Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1870-11-19 / 264. szám
kellene egyedüli alapjának lenni minden miniszer állásának, még ha az nem is volna oly fontos, mint a külügyminiszer állása a jelen válságos európai helyzetben. Nálunk az megy, nem tudjuk, mikép, hanem megy, hogy a miniszerek változnak, széket cserélnek és sem előlegesen, sem utólagosan a ház nem kap ez iránt értesítést. Szóló ezt valóságos alkotmányos botránynak tartja és ezen alkotmányos botrány megszüntetése végett intéz következő interpellate a kormányelnökhöz vagy helyetteséhez . Van-e tudomása a magyar kormánynak a közös küüügyérség vezetésére vonatkozó állítólagos válságról s az ezzel kapcsolatba hozott magyar miniszeri változások és helycserélések mibenlétéről ? Ha van, nem tartja-e alkotmányos jellemű kötelességének a kormány, hogy az ily válságról és combinatiokról késedelmetlen értesüléshez juttassa a képviselőházat. Közöltetni fog a ministeriummal. Szakácsy Dániel : Következő interpellatiót intézi a pénzügyminiterhez : 1- szer. Tudja-e azt, hogy Zemplén megye felső részén Homonnán, a visszaállított sóraktárakhoz ki vannak nevezve a sós tisztek, s 1870-ik évi január 1-től ott vannak, de semmit nem szolgálnak, mert az ottani sóraktárakba mai napig sem szállíttatott egy darab só sem.? Pedig a meglevő raktári épületekből van arra alkalmas helyiség, hogy addig is, míg a többi kijavíttatnék, a vidék szükségletére elegendő só elférne. 2-or. Szándékozik-e a minister úr, az állam jövedelmének növelése, és a Homonna vidéki sószükség enyhítése tekintetéből sóval elláttatni ama raktárakat, s az ott letelepített és fizetett sós tiszteknek a törvény értelmében 25 fontban is kiszolgáltatni tartozott sóárulással munkát is adni, és mikor ? Kerkapoly Károly pénzügyminiszer : A tett interpellációra egy részben mindjárt adhatok választ. Igen örülök, hogy a tett kérdés által ez ügy általában felmerült. Ha előbb nem, a költségelőirányzat tárgyalásánál magam szándékoztam a képviselőház figyelmét e kérdésre irányozni. Miképen áll Homonnán a dolog, mi oka annak, hogy az árulás ott még ma tettleg meg nem kezdődött, erről közelebb fogok szólni, midőn eziránt biztos tudomást szerezhettem magamnak, de a kérdésnek van általános, s ennélfogva fontosabb oldala is. Én ugyanis nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy a sóárulásnak a kormány által initiált, és a képviselőház által elfogadott rendszere egészben hibás, helytelen; én tökéletesen érteném, ha a sóárulás a szabadkereskedésre bízatnék s az mondatnék: itt a bánya, van só elég, mert az ára, szükségletét minden vidék privata diligentia fedezze ; ezt, mondom, érteném, ez a szabadkereskedés elmélete, így van a Lajthán túl. Azt is érteném, ha azt mondanák, hogy a magánkereskedés, magánvállalkozás életrevalóságában a tapasztalatok szerint nem lehet megnyugodni, tehát a sónak nem csak termesztése monopolizáltatik, hanem elárusítása is épen úgy mint a dohánynál, ahol még nem a termesztés, mely csak megszorítva van, de épen az árulás monopolizáltatik. Ezt mindeniket meg lehet érteni, de a kettőt együtt combinálva, eddig szerzett tapasztalataim szerint kielégítő eredményre alig számíthatunk. Minden embernek szabad az árulás, a kormánynak s árudásnak kötelessége. Mi az eredmény? Az, hogy midőtt a fuvarviszonyok, a conjuncturák kedvezők, akkor minden ember vásárolja, viteti és árulja a sót. Ha például valamely főbányavárosba, vagy annak közelébe jelentékeny gabna szállítása eszközöltetik, a visszamenő fuvarszállítási kocsikat felhasználják ; a fuvarozás ilyenkor természetesen a magánosok által előnynyel eszközöltetik, és ezért a magánvállalkozás rá is veti magát a sószállításra, s mig benne tart azzal kereskedik. Az államnál ugyanazon helyen etablírozott raktárakból pedig nem kel a só, mert a magánvállalat félfuvart szállít csak s igy olcsóbban ad el. Nagybányában például szintén kineveztettek a tisztviselők s foglalkoztatnak is ; a vége az, hogy időnkint, valahányszor t. i. kedvezők a