Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1870-11-19 / 264. szám

kellene egyedüli alapjának lenni minden minis­zer állásának, még ha az nem is volna oly fontos, mint a külügyminiszer állása a jelen válságos eu­rópai helyzetben. Nálunk az megy, nem tudjuk, mikép, hanem megy, hogy a miniszerek változ­nak, széket cserélnek és sem előlegesen, sem utó­lagosan a ház nem kap ez iránt értesítést. Szóló ezt valóságos alkotmányos botránynak tartja és ezen alkotmányos botrány megszüntetése végett intéz következő interpellate a kormány­elnökhöz vagy helyetteséhez . Van-e tudomása a magyar kormánynak a kö­zös kü­üü­gyérség vezetésére vonatkozó állítólagos válságról s az ezzel kapcsolatba hozott magyar miniszeri változások és helycserélések mibenlé­téről ? Ha van, nem tartja-e alkotmányos jellemű kö­telességének a kormány, hogy az ily válságról és combinatiokról késedelmetlen értesüléshez jut­tassa a képviselőházat. Közöltetni fog a ministeriummal. Szakácsy Dániel : Következő interpellatiót in­tézi a pénzügyminiterhez : 1- szer. Tudja-e azt, hogy Zemplén megye felső részén Homonnán, a visszaállított sóraktárakhoz ki vannak nevezve a sós tisztek, s 1870-ik évi január 1-től ott vannak, de semmit nem szolgál­nak, mert az ottani sóraktárakba mai napig sem szállíttatott egy darab só sem.? Pedig a meglevő raktári épületekből van arra alkalmas helyiség, hogy addig is, míg a többi kijavíttatnék, a vidék szükségletére elegendő só elférne. 2-­or. Szándékozik-e a minister úr, az állam jö­vedelmének növelése, és a Homonna vidéki só­­szü­kség enyhítése tekintetéből sóval elláttatni ama raktárakat, s az ott letelepített és fizetett sós tisz­teknek a törvény értelmében 25 fontban is ki­szolgáltatni tartozott sóárulással munkát is adni, és mikor ? Kerkapoly Károly pénzügyminiszer : A tett interpellációra egy részben mindjárt adhatok választ. Igen örülök, hogy a tett kérdés által ez ügy általában felmerült. Ha előbb nem, a költségelő­irányzat tárgyalásánál magam szándékoztam a képviselő­ház figyelmét e kérdésre irányozni. Mi­képen áll Homonnán a dolog, mi oka annak, hogy az árulás ott még ma tettleg meg nem kezdődött, erről közelebb fogok szólni, midőn eziránt biztos tudomást szerezhettem magamnak, de a kérdésnek van általános, s ennélfogva fontosabb oldala is. Én ugyanis nem hallgathatom el azon meggyőző­désemet, hogy a sóárulásnak a kormány által initiált, és a képviselőház által elfogadott rend­szere egészben hibás, helytelen; én tökéletesen érteném, ha a sóárulás a szabadkereskedésre bí­zatnék s az mondatnék: itt a bánya, van só elég, m­ert az ára, szükségletét minden vidék privata di­ligentia fedezze ; ezt, mondom, érteném, ez a sza­badkereskedés elmélete, így van a Lajthán túl. Azt is érteném, ha azt mondanák, hogy a magán­kereskedés, magán­vállalkozás életrevalóságában a tapasztalatok szerint nem lehet megnyugodni, tehát a sónak nem csak termesztése monopolizál­­tatik, hanem elárusítása is épen úgy mint a do­hánynál, a­hol még nem a termesztés, mely csak megszorítva van, de épen az árulás monopolizál­­tatik. Ezt mindeniket meg lehet érteni, de a kettőt együtt combinálva, eddig szerzett tapasztalataim szerint kielégítő eredményre alig számíthatunk. Minden embernek szabad az árulás, a kormány­nak s árudásnak kötelessége. Mi az eredmény? Az, hogy midőtt a fuvar­viszonyok, a conjuncturák kedvezők, akkor minden ember vásárolja, viteti és árulja a sót. Ha például valamely főbányavá­­rosba, vagy annak közelébe jelentékeny gabna szállítása eszközöltetik, a visszamenő fuvarszállí­tási kocsikat felhasználják ; a fuvarozás ilyenkor természetesen a magánosok által előnynyel esz­közöltetik, és ezért a magánvállalkozás rá is veti magát a sószállításra, s mig benne tart azzal kereskedik. Az államnál ugyanazon helyen etab­­lírozott raktárakból pedig nem kel a só, mert a magán­vállalat félfuvart szállít csak s igy olcsób­ban ad el. Nagybányában például szintén kineveztettek a tisztviselők s foglalkoztatnak is ; a vége az, hogy időnkint, valahányszor t. i. kedvezők a kereske­delmi