Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1870-11-01 / 249. szám

városát megszállva tartja; előcsapatai szintén Dole-ig, Garibaldi főhadiszállásáig czirkálnak. Míg Garibaldi saját szabadcsapatainak szervezésé­vel foglalkozik, a Cambriels Besangonban és a bel­­forti csapatok, melyek a Werder-féle hadtestnek nagy zavart okozhatnának, tökéletes tétlenségben maradnak. Majdnem úgy látszik, mintha Cambriels szándékosan maradna tétlenül, hogy így Garibal­di is megveressék. A Páris előtt álló német csapatok háta mögött, amint ezt a montereau-i és nanguisi ütközetek tanusítják — folyvást czirkáló menetek történnek a franc-tirelnök részéről. Napóleon hg. a következő levél közzétevésére kérte fel a „Daily News“ cz. angol lapot: London, 1870. oct. 26. „Szerkesztő ur! Lapjának 26-ki számában egy czikket olvastam, mely nevemet is felemliti, s oly fellépést tulajdonit nekem, a mely tökéletesen va­lótlan és a melyet én részemről határozottan meg­­czáfolok. Én Angliába magán­­ügyekben jöttem; én nem láttam Bourbaki tónokot, ki megérkezé­sem előtt utazott el; nem láttam Boyer­tkot, ki­nek küldetéséről hírlapokból értesültem. A mi érintkezésemet Chislehursttal illeti, erre nézve a valódi tényállás a következő : megérkezésemkor bemutattam tiszteletteljes hódolatomat nagyné­­némnek és gyermekének, s onnan egy távsürgöny által elhivatva tértem vissza. A mi köztem s a császárné között történt, bocsásson meg, ha ezzel nem foglalkoztatom a közönséget; kik engemet ismernek, tudják, hogy érzelmeim mindenkor ép oly loyálisak, mint szabadelvűek voltak. Én a legnagyobb becsüléssel vagyok Bazaine marsal­s dicső serege iránt, mely oly nagy ragaszkodást tanúsított Francziaországhoz és adott esküjéhez, s melynek megmentésére nézetem szerint mindent meg kellene kísérteni. „Sajnálom, hogy nem tudom, ki által felhatal­mazott czikke kényszerített megtörnöm a hallga­tást, melyet megtartani óhajtottam. Fogadja szer­kesztő úr kiváló érzelmeim biztosítását. Napoleon (Jerome).“ Az October 21-iki kitörésről Trochu egy terje­delmes jelentése jelent meg. A poroszok 3 pon­ton egyszerre támadtattak meg és vettettek visz­­sza. A csatában lévő csapatokat 5-ször kelle fel­váltani, mert a franczia ágyúk valóságos vérfürdőt csináltak a németek közt. Colombet, Rueil, Meu­­don, St. Cloud és Garchet erődöket a francziák visszavették, és erős sánczokat vetettek itt; a hidat, melyet a poroszok azért csináltak, hogy Genovilliers félsziget birtokába jussanak, szét­törték, az ostromló seregtől egy hadtestet elvág­tak, és ez most elszigetelve van. Közelebbi rész­let hiányzik, a csata 22-én még folyt. Trochu, Yinoy és Ducrot állanak a csapatok élén. A hiva­talos jelentésben e szó „kitörés“ fordul elő a „re­­cognoscirozás“ helyett. Kératry, mint a bretagnei sereg főparancsnoka, Bretagne 5 praefectjéhez a következő kiáltványt bocsátá ki: Franczia köztársaság Bretagne mozgó, mozgósított nemzetőrei és sza­bad lövészei! A honvédelmi kormány, october 22 -i rendelete által engem életekre állított. Én egé­szen nektek szentelem magamat. Mától fogva 10 nap alatt is Bretagne bejára­taiban öszpontosítva lesztek, hogy az ellenséggel szembe álljatok. Megkaptok mindent, mi a ka­tonának szükséges, gyorspuska, metzi hordó­­ágyút, tökéletesített mitrailleuseket fogunk gond­jaitokra bízni. Testvéreink közül azok, kik Páris falait védel­mezik, már bebizonyíták, hogy a breton vér nem fajult el; most rajtunk áll a sor, hogy nyom­dokaikon haladjunk. Ti tudjátok, hogy a szigorú fegyelem a legha­talmasabb fegyver a győzelem biztosítására. El vagyok határozva azt szigorúan fentartani. Maradjanak hátra a gyengeszivüek, az igazi bre­tonok menjenek s bizonyítsák be egy barbár nép­nek, hogy mint szabad emberek kelnek fel. Jel­szavunk legyen : Isten és haza. Gróf Kérartry, a bretagnei hadsereg főparancsnoka, osztálytábornok. A „Times“ oct. 18-ai száma Guizot egy le­velét teszi közzé, melyben a nagynevű államtudós a többi közt következőleg szól a háborúról: „A porosz hadsereg ostromolja Párist. Miért nem nyomul be ? Miért védi magát Páris oly ál­talános lelkesedéssel ? Miért van Francziaország oly mélyen feldúlva ? Mivel nem akar idegen ha­talomnak hódolni, Francziaország nem nagyravá­gyó többé, de büszke, s nem akarja elveszteni régi önérzetét. Lehet, hogy Francziaország még tovább fog tűrni, még súlyosabb megpróbáltatásokat elszen­vedni, de nem fog engedni, segélyforrásai és bá­torsága kimeríthetlenek. Hajlandó Poroszország tisztességes békét kötni vagy olyant, mely a mi biztonságunkat és méltó­ságunkat fenyegeti? Vagy Francziaország el fog kárhoztatni határozatlan ideig tartó s minden ve­széllyel járó háborúra ? A háború minden lehető esélyeitől eltekintve, a kérdés gyors megoldása a semleges hatalmak ke­zeiben van. Nem hívják fel e hatalmak anyagi se­gélyét ; nem félhetnek, hogy a háborúba fognak vonatni; senki sem akarja őket kompromittálni. Nyilatkoztassák ki a semleges hatalmak, hogy semmi túlzott követelést nem fognak eltűrni, s nem fognak szentesíteni egy praetárius békét. Sem Franczia­, sem Poroszország nem vak és ostoba. Mindkettő megszabadult a császári kormánytól, mely mindkettőt kompromittálta, s egymás ellen uszította. Mutassa meg mindegyik, hogy egyik sem lépi át az ész határait — sem Poroszország követeléseivel, sem Francziaország ellenállásával. A semleges hatalmak dolga kijelölni ezen határo­kat. Ha így cselekesznek, élvezhetik a dicsőséget, hogy nem becsület és eredmény nélkül vitték egy nagy európai békebíróság politikáját a népek párth­arczával szemközt.“ A „Gazette de Cambrai“ következőket írja : A poroszok Saint-Quentinen nem mentek ki, minthogy idejöket még a hadisarc­ felvételé­vel töltik. Pénteken délfelé érkezvén meg, két milliót kö­veteltek, hogy a várost a fosztogatástól meg­kíméljék,­­ a községi tanács tagjai pedig hadi­foglyokká nyilváníttattak. A poroszok, úgy látszik, mindig nagyobbra ter­jesztik zsarolási vágyaikat. Emlékezhetünk, hogy Laonba bemenetelük előtt egy milliót követel­tek volt, s aztán megelégedtek 23.000 frankkal, a­mit nekik felajánlottak. A saint-quentini elöljáró­ság szintén ilyen reductiót akart elérni, de keve­sebb sikerrel, mert 24 óra alatt 900,000 frankot kelle fizetnie és 50 lovat szolgáltatnia, s mint­hogy a jelenvolt lovak ki nem elégítettek, a con­­tributio 950,000 fokra tétetett. A tisztek és ka­tonák a lakosokhoz voltak beszállásolva, s nem csak kényelmes szállással, hanem jó és bő étkezéssel s ezenfölül mindennapra egy üveg borral kellett, hogy rendesen elláttassanak.­­ Mindezen boldog állapot azonban nem hosszú tartamú lehető, mert az őrség fele a la fére-i had­testet ment erősiteni. 1000 porosz maradt Saint- Quentinben, 500 pedig az e város és La­ Fére kö­zött eső út őrzésére rendeltetett. Egy oly nagy várost mint Saint-Quentin, őrizni, oly csekély helyőrséggel, mint a­minőt a poroszok benne hagytak, furcsa dolog, s csakis a poroszok nagy elbizakodottságának és az általuk előidézett terrorizmusnak tulajdonítható, s annak, hogy eléggé elővigyázók voltak, halálbüntetés terhe alatt mindennemű hadi-, vadász és fényűzési fegyverek beszolgáltatását elrendelni. Vasárnap virradóra azonban a város népe arra ébredt fel, hogy a városban már egyetlen poroszt se láthasson. A poroszok ily gyors odábbállásának oka bizo­nyosan valamely, még előttünk ismeretlen rendel­tetés czéljából történt. Elvonulásuk előtt nem mulasztották el a várost inteni, hogy úgy viselje magát, mint oly hely, mely a német fegyverek által el van foglalva s a következő felhívást intézték a lakossághoz : 7155 „A német katonai tekintély fenntartása megkí­vánja, hogy ha valamely német katonára rálőné­­nek, ennek büntetéséül 6 lakos fog agyonlö­vetni.