Budapesti Közlöny, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-14 / 36. szám

val és liszttel özönölve, hogy az árutorlódás csak­hamar Pestig lett érezhető és az egész kivitel meg­szűrésével fenyegetett. A röviden érintettekből minden kétséget kire­kesztőig kiderül, miszerint a szállítási nehézségek kútforrása kizárólagosan a birodalom határain, és így a magyar kormány hatáskörén kívül esvén, gyö­keres orvoslást szerezni teljes lehetetlenség volt. A baj enyhítésére azonban a lehető megtör­tént. Ugyanis: 1) Hogy a feladásnál egyes szállítók mások felett ne részesülhessenek kedvezményben, — to­vábbá, hogy a felvételnél a kellő rend és igazsá­gos eljárás megtartassák, — végre, hogy a fel­adott és elszállított gabna mennyisége, és ezzel együtt a vasúti igazgatóságok és vasúti állomások működése kellően ellenőriztethessék, — az állo­másokon a szállítási sorrendre nézve szállítási könyvek­(Expeditions-Bücher), a szállítók nehéz­ségeit illetőleg pedig panasz­könyvek hozattak be; a szállítás minden mozzanatairól pedig napi jelentések felterjesztése rendeltetett el. Végre meg­vitatott az egyes állomásokon több gabonát elfo­gadni, mint a­mennyit ezeknek fedett raktárai­ban vagy saját kátrányos takaróik alatt a ned­vesség ellen meg lehet védeni. 2) A nagymélt. m. kir. ipar- és kereskedelmi ministerium utján az illető kereskedői kamrák fel­kérettek, a vasúti vállalatokkal egyetértve, bizo­nyos szállítási sorrendet és oly módozatot állapí­tani meg, mely szerint az egyes vasúti állomások raktározási és szállítási képességéhez mérten a szállítás igazságosan osztassák be, és kellő rend­ben eszközöltessék. 3) A gabnakivitellel el nem foglalt vasutak fel­hivattak a régibb pályákat teherkocsikkal kisegí­teni. Ennek folytán a keleti, az észak-keleti és az első erdélyi vasút minden nélkülözhető teh­erkocsi­­jaikat a gabnaszállítás czéljára átengedték. . 4) Az osztrák állampálya több állomásai raktá­rozási képességének szaporítására hivatott, minél­fogva egyedül a bécsi állomás a magyar kivitel érdekében 90,000 mázsa gabonát, és 40,000 má­zsa lisztet lett képes befogadni. 5) A fekbér felemelése, a fekbérmentes idő kor­látozása és a szállítási határidők megszorítása körüli eljárás is egyrészt az akadálytalan forga­lom gyorsítása érdekében, de másrészt a méltá­nyosság és czélszerűség alapelvei szerint szabá­lyoztatok. 6) Nehogy a külföldön elmaradozott kocsik miatt a belföldi forgalom hiányt szenvedjen, a hazai vasutak még július havában rendeletet kap­tak, miszerint kocsiaiknak a külföldre bocsátását szorítsák meg, és a szállítást a lehető legnagyobb elővigyázattal kezeljék. — És miután november hó végével még mindig 2167 itteni kocsi volt a külföldön letartóztatva, — a külügyministerium megkerestetett ezen kocsik hazaküldésének kiesz­közlésére, mely intézkedés folytán a kocsiknak legnagyobb része haza is érkezett. 7) Miután minden őszinte igyekezet daczára mindinkább bebizonyult, hogy a németországi vas­utakon levő legyőzhetlen akadályok miatt vas­­utaink a gabnakivitelt rendeltetése helyéig saját kocsijaikkal eszközölni képtelenek a nélkül, hogy folytonosan tetemes kocsimennyiség kinn ne szo­ruljon , nehogy ennek folytán a belforgalom fenn­akadást szenvedjen,­­ a cs. k. kereskedelmi ministérium felhívására, és ezzel egyetértőleg az egyenes szállítás Németországba korlátoltatok, és Magyarországot illetőleg csak­is a lisztszállításra nézve engedtetett meg Stuttgart, Manheim, Hol­land felé, valamint a svájczi irányban. 