Budapesti Közlöny, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-14 / 36. szám
val és liszttel özönölve, hogy az árutorlódás csakhamar Pestig lett érezhető és az egész kivitel megszűrésével fenyegetett. A röviden érintettekből minden kétséget kirekesztőig kiderül, miszerint a szállítási nehézségek kútforrása kizárólagosan a birodalom határain, és így a magyar kormány hatáskörén kívül esvén, gyökeres orvoslást szerezni teljes lehetetlenség volt. A baj enyhítésére azonban a lehető megtörtént. Ugyanis: 1) Hogy a feladásnál egyes szállítók mások felett ne részesülhessenek kedvezményben, — továbbá, hogy a felvételnél a kellő rend és igazságos eljárás megtartassák, — végre, hogy a feladott és elszállított gabna mennyisége, és ezzel együtt a vasúti igazgatóságok és vasúti állomások működése kellően ellenőriztethessék, — az állomásokon a szállítási sorrendre nézve szállítási könyvek(Expeditions-Bücher), a szállítók nehézségeit illetőleg pedig panaszkönyvek hozattak be; a szállítás minden mozzanatairól pedig napi jelentések felterjesztése rendeltetett el. Végre megvitatott az egyes állomásokon több gabonát elfogadni, mint amennyit ezeknek fedett raktáraiban vagy saját kátrányos takaróik alatt a nedvesség ellen meg lehet védeni. 2) A nagymélt. m. kir. ipar- és kereskedelmi ministerium utján az illető kereskedői kamrák felkérettek, a vasúti vállalatokkal egyetértve, bizonyos szállítási sorrendet és oly módozatot állapítani meg, mely szerint az egyes vasúti állomások raktározási és szállítási képességéhez mérten a szállítás igazságosan osztassák be, és kellő rendben eszközöltessék. 3) A gabnakivitellel el nem foglalt vasutak felhivattak a régibb pályákat teherkocsikkal kisegíteni. Ennek folytán a keleti, az észak-keleti és az első erdélyi vasút minden nélkülözhető teherkocsijaikat a gabnaszállítás czéljára átengedték. . 4) Az osztrák állampálya több állomásai raktározási képességének szaporítására hivatott, minélfogva egyedül a bécsi állomás a magyar kivitel érdekében 90,000 mázsa gabonát, és 40,000 mázsa lisztet lett képes befogadni. 5) A fekbér felemelése, a fekbérmentes idő korlátozása és a szállítási határidők megszorítása körüli eljárás is egyrészt az akadálytalan forgalom gyorsítása érdekében, de másrészt a méltányosság és czélszerűség alapelvei szerint szabályoztatok. 6) Nehogy a külföldön elmaradozott kocsik miatt a belföldi forgalom hiányt szenvedjen, a hazai vasutak még július havában rendeletet kaptak, miszerint kocsiaiknak a külföldre bocsátását szorítsák meg, és a szállítást a lehető legnagyobb elővigyázattal kezeljék. — És miután november hó végével még mindig 2167 itteni kocsi volt a külföldön letartóztatva, — a külügyministerium megkerestetett ezen kocsik hazaküldésének kieszközlésére, mely intézkedés folytán a kocsiknak legnagyobb része haza is érkezett. 7) Miután minden őszinte igyekezet daczára mindinkább bebizonyult, hogy a németországi vasutakon levő legyőzhetlen akadályok miatt vasutaink a gabnakivitelt rendeltetése helyéig saját kocsijaikkal eszközölni képtelenek a nélkül, hogy folytonosan tetemes kocsimennyiség kinn ne szoruljon , nehogy ennek folytán a belforgalom fennakadást szenvedjen, a cs. k. kereskedelmi ministérium felhívására, és ezzel egyetértőleg az egyenes szállítás Németországba korlátoltatok, és Magyarországot illetőleg csakis a lisztszállításra nézve engedtetett meg Stuttgart, Manheim, Holland felé, valamint a svájczi irányban. 