“ Saint-Quentin, oct. 21 én 1870. Felhívás a franczia köztársasághoz. „Az alálirt ezredes, a saint-quentini helyőrség parancsnoka. Tudtul adom mindenkinek, hogy a város kor­mányzása előlegesen a municipális hatóság kezei között marad. Ha pedig a katonaság eltávozta után ellensé­ges színezetű manifestatiók léteznének s ezért a hadtestnek vissza kellene térnie a város ellen leg­szigorúbb eljárás fog követtetni, a hadi sarcz fel fog emeltetni s minden compromittált, tetten ka­pott egyén halállal fog büntettetni. Saint-Quentin, oct. 22-én 1870. Von Kahlden, ezredes, hadparancsnok. “ A „Times“ a legutóbbi hadműveletekről többek közt következő megjegyzéseket tesz: „A Vogesek hegyláncza választja el Elsasst a Meurthe, Vosges, Felső-Saone, és Doubs megyék­től. E hegyláncztól keletre, Strassbourg és Schlett­­stadt eleste óta, a franciák egész Elsass-ban el- Uzettek, Uj-Breisaeh és Belfort, s ama szűk völgy­torkok kivételével, melyek teréért a szabad­ lövé­szek makacsul harczolnak. De Strassburg eleste óta a németek utat nyitottak maguknak a hegylánczon át, s a belső megyékbe vivék át a há­borút,­­ ekkép a nem rendes csapatok állásait majdnem tarthatlanokká téve. Különösen a Fels­ő- Roine megyében birtokukba vevék Vesoult, hol már alig állottak egy napi járásnyira Besangon-VA, a Cambriels tábornok alatti franczia sereg állo­máshelyétől. E sereg egy része, mely Vesoidnál ellentállott a németek előnyomulásának, mint állítják, ott oly kemény vereséget szenvedett, hogy egészen szétbomlott, részint Belfort, részint Dijon felé vonulván vissza. Ezen perezben érkezett meg Garibaldi Tours-ba­, a keleti vidékekbeli összes önkéntesek parancsnokságával ruháztat­­ván föl. Közte, s Cambriels közt némely félreér­tések támadtak, melyek Gambetta közbenjárását tevék szükségessé. Úgy látszik, később Garibaldi Belfortban települt meg, hol eddig mit sem vitt végbe, s Cambriels folyvást a Besangon védel­mére hagyott haderő élén áll. Ez utóbbi vívott ki állítólag fél­ sikert legközelebb Chatillon le Ducnál. Azóta a németek nyertek állítólagos győzelme­ket Voray-, Cassey-, Auxon- és Granvillenél. Idő­közben Schlettstadt bevétele, Neu-Breisach bombá­zása s Belfort közb­izárása, Elsasst a németek ke­zébe juttatandja, egészen a schweiczi határig. — Megjegyzendő, hogy míg egy német hadoszlop éjszakról délfelé nyomul, a Rajna mellett, a vára­kat egymásután meghódítván, — egy másik had­oszlop azzal párhuzamosan halad előre a hegy­­láncz hosszában,— a szabad­ lövészeket erődeikből kiűzvén; mig egy harmadik hadoszlop, ugyan­azon irányban, minden ellenállást legyőz a felső megyékben, s azok legfontosabb városait elfog­lalja. A 3 hadoszlop combinált működésének czélja, a Cambriels alatti franczia sereget, s a Garibaldi alatti önkénteseket elszigetelni, azokat vagy néhány megmaradt erődeik, vagy a semle­ges schweiczi határ felé szorítván. Neu-Breisach és Belfort bevétele által a háború Strassburgtól délre be lesz fejezve. Strassburgtól éjszakra a Pfalzburg, Bitsch, Verdun, Thionville s Montmédy elleni ostrom­műveletek legújabban semmi el­döntő eredményre sem vezettek. Azonban maguknál ezen sovány háborús rész­leteknél sokkal nagyobb fontosságú lenne azon ítélet, melyet illetékes bírák a hadviselőket lel­kesítő szellemről, s az azok rendelkezésére álló segélyforrásokról hoznak. Ama bámulatos előz­mények daczára, melyeket a tömeges fölkelés idézett elő, világos, hogy az ugyanazon harczo­­soknak katonákká átalakítása végetti minden erőfeszítés sikeretlen fog maradni. A csüggeteg­­ségnek szomorú bizonyítványát lehet látni Párisban egy amazon-légió alakulásában, s Tours­­ban egy oly leány megjelenésében, ki azt ígéri, hogy az orleansi szűz és Jeanne de la Hachette összes csudáit létesíten­i. Szerintünk nem jó jel, hogy ha egy oly nagy nemzet, melyet úgy írnak le,

Next