8) A liszt, mint egyik legfontosabb hazai ipar­czikkünk, azon további kedvezményben részesítte­­tett, hogy miután a malomiparosok, belátván a külföldre való szállítás nehézségeit, megelégedtek azzal, ha őrleményeik legalább Bécsbe szállíttat­nak, — az osztrák állampályának, valamint a déli vasútnak meghagyatott, miszerint a pesti, illetőleg a budai állomáson egyenként 40,000 mázsa liszt számára raktárakról gondoskodja­nak; továbbá, hogy vonalaikon naponként kü­­­lön-külön 8000—10,000 mázsa lisztet szállíta­nak el, és végre, hogy a Bécsbe megérkező őrle­mények lerakása akadálytalanul eszközöltessék. Az illető vasutak nem mulasztották el az e tekin­tetben nyert rendeletnek eleget tenni, sőt az osz­trák állampálya a naponkint szállítandó 8000— 10,000 mázsa helyett az eddigi átlag szerint na­ponkint 11,668 mázsát szállított, és a legközelebbi időben a bécsi állomáson érvényben volt naponkinti 5 ki­sekbér­ díjt a rendes díjra leszállította. Nagyon sajnos azonban, hogy a legjobb szán­dékkal tett és a legczélszerűbb intézkedések is meghiúsulnak akkor, midőn Németország­ban a kereskedelmi forgalom, ha nem is vég­kép megszüntetve, de még mindig végtelenül akadályoztatva van. Ezen nehézségek következté­ben az osztrák éjszaki vasút a lisztnek tovaszál­­lítására naponként csak 30 kocsit,­­ a bajor pálya pedig Salzburgból csak 25 kocsit volt ké­pes felajánlani, minek következtében az éjszaki­, az osztrák állam , és a nyugati vasút bécsi ál­lomásai rövid idő alatt úgy el lesznek, és részben már­is úgy el vannak magyar liszttel árasztva, hogy ha a szállítók a Bécsbe érkezett liszt azonnal el­­fuvarozásáról nem fognak jobban gondoskod­ni, akkor a Pestről 10,000 mázsa lisztnek szán­dékolt napontai szállítása csakhamar nem lesz le­hetséges , sőt az osztrák nyugati pálya, az állomá­sain összehalmozódott roppant áru­tömeg miatt már­is kényszerítve érezte magát, az illető szállí­tóktól azon kikötésbe való beleegyezést köve­telni, miszerint — ha a bécsi állomására szállított gabna vagy őrlemény 24 óra alatt el nem fuvaroz­­tatik, — a küldemény a szállítónak költségére és kárára, ha fedett helyiségekbe el nem fér, h­a szabadban is le fog rakatni. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az osztrák állampálya most sem szű­nt meg a kivitelt a lehető­ség szerint közvetíteni, éjszak felé Dresda és Lip­­­­csébe, nyugat felé azonban csak az Erzsébet nyu­­­­gati vasút állomásaira. Ezenkívül ezen pálya épen­­­úgy, mint a déli vasút, a régi maradékokat, a foly­tonos bezárások által annyira akadályozott dél­németországi vasutakon zárt, és saját közegeik által kísért vonatokkal folytonosan szállítják. De feltétlen felvételt, és nagyobb mérvű szállítást esz­­, közölni még jelenben is annál kevésbé lehet, mi­vel a kocsik, a külföldi vasútvonalak gyakori be­­­­zárása, és hadi czélokra fordítása miatt,­­ a leg­jobb szándék és minden ígéretek daczára ismét és­­ épen úgy mint azelőtt, tömegesen visszamaradná­­­­nak, és ezáltal a belföldi forgalom érzékeny fenn­­­­akadást szenvedne. Végre lehetetlen megjegyzés nélkül hagyni a szállítók által a gabnakivitelre nézve tett több átalános panaszt, melyek — ámbár már gyakran megc­áfoltattak, — még mindig magában a sajtó­ban is viszhangra találnak. Ilyen mindenekelőtti a vasút vállalatoknak szemére hányt: 1. Kocsihiány. E vád