Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1870-10-09 / 230. szám

Pál Sámuelnek, Huszár András e. ügyében alperes b. psza. Kun Gyulának, Hoffmann Nándor e. sommás peré-­­­ben, alp. s. psza. Jamniczky Antalnak, Kallusch Sámuel e. ügyében, alp. s. pszn. Apró Lidiának, Bekker János e. végrehajtási ügyé­ben, alp. s psza. Moreczky Mórnak, Pravnyik Jona e. sommás ügyé­ben, alp. s. psza. Petkó Lázárnak, Ring Miksa e. ügyében, alperes s. psza. Sipos Imre ügyvédnek s. psza. Müller testvérek e. rendes perében. , Néhai Bakki Perencznek és Babusa Erzsébetnek ha­gyatéki ügyében s. psz. Huszár Sándornak, Berdach Dávid e. perében, alp. s. psza. Felső Jánosnak, Sótonyi István e. 600 frt iránti peré­ben, alp. s psza. Szabó Gergelynek s. psza. Viosz Lajosné e. sommás perében. Neumann Józsefnek, Szászy Antalé, zárlati ügyében, alp. s. psza. Vaj­kó Pálnak, Szekerák Mihály e. sommás perében, alp. s. psza. Nediu Moisának, Anuska és Nika Sposariu e. som­más perében, alp. s. psza. Petri Ferencinek, gróf Stadion Gauriff Mária e. vég­rehajtási ügyében, alp. s. psza. Stein Karolinának s. psza, Berger Fülöp e. igény­perében. Szunyoghy Lajosnak s. psza, Fendrich Hermann e. bérleti ügyében. Herez Márknak, Brutmann Lajos e. biztosítási ügyé­ben, alp. s. psza. Illik Mihály s. psza, Ciner Jakab e. végrehajtási ügyében. Gyorgyevits Istvánnak, Schreyer Anna e. végrehaj­tási ügyében, alp. s. psza. Molnár Andrásné szül. Behum Máriának s. psza, Molnár András e. zárlati ügyében, Cséri Györgynek, Rudi János e. végrehajtási ügyé­ben, alp. s. psza. Halbherr Christinának, Hubert Péter e. biztosítási ügyében, alp. s. psza. Hubert Péternek s. psza, néhai Martin János hagya­téka iránti ügyében. Halbherr Krisztinának, s. psza. Hubert Péter e. biz­tosítási ügyében. Ugyanannak s. psza, ugyanaz elleni zárlati ügyében. Szirmay Istvánnénak, Venczel Albert e. sommás pe­rében, alp. s. psza. Perlaky Dánielnek, Hun János e. sommás perében, alp. s. psza. Strassburger Zsigtrondnak, Molnár János e. ügyében alp. ügyvéd s. psza. Steinicz J-nek, Weinberger A. e. rendes perében, alp. s. psza, Grossmann Jakabnak s. psza, Láng Sámuel e. som­más perében. Moldován Ábrahámnak s. psza, Jékey Ignácz e. som­más perében. Siebenfreund Bélának s. psza, Pisztory Károly e. sommás perében. Sohr Rózának s. psza, Sohr Jakab e. perében. Hirsch Izsáknak, Grünfeld Mór e. adóssági perében, alp. s. psza. (Folytatjuk.) BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Görzből jelentik, hogy a községtanács f. he 7-ki ülésében b. Pino, bukowinai tartományi elnökké történt előléptetése alkalmából, díszpolgárrá ne­veztetett!«. Este tiszteletére fáklyás zene rendez­tetett. — A BÉCSI FESTÉSZETI AKADÉMIÁN Mészöly Géza fiatal festész, kit a képzőművészeti társulat kiállításai­ból már ismer a fővárosi közönség, közelebb arany ér­met nyert. Lenau egyik költeményéhez kellett illu­­stratiót készíteni és sok versenyző közt ő vívta ki a ki­tüntetést. — Ifj. CsÁTHY Károly Debreczenben kiadta az általa kiadott könyvek jegyzékét. E szerint 1866 tól ez ideig 47 könyvet és zeneművet adott ki. Többnyire ér­tékes, valódi belbecsesel biró művek a szép-, gazdasági-, tan- és vallási irodalom köréből. 7250 K­ÜLFÖLD. Háborús hírek. Regon franezia tábornoknak egy Toursból, f. hó 5-ről kelt jelentése arra látszik mutatni, hogy a Loirenál egybegyűlt franezia sereg megtette az első offensív lépést északra Orleans felé. A neve­zett tábornok f. hó 5 én reggel há­rm combinált dandárral és 3 félü­teggel Toury felé indult, mely itt mértföldnyire fekszik Orleanstól északra, a Párisba vezető vasút mentében. Útközben Chissisnál ellenséges előőrsökre akadt, mely alkalommal „öt, ember fogatott el a bajor király-ezredből.