Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1870-11-01 / 249. szám
városát megszállva tartja; előcsapatai szintén Dole-ig, Garibaldi főhadiszállásáig czirkálnak. Míg Garibaldi saját szabadcsapatainak szervezésével foglalkozik, a Cambriels Besangonban és a belforti csapatok, melyek a Werder-féle hadtestnek nagy zavart okozhatnának, tökéletes tétlenségben maradnak. Majdnem úgy látszik, mintha Cambriels szándékosan maradna tétlenül, hogy így Garibaldi is megveressék. A Páris előtt álló német csapatok háta mögött, amint ezt a montereau-i és nanguisi ütközetek tanusítják — folyvást czirkáló menetek történnek a franc-tirelnök részéről. Napóleon hg. a következő levél közzétevésére kérte fel a „Daily News“ cz. angol lapot: London, 1870. oct. 26. „Szerkesztő ur! Lapjának 26-ki számában egy czikket olvastam, mely nevemet is felemliti, s oly fellépést tulajdonit nekem, a mely tökéletesen valótlan és a melyet én részemről határozottan megczáfolok. Én Angliába magánügyekben jöttem; én nem láttam Bourbaki tónokot, ki megérkezésem előtt utazott el; nem láttam Boyertkot, kinek küldetéséről hírlapokból értesültem. A mi érintkezésemet Chislehursttal illeti, erre nézve a valódi tényállás a következő : megérkezésemkor bemutattam tiszteletteljes hódolatomat nagynénémnek és gyermekének, s onnan egy távsürgöny által elhivatva tértem vissza. A mi köztem s a császárné között történt, bocsásson meg, ha ezzel nem foglalkoztatom a közönséget; kik engemet ismernek, tudják, hogy érzelmeim mindenkor ép oly loyálisak, mint szabadelvűek voltak. Én a legnagyobb becsüléssel vagyok Bazaine marsals dicső serege iránt, mely oly nagy ragaszkodást tanúsított Francziaországhoz és adott esküjéhez, s melynek megmentésére nézetem szerint mindent meg kellene kísérteni. „Sajnálom, hogy nem tudom, ki által felhatalmazott czikke kényszerített megtörnöm a hallgatást, melyet megtartani óhajtottam. Fogadja szerkesztő úr kiváló érzelmeim biztosítását. Napoleon (Jerome).“ Az October 21-iki kitörésről Trochu egy terjedelmes jelentése jelent meg. A poroszok 3 ponton egyszerre támadtattak meg és vettettek viszsza. A csatában lévő csapatokat 5-ször kelle felváltani, mert a franczia ágyúk valóságos vérfürdőt csináltak a németek közt. Colombet, Rueil, Meudon, St. Cloud és Garchet erődöket a francziák visszavették, és erős sánczokat vetettek itt; a hidat, melyet a poroszok azért csináltak, hogy Genovilliers félsziget birtokába jussanak, széttörték, az ostromló seregtől egy hadtestet elvágtak, és ez most elszigetelve van. Közelebbi részlet hiányzik, a csata 22-én még folyt. Trochu, Yinoy és Ducrot állanak a csapatok élén. A hivatalos jelentésben e szó „kitörés“ fordul elő a „recognoscirozás“ helyett. Kératry, mint a bretagnei sereg főparancsnoka, Bretagne 5 praefectjéhez a következő kiáltványt bocsátá ki: Franczia köztársaság Bretagne mozgó, mozgósított nemzetőrei és szabad lövészei! A honvédelmi kormány, october 22 -i rendelete által engem életekre állított. Én egészen nektek szentelem magamat. Mától fogva 10 nap alatt is Bretagne bejárataiban öszpontosítva lesztek, hogy az ellenséggel szembe álljatok. Megkaptok mindent, mi a katonának szükséges, gyorspuska, metzi hordóágyút, tökéletesített mitrailleuseket fogunk gondjaitokra bízni. Testvéreink közül azok, kik Páris falait védelmezik, már bebizonyíták, hogy a breton vér nem fajult el; most rajtunk áll a sor, hogy nyomdokaikon haladjunk. Ti tudjátok, hogy a szigorú fegyelem a leghatalmasabb fegyver a győzelem biztosítására. El vagyok határozva azt szigorúan fentartani. Maradjanak hátra a gyengeszivüek, az igazi bretonok menjenek s bizonyítsák be egy barbár népnek, hogy mint szabad emberek kelnek fel. Jelszavunk legyen : Isten és haza. Gróf Kérartry, a bretagnei hadsereg főparancsnoka, osztálytábornok. A „Times“ oct. 18-ai száma Guizot egy levelét teszi közzé, melyben a nagynevű államtudós a többi közt következőleg szól a háborúról: „A porosz hadsereg ostromolja Párist. Miért nem nyomul be ? Miért védi magát Páris oly általános lelkesedéssel ? Miért van Francziaország oly mélyen feldúlva ? Mivel nem akar idegen hatalomnak hódolni, Francziaország nem nagyravágyó többé, de büszke, s nem akarja elveszteni régi önérzetét. Lehet, hogy Francziaország még tovább fog tűrni, még súlyosabb megpróbáltatásokat elszenvedni, de nem fog engedni, segélyforrásai és bátorsága kimeríthetlenek. Hajlandó Poroszország tisztességes békét kötni vagy olyant, mely a mi biztonságunkat és méltóságunkat fenyegeti? Vagy Francziaország el fog kárhoztatni határozatlan ideig tartó s minden veszéllyel járó háborúra ? A háború minden lehető esélyeitől eltekintve, a kérdés gyors megoldása a semleges hatalmak kezeiben van. Nem hívják fel e hatalmak anyagi segélyét ; nem félhetnek, hogy a háborúba fognak vonatni; senki sem akarja őket kompromittálni. Nyilatkoztassák ki a semleges hatalmak, hogy semmi túlzott követelést nem fognak eltűrni, s nem fognak szentesíteni egy praetárius békét. Sem Franczia, sem Poroszország nem vak és ostoba. Mindkettő megszabadult a császári kormánytól, mely mindkettőt kompromittálta, s egymás ellen uszította. Mutassa meg mindegyik, hogy egyik sem lépi át az ész határait — sem Poroszország követeléseivel, sem Francziaország ellenállásával. A semleges hatalmak dolga kijelölni ezen határokat. Ha így cselekesznek, élvezhetik a dicsőséget, hogy nem becsület és eredmény nélkül vitték egy nagy európai békebíróság politikáját a népek pártharczával szemközt.“ A „Gazette de Cambrai“ következőket írja : A poroszok Saint-Quentinen nem mentek ki, minthogy idejöket még a hadisarc felvételével töltik. Pénteken délfelé érkezvén meg, két milliót követeltek, hogy a várost a fosztogatástól megkíméljék, a községi tanács tagjai pedig hadifoglyokká nyilváníttattak. A poroszok, úgy látszik, mindig nagyobbra terjesztik zsarolási vágyaikat. Emlékezhetünk, hogy Laonba bemenetelük előtt egy milliót követeltek volt, s aztán megelégedtek 23.000 frankkal, amit nekik felajánlottak. A saint-quentini elöljáróság szintén ilyen reductiót akart elérni, de kevesebb sikerrel, mert 24 óra alatt 900,000 frankot kelle fizetnie és 50 lovat szolgáltatnia, s minthogy a jelenvolt lovak ki nem elégítettek, a contributio 950,000 fokra tétetett. A tisztek és katonák a lakosokhoz voltak beszállásolva, s nem csak kényelmes szállással, hanem jó és bő étkezéssel s ezenfölül mindennapra egy üveg borral kellett, hogy rendesen elláttassanak. Mindezen boldog állapot azonban nem hosszú tartamú lehető, mert az őrség fele a la fére-i hadtestet ment erősiteni. 1000 porosz maradt Saint- Quentinben, 500 pedig az e város és La Fére között eső út őrzésére rendeltetett. Egy oly nagy várost mint Saint-Quentin, őrizni, oly csekély helyőrséggel, mint aminőt a poroszok benne hagytak, furcsa dolog, s csakis a poroszok nagy elbizakodottságának és az általuk előidézett terrorizmusnak tulajdonítható, s annak, hogy eléggé elővigyázók voltak, halálbüntetés terhe alatt mindennemű hadi-, vadász és fényűzési fegyverek beszolgáltatását elrendelni. Vasárnap virradóra azonban a város népe arra ébredt fel, hogy a városban már egyetlen poroszt se láthasson. A poroszok ily gyors odábbállásának oka bizonyosan valamely, még előttünk ismeretlen rendeltetés czéljából történt. Elvonulásuk előtt nem mulasztották el a várost inteni, hogy úgy viselje magát, mint oly hely, mely a német fegyverek által el van foglalva s a következő felhívást intézték a lakossághoz : 7155 „A német katonai tekintély fenntartása megkívánja, hogy ha valamely német katonára rálőnének, ennek büntetéséül 6 lakos fog agyonlövetni.