Budapesti Közlöny, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-14 / 11. szám

Az „országgyűlési gyakornokok testülete“ f. hó 15-én, vasárnap d. e. 11 órakor tartja az ország­házban XI ik nyilvános közgyűlését. Tárgya : „ Tanulmány, a kir. városok történetét illetőleg a czimű értekezésnek felolvasása szerző Szöll­ősy Sándor által. Balogh Andor, elnök. A MAGYAR DELEGATIO HADÜGYI ALBIZOTTSÁGA, f. hó 13-án tartott ülésében vette fel újra tanács­kozásai folyamát, és most naponként két ülést tar­tana, hogy feladatát mielőbb befejezze. A mai ülésben bemutatta Benedek tábornok mint a hadügyminiszer képviselője, a csapatok­nak hadkiegészítési kerületeikbe, vagy azok köze­lébe elhelyezésére, és a területi divisiók felállítá­­sára vonatkozó előterjesztést; az ezáltal előidé­zendő költség­ többet 2.817.501 frtot tesz. Az albi­zottság ezen általa kivánt és sürgetett előterjesz­tésnek rögtöni tanulmányozását elhatározó, é­s addig is a rendes költségvetés egyes czimeinek ez előterjesztés által változást nem szenvedő ré­szét tárgyalás alá vette. A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁRA KIKÜLDÖTT REICHSRATHI BIZOTTSÁG X. ÜLÉSE 1871. január 13-án d. e. 11 órakor. Elnök: Hopfen lovag. A közös kormány részéről jelen vannak: Gróf Beust külügyminister, B. Kühn hadügyminister, Lónyay Menyhért pénzügyminister, Dunkler, Horst és Früh osztálytanácsosok. Több rendbeli kérvény bejelentése és a múlt ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesí­tése után a delegatio napirendre tér. Napirenden van a hadügyminiszérium költség­­vetésének folytatólagos tárgyalása. Tárgyalás alá kerül a költségvetés 4-ik czímére: katonai szekerészetre előirányzott 269,995 frt. Az albizottság csupán 250,000 frtot kíván meg­szavaztatni. A delegatio a bizottság javaslatához járul. Az 5-ik czímnél: katonai nevelő-intézetek, az albizottság 12,955 frt törlést indítványoz, s csu­pán 1.063,442 frtot kíván megszavaztatni. Weber : Elismeri, hogy a katonai nevelő-inté­zeteknél a hadügyminiszer nagy takarékosságot tanúsított, de az elért eredmény nem elégséges, mert nézete szerint még többet is meg lehetne ta­karítani. Dr. Fighly: Szintén hosszasan kikel a kato­nai nevelő-intézetek vezetése ellen. B. Kühn hadügyminister: Felemlíti, hogy már 1868-ban kijelentette, mikép szándékozik a kato­nai nevelő­intézeteket reformálni. Ő a reformokat következetesen keresztül is vitte, az alsóbb neve­lő­ intézeteket fel is oszlatta, de a felsőbb nevelő in­tézetekkel ugyanezt még nem tehette, mert véle­ménye szerint azokat, kik már egyszer az intéze­tekbe felvétettek, nem lehet szüleikhez visszakül­deni. Addig is, míg ezen intézetek fenállanak, minden törekvését oda irányozza, hogy a nevelés és szellemi kiművelődés azokban helyes legyen, mert ő úgy van meggyőződve, hogy a szellemi ki­művelődés a physikai erőt is felülmúlja, és ez utób­bit a katonánál csak akkor lehet helyesen érvé­nyesíteni, ha az emelkedett. (Bravo !) Szóló előadja még, minő intézkedéseket tett ed­dig,— a részletes felvilágosításokat Früh osztályta­nácsosra bízván. Früh osztálytanácsos: Előad minden egyes intézkedéseket, melyeket a hadügyministérium tett a nevelő­intézetek közül. A delegatió ezután megszavazza a bizottság ál­tal ajánlt összegeket. A 6-dik czimnél élelmezési raktárak, az albi­zottság 70.008 frt törlést inditványoz s csupán 415.000 frtot kíván megszavazni. A delegatio ezt megszavazza, szintúgy a 7-ik czimnél: ágyraktárak, a bizottság által javasolt 38.000 frtot, a 8-ik czimnél: ruha­kezelési intéze­tek, a kormány által előirányzott 133.904 frtot, a 9-ik czimnél: tüzérségi készletekre, a kormány által előirányzott 2.668,713 frt. A 10-ik czimnél: szekerészeti raktárra, a kor­mány által előirányzott 91,239 