“ Az előnyomulás ezután folytatva lett, „daczára annak, hogy az ellenséges tüzérség 10, tiz­ekét fontos ágyút számlált, me­lyek néhány franczia ágyút használhatlanná tettek.“ A Resmyre- dandár Tourytól jobbra 4­ 500 porosz lovasra bukkant, kik vagy 2000 gyalogos által támogatottak, s mindezeket gyors vissza­vonulásra kényszeríté Pária felé, egyszersmind pedig néhány órányi távolságra ü­ldözé Toury lól. Reyan tábornok ez alkalommal egy szállítmány vágómarhát vett el, mely 147 tehénből és 52 juh­­ból állott. Beyan tábornok minden valószínűség szerint aránylag csak egy igen gyenge porosz­ hadtesttel találkozott, mely kémszemlére és élel­miszerek beszerzésére lett bizonyára a Loire felé­­ kiküldve. A német táborból e csatározásról még nincs tudósítás. A németek különben már többször küldtek csa­patokat Loire felé, részint azért, hogy az Orle­­ansnál egybegyült francziák felől tudomást sze­rezzenek, részint hogy élelmiszereket teremtse­nek elő a Páris alatt egybegyült fősereg számára. Régibb tudósítások szerint a poroszok már előbb is jártak a vidékeken, valamint nyugatra és észak­nyugatra is Chartres, Dreux és Nantesen túl. A poroszok e mellett, mint az egyes tudósítások­ból kivehetni, aligha Pithiviersnél állandó figyelő­­őrséget nem hagytak, miután e helyet aránylag nagyon megerősítették és sok emberrel szállat­­ták meg. Különben minden jel arra mutat, hogy a két el­lenfél sorakozni igyekszik a Loire mentében, a­hogy a németek valószínűleg támadást fognak in­tézni a négy hét óta alakulóban levő Loire- had­­sereg ellen, melynek kimenetelét természetesen még nem lehet előre tudni. Párában nyugtalankodni kezdenek, hogy a Loire-hadsereg oly lassan nyomul előre, Lefort tá­bornok siettetni fogja most annak szervezését. A Strassbourg előtt alkalmazott csapatok nagy része 14. hadtestté al­kítva, Werder tábornok pa­rancsnoksága alatt Páris felé vonul. A Falkenstein tbrn. parancsnoksága alatti 5. had­sereg, mely a Felső-Elszászon vonul­athír szerint, 80,000 föl áll. Mint a roueni „Nouvelliste“ írja, most szomba­ton erős porosz hadosztály nyomult Beauvaistól Gournay felé. St. Germennél csatára került a do­log, mely alkalommal a poroszok visszavezettek, Fourichon tengernagy visszalépését a hadügyér-­ségtől s a nak helyettesítését Lefort tábornok ál­tal, előbbinek Crémieuxvel és Glais-Bizoinnal való vélemény-különbsége okozta. Ő vonakodott a tá­bornokokat a megyefőnökök és kormánybiztosok polgári tekintélyének alárendelni név szerint el­lenvetést tett az ellen a lyoni zavarok alkalmával, midőn Crémieux az összes hatalmat a megyefő­nökre ruházta át. Ez lett elbocsátásának okává Fourichon különben megmarad tengerészügyi mi­­nisternek. A franezia határokon a felügyelet a jelen pilla­natban igen szigorú. A franezia határőri hiva­talnokok senkit sem bocsátanak ki az ország­ból, kinek útlevele nem a legjobb rendben van. E mellett különös figyelemmel vannak azokra kik még nem érték el a 35 éves kort. Sok katona köteles egyén szökött ugyanis már meg, s ennek véget akarnak vetni. Ujonczokban különben nincs szükség, csakhogy a­­legnagyobb rész fegyvertele­nül áll, egy másik rész pedig csakis régi fegyve­rekkel van ellátva,s csak gyéren van Chassepot féle puskával felfegyverezve. Remélik azonban, hogy e hiányon legközelebb segítve leend, a­hogy An­golországból és Belgiumból nem sokára elég fegy­ver fog behozatni. Több londoni lap kapott ugyan Párisból, sept. 29-ig terjedő magán tudósításokat, de az ottani állapotoknak tiszta képét mindezen közlésekből még­sem lehet világosan kivenni. A „Daily Tele­graph“ egyik levelezője