott czimek csupán tiszteletbeliek, s viselőiknek a hivatalba lépés előtt külön vizsgát kell letenniük; 5) az állami tanintézeteken oly külön bizottságok alakíttatnak, melyek előtt a szabad tanintézetek növendékei mindenkor megjelenhetnek vizsgatétel végett, s a melyek aztán ugyanazon gradusokkal s szabadalmakkal ruházhatják fel, mint az állami facultások. Megkezdődvén a vita, részt vesznek benne Broglie herczeg, Franck, Pertud abbé, Saint- Marc-Girardin, Laboulaye s több más. Természetes, hogy az első pont vita nélkül fogadtatott el és szavaztatott meg, csak a második rész körül fejlődött ki hosszabb vita. Broglie herczeg helyesnek találja, hogy az állam számára tartatik fenn a czim-osztás kizárólagos joga. Franck is szükségesnek találja ezt, nehogy az oktatás sülyedjen. Remusat nem osztja előtte szóló nézeteit s úgy tartja, hogy nem az a kérdés, ki hol, de ki mit tanult, s hogy a tanszabadság által a felsőbb tudományok nem fognak sülyedni. Saint-Marc-Girardin osztja Remusat nézeteit, s azt mondja, ha idővel ki fog tűnni, hogy a tanszabad- s ság érdekében a vizsgákat reformálni kell, ez plebiscitum nélkül is , meg fog történhetni. Favétába nok csak az ügyvédekre s orvosokra nézve kívánja fentartatni a tudori czimet. Captier azon a kérdést intézi a bizottmányhoz, miután elmondta, , hogy tökéletesen elismeri, miként csak tudori czimes államtanárok tudományában lehet teljesen bízni, várjon, ha valamely állami felsőbb tanintézet tanárai külön szabad intézményt akarnak alapítani, mi jogon lehetne tőlük a tudori czim osztását megtagadni ? Prevost-Paradol azt tartja, hogy azon esetben, ha az állam tartja kezei közt a tudori czimek osztását, a tanszabadság már előre is szűk térre szoríttatik. Laboulaye nem osztja e nézetet. A szavazás e kérdésre nézve a legközelebbi ülésre halasztatott. Mint Párisból ápr. 28-ról jelentik, a lombardiai vasút-társulat részvényeseinek rendes közgyűlése elfogadta az igazgató-tanácsi jelentés azon javaslatát, melynél fogva részvényenként 25 franknyi osztalék fogna jutni. Továbbá ugyanaz fölhatalmazást adott a szükséges összegű kölcsön fölvételére, és a kilépett igazgató-tanácsi tagokat ismét megválasztá. A jelentés a kedvezőtlen helyzetet két oknak tulajdonítja, — t. i. az Austriában levő magas agrónak, — s a magyarországi gabnakereskedés pangásának. —• A rendkívüli közgyűlés a részvényesek elégtelen száma miatt elnapoltatott. Párisban ápr. 29-én kísérletek létettek, a péksegédek szikejának előidézése végett, — azonban minden siker nélkül. GÖRÖG ÜGYEK: A „Times“ a görögországi ismeretes gyilkosságra vonatkozólag, Athénéből, ápr. 25-én kelt következő táviratokat közöl : „Az „Aphrocella“ múlt éjjel érkezett meg, Ogner és gróf Boyl holttesteivel. Az előbbi szivén keresztül van lőve, —s tüstént meg kelle halnia. Minden szükséges intézkedés megtétetett, Herbert és Ogner holttesteinek hazaszállítása iránt. — Loyds neje inkább kívánná, hogy férjének maradványai itt temettessenek el. A holttestek mielőbb Máltába fognak küldetni az „Antelope“ hajóval Mancaster lord, és neje köszönik a kormány szíves ajánlatát, a Máltába szállíttatás iránt, azonban inkább akartak pénteken, Marseille- en át térni vissza. — Ogner, halála előtt Athénébe küldé végrendeletét, melyben azon óhajtását fejezi ki, hogy holtteste bebalzsamoztassék, s Londonba küldessék, — a mi e szerint meg is fog történni.