frt fogadtatik el A 11 ik czimnél: utászati készletekre, a kor­mány által előirányzott 29,500 frt szavaztatik meg. A 12-ik czimnél: műszaki s katonai építő­ igaz­gatóság, a delegatio megszavazza a kormány ál­tal előirányzott összeget 2.258,169 frtot, s elveti ezzel az albizottság által javasolt 65.000 frt törlést. Ezen czimnél Dunkler ezredes szólalt fel, még­pedig a kormány által előirányzott összeg mellett. A 13-ik czimnél: katonai földrajzi intézet,a kormány által előirányzott 339,665 frt szavazta­tik meg. A 14-ik czimnél: katonai egészségügy, 125,415 frt törlés mellett 3.017,557 frt szavaztatik meg. Ezen czimnél a delegáció hozzájárul az albi­zottság által tett következő hat­ javaslathoz: A közös hadügyministérium felszólíttatik, hogy a hadseregnél és a főparancsnokságoknál lévő egészségügyi személyzetnek, a kezelőkhöz ha­sonló önálló állást szerezni igyekezzék. A 15-ik czimnél: ellátási ügyek, a bizottság l°/6-ot kíván levonni, s csupán 91,468 frtot hoz javaslatba. A delegatió ezt megszavazza. Ezen czimnél a delegatió hozzájárul egy az al­bizottságnak az ellátási ügyekre vonatkozó­­ hatá­rozati javaslatához. A 16-ik czimnél: katonai fegyintézetek, a kor­mány által előterjesztett 69.095 frt szavaztatik meg. A 17-ik czimnél: különféle kiadásokra, 24.676 frt törlés mellett 190.000 frt szavaztatik meg. A 18-ik czimnél: katonai végvidékre előirány­zott 968,571 frt nagy vitát idézett elő. Az albizottság előadója Banhans a bizottság nevében az egész összeg törlését kívánja, mint­hogy a katonai végvidék Magyarországhoz tar­tozik. B. Kühn hadügyminiszer: Felemlíti, hogy a mi a határok védelmét illeti, ez nem lehet más mint közös ügy, s ily c­ímen kívánja a kormány ál­tal előirányzott összeget megszavaztatni. König ezredes, mint a hadügyministérium egyik képviselője: Utal azon nehézségekre, melyek a katonai végvidéken léteznek. A lakosság ösz­­szes bevétele — úgymond — majd csaknem a védelem szükségleteinek fedezésére fordittatik, igazságosnak tartja tehát a kormány által elő­irányzott összeget s azt meghagyatni kívánja. Banhans előadó ragaszkodik állításához, s az albizottság nevében az egész összeg törlését kí­vánja. A delegatio a kormány által előirányzott egész összeget törli. A 19-ik czímnél, élelmezésre, a kormány által összesen 14.167,855 frt irányoztatik elő. Banhans, az albizottság előadója a bizottság nevében 1.536,636 frt törlést indítványoz. A delegatio elfogadja az albizottság által ja­vaslatba hozott 12.700.000 frtot. A következő czimek minden vita nélkül elfo­gadtatnak, úgy a mint azokat az albizottság ja­vaslatba hozta: 20 ik czim: katonaság élelmezése 9.200.000 frt; 21-ik czim: ruházatra és ágyakra összesen 6.300.000 frt; a 22-ik czim elmarad. 23-ik czim: a törvényes időn túl szolgáló al­tiszteknek szolgálati jutalék gyanánt 1.981,000 forint. Banhans : Az albizottság nevében 164,439 frt törlést indítványoz. Grocholszky a második kisebbség nevében, az albizottság által javaslatba hozott 1.816,561 frt ellenében, a kormány által előirányzott 1.981.000 frtot meghagyatni kívánja. B. Gablenz : Az altisztek érdekében kívánja e czímnél a kormány által előirányzott összeget meghagyatni. B. Kühn : Osztja b. Gablenz nézetét, s felemlíti, hogy ő az altisztek állásának javítására nézve már készíttetett is­­javaslatokat, azok azonban mindeddig azért nem tárgyaltattak, mert a „Reichs­rath“ feloszlattatott. Az eredeti összeget megha­gyatni kívánja. Banhans előadó : Pártolja a bizottság által ja­vaslatba hozott összeget. A delegatio többsége a kormány által előirány­zott összeget fogadja el. E czímnél az albizottság részéről azon hat­ ja­vaslat létezik, hogy a helyettesítési alap azonnal a pénzügyministérium kezelése alá bocsáttassék. 