Budapesti Közlöny, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-14 / 11. szám
Az „országgyűlési gyakornokok testülete“ f. hó 15-én, vasárnap d. e. 11 órakor tartja az országházban XI ik nyilvános közgyűlését. Tárgya : „ Tanulmány, a kir. városok történetét illetőleg a czimű értekezésnek felolvasása szerző Szöllősy Sándor által. Balogh Andor, elnök. A MAGYAR DELEGATIO HADÜGYI ALBIZOTTSÁGA, f. hó 13-án tartott ülésében vette fel újra tanácskozásai folyamát, és most naponként két ülést tartana, hogy feladatát mielőbb befejezze. A mai ülésben bemutatta Benedek tábornok mint a hadügyminiszer képviselője, a csapatoknak hadkiegészítési kerületeikbe, vagy azok közelébe elhelyezésére, és a területi divisiók felállítására vonatkozó előterjesztést; az ezáltal előidézendő költség többet 2.817.501 frtot tesz. Az albizottság ezen általa kivánt és sürgetett előterjesztésnek rögtöni tanulmányozását elhatározó, és addig is a rendes költségvetés egyes czimeinek ez előterjesztés által változást nem szenvedő részét tárgyalás alá vette. A KÖZÖS ÜGYEK TÁRGYALÁSÁRA KIKÜLDÖTT REICHSRATHI BIZOTTSÁG X. ÜLÉSE 1871. január 13-án d. e. 11 órakor. Elnök: Hopfen lovag. A közös kormány részéről jelen vannak: Gróf Beust külügyminister, B. Kühn hadügyminister, Lónyay Menyhért pénzügyminister, Dunkler, Horst és Früh osztálytanácsosok. Több rendbeli kérvény bejelentése és a múlt ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után a delegatio napirendre tér. Napirenden van a hadügyminiszérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Tárgyalás alá kerül a költségvetés 4-ik czímére: katonai szekerészetre előirányzott 269,995 frt. Az albizottság csupán 250,000 frtot kíván megszavaztatni. A delegatio a bizottság javaslatához járul. Az 5-ik czímnél: katonai nevelő-intézetek, az albizottság 12,955 frt törlést indítványoz, s csupán 1.063,442 frtot kíván megszavaztatni. Weber : Elismeri, hogy a katonai nevelő-intézeteknél a hadügyminiszer nagy takarékosságot tanúsított, de az elért eredmény nem elégséges, mert nézete szerint még többet is meg lehetne takarítani. Dr. Fighly: Szintén hosszasan kikel a katonai nevelő-intézetek vezetése ellen. B. Kühn hadügyminister: Felemlíti, hogy már 1868-ban kijelentette, mikép szándékozik a katonai nevelőintézeteket reformálni. Ő a reformokat következetesen keresztül is vitte, az alsóbb nevelő intézeteket fel is oszlatta, de a felsőbb nevelő intézetekkel ugyanezt még nem tehette, mert véleménye szerint azokat, kik már egyszer az intézetekbe felvétettek, nem lehet szüleikhez visszaküldeni. Addig is, míg ezen intézetek fenállanak, minden törekvését oda irányozza, hogy a nevelés és szellemi kiművelődés azokban helyes legyen, mert ő úgy van meggyőződve, hogy a szellemi kiművelődés a physikai erőt is felülmúlja, és ez utóbbit a katonánál csak akkor lehet helyesen érvényesíteni, ha az emelkedett. (Bravo !) Szóló előadja még, minő intézkedéseket tett eddig,— a részletes felvilágosításokat Früh osztálytanácsosra bízván. Früh osztálytanácsos: Előad minden egyes intézkedéseket, melyeket a hadügyministérium tett a nevelőintézetek közül. A delegatió ezután megszavazza a bizottság által ajánlt összegeket. A 6-dik czimnél élelmezési raktárak, az albizottság 70.008 frt törlést inditványoz s csupán 415.000 frtot kíván megszavazni. A delegatio ezt megszavazza, szintúgy a 7-ik czimnél: ágyraktárak, a bizottság által javasolt 38.000 frtot, a 8-ik czimnél: ruhakezelési intézetek, a kormány által előirányzott 133.904 frtot, a 9-ik czimnél: tüzérségi készletekre, a kormány által előirányzott 2.668,713 frt. A 10-ik czimnél: szekerészeti raktárra, a kormány által előirányzott 91,239 frt fogadtatik el A 11 