8) A liszt, mint egyik legfontosabb hazai iparczikkünk, azon további kedvezményben részesíttetett, hogy miután a malomiparosok, belátván a külföldre való szállítás nehézségeit, megelégedtek azzal, ha őrleményeik legalább Bécsbe szállíttatnak, — az osztrák állampályának, valamint a déli vasútnak meghagyatott, miszerint a pesti, illetőleg a budai állomáson egyenként 40,000 mázsa liszt számára raktárakról gondoskodjanak; továbbá, hogy vonalaikon naponként külön-külön 8000—10,000 mázsa lisztet szállítanak el, és végre, hogy a Bécsbe megérkező őrlemények lerakása akadálytalanul eszközöltessék. Az illető vasutak nem mulasztották el az e tekintetben nyert rendeletnek eleget tenni, sőt az osztrák állampálya a naponkint szállítandó 8000— 10,000 mázsa helyett az eddigi átlag szerint naponkint 11,668 mázsát szállított, és a legközelebbi időben a bécsi állomáson érvényben volt naponkinti 5 kisekbér díjt a rendes díjra leszállította. Nagyon sajnos azonban, hogy a legjobb szándékkal tett és a legczélszerűbb intézkedések is meghiúsulnak akkor, midőn Németországban a kereskedelmi forgalom, ha nem is végkép megszüntetve, de még mindig végtelenül akadályoztatva van. Ezen nehézségek következtében az osztrák éjszaki vasút a lisztnek tovaszállítására naponként csak 30 kocsit, a bajor pálya pedig Salzburgból csak 25 kocsit volt képes felajánlani, minek következtében az éjszaki, az osztrák állam , és a nyugati vasút bécsi állomásai rövid idő alatt úgy el lesznek, és részben máris úgy el vannak magyar liszttel árasztva, hogy ha a szállítók a Bécsbe érkezett liszt azonnal elfuvarozásáról nem fognak jobban gondoskodni, akkor a Pestről 10,000 mázsa lisztnek szándékolt napontai szállítása csakhamar nem lesz lehetséges , sőt az osztrák nyugati pálya, az állomásain összehalmozódott roppant árutömeg miatt máris kényszerítve érezte magát, az illető szállítóktól azon kikötésbe való beleegyezést követelni, miszerint — ha a bécsi állomására szállított gabna vagy őrlemény 24 óra alatt el nem fuvaroztatik, — a küldemény a szállítónak költségére és kárára, ha fedett helyiségekbe el nem fér, ha szabadban is le fog rakatni. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az osztrák állampálya most sem szűnt meg a kivitelt a lehetőség szerint közvetíteni, éjszak felé Dresda és Lipcsébe, nyugat felé azonban csak az Erzsébet nyugati vasút állomásaira. Ezenkívül ezen pálya épenúgy, mint a déli vasút, a régi maradékokat, a folytonos bezárások által annyira akadályozott délnémetországi vasutakon zárt, és saját közegeik által kísért vonatokkal folytonosan szállítják. De feltétlen felvételt, és nagyobb mérvű szállítást esz, közölni még jelenben is annál kevésbé lehet, mivel a kocsik, a külföldi vasútvonalak gyakori bezárása, és hadi czélokra fordítása miatt, a legjobb szándék és minden ígéretek daczára ismét és épen úgy mint azelőtt, tömegesen visszamaradnának, és ezáltal a belföldi forgalom érzékeny fennakadást szenvedne. Végre lehetetlen megjegyzés nélkül hagyni a szállítók által a gabnakivitelre nézve tett több átalános panaszt, melyek — ámbár már gyakran megcáfoltattak, — még mindig magában a sajtóban is viszhangra találnak. Ilyen mindenekelőtti a vasút vállalatoknak szemére hányt: 1. Kocsihiány. E vád alaptalanságát, valamint