213 Ezen határozati javaslat mellett szólanak : Dr. Herbst és dr. Brestl, Horst osztálytanácsos pedig kiemeli azt, hogy miért kezeltetik ezen alap a hadügyministerium által. A delegatio ezen hat­ javaslat elfogadja. Szavazás alá bocsáttatnak ezután a b. Gablenz által a jan. 10-iki ülésben benyújtott hat javas­latok. A delegatio azokat egyenként elfogadja. ülés vége d. u. 2 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. A VÖRÖS KÖNYV. (Folytatás.) 62. Oroszország nézete a dalmatiai zendülésről. Vetsera lovag — Beust grófnak. Sz.-Pétervár, 1869. nov. 16. A f. hó 7-én kelt sürgöny vétele után f. hó 12-én meglátogattam a birodalmi kanczellár urat, hogy vele annak tartalmát közöljem, mert noha Gortsakoff herczeg irányomban a portával kötött megállapodásra vonatkozó híreket, a cs. kir. csa­patoknak ottomán területre átlépését illetőleg, megérinteni kerülte, mégis tudtam, hogy ő ez ok­ból különösen Montenegró miatt aggódik. A herczeg szíves volt fogadni, noha több nap óta heves csúzos és köszvényes bajok miatt visz­­szavonultan élt. Azt mondá nekem, hogy Bécsből már értesítették, miszerint én excellentiád sürgö­nyét vele közölni fogom, és hogy ennek nagy ér­dekkel néz eléje. Miután bevégeztem a felolvasást, melyet a her­czeg feszült figyelemmel hallgatott, félreismerhet­­len megelégedéssel azt mondá nekem: „Az elvek, melyeket a császári és kir. kormány ez esemény­nél magatartása elé szabott, valódi államférfiai il­­domosságról tanúskodnak ; ez bizonyára meg is fogja hozni gyümölcsét és gyors véget fog vetni a zendülésnek. Annyit tenne mint figyelmen kívül hagyni a kellő óvatosságot, ha a kormány a mon­­tenegróiakat, noha eddig nem adtak okot panaszra, élesen szemmel nem tartaná. Hallom, hogy Wag­ner tábornok maga beismerte, miszerint sem az elfogott, sem az elesett zendülők között nem ta­lálkoztak montenegrói emberek. A herczeg maga­tartása teljesen legális és annál több elismerést érdemel, mivel véghetetlen bajos állása van és alattvalói fölött korlátolt hatalommal bir. „Vexküll báró bátor volt“ — folytatá a herczeg — „Bécsben azon bonyodalmakra­ figyelmeztetni, melyeket a cs. kir. csapatoknak fegyveres átkelése Montenegróba maga után vonhatna. Csak örülhe­tek, hogy nézetem Bécsben el nem vettetett; a biztositások, melyeket Uexküll báró e tekintetben nyert, egészen megnyugtatók voltak.“ Gortsakoff herczeg e szerint ismerte már a f. hó 10-étől kelt magas sürgöny tartalmát, melyet azóta venni szerencsém volt és melyet a lehető legjobban értékesítek. Hogy a herczeget a zendülés lényege felől nyi­latkozatra bírjam, megemlítem azon hírt, misze­rint a zendülők azt állították volna, hogy külső segély ígérete által csábíttattak fegyverfogásra. „Nem létezhet oly hatalom“, — válaszolá a her­czeg, — „mely ily zendülést támogathatna, min­den kormánynak el kell nyomni a törvény elleni fegyveres támadást. “ És, jegyzem meg én, minél szabadelvűbb valamely kormány, annál kérlelhet­­lenebbül kell tiszteletet szereznie a törvénynek. A török ügyvivő, a portához intézett tudako­zódásra, azon távirati közleményt vette, hogy egy Montenegróba való bevonulásról nem volt szó, és hogy a Porta nem is bir tudomással a cs. és kir. kormány hasonló szándékéról. Conomenos bey értesíté Gortsakoff lget ezen közleményről, ki azt megköszönve, következő szavakkal fogadta: „de n’attendais pas moins de la sagesse des deux gouvernements.“ Az angol nagykövet látta a kanczellárt, utót­­ felhozó beszéd közben, hogy a dalmát ügy, érte­sülései szerint, szerencsésen be van fejezve, és hogy a cs. és kir. kormány bölcs és határozott magatartása elhárította annak minden kiterjedé­sét és veszélyét. A herczeg a montenegrói fejedet­lem legális magatartásáról is élénk megelégedés­sel emlékezett meg.*

Next