alaptalanságát, valamint hogy a régibb vasúti intézeteket e tekintetben nagyobb áldozatokra kényszeríteni nem lehet, a többször közlött statistikai adatok eléggé bizo­nyítják. De azonkívül az elősoroltakból az is kiderül tagadhatatlanul, hogy az itteni forgalmi fennaka­dások oka nem a hazai vasutak kocsihiányában, hanem a háborús viszonyok miatt Németországban akadályozott, sőt többnyire elzárt közlekedésben rejlik. Vasutaink 1869. évben tisztán a magyar vonalakon pontosan összeállított statistikai ada­tok szerint, összesen 11,783 teherkocsival bírtak, melyek 1870. év végéig 2­669,120 mázsa rakodási képességgel 13,574 darabra szaporodtak. 2. A vasúti állomások raktárainak panaszolt elég­telenségét illetőleg többször volt említve, hogy a continensen egy ország vasutjai sincsenek oly gaz­dagon raktárakkal ellátva, mint Magyarország­nak a gabnakivitelt közvetítő régibb pályái. E tekintetben sem lehet tehát méltányossággal vagy joggal többet követelni. 1869. évben az összes forgalom gabna és őrle­ményekre nézve átalában, és egyik állomásról a másikra 44,012,570 vámmázsát tett, miből egy napi szállításra 120,580 vámmázsa esik. A múlt évre gyűjtött statistikai adatok tanúbi­zonysága szerint a magyarországi vasutakon 1870. év végével fedett raktárakban 2.250,396 mázsa, és kátrány-takarók alatt . . 526,538 mázsa, összesen tehát: 2.776,934 vámm. volt raktározható. Ha ebből a másnemű áruk raktározására meg­felelő tért leszámítjuk, még mindig 18-szor nagyobb a vasúti állomások gabnaraktározási képessége, mint normális időben a naponkint forgalomba jövő gabnának és lisztnek mennyisége. Ha ennek daczára e tekintetben mégis hiány mutatkozik, ez leginkább és majdnem egyedül né­mely kereskedők azon visszaélésének tulajdonítandó, hogy sokan saját raktárakkal nem birván, összes üzletük keresetá­vitelére a vasúti raktárakat hasz­nálják. Végre 3-szor. Hogy az osztrák állampálya nem kény­sze­rű­ telik a vácz-marcheggi vonalon a második vá­gányt lerakni. Míg a magyarországi összes gabnakivitel, — azon aránylag csekély mennyiség kivételével, me­lyet a déli vasút közvetített, — kizárólag az osz­trák államvasutra volt szorítva, ezen kívánság jo­gosultságát kétségbe vonni nem lehetett, sőt az 1868. évi forgalmi fennakadások folytán egész szi­gorral kellett követelni, hogy legalább a pest­­czeglédi vonalon a második vágány mielőbb ki­építtessék. Miután azonban időközben az osztrák államvas­útra nézve oly hatalmas verseny-pálya-irányok lettek engedélyezve, sőt részben kiépítve, me­lyek a bácskai, a bánáti és a tiszavidéki gabnát és őrleményeket dél felé a déli vasúton kivül az alföldön, észak felé a debreczen-miskolc- kassa­­oderbergi, továbbá a pest-hatvan-losoncz-rutkai, végre a trencsini vasúton fogják, az osztrák ál­­lamvasút vonalainál rövidebb úton a külföldre el­szállítani,­­ legalább is nagyon megfontolandó, hogy a megváltozott körülmények között lehet e, vagy kell-e az osztrák állampályát oda kénysze­ríteni, hogy a kettősvágányt az egészen Marchegg­­ig létesítse. Tudtunkkal azonban a kormánynál megvan a szándék, a Váczig lerakott kettős vágány folyta­tását Érsekújvárig eszközöltetni. Kelt Budán, 1871. évi február hó 12-én. A magy. kir. földmivelés-, ipar-és kereskedelmi miniszer a buda­pesti kereskedelmi és ipar­ka­marához a következő átiratot intézte : Még múlt évi január hó 25-én 60. eln. sz. a. kelt­eiratomban arról értesítettem volt a kamarát, * 767

Next