viszonyok, a magán industria, mint mon­dom, fél áron szállít s olcsóbban ad el és voltak hónapok, hol az állam sóraktáraiból alig kelt el egy pár mázsa, a­mi oly baj, a­mit maga a rendszer idéz elő. Kérni fogom a t. házat, annak idejében ezen kérdést egyszer napirendre tűzni, hogy tüzetesen lehessen tárgyalni. Nem akarom praeveniálni, de az alkalmat meg akarták ragadni, hogy a t. ház figyelmét már most e kérdésre irányozzam. Meg vagyok győződve, hogy minden más rendszer jobb, mint a most fenálló, mert ez oly valami mixtum compositum, melynek semmi értelme sincs. (He­lyeslés jobbfelől.) Szakácsy Dániel : Kijelenti, hogy a­mi azon kérdést illeti, hogy a miniszer úr interpellációja folytán a dolog végére fog járni, azt megnyugta­tásul veszi. A dolog érdeméhez akkor fog szólani, mikor a minister úr válaszát fogja előterjeszteni. Wáhrmann Mór : A pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt intézi: Tekintetbe véve, hogy a párisi „société gene­rale“ nevű bankintézettel, annak idején a volt pénzügyminister úr által kötött egyezség folytán, a magyar vasúti kölcsönnek visszafizetésére szánt darabok számai Párisban sorsoltatnak ki. Tekintetbe véve, hogy a sorsolási terv értel­mében a legközelebbi kisorsolás jövő hó 1-én eszközlendő, ez Párisban azonban a fennálló po­litikai viszályok folytán alig fog történhetni, kö­vetk­ző kérdést intézek a tisztelt pénzügyminiszer úrhoz. Tett-e a t. pénzügyminiszer úr kellő intézkedé­seket, hogy az ez évi decz. 1-én eszközlendő magyar vasúti államkölcsön - kötvények kisor­solása, hiteles úton és módon, Buda­pesten foga­natosíttathassák. Kerkapoly Károly pénzügyminiszer: Ezen kérdésre is bátor leszek rögtön válaszolni. (Hall­juk !) Tökéletes igaza van a t. képviselő úrnak, ha itt nehézséget lát felmerülni, és ez iránt a köz­figyelmet felidézni kívánja. Nemcsak a törvényben nincs megírva, hogy a sorsolásnak hol kelljen történnie, hanem az egyes kötvényeken sincs, s így azok birtokosai jogosítva vannak tőlünk azt kívánni, hogy minden félévben történjék meg a sorsolás; azt a mentséget pedig, hogy az „nem történhetik meg, mert Párisban kellene történni, mi meg lehetetlen,“ nem fogadhatják el, sőt jogosítják visszautasítani, miután az a „kellene“ nincs meg sem a törvényben, sem a kezükben lévő kötvényeken, de igenis meg­van a párisi „société general“ kezében lévő főkötvényen, és csakis ott. A dolgok ily helyzete kettős kötelességgel állítja szembe a kormányt. Egyfelől a sorsjegyek vevői és annálfogva az ál­lam hitelezői irányában az a kötelessége, hogy minden félévben sorsoljon és a kisorsoltakat egy hóval utóbb fizesse ki, másfelől a „société general“ irányában van az a kötelessége, hogy Párisban sorsoljon. Azt gondoltam, hogy e kötelességek közül a meritorius, a főbb az, hogy minden fél­évben megtörténjék a kisorsolás; már azután, ha lehet a „société general“ kezében levő fő kötvény­ben foglalt kötelezettséghez­ képest Párisban, ha nem­ lehet, akkor másutt. És mert így gondolko­zom, azért gondoskodtam is arról, hogy intézke­dések történjenek, a­melyek lehetségessé tegyék, hogy dec­ember 1-je napján itt, a magyar kor­mány székhelyén hiteles és törvényes formák mel­lett megtörténhessenek a kisorsolások. Gondoskod­tam ennélfogva a szerencse­kerék megszerzésé­ről, a számok készentartásáról, és arról, hogy a már kihúzottak a szerencse­kerékbe ne tétesse­nek ; s hogy az iránt, hogy mindez így történik, megnyugvás is legyen, gondoskodtam, hogy azon közjegyző helyett, kinek a „société general-“al lét­rejött megállapodás szerint a sorshúzásnál jelen lenni kellene, itt egy tanácsos küldessék ki. Mel­lesleg jegyzem meg, hogy a magyar kormánynak egy biztosa is mindig jelen volt a húzásoknál. Ezen kívül gondoskodtam arról is, hogy a külügymi­nistérium megkerestessék a végett, hogy akár az osztrák magyar monarchiának Francziaországban székelő követe, akár a bécsi franczia követ útján lehetőleg értesíttessék a „société general“ ezen itt tett intézkedésekről. Egyúttal meg fogjuk ke­resni az itteni franczia konsulátust, hogy az itt eszközlendő húzásnál magát képviseltethesse. Azt gondolom, hogy ezek folytán megtörtént mindaz, a­mit az ügy érdeke parancsol. (Élénk helyeslés.)