ik czimnél: utászati készletekre, a kormány által előirányzott 29,500 frt szavaztatik meg. A 12-ik czimnél: műszaki s katonai építő igazgatóság, a delegatio megszavazza a kormány által előirányzott összeget 2.258,169 frtot, s elveti ezzel az albizottság által javasolt 65.000 frt törlést. Ezen czimnél Dunkler ezredes szólalt fel, mégpedig a kormány által előirányzott összeg mellett. A 13-ik czimnél: katonai földrajzi intézet,a kormány által előirányzott 339,665 frt szavaztatik meg. A 14-ik czimnél: katonai egészségügy, 125,415 frt törlés mellett 3.017,557 frt szavaztatik meg. Ezen czimnél a delegáció hozzájárul az albizottság által tett következő hat javaslathoz: A közös hadügyministérium felszólíttatik, hogy a hadseregnél és a főparancsnokságoknál lévő egészségügyi személyzetnek, a kezelőkhöz hasonló önálló állást szerezni igyekezzék. A 15-ik czimnél: ellátási ügyek, a bizottság l°/6-ot kíván levonni, s csupán 91,468 frtot hoz javaslatba. A delegatió ezt megszavazza. Ezen czimnél a delegatió hozzájárul egy az albizottságnak az ellátási ügyekre vonatkozó határozati javaslatához. A 16-ik czimnél: katonai fegyintézetek, a kormány által előterjesztett 69.095 frt szavaztatik meg. A 17-ik czimnél: különféle kiadásokra, 24.676 frt törlés mellett 190.000 frt szavaztatik meg. A 18-ik czimnél: katonai végvidékre előirányzott 968,571 frt nagy vitát idézett elő. Az albizottság előadója Banhans a bizottság nevében az egész összeg törlését kívánja, minthogy a katonai végvidék Magyarországhoz tartozik. B. Kühn hadügyminiszer: Felemlíti, hogy a mi a határok védelmét illeti, ez nem lehet más mint közös ügy, s ily címen kívánja a kormány által előirányzott összeget megszavaztatni. König ezredes, mint a hadügyministérium egyik képviselője: Utal azon nehézségekre, melyek a katonai végvidéken léteznek. A lakosság öszszes bevétele — úgymond — majd csaknem a védelem szükségleteinek fedezésére fordittatik, igazságosnak tartja tehát a kormány által előirányzott összeget s azt meghagyatni kívánja. Banhans előadó ragaszkodik állításához, s az albizottság nevében az egész összeg törlését kívánja. A delegatio a kormány által előirányzott egész összeget törli. A 19-ik czímnél, élelmezésre, a kormány által összesen 14.167,855 frt irányoztatik elő. Banhans, az albizottság előadója a bizottság nevében 1.536,636 frt törlést indítványoz. A delegatio elfogadja az albizottság által javaslatba hozott 12.700.000 frtot. A következő czimek minden vita nélkül elfogadtatnak, úgy a mint azokat az albizottság javaslatba hozta: 20 ik czim: katonaság élelmezése 9.200.000 frt; 21-ik czim: ruházatra és ágyakra összesen 6.300.000 frt; a 22-ik czim elmarad. 23-ik czim: a törvényes időn túl szolgáló altiszteknek szolgálati jutalék gyanánt 1.981,000 forint. Banhans : Az albizottság nevében 164,439 frt törlést indítványoz. Grocholszky a második kisebbség nevében, az albizottság által javaslatba hozott 1.816,561 frt ellenében, a kormány által előirányzott 1.981.000 frtot meghagyatni kívánja. B. Gablenz : Az altisztek érdekében kívánja e czímnél a kormány által előirányzott összeget meghagyatni. B. Kühn : Osztja b. Gablenz nézetét, s felemlíti, hogy ő az altisztek állásának javítására nézve már készíttetett isjavaslatokat, azok azonban mindeddig azért nem tárgyaltattak, mert a „Reichsrath“ feloszlattatott. Az eredeti összeget meghagyatni kívánja. Banhans előadó : Pártolja a bizottság által javaslatba hozott összeget. A delegatio többsége a kormány által előirányzott összeget fogadja el. E czímnél az albizottság részéről azon hat javaslat létezik, hogy a helyettesítési alap azonnal a pénzügyministérium kezelése alá bocsáttassék. 