“ Az ápr. 28-ról kelt londoni lapokban, — a Görögország elleni ingerültség vihara teljes mérvben kitört. Az összes lapokban egy nyilatkozat-forma jelent meg, — melyben következő öt pont emeltetik ki: „1. A marathoni expeditio a görög kormány tudtával, s megegyezésével, egy őrkiséret formaszerü oltalma alatt, s azon biztosítás mellett eszközöltetett, hogy maga ezen őrkiséret is fölösleges elővigyázati intézkedés. ” 2. A foglyoknak a rablók kezébe jutása csak néhány mértföldnyire történt a görög fővárostól, s a váltságdíj kifizetése, — az utolsó fillérig — biztosíttatott, a görög kormány fáradozása nélkül. - - 3. A görög kormány világosan, s határozottan figyelmeztetve volt arra, hogy a rablók elleni erőszak alkalmazása a foglyok meggyilkoltatását fogná maga után vonni, — s ünnepélyes ígéretet tett, hogy a rablók nem fognak háborgattatni, — a mi ez utóbbiakkal közöltetett is. — 4. A kormány ezen ígérettel nem gondolva, katonaságot küldött, — vagy legalább megengedte annak elküldését, — s ekkér előre meggondolva alkalmat nyújtott a foglyok lemészárlására. — 5. Tudjuk, hogy az amnestia életkérdés volt a rablókra nézve — s a foglyok éltét megmentette volna. A görög kormány mindazáltal azt, hiábavaló okokból megtagadá. De még ha föltesszük is, hogy az emelt kifogások alaposak lettek volna,— mégis az ügyet még további megfontolás alá kellett volna venni. A rablók elleni támadás által a görög kormány minden kilátást megsemmisített, az alkudozások kedvező kimenetelére, — s ily körülmények közt az teljesen, s egyedül felelős a brit nép előtt a történtekért.“ Ezen nyilatkozat képezi az athénei cabinet elleni ama heves kifakadások alapját, melyekben az összes lapok részt vesznek. — A „Times“ kezdi meg a sort. — „Mi azt hisszük,“ — úgymond — „hogy ezen gyilkossági jelenet jelentékeny politikai eseménynek fog bebizonyulni. Az csordultig megtörté a görög rosz kormányzat helyzetét, s Európa türelmét kimeríté. Tétovázás nélkül kijelentjük, hogy már eljött az idő, melyben ezen botrányoknak véget kell vetni. Legalább az élet-, s vagyonbiztosságot meg kell őrizni, ha csak azt nem akarjuk, hogy a nagyhatalmak Görögország fölötti gyámsága gúny tárgyává’legyen. Ha a kormánynak nincs hatalma, — akkor a rendnek idegen hatalom által kell fönntartatnia. — Az 1859. évben Athéné azért szállatott meg a francziák s angolok által, hogy az udvar harczias vágyai fékeztessenek, — s mi félelem nélkül kimondjuk, hogy jelenleg hasonló lépés szintúgy igazolva lenne. Mi 900,000 font sz.-et költöttünk az abyssiniai hadjáratra ; — noha arra kevesebb okunk volt, mint itt. Azonban Görögországban nem fognának oly nehézségek állami utunkban, mint Abyssiniában; — 3—4 ezred, egy jeles vezér alatt, — minők Indiában képeztettek ki, — néhány hónap alatt szintoly biztosakká fognák tenni az atticai hegyi ösvényeket, mint a minők az angolországi országutak.“ Hasonló modorban, — csakhogy kevésbé nyíltan kifejezett fenyegetésekkel — nyilatkoznak a többi lapok is.] A „Mém. diplom.“ szerint, mihelyt a marathoni gyilkosságok híre hivatalosan meg lön erősítve, — Görögország védhatalmasságai táviratileg egy, a hellén kormányhoz intézendő igen erélyes cél-