kereskedelmi viszonyok, a magán industria, mint mondom, fél áron szállít s olcsóbban ad el és voltak hónapok, hol az állam sóraktáraiból alig kelt el egy pár mázsa, ami oly baj, amit maga a rendszer idéz elő. Kérni fogom a t. házat, annak idejében ezen kérdést egyszer napirendre tűzni, hogy tüzetesen lehessen tárgyalni. Nem akarom praeveniálni, de az alkalmat meg akarták ragadni, hogy a t. ház figyelmét már most e kérdésre irányozzam. Meg vagyok győződve, hogy minden más rendszer jobb, mint a most fenálló, mert ez oly valami mixtum compositum, melynek semmi értelme sincs. (Helyeslés jobbfelől.) Szakácsy Dániel : Kijelenti, hogy ami azon kérdést illeti, hogy a miniszer úr interpellációja folytán a dolog végére fog járni, azt megnyugtatásul veszi. A dolog érdeméhez akkor fog szólani, mikor a minister úr válaszát fogja előterjeszteni. Wáhrmann Mór : A pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt intézi: Tekintetbe véve, hogy a párisi „société generale“ nevű bankintézettel, annak idején a volt pénzügyminister úr által kötött egyezség folytán, a magyar vasúti kölcsönnek visszafizetésére szánt darabok számai Párisban sorsoltatnak ki. Tekintetbe véve, hogy a sorsolási terv értelmében a legközelebbi kisorsolás jövő hó 1-én eszközlendő, ez Párisban azonban a fennálló politikai viszályok folytán alig fog történhetni, követkző kérdést intézek a tisztelt pénzügyminiszer úrhoz. Tett-e a t. pénzügyminiszer úr kellő intézkedéseket, hogy az ez évi decz. 1-én eszközlendő magyar vasúti államkölcsön - kötvények kisorsolása, hiteles úton és módon, Budapesten foganatosíttathassák. Kerkapoly Károly pénzügyminiszer: Ezen kérdésre is bátor leszek rögtön válaszolni. (Halljuk !) Tökéletes igaza van a t. képviselő úrnak, ha itt nehézséget lát felmerülni, és ez iránt a közfigyelmet felidézni kívánja. Nemcsak a törvényben nincs megírva, hogy a sorsolásnak hol kelljen történnie, hanem az egyes kötvényeken sincs, s így azok birtokosai jogosítva vannak tőlünk azt kívánni, hogy minden félévben történjék meg a sorsolás; azt a mentséget pedig, hogy az „nem történhetik meg, mert Párisban kellene történni, mi meg lehetetlen,“ nem fogadhatják el, sőt jogosítják visszautasítani, miután az a „kellene“ nincs meg sem a törvényben, sem a kezükben lévő kötvényeken, de igenis megvan a párisi „société general“ kezében lévő főkötvényen, és csakis ott. A dolgok ily helyzete kettős kötelességgel állítja szembe a kormányt. Egyfelől a sorsjegyek vevői és annálfogva az állam hitelezői irányában az a kötelessége, hogy minden félévben sorsoljon és a kisorsoltakat egy hóval utóbb fizesse ki, másfelől a „société general“ irányában van az a kötelessége, hogy Párisban sorsoljon. Azt gondoltam, hogy e kötelességek közül a meritorius, a főbb az, hogy minden félévben megtörténjék a kisorsolás; már azután, ha lehet a „société general“ kezében levő fő kötvényben foglalt kötelezettséghez képest Párisban, ha nem lehet, akkor másutt. És mert így gondolkozom, azért gondoskodtam is arról, hogy intézkedések történjenek, amelyek lehetségessé tegyék, hogy december 1-je napján itt, a magyar kormány székhelyén hiteles és törvényes formák mellett megtörténhessenek a kisorsolások. Gondoskodtam ennélfogva a szerencsekerék megszerzéséről, a számok készentartásáról, és arról, hogy a már kihúzottak a szerencsekerékbe ne tétessenek ; s hogy az iránt, hogy mindez így történik, megnyugvás is legyen, gondoskodtam, hogy azon közjegyző helyett, kinek a „société general-“al létrejött megállapodás szerint a sorshúzásnál jelen lenni kellene, itt egy tanácsos küldessék ki. Mellesleg jegyzem meg, hogy a magyar kormánynak egy biztosa is mindig jelen volt a húzásoknál. Ezen kívül gondoskodtam arról is, hogy a külügyministérium megkerestessék a végett, hogy akár az osztrák magyar monarchiának Francziaországban székelő követe, akár a bécsi franczia követ útján lehetőleg értesíttessék a „société general“ ezen itt tett intézkedésekről. Egyúttal meg fogjuk keresni az itteni franczia konsulátust, hogy