“ Saint-Quentin, oct. 21 én 1870. Felhívás a franczia köztársasághoz. „Az alálirt ezredes, a saint-quentini helyőrség parancsnoka. Tudtul adom mindenkinek, hogy a város kormányzása előlegesen a municipális hatóság kezei között marad. Ha pedig a katonaság eltávozta után ellenséges színezetű manifestatiók léteznének s ezért a hadtestnek vissza kellene térnie a város ellen legszigorúbb eljárás fog követtetni, a hadi sarcz fel fog emeltetni s minden compromittált, tetten kapott egyén halállal fog büntettetni. Saint-Quentin, oct. 22-én 1870. Von Kahlden, ezredes, hadparancsnok. “ A „Times“ a legutóbbi hadműveletekről többek közt következő megjegyzéseket tesz: „A Vogesek hegyláncza választja el Elsasst a Meurthe, Vosges, Felső-Saone, és Doubs megyéktől. E hegyláncztól keletre, Strassbourg és Schlettstadt eleste óta, a franciák egész Elsass-ban el- Uzettek, Uj-Breisaeh és Belfort, s ama szűk völgytorkok kivételével, melyek teréért a szabad lövészek makacsul harczolnak. De Strassburg eleste óta a németek utat nyitottak maguknak a hegylánczon át, s a belső megyékbe vivék át a háborút, ekkép a nem rendes csapatok állásait majdnem tarthatlanokká téve. Különösen a Felső- Roine megyében birtokukba vevék Vesoult, hol már alig állottak egy napi járásnyira Besangon-VA, a Cambriels tábornok alatti franczia sereg állomáshelyétől. E sereg egy része, mely Vesoidnál ellentállott a németek előnyomulásának, mint állítják, ott oly kemény vereséget szenvedett, hogy egészen szétbomlott, részint Belfort, részint Dijon felé vonulván vissza. Ezen perezben érkezett meg Garibaldi Tours-ba, a keleti vidékekbeli összes önkéntesek parancsnokságával ruháztatván föl. Közte, s Cambriels közt némely félreértések támadtak, melyek Gambetta közbenjárását tevék szükségessé. Úgy látszik, később Garibaldi Belfortban települt meg, hol eddig mit sem vitt végbe, s Cambriels folyvást a Besangon védelmére hagyott haderő élén áll. Ez utóbbi vívott ki állítólag fél sikert legközelebb Chatillon le Ducnál. Azóta a németek nyertek állítólagos győzelmeket Voray-, Cassey-, Auxon- és Granvillenél. Időközben Schlettstadt bevétele, Neu-Breisach bombázása s Belfort közbizárása, Elsasst a németek kezébe juttatandja, egészen a schweiczi határig. — Megjegyzendő, hogy míg egy német hadoszlop éjszakról délfelé nyomul, a Rajna mellett, a várakat egymásután meghódítván, — egy másik hadoszlop azzal párhuzamosan halad előre a hegyláncz hosszában,— a szabad lövészeket erődeikből kiűzvén; mig egy harmadik hadoszlop, ugyanazon irányban, minden ellenállást legyőz a felső megyékben, s azok legfontosabb városait elfoglalja. A 3 hadoszlop combinált működésének czélja, a Cambriels alatti franczia sereget, s a Garibaldi alatti önkénteseket elszigetelni, azokat vagy néhány megmaradt erődeik, vagy a semleges schweiczi határ felé szorítván. Neu-Breisach és Belfort bevétele által a háború Strassburgtól délre be lesz fejezve. Strassburgtól éjszakra a Pfalzburg, Bitsch, Verdun, Thionville s Montmédy elleni ostromműveletek legújabban semmi eldöntő eredményre sem vezettek. Azonban maguknál ezen sovány háborús részleteknél sokkal nagyobb fontosságú lenne azon ítélet, melyet illetékes bírák a hadviselőket lelkesítő szellemről, s az azok rendelkezésére álló segélyforrásokról hoznak. Ama bámulatos előzmények daczára, melyeket a tömeges fölkelés idézett elő, világos, hogy az ugyanazon harczosoknak katonákká átalakítása végetti minden erőfeszítés sikeretlen fog maradni. A csüggetegségnek szomorú bizonyítványát lehet látni Párisban egy amazon-légió alakulásában, s Toursban egy oly leány megjelenésében, ki azt ígéri, hogy az orleansi szűz és Jeanne de la Hachette összes csudáit létesíteni. Szerintünk nem jó jel, hogy ha egy oly nagy nemzet, melyet úgy írnak le,