213 Ezen határozati javaslat mellett szólanak : Dr. Herbst és dr. Brestl, Horst osztálytanácsos pedig kiemeli azt, hogy miért kezeltetik ezen alap a hadügyministerium által. A delegatio ezen hat javaslat elfogadja. Szavazás alá bocsáttatnak ezután a b. Gablenz által a jan. 10-iki ülésben benyújtott hat javaslatok. A delegatio azokat egyenként elfogadja. ülés vége d. u. 2 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. A VÖRÖS KÖNYV. (Folytatás.) 62. Oroszország nézete a dalmatiai zendülésről. Vetsera lovag — Beust grófnak. Sz.-Pétervár, 1869. nov. 16. A f. hó 7-én kelt sürgöny vétele után f. hó 12-én meglátogattam a birodalmi kanczellár urat, hogy vele annak tartalmát közöljem, mert noha Gortsakoff herczeg irányomban a portával kötött megállapodásra vonatkozó híreket, a cs. kir. csapatoknak ottomán területre átlépését illetőleg, megérinteni kerülte, mégis tudtam, hogy ő ez okból különösen Montenegró miatt aggódik. A herczeg szíves volt fogadni, noha több nap óta heves csúzos és köszvényes bajok miatt viszszavonultan élt. Azt mondá nekem, hogy Bécsből már értesítették, miszerint én excellentiád sürgönyét vele közölni fogom, és hogy ennek nagy érdekkel néz eléje. Miután bevégeztem a felolvasást, melyet a herczeg feszült figyelemmel hallgatott, félreismerhetlen megelégedéssel azt mondá nekem: „Az elvek, melyeket a császári és kir. kormány ez eseménynél magatartása elé szabott, valódi államférfiai ildomosságról tanúskodnak ; ez bizonyára meg is fogja hozni gyümölcsét és gyors véget fog vetni a zendülésnek. Annyit tenne mint figyelmen kívül hagyni a kellő óvatosságot, ha a kormány a montenegróiakat, noha eddig nem adtak okot panaszra, élesen szemmel nem tartaná. Hallom, hogy Wagner tábornok maga beismerte, miszerint sem az elfogott, sem az elesett zendülők között nem találkoztak montenegrói emberek. A herczeg magatartása teljesen legális és annál több elismerést érdemel, mivel véghetetlen bajos állása van és alattvalói fölött korlátolt hatalommal bir. „Vexküll báró bátor volt“ — folytatá a herczeg — „Bécsben azon bonyodalmakra figyelmeztetni, melyeket a cs. kir. csapatoknak fegyveres átkelése Montenegróba maga után vonhatna. Csak örülhetek, hogy nézetem Bécsben el nem vettetett; a biztositások, melyeket Uexküll báró e tekintetben nyert, egészen megnyugtatók voltak.“ Gortsakoff herczeg e szerint ismerte már a f. hó 10-étől kelt magas sürgöny tartalmát, melyet azóta venni szerencsém volt és melyet a lehető legjobban értékesítek. Hogy a herczeget a zendülés lényege felől nyilatkozatra bírjam, megemlítem azon hírt, miszerint a zendülők azt állították volna, hogy külső segély ígérete által csábíttattak fegyverfogásra. „Nem létezhet oly hatalom“, — válaszolá a herczeg, — „mely ily zendülést támogathatna, minden kormánynak el kell nyomni a törvény elleni fegyveres támadást. “ És, jegyzem meg én, minél szabadelvűbb valamely kormány, annál kérlelhetlenebbül kell tiszteletet szereznie a törvénynek. A török ügyvivő, a portához intézett tudakozódásra, azon távirati közleményt vette, hogy egy Montenegróba való bevonulásról nem volt szó, és hogy a Porta nem is bir tudomással a cs. és kir. kormány hasonló szándékéról. Conomenos bey értesíté Gortsakoff lget ezen közleményről, ki azt megköszönve, következő szavakkal fogadta: „de n’attendais pas moins de la sagesse des deux gouvernements.“ Az angol nagykövet látta a kanczellárt, utót felhozó beszéd közben, hogy a dalmát ügy, értesülései szerint, szerencsésen be van fejezve, és hogy a cs. és kir. kormány bölcs és határozott magatartása elhárította annak minden kiterjedését és veszélyét. A herczeg a montenegrói fejedetlem legális magatartásáról is élénk megelégedéssel emlékezett meg.*