az itt eszközlendő húzásnál magát képviseltethesse. Azt gondolom, hogy ezek folytán megtörtént mindaz, amit az ügy érdeke parancsol. (Élénk helyeslés.) Wahrmann Mór : A pénzügyminiszer válasza, által az ország hitele érdekében tökéletesen megnyugtatva érzi magát. A ház tudomásul veszi a miniszer válaszát. Bizottsági Jelentések. Ordódy Pál : Az igazoló bizottság előadója • jelenti, hogy a bizottság Kemény Mihály,Vendéghy I Gábor, Fittler Dezső, Kállay Ákos újonnan választott képviselőket igazolta. Kemény és Fittler a 4-dik, Vendéghy a 9 ik, Kállay a 6-ik osztályba soroztatik. Következik a ház költségvetéséről szóló jelentés. A jelentés felolvasása után, a ház azt elfogadja és az elnököt meghatalmazza, a ház november havi költségvetésének folyóvá tételére. Következik a napirenden lévő tárgy. Napirenden van a tegnapról elhalasztott szavazás. Kerkapoly Károly pénzügyminiszer szólni , akar. Nagy zaj. Nem lehet! Zajos „szavazzunk !“ balról. A minister néhányszor igyekszik szóhoz jutni, de szava elvész a zajban. A baloldalról majd Tisza, majd pedig Móricz, azután Madarász és Irányi a házszabályokhoz akarnak szólni, de nem jutnak szóhoz. A zaj perczről perezre növekszik, s az izgatottság mindkét oldalon roppant fokot ér el. Kerkapoly Károly pénzügyminister végre kiejtheti e néhány szót: „Az 1848. III. t. sz. azt mondja: A ministerek mindkét táblánál üléssel bírnak, és ha nyilatkozni akarnak, meghallgatandók.“ (Nagy zaj balról. „Itt a házszabály“ balról. „Itt az 1848-iki törvény“ jobbról. A zaj éktelenné válik, úgy hogy elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. Az ülés felfüggesztése alatt folytonosan tart , még a zaj. Elnök, midőn végre 10 percz múlva az ülést ismét megnyitja,tudtul adja,hogy a pénzügyminiszer nem a napirendhez, hanem a napirend előtt akart szólani, s kéri a házat, hogy meghallgassák. (Felkiáltások balfelől, így már elfogadjuk.) Kerkápoly Károly pénzügyminister: T. ház! ! Tökéletesen elismerem, hogy visszaélnék (Felkiáltások bal felöl: A házszabályok ! Zaj !) Ismétlem, tökéletesen elismerem (Zaj), hogy visszaélnék a törvény által a miniszernek adott joggal, ha a mára már szavazásra tűzött tárgyban saját — tegnap már kifejtett — érveimhez akarnék még valamit adni, hogy valószínűbbé tegyem a szavazásnak azon eredményét, melyet én kívántam. A jog szigorú magyarázata mellett tán megtehetném ezt, de bizonyosan nem lennék méltányos (Felkiáltások balfelöl: De nem tehetné!) De nincs is eszemben, egészen másról akarok szólani. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk!) A házszabályoknak megkísérleti magyarázata ellenében, a túllélről tegnap teljes méltánylatot érdemlőleg az lett kimondva, hogy ily jelentékeny kérdésben, melyet Vukovics képviselő úr véleménye szerint is nem a házszabályok mértékével kell megmérni, nem akarja a túlfél a meglepetés és a véletlen előnyét felhasználni; ez méltányos volt, ez elismerést érdemel. De ugyanazon félről az is mondatott, hogy egyszerű tudomásulvétele annak, mit Zsedényi képviselő úr kérdésére válaszoltam, egyértelmű lenne annak helyeslésével, hogy a magunk által hozott törvények meg ne tartassanak. Ha ily vélemény van, én senki meggyőződésén erőszakot tenni nem kívánva. (Helyeslés) most csak azt akartam kimondani, hogy szemben e kijelentésekkel, s a végett, hogy azok ellenkezőjének bebizonyítására mód és alkalom nyujtassék, s nem csak e házban, de azon kívül is biztositassék a kívánatos megnyugvás, nekem s a kormánynak mi kifogásunk sincs az ellen, hogy azon tárgy, melyet az interpellate felidézett, s az általam arra adott válasz igen is tárgyalás alá vétessék. (Helyeslés). Tisza Kálmán : Megjegyzéseket tesz az imént lefolyt jelenetre és kötelességének tartja kinyilatkoztatni azt, hogy a házszabályok értelmében a miniszer nyilatkozata daczára is megtartandó a szavazás. | Elnök : A házszabályok értelmében elrendeli a név szerinti szavazást. A név szerinti szavazás eredménye az lett, hogy a miniszernek Zsedényi interpellációjára adott 3762