­­ Wahrmann Mór : A pénzügyminiszer válasza­­, által az ország hitele érdekében tökéletesen meg­nyugtatva érzi magát. A ház tudomásul veszi a miniszer válaszát. Bizottsági Jelentések.­ ­ Ordódy Pál : Az igazoló bizottság előadója • jelenti, hogy a bizottság Kemény Mihály,Vendéghy I Gábor, Fittler Dezső, Kállay Ákos újonnan vá­lasztott képviselőket igazolta. Kemény és Fittler a 4-dik, Vendéghy a 9 ik, Kállay a 6-ik osztályba­­ soroztatik.­­ Következik a ház költségvetéséről szóló jelentés.­­ A jelentés felolvasása után, a ház azt elfogadja és az elnököt meghatalmazza, a ház november havi költségvetésének folyóvá­ tételére. Következik a napirenden lévő tárgy.­­ Napirenden van a tegnapról elhalasztott sza­­­­vazás.­­ Kerkapoly Károly pénzü­gyminiszer szólni , akar. Nagy zaj. Nem lehet! Zajos „szavazzunk !“ balról. A minister néhányszor igyekszik szóhoz­­ jutni, de szava elvész a zajban. A baloldalról majd­­ Tisza, majd pedig Móricz, azután Madarász és­­ Irányi a házszabályokhoz akarnak szólni, de nem jutnak szóhoz. A zaj perczről perezre növekszik, s az izgatottság mindkét oldalon roppant fokot ér el. Kerkapoly Károly pénzü­gyminister végre ki­ejtheti e néhány szót: „Az 1848. III. t. sz. azt mondja: A ministerek mindkét táblánál üléssel bírnak, és ha nyilatkozni akarnak, meghallga­­tandók.“ (Nagy zaj balról. „Itt a házszabály“ balról. „Itt az 1848-iki törvény“ jobbról. A zaj éktelenné válik, úgy hogy elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. Az ülés felfüggesztése alatt folytonosan tart , még a zaj. Elnök, midőn végre 10 percz múlva az ülést is­mét megnyitja,tudtul adja,hogy a pénzügyminiszer nem a napirendhez, hanem a napirend előtt akart szólani, s kéri a házat, hogy meghallgassák. (Fel­­kiáltások balfelől, így már elfogadjuk.) Kerkápoly Károly pénzügyminister: T. ház! ! Tökéletesen elismerem, hogy visszaélnék (Felki­­­­áltások bal felöl: A házszabályok ! Zaj !) Ismét­lem, tökéletesen elismerem (Zaj), hogy visszaél­­­­nék a törvény által a miniszernek adott joggal, ha a mára már szavazásra tűzött tárgyban saját­­ — tegnap már kifejtett — érveimhez akarnék még valamit adni, hogy valószínűbbé tegyem a szavazásnak azon eredményét, melyet én kíván­tam. A jog szigorú magyarázata mellett tán meg­tehetném ezt, de bizonyosan nem lennék mél­tányos (Felkiáltások balfelöl: De nem tehetné!) De nincs is eszemben, egészen másról akarok szó­lani. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk!) A házszabályoknak megkísérleti magyarázata ellenében, a túllélről tegnap teljes méltánylatot érdemlőleg az lett kimondva, hogy ily jelentékeny kérdésben, melyet Vukovics képviselő úr véle­ménye szerint is nem a házszabályok mértékével kell megmérni, nem akarja a túlfél a meglepetés és a véletlen előnyét felhasználni; ez méltányos volt, ez elismerést érdemel. De ugyanazon félről az is mondatott, hogy egyszerű tudomásul­­vétele annak, mit Zsedényi képviselő úr kérdésére vála­szoltam, egyértelmű lenne annak helyeslésével, hogy a magunk által hozott törvények meg ne tartassanak. Ha ily vélemény van, én senki meg­győződésén erőszakot tenni nem kívánva. (Helyes­lés) most csak azt akartam kimondani, hogy szemben e kijelentésekkel, s a végett, hogy azok ellenkezőjének bebizonyítására mód és alkalom nyujtassék, s nem csak e házban, de azon kívül is biztositassék a kívánatos megnyugvás, nekem s a kormánynak mi kifogásunk sincs az ellen, hogy azon tárgy, melyet az interpellate felidézett, s az általam arra adott válasz igen is tárgyalás alá vé­tessék. (Helyeslés). Tisza Kálmán : Megjegyzéseket tesz az imént lefolyt jelenetre és kötelességének tartja kinyilat­koztatni azt, hogy a házszabályok értelmében a miniszer nyilatkozata daczára is megtartandó a szavazás. | Elnök : A házszabályok értelmében elrendeli a név szerinti szavazást.­­ A név szerinti szavazás eredménye az lett, hogy a miniszernek Zsedényi interpellációjára adott 3762

Next