hogy a régibb vasúti intézeteket e tekintetben nagyobb áldozatokra kényszeríteni nem lehet, a többször közlött statistikai adatok eléggé bizonyítják. De azonkívül az elősoroltakból az is kiderül tagadhatatlanul, hogy az itteni forgalmi fennakadások oka nem a hazai vasutak kocsihiányában, hanem a háborús viszonyok miatt Németországban akadályozott, sőt többnyire elzárt közlekedésben rejlik. Vasutaink 1869. évben tisztán a magyar vonalakon pontosan összeállított statistikai adatok szerint, összesen 11,783 teherkocsival bírtak, melyek 1870. év végéig 2669,120 mázsa rakodási képességgel 13,574 darabra szaporodtak. 2. A vasúti állomások raktárainak panaszolt elégtelenségét illetőleg többször volt említve, hogy a continensen egy ország vasutjai sincsenek oly gazdagon raktárakkal ellátva, mint Magyarországnak a gabnakivitelt közvetítő régibb pályái. E tekintetben sem lehet tehát méltányossággal vagy joggal többet követelni. 1869. évben az összes forgalom gabna és őrleményekre nézve átalában, és egyik állomásról a másikra 44,012,570 vámmázsát tett, miből egy napi szállításra 120,580 vámmázsa esik. A múlt évre gyűjtött statistikai adatok tanúbizonysága szerint a magyarországi vasutakon 1870. év végével fedett raktárakban 2.250,396 mázsa, és kátrány-takarók alatt . . 526,538 mázsa, összesen tehát: 2.776,934 vámm. volt raktározható. Ha ebből a másnemű áruk raktározására megfelelő tért leszámítjuk, még mindig 18-szor nagyobb a vasúti állomások gabnaraktározási képessége, mint normális időben a naponkint forgalomba jövő gabnának és lisztnek mennyisége. Ha ennek daczára e tekintetben mégis hiány mutatkozik, ez leginkább és majdnem egyedül némely kereskedők azon visszaélésének tulajdonítandó, hogy sokan saját raktárakkal nem birván, összes üzletük keresetávitelére a vasúti raktárakat használják. Végre 3-szor. Hogy az osztrák állampálya nem kényszerű telik a vácz-marcheggi vonalon a második vágányt lerakni. Míg a magyarországi összes gabnakivitel, — azon aránylag csekély mennyiség kivételével, melyet a déli vasút közvetített, — kizárólag az osztrák államvasutra volt szorítva, ezen kívánság jogosultságát kétségbe vonni nem lehetett, sőt az 1868. évi forgalmi fennakadások folytán egész szigorral kellett követelni, hogy legalább a pestczeglédi vonalon a második vágány mielőbb kiépíttessék. Miután azonban időközben az osztrák államvasútra nézve oly hatalmas verseny-pálya-irányok lettek engedélyezve, sőt részben kiépítve, melyek a bácskai, a bánáti és a tiszavidéki gabnát és őrleményeket dél felé a déli vasúton kivül az alföldön, észak felé a debreczen-miskolc- kassaoderbergi, továbbá a pest-hatvan-losoncz-rutkai, végre a trencsini vasúton fogják, az osztrák államvasút vonalainál rövidebb úton a külföldre elszállítani, legalább is nagyon megfontolandó, hogy a megváltozott körülmények között lehet e, vagy kell-e az osztrák állampályát oda kényszeríteni, hogy a kettősvágányt az egészen Marcheggig létesítse. Tudtunkkal azonban a kormánynál megvan a szándék, a Váczig lerakott kettős vágány folytatását Érsekújvárig eszközöltetni. Kelt Budán, 1871. évi február hó 12-én. A magy. kir. földmivelés-, ipar-és kereskedelmi miniszer a budapesti kereskedelmi és iparkamarához a következő átiratot intézte : Még múlt évi január hó 25-én 60. eln. sz. a. kelteiratomban arról értesítettem volt a kamarát, * 767