szerint a védők szelleme kitűnő, és a fegyverviselők száma 600,000; min­denkép el vannak készülve a poroszokkal való szembeszállásra. Húst és kenyeret a rendes ára­kon lehet venni, de a fényűzési czikkek drágák. Egy font vannak az ára hat frank, egy tojás öt sous. Ellenben egy lovat potom áron, fél frankért lehet venni. A „Time3­“cak egy magán­levele így szól: „Az ellenség kezd fáradt lenni. Ezen fölül a legnagyobb nyomor uralkodik aborukban ; a foglyok, kiket elfogtunk, elsoványkodtak az éhség miatt, míg a mi katonáink nem szenvednek hi­ányt, és buzgón kívánják, hogy csatába mehesse­nek. A városban teljes nyugalom uralkodik, ép úgy, mintha nem is lenne ostromzár. Mi mindnyá­jan készek vagyunk fegyvert fogni, a­mire nemso­kára el is jövend az idő.“ Páris erődítéséről szólva a „Schlesische Zeitung“ úgy találja, hogy Trocln tábornok nagyban utá­nozza Tottleben tábornok, Sebastopol védőjének példáját, mint a ki­folyást előbbre s előbbre tolta a külerőditéseket.Igy Fort Ivrinél és Bicétrenél egy teljesen uj vonal állíttatott fel, mely Vitry és Vil­­lejuif falukat foglalja magában s azokat egy erős támponttá alakítja; egys­orsmind pedig a Szajna s a Biévre-Boche közti részt tetemesen megerő­síti. Hasonló, habár kevésbé nagy földművek van­nak készülőben Páris déli oldalán is. A nagy tett­erővel vezetett védelemnek további jelei gyanánt tekinthetni a minden oldalról szigorú­­an vitt elő­őrsi szolgálatot, valamint a gyakori ágyutüzelést, mint a­mely által a tüzérség mintegy begyakorol­­tatik. A­ franczia helyőrség különben a sánczok mögött folytonosan gyakorolja magát és sok pus­kaport fogyaszt. Trochu itt bizonyára azon gondo­lattól is vezettetik, hogy a renyheség minden rosznak kútfeje. Ily körülmények közt nem csoda, ha a németek nyakra főre sietnek az ostromszereknek Páris alá szállításával, s némely porosz lapok máris tudni vélik, hogy Páris bombáztatása egyszerre, egy és ugy­anazon napon és órában fog minden oldalról megkezdetni. A „Vossische Zeitung“ úgy hiszi, hogy Toul és Strassbourg elestéve, valamint a Pont­­-Monsson és Remi­ly közti vasút helyreállításával, a várharc­ a jelen hadjáratban egy egészen új stádiumba lé­pett. Ha eddigelé ugyanis arról volt szó, hogy a németek előnyomulásuknál mindig figyelemmel legyenek a mögöttük történő dolgokra, különösen, hogy a Németországgal való összeköttetés bizto­sítva legyen, s hogy Strassbourg mint a békekö­tés egyik záloga német kézre kerüljön, úgy most, miután Toul és Srassbourg elesett és a fenérintett vaspálya helyreállíttatott, a harcz a nyílt síkon valószínűleg csak nagy stratégiai húzásokban fog vitetni, mi mellett a még franczia kézen lévő vá­rak teljesen figyelmen kivel fognak hagyatni. Erre látszik mutatni az is, hogy a németek a Strassbourgnál állott 3. hadosztályt, továbbá a 3. porosz s a dél-német tartalék­ hadsereget is a Felső- Rajna vidékére Lyon felé küldik, és Neu Breisach, Schlettstadt és Besangen várakat teljesen figyel­men kívül hagyják. A poroszok a háború végét most, miután fran­­czia hadsereg a nyílt síkon nem létezik, egyedül Francziaország főbb városainak gyors meghó­dításában vélik látni. Erre mutatnak a gyors elő­készületek Páris alatt, továbbá a Lyon és Rouen elleni hadműveletek, valamint Orleans elfoglalása is. (A legújabb távirat szerint e helyet és Pithi­­sierst ismét odahagyták). A „Vossische Zeitung“ azt is hiszi, hogy Metz elestével, mely már is közel van a feladáshoz, Páris sorsa is el lesz döntve, a mindezt még októ­berben várja. „A mecklenburgi nagybg, egy hadtest élén Francziaország észak-nyugati részének tart,s ezt távírják a Rheimsból, s a Francziaország északi

Next